Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1965. SZEPTEMBER tg 4 napló A gombgyártásból visszamaradt zúzott adriai kagylóhulladékkal díszítik a Pécsi Betonárugyár legújabb termékét, a kagyló-mozaikot. A több színben készülő, igen tetszetős mozaiklapokat reprezentatív helyiségek burkolására használják fel. Eddig mintegy 8000 darab már elkészült, az év végéig pedig körülbelül 10 000 négyzet- méternyit gyártanak belőle. A képen: Domsics János üzemvezető új színminták minőségét vizsgálja. Az eredmények titka igen egyszerű Jobb szervezéssel magasabb termelékenység — A normarendezés eredménye: eltűnt a selejt — Technológiai változások a Betonelemgyárban A pécsi Betonelemgyár külső képe már évekkel ezelőtt megváltozott, de a belső kép csak most alakul át és a valamikor gyenge üzemet most az '' elsők között emlegetik 1965-ben. A vállalatnak négy telephelye van: a pécsi, a komlói, a hirdi és a dombóvári. Pécsett mozaiklapokat, Hirden bánya- idom-köveket, Komlón útépítési tárgyakat és szőlőkarókat, Domvóvárott pedig betoncsőféleségeket gyártanak nagyobb mennyiségben. A vállalatnak összesen 850 dolgozója van, közülük 700-an fizikai munkások. A szakmunkások létszáma viszonylag alacsony, sok a betanított munkás és a segédmunkás. 15000 forinttal nőtt az egy főre eső termelési érték A Betonelemgyár tavaly 81 millió forint értékű terméket állított elő, idei terve 85 millió, a jövő esztendei pedig 105. A sok szám közül egy azonnal szembetűnő: még a múlt év első felében az egy főre jutó termelési érték 46 263 forint volt, addig az idei félév végén 60 604 forint, vagyis közel 15 000 forinttal több terméket állított elő egy- egv dolgozó az idén, mint tavaly Hogyan és miként sikerült ilyen szembetűnő javulást elémiök? Erről beszélgettünk László Imre igazgatóval és munkatársaival. Megállapították, hogy a kiváló eredmények elérésében igen fontos szerepe van a céltudatos, irányító munkának és a gondos üzemszervezésnek. Az Idei esztendő előké- sftését már novemberre megoldották úgy, hogy 2—3 hóna- oos készletet biztosítottak a ^fontosabb alapanyagokból: folyami kavicsból és zúzottkőből. mivel a szállítás télen igen körülményes. Észre sem vették, hogy új évet kezdenek. Érdekesen és értékesen oldották meg több területen is a normák felülvizsgálatát. Egy kiragadott példa jól bizonyítja munkájukat. A hirdi üzemben, ahol zömmel bányaidom- köveket gyártanak, a múlt évben az átlagos teljesítés 117 százalék volt, de a nyári hónapokban a 120 százalékot is meghaladták. Még az ilyen magas teljesítés mellett is 9 százalék volt az elkerülhető veszteségidő. Világos, hogy az ilyen normák nem tükrözték a valóságos helyzetet, a normálisnak mondható százszázalékot átlagban 26 százalékkal haladták meg. Rendezték a normákat és átlagban 24 százalékos szigorítást írtak elő. Ez a rendezés valójában ugyahilyen mértékű bércsökkentést is jelentett volna, de. hogy mégsem csökkent a munkások keresete. azt a következőképpen érték el. A régi alapbéreket, — 100 százalék esetén 8,50 volt — 50 fillérrel felemelték, ez körülbelül hat százalékot „hozott vissza”, e tény azért jelentős, meri a százszázalékot általában biztosította, hiszen ebben érdekeltek lettek a munkások, mivel 50 fillérrel emelkedett a kereset a teljesítés révén. A lényegesebb intézkedés a premizálási rendszer bevezetésével történt prémium címén akár az alapkeresetnek 25 százalékát is megkaphatják. tehát ha ennek eleget tudnak tenni, még többet is kereshetnek mint a normarendezés élőt*. Sefejt nélkül A normarendezés előtt az idomgyártó csoportnál a termelésnek 1.5 százaléka selejtes áru volt. A prémiumfeltételek között viszont olyan pontot találhatunk, amely 0.1 százalék csökkentés esetén 1 százalék prémiumot biztosit, vagyis selejtmentes termelés esetién akár 15 százalék lehet a prémium. Ugyancsak prémiumot kaphatnak az első osztályú áruk arányának az emeléséért is. A régi arány — a 94 százalék első osztályú áru — javításával prog- resszíven emelkedik a prémium, s ha a termelt áruk 99 százaléka első osztályú, akkor 10 százalékos prémium jár. Az eddig ígért prémium aránya tehát a volt keresetnek mintegy 31 százalékáig terjedhet maximálisan. Eredmény? Júniusban, júliusban és augusztusban a csoportnál selejt nem volt, az első osztályú áru aránya pedig elérte a 99 százalékot. A dolgozók átlagkeresete a normarendezés előtt havonta 2200 forint körül mozgott, a normarendezés óta elérte a 2300 forintos átlagot. Igen, — mondhatná valaki —, elvették a jobbkézzel és adtak a balkézzel, hol a gazdaságosság, amely a többletbért fedezi? Az is megszületett. A telepen évente 1 666 000 bányaidomkövet gyártanak. Ha a selejtet a régi 1.5 százalékról mondjuk 0.5 százalékra csökkentik, akkor 16 660 idomkövet pluszként értékesíthetnek. Az első osztályú idomkövek ára 7,61 forint, vagyis 126 800 forint bevételt jelent a vállalatnak. A prémium címén 36 000 forintot kell kifizetni, és számítsuk azt is, hogy selejtes árut értékesítették 25 300 forintért. Vagyis a tiszta gazdasági eredmény a selejt csökkentése révén 65 500 forint. Ez a közgazdasági szemlélet és az ilyen normarendezés minden tekintetben megfelel célkitűzéseinknek, helyesen kapcsolja össze az egyéni érdeket és népgazdaság érdekét. Nagyméretű fa'azóblokkok kohósalakból A vállalat keresi a lehetőségeit annak, miként tud létszámot megtakarítani és az így felszabaduló munkabérnek a felét a dolgozók béremelésére felhasználni, — ugyanis erre rendelet ad módot. Amikor ott jártam, éppen egy ilyen kérdést rendeztek a dombóvári telepen az érlelőkamrák és a depók közötti szállítást szervezik át úgy, hogy ezentúl kevesebb ember is elegendő lesz az anyag- mozgatásnál, illetve a teljesítményük jelentősen javulhat. A Betonelemgyár termékei között jelenleg nincsen különösebb újdonság, talán csak a gyöngyház kagylók zúzalékéval készített mozaiklapok tekinthetők annak, bár ez a fajta lapocska jóval drágább a hagyományos gránitéval készített lapoknál. Ellenben feltétlenül újat jelent, hogy a következő esztendőben teljesen felújítják a dombóvári telepüket, — elsősorban a régi szociális létesítményeket —, de új beruházást is megvalósítanak, amikor felépítenek egy kohósalak falazóblokkot gyártó üzemrészt. A 14.5 milliós beruházással készülő üzem 1966 augusztusában már termelni fog és a hátralevő öt hónap alatt 7.5 millió forint értékű terméket állít elő. A kohósalakból akkora blokkokat gyártanak, melyek 6.7 kisméretű téglát helyettesítenek. Gazdagh István MAGYARSÓLY A legutóbbi népszámlálás szerint Magyarbólynak 1400 és 1500 között van a lakossága. A lakosok zöme a termelőszövetkezetben dolgozik. — Kultúrház, iskola, keskeny- filmes mozi, kb. 1500 kötetes könyvtár van a faluban és minden negyedik családban televízió. A könyvtár 300 olvasójának csak harmadrésze felnőtt, s a felnőtt olvasók többségét is az értelmiség, a városokban dolgozó munkások teszik ki. Az iskolában 385 gyerek tanul 18 pedagógus irányításával. Az iskola A falu különben nem bővelkedik őslakpsokban. Többszöri telepítéssel alakult ki a mai lakosságszám. Egy helyi adoma szerint Magyar- bolyban egy időben két magyar ember lakott, azok közül is az egyik Török, a másik Német volt. A telepesek lassacskán összeolvadtak a korábbi telepesekkel, a tsz kisebb-nagyobb döccenők után a járás jobbjai közé emelkedett. Sokféle vallás él a faluban, de problémákat ez ma már nem okoz. Ellenségeskelés, viszálykodás nincs, legfeljebb olykor közömbösség. Illocska 6, Lapáncsa 3, Ké- rolymajor pedig szintén 6 kilométerre van Magyarbóly- tól. Mintegy 120 gyerek jár KPM Pécsi Autóközlekedési Tanintézet őszi oktatási programja PÉCSETT: Hivatásos személy- és tehergépkocsi vezetői tanfolyam kezdődik október 22-én. Jelentkezni lehet október 1-ig. A tanfolyam időtartama 10 hét. Diesel adagoló- és porlasztóbeállító tanfolyam kezdődik október 1-én. Jelentkezést még elfogad az intézet. A tanfolyam időtartama 3 hónap. Középfokú gépjárművezetői tanfolyam indul október 1-én. Időtartama 3 hónap. Jelentkezési feltétel: 2 éves gépkocsi- vezetői gyakorlat. Motorkerékpár-, személygépkocsi-, segédmotorkerékpár- vizsga előkészítő tanfolyam indul október 4-én. Időtartam: 1 hónap. Jelentkezni lehet: Pécs, Bajcsy Zsilinszky út 32. sz. alatt. MOHÁCSON: Hivatásos személy- és tehergépkocsi-tan- folyamot rendez az intézet. Jelentkezni lehet szeptember 25-ig Mohácson a 12-es AKÖV, TEFU telepén. A pályaalkal- kalmassági vizsga helyben lesz. be ezekről a helyekről az iskolába. Az 1950—51-es tanévben történt a körzetesítés, pár évig mindenki úgy járt be, ahogy tudott: szekéren, gyalog, biciklivel. A tanulmányi eredmények hihetetlenül leromlottak, a bukások száma hatalmas volt. A szomszédban ott volt a régi csendőrlaktanya. Az országban akkor még nem működött általános Iskolai diákotthon. Hogy kinek jutott eszébe először a megoldás, ma már nem fontos. Lényeg az, hogy megszerezték az épületet, az ország különböző helyeiről ágyakat hoztak, megoldották valahogyan a főzést — és megszületett az első diákotthon, általános iskolai tanulók részére. Éppen tíz éve. A hivatalos szervek afféle várakozó álláspontra helyezkedtek: mi lesz ebből. A szülők eleinte gyanakodtak. Azóta megvan a felsőbb támogatás is, a szülők pedig szinte marakodnak: kinek a gyereke kerüljön be. Mert bár a diákotthon nyolcvan férőhelyes, az igénylők mintegy százhúszan vannak. A többieknek tanulószobát rendeztek be, étkezést is kapnak. — Éppen tegnapelőtt jött egy szülő-küldöttség —mondja Schmidt János igazgató- helyettes —, hogy legalább még egy tanulószobás csoportot létesítsünk. Ezzel valamennyi vidéki tanuló gondja meg lenne oldva, négy óráig itt tanulnának, közben ebédet kapnának, s a rendes buszjárattal mehetnének haza. És megoldhatnánk a legrászorultabb magyarbólyi gyerekek ügyét is. Annyi segítségre lenne csak szükség, hogy ezt a csoportot engedélyezzék és a keretet biztosítsák. A magyarbólyi iskola, a maga eredményeivel és azzal, hogy a tíz év alatt a járás legjobb iskolái közé emelkedett, megszolgálta ezt a támogatást. Hová lesznek a fiatalok? A teljesen osztott általános iskolát általában elvégzik a gyerekek. Körülbelül egyhar- maduk középiskolába — gimnáziumba, technikumba, szak- középiskolába — megy. Másik harmaduk ipari tanuló lesz. Akik elmennek, nem jönnek többé vissza. Marad Arcok a fényben Lassan egy hete, hogy a gödreszent- mártoni kastélyt birtokba vették az öregek. Az épitő- munkások ugyan ; még nem vonultak el teljesen, de a belső munkák befejeződtek: a szobákat újravakolták, befestették. A mész- és festékszag még érződik a folyosókon. összesen huszonhármán vannak, köztük hét nénike, valamennyien túl a hatvanon. Az ünnepélyes otthonnyitásra hivatalos emberek is jöttek, a világosra festett társalgó ezen a napon igazán vidám volt, mert a szociális otthonban mégiscsak az az igazi ünnep, ha vendégek érkeznek ... Most már minden „kerékvágásba” került — egyik nap olyan, mint a másik. Az öreg parkra néző teraszon csendes ulticsaták folynak, mások a napra állított padokon bóbiskolnak. — Gond nincs semmire. Ha eljön az étkezés ideje, asztalhoz kérik őket, ha este lesz, megvetik ágyukat.' A segédgondnok, aki tulajdonképpen a „családfő” tisztjét viseli, alig múlt huszonnégy éves. Unokája lehetne bármelyik gondozottjának. — Megértik egymást? — Nagyon. Van, aki Zoli bácsinak szólít, van, aki gondnok úrnak, de olyan még nem volt, hogy ne teljesítették volna a kérésemet. Mikor megérkeztek az első „lakók”, ez még az ünnepélyes átadás előtt történt, az udvar bizony, inkább elvadult ‘erdőhöz, mintsem parkhoz hasonlított. Jambrich Já- nosné vezető gondnok egy kicsit szégyenkezett is emiatt, az öregek azonban örültek. Volt mit ten ni. Mindenki segített, ki hogy bírta magát. Az emberek gyakran összekapnak a munkán. „Odakint” azért, mert van, aki nem akarja csinálni, „idebent” azért, ki csinálja ... Akik itt laknak, kemény mun kában élték le életüket. Volt urasági cselédek, hajnaltól estig gürcölő kispa- rasztok. A semmittevés büntetés számukra. Még szerencse, hogy munka bőven akad. Favágás, gyújtóskészítés, udvarrendezés vagy éppen egy kis besegítés a konyhán... Szita István bácsi az állatokat gondozza, kaptak ugyanis két malacot, hogy az ételhulladék ne vesszen kárba. Valamennyien otthon érzik magukat a kastélyban, de ő különösképpen. Ha alkalma akad, el is mondja, miért. — Nyolc évig dolgoztam én itt, annak idején, konven- ciós cseléd koromban ... — Akkor is ilyen szép volt? — Kívülről talán még szebb is ... — És belülről? — Azt nem tudom. Egy kicsit elszomorodik. Nyolc évig járt nap mint nap az udvaron, de a kastély belsejét nem láthatta. Most az udvarra nyílik szobájának ablaka, az ágyon hófehér a gyolcs, a padló olyan, mint a tükör, a szőnyegek pedig éppenséggel a templomra emlékeztetik ... A tervek szerint rövidesen teljesen feltöltik az új otthont, hatvanan laknak majd itt, néni-: kék, bácsikák a megye minden részé- ’ bői. Van olyan közöttük, aki már 8— \ 10 éve az állam ke-; nyerét eszi, — van olyan, aki most ismerkedik az új élet-! tel. A parkban csend; van. A madarak; azonban nagyon szeretik az öreg fákat... A jövő héten már j a tv is megérkezik,! sőt lemezjátszót is! kapnak, hogy ne le-1 gyenek olyan hosz- ] szúak az esték. Van orvosi rendelő és! van klubszoba, az \ étkezés bőséges, a nővérek; pedig türelmesek. Az utak mellé színes padokat állítottak. Legtöbben itt töltik napjaikat. — \ Ahogy megy a nap az égen, úgy ülnek egyikről a másikra, hogy kezüket, arcukat mindig érje a meleg. Békés Sándor az egyharmad, amely itthoa marad, de ezeknek nagy ré-! sze is elszivárog később: városban keres munkát. Müller György igazgató véleménye szerint ez nagyrészt érthető.' Ebben a tipikusan mezőgazdasági faluban nem találnak célt a fiatalok. — Kerültek innen egyetemre? — Tizennyolc éve itt vagyok, ezalatt azt hiszem nyolcán. Orvos, tanár, egyetemi docens lett belőlük. Meg mérnök. — Aki érettségizett, nem jön vissza a faluba? — Egyetlen egy lány van ilyen, a tsz-irodári kapott munkát. — Mezőgazdasági technikumot is végeztek a falubeli fiatalok? — Igen. Onnan sem jötte« vissza. — Ennek az oka mi lehet? — Bonyolult kérdés. A tsz- ben ugyan van kertészet is, és dohánytermesztés. Egy alkalommal volt egy öntözőgépészeti tanfolyam, egyik tanítványunk jeles eredménynyel elvégezte. Visszajött, várta, hogy kap majd valami olyan munkát, ahol ezt a szaktudást felhasználhatja. — Egy darabig várt. aztán elment újból tanulni, elvégezte a gyors- és gépírást. Már a járásnál dolgozik. Ösztönzés és közömbösség A kultúrház elég régi, egy maszek kocsmából alakították át, de az utóbbi években a felszerelésre nem lehet panaszkodni. Van televízió, egy kb. 200 férőhelyes nagyterem, amelyben egy-egy műsoros rendezvényen 250-en is bezsúfo lódnak. Az előadások, amelyeket a helyi TIT szervez — a pedagógusokkal az élen —, általában nem sikerülnek rosszul. Annál is inkább, mivel már mezőgazdasági előadásokat nem is tartanak. A pedagógia és az egészségügy az, ami érdekli az embereket. — Azért van fejlődés —; mondja az igazgatóhelyettes —■, volt egy tanítványom, annak idején rengeteget bukdácsolt, nem is fejezte be a nyolc osztályt, többen voltak testvérek, s az iskola nemigen érdekelte őket. Ma ez a tanítványom fiatalasszony, s épp a napokban jött be és érdeklődött: hogyan javíthatnánk meg a gyereke helyesírását, hogyan segíthetne ő neki a számtantanulásban. Lehet, hogy így nem tűnik nagy dolognak, de mégis az. A pedagógusok közül tavaly négyen jártak ki Ká- rolymajorba és Lapáncsára a felnőtteket tanítani. Nem volt könnyű dolog télen, késő este, stb. De a felnőtt tanulók nagy része levizsgázott. Ma- gyarbólyban viszont kb. 15 év alatt legfeljebb ötvenen végezték el az általános iskolát. Van vagy 30 analfabéta, persze nagy részük idős. Vannak mintegy 260-an, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk. Akik tanulni akarnak, azok rendszerint gyárban, vasútnál, városi üzemben dolgoznak, ahol ma már egyre inkább megkövetelik az általános iskolát. A tsz-paraszto- kat semmi sem ösztönzi. A táz vezetőségében sokan vannak, akik 5—6 elemit végeztek csak. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elmaradott a község — mondja az iskolaigazgató s egyszemélyben a kultúrház vezetője —, de azt sem lehet állítani, hogy egyértelműen a haladás útjára lépett. Abban, minden fenn- héjázás nélkül állíthatom, biztosak vagyunk, hogy kedvezőbb helyen ezzel az erővel és energia-befektetéssel többet elérhettünk volna. Sok nehézséget kell még leküzdeni Magyarbólyban, hogy a mérleg a jobbik oldalra billenjen. Hallatna Erzsébet t \