Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

Éjféltől hajnalig Egy ideig még sziporkáznak a fények, aztán amint a vá­ros panorámája eltűnik mö­göttünk, már csak a korom­sötétbe rohanok bele a kocá­val. A reflektor fiénycsóváját lehúzzák a Mecsek fái és persze a köd is. Fönt az er­dőben. — szerpentin út szé­lén — elénk áll egy ember. Vállán puska. Magas, fiatal férfi. Éjfél elmúlt. Kiszál­lunk, az erdész Zaklajda Jó­zsef elénk jön, csendesen „Jó estét”-ezünk. Az erdőnek ke­sernyés-mandulás illata és íze van. Rabsdc, orvvadász van- e? Azt mondja —, nincs. Fa­tolvaj? — Akad Néha teherkocsi­val néha személykocsival íönnek A nyomok is árulkod­nak — mondja. — Mit olvas a nyomokból? Vagy talán a hangokból? — A hangokból is. — Pedig roppant csendes az ardő ... — Nem csendes az erdő. hallom. hogy nem csen­d-<­H szarvas jön, főként ha ■ „többen’’ jönnek, „rudliban”, az agancsoktól kopognak a fa­ágak Mint a léckerítésen vég5 gin'/ott bot. oly sűrűén k. A vaddisznó járá­sa rv., v.elenebb, surrog a bo­kor nyomában. A nyúl még csendesebb. — Mi szép van ebben? — Az erdőben? Erdész di­nasztia vagyunk, fia lemegyek a városba, nagyom-nagyon rit IsétiL néhány óra múlva me­nekülök föl. Fojtogat valami. Talán a házak, utcák, a tö­meg? Nem is tudom. Amint beérek az erdőbe, itthon va­gyok. — Unalmas, nem? — Nekem a lenti élet íenne unalmas. Pedig itt fönt, a fehérkúti vadászháznál, ahol lakom feleségemmel, meg a Jocóval, ő a kisfiam, sok minden nincs itt ami lent természetes. Például villany. Tévém sincs, csak táskará­dióm. És óvoda sincs, bölcső­de sincs. És mégis jó. — Mire kell a puska? — önvédelemnek. Meg mes- terségi címernek is. Elbúcsúzunk, Zaklajda er­dész eltűnik a fák között, szinte beleolvadt az erdő csendjébe. — Megpillantjuk odább az erdész szép, villasze­rű házát is, fenyvesek között. Az ablakok némák, csende­sek A család már rég alszik. * A 20-as autóbusz vona­lán. „örök” éjszakai szolgá­latot tart egy nagyon fiatal asszonyka, Giesz Jánosaié. Férje Széchenyi aknán csillés, álandóam éjszakás, azért Gi- eszné is kérte az éjszakai be­osztást. Este tizenegykor kez­di a műszakot, másnap dél­előtt tizenegyig. — Szabadnap? — Mondjuk hétvégén... — Minden hetedik vasár­nap. Akkor elmegyünk tán­colni a férjemmel a Kazin- czyba vagy a Nádorba. Sze­retek táncolni. — Délelőtt hazamegy, mit csinál utána? — Főznöm nem kell, édes­anyám elvégzi helyettem. De azért van munka, öt-hat órát alszom és este készülünk a munkára. — Kevés ideje jut másra, — Festek. Meg rajzolok. Nem nevet ki? Rajztanárnak készültem, de aztán nem áll­tunk valami jól anyagilag és dolgoznom kellett. Ez is jó. — S az utasok? — Jók. Sok a törzsvendég. Pincétek, akik zárás után in­dulnak haza. Már azt is tud­juk, melyikük van szabadsá­gon. vagy délelőtti műszak ban — Mikor álmos? — Hajnalban. Aztán ha vi­lágosodik, akkor már nem. Hirtelen frissnek érzem ma­gam. * MÉK-telep. Megyeri út. Éj­fél után két óra. A hosszú raktárépületet szegélyező rám­pán ládák, zsákok, pontosan regulázva. Előkészítik a „ko- missiót”, hajnalban jönnek a teherkocsik és hordják az árut nyitásra, a zöldségboltokba — Mennyit? — Naponta, legalább is most, négy-öt vagonnal. — Horniét? — Lánycsók, Boly, Pécsi Kertészeti Vállalat és Mohács. Ez a zöme. Este nyolckor Szekszárdiról is érkezett fejes­káposzta ... Krizsán Jenőné villás tar­goncával emeli a ládákat, vi­szi a mérleghez, lemérik, föl­emeli, kiviszi a rámpára. A targonca nagyon ügyes, fürge, halkan sivító kis masina, — Krizsárené nagyszerűen kiiga­zodik a sok kapcsolón, karo­kon, pedálokon. Kellemesen furára kép: egy szigorú asz- szony, aki egy éjszaka, szinte szótlanul, gépiesen, több va­gon árut mozgat meg. Évek­kel ezelőtt jártam legutóbb a MÉK raktáraiban. A régi­ekben. Gép nem volt. Csak kézierő és izzadságcseppek és hátat-görbítő fáradság. Rég volt. Pályaudvar. Hajnali félnégy. A bisztró zárva. (Feketét, szendvicset árulhatnának ...) Asztalra borulva alszanak az utasok. Aki este érkezett, illetve éjszaka, mi mást te­het? A hivatalok, SZTK, ta­nácsi szervek reggel nyitnak Szállodára nem érdemes pénzt költeni. Talán nem is kapnának szobát, A váróter­mi alvók zöme munkás. Van aki nem alszik. Mert nem tud aludni. Szabó János ércbá­nyász a délutáni műszakról este tizenegyre ér ki a pálya­udvarra. Vonat Szigetvárra csak hajnalba indul, fél 5-kor. — Mennyit alszik7 — Keveset. Mire hazaérek, hat óra, A reggelit nem kí­vánom, mert fáradt vagyak Lefekszem, délelőtt tizenegy fele kelek, ebédelek, utazom Pécsire, Innét Szőlősre. — Itt nem tud aludni? — Nem. Csak cigarettázom, sétálok a folyosón, beszélge­tek a rendőrökkel, vasutasok­kal. Ismerem valamennyit. Mondja, hogy az Utasellátó nappal vagy öt helyen áru­sít, éjjel semmit. Nem ital kéne, hanem fekete, vagy üdí­tő, vagy valami. Ez a leg­rosszabb: éjféltől hajnalig. Vo nat nem jön, nem is indul, tehát még mozgás sincs. Csak bóbiskoló, alvó emberek. A kereset jó a bányában, az is jó, hogy hatórás a műszak meg sokminden jó, csak... az éjszakai ácsorgás elkeserítő. — Sokan vannak, más üzemek­ből is, akiknek hazaszállítása megoldatlan. * Dr. Somlai József őrnagy a rendőrségi ügyeletes tiszt ezen az éjszakán. A szobában egy vaságy, íróasztal, könyves­polc. rádió, aztán telefonok, kis miniatűr kapcsolótáblá­val. — Milyen érzéssel kezdi a hárommaponkénti éjszakai ügyeletet? — Reménykedem — Miben? — Hogy nem lesz „mozgás” Mert ha már értesítenem kell a helyszínelőkocsdt, a technikusokat, nyomozókat, akkor már rendszerint súlyo. sabb bűneselefcrnány történik valahol. — Ma éjjel? — Különösebb nincs. Vala­hol egy albérlő ruhát lopott a főbérlőtől. Ez aiz egyik. Másik pedig: néhány mázsa kukorica tűnt el. — Éjféltől-hajnalg „holt­idő?” — Általában. S meglehető­sen unalmas is. — Mire gondolt, mondjuk ezelőtt tíz perccel, amíg meg nem érkeztünk? Arra, hogy le kellene állni a kis Skodámmal. Nem veszi be a harmadik sebességet, meg kellene csináltatnom, de talán jobb ha tavaszra ha­gyom. Inkább leállók vele, úgyis itt a tél. A törvényenkívüliség nem ad okot a humorizálásra Kü­lönben is komoly, szigorú hely ez itt. De talán, mégis történt valami derűsebb ese­mény. ügyeleti szolgálatok al­kalmával? — Persze. Különben sem kell bűnözőt látni mindenki ­ben, aki ide kerül éjszakára, esetleg kisebb ügy miatt. — Nemrég egy nagydarab férfit hoztak be, rettenetén részeg volt, valakivel verekedett. Olyan erős pálinkaszaga volt. hogy kivezettettem a folyosó­ra, gondoltam üljön ott egy kicsit, a hűvös lépcsőházban talán kitisztul a feje Egy óra elmúltával egyszer csak felordít a folyosón: „Hol van az a kis őrmester, vigyenek eléje, haza szeretnék menni!” Behozták. Somlai őrnagy fölállt az asztal mellő) a ...paciens” meg leüli a szél re, meglepetten. Az „őrmesternek” vélt Somlai őrnagy 185 centi magas és 98 kiló ... Kint az utcán hirtelen vös szél kerekedik. Hog 1 kezdődik a hajnal: Nerr. i­ni. A buszok éjszaka is Vr- nak, bár ritkábban, az . cán sietős embereket látni vagy munkába, vagy munkából ha­zafelé. Teherkocsik áruval, benzine's autó, sepregeiő -utó, taxi, vitatkozó zenészek. És egy elkésett madárfütty a 48- as tér fáiról, novemberben, egy eseménymentes hajnalon. Rab Ferenc Foto; Erb Jénán

Next

/
Oldalképek
Tartalom