Dunántúli Napló, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2 napló m i. január l Kádár János nyilatkozata néhány kiil- és belpolitikai kérdésről (Folytatás az 1. oldalról) «tégis, hála népünk politikai is az építésben elért sikerei- iek, szocialista társadalmi endszerünknek, szavunk sú- ya növekszik a nemzetközi ■leiben, s ezt mi mindenkor i szocializmus, a haladás, a >éke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük capcsolatainkat és együltmű- cödésünket a Szovjetunióval, íz európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialis- a országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köz- ársasággal. Bővültek kapcsoltaink az európai kapitalista arszágokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival. Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert fellépésével széleskörű elismerést vívojtt ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltöttek be az I. számú Politikai Bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os "esztendőben is r'á'vdókunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben! tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire -a nemzetközi politikában az; a megtisztelő szerep vár, hegy minden területen növekvő aktivitással tevé- kenyked-jenek-és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközt kérdések megoldása érdekében, szór»* együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek hatását a Jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965- ber részt vettem a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülatének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Mongóliában, s több. itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot szereztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az ösz- szes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt Is jelenti, hogy a •’ -■gységtörekvések erősödtek, az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek. mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, / együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez íz egység szocialista vívmányaink, a népek szabadság- harcának és a viiágbekének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki Is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette, harcol, természet- szerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki', és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista—leninista elvek alakján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyam vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az • internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell ren delni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáról harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehan- goltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk, szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, bél- ső” harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lész. KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető' tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmi- bevételével, a kihívó agresz- sziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniök hideg- háborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni, de biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünk /öl is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt köny- nyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítés^ kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A 'nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is. a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mind jobban összeforr a munkás- osztállyal és a parasztsággal Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Hinnék köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965- ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről ; ezért csak előzetes adatok alapján szélhatok e kérdésről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 —14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a hon véd "ég korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények között, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem puszta szám szerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenyrégének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966- os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy keresökozásban, hogy az egy főre az egy főre jutó reáljövedelmet 3.5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett, behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és isimét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron lévő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése, A jobb gaz- daságveze(BSi módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: A különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, Síz intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. , Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt'is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: érthető és természetes hogy a becsületes dolgozóknak is van számos kérdésük az Intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb Intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába" már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” is olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is. akik korábban már mint rcakció- sok, ellenforradalmi hőbör- gők. rogy az ellenkező véglétén, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki Is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik Nem. Csupán arról van szó. hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illem- szabályokhoz. és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj a munkásnak. akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyftja hogy az ár- és bérintézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbémövekedés-t irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal. a bérek színvonala pedig átlagosain 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően kedvezően vagy kedvezőtlenül érintik, s a csal átírt, egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelő anyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonátkozó döntést. Az emberek általában azért írtik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezek- lek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett rolna — ez ma már világos — ha ezekről a körülményekből már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ízeket az árakat? Abból a jövedelemből. amelyet a dolgozók termeltek meg. Termé- izetesen: azokkal a pénzösz- izegekkel. amelyeket az árak ámogatására kellet fordítani, »okként a dolgozók összbér- ilapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a cözponti eszközökből több juttat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem i fogyasztás, hanem a terme- és mértéke szerint kerülnek ílosztásra, ami nyilvánvalóan tokkal igazságosabb és sokkal nkább ösztönöz majd a jó nunkára. Az ár- és bérintézkedések íélja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok is feszültségek csökkentése, nás részről — különösen a lágy családé és alacsony ke- 'esetú dolgozók esetében — a zükséges áremelkedésekből tdódó terhek legalább részbe- »1 ellensúlyozása. De van nás, távlati cél is. Úgy vél- ük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövő-' ben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett i nkább az ösz- szegszerűen, ni nden dolgozónál kimutathsi 5 reálbér növekedjen. Még- edig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is ka jón a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az j 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedő ^ fontos és eredményes végi hajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek Is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és s város kárára oldják i meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire ! gondolnunk kell az. hogy államunk legfőbb poitikai alapja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával és helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt, a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények körött élnek s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnánk bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb. biz- tosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is, KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattól szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen keli járniuk, párttagságunknak. amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait. a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt illő feladatok megoldására. A loron levő gyakorlati feladat nőst az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os terhet és készüljenek fel végre- Hajtására. Ennek része az ár- ■>s bérintézkedések okainek 's céljainak helyes magyarázta. Engedjék meg. hogy éljek >z alkalommal és ezúton kö- jZönteem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és a új esztendő küszöbén sok •ikert kívánjak nekik a pért s a nép ügyének állhnfptos ' zolgálatában. A Központi Bi- > ottság és a magam nevében *.5 egészséget, a munkában sí edményt és boldog új esz- v?ndőt kívánok párttá aszúnknak, a Hazafias Nép' f ontba tömörüli hú szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek.