Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
Ki volt Veresmartí Ipoly? Új adatok a középkori pécsi egyetemről SZABADOS ARPAD RAJZA Capelt, a klasszikus csehszlovák író világirodalmi rang ját elsősorban a „Harc a szalamandrákkal?’ című, 1930-as évék derekán oly sokat vitatott regényével érte el. E művet nem kevesen utópiának kiáltották ki, pedig az író a fantasztikus regény ürügyén kérlelhetetlen. sok helyütt metszőén gúnyos kritikát gyakorolt századunk harmadik év tizede, * elsősorban a mindent elnyeléssel fenyegető fasizmus fölött; A „Krakattt'’ — égy gondoljuk —- bizonyos értelemben, e bátor írás elődje. Reá is sokban áll, amit az író vall legnagyobb regényéről: „Nem utópia ez, hanem a ma képe. Nem spekuláció valami eljövendő dologról, hanem tükörképe azoknak a körülményeknek, amelyek közötl élünk. Nem fantáziáról van itt szó. hanem a valóságról.” A drámai szatíra főszereplői a kormányok, az uralkodó pénzkörök, az áltudomány, a pénzéhes zsurnalisztika, a szélsőséges nacionalizmus. A V,K rakatit”~nák egy hőse van csupán: Prokop: a zseniális vegyész, akinek kezébe a tudás korlátlan hatalmat adott. Prokop az atomtudósok fantasztikus hőse, már amilyennek a szerző akkor álmodta meg, amikor az atomromibolás elmélete még csak körvonalakban és elvont tanulmányokban sejlett. A hatalmas Prokop űzött; magányos, boldogtalan ember. És az is marad. Jelleme erős, lélekvilága szentimentális; B tiszta embernek kell megküzdenie a sötét erőkkel. A kezdet kezdetén még kézében az abszolút fölény, bár csak pajtákban kísérletezik; tie hinni tud magában. Aztán csapások sara éri: találmányát ellopja egy kisstílű szélhámos, megbetegszik, szerelme álomkép csupán, tehetségét nem méltányolja hazája. Kettőt hajszol át a világon: a tolvajt és a szerelmet. Útja közben csapdába kerül. Lehetetlen fel nem ismerni az első világháború utáni, revansista Németországot. A militaristáktól gengszterek rabolják el. Innét is kijut. Aztán még utoléri a tolvajt, de a szerelmet már nem. Végig szomorú írás. Akárcsak végső tanulsága: a tehetség személye nem számit a kapitalizmusban, csak eredményei. A komorságot azonban feloldja Prokop lelki tisztasága, aki képletével együtt végül megsemmisül, hogy ne kergesse végromlásba az egész világot, az ártatlan emberek milliárdjait. Capelk feszültséget teremt, hatásos fordulatokat. A „Krakatit” végig izgalmas, m'nt egy jó kalandregény. (Európa kiadó.) Darázs Endre Eddig csak tizenhét olyan iratot ismerünk, amely a középkori pécsi egyetem megalakulásának körülményeiről, mindennapi életének egyikmásik oldaláról tudósít bennünket. A tizenhét dokumentum a hasonló korú — prágai, bécsi, krakkói — egyetemek korabeli írásos emlékeihez képest nagyon csekély. Jellemző történelmi körülményeinkre, hogy mind a 17 irat eredetije külföldön, közelebbről a Vatikáni Levéltárban található. 1967-re, a pécsi egyetem megalapításának 600 éves jubileumára készülve országszerte fellendültek a kutatások egyetemünk múltja iránt. A kutatók egyike Petrovich Ede levéltáros. Új egyetemi tanár? Petrovich Ede főként a közép-, illetve nyugat-európai egyetemi városok levéltáraiban folytatott kutatásokat. A kutatások egyik eredménye Lurcz Hermann életének felderítése. Lurcz Hermannak már 1935- ben ismerték a nevét. A prágai iratok alapján már akkor tudták róla, hogy 1379-ben, mint bölcsészkari doktor, a pécsi egyetemről a prágai egyetemre ment. Lurcz személye azonban később feledésbe merült. Petrovich Ede úgy vélte, hogy sokat várhatunk még ettől a névtől, s hosszú, fáradtságos munkával kibogozta további életét. Amint mondja és bizonyítja, Lurcz Hermann 1305-ben már a bécsi egyetemen tűnt fel. Ekkor |már orvosdoktori címmel rendelkezett, kétszer volt rektor, egyszer az orvoskar dékánja. — Ugyanitt beiratkozott a hittudományi karra is. 1395-ben már az erfurti egyetemen ta- nárkodott, a teológia doktora címmel. Lurcz Hermann tehát három doktorátust szerzett, s olyan műveltségre tett szert, amely a legnagyobbak közé számított a korabeli időkben. Mindezt bebizonyította egy tanulmányában is. Felvetődik: vajon mi hasznunk nekünk, pécsieknek Lurcz Hermann személyéből? Petrovich Ede a következőkkel érvel: 1. Lurcz 1379-ben ment a pécsi egyetemről a prágaiba. Ez azt bizonyítja, hogy a pécsi egyetem akkor még létezett. 2. Lurcz Hermannak bölcsészkart doktori címe volt, amikor benyitott a prágai egyetem kapuján. Ez a legrosszabb esetben is azt bizonyítja; hogy Lurcz a címet Pécsett szerezte meg, következésképp ez az adat is amellett szól. hogy a pécsi egyetem még létezett. 3. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Lurcz Hermann nem diák, hanem tanár volt Pécsett. A jeles magister ugyanis Nürnberg- ből származott, Nürnberghez pedig közelebb estek az északitáliai, illetve bécsi egyetemek, mint a mienk. Nem feltételezhetjük tehát, hogy tanulni jött Pécsre. Sokkal valószínűbb, hogy Nagy Lajos tanárnak hívta ide. Eddig csak egy tanárt ismertünk a régi pécsi egyeKép szöveg nélkül JPalaute" iKuba) temről Galvano személyében Lurcz Hermann lenne a má sodik? A nürnbergi magiste; személye valóban értékes ezért kíváncsian várjuk a to vábbi kutatásokat! A sánr síremléke Az adatok hiánya miatt szélsőséges vélemények alakultak ki a pécsi egyetem élet koráról. Vannak, akik azt állítják, hogy a mohácsi vészig létezett, mások viszont azt tartják, hogy alig néhány éves működés után megszűnt. Már Lurcz Hermann személye is bebizonyította, hogy a pécsi egyetem legkevesebb 12 évig működött. Petrovich Ede azonban ezzel nem elégedett meg. Feltételezte, hogy az egyetem életkora jóval hosszabb volt ennél az időnél. Kutatásai közben talált egy Wydera Péter nevű diákot, aki — Lurcz Herma nnhoz hasonlóan — 1389-ben ment át a prágai egyetemre. — Wydera Péternek borostyán- koszorús címe volt. A pécsi egyetem' tehát még ekkor is létezett. Alsáni Bálint síremléke a további kutatásokhoz is támpontot adott. Alsáni Bálint 1374-től 1408-ig bekövetkezett haláláig pécsi püspök volt. Jellegzetes, középkori síremié ke ma is a Pécsi Székesegyházban látható, a síremlékre azonban hosszú évszázadokon át nem fordítottak különösebb figyelmet. Most, a jubileum közeledtével ez is reflektorfénybe került, s kitűnt, Alsáni faragott alakja, Illetve feje mellett egy középkori kapcsos kódex látható. Petrovich Ede szerint Alsáni mint Nagy Lajos, később pedig Zsigmond király követe jeleskedett. Arról viszont nincs adatunk, hogy tudományos munkát folytatott volna. A kérdés tehát, amit fel kell tennünk, így szól: mit jel képez akkor a kódex? A síremlék alapos vizsgálata mindenkit meggyőzhet arról, hogy ott minden tárgy bíbomoki kalap, pásztorbot stb. — valamit jelképez. A kódex domborműve tehát nem kerülhetett véletlenül a feje mellé. A kódex minden bizonnyal azt jelképezi, hogy Alsáni jelentős érdemeket szerzett a pécsi egyetem fenn tartásában. Valószínűvé teszi ezt az a tény is, hogy a kódex több hasonló korú európai egyetem — bécsi, erfurti stb. — címerében is szerepel. Mint mondottuk, Alsáni Bálint 1408-ban halt meg. Ha a pécsi egyetem a legutóbbi adat, — Wydera Péter személye — alapján már 1389-ben megszűnt volna, nem valószínű, hegy a kódex a síremlékre kerül. Az emberek azzal büszkélkednek, ami sikerül, nem pedig azzal, ami elvetél, márpedig 1389 és Alsáni halála között 19 év telt el. Petrovich Ede tehát arra következtet, hogy a pécsi egi^e tem még 1408 tájén is létezett. Középkori főiskola ? Petrovich Ede a Bécsi Levéltárban egy kódexet talált, melyet a szövegvégi megjegyzés szerint Veres- marty Ipoly másolt Pécsett; 1431—1432-ben egy iskolában. A vaskos, 773 hasábból álló kódex teológiai, tanulmányokat tartalmaz. A kódex több szempontból is figyelmet érdemel. Veresmartí azt írja magáról, hogy studens és decli- nista. A studeus szó tanulót jelent. Veresmartí tehát diák volt. De hogy értelmezzük a declinista szót? A fogalmat ugyanis a középkorban kétféle értelmezésben használták. A declinista olyan személyt is jelenthetett, aki a deklinációt, a latin nyelv névszóragozását tanulja. Eszerint Veresmartit ismét csak tanulónak kellene tartanunk. Ez a következtetés azonban nem lenne helyes. Ne felejtsük el: Veresmartí egy 773 hasábos kódexet másolt, a kódex teológiai tanulmányai abban az időben magas színvonalat képviseltek. Teljesen valószín űtlen tehát; hogy egy ilyen ember durva tautológiát kövessen el. s két szer is leírja magáról nogy diák. (Studens illetve deci’ nista.) Sokkal valószínűbe hogy a declinista szót abba;- az értelemben használta, hogy ő a deklinációt tanította, oktatta. Hasonlóra más kódexekben és más személyek nél is találhatunk példát Van a kódexben eey mási bejegyzés is, amely végképpen eligazít bennünket. A bejegyzés így szól: ..Ezt a művet a szegényebb papok és iskolás fiaimnak kérésére állítottam össze.” Nos, ez a be jegyzés kétségtelenné teszi az* a tényt, hogy 1431—32-ben, a kódex másolásának idejében Pécsett két iskola volt: egy alacsonyabb fokú, feltehetően káptalani iskola, s egy másik oktatási intézmény, melynek Veresmartí maga is tanulója volt. Mindezt Petrovich Ede más adatokkal is bizonyítja Most már csak egy kérdés tisztázandó: mi lehet az a ma- asabb fokú iskolai Egyetem? ^etrovicb Ede nemmel felel kérdésre. Más kutatási adalékra hivatkozva azt állít, ía, nogy ebben az időben a pécsi egyetem már nem létezett. Még mindig volt azonhor • gv olyan iskola, amely — feltehetően — az ogyetei tódia volt, s mai szób asz-álottal főiskolának nevezhetnénk. Juhileumt tárni mánxketet Mint ismert, a jubileum alkalmából tanulmánykor ;°t adnak ki a kutatók munkájából. A kötetben Petrovich Ede tanulmánya is szerepel. Értekezése megjelenik az irodalomtörténeti Közlemények és a Pécsi Egyetemi Könyvtár Közlemények című kiadványában is. Magyar László Alsáni Bálint síremlékének felső része. A fejmagasságban világosan látható a kapcsos kódex. Rejtett kincsek nyomozása 2. Elmúlt az idei — sajnos, gyenge — szüret, de sokan dolgoznak még a présházakban és pincékben, nem fog gondot okozni tehát alább következő kérdésünk, hiszen, ha másért nem, borért el-elmegy mindenki, s megnézheti, megérdeklődheti azt. amit most kérdezünk: milyen fa orsós préseket használnak, vagy használtak régebben? A prések felvilágosítást adnak egy-egy falu, vidék szőlő- és borkultúrájának fejlettségére, maga a prések száma is érdekes, tehát írjuk meg, hány prés található a faluban, s ezek közül hány faorsós, régi prés? Préseink régi neve: sató vagy sutu, aho] présnek nevezik, ott bizonyára újabb, ezért írjuk meg a favrések nevét is! (A délszláv és német nevekre is kiváncsiak vagyunk!) Eddigi ismereteink szerint a megyében használatos faprések egy- vagy kétorsós alulhajtós prések, amelyeknek főfája vagy rögzített, vagy billenthető (ez utóbbi az újabb, tér. melékenyebb), pontos elterjedését azonban néni ismerjük e két formaváltozatnak. Kérjük olvasóinkat, állapítsák meg, hogy a falujukban használt faprések közül hány rögzített és hány billenthető főfás prés található, a meghatározásban, reméljük, segít az alábbi rajz; Mindössze egy adatunk van arra, hogy eltérő prés is található a megyében, nyugat-dunántúli, ún. regős prés van Regényén: ennél a főfa nem vízszintesen áll, hanem egyik tartóoszlophoz rögzítve le-fel mozgatja a másik tartóoszlop mellett, illetőleg a présház falán kívül álló csavar. Ez az adat arra utal, hogy érhet még meglepetés másutt is, ezért azt kérjük, hogy a vázlatrajztól eltérő szerkezetű fapréseket a tulajdonos nevével, pontos címével együtt jelentsük be, hogy Néprajzi Osztályunk alkalomadtán lefényképeztethesse őket. Ha a prések a vázlattal azonos típust képviselnek, de évszámos. faragással díszített példányok, akkor is érdemes lefényképezni őket, tehát erre is várunk értesítést. Várjuk kedves olvasóink válaszait, ne feledjék, hogy a Rejtett kincsek nyomozása, sajtó útján végzett adatgyűjtésünk válaszadóit jutalmazzuk is! JPM Néprajzi Osztály Pécs. Rákóczi út 15, I I V Karel Capek: Krakatit
