Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
MS. DECEMBER ZS. napló 3 Hz árrendezés hatása a baranyai tsz-ek gazdálkodására Jubileumra készül a Pécsi Liszt Ferenc Kórus A közelmúltban nyilvánosságra hozott árpolitikai intézkedések értelmében a kormány 1966. január elsejétől több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A kenyérgabona ára 22 százalékkal, a vágómarha ki- ’ egrammonkénti átlagára 3 forinttal, — a tenyészmarha ára ezzel arányos értékben — a tej ára literenként 30 fillérrel emelkedik. Kisebb mértékben nő a hízott sertés, a vágó juh és a vágó csirke nagyüzemi felára és kilónkint 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára. Jelentősen emelik a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási árát is. A mezőgazdasági árszínvo- na emelkedése kedvező haté- gyakorol a baranyai tsz- ek gazdálkodására is. Ez az o i"' í gos intézkedés azonban csak kisebb mértékben szolgálja a parasztság életszínvonalának közvetlen növelések nagyobb részt a tsz-ek tu la í danában lévő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Ezt a tényt hangsúlyozta ki nyilatkozatában Fock Jenő elvtárs is. Előzetes és egészen durva kalkuláció alapján Baranya megyében mintegy 120 millió forint többletjövedelmet jelent ez az intézkedés 1966-ra Kérdés, hogy használják fel, mire fordítják ezt az összeget a közös gazdaságok. Növelni kell a termelési alap saját forrását Az 1959-as 7. számú törvényerejű rendelet (a tsz alaptörvény) 45. paragrafusa kimondja, hogy a termelőszövetkezeteknek jövedelmükből alapokat kell képezniük. Ilyen alap a tíz százalékos kötelező tartalékolás, amelyet évről évre beruházásokra, a termelés bővítésére kell fordítani, a jövedelem 2 százalékát kitevő szociális és kulturális alap, valamint a termelési alap. A tsz-alaptörvény amortizációs alap képzését nem írja elő kötelezően. Míg az első két pontnak eleget tettek a tsz-ek, sőt a kötelező 10 százalékot rne&z- sze túllépték, (hiszen az elmúlt évben átlag 26,8 százalékot fordítottak e célra), addig a harmadikat, a termelésd alap képzését elhanyagolták. A termelési alap két legfontosabb összetevője a vetőmag és a takarmány. Szokássá vált, hogy vetőmagot — illetve annak forintértékét — nem tartalékoltak a tsz-ek, hanem a szerződő vállalatoktól anyagelőlegként kapták meg, amit azután az új termőéből visz- szafizettek. Ugyanígy takarmányalapot sem képeztek, ha a takarmánymérleg hiányt mutatott, akkor hitelből vásárolták meg a hiányzó részt Az 1965. december elsején megjelent 43. számú, a zárszámadások készítéséről szóló FM, PM közös utasítás kimondja, hogy ha vetőmag, illetve takarmány nem áll rendelkezésre, akkor annak megvásárlására készpénzt kell tartalékolni, még akkor is, ha ez mérleghiányt okoz, vagy az növeli. Magyarul: e célra a bank hitelt nem folyósít. Ez az intézkedés arra ösztönzi a tsz-eket, hogy növeljék a termelési alap saját forrását és csökkentsék az idegen forrást. Az idei év még nem zárult le, de 1964-ben a baranyai tsz-efcben a fogyóeszközök értéke 595 millió forint volt, s ebből a saját forrásból származó tiszta forgó vagyon 360 millió, idegen forrásból 235 millió, s ebből üzemviteli hitel 170 millió forint. Ma még nem lehet közeli célnak kitűzni, hogy a fogyóeszköz félhasználását teljesen saját alapokból finanszírozzák a tsz-ek, ez távolabbi cél, és a bélpolitikai intézkedések is ennek elérését szolgálják. A kérdést tsz-enként differenciáltan kell vizsgálni, ma még sok baranyai tsz csak az dőlő évj szint tartására képes, de nagyon sok közös gazdaság már képes arra, hogy növelje a saját forrásból történő felhalmozást. Ez év november 30-án 63 baranyai tsz-nek nem volt semmiféle esedékes hiteltartozása a Nemzeti Bank nál, ez a tsz-ek 50 százaléka. | évre kimutatják ennek ösz- ! szegét. 1964-ben 50 millió forintot tett ki az amortizáció Baranyában. Ugyanakkor 400 millió forintot osztottak *zét a tsz-tagok között, s ennek 10 százalékát. 40 millió forintot kellett kötelezően tartalé- kolniok. Ez a 40 millió még az amortizációt sem fedezné, nyilvánvalóan. Ezzel szemben a tsz-ek ténylegesen nem 10 százalékot, hanem 26,8 százalékot tartalékoltak, s még ilyen magas aránnyal sem tud ták fedezni a termelés bővítését és az amortizációt. A kormány árintézkedéseit éppen az tette szükségessé, hogy a termelőszövetkezetek az eddigi árviszonyok miatt nem képezhettek amortizációs alapot, így az elhasználódott termelési eszközeik pótlására is kénytelenek voltak hitelt felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekedtek. A fentiekből látható, hogy a baranyai tsz-ekben is elsődleges feladat, hogy a termelői árak rendezéséből származó többletjövedelmet mindenekelőtt alapok képzésére. gépeik és gépi felszereléseik saját erőből történő felújítására fordítsák, e célra amortizációs alapot képezzenek. — Rné — amortizációs alap képzése A magasabb felvásárlási árakból képződő többletjövedelem ésszerű fel h asznál ása megkívánja, hogy a tsz-tagok részesedését ebből 30 százalékkal növeljék, s a 70 százalékot alapok képzésére fordítsák a tsz-ek. A termelési alapról már szóltunk. Amortizációs alapot eddig nem képeztek a tsz-ek, de kalkulatív módon 1962 óta, ahol önköltségiszámítás van, mindenütt kimutatták az értékcsökkenés évi összegét. Az étmúlt évben a beruházott vagyon értéke — állóeszközök bruttó értéke — 1 milliárd 438 millió forint volt a baranyai közös gazdaságokban, ebből a tehermentes tiszta vagyon 586 millió forint. A földművelésügyi miniszter 12/ 1965. december 11-i FM számú rendélete alapján a baranyai tsz-ekben is megkezdték az állóeszközök újraértékelését 1966. január 1-i fordulónappal. Megyénkben az úgynevezett hármas bizottságok már december 20-án megkezdték a munkát a gépek és gépi berendezések újraértékelésével, melyet az épületek és ültetvények újraértékelésével folytatnak. A gépeket azon az áron értékelik, a mennyiért 1965. év június 30-án beszerezhetők, illetve előállíthatok voltak. Az újraértékelés célja; megállapítani a gépek nettó értékét, — mivel 1962 óta a tsz-ek vételáron tartják számon a gépeiket, — a további élettartamát, az érték- csökkenési leírás,-egy évi hányadát, illetve forint összegét. Bár a termelőszövetkezetek értékcsökenési leírást ténylegesen nem végeznek, évről A lottó nyerőszámai: A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Budapesten a X. kerületben a Pataki István Művelődési Házban megtartott lottósorsoláson az 52. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki: 3, 16, 72, 76, 77 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy az ünnepek miatt az 52. heti lottó nyereménytájékoztató közlésére 25-én, holnap szombaton későbbi időpontban — előreláthatólag délután kerül sor. Bjjgijigra Pécs gazdag zenei életében jelentős szerepe van a Liszt Ferenc Kórusnak. Immár másfél évtizede reprezentálja Pécs jóhírű kórusmozgalmát, produkciói a fővárosban is mindig nagy elismerést arattak. — A kórus 1951 őszén alakult meg — mondja Antal Györgyt a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója, a kórus vezetője, — és 1953-ban vette fel Liszt Ferenc nevét, tehát most ünnepeljük fennállásának tizenötéves évfordulóját. Ez a másfél évtized eseményekben gazdag időszak volt, az egyre fejlődő kórus nagyon gyorsan alkalmassá vált, hogy nagy oratóriumokat szólaltasson meg. Az 1953—54-ben többször előadott Psalmus Hungaricus után 1955-ben, tíz évvel ezelőtt énekelt először teljes estét betöltő oratóriumot, Hädel Sám- son-ját. Azóta a világirodalom legjelentősebb alkotásai hangzottak el a kórus előadásában Pécsett, Budapesten és az ország jelentősebb városaiban. A Liszt Ferenc Kórus így vált munka közben oratórium-együttessé. — Milyen előadásokra készülnek a jövő évben? — A kettős évfordulót jelentős művek megszólaltatásával ünnepeljük. Ezek sorában első volt Beethoven IX. Szimfóniájának decemberi előadása, amelyről ma már elmondhatjuk, hogy a sok IX. Szimfónia előadása közül számunkra az egyik legemlékezetesebb. Szeretnénk a nyáron a szabadtéren is előadni leghálásabb közönségünknek, a pécsi tanulóifjúságnak. A jövő évben folytatjuk az oratórium-irodalom remekműveinek felidézését. Februárban Bach Máté passiójának felújítása, áprilisban Händel Judás Maccabeus című oratóriumának első pécsi előadása szerepel programunkban. Jubileumi évadunkat a májusi koncertünkkel fejezzük be, amelynek keres ében részben visszaidézzük az elmúlt tizenöt év koncertjeinek emlékeit Bachtól Kodályig, de ugyanakkor programot is óhajtunk adni, amikor ugyancsak Pécsett először előadjuk Bartók Béla Cantata Profana című hatalmas művét. Eddig is Bach, Händel, Bartók és Kodály fémjelezték munkánkat, továbbra is ezen az úton szeretnénk járni. — Hallhatnánk valamit a kórus hazai vendégszerepléseiről? — Felkértek bennünket egy-egy oratórium előadására Egerben és Esztergomban. Az utóbbi város zenei vezetőivel és közönségével különösen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. Egerben egy Hän- del-oratóriumot, Esztergomban pedig a Psalmus Hunga- ricus-t és egy később kijelölendő Liszt-művet mutatunk be. B. J. Valahogy mások lettünk... „Kedves Kuttch néni1 Szíves elnézését kérjük, hogy levelünkkel fájdalmas emlékeket idézünk fel önben... Hosz- szas keresés után találtuk meg Kulich nénit, s a brigád valamennyi tagjának hőn óhajtott kívánsága, hogy ezt a levelet eljuttassuk Önhöz. Egy rövid levélben teljesen lehetetlen leírni minden gondolatunkat, de talán sikerül vázolni azokat az eredményeket, melyeket azóta értünk el, amióta az ön hős fia, Kulich Gyula nevét viseljük ... Tudtuk, mit vállalunk magunkra, amikor ezt a nevet választottuk. Ez 1962 márciusában történt. Azóta szebbnél szebb eredményeket értünk el a termelő munkában, s talán a szocialista ember típusához is közelebb jutottunk . ..” LASSAN KÉT ÉVE már, hogy Bótai János négyszeres szocialista brigádja Komlón postára adta ezt a levelet. A brigádnak akkor már megye-, sőt országszerte híre volt. 1960 májusában ”a Bányászati Aknámé- lyítő Tröszt mecseki körzetének komlói munkaterületén, a városban elsőként, s megyei viszonylatban is az elsők között, tizenkét fiatal elhatározta, hogy csatlakozik az akkor még alig ismert szocialista brigád-mozgalomhoz. Hogy mit vállalnak, egész pontosan maguk sem tudták, még kevésbé azt, hogyan teljesítik, hiszen akkor még nem voltak ezzel foglalkozó brosúrák, s még kevésbé tapasztalatcsere jellegű tanácskozások. A hármas célkitűzést tartalmazó jelszó volt minden segítségük: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. A címet már az első évben elnyerték. Eklkor még Bótai János vájár, brigádvezető nevét viselte a csapat. A komlói bányaterület legkülönbözőbb munkahelyein dolgoztak, szinte kivétel nélkül mindig ott, ahol a legnehezebb feladatokat kellett megoldani. A brigádnapló szerényen és szűkszavúan így emlékezik ezekre az időkre: „A brigád egyre nehezebb körülmények között dolgozik. A VIII. szinti, déli fő- keresztvágat hajtása ismét megindult és állandó üres- csillehány van. A kőzet rend kívül kemény...” , „Uj munkahelyre kerültünk. Igen kemény kőzetben, betegség miatt súlyos emberhiánnyal küzdve, dolgozunk .. „A munkahelyen nagyobb mennyiségű metán mutatkozik, ezért a szellőztetést nyomásról szívásra fordították és a villamos ventillátort levegősre cserélték ki. A szellőztetés megjavítása után is jelentkezik a metán. Szivárgással jön a szénből. A nagy nyomás fokozódik, minden gerendát eltör, akármilyen vastag is .. A geológiai nehézségek mellett szinte állandó jellegű bejegyezés: kevés az üres csille, hiány van anyagban ... Mindennek az ad különös jelentőséget, hogy a szocialista címért küzdő brigádok — köztük a Bótai- csapat —, a mozgalom indulását követő években mindenki számára bebizonyították, hogy ez az új mozgalom valóban új, s nem azt a régi gyakorlatot éleszti újjá, mely minden munkahelyen, az átlagosnál jobb feltételek biztosításával, kifuttatott néhány brigádot... — CSAK AZ MARADHATOTT velünk, aki nem' félt a munkától — mondja Bótai János. — 1961-ben 112,1962- ben 113, 1963-ban 126 százalékot értünk el, éves szinten. Dolgozni kellett, keményen . .. Néhányan el is hagytak minket, de aki maradt, az valahogy más ember lett... Ilyen előzmények után indult útjára özvegy Kulich Mihályné címére a fentebb idézett levél. Az ezt követő hetekben valamelyik brigádtag minden délelőtt bekopogtatott az üzemvezető irodájába, megkérdezni: jött-e már válasz? Végül, is több hetes „késéssel”, a nyár végén érkezett. A remegő kézzel írt, szálkás betűk bizony csak nehezen olvashatók, jó szem kell hozzá és nem kevés türelem, a brigádtagok mégis tiltakoztak, amikor Bótai János fennhangon akarta' olvasni. Mindenki saját szemével akarta látni. „ ... Köszönöm, hogy drága, jó fiam emlékét kegyelettel őrzik, és hogy az ő harcos nyomdokain haladva élnek és dolgoznak... Köszönöm a kedves megtiszteltetést. Tiszta szívvel örülök neki, és igen büszke vagyok a Kulich Gyula ifjúsági brigádra ...” Ez a levél a brigád történetében új fejezetet nyitott. Ekkor már ötödik éve dolgozott együtt a csapait, ötször nyerték el a szocialista címet, nevük és rangjuk lett, a kiemelkedő teljesítmények alapján a keresetükre sem lehetett panasz, mindez azon ban már kevésnek látszott. A „hogyan tovább” izgató kérdésére a levél segített választ adni. „Mindent el kell követnünk, hogy a munkasikerek mellett egyéni és közösségi életünkben is sikereket érjünk el, hogy megközelítsük a szocialista ember típusát..— írták a brigádnaplóba, röviddel az első levél kézhez vétele után. Tágulni kezdett a kör. A brigádtagok rendszeresen meglátogatták egymást, a férfiak mellett most már az asszonyok és gyerekek is összeismerkedtek, sőt meg is barátkoztak; levelező kapcsolat jött létre egy szovjet, majd egy borsodi szocialista brigáddal... Többen elvégezték az általános iskola nyolcadik osztályát, mások tanfolyamokra iratkoztak; a csillések segédvájárok, a segédvájárok vájárok lettek, s mindennek, ha közvetve is, Kulich néni volt a mozgatója. * 1964. augusztus 16-án váratlanul expressz levél érkezett tőle. A betűk még ku- száltabbak voltak. A sorok még dülgdezőbbek — minden vonáson érződött a rémület. „’... hallottam és olvastam a szörnyű hírt, ami Zobák- aknán történt s szüntelen fájó érzéssel gondolok az * elvtársakra. Szomorú, hogy már hét halottja van a robbanásnak. Zobák-akna minden dolgozójáért őszintén aggódok, mégis szeretném tudni, hogy a drága, jó fiam nevét viselő brigád tagjainak nem történt-e baja...” Valóban, a brigád ekkor Zobákon dolgozott. Kézről kézre járt'a levél. „Olyan, mintha az anyánk írta volna” — mondta az egyik vájár, s mindenki ezt érezte. A választ még aznap postára adták: a csapatból senkit sem ért baj... özvegy Kulich Mihályné Békéscsabán élt. Innen jöttek a kedves, öreges levelek, ide ment a brigád karácsonyi üdvözlete is, s innen érkezett 1965. július 21- én a szomorú hír; Kulich néni meghalt... 71 éves volt. A Békés megyei pártbizottság külön gyászjelentésben értesítette a brigádot. Várták őket a temetésre. Gyula helyett. Az út hosszú, az idő pedig kevés volt, ráadásul az illetékesek nem is értették meg, miről van szó, így csak egy közösen fogalmazott távirat mehetett a temetésre. A koporsó felett, ahol a néhány rokon mellett a tisztelők és ismerősök ezrei álltak, a hivatalos gyászbeszédek után, mintha közeli hozzátartozók lennének, felolvasták a komlói bányászok táviratát... A POSTAS AZÓTA ritkábban keresi a Kulich-bri- gádot. A régi levelek kissé már meg is koptak. A szénporos ujjak letörölhetet-len nyomokat hagytak a fehér papíron. Mint ahogy az apró. törékeny, öreges betűk is mély nyomokat hagytak a kemény, edzett, veszélyekkel birkózó férfiakban . . . Békés Sándor-r. ' > I I
