Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

I

4

napló

1965. DECEMBER 2&

Hasznos utazások

Mit tapasztaltak üzleti útjaikon a Pécsi Kesztyűgyár vezetői?

Lassan egy esztendeje már, hogy a Pécsi Kesztyűgyár és a TANNIMPEX — mint külkereskedelmi szerv >— közös anyagi érdekeltségi rendszerben tevékenykedik. Ennek a rendszernek — amely egyébként az új gazdasági irányítási rendszer előzetes kísérlete — célja az, hogy az exportra termelő ipari vállalat és a külkereskedelmi forgalmat lebonyolító kereskedelmi vállalat, éppen a közös gazdálkodás révén minél magasabb devizakészletet biztosítson a népgazdaságnak.

Ennek a nagyon hasznos együttműködésnek tapasztalatait értékelték a kesztyűgyárban augusztus 17-én. amelyen részt vett többek között Darvas László, külkereskedelmi miniszterhelyettes és Földi László, könnyűipari miniszterhelyettes is. Ezen a megbeszélésen a két miniszterhelyettes ígéretet tett arra, hogy a Pfcsi Kesztyűgyár vezetőinek — még ebben az esztendőben — megadják a támogatást, külföldi tanulmányutak lebonyolítására. Köztudomású ugyanis, hogy az üzem számos külföldi céggel áll üzleti kapcsolatban, következésképpen célszerű lenne, ha a pécsi szakemberek közvetlenül meg ismernék az üzem termékeinek pozícióját a nyugati piacon.

Az ígéret valóra vált.

Gulyás József igazgató

Finnországban és Dániában, Biskup Gyula főmérnök Svájc ban. Cserháti Lajos áruforgalmi osztályvezető pedig Svédországban és szintén Dániában kötött személyes ismeretséget üzleti körökben. — Tapasztalataikról az alábbiak- • ban számoltak be;

GULYÁS JÓZSEF:

— Helsinkiben és Keravá- ban Emil Elő, aztán a Sil- veks Oy, továbbá a Kumla Oy és a Stokmann, illetve az Elantó cégek vendége voltam. Ezek nagykereskedők, illetve áruháztulajdonosofc, akikkel már régóta üzleti kapcsolatban áll üzemünk. Azt tapasztaltam, hogy jó piaca van a magyar kesztyűnek Finnországban. A minőséggel, szállítással elégedettek, és mi jS elégedettek vagyunk azért, mert a finn piaoon viszonylag magas árszinten tudjuk értékesíteni termékeinket De miután nem akarom rózsaszínre festeni finnországi pozíciónkat, elmondanám, hogy néhány fontos intézkedést kell majd tennünk itthon, éppen a jobb üzleti kapcsolat megteremtése érdekében. Egyik lényeges feladatunk; legalább két héttel korábban keh kiküldenünk a mintakollekciót Előfordult ugyanis, hogy a mintáinkat későn kapták meg, s a cégek üzletszerzői országjáró kőrútjaikra nem tudták elvinni a mi kesztyűinket. Egyetlen napos késés is hátrányos helyzetbe hozhat bennünket. Ezért — amint hazaértünk — azonnal intézkedtünk; az üzem bővítése most folyik és menet közben megváltoztattuk a terveket, így aztán létesítünk egy kis mintakészítő műhelyt, ahol kizárólag csak mintakollekciókat gyártunk és a lehető leggyorsabban küldjük szét megrendelőinkhez.

— Ami az igényeket illeti: finn üzletfeleink elmondották, hogy a divattal lépést kell tartaniuk, tehát általában sötét színű, puhafogású, könnyű kesztyűket kémek tőlünk. Erre vonatkozóan Is tettünk már néhány műszaki intézkedést. Érdekes egyébként, hogy a sertésbőrből készült kesztyű — ellentétben a hazai kívánalmakkal *— Finnországban nagyon népszerű és majdnem azonos áron tudjuk eladni, mint a finomabb fogású nap- pa-kesztyűt. A finnek kérése volt még az is, hogy az általuk kiválasztott mintákat csak nekik gyártsuk. Ennek persze semmi akadálya, mert a modelleket oly sok variációban tervezhetjük meg, hogy nem jövünk zavarba. Finnországban jelentős a konkurren- oia, erős a verseny és ez a tény komoly feladatokat ró ránk. Itt persze más külföldi kesztyűgyáraikra gondolok, mert hiszen a finneknek tulajdonképpen nincs is számottevő kesztyűiparuk. Elvittek Helsinki egyik legnagyobb kesztyűgyárába: az üzem össz- létszáma ötvennyolc fő! Nem hitték él, hogy én egy háromezres kesztyűgyárait képviselek náluk. Kuriózumként még elmondom, hogy ahol megfordultam, általában elismerően nyilatkoztak a magyar iparcikkekről. Dicsérték például a magyar Jonatán-almát, de panaszkodtak is, hogy a különben jóminőségű és kedvelt nylon-ingiek szállításával elmaradtunk. Természetesen közöltem velük, hogy ez „nem az én asztalom”, de azért az üzenetet itthon tolmácsolom az illetékeseknek. Általános tapasztalatom az, hogy ameny nyiben észrevételeimet itthon realizálni tdjufe — már pedig tudjuk —. akkor a jövő évi finnországi exporttételünket

20—30 százalékkal megnövelhetjük. Az igény megvan rá.

BISKUP GYULA:

— Genf, Basel, Kreuzlingen, Bem és Zürich városokban jártam. Üzemeket, de főleg áruházakat látogattam meg, Svájcban már nagyon erős a verseny. Az igény inkább a nappa-kesztyűkre, mint a sertésbőrből készült termékekre vonatkozik. Erős „ellenfelek” a franciák, akik nagy választékban, nagyon finom árukat

Juhhodályt támadtak meg a Mecsekben a kóborkutyák

A Mecsekben fekvő Bánoson a napokban elvadult kóborkutyák támadták meg az abaligeti Petőfi Termelőszövetkezet juhhodályát és nagy kárt okoztak a nyájban. Az erdő közvetlen közelében levő hodályban mintegy ezer birka tartózkodott, zömmel vemhes anyajuhok. Hajnalban az éjjeliőr arra riadt, hogy az állatok keservesen bégetnek és három kutyát — egy farkaskutyát, egy vizslát és egy foxit — pillantott meg. Mire odaért, az éhes kutyák öt juhot már megfojtottak, a többiek pedig félelmükben a hodály sarkába menekültek és ott maguk közül ötvenet ag'.'on nyomtak. Valamennyi vemhes anyajuh volt és emiatt a kár értéke megközelíti a harmincezer forintot. Másnap éjszaka a fest kutya $!■*exportálnak Svájcnak, aztán az olaszok, akik viszont nagy mennyiségben és olcsón adják el termékeiket. Komoly versenytárs Kína és Japán. A japánok egyébként elárasztották moanyagkesztyűvel a nyugati országokait, de szerencsére amilyen gyorsan betörtek, olyan gyorsan kimegy a divatból a műanyagkesztyű. Tapasztalatom az, hogy a sváj ej cégek is szívesebben vásárolják a könnyű és sötét színű főleg hosszítotít ®árú női kesztyűket. Tehát a kereslet megnőtt a nappa-kesztyű iránt.

CSERHÁTI LAJOS:

— Én Svédországban tulajdonképpen beszerzési körúton voltam. A bőr alapanyag ára nyugaton felszökkent ebben az évben s ennek az az oka. hogy divatba jött a bőrből készült női kosztűm. Érthető, hogy az árát azonnal felverték, de hosszas tárgyalás révén azért viszonylag reális áron tudtunk üzletet kötni. Csupán 1 centtel vásároljuk drágábban a bőrt. mint korábban, tehát úgy érzem, sikeres üzletet kötöttünk. A sertéskesztyűknek Svédországban is van keletje, de puhább, könnyebb kivitelben. A mi bőrgyárainknak lesz a feladata, hogy ennek megfelelően módosítsák a gyártási technológiát. A svédországi Glace Leber Fabrik vezetőjével egyébként megállapodtunk fedett nappa-bőr szállításában. Kontra-mintákat kaptunk s azt hiszem rövidesen megérkezik az első szállítmány.

Hármuk útja —, feltétlenül tanulságos és hasznos volt. Ami a jövőt illeti: a személyes kapcsolatot az elkövetkezendő esztendőben is tartani kell, hogy az iparág vezetői közvetlenül megismerjék a gyár termékeinek helyét, rang ját a világpiacon. Csak így beszélhetünk versenyképességről.

A Mecseki Gyógyitóka

a vádlottak padián

A fenti cím 1938. február 26-án jelent meg a Pécsi Naplóban és a bírósági tudósító részletesen beszámolt a Mécsé ki Gyógyitóka forgalmazása körül kialakult vitáról, pereskedésről. Mielőtt azonban a vádlottak padján „felkeresnénk” toliunkkal a Mecseki Gyógyitókát, pillantsunk visz- sza a harminc év előtti múltba, amikor az itóka született.

Az egykori Geiger és Wéber féle patika az Állami Áruház helyén működött, szemben a mai Csongor férfi divatbolttal. A patika tulajdonosa Mária- cellben járt és gyakran kóstolgatta a Kreutzer-likőrt. Ez amolyan gyomorkeserű volt, ami étvágyat és némi hangulatot is teremtett. Akkor vetődött fel benne a gondolat: mi lenne, ha egy jellegzetesen pécsi zamatú italt készítene. Kapóra jött, hogy Pécs városa hasonló céllal pályázatot hirde tett a patikusok számára. A Geiger-féle készítmény elnyer te a zsűri tetszését és megkezdhették az idegenforgalmi céllal született gyógyitóka gyártását.

Erről így számol be a korabeli sajtó:

A pécsi gyógyszerészek nemes vetélkedése során Geiger Kálmánnak sikerült előállítani azt a likőrkompozíciót, mely minden tekintetben megfelelt az előírásnak és csakhamar a közönség kedvence lett. A múlt év őszén indult el hódító kőrútjára a mecseki likőrkülönlegesség Mecseki Gyógyitóka néven, mely a Mecsek hegység illatos és gyógyhatású növényeiből különleges kivonási eljárással készült.”

A patika pincéjében kezdik gyártani az itókát és a Zsol- nay gyár kulacsokat készít az italnak. Ezt kapják ajándékul a Pécsre látogató külföldiek. A kulacson elmaradhatatlan bélyeg az öt torony.

A Mecseki Gyógyitóka pécsi füvekből készült, többek kö- zött fehén üröm van benne, ami vidékünkön sokkal erősebb illatú, mint másutt. Geiger Kálmán a gyógyitókát később már a mostani nagy Csemege pincéjében, egy jól felszerelt üzemben gyártja. Azon ban ez is kicsinek bizonyult és a Park mozi mögött egy régi házat vásárolt meg. Tövig

lebontatta és gyönyörű üzemet rendezett be a helyén emelt épületben.

Feljegyezték még, hogy tőle származik a mondás is: .,Kérek méq egy pohárka Mecsekit”. Mindez propaganda fogás volt, de olyan jó propa ganda. hogy végül is a hazai fogyasztóközönség véglegesen megbarátkozott az új itallal.

A pereskedés az itóka körül a születése utáni harmadik esztendőben kezdődött. Egyideig a kulisszák mögött folyt a harc a gyógyitóka ellen. Aztán a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Szövetsége keresetet nyújtott be a pécsi törvényszéken, melyben kérte, hogy „a teljes cégszöveg nélküli, a város pecsétjét feltüntető szerintük megtévesztő ábrázolást kérik megszüntetni, továbbá arra kötelezni, hogy a mecseki gyógynövényekről, nevezetesen 38 féle gyógynövényről szóló feliratot az előállító cég ne használhassa.”

A tárgyalás stílusosan kezdődött. Amikor felolvasták a vegyészeti gyárosok keresetét, a „vádlott” egyenesen dr. Arató Jenő törvényszéki bíró asztaláig merészkedett. A mecseki itókát egy szépen adjusztált üvegben a bu- .italára tették. Védője dr. Sza- páry József ügyvéjl volt nagy beszédben védelmezte az italt.

— Tisztelt törvényszék’ A Mecseki Gyógyitóka valóban gyógynövényekből készült, gyógyhatású és a város pecsétje ioggal szerepel rajta. Erre engedély van,

A védő szavait a város a- nács is megerősítette •>

gül is felmentették .-x.lottat”.

Ezután már semmi akad- nem volt annak, hogy : egyre népszerűbb jtal túli ■ a város határait. Aki országjáró útja során Budapestre, más nagyobb városba látogatott. nem mulasztotta el s- mételni Geiger Kálmán szállóigévé vált szavait;

— Főúr! Kérek egy pohárka Mecsekit!

— Kérem, az nálunk nincs.

— Sajnos akkor mást nem fogyasztok, — és a vendég nem egyszer csalódottan távozott. Csalódottságában volt egy kis propaganda is. ami végül oda vezetett, hogy a mecseki itóka napjaink egyik kedvelt, gyógyító likőrkülönlegessége.

Gáldonyi Béla

A Dunántúl 1938. február 26-1 számában így adott hírt a

perről.

Nehéz emberek —anno 1965

tért, de ezeket lövésekkel elkergették. Azóta két éjjeliőr vigyáz a nyájra és még a közelben fekvő Pécsi-tó fegyveres halőre is a környéken cirkál.

A Mecsek vidékén az utóbbi években — sajnos — nem múlik el úgy a tél, hogy a kóborkutyák valahol meg ne támadnának magánoys karámokat, hodályokat. Az év ele- i jén például az egerági Gyöngy j virág Termelőszövetkezet kis- herendi karámjában másfélszáz birka pusztulását okozták. Nagy kárt tesznek az erdők-mezők vadállományában is, hiszen rengeteg kisnyúl és sok őzgida esik zsákmányukul. A vadásztársaságok tagjai ezért kíméletlen hadjáratot folytatnak a gazdátlanul csatangoló, tehát dú- vadaknak számító kutyák ellen.

•— Szürke átlagemberek vagyunk! — mondja dr. Antal Elemér, a Komlói Kórház röntgenorvosa. — A mi életünk is olyan, mint bárkié. Csak egyben vagyunk mások: van egy nagy szenvedélyünk, és ezt a szenvedélyt roppant fontosnak tartjuk életünkben.

Társa, dr. Dános László, a komlói bányák üzemi főorvosa bólint. Két ember, két alkat. Dr. Antal sovány, elegáns férfi, őszülő hajjal és sötét szemüveggel. Mondatai szenvedélyesek, temperamentuma olaszos. Dr. Dános magasabb, erőteljesebb és nyugodtabb vérmérséklet. Ritkán szól közbe, bár akikor nagyon pontosan fogalmaz.

— A mi szenvedélyünk a szilikózis kutatás — mondja dr. Antal. — Már nyolc éve foglalkozunk vele. Száz és száz szüikózisos beteggel találkoztunk, és nem tudtunk megmagyarázni néhány dolgot. Nem tudtuk, miért marad száz bányász közül 88 egészséges, s miért kap 12 szilikózist? Nem tudtuk, mj az oka annak, hogy a tizenkét bányász közül hárman súlyosan megbetegszenek, kilencen pedig aránylag könnyen megússzák?

— És a szakirodalom? — kérdezem tőle.

— Áttanulmányoztuk, de nem lettünk tőle sokkal okosabbak — mondja, s tömni kezdi rövidszárú pipáját. — Túlságosan sok a tisztázatlan kérdés, a bizonytalan feltevés, és nagyon kevés a bizonyítható, konkrét válasz.

— Gondolom önök is is valamilyen feltevésből indultak ki. Mi volt az hogyan szólt a hipotézis?

Meggyújtja pipáját, illatos füstfelh< száll a levegőben.

— Valóban, valamilyen hipotézisre nekünk is szükségünk volt — válaszolja. — A mi feltevésünk így szólt: nem lehet véletlen, hogy száz emberbe i 12 szilikózist kap, 88 pedig nem. Feltételezhető, hogy 12 ember eleve érzékeny

erre a betegségre, egyszerűbben: allergiás.

— önök allergiás betegségnek tartják a szilikózist?

— Igen, szerintünk egyfajta allergiás betegség, melyet •— mint minden allergiás betegséget — valamilyen anyag, vagyis allergen vált ki. A kérdés most már az volt: mi ez az allergen? Szilikózisról lévén szó, feltehetően a szilícium. Ha pedig a szilícium — folytattuk a következtetést — akkor az allergia egyszerű sziliciumpröbával is kimutatható.

— Mit értenek a száliciumpróba alatt?

Kiveri a hamut a pipájából;

— Igen sok allergiás betegség kimutatható azáltal, hogy allergént juttatunk a beteg szervezetébe, s megfigyeljük, hogy a jelzett anyag milyen elváltozásokat okoz a bőrön, vagy a szervezet más részeiben. Ezen a jól bevált módszeren alapult a mi szilicium- próbánk is. Csak annyiban különbözött a megszokottól, hogy ezúttal szilíciumot oltottunk az emberek szervezetébe. A kilencvenkilenc és fél százalékos konyhasó oldathoz kevertünk fél százalék szilíciumot, s beoltottunk vele vagy ezer személyt a Komlói Kórház belgyógyászati osztályán.

— Csak bányászokat?

— Nem. Ha a szilikózus valóban allergiás betegség, akkor tökéletesen mindegy, hogy a beoltott személy bányász-e vagy nem az. Ezért módfelett ügyeltünk arra, hogy mindenki részesüljön az oltásból; bányász és nem bányász, férfi és nő, fiatalabb és idősebb vegyesen.

— Mi lett az eredmény?

— Szebb és jobb, mint elképzeltük. A beoltottak körülbelül 12 százalékánál a bőr piros elszíneződését lehetett meg figyelni az oltás helyén.

— Pontosan tizenkét ezaxaléknét?

— Nem, a 14 és 18 év közöttieknél valamivel több, az idősebbeknél pedig valamivel kisebb volt az elszíneződés aránya. Az átlag azonban 12 százalékot adott, s ez a szám roppant sokat mondott számunkra. Kézenfekvővé vált például, hogy minden embernek, aki föld alatti munkára jelentkezik, előzetesen próbaoltást kell edni. Akinél elszíneződés és elváltozás lép fel, nem szabad leengedni a bányába.

•— Más alternatíva nem kínálkozott’

■— De igen, bár. akkor még csak hipotézisünk volt. Ismét az allergiás betegségek megelőzéséből indultunk ki. Ez — mint ismert — úgy történik, hogv a beteget védetté teszik az allergénnel szemben. Az én kislányom például allergiás volt a tejre, s csalánkiütést kapott még a kakaótól js. A szokásos re- cept szerint kezedtem: hígított telet juttattam a bőrébe, s azt addig ismételtem amíg az elszíneződés elmaradt. Ma már a színtejet is megihatja, anélkül, hogy csalánkiütés, vagy hasmenés lenne a következménye.

— Ez volt az analóg példa?

*— Ez is. Úgy véltük, a hagyományos recept a szilícium allergiára is alkalmazható. De mivel ezt még nem próbálták, nem embereket, hanem házi- nyulakat választottunk ki a kísérlet céljára. Húsz állattal kezdtük el, bár ezekből csak tizet vetettünk szilicium- kúra alá. Nyolc alkalommal kaptak oltásokat, folyamatosan emelkedő adagokban ... A másik tíz nyulat kizártuk az oltásokból Azok csak a kísérlet második szakaszában jutottak szerephez. Abban az időszakban, amikor feltételeztük, hogy a sziliciumoldattai kezelt állatok védettséget szereztek a szilikózissal szemben. Ekkor magunkhoz tettük az immunisnak és nem immúnisnak vélt nyulakat, s olyan porkamrába zártuk őket, amely körülbelül húszszor

♦

i