Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

>

IMS. OKTOBER 12.

napló

3

Őszi csúcsforgalom :

Az áruszállítás sikere az együttműködésen múlik

Napi 3000 kocsira volna szükség — Könnyít az OPW 300 ezer tonnás lemaradás

Megkezdődött az őszi áru- szállítási csúcsforgalom. A MÁV Pécsi Igazgatóságának összesítői szerint a vállalatok kocsiigénye fokozatosan nő, átlagosan 2500 körül mozog, sőt gyakran meghaladja a háromezret is. A rendkívüli tavaszi időjárás, az országos méretű árvízvédelem felborította a szállítási terveket, a védelmi anyagok háttérbe szorították a2 egyéb cikkeket, s így a III. negyedév végére — csupán a pécsi igazgatóság területén — több mint 300 ezer tonnás a lemaradás. A kampánycikkek szállítása tovább bonyolította a helyzetet: a cukorrépa, gabona, tengeri szállítása nem tűr halasztást. Napi 4—600 vagonnal többre lenne szükség. Felkerestük Fülöp Ferenc főtanácsost, a pécsi igazgatóság forgalmi osztályának vezetőjét, aki az őszi áruszállítás eddigi tapasztalatait a következőkben foglalta össze.

— Általános tapasztalat, hogy a szállítási igények rend kívül egyenetlenül jelentkeznek. A vállalatoknál felhalmozódnak az áruk, s legtöbbször csak a hónap, illetve negyedév végén kerül sor a szállításra. Ez az egyenetlenség kicsiben is fennáll: a magas kocsiigény csak kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken jelentkezik, a hét utolsó, illetve első napja „holt szezon”. Akinek áruja érkezik, az szombaton, vasárnap és hétfőn legtöbször nem rakja ki, aki pedig szállítani akar, az ezeken a napokon nem igényel. Vannak olyan vállalatok — például a bányá szat — ahol az üzemmenet indokolja, hogy hétfőn nem igényelnek kocsit. Ez több száz vagon felszabadulását jelenti — más igénylő azonban nem akad, így üresen állnak. Kedden aztán egyszerre mindenki rakodni akar...

— Milyen eredményeket hozott az a korlátozás, mely megszabta a vasúti szállítás minimális távolságát?

— E rendelkezés egyes áruféleségeknél 50, fedett kocsiban szállítandó áruknál pedig 30 km-ben szabta meg a minimális távolságot. Ezen belül a közúti szállítás feladata az áruk célba juttatása. A ren delkezés természetesen köny- nyítette a vasútra nehezedő nyomást, vannak azonban negatív tapasztalatok is. Egyes fuvaroztatók úgy igyekeznek ezt kijátszani, hogy most nagyobb távolságra adják fel az árukat, ami jelentős nép- gazdasági károkat okoz.

— Megyei viszonylatban mi okoz a legtöbb gondot?

— A rakodás lassúsága. Szeptemberben például a 12. AKÖV a Mohácsra érkező kocsik 80 százalékát nem rakta ki időre, de gyakori a késés a széntröszt komlói, illetve hosszúhetényi fatelepénél, a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalatnál és az Építőipari Vállalatnál is. Ennek természetesen objektív okai is vannak: nincs rakodómunkás, a gépesítés pedig rendkívül ala- csonyfokú.

— Milyen megoldás ígérkezik?

— A vállalatok többsége nem él a Pénzügy- és Munka ügyi Minisztérium által nyújtott lehetőséggel, mely biztosítja a szállítási feladatok végrehajtásához a szükséges állományi és állományon kívüli béralapot. A munkaerő- kérdés is megoldható. Az elmúlt években nagyon eredményesen segítettek a fiatalok.

Az idén újból segítségül kellene hívni őket: a KISZ-bi- zottságok bevonásával a vállalatoknak diákokból, katonákból, ifjúmunkásokból álló rakodó brigádokat kellene szervezniük.

— Tavaly még december

végén is tartott a cukorrépaszállítás. Mi várható az idén?

— Valóban, gyakori volt a hóval vastagon fedett cukorrépahegy az állomáson. Az idén kevesebb cukorrépa vár elszállításra, de nagyobb távolságokra. Az árvíz szinte egész Nyugat-Magyarországon tönkretette a vetéseket. Az ide telepített gyárak most az Alföldről kapják az alapanyagot.

— Milyen szerepe van az az OPW közös kocsiparkjának az őszi csúcsforgalom lebonyolításában?

— Közel 500 OPW kocsi fut állandó jelleggel az igazgatóság területén. Ezeket épp úgy igénybe vesszük, mint saját kocsijainkat. Ez a KGST- kezdeményezés nagyon sikeres, nagymértékben könnyíti terheinket. A bázishoz viszonyítva mintegy nyolc százalékkal nőttek a tervszámok, ehhez jön a 300 ezer tonnás árvíz-okozta lemaradás, a hatékony nemzetközi összefogás mellett éppen ezért a MÁV és a szállíttatok szorosabb együttműködésére is szükség van. Az előttünk álló feladatokat csak közösen oldhatjuk meg.

Silózzák a másodvetésű napraforgót

f

A pécsváradi Dózsa Tsz-ben a tarlóba vetett 168 kh nap raforgó holdanként 60 -80 mázsa takarmányt ad.

Ön mit termel a legszívesebben?

Országos ankét a szennyvízproblémákról

A Magyar Hidrológiai Társaság szennyvíz szakosztálya és annak pécsi csoportja ma és holnap kétnapos országos szennyvíz-ankétot rendez a Doktor Sándor Művelődési Ház nagytermében, közel másfélszáz szakember részvételével.

A kétnapos ankét Pécs és

Baranya megye fejlődő iparának és lakásépítkezésének tűk rében kívánja vizsgálni a keletkező szennyvizek higiénikus elvezetésére és elhelyezésére történt intézkedéseket, létesítményeket.

Adva van 2800 hold föld az Ormánság szívében. Nem jó ** föld, nem is nagyon rossz, inkább homokos, mint kötött, a mélyebb pontokon néha megáll a viz, másutt, szelesebb időben elfut a homok. A csapadék is kevés, augusztus végére kisül a legelő, ha nem öntözik. Három falu népének kell megélni ezen a földön: Drávafok, Bogdása és Markóc lakóinak. Egyetlen vasútállomása van a területnek Drávafo- kon, a műút is itt halad keresztül. A vidék egykés, sok az idős ember, kevés a munkabíró fiatal.

A termelőszövetkezet neve, mely ezen a földön gazdálko- rik: drávafoki Uj Esztendő Tsz. S akinek a címben foglalt kérdést feltettük, Sárkány Pál, a szövetkezet főagronómusa.

— Tehát Sárkány elvtárs, ön mit termel a legszívesebben’

— Ha ezt a kérdést egy esztendővel ezelőtt teszik fel, könnyebben válaszoltam volna rá: „Azt, amit lehet”. Mert azelőtt a tervezés sokkal szigorúbb, mondhatnám merevebb volt, s bizony egy-két növény csak púp volt a hátunkon, nem szívünk szerint termeltük, hanem csak azért, hogy szó ne érje a ház elejét. Ilyen volt például a dohány. Egy szerencsétlen ötlet folytán jó pár évvel ezelőtt ide építettek egy nagy dohánypajtát s azóta minden évben dohányt kellett termeim,

Nem volt és ma sincs olyan forgácsológépe, horizontálja a Sopianának, amelyet az elmúlt huszonnégy év alatt ne próbált volna ki Braun József esztergályos. Így hát ne is nagyon várja tőle senki, hogy a keze alá került gépeket márka szerint sorolja előbbre vagy hátra, mert Braun Józsefnek kész véleménye van róluk.

Rossz gép nincsen, csak gyenge szakmunkás ...

E bölcsességet valamikor 1941-ben véste a fejébe, amikor először állították olyan géphez, amit még az öreginasok is „járgánynak” csúfoltak. Az is volt az mindaddig, amíg üresen járatták. Hunyászkodó, nyögdécselő, gépzsírpocsékoló, de öregesen, kényelmesen forgó masina. szóval olyasvalami, amire „dicséretképpen” csak annyit lehetett mondani: igaz, hogy nehezen indul, de annál könnyebben megáll... Aztán volt egy nagyon kellemetlen tulajdonsága is. Hánykolódó, vad csikóvá változott abban a minutumban, ha valaki „idegen” nyúlt hozzá. Olyankor a kést tokostól vágta ki a „szupportból" vagv a legjobb esetben is izzó „srénnel” vágta nyakon az ügyetlen kezű esz- tergáivost. Az aztán mehetett bárkihez panaszra, azt a választ kapta, amit az imént Braun József mond- dott a gépekről és az avatatlanokról. Na, persze korszerűbb véleményt is hallottam tele.

— Ha valaki felületesen ismeri gépét, könnyen úgy

Gépek, emberek

járhat, mint az úrvezető, aki csak a KRESZ-szel van tisztában, mert annak a legkisebb gixer is elég ahhoz, hogy..;

Régi és új példákkal bizonyítja, mennyire fontos, hogy az ember az utolsó csapszegig ismerje a gondjaira bízott gépet.

— Húsz ével ezelőtt még ósdi, vezérorsós, fogaskerekes rendszerű gépeken dolgoztam. Kísértés volt rajtuk méteresnél hosszabb tengelyt, pláne menetet esz- tergálni. A „reistokon” huszonötször kellett babrálnom, igazítanom, hogy a „kónuszt” kivegyem belőle.

Mégsem nevezte kínlódásnak az ilyen munkát, úgy könyvelte el, mint az ember eleven eszének, akaratának eredményét, amely előtt előbb-utóbb meghőkölnek a legkonokabb bajok is.

— Addig vallattam, amíg el nem árulta minden hibáját és utána öröm volt rajta a legkényesebb munka is.

A szerszámokról is beszélt. A „greifcirkliről”, a „lyukcirkliről”, a párhuzamtűről, a kezdetleges mérőeszközökről, amelyekkel csak nagyon rutinos, nagyon érzékeny , kéz tudott „centi- rozni”, pontosan mérni. Hol vannak ezek ma már? Legfeljebb emléknek őrzik őket szerszámosládák mélyén. Helyükbe rendkívül pontos mérőórákat konstruált a nyughatatlan, az örökké újat kutató ember.

Es a régi gépek? Hűlt helyük azoknak is. A nagy forgácsoló csarnokban utcája nyílt a modem automata esztergapadoknak, horizontá- loknak, marógép-soroknak. Három éve már annak is, hogy Braun József, az egyik legújabb típusú Skoda mintájú csehszlovák gépen dolgozik. Olyan gépen, melyen gombnyomásra működik a négykéses „szupport”, s ahol a „subler” is egyre ritkábban kerül használatra, méretvétel előtt. Minden megvan a gépen, ami szükséges a pontos munkához. Tized-, századmilliméteres fogásokat biztosít a „nonius”, s érzékeny ütközők őrködnek azon, hogy a vidiakés ne szaladjon túl a megadott határokon.

Hát igen. Ilyen körülmények között könnyű elnézően emlékezni a rézka'apács- csal idomított régi esztergákra. Lám, most is a szemem előtt adta át a munkát a 1? éves Mammel Rudolfnak és még csak azt sem mondta neki, hogy erre vigyázzon, arra vigyázzon. Ugv látszik olyan gép ez, amely maga ügyel még a tanulóra is. Vagy mégsem?

— Most már átadhatom neki a gépet, mert ügyes fiú. Tudja már mihez, miért, mikor kell nyúlnia, a többi meg gyakorlat dolga. Különben is másodéves a gyerek. s ez már a komoly gyakorlás éve.

Akaratlanul is az jutott eszembe, amivel Braun József fél órával előbb példá- zódott. Az „úrvezető" példája. Mert ha itt is csak azt kell tudni, hogy mihez mikor kell nyúlni a tanulónak, ajkkor ez sem kíván nagyobb tudást az úrvezetőénél. De Braun József úgy látszik kitalálhatta a gondolatomat és benne azt is, hogy a sorrendből kihagytam valamit. A „miért-et”.

— Az még nem esztergályos, aki bánni tud az auto- matikával — emelte fel a hangját, hogy Rudi is hallja. — Azt a betanított munkás is hamar elsajátíthatja. A szakmunkásnak sokkal többet kell tudnia ennél. Anak tisztában kell lennie a gép működési elvével, szerkezetével, szóval kicsit röntgenszemmel is látnia kell, mi megy végbe a gombok, az indítókarok mögött, amikor hozzájuk nyúl, amikor vezényli őket. Ha ezt tudjuk, akkor nemcsak a magunk munkáján könnyítőnk, hanem a TMK-én is.

Így van. Könnyebb az orvos helyzete is, ha intelligens felnőttel van dolga. A rohanó élet, a változó, fejlődő technika nem tűri meg az úrvezetőket. Braun József is tudja ezt. Nem hideg fejjel, nem számításból tudja — bár ez sem lényegtelen —, hanem a próbákat kiállt, a próbákon győző és az új próbákkal birkózó ember hitével mondta, amit mondott! El kell hát fogadni tőle annak a régirégi mondásnak a mai változatát is, amit búcsúzóul így fogalmazott meg:

— Nincs bonyolult gép, csak szimpla ember...

P. Gy.

aminek ezen a vidéken semmiféle hagyománya nincs, a nép nem ért hozzá, a földeket nem szereti, meg ember sincs annyi, amennyit ez a munka- igényes növény megkívánna. Ennek folytán a dohányra min dig ráfizettünk, szerencsére utóbb már sikerült 5 holdra redukálni, mondván „kisebb terület, kisebb veszteség”.

— Most, hogy megjelent a tervezésről szóló új rendelet, az agronómus előtt is nagyobb lehetőségek nyíltak a választásra. Hogy él ön ezekkel a lehetőségekkel? Mit vesz figyelembe, mikor a vetésre kerülő növényeket kiválasztja?

— Mindenekelőtt a földek minőségét, az itt uralkodó éghajlati viszonyokat, az út- és vasút-viszonyokat, na és főképp a munkaerőmérleget. — Egyszóval azt, hogy milyenek az adottságaink és hogy nálunk mi hozza a legtöbb pénzt. Mert úgy érzem, ha adottságainkat maximálisan és a legésszerűbben használjuk ki, akkor nemcsak tagjaink életkörülményeit tesszük jobbá, nemcsak a gazdaság gyarapodását, fejlődését segítjük elő, de jól szolgáljuk a népgazdaság érdekeit is.

— Tehát ezek után nézzük meg, melyek azok a növények, amelyek befejezték pályafutásukat Drávafokon és mik azok, amelyekre itt nagy jövő vár?

— A dohánytól elbúcsúztunk, a pajtát nem sajnáljuk, mert ki tudjuk használni más célokra is. Úgy is jó szolgálatot tehet, ha értékesebb gépeinket tartjuk benne, meg úgy is, ha pillangós szénát tárolunk fedele alatt. Minimálisra csökkentjük a burgonyaterületet is, mert rájöttünk, hogy bármit is teszünk érte. itt nem megy jól. Csökkentjük az őszi árpa vetés- területét is, mert nálunk a kukorica többet ad. Az utóbbi 6 év 'átlagában 5—8 mázsás ősziárpa-terméseket értünk el holdanként, szemben a kukorica 16,5—17 mázsájával. Tavaly is 27 holdas őszi- árpa-táblánk alá kénytelenek voltunk istállótrágyát kiszórni, s még így sem adta meg a 10 mázsát. Ezt a luxust pedig nem bírjuk el. Sajnos, soványak a földjeink, átlagosan is kicsi az aranykoronaértékük, van itt jócskán 80 filléres föld is. örülünk, ha a kapások alá jut istállótrágya.

— S mi az, amit szívesen termelünk? A kukorica, a kender, a borsó, a tavaszi bükkönyfélék. A kenderből tavaly is nagyon szép, 48 mázsás termést értünk el. A kukorica vetésterületét 555 holdról 600 holdra növeljük, ebből 340 holdat „megkapál” a Hungazin. A borsó jó szerződéses növény s egyben príma búzaelővetemény, s nekünk nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy vetésterületünk 35 százalékán kenyér- gabonát termesztünk s takarmánygabonával együtt a kalászosok meghaladják a 48 százalékot. A cukorrépa területét nem is növeljük, nem is csökkentjük, inkább a hozamát akarjuk növelni, s ezérter a gazdaság legszebb táblájában ba vetettük. Ennek a növénynek a helyét különös gonddal választottuk ki Drávafok és Bogdása között, hogy az ápolás és szedés idején mindkét falu népe könnyen megközelíthesse. De így egyben közel esik a vasúthoz és műúthoz

is. A 40 holdas répatáblát vaikonddrénereztük — sok gondot okoz nálunk a víznyomás — és 300 mázsa istálló- trágyát szórtunk ki holdanként a répa alá. A vakon d- drén áldásos hatása máris szemmel látható, hisz az altalajlazítás után teljesen eltűnt a víz a tábláról, míg a nem drénezett szomszédos táblán most is ott van.

— Hogy ki mit termel szívesen, az attól függ, hol gazdálkodik. Drávátoknak nincsenek jó földjei — érdekes módon ahogy közeledünk a Drávához, egyre jobbak a földek; már a tavasszal hozzánk csatlakozott Bogdása határa is jobb, mint a miénk —, három falu népének mégis meg kell élnie belőlük. Ilyenkor ősszel egymás kezébe adják a kilincset a szerződő vállalatok megbízottai. A választék szinte korlátlan, hisz csak a dombóvári Vetőmagtermeltető Vállalat vagy 40 féle cikkre tesz ajánlatot, aztán jön a kendertermeltető, a dohánygyár, a cukorgyár, a konzervgyár, a MÉK. Mind előnyös szerződést kínál » különösen a még gyengébben gazdálkodó tsz-ekben nagy a csábítás, hisz a szerződés olyan fedezet, melyre pénzt ad a bánik az előlegosztáshoz.

Ha ez az érv dönt a növények kiválasztásánál, az rendszerint visszaüt az év végén, hisz a termés nem jön be, csak a sok munkát ölték bele. Aki szívvel gazdálkodik, az mindig előbbre néz és mindent mérlegre tesz, ha egy növényt termesztésre kiválaszt, mert a mezőgazdaságban egy év telik el, míg kiderül, hogy selejtet gyártottunk s egy újabb év kell hozzá, míg a hibát kijavíthatjuk.

— Rné —•

t