Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
HETVEN EVES A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ Hetven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját a Pécsi Nemzeti Színház, és azóta is igen jelentős helyet foglal el mű- v :'ödés történetünkben. Színé- s-e'e és színháztörténete is s' erves részeként illeszkedik be a nagy hazai színjátszás- in. Emlékein keresztül, a küz- <’ 'mes élet elevenedik meg előttünk — mint valóság. Szír :'"szi I? városi kultúránknak egyik lej virágzóbb ága volt az 1840-es években, amikor a színügy nemcsak szórakozást jelentett. hanem a magyar nyelv ápolását, fejlesztését, tehát nemzeti ügyet is. Virágzásához nagy. kiemelkedő tehetségek járultak hozzá, mint Déryné, hendvay Márton, Egress y C bor, Megyery Károly, akik városunkban többször megford ultak és szerepléseik, kel felejthetetlen élményt nyújtottak a pécsi közönségnek. Az első magyar színtársulat 1818-ban jelent meg városunkban, többször német színtársulattal egyidőben. Mivel állandó színházépület ekkor nem volt, igen sokszor a mai Jókai téri „Elefántos ház” I. emeleti helyiségében szerepeltek, majd a jelenlegi Kossuth Lajos utca 125. szám alatti Hattyú épületben játszottak. Az első állandó kőszínház, a Városi Színház 1840 októberében épült fel, amelyben hat éven át német színtársulat játszott. A színház a mostani járásbíróság épületének helyén volt. (Ezt 1886-ban tűzveszély essége miatt bezárták) Később a Dischka Győző utcai színkör volt a színészek hajléka. Egy állandó színház felépítésének gondolatával a Pécs c. lap 1834. február 9-i száma foglalkozott, amelyben „Építsünk színházat” címmel egy igen éles hangú cikk jelent meg: j „Építsünk színházat, ékeset a nyelv és műveltség eszméjének. Építsük fel a színházat, nehogy a késő kor vádoljon minket mulasztásainkért. Vegye kezébe az ügyet a város, a megye, amelynek a büszkesége lesz az új színház... Válasszanak egy bizottságot, amelynek feladata csak egy legyen: a színház ügye!”. 1893-ban hozzáfogtak az építkezéshez. A színházépítési jegyzőkönyv közli a tervezett költséget, amelynek teljes ösz- szege 414 683 forint volt. A tervezésre hét pályamű érkezett be, eziek közül Steinhardt és Lang tervét fogadták el. Az építkezésen 500 munkás vett részt. 1895. október 5-én nyitotta meg kapuját. Ekkor Somogyi Károly igazgató tartott ünnepi előadást. Az őt követő igazgatók működése már a századforduló idejére esik, amikor a kapitalizmus romboló ereje a művészetbe is behatolva, lezülleszti. lealacsonyítja azok értékét. Az uralkodó osztály olyan alkotásokat jelentet meg a színpadon, amelyek 'a polgári haladást gátolták. A burzsoáziához tartozó írócsoportnak egy szű- kebb köre ontotta magából az értéktelen, sivár alkotásokat, s ez az uralikodóosztálynak szórakozást nyújtott. A színházigazgatók ezt megvásárolták, s ettől kezdve tőlük függött a színművészet alakulásának sorsa. A pécsi műsor ebben az időben azonos volt a fővárosival. Az 1910-es évek elején, s főleg az első világháború idején a színháznak a megszokott közönsége volt. Ez az előkelő gárda idelg-óráig biztosította a színház fennmaradását. Az első világháború kirobbanása a színház gazdasági rendszerét súlyosan érintette és igen válságos helyzetbe sodorta. A 20-as évek közepétől, a háborút követő konjunktúra idején nagyon fellendült a vidéki színházak száma, de ezzel párhuzamosan csökkent a színház színvonala, mert a színházak számbeli szaporodása nem tartott lépést az értékes színpadi szerzők műveivel. A színigazgatók olyan darabok előadására kényszerültek, amelyekre a háború előtt nem Is gondoltak volna. A közönség szívesebben látogatta a sikamlós, értéktelen műveket, mert ez hiányos műveltségüknek nagyon megfelelt. Később új szerzőkkel, új alkotásokkal találkozunk. Belső tartalom hiánya nélkül kerültek színre a külső tulajdonságoktól ragyogó művek. A színházlátogatók száma megcsappant. A nagy költségekhez szokolt színész nem akarta igényeit leszállítani, a bevételek viszont nem fedezték a kiadásokat. A vékonypénzű p>olgári réteg meggondolta, hogy mit néz meg. A szerzők elkeseredetten írják továbbra is műveiket, amelyek sorra megbuknak. A színházak kapkodtak, nem tudták mit adjanak elő. Ebből Kivezető út nem volt. A színház működését a színi évad meghosszabbításával és a helyárak emelésével akarták biztosítani ahogy ezt számtalan esetben bizonyítják a színházigazgatók kérvényei is. „Tekintetes Városi Tanács! Az egyre fokozódó, sőt már elviselhetetlen drágaság arra kényszerít bennünket, hogy újabb, s reméljük most már utolsó helyár-emelést kérjünk azon tiszteletteljes megjegyzés kapcsán, hogy az utolsó emelest egység szerint szétoszthassuk és ebben az igazgató is részesüljön ..: ... Biztos értesüléseink vannak arról, hogy Aradon 75, Nagyváradon 80, a szomszédos Eszéken p>edig 100 korona a páholy, a zsöllye pedig 28— 30 korona. Tisztelettel kérjük kérelmünk kegyes, jóindulatú elintézését. Füredi Béla színigazgató.” Nádassy József színigazgató is arra kérte a Városi Tanácsot, hogy mint minden évben, ezúttal is engedélyezze A pccsi Városi Színház plakátja 1815-ben. Folyóirat szemle A KORTÁRS szeptemberi számának két dolog ad különös súlyt. Az egyik: a befejező rész közlésé el most már kibontakozott előttünk Németh László új művének, a Kis nép, nagy lélek című, némileg rendhagyó a''-utasnak a teljes képe. A j: usi számban közreadott első rész, a téma szokásos né- me lászlói „grewezis”-története, epy igen sajátos, éppen az 6 él 'tművében eléggé exponált krdés új oldalról történő megközelítését ígérte. Az augusztusi és szeptemberi számban aztán maga a mű, a négy prófétáról szóló, lazán összefüggő. mégis szorosan egybetartozó gondolati ívű négy kis verses dráma kibontotta Németh László mondanivalóját. 'A zsidó néppel, történetével, a történelemben annyit hányó, dó embercsoporttal kapcsolatban. Az új mű bővebb méltatást érdemelne, sőt követelne, — mondjuk itt most róla csak annyit, hogy benne Németh László jónéhány korábbi véleményét revidiálja, egy tisztul- tabb, dialektikusabb nézőpontról tekintve át a kérdéskomplexumot, s hogy tovább mondja benne a már elkezdett gondolatsort a történelem és a népek sorsának egymásba ját. Szásáról, a nemzet és történelem egy-egy adott, súlyos pillanatban való viszonyáról és lehetőségeiről, a járható és a járhatatlan utak megválasztásának prófetikus tehetséget megkívánó feladatairól. A szám másik súlypontja a Bartók halálának 20. évfordulójára összeállított megemlékezés- és tanulmányfüzér. Három írás különöskéopen értékes, és új fényben világítja meg Bartók kiapadhatatlanul gazdag egyéniségét. Demény János nagy tanulmánya (Bartók Béla szülőföldje) a művész és az őt szülő táj szépséges kapcsolatait elemzi, nagyszerű beleérző erővel. Molnár Antal Bartók és Kelet-Európa címmel arról ír, mit adott ez a táj Bartók zenéjéhez, hogyan találta meg itt zenei anyanyelvét és művészetének ősi forrásait — éppen a kelet és a nyugat nagy szintézisének lehetőségeiben. Vámos Ferenc egy érdekfeszítő tanulmányban Bartók és az építészet kapcsolatát mutatja; — egészen meglepő tényeket tár fel a nagy muzsikus és a zenétől látszólag igen távol álló építészet viszonyáról, Bartók zenéiét is megtennékenyítő és befolyásoló érintkezési pontjáról. Említésre méltó Pernye András jegyzet-szerű kritikája is Uj- falussy József Bartók könyvéről. A Kortárs ezzel az összeállítással méltóképpen rója le kegyeletét a húsz éve elhunyt Bartók Béla emléke előtt. T. I. az előadások idejének meghosszabbítását. Ekkor nemcsak Pécsett, hanem más vidéki színházban is emelkedtek a helyárak. íme egy levél a Debreceni Csokonai Színháztól: „Nagyságos Polgármester Űr! Azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Nagyságos Polgármester Űrhoz, kegyeskedjék engem arról értesíteni, miszerint Pécsen emelkedtek-e legújabban a helyárak . .. Szíves bocsánatát kérem, amiért Ilyen kérelemmel vagyok bátor terhelni, de Debrecenben most került tárgyalás alá ez a kérdés. így igen nagy szükségem volna hiteles adatokra. Fogadja Nagyságos Polgármester Űr előre is hálás kö-zöne- temet, kiváló mély tisztelettel Heltai Jenő igazgató.” A pécsi színház a 30-as években több mint egy millió forint deficittel dolgozott, ezt az összeget már nem lehetett behozni. Ezekben az években üres nézőtér előtt peregtek le a darabok. A második világháború kirobbanásával még tartotta magát a színház, de a helyzet egyre nehezebbé vált. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a vidéki színházakat színi kerületekre osztották. A szubvenció kevés volt, a művészi színvonal pedig nagyon alacsony lett. A színházat ekkor már egy szűk tisztviselő réteg látogatta. A műsorok igazi mondanivalóját ügyes rendezői fogásokkal elkendőzték. Értékes, nívós alko tások igen sokszor csak formai bravúrral kerültek színre, Ez tehát a színház külső története! De mi történt a falakon belül? Somogyi Károly 1899-ben szerepelt itt utoljára. Utána Tiszai Dezső következett, majd Nádassy József látta el az igazgatói teendőket. 1904-ben Kövessy Albert vezette a színházat, az ő idején a műsorpolitika középpontjában az opera műfaja állott. ,Olyan zeneértő városban, mint Pécs, majdnem lehetetlennek látszik az operai előadásokat mellőzni" — írja a Városi Tanácshoz címzett levelében. Kövessy igazgatása alatt minden újdonság bérlettel ment s ezen kívül kedvezményes je. gyeket hozott forgalomba. 19Í0—11-es évadban 38 új darabot mutatott be, s csaknem valamennyit bérletben. 1911 szeptemberétől már Füredi Béla vezette a színházat és 1919-ig volt a színház igazgatója. Füredi külföldi, modem darabokkal próbálta magához édesgetni a közönséget. A színháznak akkor a széles publiküm helyett már csak gyér számú közönsége volt (első világháború időszaka). Füredi ezt a kevés közönséget próbálta magának megtartani, de a helyárak állandó emelkedése miatt ez a maroknyi gárda is csak nagyritkán látogatta az előadásokat. A bevétel kevés volt, a kiadás annál nagyobb. Erről az általános elégedetlenségről panaszkodik Füredi Béla a Városi Tanácshoz írt kérelmében: „Tekintetes Tanács! A jelen sorokban mindenekelőtt is arra kérem a Tekintetes Tanácsot, kegyeskedjék végre megengedni, hogy 1914 szeptember havától a helyárakat 20 százalékkal felemelhessem ..; A helyárak a színház fennállása óta maradtak a régiek, a kiadások azonban 100 százalékkal, megnagyobbodtak. A kényszer hatása alatt még azért is esedeznem kell, hogy az idei rettentő gazdasági krízis és különösen a helyi piacokat ért nagy anyagi csapás miatt az idén kivételesen a világítási költségeket nekem elengedni szíveskedjék .. Füredi Béla igen nagy kitartással dolgozott. Ez megmutatkozott társulatának műsorában és az előadások színvonalában is. Nagy társulatot tartott fenn, a színpadi teendők ellátására állandóan 4 rendezőt foglalkoztatott. 1920—22-ben ismét Nádassy József vezette a színházat. Ö is ugyanúgy, mint elődje, a helyáraknak 60 százalékkal való felemelését kéri. Igazgatásának ideje alatt a budapesti Nemzeti Színház művészeit látta vendégül. Nádassy József után Asszo- nyi László és Kürthy György lett a színház igazgatója. Műsoruk nem vonzott nagyszámú közön =éget (a Csókos asszony, Muzsikus Ferkó). Hiába próbálkoztak vendégszereplőkkel, mi hasznuk volt belőle? Még jobban ráfizettek. Ekkor már 30 millió szubvenciót kértek a Tanácstól. E nehéz anyagi körülmények között 1926 decemberében Asszonyi László lemondott a színház vezetéséről. Helyére 5 igazgató pályázott: Czakó Pál budapesti, Mariházi Miklós kecskeméti, Galetta Ferenc és Tihanyi Béla pécsi színészek, Kiss Árpád békéscsabai igazgató. Fodor Oszkár nem pályázott hivatalosan mégis ő kapta meg a színház igazgatását. Az ő idején adták elő a Cirkuszhercegnő, Játék a kastélyban, Cigánybáró c. darabokat. Ekkor szerepelt Pécsett Fedák Sári is, mint vendég. Társulatával Nagykanizsán, Kaposváron és Baján összesen 195 előadást tartott. Ebből kb. 80 százalékban magyar szerzők műveit hozta színre. Művész- együttese 83 prózai előadást játszott, s ezekben külföldi írók alkotásai is szerepeltek. Fodor Oszkár 10 éves igazgatása Idején szerepelt a pécsi színpadon Darvas Lili, Honti Hanna és Kabos Gyula. Nemcsak azáltal akarta a színvonalat emelni, hogy elsőrangú színészeket szerepeltetett, hanem látványos díszletei is hozzájárultak az előadás értékének emeléséhez, Igazgatásának utolsó éveiben az operett előadás is pangott. 1938—39-ben Tolnay Andor volt az igazgató. Ekkor már az állandó társulat helyett 4 váltotta egymást különböző műsorral. Mind a 4 társulat évi 70 darabot mutatott be. Itt játszott B eleznai Unger István, Jakabffy Dezső, Tu- róczi Gyula. Beleznai nagy súlyt helyezett az operettekre. Ojdonságai között szerepelt a Bécsi gyors és a Gárdahadnagy. A klasszikusok közül a Denevér, Víg özvegy és a Hoffmann meséi volt műsoron. A staggione rendszer menet közben felbomlott. A négy társulat helyett három, később kettő váltotta egymást. 1943-ban Hlatky László társulatával találkozunk. Műsorának tartóoszlopát Csak eey nap a világ című háborús színmű képezte. Ekkor már a második világháború közepén vagyunk. A műsor megválasztásával a színház sorsán még Székely György, a színház utolsó igazgatója sem tudott segíteni. Ahhoz, hogv ~ ?- esett a színházi élet virágozzék, egy egész társadalmi rendnek kellett előbb megváltozni. Ez a változás 1945-ben bekövetkezett. A felszabadulás után a Bécsi színház az elsők között állt talpra. A színház állami kézbe került, bár a műsorban hirtelen változás nem állott be. mert a futó operetteket még tovább játszották, de az új bemutató előadások már világosan tükrözték az új kor eljövetelét. Megnőtt a színház- látogatók tábora, államunk biz tosította dolgozóink kulturális igényeinek emelkedését az igazi művészi munkával. A színház közelebb került az élethez. Műsorában, realista alkotásaiban a mai élet nagy eseményei kerülnek színre. Művészei megbecsült tagjai társadalmunknak, kiváló művészi munkájukért anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek. Az eltelt 20 év szfnházéleíe önmagáért beszél, erre emlékeztet a Kossuth Lajos utcában újjávarázsolt Nemzeti Színházunk. ~r~r-r- v v ( , Pály Gábor