Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
I >■ Egy spanyol író hitvallása Antonio Ferres könyve „Az életben, a napban és a szélben, az emberben, a szeretetheti, s a hajnali, holnapi fényben nincsen okom, hogy kételkedjem” — írta López Pacheco, spanyol költő egyik versében, melyet Antonio Ferres a polgárháború „legyő- zöttjeáről” szóló regényének mottójául választott. Ferres azokról az emberekről írta meg hitvallását, akik életük kockáztatásával védelmezték a köztársaságot, s akik ma is hősies erőfeszítéssel őrzik emberségüket a börtönrácsok mögött s a fogház falain kívül. Asuncion, a vidéki tanítónő a férje nyomait keresve érkezik Madridba, a negyvenes évek elején. Ismeretlen ismerősök segítik lépteit, anyák és nővérek, hozzátartozójukat sirató emberek, a „legyőzőitek” nagy családja. Útja végét Guadalarreal jelenti, a börtön, ahol férjét kivégezték, s ahol férje harcostársa raboskodik. Federico, az orvos a rácsok világában s©m engedi, hogy úrrá legyen rajta a reménytelenség, hogy társai megfélemlítve, tehetetlenségre kárhoztatva beletörődjenek sorsukba. Mit tehet egy rab a szuronyok, a börtönfalak árnyékában? Egymagában semmit. De ahogy a külvilágban sem hagyják el egymást a „legyőzőitek”, úgy a fogházbeliek is megtalálják a módját, hogy az összefogásban újra felismerjék a maguk erejét. A határokon túl fegyverek dörögnek, egyre közeledő, győzelmes fegyverek, és Spanyolország népe reméli, hogy számára is elhozzák a szabadságot. Ez a remény-sugár is elegendő ahhoz, hogy a mozdulatlanná dermedt emberek újra éledni kezdjenek, izmaikat próbálgassák. Juanito, aki gyermekként vészelte át a madridi ostromot Frederico és bajtársai oldalán, most is megtalálja a cselekvés útját: a partizánokhoz csatlakozik. Don Miguel, a hivatásos katonából vedlett börtönőr csalódottan veszi tudomásul a riasztó híreket, az ő egyéni sorsában a kiábrándulás jelzi a közelgő fordulatot. A rabok pedig, az ítélet nélkül elítélt vesztesek éhség- sztrájkba lépnek. Az emberek megint megtalálják a közös nyelvet, egy célra törekszenek, s ennek érdekében félre tudják tenni a vélt vagy valódi ellentétek választókorlátjait; közös akaratban, erőben egyesülve messzire elhallik szavuk. Ferres megrázó regényének („A legyőzőitek”) nem csupán az emberi sorsok szűkszavú körvonalazottságában, a mai Spanyolországról — elsőként — szóló híradásában rejlik az értéke. írása az összefogás erejébe vetett hit apológiája. (Dankó Éva fordítása, Kossuth Könyvkiadó, 1965.) H. Gy. C^utrir' Szöveg nélkül Benne a csőben Az úgy volt, hogy a műhelyünkbe akarták bevezetni a gázt. Előzőleg a csöveket szállították. Szép háromméteres vascsöveket, olyanokat, amiket az isten is tv-antenna tartóoszlopnak teremtett. Ott szerénykedtek a műhely sarkában, és egy deli három méteressel nagyon megtetszettünk egymásnak, és elhatároztam, hogy az enyém lesz. Ennek semmi akadálya nem lenne, hisz nálunk úgy építenek valamit, hogy előbb szállítják az anyagot, de a szerelők nem érkeznek meg, mert egy másik helyen várnak, hogy megérkezzék az anyag. Jelentkezett hát az első probléma: hogyan vigyem ki c gyárból. Feltételezhető, a i:’ov "r 'knek feltűnne a dolog. Haverom, a Laji, sofőr, megbeszéltem vele, hogy egy rakomány alatt szállítsa ki. Vállalta a dolgot, de arra kért, szerezzek neki egy neonhoz szükséges fojtótrafót, ami ügyei ár — fogyóanyag. Fel- viznl-" Gébicshez, aki trafóutalvány ozásra jogosult. — Szívesen adott trafót, viszont azt kérte, szerezzek egy kis tiszta szeszt. A másik haverom felesége a laborban dolgozik. Mariska hajlandó volt a tiszta szeszt megszerezni; csupán arra kért, csináljak neki fűrészlapból egy jó konyhakést, mert otthon nincs mivel kenyeret vágni. Mi az nekem! Másnap megcsináltam a konyhakést. Pista azonban, aki a szomszéd gépen dolgozik, látta az egész műveletet, és félreérthetetlenül tudtomra adta, hogy ő nem szól senkinek, ha... Ha elintézem, hogy neki is kivigyenek három szál deszkát, amit „véletlenül” talált az egyik építkezésnél. Egyre komplikálódott a dolog, de már nem lehetett abbahagyni. Laji rendes fiú. vállalta a deszkát is, de nem hármat, hanem hatot, mert neki is kellett. Szóltam Pistának, Azt mondta, nincs akadálya az ügynek, ő még találhat három szál deszkát, de akkor engedni kell, hogy Palkó —, egy nagyon rendes pofa ott az építkezésen — találhasson nálunk az enyémhez hasonló vascsövet. Megkötöttük az alkut. A negyedik napra minden elintéződött. Laji megkapta a trafót, Gébics a szeszt, Mariska a kést, megvolt a hat szál deszka és az újabb cső, amikor Laji előállt: a kocsikísérőt is be kell avatni a buliba. A kocsikísérőnek vasdrót kellett. Megkapta. Ennek fejében Keszölcei szakinak megígértem, másnapra esztergá- lyoztatok neki egy tengelyt a magnetofonjába. Szerencsésen kiszállítottuk a cuccot. Az antenna már fent van a tetőn. De a tengelyt Bicsak Marci csak úgy volt hajlandó megcsinálni, ha szerzek neki két vidia kést. A vídiaért benzint szereztem \ A Kalevala jubileumára „Ujjat ujjal egybefűzve, Dalaink javára gyújtsunk, Legis-legsZépiből nyújtsunk. Kedveseink hadd hogy hallják, Tudnivágyök hadd tanulják A törekvő zsenge népben, A növekvő nemzedékben Mind a szót, amit szereztünk, Mind a verset, a mit vettünk” Kalevala 1: 20—30. A z idei Múzeumi Hónap egyik érdekes eseménye, a Kalevala-nap, zajlik le ma Pécsett. 130 évvel ezelőtt jelent meg az öskalevala, amely 32 runoban 12 078 sort tartalmazott. A Kalevala a rokon finn nép világraszóló kollektív alkotása. Nyugodtan mondhatjuk, — és ezzel Lönn- rot Illés nagyságát semmivel sem kisebbítjük —, hogy létrejöttében Lönnrot csak segédkezett. Ezt maga is így érezte és éppen mottónkban is erre célzott, amikor „a vett” versekről szólít. A finn népköltészet gyűjtése igen korán megindult. Lönnrot fellépésekor már nagy szerű hagyományai voltak, ő is ezeknek az útján indult el. Igen sok népdalt és más folklór elemet gyűjtött össze és részben publikált. Amikor meg-megújuló gyűjtőútjai során az összefüggő énekek tömegére lelt, az a gondolat érlelődött meg benne, hogy ezeket összedolgozva, egymással kiegészítve egységbe foglalja. Avatatlan kézben ez a munká az összegyűjtött értékek vesztét okozta volna. Lönnrot azonban azonosult az anyaggal, saját belső törvényévé vált népe költészete és kivételes tehetsége révén alkalmas volt remekművet alkotni. A Kalevala nem egyszerre jött létre Lönnirot „műhelyében”. 1828-ban kezdte meg gyűjtőmunkáját. Első gyűjtéseiből hamarosan megjelentette a Kanteletar című gyűjteményt. Az ebben közölt versek főleg két népi hőssel, Lemminkäinennel és Väinä- möinennel foglalkozó dalokat és egy pár egyéb szöveget tartalmazott. A Kanteletar kibővítéséből keletkezett 1823-ban az öskalevala. Ezt fejlesztette tovább új gyűjtései alapján Lönnrot, az 1835-ben — százharminc évvel ezelőtt — megjelent Kalevalában. Későbbi gyűjtéseinek gazdag eredményei ezt is kibővíttették véle és az új, az 50 runoban 22 795 verssort tartalmazó Űjkaleva- lát 1849-ben jelentette meg. Lönnrot Illés 1802-ben született. Apja szegény, hétgyermekes falusí szabó volt, ősei finn zsellérek Nehéz körülmények között nevelkedett. Tehetsége és szorgalma azonban biztosította számára, hogy munkavállalásokkal megszakítva elvégezze a gimnáziumot és az orvosi egyetemet. Eszmevilágát a nép tisztelete, felszabadítására való törekvés, korának haladó gondolatai töj tötték ki. A népdalokkal, a Topolyának. A benzinért PVC-vezetéket kértek. PVC-t csak úgy tudtam szerezni, ha adok érte egy sublert. A sub- lert Klofák kérte, de adnom kellett érte . .. Mit is? Már pontosan nem is tudom. De mentségemre szolgáljon, az antennacsövet egy évvel ezelőtt vittem el. Azóta sem keresték, mert a szerelők még nem értek oda. Különben is hiába jönnének, mert rnár nincs egy darab sem. Én pedig egy éve fizetem a csövet. Valamit valamiért. Ha szívességet kérek, szívességgel kell fizetni. A cső szerintem eddig több tízezer forintba kerülhetett, és a cső kiszállításában „részesek” megszámlálhatalanok. Szeretnék túl lenni mindenen. De — most jut eszembe — egy neoncső armatúrát kell csinálnom Palotainak aki meg szerezte a lenolajat, amit Klepovácnak adtam azért az ellenállásért, amiért a művezetőm engedi megcsinálni az armatúrát... ősz Ferenc nép költészetével való foglalkozást, törődést tudatosan népe felemelkedése eszközéül tekintette. Sok nehézség között kezdte meg és folytatta népköltési gyűjtő- és feldolgozó munkáját. Sok meg nem értéssel kellett megküzdenie, eredményei láttán sokan még munkája hitelét is kétségbe vonták. Szívóssága és hatalmas akaratereje azonban nem engedte meghátrálni. Orvosi foglalkozásától mindinkább el távolodott, nyelvésszé, irodalmárrá képezte magát. Munkássága elismeréseként, miután szinte az egész világ felfigyelt rá, 1853-ban a nagynevű Castren utódaként a finn nyelv és irodalom egyetemi tanára lett. 1884-ben halt meg. L önnrot munkásságának óriási volt a hatása. Nemzetközi érdeklődés kísérte tevékenységét és méltán mond hatjuk, hogy az ő munkája, illetve az afelé irányuló érdeklődés tette Finnországot a folklórkutatás központjává. De közvetlenebb hatása is volt. Megteremtette a finn irodalmi nyelvet, olyan mély hagyományokat tárt fel és tett megújító forrássá, amelyre bízvást épülhetett a finn népi- nemzeti megújulás. — Lönnrot maga is érezte ezt és boldogan énékelte a Kalevalában „Csapát törtem új danákra, Csapát törtem, gallyat szeltem. Agat nyestem, utat leltem; Innen megy az út ezentúl, Az új ösvény Innen indul Dicsőbb daliok szerzőinek, A törekvő zsenge népben, A növekvő nemzedékben”. A nemzeti öntudatra ébredő népeik körében mérhetjük le leginkább hatását. A Kalevala ihlette Kreutz wald Ferdinándot, az észt hősköl- temény — a Kalevipoeg — anyagának összegyűjtésére és feldolgozására. Ez a munka az észt megújulás elindítója volt és mind . anyagában, mind művészi megformálásában méltó pórja a Kalevalának. Mi, magyarok is hatása alá kerültünk, reformkori eszmevilágunkat a finn példa is megtermékenyítette. A reform kor szellemi vezetői felfigyeltek rá, Hunfalvy Pál még olvasókönyvéiben is szerepeltette. Tudunk arról is, hogy a szabadságharc bukását követő elnyomatás idején többen fordultak a Kalevala soraihoz vigasztalásért és reményért. Ehhez képest elég későn fordították magyarra. 1871-ben jelent meg Barna Ferdinand fordítása, míg 1902-ben a Kanteletar jelent meg Bán Aladár tolmácsolásában. Ezek a fordítások azonban — nyugodtan, érdemük elismerése mellett, mondhatjuk — csak próbálkozások voltak. A Kalevala a világ keletkezésével kezdődik , és Väinämöjnen kalandjait mond ja el. Väinämöjnen feleségül szeretné venni Észak királya leányát, aki azonban nem hajlandó hozzá menni. Pedig Väinämöjnen a boldogságot nyújtó szampót is megcsináltatta számára. Észak lánya, Ilmarinennek, a szampót készítő kovácsnak nyújtotta kezét. Az asszonyt azonban Kul- lervo megöli, a kalevalai hősök pedig észak honába indulnak visszaszerezni a szampót. Ez csak részben sikerült, csak a szampó töredékei jutottak el Kalevalába — Suoma- ba. De ezektől a maradványoktól is boldogság származott az országra, míg Észak honában nehézzé, fáradságossá vált az élet. A szampó elrablásáért sok veszély fenyegeti Kalevalát, de Väinämöi- nen valamennyit elhárítja. Väinämöinen nagy tekintélyre tesz szert, mindenki tiszteli. De miután, a szűa Marjait* ha Iáira ítélt csecsemője megfeddi, Väinämöinen a kisdedet Karjala királyává teszi és Kanteléját hátrahagyva visszavonul. A nép bánata és szomorúsága idején, nehéz időkben a kantelében találja meg boldogságát, reményét. A Kalevalában — melynek a fentj sorokban cSak a legcsekélyebbre összefogott tar- talmát tudtuk adni — feltalálhatjuk a finn—ugor mitológia, ősvallás számtalan elemét. Ezek közül több mind a mai napig elevenen él a finn, észt és karjalai ép hiedelemvilágában, szokásai között. Méginkább élt a múlt század derekán, amikor i- lág figyelme Kalevala, azaz a hősök hona, a cári önkény ellen küzdő finn nép felé fordult. Erdőik mélyén, megközelíthetetlen helyeken megbúvó kis falvakban, irtástelepüléseken össze-összejöttek a szomszédok és kettesével ösz- szefogózva az eleven ritmus hatására kántálva elkezdték énekelni az ősi verseket. így mondja el ezt a Kalevala: „Jer ide, énekeljünk együtt, Kettesben a kántust kezdjük. Most hogy újra összejöttünk, Két felől idekerültünk, Ritkán is jövünk igy össze. Látjuk egymást szemtől szembe Mi szegény hazánk határán, Pusztaságos Pohja táján”. / így látott még Kalevala- énekeseket Vikár Béla is. K alevala-napunkon tisztelettel emlékezünk meg Vikár Béláról is. Vikár Béla 1859-ben született, a somogyi Hetesen és 20 évvel ezelőtt. 1945-ben halt meg Dunave- csén. Halálának 20 éves jubileuma mellett két momen- tűm fordítja ezúttal figyelmünket felé. Először az, hogy Pécsett diákoskodott, tanúié mányait hihetetlen nagy nélkülözések közepette itt folytatta, az egykori főreál-''illában. Itt Pécsett fordult figyelme a népköltészet felé. Az itt kapott indítássá’ lett nagy tudású folklórkutatóvá, jeles műfordítóvá. A népdal- gyújtón terén Bartók és Kodály előfutára volt; nálunk ő gyűjtött először fonográffal népzenét Majd két. évtizedig foglalkozott a Kalevalával, az eredetivel azonos értékű fordítás érdekében több tanulmányutat is tett Finnországba- Azt írja, hogy „egyenesen a Kalevala kedvéért tanulmányutat tettem Finnországba, a Ladoga-tó északi részein lévő dalterületre s itt több hónapon át foglalkoztam éppen azon tájszólással, mely legközelebb áll a Kalevala nyelvéhez. Felkerestem e rengeteg erdők ölében rejtőző falvak dalosait, hogy saját fülemmel halljam tőlük a még élő hagyományokat, az énekek ritmusát, zenéjét és előadásának módját.” Meg volt győződve róla, hogy „kellő gonddal a Kalevala hívebben tehető a* nyelvünkre, mint bármely más európai nyelvre.” Igaza is volt, a ritmus és a nyelv rokonsága volt ennek a biztosítéka és nem. kismértékben Vikár Béla felkészültsége. A Kalevalát szinte minden művelt nyelvre lefordították. — Egy-egv nyelven több fordítása is van. De egy sincs olyan értékes, annyira azonos az eredetivel, mint a mienk, a Vikár Béla fordítása. Méltán érte Vikár Bélát Kalevala-fordításáért a Finn Akadémia kitüntetése; ingáivá választották. Kalevala-napunkon Vikár Béla emlékének emléktáblái állítunk Pécsett. Ez az emléktábla 20 éves évfordulóién a Kalevalára is emlékeztet mindkettő a néo szerpo■■■ t . ősi kultúrkincsünk megbecsülésére nevel. ^ Dankó Imre *
