Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

BIS NOVEMBER 4. napló 5 Egy bányász művelődési házban Nyáron lett kész a felújí­tás, a látvány a következő: egy vadonatúj, ízléses, mo­dem, mondhatni nagyvonalú művelődési ház. A DGT 1938- ban alakította át kultúrház- nak ezt az épületet Vasason, s mo6t, 1965-ben szinte telje­sen újjávarázsolták. Két klub­szoba, tágasak, szépek, üveg­ajtósak, modem, kényelmes fotelokkal tele, a falakon sok és jó kép. A presszó szintén tágas klubszoba, csak ott, fe­ketét is főznek. A nagyterem­ben korszerű színpad, rejtett neonvilágítás. Színes kárpi­tok, fekete vasak, világos fa mindenütt — Szép a kultúrház — mon­dom Kistamás Gyulának, az igazgatónak, aki elégedetten bólint. — Az emberekre nagy ha­tással volt — mondja —. Vagy háromnegyed évig húzódtak a munkák, már aggodalmas­kodtak. De mikor a házi át­adási ünnepségen bejöttek, nagyon meg voltak elégedve. A komlói tervezők készítet­ték a terveket, s a munkát is maga a tröszt végezte. Két freskó is díszíti az előcsar­nokot, Torbó Gyula készítette őket. Biliárd és ifjúsági klub Az új kultúrház — hiszen gyakorlatilag az — szellemé­ben is megújulni készül. „Klubosítás” — ez a szakki­fejezés fedi a tervek lényegét. Eddig nemigen volt lehetőség szép, kényelmes, tágas ter­mekben összehozni az embe­reket, beszélgetésre, vitára, előadásra, rendszeres és ba­ráti alkalmakra. Most a kö­vetkezőket tervezik: a két szakköri szobában működik egyelőre a foto- és a tech­nikai szakkör, de mindkettőt úgy rendezték be, hogy pél­dául egy ezermester szakkör i£ remekül otthonra találhat ugyanott. A két klubteremben pedig először is a fiatalok kapnak helyet. Szervezett, tagsági igazolvánnyal ellátott fiatalokból ifjúsági klub ala­kult, saját vezetőséget vá­lasztott, tervet készített. Szom­bati zenés-táncos estek mellett komoly, kötött klubfoglalkozá­sok lesznek, előadásokkal, vi­tákkal, filmvetítésekkel. Na­gyon sokat remélnek ettől a klubtól, a fiatalok viselkedé­se, gondolkodásmódja, mű­veltsége, érdeklődési köre szempontjából egyaránt. Az „öregek” pedig biliárd­klubot alakítanak. Vasason nagy hagyományai vannak a biliárdnak. Felelevenítik ezt a hagyományt, ismét összejön­nek az emberek, s ennek kap­csán számtalan kérdés meg­j vitatására, közös foglalkozás­ra lesz majd lehetőség. — Csak az asztalokat kelle­ne megjavítani — mondja ag­godalmasan az igazgató — nem tudja véletlenül, hol javí­tanak a megyében biliárdasz­talt? Előadássorozatok, zenekarok Tizenhét előadásból álló, ve­gyes témájú előadássorozat in­dult az „új kultúrházban”. A fiatal zenebarátok köre tag­jainak pedig egy tízelőadásos sorozat kezdődött, néhány fon­tosabb zenei kérdéssel a köz­pontban. Ez később zenetör­téneti áttekintéssé fejlődik majd, és a zenei alapművelt­ség növelését szolgálva igazi klubbá alakul. Lesz filmklub is, már biz­tos, mégpedig nagyon komoly filmklub. — A film jegyzék, amit a TIT-től kaptunk, nagyon csá­bító volt, máris nagy az ér­deklődés. Valószínűleg az is jól egybevág, hogy a helyi moziban szerdán van a szün­nap. Esztétikai előadásokkal, tagsági igazolvánnyal, egyszó­val igazi filmklubként műkö­dik majd. A kultúrházban folyik az üzemi dolgozók ideológiai ok­tatása, a szakszervezeti politi­kai iskola, a dolgozók álta­lános iskolájának korrepetá­lása. Felajánlották az utób­binak, hogy filmeket is vetíte­nek a jobb szemléltetés érde­kében. Működik német nyelv- tanfolyam gyerekeknek, orosz társalgási tanfolyam felsőtago­zatos iskolásoknak. A könyv­tár nagy hatósugarú és igen jól működik. Kb. 500 rendsze­res olvasója, közel 3000 kö­tet könyve van, rendszeres könyvvásárokat is rendez, és a könyvtáron keresztül min­denki megrendelheti azt a könyvet, amit meg akar vá­sárolni, bármikor. Egy fiatal fúvószenekar mű­ködik a művelődési házban, amely még most van igazán kibontakozóban és egy szalon- zenekar, amely viszont már számos eredménnyel dicseked­het. Sok helyen szerepel, igé­nyes műveket játszik, és ren­dezvények, ünnepségek alkal­mával a legfőbb támasz, A most alakult gitáros zenekart az ifjúsági klub leendő veze­tője, akj különben zeneoktató, segíti majd, mert a művelő­dési háznak minél hamarabb saját tánczenekarra is szük­sége van. Ilyenformán akkor teljesen „önellátó” lesz, leg­alább is zenei téren. Az egyik legnagyobb terv pedig: össze akarják gyűjteni a helyi munkásmozgalom, munkásélet és bányászmester­ség emlékeit, s valami kis há- zimúzeum-félét berendezni ezekből. Már megkérték rá a lakosságot, a vezetőket, s a sok régi tárgyi emlék, írásos dokumentum (mint például régi periratók, igazolványok, számlák, meghívók stb.) bizo­nyára szépen, harmonikusan, érdekesen illeszkedik majd a bányászok modern művelődési házának képébe. Pedagógusok a művelődési házban A kultúrház mellett ott van az Iskola. Az együttműködés a pedagógusok és a kultúrház között igen jó. — Magam Is magyart—tör­ténelmet tanítok az iskolában — mondja Kistamás Gyula — az igazgató játszik a szalon- zenekarban, azonfelül a könyvtáros, a zenekarvezető, a technikai szakkörvezető, a gazdasági vezető és a filmve­títő is mind pedagógus. Az iskola mindenféle célra kap termet, helyet a kultúrháztól. A kultúrház az előadássoroza­tába beillesztette a pedagó­giai, pszichológiai tárgyú elő­adásokat is, amelyek elsősor­ban a szülőket érintik. Az Is­kola is segít minden szerve­zési vagy más kérdésben. Persze, nemcsak erről van szó. Együttműködés van pél­dául a dolgozók általános is­kolája kérdésében is, mint már említettük. A pedagógu­sok minden feladatot szívesen vállalnak, szakavatottak és lelkiismeretesek és mindig lehet rájuk számítani. A leg­többjük itt is lakik, ismeri az embereket, a problémákat. A segítség ott a legfontosabb, ahol ilyesmiről van szó: ope­ralátogatásra készülnek a ze­nekar tagjai, s előtte megbe­széli velük valaki a művet, a szerzőt, egyszóval felkészíti őket, hogy bizonyos ismeretek birtokában más szemmel néz­hessék az előadást. Ilyesmire mindig készek a pedagógusok. Ez az együttműködés pedig nagyjelentőségű, sőt, eseten­ként döntő lehet egy művelő­dési ház életében. Holnap este bemutató a Nemzeti Színházban Brechtről nyilatkozik az igazgató, a rendező, a díszlettervező Brecht—Gorkij: Az anya Pénteken este bemutató elő. adás lesz a Pécsi Nemzeti Színházban, Brecht—Gorkij: Az anya című kétrészes drá­mája kerül színre. Ebből az alkalomból beszélgettünk a színház igazgatójával, a darab rendezőjével és díszletterve­zőjével. Nógrádi Róbert — Az anya műsorra tűzésé­vel tulajdonképpen a színház egyéniségét alakítjuk ki. Brecht szervesen hozzátartozik elképzeléseinkhez. A színhá­zat az jellemzi, hogy amikor népszerű és széles köröket ér­deklő repertoárt valósít meg, ugyanakkor a korszerű szín­ház útját járja. Ennek elemi feltétele a modern dramaturgia. Brecht olyan fejezete a modem drámairodalomnak, aki soha­sem hiányozhat egy színház­ból. Nem titkolt tervünk, hogy az évek folyamán egy értékes Brecht-repertoárt hozzunk létre, ennek természetesein még csak az elején tartunk. A modem színházat a mo­dern drámairodalom alkotá­sainak bemutatása, megismer­tetése jellemzi. Azt az elvet valljuk, hogy a színház első­sorban azzal válik modernné, amit játszik. Helyet kell adni olyan gondolatoknak, ame­lyek a ma művészetét izgatják. Sokan azt is mondják, Brecht kicsit a múlt, ez sze­rintem nem igaz. Amikor Brecht analizálja azokat az emberi erényeket, tartalma­kat, amelyek a tőkés társada­lomban létrejönnek — például Az anyában — akkor olyan gondolatokat sugároz, ame­lyek a mi világunk problé­mái is, ahol ilyen emben erények és defektusok is van­nak. Brecht alakjai szinte új életet élnek, hatása nem lo­kális, más korokban is kifeje­ződik. Babarczy László — Két hónapja tartózkodom Pécsett, a főiskola ötödéves rendezőszakos hallgatója va­gyok. Az anya színpadraállí- tása az én diplomamunkám. Amikor a lehetőséget felaján­lották, örömmel fogadtam, an­nak ellenére, hogy ma nálunk rendkívül nagy viták zajla­nak Brecht körül, műveinek előadási módjairól. Ebben a vitában egészen szélsőséges ál­láspontok Is megfogalmazód­nak, többek között az is, hogy nem érdemes játszani. Én nem ilyen oldalról közelítet­tem meg, hanem úgy, ahogy a darab rám hatott, figyelem­be véve az adott körülménye­ket. A dráma 1930-ban íródott, s a brechti színházban történő bemutatását szinte egy agita- tív színházi estének szánták. A brechtj színház erőszakosan agitált a társadalmi rend el­len, az új világ eljöveteléért, ami mélyen megbotránkoztat, ta a polgárságot. Előadása akkor nagy sikert aratott. Ezen a koncepción túl szá­momra az volt a feladat, hogy komplikáltabb drámai értéket keressek és emeljek ki egy mai előadásban, ügy vélem, ez abban fogalmazódik meg: hogyan válik a kiszolgáltatott proletárasszonyból egy olyan ember, aki képes saját sorsát irányítani. Ez korunk nagy drámája és pozitív megvalósu­lása párosul a kommunista mozgalom diadalra jutásával. Az érzelmi momentumok ki­aknázásával megpróbálom szo­rosabbra vonni a nézőtér és a színpad kapcsolatát úgy. hogy ez ne menjen a darab gondo­latiságának rovására. Nagyon értékes színházat, színészeket találtam Pécsett, nyugodt, jó körülmények kö­zött dolgozhattam elképzelé­seim megvalósításakor. Vota Emil — A díszlettervező számára elsősorban a darab stílusa okozza a legnagyobb gondot. Ez természetesen vonatkozik Brechtre is, az író stílusához kellett alkalmazkodnom. Fo­kozza a feladatot az, hogy ti­zennégy alkalommal változik a színpad és végül meg kel­lett találni azt az anyagot, amelyből a legkifejezőbb, leg­hatásosabb díszlet készülhet. Nem szakítunk a hagyomá­nyos theátrálitással, de a brechti színháznak megfele­lően, elsősorban a konkrét jel­zésekre szorítkozunk. Azonos elemek alkalmazásával külön­böző térformákat alakítunk ki. A gyárudvar ugyanazon elemekből áll, mint az utca, az új jelzések csak konkreti­zálják a színhelyet. A reali­táshoz a fa áll a legközelebb, ezért a díszlet fából készült, teljesen leegyszerűsítve íelenik meg, egyúttal jelzi azt is hogy a faépítkezés hazájában va­gyunk. B. J. WWVVSAÍVWA/VS WWvW (Az ünnepelt, népszerű Színésznő, akivel négy­szemközt szeretnék beszél­ni, legutóbbi szerepében a színpadon ezeket mondja az önérzetes, büszke primadon­nának: „Én is ilyen vol­tam, még egy pár eszten­dővel ezelőtt is... Amikor még fiatalabb voltam, __ — akkor minden sike- ~ rillt... Volt pénzem, sike­rem ... De aztán jöttek a fiatalabbak, a még nagyobb csodák ...” Erről kellene beszélni a Színésznővel. Hi­szen amit a színpadon mond, mi tagadás, ráillik az ő életére is. De vajon egy ünnepelt színésznő tud- e ilyen őszintén szembenéz­ni önmagával? Először szab­vány kérdésekkel kezdem.) — Mióta színésznő? — Tizenöt esztendeje, tó­tom év megszakítással, eb­ben a városban, ahol szü­lettem. az operett-műfaj szubrett-szerepeinck végte­len sora áll mögöttem. — Nyilván nagyon sze­ret} ezt a műfajt? — Nemcsak szeretem, de vallom is, hogy csodás hi­vatás az élet problémáiban elfáradt emberek arcára és szívébe mosolyt, derűt va­rázsolni, — Gondolja, ez sikerült?' — Talán nem tűnik sze­rénytelenségnek, ha úgy ér­zem: ez legtöbb esetben si­került. Igaz, a kritika néha nem értett egyet szerepfel­fogásommal, játékommal, de a közönség tapsa és az utcán, a hentesboltban gra­tuláló emberek spontán gratulációi kárpótoltak az újságok elmarasztaló „hiva­talos” véleményéért. (Nagyon szereti a várost és a benne élő embereket Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az a tény, hogy az ötvenes éveikben a Fő­városi Operettszínház szer­ződtetni akarta. De ő itt maradt, mert ' úgy érezte, hogy nemcsak a fővárosiban kellenek jó színészek, ha­nem vidéken is. Itt maradt, játszotta tovább a szubrett- szerepeket, aztán egyszer csak...) i— Tudom, miről akar kér­Négy szemközt: A SZÍNÉSZNŐVEL dezni. Arról, hogy az idő megállhatatlanul megy elő­re. És minden, ezen a pá­lyán dolgozó színésznőnek a színpadi életében előbb- utóbb elérkezik az úgyne­vezett „átállási" időszak, amikor is a drámai színész­nőből karakterművész, a szubrettből komika vagy ha adottságai olyanok, prózai színésznő legyen. . — ügy érzi, a saját szín­padi életében Is beköszön­tött ez az időszak? — Ez tagadhatatlan. — Hogyan néz szembe vele? — Gyötrelmesen szép és érlelő ez az időszak is. Persze nagyon sok függ at­tól, hogy milyen művészi feladatok segítik az átál­lást? — Saját életében ez mi­képp jelentkezett? — Én szerencsés helyzet­ben voltam, hiszen az igaz­gatóság segítségével és tá­mogatásával olyan feladat­tal léptem az átállási kor­szakba, mint tavaly az „Osztrigás Mid” címszere­pe, majd a „Csókos asz- szony” rendezői elképzelés szerint is inkább komika- jellegű Rica Macája. — Ezek szerint elégedett? — Hazudnék az igennel is és a nemmel is. Nem tu­dom. — Mire vágyódik? — Olyan szerepekre, mint Maupassant: Gömböce, Sar- dou: Szókimondó asszony­sága. Moliére: Tartuff-jében Dorina. — Van reménye ezekre a szerepekre: — Az idén már nem való­színű, Nincsenek benne a műsortervben. De bízom abban, hogy a jövő évad­ban és az utána követke­zőkben megkapom ebben a szerepkörben is az előbb említettekhez hasonló ran­gos szerepeimet, melyekben már érettebben tudom mo­solyra, esetleg sírásra, gon­dolkodásra késztetni az em­bereket. (Idén az Éjféli randevú­ban játszott először. Rövid lélegzetű szerepében tőle szokatlan drámai színeze­tű, elesett embert alakít. Úgy véli, nem ártana ezt a figurát három felvonáson, keresztül. végigvinni. Mind a kollégák, mind a közön­ség elismeréssel nyilatko­zott alakításáról. De azért valami bántja. Nem is rejti véka alá.) — Bezzeg a színházi kri­tika csak felsorolt a többi szereplő között... Ha jól emlékszem, maga irta. ■— Rosszul esett? — Nem éreztem ezt mél­tányosnak, mint ahogy azt sem, hogy a sajtó általá­ban nem foglalkozik kellő lelkiismeretességgel az ope­rettben szereplő színészek­kel. Pedig nekünk a szín­játszáson kívül énekelni és táncolni is kell tudnunk. Lenézett műfaj lenne még mindig? (Apró keserűségek, de még több bizakodás csendül szavaiból. Hisz abban, hogy a pécsi színháznál 15 éve felépített helyét, színésznői rangját a kritikus évek után is sikerül megtartania, sőt erősítenie.) — De hát, tudja, ehhez szerepek is kellenek. Ahogy a sportban vannak rövid és hosszú távfutók, ugyan­úgy a színészeknél is van­nak kitűnő karakterszíné­szek, akik képtelenek hosz- szú távon, azaz három fel­vonáson keresztül végig - vinni egy figurát és fordít­va, vannak úgynevezett tó- romfelvonásos színészek. Én az utóbbiakhoz tartozom ... (Bízunk abban, lehetővé válik számára az elköve' ' •'cő időben, hogy még sok ilyen „hosszűtávú” szerep­ben lépjen a pécsi közön­ség elé.) —nt— v 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom