Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Rejtett kincsek nyomozása elengedhetetlen, a jelenség hiányát bizonyító nemleges válaszokat. A Rejtett kincsek nyomozása minden esetben utalni fog arra, hogy a felvetett témáról mit tudunk eddig, mi a jelentősége a kérdésnek, s így ismeretterjesztés mellett a múzeumi munkába is bepillantást nyújtunk. Végezetül megjegyezzük: e mozgalmat az 1966-os múzeumi hónap idején értékelni fogjuk. A legszorgalmasabb levelezőket díjazzuk (ezért a felI. díj (egyszer adjuk ki) 700,— Ft II. díj (háromszor adjuk ki) 500,— Ft III. díj (hatszor adjuk ki) 300,— Ft Akik sem díjat, sem könyv- jutalmat nem nyernek, eredményhirdetésünkkel egyidő- ben visszakapják a levelezőlapokba és bélyegekre fordított összeget. A Rejtett kincsek nyomozása címmel indított kérdőívsorozat szorosan kapcsolódik Baranya Néprajzi Atlaszának munkálataihoz is, a felvetendő témák többsége szerepel Atlaszunk kérdőívében, ezek tehát kiegészítő és ellenőrző adatokat szolgáltatElső témánk: Az útbarázda adó neve és lakcíme okvetlenül szerepeljen a válaszokon!), azok között pedig, akik díjazásban nem részesülnek, de a kérdéseknek legalább felét megválaszolják, könyvjutalmakat sorsolunk ki. Díjat csak az kaphat, aki minden kérdésre válaszol! Díjaink egyenértékűek a Baranyai Néprajzi Gyűjtőpályázat középső díjfokozataival, a Rejtett kincsek nyomozása kérdéseire beküldött teljes levelezőlap-sorozatokat a következő díjakkal jutalmazzuk: nak, mások pedig esetleg új atlaszlapok készítéséhez adhatnak alapot, vagy a múzeumi gyűjtemények kiegészítését szolgálják. Kérjük olvasóink támogatását, s a jövő héttől kezdve várjuk válaszaikat a Rejtett kincsek nyomozása kérdéseire! Mándoki László, múzeumi osztályvezető JPM Néprajzi Osztály, Pécs, Rákóczi út 15. • • Ötvenéves a relativitáselmélet Üj kísérletre készül a JPM Néprajzi Osztálya ezzel a sorozattal: adatgyűjtés a sajtó segítségével. A fenti címmel, sorszámmal közlendő „kérdőív-sorozat” kéthetenként jelentkezik lapunk hasábjain, s mindig egy-egy problémára kér választ az olvasóktól. A választ levelező lapon, vagy levélben, a sorszámra , való • h' "'korossal a JPM Néprajzi Osztályára (Pécs. Rákóczi - út 15.) kell beküldeni. A társadalmi bázis kiszéles sere eddig tett kísérleteink nem hozták meg a várt s; ?rt: az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályá- z . szeként meghirdetett Barr ai Néprajzi Gyűjtőpályá- zatok (az idén már a III. eredményhirdetését tartottuk) általában 20—30 érdeklődőt mozgattak meg és gazdag anyagot eredményeztek kérdőíveink azonban szinte teljes részvétlenségbe fúltak. Egyik alkc’om-nal 150 kiküldött pél. dányból mindössze 14 érkezett vissza — tehát nem ta- / láltuk meg azokat, akikre rendszeresen számítani lehet ilyen munkánál. Reméljük, hogy a sajtó útján több mint félszázezer olvasóhoz eljutó kérdéseinkre több válasz érkezik majd (a megye minden községéből 4—5-öt várunk), s reméljük azt is, hogy megyehatáron kívüli területekre vonatkozó adatokat is kapunk, pl. a telepesektől (Felvidék, Bukovina, Moldva, Alföld stb.) — éppen ezért kérjük, hogy a beküldendő levelezőlapokra mindig írják' fel azt is, hogy a küldött adat milyen községre (megye) vonatkozik. Bízunk abban, hogy az olvasók megértik céljainkat, és adatok szolgáltatásával támogatnak abban, hogy a Rejtett kincsek nyomozása sorozattal bizonyos kérdésekben az egész megyét átfogó képet alakíthassunk ki a jobb tudományos megismerés érdekében. A Szovjetunióban pl. az Észt Néprajzi Múzeum szinte minden kiadványában az egész észt nyelvterület bizonyos anyagcsoportjait bemutató térképeket találunk — s e térképekhez legtöbbször társadalmi összefogás szolgáltatja az alapot, mint az aláírás is bizonyítja: szosztavleno cserez szetyju körre szponden- tov (levelezőhálózatunk útján összeállítva). A Kalevala karelofinn szövegeinek elemzésénél az egyik finn kutató egy addig ismeretlen nyelvi fordulattal találkozott, amelynek semmi nyoma a nyelvjárási szótárakban, szövegekben. Az elterjedés feltárása és az értelmezés érdekében rövid rádióelőadásban ismertette a problémát és kérte a hallgatókat, hogy aki ismeri ezt a nyelvi fordulatot, vagy ehhez hasonlót, tud, írjon a megadott címre. Két hét leforgása alatt 40 000 (negyvenezer!) levelet hozott a posta! Nem áhítozunk ilyen eredményekre, de bízunk abban, hogy megyénk minden községéből (s jónehány megyénkén kívüli faluból és területről) kapunk térképezhető adatokat, illetőleg a térképezéshez Mindenki látta már, hogy bizonyos talajokon a kocsik, szekerek kerekei mélyen bevágnak a földbe, s a két keréknyom között magasabb, füves barázdaként marad meg a talaj eredeti szintje. Ennek az irodalmi névvel útbaráz- dának nevezett földsávnak nevét, s hozzá egészen különleges nevét találtuk Nagyhar- sányban, ahol bakhát-nak, vagy Markolj útjó-nak nevezik. Nyugat-Dunántűlon általános az összeszántás, azonban ezt 3—4 barázdás fordulókkal végzik, s így minden földdarabon több púpos sávot találunk, amelyeket itt bakhátnak neveznek. Baranyában sem ez a szántási mód, sem ez a kifejezés nem volt ismeretes, s Nagyharsányban sem tudták megmondani, hogy miért nevezik így azút- barázdát. Markalf régi népkönyvekből, középkori történetekből ismert tréfás, paraszti alak, csavaros eszével, (sokszor durva) tréfáival felbosszantja, megnevetteti bölcs Salamont, egyszóval: diadalmaskodik felette. Az élő néphagyományban azonban eddig nem találkoztunk nevével és hozzá fűződő történetekkel, pedig bizonyos, hogy az útbarázda nagyharsányi (második) neve, a Markolj útja is ilyen történetet takar, valami huncutság emlékét őrzi, ott azonban már senki sem emlékszik reá. Ezúton tesszük fel a kérdést, amelyre minden olvasótól várjuk a feleletet: 1. Hogyan nevezik a két keréknyom között megmaradó, kiemelkedő földdarabot? 2. Mi a magyarázata a névnek, illetve milyen ^ hiedelmek, történetek fűződnek az útbarázdához? E második kérdéshez meg kell említenünk az ormánsági néphitet is, amely ugyan nem magyarázza az útbarázda^ nevét, azonban nagyon érdekes, régi hiedelmekre, a Szépasszonyok meglétére utal, ugyanis azt tartják, hogy nem jó délben járni a dűlőutakon: könnyen beleléphet az ember a láthatatlan Szépasszonyok szintén láthatatlan tányérjába, táljába, s attól csúnya fekélyeket, betegségeket kaphat. A Szépasszonyok ugyanis az utak két oldalán ülve ebédelnek, táljukat az útbaráz- dára teszik. Lehetséges, hogy erről nem mindenhol tudnak, ezért így tesszük fel utolsó kérdésünket: 3. Hol ismerik és hogyan magyarázzák ezt a kifejezést: „Szépasszonyok táljikba lépett”? Várjuk kedves olvasóink válaszait, ne feledjék, hogy a Rejtett kincsek nyomozása sajtó útján végzett adatgyűjtésünk válaszadóit jutalmazzuk is! JPM Néprajzi Osztály Pécs, Rákóczi út 15. Mi történik a liftben, ha az felfüggesztő berendezéséről leválik és a liftaknában lefelé esik? ötven évvel ezelőtt, berlini szobájában ezeken a kérdéseken töprengett egy tudós. Több mint húsz éve már, iskolás kora óta foglalkozott e kérdésekkel. Amikor 1951-ben megtalálta rá a feleletet, ezzel Albert Einstein — mert ő az. akiről történetünk szól —, korunk tudományának egyik legnagyobb horderejű sarktételét ismerte fel; megalkotta az általános relativitás elméle. tét. „Einsteinben megvolt a képesség arra, hogy egyszerű dolgokon is • csodálkozzék — írja prof. Leopold Infeld, aki sok éven át munkatársa volt — oly dolgokon, amelyek any nyira egyszerűnek és magától, értetődőnek tűnnek, hogy más ember figyelemre sem méltatja őket. Arra is megvolt benne a képesség, hogy éveken át törje fejét, egy és ugyanazon problémán, mindaddig, míg a sötétséget a tudás világossága nem váltotta fel. És végül megvolt benne a képesség arra, hogy gondolatban végezzen el kísérleteket, olyanokat, amelyeket valóban sohasem végeznek el, amelyek azonban, ha helyesen magyarázzuk őket, a környező világ iránti szemléletünket helyes irányba terelik”. Albert Einstein 1879-ben született a bajorországi Ulmban. Századunk első éveiben Svájcban dolgozott. 1905-ben itt hozta nyilvánosságra a speciális relativitás elméletéről szóló első dolgozatát. Uj elméletével magyarázatot talált a természettudományi kutatók megfigyeléseinek egész sorára, amelyek a hagyományos elméletekkel nem voltak magyarázhatók, és úgy látszott, hogy ellent mondanak egymásnak. Már ez is nagy tudományos eredmény volt, de Einstein mégsem elégedett meg vele. Jobban tudta, mint bárki más, hogy elmélete még nem tökéletes, továbbra is állandóan ezen töprengett. Gondolatban végzett kísérlet Híres gondolat-kísérleteinek egyik példája a szabadon eső lift. Ez a súlytalanság bizonyításának gondolatban elvégzett kísérlete. Ma, az űrhajók korában a súlytalanság már közismert fogalom, de ötven évvel ezelőtt még nem voltak űrhajók. Einstein szabadon eső liftjében egy leány ijedtében kiejti kezéből púderos dobozát, de még jobban megijed, amikor látja, hogy a doboz nem esik le a lift padlójára, hanem a lift légterében szabadon „lebeg". Ha kívülről nézünk be a liftbe, egészen másképp fest a dolog. Miután minden test ugyanazon nehéz ségi erő hatása alatt áll — ha figyelmen kívül hagyjuk a levegő ellenállását —, a szabadon eső testek esési sebessége egyforma, vagyis a púderos doboz a földhöz viszonyítva olyan sebességgel esik, mint a lift, következés képp nem eshet a lift padló jára, vagyis: nem eshet hamarabb a földre, mint maga a lift. Einsein azt is „kikísérletezte” gondolatban, hogy az égő gyertya a szabadon eső liftben elalszik. Miért? Amíg a nehézségi erő érvényesül, addig a gyertya lángjában a forró égési gázok kiterjednek. Könnyebbé válnak, ezért felfelé áramlanak, helyükre friss levegő áramlik a lánghoz, és táplálja azt. A szabadon eső liftben megszűnik a nehézségi erő, tehát az égési gázok felfelé áramlása is megszűnik, nincs levegőutánpótlás, a láng tehát elalszik. Einstein tovább kérdez: hol éri el a szabadon eső lift egyik falán belépő és pontosan vízszintes irányban haladó fénysugár a lift másik falát? Természetesen ugyanolyan magasságban, hangzana a felelet. Nem is olyan természetes, feleli Einstein, hiszen a lift a fénysugár áthaladásának ideje alatt is megtesz egy bizonyos utat lefelé. Ha tehát a fénysugár a Földhöz viszonyítva vízszintes, akkor a szemközti falba egy magasabb ponton kell hogy ütközzék. Ha a fénysugár a lifthez viszonyítva vízszintes, akkor a lifttel együtt kellene esnie, és a liften kívül álló megfigyelőnek görbének kellene látnia a fénysugarat, mint a puskagolyó pályáját, mely szintén a nehézségi erő hatása alatt görbül lefelé. A csillagászat bizonyít Egy lift belseje természetesen túl kicsi ahhoz, hogy a fény elhajlását mérni lehessen benne. Vannak azonban erre alkalmas, nagyobb térségek. Einstein már 1911-ben felszólította a csillagászokat, vizsgálják meg, hatással van-e a nehézségi erő a fénysugárra, vagyis vonzza-e azt? A csillagászok foglalkoztak a kérdéssel. Teljes napfogyatkozás idején lefényképezték a csillagos égnek a Nap körüli részét. A felvételek mást mutattak, mint az égboltnak ugyanaz a része akkor, amikor a Nap nem volt a közelben. A napfogyatkozáskor készített képen a csillagok nem voltak ugyanazon a helyen, ahol lenniük kellett volna, a napkorong körül szinte széj-/ jelnyomódtak. Azt mondhatnánk, hogy a Nap mögé lehetett látni. A Nap ugyanis a csillagok fénysugarát, melyek a közelében elhaladnak, magához vonzza, így azok elhaj- lottan érnek a Földre. Egv rosszul sikerült kísérlet Hogy az égő gyertya a szabadon eső liftben elalszik, azt a természettudósok sohasem vonták kétségbe. Mégis, amikor Klaus Clusius zürichi fizikus néhány évvel ezelőtt ezt be akarta mutatni hallgatóinak, a kísérlet nem sikerült. Clusius természetesen nem liftet, hanem egy nagv zárt üveget használt, melyet a terem tetejéről ejtettek le. Az üvegben egy gyertva égett. Az esés kezdetén a gyertya hosszúkás lángja golyó alakúvá lett, és kék lánggal, gyengébb fénnyel égett, de nem aludt el. Clusius megismételte a kísérletet magasabb épületekről is. Ha elég nagy volt az üveg, és így az égéshez szükséges levegő rendelkezésre állt, a gyertya a földre érés pillanatáig égett, nem aludt el. E kísérletek sikertelensége mégsem cáfolta meg a relativitáselméletet. Hogy a súlytalanság állapota tényleg létezik, azt űrhajósaink azóta már többször bebizonyították. Csakhogy a gyertya Ián sí á- val a dolog talán kissé bonyolultabb, mint eddig son- doltuk. Clusius úgy vélte, hogy esés közben, a súlytalanság állapotában az égési gázok úgynevezett „diffúzió” útján terjeszkednek, olyasféleképpen, mint amikor egy csepp festék lassanként egv egész üveg vizet megfest, még ha ez teljes nyugalomban van is. A tehetetlenség törvénye Alfred Faeszler müncheni fizikus közben egy egyszerűbb és meggyőzőbb magyarázatot adott. A láng az üvegben még az esés megkezdése előtt megindítja a levegő körforgását. Esés közben a láng nem gerjeszti ugyan- tovább e körforgást, de a tehetetlenség törvénye szerint (melyre a súlytalanság nincs hatással) még egy darabig mozgásban marad. Ezáltal jut annyi levegő a lánghoz, hogy bár gyengébben ugyan, de tovább ég. A lángész intelme Amikor Hitler Németországban uralomra jutott, Einsteint elűzték, mert zsidó volt. 's mert ellenezte a háborút. \ relativitáselméletet, mint zsj- dó kitalálást, elvetették, német főiskolákon csak „német fizikát” adtak elő. Einstein ettől az időtől kezdve az USA-ban élt. Azóta a relativitáselmélet helytállóságát nemcsak csillagászok bizonyították be. Az atombombák félelmetesen világos módon igazolták, hogy az anyagot át lehet változtatni energiává. Ez szintén Einstein felismeréséből következik A nagy tudós az elsők egyike volt, akik fel tudták fosni, micsoda óriási veszed h t jelent az atombomba ar emberiségre. Már 1946-ban Műién tét te: „Az atombomba az általunk ismert világot alapjaiban megváltoztatja. Az emberiségnek, ha fennmar- ' 't biztosítani akarja, egy új gondolkodásmódra kell áttérnie A régi gondolkodásmódd'‘ nem lehetett megakadályoz^ -> világháborúkat, pedig a űom gondolkodásmódjának ; ha . , rúkat meg kell akadályoznia ' . Volksstimme) 7 ízezer éves leletek Edward P. Lanning, a Columbia egyetem antropológia tanára a „Scientific American” októberi számában beszámol azokról a leletekről, amelyekből kiderül, hogy Peru partjain i. e. 8500 körül éltek emberek, tehát 1500 évvel korább : n, mint eddig feltételezték, s ötezer évvel az első mezop: támiai városok létezése elő t. Koré ; n olyan kőszerszámokat v láltak Peru északi partjai- amelyekből 1. e. 6000- ben ot. élt vadászokra követ- ' Lanning szerint még 1 i „szerszámkészítők” 1 10 500 évvel , ezelőtt éltek már a perui partvidéken. A Szovjetunió keleti területeinek gazdagsága A szovjet geológusok haba- rovszki tanácskozásán áttekintést adtak a Szovjet Távol-Kelet ásványkincs- és nyersanyag-gazdagságáról. Az amuri területen és a haba- rovszky határterületen gazdag vasérc-lelőhelyeket fedeztek fel; óriási ólom-, cink- és wolfram-készletekre bukkantak a tenger-melléken. Csu- kotkában higanyt, az Amur mentén ónt találtak. Kamcsatkán, a Kurili-szigeteken és Szahalin-szigeten pedig rézre, kobaltra és aranyra bukkantak. A feltételezések szerint Délkelet-Szibériában óriási olaj- és földgázkészletek vannak. „Ki mit tud?" — tsz-elnököknek * fc ktesettl fmétatms AaMi njn| Miért nem esik le az ele/ieil púderosdoboz a szabadun eső liftben
