Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1965. SZEPTEMBER 12. napló 5 Háború Kasmírért A Biztonsági Tanács má- ra virradóra felszólítot­ta India és Pakisztán kormá­nyait, hogy szüntessék be a hadműveleteket és csapatai­kat vonják vissza arra a vo­nalra, amelyen azok augusz­tus 5-én álltak. Ma még ter­mészetesen nem lehet meg­jósolni, milyen következmé­nye lesz a felhívásnak, — a viszály ismeretében azonban nagyon valószínű, hogy ennél jóval nagyobb és mélyebb erőfeszítésekre lesz még szükség a konfliktus felszá­molásához. Két hatalmas or­szág a kettőjük között fekvő Kasmír tartomány miatt gya­korlatilag háborúban áll egymással. A _ második világháború befejezése óta most először történt meg, hogy két ilyen nagy állam nagyszabású ka­tonai hadműveletekbe kezdett — egymás ellen. Indiai csa­patok átlépték a pakisztáni határt, hivatalos indokolás szerint azért, hogy megsem­misítsék azokat a támasz­pontokat, ahonnan az indiai terület elleni pakisztáni tá­madások kiindulnak. Más­részt pakisztáni gépek erő­teljes légitámadásokat intéz­tek indiai repülőgépek ellen és a Kasmírral szomszédos Pendzsab indiai államban három helyen pakisztáni ejtőernyősök szálltak le. A viszály, amelynek tüze most ilyen veszedelmes erő­vel lobbant fel, már 1947 óta parázslik, amikor a brit gyarmatosítás körültekintő ravaszsággal osztotta ketté a Birodalom hajdani indiai tartományát. A Pakisztán és India között levő Kasmír ál­lam maharadzsája sokáig ha­bozott, melyik államalakulat­hoz csatlakozzék. Kasmírban a lakosság 80 százaléka mo­hamedán volt, az uralmon le­vő maharadzsa viszont hin­du. Ebben az időszakban pa­kisztáni csapatok törtek be a tartományba, s a két fiatal állam, Pakisztán és India között formális háború kez­dődött Kasmír birtokáért. A háború 1949. jánuár 1-én demarkációs vonal létrehozá­sával végződött, ez a tarto­mányt két részre szakította. Az egyik oldalon a tarto­mány egyharmadát Pa­kisztán fennhatósága alá he­lyezték, mig a déli-délkeleti kétharmad rész indiai fenn­hatóság alá került. A tűzszü- neti vonal létrehozása termé­szetesen nem oldotta meg az ellentéteket, sőt szüntelen gyűlölet és feszültség tárgya lett a két állam között. A feszültség veszélyességét nemzetközi szempontból még tovább növelték: Kasmír leg­északibb sarkát ugyanis csak egy alig néhány kilométeres, Afganisztánhoz tartozó föld­nyelv választja el a Szovjet- unió határaitól, északon és keleten pedig a tartomány a Kínai Népköztársasággal ha­táros. Éppen ezért néhány évvel ezelőtt a kínai—indiai határ­viszály kirobbanása, amely egyebek között Kasmír észa­ki és nyugati határait is vi­tássá tette, új elemet vitt a konfliktusba. India nem ad­ta fel pozitív semlegesség! külpolitikáját, de kétségtele­nül közeledett a nyugati nagy hatalmakhoz. Másrészt Pa­kisztán, amely esztendők óta a CENTO támadó blokk tag­jaként a nyugati nagyhatal­mak szövetségesének számí­tott, kapcsolatokat keresett a népi Kínával. Ilymódon rendkívül bonyolult és igen sok szempontból ellentmon­dásos helyzet állt elő. A i alapkonfliktus termé­" ^ szetesen változatlan: a háború oka az 1947-es, ko- lonialista típusú felosztásban keresendő. Ugyanekkor át­színezik különböző — az utóbbi években kialakult — nagyhatalmi érdekek is. A Szovjetunió képviselője a Biztonsági Tanácsban teljes joggal hangsúlyozta, hogy a háborúság az imperializmus érdekeit szolgálja, s éppen ezért azt békés úton kell gendezni. Szovjet-román közös közlemény Moszkva: A román párt­ós kormányküldöttség szov­jetunióbeli látogatása alkal­mából közös közleményt ad­tak ká. amely hangsúlyozza: „A szovjet és a román nép testvéri barátsága, valamint a Szovjetunió és a Román Szo­cialista Köztársaság kapcsola­tai erősödnek és sikeresein fejlődnek a marxizmus—leni- nizmus, a szocialista interna­cionalizmus, az együttműkö­dés és a kölcsönös elvtársi se­gítségnyújtás elvei alapján. Szigorúan betartva az egyen­jogúság, a kölcsönös tisztelet és a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás elveit és ezen az ala­pon összeegyeztetve minden ország érdekeit a szocialista világrendszer általános érde­keivel.’’ A közlemény leszögezd, hogy jelentős sikerek születtek a két ország gazdasági, keres­kedelmi és kulturális együtt­működése területén, és meg­vannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy kiszélesítsék és erősítsék az együttműködést politikai, gazdasági és kultu­rális területeken. „A fedek ismét megerősítik, hogy érdekeik fűződnek a gazdasági, valamint a tudo­mányos és műszaki együttmű­ködésnek a KGST keretein belül való továbbfejlesztésé­hez, továbbá a szocialista or­szágokkal való együttműködés fejlesztéséhez”. A szovjet és á román kül­döttség nyomatékosan hang­súlyozza a Szovjetuniónak és a Román Szocialista Köztár­saságnak azt a megingathatat­lan elhatározását, hogy har­colni fognak a ‘szocialista or­szágok egységének megerősí­téséért a marxizmus—leniniz- mus alapján. „A szocialista országok egy­sége az alábbi alapvető célo­kon nyugszik: a közös marxis­ta—leninista ideológia, az új társadalmi rend megteremté­se, a dolgozók boldog életé­nek biztosítása, világszerte a szocializmus erőinek megszi­lárdítása. Minden szocialista állam megvalósítja a szocia­lizmus építését, megteremti a maga bel- és külpolitikáját és egész tevékenységét fejlődési viszonyainak megfelelően fejti ki saját népének felvirágozta­tása érdekében és szoros ösz- szefüggésben a szocialista vi­lágrendszer általános érdekei­vel.” A felek a nemzetközi hely­zet megvitatása közben meg­állapították, hogy nézeteik a jelenkor legforgalmasabb problémáinak értékelésében közösek. Ezek a problémák: a háború és a béke kérdései, az imperializmus, a gyarmato­sítás és a neokolonializmus el­leni harc, a nemzeti felszaba­dító mozgalmak megsegítése, az általános leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhíté­se. A Szovjetunió és a Román Szocialista Köztársaság eré­lyesen elítéli az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami fegyveres intervencióját és a VDK el­leni agresszióját és kijelenti: kész a továbbiakban is meg­adni a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az agresszió visszaveréséhez szükséges sok- oldadú segítséget és támoga­tást. Dél-vietnami áttekintő Folynak az afrikai csúcsértekezlet előkészületei Addisz Abeba: Teljes erővel folynak az afrikai ál­lam és kormányfők accrai csúcstalálkozójának előkészü­letei. A jelek szerint a talál­kozóra a Ghana által javasolt időpontban, vagyis október 21-én kerül sor. Bár még nem tették közzé az accrai értekezlet napirend­jét, az Afrikai Egységszerve­zet Titkársága szerint a meg­vitatásra kerülő legfontosabb kérdések között szerepel majd a gyarmatosítás maradványai­nak felszámolásáért vívott küzdelem, az apartheid égető problémája, az afrikai mene­kültek mind nagyobb gondot okozó kérdése, s nem utolsó sorban a vietnami háború megszüntetésének Afrikát is érintő problémája. Illetékes afrikai diplomáciai és sajtókörökben bizonyosra veszik, hogy Kongó (Leopold­ville) részt vesz az accrai tanácskozáson. Mint rámutat­nak, Csőmbe valószínűleg je­len lesz az afrikai külügymi­niszterek értekezletén és tag­ja lesz az állam- és kormány­fők tanácskozásán részvevő kongói delegációnak. A kül­döttség vezetője azonban Ka- szavubu elnök lesz. A második nap után is az olaszok vezetnek a Mecsek Kupában Dévai I. és Keserű sikere I A szovjet és a román fél ki­jelenti, hogy a Varsói Szerző­dés keretében történt megál­lapodásoknak megfelelően kész megtenni a szükséges vé­delmi intézkedéseket, ha a NATO-államok, a béke érde­keivel ellentétben, a postdami és egyéb nemzetközi egyezmé­nyeket megsértve olyan tervek megvalósításához látnak hoz­zá, amelyek eredményeként Nyugat-Németország atomfegy verhez juthat. A Szovjetunió és a Román Szocialista Köztársaság síkra- száll a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak hely ráállításáért, azért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban a világ valamennyi államát magábanfoglaló egye­temes szervezetté váljék. Küzd azért, hogy a független ázsiai és afrikai államok nagyobb képviselethez jussanak az ENSZ szerveiben. Az SZKP és a Román Kom­munista Párt úgy vélekedik, hogy a kommunista és mun­káspártok akcióegységének fo­kozása korunkban sürgető szükségszerűség. A két küldött ség úgy véli, hogy a jelenko­ri társadalmi fejlődés, vagy a nemzetközi helyzet néhány kérdésével kapcsolatban je­lentkező nézeteltérések nem hathatnak ki a szocialista rendszer országainak elvtársi internacionalista kapcsolatai­ra. A közlemény végül hang­súlyozza, hogy a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség el­fogadta a romániai hivatalos látogatásra szóló meghívást. A világ közvéleményének felháborodása és tiltakozása ellenére változatlanul bomba­támadásokat hajtanak végre a Vietnami Demokratikus Köz­társaság (VDK) ellen, hogy az országot szavaikkal élve „meg félemlítsék”. Különösen november elejé­től — a csapadékban dús monszun időszak végétől — kezdve a légitevékenységet egész Dél-Vietnam területe felett is feltehetőleg fokoz­zák. (Az amerikaiak júliusban és augusztusban 3300 légi be­vetést hajtottak végre.) Meg­növelték továbbá — a térké­pünkön is ábrázolt — öveze­tek (amerikai elképzelések szerint a dél-vietnami haza­fiak fő támaszpontjai) ellen intézett bombatámadások szá­mát is. Ezzel párhuzamosan a dél-vietnami partvidéken szilárdan meg akarják vetni lábukat, hogy hátukat a 7. flottával biztosítva, az immár 100 ezer fő fölé emelt száraz­földi hadsereggel megvédjék az amerikai támaszpontokat, főképp a légi hálózatot, amely számukra az ország egyetlen közlekedési rendszere, miután a dél-vietnami hazafiak a mintegy 20 ezer km-es köz­úti hálózatot állandó ellenőr­zés alatt tartják és a vasút­vonalakat is elvágták. Az amerikaiak új straté­giája ellenére sincs jelenleg Dél-Vietnamban olyan pont, amely 40 km-nél messzebb esne a szabadságharcosok ál­tal közvetlenül ellenőrzött te­rületektől. A dél-vietnami nép szabadság vágya, s a ter­mészeti viszonyok — a Me­kong deltájának úttalan mo­csarai, Közép-Vietnam jár­hatatlan dzsungellel borított hegyei — minden katonai el­képzelést felborítanak és a szabadságharcosokat segítik. Szakadó esőben érkeztek célba a kerékpárversenyzők a Mecsek Kupa második versenynapján. Képen: Szekszárdról indított versenyzők Pécsett a Hunyadi úton Igyekeznek a cél felé, Mecsekre az Üdülő Szállóhoz. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A dél-vietnami szabadságharcosok szombaton hajnal­ban aknavetőkkel és kézi tűzfegyverekkel lőtték Xuan Loc városát, Lang Khanh tartomány székhelyét. Ugyan­csak partizántámadás érte Gia Tan és Gia Tiem községe­ket is. Gia Tan-nal megszakadt az összeköttetés. Ausztrá­lia újabb katonákat küld Dél-Vietnamba: a Sydney csa­patszállító hajó szombaton reggeli, fedélzetén 350 ausztrá­liai katonával elindult Dél-Vietnamba. Az újabb egysé­geket a Bien Hoa-i támaszpont körzetében szolgálatot teljesítő ausztráliai csapatok kiegészítésére küldik. ban még nem dőlt ed. Hamar ki­alakult az üldöző csoport. Köz­ben az eső mindjobban meg­eredt, elszürkült az országút, egymás után dőltek ki a kerék­párosok. Aranyi is leszakadt. A csúszós, vizes útvonal az orkán- szerű szél, a zuhogó eső ember- feletti követel nényeket támasz­tott a versenyzőkkel szemben. Rajnai és Kozma is leszakadtak. Mecseknádasdnál az NDK kerék­párosa Joachim Maleska felzár­kózott az élcsoporthoz. Stámusz. az Újpesti Dózsa versenyzője az A/l-nél fogta be a vezetőket. Nagyszerűen küzdött az olasz Attilio Benfatto és mindjobban feljött a pécsi Keserű. A négy versenyzőnek sikerült megugrania, a Mecsek emelkedőire gyütt haj­tottak. A Széchenyi téren a zu­hogó eső ellenére nagy tömeg figyelte a kerékpárosok küzdel­mét. A mecseki emelkedők a ke­rékpárosok utolsó erőtartalékjait is igénybe vették. A uajrá a né­met kerékpárosnak sikerült job­ban, elsőként futott át a Mecsek Szálló előtti célon. Stamusz volt a második, az olasz Benfatto a harmadik és a nézők nem kis örömére a pécsi Keserű a ne­gyedik. Két nap után az összetett egyé­ni versenyben az olasz Giorgio Destro vezet. A csapatversenyben az olaszok tovább növelték elő­nyüket. LABDARUGÓ NB II. Pécsi Bányász— Kaposvári Honvéd 2:0 (0:0) Pécsújhegy. 2500 néző, vezette: Vadas J. — Pécsi Bányász: Lu­kács — Bárány, Farkas. Lombosi — Kővári. Kása — Györkő II., Opova, Bolázs, Koch. Mérei. Edző: Kresz Sándor. — Kaposvári Hon­véd: Sáli — Fenyvesi, Vámosi. Paulicsek, Tajü — Köves. Bobori — Dauda. Kerkai. Daka, Földi. Edző: Tóth József. — Végig jó­iramú, színvonalas küzdelmet ho­zott a két csapat találkozója, fő­leg a védelmek játszottak igen szervezetten. A 62 percben Ker- kait utánrúgás miatt kiállította a játékvezető, az emberelőnybe került Bányász ettől kezdve fö­lényben játszott és jó erőnlétével magabiztosan győzött. Góllövők: Györkő II., Opova. Jók: Lukács; Bárány, Koch. illetve Köves, Daka, Földi. A VI. Mecsek Kupa nemzetközi országúti kerékpáros verseny szombaton délelőtt a Pécsvárad— Szekszárd egyenkénti indításos viadallal folytatódott. Harminckét kilométert kellett megtenniük a kerékpárosoknak. Először Kupa Gyula, a Bp HSC versenyzője vágott neki a távnak. A második napra megfogyatkozott a mezőny, többen feladták a küz­delmet, köztük a svájci Michel Bouloz. Egymás után, két perces időközökben rajtoltak a résztve­vők. A verseny végeredménye pé­csi sikert hozott. Dévai János, a Pécsi Spartacus kerékpárosa 49 perc 42 másodperces idejével a nap legjobb teljesítményét nyúj­totta és az ugyancsak nagysze­rűen kerékpározó Giorgo Destro előtt megszerezte a győzelmet. Juszkó most is jól hajtott, 5. lett, mig a pécsi Rajnai a 44., Kémén- di a 46., Dévai András az 55.. Ke­serű pedig a 83. helyet .zerezte meg. A versenybíróság több ver­senyzőt motorozás és szabálytalan versenyzés miatt 2—5 peroes idő- hozzáirással sújtott. Köztük volt Dévai András és Keserű Ferenc is. Szekszárdon rövid időre meg­pihentek a versenyzők, négy óra­kor azonban ismét nyeregbe ül­tek. Az ünnepélyes eredményhir­detés után szemerkélő esőben vágtak neki a Szekszárd—Pécs út­vonalnak. Sokáig együtt hajtottak, Kakasd előtt Szabó (FTC), Esz- lári (Bp, Vasas) és Babati (Tol­na megye) megszökött a bólytól. A vezetők egy perces előnyre tettek szert, a verseny Itt azon­Felavatták a néphadsereg? uj tisztjeit Szolnokon, a Kilián György repülőtiszti iskolán szomba­ton avatták fel a néphadse­reg új tisztjeit és tiszthelyet­teseit. Az avatási ünnepségei) rész vett Kaszás Ferenc ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára, a megye és a város több párt- és tanácsi vezető­je, valamint az újonnan ava­tottak szülei, hozzátartozói. A fiatal tiszteket, tiszthelyette­seket Brassói Tivadar ezre­des, az iskola parancsnoka köszöntötte, majd a honvé­delmi miniszter díszparancsá­nak felolvasása után Ormai János hadnagy és Hauzer László törzsőrmester vála­szolt a fiatal tiszteik, tiszthe­lyettesek nevében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom