Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

196*. JANUAR 23L napló Tíz százalékkal nő a megye helyiiparának termelése A kormány 58 millió forintban szabta meg a megye építőiparának tervét A megyed tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a terv­osztály előterjesztését a me­gye iparának, valamint szol­gáltató vállalatainak 1966. évi tervszámaival kapcsolatban. Eszerint a helyiiparban az 1965-ös tervhez képest 10 szá­zalékkal nő a termelés. A Komlói Helyiipari Vállalat össztermelési értéke megha­ladja a 92 millió, a Mohácsi Vegyesipari Vállalaté a 27 millió, a Baranya megyei Sze­relő és Szolgáltató Vállalaté a 19 millió forintot. A Könnyű­ipari Minisztérium megyénk­be telepített hat helyiipari jel­legű vállalata összesen 179 millió forint értékű terméket állít elő ebben az esztendő­ben. Fontossági sorrend Az 1965. évi kenyér- és pék­süteményigény gondos elem­zése után a tervosztály az Élelmiszeripari Minisztérium jóváhagyásával a sütőiparban az igények várható alakulásá­nak megfelelően, egy százalé­kos termelésnövekedést írt elő. 1966-ban a Baranya me- gvei Sütőipari Vállalat 88 mil­lió 700 ezer forint értékű pék­árut állít elő. A Baranya megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat válto­zatlan volumennel dolgozik, termelési terve négymillió fo­rint. Jelentős változások lesz­nek a megyei tanács építőipa­rának tevékenységében. A ta­nács 1966-ra 62 millió forintos tervet javasolt, a kormány azonban csak 58 millió forin­tot hagyott jóvá. Ez 3,3 szá­zalékkal alacsonyabb, mint az 1965. évi terv, 16 százalékkal azonban magasabb a vállalat múlt évi tervteljesftésénél. A tervosztály a tanács Építési. Közlekedési és Vízügyi Osztá­lyával egyetértésben az 1966. évi építőipari munkák kijelö­lésével és megvalósításuk sor­rendjével kapcsolatban több fontos határozatot hozott. Az elmúlt esztendőkben ugyanis több millió forint értékben maradtak el beruházások, azért, mert az építőipari vál­lalat kapacitásának lekötése­kor nem mindig vette figye­lembe a beruházások fontos­sági és sürgősségi sorrendjét A jövőben — a végrehajtó bi­zottság állásfoglalása aiapján — a tanácsi felújítások és be­ruházások maradéktalan meg­valósítása érdekében a tanácsi építőipari vállalat az év köz­ben esetleg kieső, vagy a sza­badon maradt kapacitás lekö­tésére csak az építési osztály engedélye alapján köthet szer­ződést. Bérrendezés A kormány a megye házila­gos építőipari tervét 42 millió forintban állapította meg. Jó­váhagyta a megye tanácsi vál­lalatainak létszámkeretét is, mely szerint e vállalatok az idei évben 5235 munkással, illetve alkalmazottal oldják meg feladataikat. A tanácsi vállalatok összbéralapját 97 millió forintban határozták meg. Ez az elmúlt évihez ké­pest 3,8 millió forintos bér­alapnövekedést jelent, mely összeg nem tartalmazza a feb­ruár 1-vel végrehajtandó bér­rendezésekre biztosított össze­get. Ez további 1 millió 300 ezer forint plusz béralapot jelent. A bérrendezés egyéb­ként a munkások egyharma- dát érinti, mértéke 4 és 10 százalék között változik, s mintegy 100 művezetőnél 200 forint körüli béremelést je­lent. Az 1966. évi lakásfejlesztési tervben 119 mohácsi lakás át­adása szerepel. Ezek közül 90 lakás a dunai árvíz károsult­jai számára épült, paneleljá­rással. Komlón 1966-ban nem ad­nak át új ' tanácsi lakásokat. Az építőipari kapaci ebben az évben a lakásokhoz kap­csolódó, nélkülözhetetlen szo­ciális és egészségügyi létesít­mények építése köti le. Ve­gyes forrásból — lakásonként 75 ezer forintos állami hozzá­járulással —, Dunafalván 2, Siklóson 2 és Villányban egy pedagóguslakás épül. A távla­ti, tervszerű lakásépítés érde­kében a járási székhelyeken megkezdődött a 12 lakásos la­kóépületek kivitelezésének gazdasági előkészítése. Mohá­cson újabb 60 lakás építését Indítják be, ugyanakkor meg­kezdődött az előkészítő és ter­vező munka Komlón újabb 500 lakás építésére. Az 1966- ban kezdődő és 1967-ben át­adásra kerülő tanácsi lakások a következőképpen oszlanak meg: Mohács 60. Komló Ken­derföld 48, Komló Lenin tér 85. Hetven éve képeznek aknászokat Pécsett Anyag van A megyei tanács tervosztá­lya foglalkozott az 1966. évi építőipari anyagellátással is. A felmérések és előzetes tárgya­lások aiapján a szükséges anyagmennyiség biztosítottnak látszik. A tanácsi Építőanyag- ipari Vállalat 1966-ban töb­bek között 1 millió tonna ipa­ri mészkövet, 26 700 tona ége­tett meszet, és 40 ezer négy­zetméter cementlapot termel. Az egykori aknászképző is­kolára, mely 1896-ban nyílt meg Pécs bányatelepen, már a legöregebb bányászok sem emlékeznek, azt is csak ke­vesen tudják, hogy ez a kül­sőleg szerény s méreteiben is kicsi intézet akkor egyedül­álló volt az országban, meg nyitása után röviddel Európa- szerte híre ment. Meglett em­berek, a bányavidék legtapasz­taltabb vájárai jártak ebbe az iskolába. A hét első három napján dolgoztak, a maradék hármat pedig a könyvek kö­zött töltötték. Dr. Maress Zol­tán bányamérnökkel, a Pécsi Cséti Ottó Bányaipari Aknász- képző Technikum igazgatójá­val beszélgettünk az aknász­képzés múltjáról, jelenéről. KIBŐL LESZ AKNÁSZ? A folyosókon, mint minden iskolában, tablók, fényképek, jelmondatok, minden szabá­lyos, éppen olyan, mint má­sutt, talán csak a Cséti Ottó fehér márvány mellszobra mellett örökmécsként égő bá­nyászlámpák hatnak szokatla­nul. A szünetekben a folyo­sókon semmivel sem kisebb a zaj, mint más iskolákban, mégis valahogy komorabb, méltóságteljesebfo azoknál. Talán azért, mert a -hagyo­mányos iskolai dekorációs tár­gyak között néhány bánya­munkát ábrázoló metszet függ, vagy azért, mert a tab­lók többségién a szokásos „TALÁLKOZUNK ...” mellett ez a jelmondat áll: JÖ SZE­RENCSÉT! Ebben az intézetben a bá­nyaipar középkádereit nevelik, azokat az embereket, akiknek a vállán a legnagyobb felelős­ség nyugszik: ők vannak ott közvetlenül a termelő mun­kahelyeken. ők adják az első utasításokat a legveszélyesebb percekben, s ha nem is őket dicsérik a kiemelkedő munka- sikerek, a lemaradásért fel­tétlenül őket marasztalják el... Kiből lesz aknász? Ma két csatornán érkezik az utánpót­lás: a vájárképző iskolákból és az üzemekből. Az előzők a nappali, az utóbbiak az esti és levelező oktatás résztvevői. — Nyolc nappali és 15 esti, illetve levelező osztályunk van — mondja az igazgató. — Az érdeklődés, különösen a felnőttek között, egyre na­gyobb . j j A nappali tagozat nyilván­tartó könyvei évtizedekre visz szamenőleg őrzik az egykori növendékek adatait. Az utób­bi években érdekesen alakul­tak a tanulmányi eredmé­nyek: az emelkedés megállt, sőt kisebb visszaesés tapasz­talható. — Az intézetünkbe való fel­vétel alapkövetelménye a vá­járképző iskola elvégzése. Ezekben az intézetekben azon­ban már évek óta nem tudják teljesíteni a beiskolá­zási terveket. Kevés a jelent­kező, s ezek többsége is csak úgy kerül a bányászatba, hogy másutt nem kapott helyet. Ez érezteti aztán hatását itt, a technikumban is... SZORGALOM, SZAKMASZERETET Az aknászképző technikum nyolc nappali osztályának je­lenleg 185 tanulója van. Va­lamennyien segéd vájári okle­véllel bírnak. Az elsősök kivé­tel nélkül elmúltak 17 évesek, Szederkényi pzámvetés Mire ösztönöznek az új árak? Újra érdemes búzát, árpát, zöldséget termelni Január 12-én jelent meg a hivatalos árjegyzék az új me­zőgazdasági termelői árakról, s rákövetkező napon a sze­derkényi Karasica Gyöngye Tsz vezetői már csaknem fil­lér pontossággal tudták, hogy az árkülönbözetek mennyi többletbevételt jelentenek 1966-ra a szövetkezetnek. A gyors kalkulációt Kova- csovics György, a szövetkezet párttitkára végezte el. Nos, Holland edényszekrények exportra mennyit hoznak a konyhára az új árak, mit érdemes és mit nem érdemes termelni? Nem fenyeget az eladósodás — Bár a mi szövetkezetünk már tavaly is a maga lábán járt, volt egymillió tartalé­kunk, saját pénzből vettünk traktorokat, gépeket, az új ár- intézkedés még tovább növeli önállóságunkat — mondja Bakó Mátyás főagronómus, akit ez az intézkedés arra emlékeztet, amit egyszer már átélt Szilágypusztán 1955—56- ban, mint az ottani állami gaz­daság vezetője. Az addig több­nyire deficitesen gazdálkodó állami gazdaságok, akkor áll­tak talpra, akkor kezdtek ön­állóbban, eredményesebben gazdálkodni. Most a tsz-eken a sor. Bár a szederkényi tsz soha nem szorult állami dotá­cióra, látták őt, mi történik egyik-másik szomszédnál. Min den apróságra hitelt vettek fel, közben eladósodtak, mert a hitelből történő beruházás­nak, a termelés bővítésének csak akkor van értelme, ha valóban többtermelést von maga után. Arra azonban mindeddig a Karasica Gyöngye tsz sem volt képes, hogy elhasznált termelőeszközeit teljesen ön­erőből pótolja. A tavalyi árak­kal bizony nem futotta más­ra, mint esedékes hiteleik törlesztésére, s a tervezett j negyven forintos munkaegy­ség-értén biztosítására. Ez is éppen csak. hogy meglesz, hisz a peronoszpóra 750 ezer forintos kárt okozott a közös szőlőben, ami az egymilliós tartalék háromnegyed részét felemésztette. A régi árak mellett nem is gondolhatok arra, hogy amortizációs ala­pot képezzenek. Most, az új árak életbelé­pésével egycsapásra megvál tozott a helyzet. Kovácsovics György számításai és ebből levont következtetései igen biztatóik. Legszembetűnőbb mindenek előtt a búza árának emelke­dése. Tavaly 240 forintért ad­hatták el a búzát, most má­zsánként 27 forinttal kapnak érte többet, és 30 forint az adókedvezmény. E kettő együtt plusz 57 forintot tesz ki. Évente 38—40 vagon bú­zát értékesít a tsz, s a régi ár és új ár különbsége csak a búza esetében 220 ezer fo­rint többletbevételt jelent. Újra érdemes búzát termelni, vonták le a szederkényiek a következtetést, s örülnek, hogy az ősszel a kötelezőnél 90 holddal többet vetettek. A marhahizlalás is jövedel­mezőbb lett. Évente 130—140 vágómarhát értékesítenek, 70 százalékban extrém minőség­ben exportra. A régi ár ki­lónként 17 forint volt, az új ár 18,50. Az árkülönbség 629 mázsa marhahús esetében 188 700 forint. Vágósertésnél kilónként 1 forint az ártöbb­let, a 117 700 forint plusz be- j vétel a tsz-nek. Baromfihús­nál a többlet 27 300 forint, tej nél 132 600 forint, pecsenye­báránynál 17 000 forint, gyap­júnál 43 500 forint. hízott ürünél pedig 19 000 forint. 75 szMé a »niDrtiZ'cfús atap A búza mellett a napra­forgó és az őszi borsó árát s jelentősen felemelték. Nap­raforgónál 90 ezer forint az irdifere*icia a tsz javára. De elemelték a sörérpa, külön- éle aprómagvak és zöldség- élék termelői árát is. A régi az új ár különbözeiéből------ t 4 mIIIU többletjövedelme származik a tsz-nek. — Mire fordítják ezt az ősz­szeget? — tettük fel a kér­dést a párttitkárnak és a tsz főagronómusának. Mint el­mondták, enn'ek az összegnek kb. 75 százalékán eszközeik pótlására tartalékolják. Egy bizottság a múlt héten vé­gezte el az állóeszközök, a tsz tulajdonában lévő gépek újraértékelését. A bizottság megállapította, hogy a gé­pek értékcsökkenési leírá­sának évi hányada 720 ezer forint. A magasabb árakból származó többletjövedelemből képezik ezt az amortizációs alapot. A fennmaradó 25 százalék 450 ezer forintot tesz ki, s ez kereken 3 fo­rinttal növeli a munkaegység értékét. Tehát, ha a termés­átlagok csak az idei szintet érik is el, jelentősen nő a tsz-tagok jövedelme. sőt néhány an már a katonai szolgálaton is túl vannak. Az idei félév átlagos tanúim nyl eredménye 3.17. A legjobb osztály (az egyik negyedik) 3.54-gyel dicsekedhet; a leg­rosszabb (ők másodikosok), alig haladta meg 2,7-et. Ez egyébként minden évben így van: ahogy mind magasabb osztályba lépnek a tanulók, úgy javul a tanulmányi ered­mény. A számok azonban még így sem tükrözik a mögöttük lévő munkát. — Megint csak a hiányos előfelkészültséget kell említe­nem — mondja az igazgató. — A követelmények egyen­rangúak más középiskolák követelményeivel, sőt szak* mai tárgyaknál még maga­sabb is. Ebből még akkor sem engedhetünk, ha tudjuk, milyen előképzettséggel érkez­nek hozzánk a tanulók. Nyu­godtan állíthatom: komolyság, szorgalom ég szakmaszeretet nélkül itt senki sem marad­hat meg. A lemorzsolódás az első év­ben a legnagyobb, de itt sem haladja meg a középiskolai átlagot. Aki ide kerül, tudja, mit vállal. Mint vájár 2300— 2600 forintot kereshetne. S mondjuk meg őszintén, abban egyáltalán nem lehet biztos, hogy ha végez a technikum­ban négy év után, többet kap vagy könnyebben keresi meg ugyanazt. Ez egyébként az intézet jelenlegi legnagyobb gondja. Az idén a két negyedik osz­tályban 44-en végeznek. El­múlott fél év, de még csak öten kaptak ígéretet valame­lyik üzemtől, hogy műszaki beosztást kapnak. Tizen sze­retnének továbbtanulni, a töb biek azonban egyelőre csak arra számíthatnak, hogy bi­zonytalan ideig mehetnek se­gédvájárnak, vagy ha szeren* cséjük van, vájárnak. TÁRSADALMI ÖSZTÖN­DÍJAT! Módosuló tervek Az új árak új lehetősé­geket is adnak, s a szederké­nyiek élni akarnak ezekkel. Szívesen termelnek ezekután búzát, de a borsó területét is felemelik 100 holdról 200 holdra. Sőt, kockáztatnak is, hiszen a tavaszi árpa ké­nyes növény, eddig nem fog­lalkoztak vele, most 200 holdat vetnek, mert az ára 298 forintról 370 forintra emel kedett. Ugyanakkor 140 hold­ról felére csökkentik a cukor répa területét, mely igen mun­kaigényes növény, s a betaka­rítása még nincs gépesítve. Helyette burgonyát vetnek, melynek szedését gépesítet­ték. Az ötven holdas kerté­szetüket megtartják, mert úgy vélik, az új zöldségárak mel­lett kertészkedni is érdemes lesz. Szívesen növelnék a marhahizlalás volumenét is, de ehhez nincs elég férő­hely, sertésből azonban 250- nel többet hizlalnak, mint ahogy eredetileg tervezték. Az új termelői árak tehát máris módosították a szeder­kényi tsz 1966. évi tervét. Nagyobb termelői kedvet, a teljes önállósodás reményét keltve az emberekben. Több búzát, több húst, több tejet akarnak termelni, jelentsen! ez bár több munkát és tö' b 1 fáradságot is. mert megéri. 1 Az aknásácépző technikum növendékei számtalan ked­vezményt kapnak. A kollégiu­mi ellátás például teljesen ingyenes, s a tanulmányi ered ménytől függően 300—600 fo­rint állami ösztöndíjat is él­veznek. Ez viszonylagos gond* talanságot biztosít négy évre, az állami ösztöndíj helyett adományozott társadalmi ösz­töndíj azonban a jövőt is sok­kal egyértelműbbé tehetné. Azok az üzemek, melyek mű­szaki káderfejlesztéssel szá­molnak, más szakmához ha­sonlóan, társadalmi ösztöndí­jakat alapíthatnának. Arra is volna lehetőség, hogy saját munkásállományukból vá- , lasszák ki azokat a fiatalokat, akik tanulni akarnak, s az eredményes vizsga után így már nem idegenként kellene a fiatal aknászoknak új be­osztásukban a munkát meg­kezdeniük. Beszéltem néhány negyedi­kessel. Többen őszintén meg­mondták, nem a bányaipariján keresnek munkát. Végzett.é- gükkel kisebb üzemekben könnyen kaphatnak csoport­vezetői, művezetői állást. Má­sok a továbbtanulás nehézsé­geiről panaszkodtak. — Jó lenne megpróbálni az egyetemet — mondja az egyik. — Persze, nappalin nehéz. A jelentkező is sok, meg azián már a pénz is kellene. Az lenne jó, ha létesítenének Pé­csett egy kihelyezett osztályt. Sokan vagyunk, akiket érde­kel ... A gondolat nem új, Pécs bányaváros, sőt az ércbányá­szat gyors fejlődése következ­tében, egyre inkább az lesz. A különböző egyetemek sorra nyitják meg kihelyezett osz­tályaikat, s ha még ma nem is aktuális talán Pécsett a ki­helyezett bányamémóki kar, könnyen lehet, hogy holnap már az lesz, éppen ezert ér­demes lenne mielőbb napi­rendre tűzni ezt a kérdést... Békés Sándor újfi'Ua holland edényszekrény prototípusán dolgoznak a ■ alpári Ktsz asztalosai és faszobrászai. Egy- és Kétajtós szek­rényekből három—báron darabot gyártanak le, majd 8 minta- arabok elfogadása után 20—20 darabol készítenek «Kfortra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom