Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 napló m i. január l Kádár János nyilatkozata néhány kiil- és belpolitikai kérdésről (Folytatás az 1. oldalról) «tégis, hála népünk politikai is az építésben elért sikerei- iek, szocialista társadalmi endszerünknek, szavunk sú- ya növekszik a nemzetközi ■leiben, s ezt mi mindenkor i szocializmus, a haladás, a >éke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük capcsolatainkat és együltmű- cödésünket a Szovjetunióval, íz európai szocialista orszá­gokkal, távol-keleti szocialis- a országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köz- ársasággal. Bővültek kapcso­ltaink az európai kapitalista arszágokkal, közöttük jelentő­sebb politikai lépéseket reali­záltunk Ausztriával, Franciaor­szággal és Angliával is. To­vább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival. La­tin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nem­zetközi szervezetekben, közöt­tük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormá­nyunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert fellépésével széleskörű elisme­rést vívojtt ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltöttek be az I. számú Poli­tikai Bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os "esztendőben is r'á'vdókunkban áll és köteles­ségünk is, hogy hasonló szel­lemben! tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevé­kenységét. Hazánk képvise­lőire -a nemzetközi politiká­ban az; a megtisztelő szerep vár, hegy minden területen növekvő aktivitással tevé- kenyked-jenek-és önálló kezde­ményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközt kérdések megoldása érdeké­ben, szór»* együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, vala­mennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együtt­működésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségének problémáit, s ezek hatását a Jelenlegi nemzet­közi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzet­közi kommunista mozgalmon belül és a szocialista orszá­gok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mi­vel e kérdések rendkívül fon­tosak, mi nagy figyelmet for­dítunk rájuk. Jómagam 1965- ber részt vettem a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testülatének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Ju­goszláviában, Mongóliában, s több. itthon folytatott nem­zetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot sze­reztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita to­vább folytatódott, az összes szocialista ország és az ösz- szes kommunista párt egysé­gét nem sikerült megterem­teni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista orszá­gok a nemzetközi kommunis­ta mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt Is jelenti, hogy a •’ -■gységtörekvések erősödtek, az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szo­cialista országok együttműkö­dése mind a Varsói Szerző­désnek. mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak a keretében és azon kí­vül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocia­lista országok többségével za­vartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsola­taink olyan szocialista orszá­gokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézetel­téréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egy­ségének, / együttműködésének nemzetközi politikai jelentő­sége felbecsülhetetlen, hiszen ez íz egység szocialista vív­mányaink, a népek szabadság- harcának és a viiágbekének legfőbb védelmezője a nem­zetközi imperializmus ag­resszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki Is hasz­nálják saját céljaik érdeké­ben és nemcsak propagandá­jukban. A jelenkor viszonyai kö­zött, amikor már három vi­lágrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fo­kán állnak; amikor a kommu­nista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a ka­pitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitás­ban, kegyetlen üldöztetések közepette, harcol, természet- szerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vé­lemények alakulnak ki', és né­zeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista—leninista elvek alakján lehet és kell tisztáz­ni. Ellene vagyunk minden olyam vitának, amelyben sér­tő jelzőkkel, címkékkel és frá­zisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vi­tás kérdést és minden vitát az • internacionalizmus szelle­mében feltétlenül alá kell ren delni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Külö­nösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mind­egyike biztosította szolidaritá­sáról harcoló vietnami testvé­reinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehan- goltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk, szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nem­zetközi kommunista mozga­lom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, bél- ső” harcaiból mindig meg­erősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lész. KÉRDÉS: Mindent egybe­vetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet álta­lános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottak­ból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységé­nek növekedését, az imperia­lista agresszió visszaszorítá­sát, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető' tőkés államok kormányainak fel kell hagy­niuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmi- bevételével, a kihívó agresz- sziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit há­rom-négy évvel ezelőtt egy­szer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniök hideg- háborús politikájuk „fájdal­mas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog vég­bemenni, de biztosan bekö­vetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — áll­hatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cse­lekszenek, dolgoznak, harcol­nak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünk /öl is lenne néhány kérdé­sünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt köny- nyű évünk. Száj- és köröm­fájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítés^ kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igény­be a károk pótlása. A külön­böző megpróbáltatások köze­pette társadalmunk erői meg­mozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A 'nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunk­ra jellemző, hogy a szocializ­mus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű mun­kásosztályunk jár, amely tör­ténelmi hivatását, vezető sze­repét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz kö­rülmények között végzett munkájáról is. a parasztem­berekről, akik tovább szilár­dítják és fejlesztik szövetke­zeteiket. Az értelmiség a szo­cialista alkotómunkában mind jobban összeforr a munkás- osztállyal és a parasztsággal Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereske­dők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehala­dunk. Hinnék köszönhető, hogy szocialista termelési viszo­nyaink tovább erősödtek, köz­oktatásunk fejlődött, kulturá­lis életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt Hogyan értékelhetők ered­ményeink és melyek 1966­ban főbb népgazdasági fel­adataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965- ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesí­téséről ; ezért csak előzetes adatok alapján szélhatok e kérdésről. A második ötéves terv je­lentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mérték­ben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 —14 százalékkal — a terve­zettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok ne­hézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forga­lom, a tervet meghaladó mér­tékben, 29 százalékkal növe­kedett. A reálbér 9 százalék­kal — az előirányzottnál ki­sebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mint­egy 20 százalékkal — a ter­vezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari ter­melés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a terme­lékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékeny­ség is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is el­értük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, a hon véd "ég korszerű fegy­verzettel való ellátása. A ter­melés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények között, egymást követő elemi károk, termé­szeti csapások leküzdése kö­zepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulá­sát 1965-ben a Központi Bi­zottság 1964. decemberi ha­tározata indította el. A jövő évi gazdasági munkában foly­tatnunk kell e határozat kö­vetkezetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 szá­zalékos, a mezőgazdasági ter­melés 5 százalékos, a külke­reskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem puszta szám szerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka mi­nőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesz­tésre, a munka termelékeny­régének növelésére, az ön­költség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966- os terv célja más vonat­kozásban, hogy az egy keresö­kozásban, hogy az egy főre az egy főre jutó reáljövedel­met 3.5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A har­madik ötéves terv időszaká­ban tovább fejlődik népgaz­daságunk, növekszik a ter­melés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocia­lista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e válto­zást e tekintetben a gazda­ságirányítási rendszer ja­vasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocia­lista ország gazdasági fejlő­désének megvannak a sajá­tosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesés­re gondolunk, akkor min­denki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett, behozni: már az is jelenté­keny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldot­tunk, és isimét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szo­cialista országhoz. A valamivel lassúbb fejlő­dési ütemben — amely üte­mért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kife­jeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizo­nyos fejlettségi szintet, ame­lyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „kül­terjes” gazdálkodással, amely­re az új munkaerő szakadat­lan bevonása, az ipari terme­lés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyi­ségi növelése volt nagymér­tékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra be­fejeződik a gazdaságirányí­tási rendszer reformjára vo­natkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb esz­közt ad ahhoz, hogy megold­hassuk a soron lévő felada­tokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gaz­dasági munka tartalmi részé­nek javítása, a mennyiség hajszolása helyett a haté­konyság növelése, A jobb gaz- daságveze(BSi módszerek ab­ban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: A különböző szer­kesztőségekhez több észre­vétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az in­tézkedések oka vajon gaz­dasági nehézségeinkben ke­resendő-e, vagy talán meg­változott volna az életszín­vonallal kapcsolatos politi­kánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvet­lenül érintik az emberek élet­körülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kér­désről már megjelent több, Síz intézkedések okát és cél­ját helyesen megvilágító nyi­latkozat és cikk, néhány vo­natkozásról én is szólni kí­vánok. , Természetes, hogy az em­berek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt'is szol­gáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is el­hangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a rész­letes bér- és ármegállapításo­kat, amelyekből ki-ki meg­csinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy hordere­jű döntésről vitatkoznak. Te­hát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: érthető és természetes hogy a becsületes dolgozóknak is van számos kérdésük az Intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor lát­ni kell azt is, hogy az össze­függésekből és az egyéb In­tézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába" már bekapcsolódtak a dolgo­zók olyan „védelmezői” is olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is. akik korábban már mint rcakció- sok, ellenforradalmi hőbör- gők. rogy az ellenkező vég­létén, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért né­pünknek évekig kellett dol­goznia és áldoznia. Nehogy bárki Is azt higgye, hogy azért, mert erről is szó­lok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik Nem. Csupán arról van szó. hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmeg­egyezéssel kialakított illem- szabályokhoz. és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget il­leti: ne azok magyarázzák hogyan kell építeni a szocia­lizmust, és mi fáj a munkás­nak. akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Ma­gyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézke­dések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelen­legi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gaz­dasági helyzetével, s változat­lan politikánk, hogy a szocia­lista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyftja hogy az ár- és bérintézkedé­sek, az ebből következő álla­mi bevételek és kiadások ki­egyenlítik egymást. Ezen fe­lül az 1966. évi népgazdasági terv reálbémövekedés-t irá­nyoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatásá­ra a munkások és az alkal­mazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 szá­zalékkal. a bérek színvonala pedig átlagosain 3,3 százalék­kal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családo­kat az intézkedések, a körül­ményektől függően különbö­zően kedvezően vagy kedve­zőtlenül érintik, s a csal átírt, egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedez­te az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt ke­letkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kel­lett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és ser­téshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető álla­mi hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelő anyag árának, a városi közle­kedési díjaknak felemelésére vonátkozó döntést. Az emberek általában azért írtik meg nehezebben az el­határozott áremelések indo­koltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezek- lek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előál­lítási költségük. Helyes lett rolna — ez ma már világos — ha ezekről a körülmények­ből már korábban többet be­szélünk. Miből támogatta az állam ízeket az árakat? Abból a jö­vedelemből. amelyet a dol­gozók termeltek meg. Termé- izetesen: azokkal a pénzösz- izegekkel. amelyeket az árak ámogatására kellet fordítani, »okként a dolgozók összbér- ilapja. Megismétlem: ha ke­vesebb lesz a dotáció, akkor a cözponti eszközökből több jut­tat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem i fogyasztás, hanem a terme- és mértéke szerint kerülnek ílosztásra, ami nyilvánvalóan tokkal igazságosabb és sokkal nkább ösztönöz majd a jó nunkára. Az ár- és bérintézkedések íélja, a többi között, bizo­nyos ismert aránytalanságok is feszültségek csökkentése, nás részről — különösen a lágy családé és alacsony ke- 'esetú dolgozók esetében — a zükséges áremelkedésekből tdódó terhek legalább részbe- »1 ellensúlyozása. De van nás, távlati cél is. Úgy vél- ük, ezekkel az intézkedések­kel jobb feltételeket teremt­hetünk ahhoz, hogy a jövő-' ben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljöve­delem helyett i nkább az ösz- szegszerűen, ni nden dolgozó­nál kimutathsi 5 reálbér nö­vekedjen. Még- edig a szocia­lista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munká­jával a társadalomnak, az an­nak arányában többet is ka jón a javakból. Bízunk abban, dolgozó né­pünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az j 1966-os terv, s az azzal kap­csolatos minden intézkedő ^ fontos és eredményes végi hajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan ész­revételek Is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és s város kárára oldják i meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdé­sekről? VÁLASZ: Ha a parasztság­ról szólunk, az első, amire ! gondolnunk kell az. hogy ál­lamunk legfőbb poitikai alap­ja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlő­dését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával és helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt, a munkás-paraszt szövet­séget szolgálják részben mos­tani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy pa­rasztságunk helyzetén javíta­ni akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelít­sük. A falusi dolgozók — ál­talában — ma még nehezebb körülmények körött élnek s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai ada­tokkal tudnánk bizonyítani, de erre nincs szükség. Min­den ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb. biz- tosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is, KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondotta­kat csak néhány mondattól szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, ame­lyeknek az élen keli járniuk, párttagságunknak. amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenek­előtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait. a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szö­vetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájá­nak szellemében, a nép előtt illő feladatok megoldására. A loron levő gyakorlati feladat nőst az, hogy alaposan is­merjék meg az 1966-os ter­het és készüljenek fel végre- Hajtására. Ennek része az ár- ■>s bérintézkedések okainek 's céljainak helyes magyará­zta. Engedjék meg. hogy éljek >z alkalommal és ezúton kö- jZönteem elvtársainkat, har­costársainkat, barátainkat és a új esztendő küszöbén sok •ikert kívánjak nekik a pért s a nép ügyének állhnfptos ' zolgálatában. A Központi Bi- > ottság és a magam nevében *.5 egészséget, a munkában sí edményt és boldog új esz- v?ndőt kívánok párttá as­zúnknak, a Hazafias Nép' f ontba tömörüli hú szövetsé­geseinknek, munkásosztá­lyunknak, egész népünknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom