Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

SZEPTEMBER 1. .napló 3 Kosos felelősség Még néhány nap és benépe- iilnek az iskolák. A legkülön- özőbb korú tanulók ezrei ké­zülnek izgatottan erre a nap- S. De késziülnek a hivatalos zervek és a szülők is. A Nő- inács megyei titkárságán is­meretterjesztő füzetek és az is- olák szülői munkaközösségei - ek megcímzett levelek százai árnak indításra. A nőmozga. >m már évek óta tevékeny­égé egyik fő feladatának te­inti az iskoláskorú gyerme- ek szüleivel való foglalko- ást. A szülői munkaközösségek andszere nem sokkal a fel- sabadulás után kezdett mű- ödni. Célja a nehéz körül­mények között dolgozó, anya­iakkal küzdő iskolák segm- ése volt. A szülői munkakö- isségektől akkor azt várták, ogy filléreikkel támogassák z iskolák tevékenységét, ve- yenek részt a takarításban pítési munkákban. Talán zért van az, hogy sokan még iá is a pénztárcájukhoz nyál­ak. ha szóba kerül a szülői íunkaközösségek szerepe. Az iskolák már nem szond­ák a szülők anyagi támoga- isára. Gond még van ugyan, e ezt megoldják a hivatalos mervek. Mindez azonban nem lenthöti a szülők és iskola apcsolatának gyengülését. El- inkezőleg ez a kapcsolat egy- ; növekszik. A szülői munkaközösségeknek iá a családi és iskolai nove­ls összehangolása a feladó­ik. Az idei tanév talán minden idiginél jobban' megköveteli zt az összhangot. Az általá­nos iskolákban a reformtör- ény értelmében új tantervek lapján dolgoznak. Az iskolák z élettel való szorosabb kap- solat megteremtésére törek- zenek. Cél: a gyermekeket zikailag és szellemileg alkal- nassá tenni a miunkára. A? ktatás új vonásai a családi mevelés módosításáét is rnog- övetelik: a szülőknek segíte- liük kell az iskolát az önálló- rágra nevelésben, alkotó mun- ;a megszerettetésében. A nőtanács, mint a szülői íunkaközösségek összefogó zerve. értékelte e közösn­ek eddigi munkáját. Az el- aúlt évek tapasztalatai szerint szülők érdeklődése és akti- itása a városokban jóval na- yobb. mint a falvakban. A özségekben még él az a szem élet, hogy a gyerek azért is- :olás, hogy a tanárok nevel­jék. Emellett, még sokan a pedagógusok iránti túlzott tisz­teletből, tartózkodnak a véle­ménynyilvánítástól. Az osztályközösségek mun­kája az első, ötödik és nyol­cadik osztályokban a leglelki- isimeretesebb. Ezekben az évek ben szinte kilencven százalé­kos a szülők bekapcsolódása a szülői munkaközösségekbe. Az első osztály egyformán iz­galmas szülőnek, gyereknek. Az ötödikről már évtizedek óta az a hír járja, hogy a leg­nehezebb, ugyanakkor ezzel az osztállyal válik felsőtagoza tossá a tanuló. A VIII. a to­vábbtanulás miatt érdekes. Ebben az évben még az a szü­lő is keresi az iskolával való szorosabb kapcsolatot, aki egyébként felé se nézett. A nőtanácsok az új tanévben azt szeretnék elérni, hogy a gye­rekek jövőjéről való gondos­kodás ne szorítkozzék a nyol­cadik osztályra. A pályaválasz tásnak, illetve az ezzel kap­csolatos ismeretek bővítésének már az ötödik osztályban meg kell kezdődni, s ez nemcsak a tanulókra, hanem a szülőkre is vonatkozik. A Magyar Nők Országos Tanácsa mellett mű­ködő pedagógiai bizottság mód szertani levelet adott ki az ál­talános és középiskolák, sőt az óvodák szülői munkaközös­ségei részére is. Az óvoda és a szülők kap­csolata már az elmúlt tan­évben is gyorsan fejlődött. A pedagógiai célkitűzések mel­lett itt elsősorban arról van szó, hogy megfelelő ismeretek­kel rendelkező aktív szülőket „neveljenek”. Azok a szülők, akik már az óvodás korú gyermekük érdekében is be­kapcsolódnak a szülői munka- közösségek munkájába, a leg­több esetben végig, az általá­nos és középiskolában is hű segítői maradnak a nevelők­nek. Sőt: közülük kerülnek ki a különböző tömegszervezetek legaktívabb tagjai is. A mód­szertani levelek az iskolával összhangban álló tervszerű csa ládi nevelés mellett elsősor­ban, gyermekvédelmi felada­tok megoldását, a munkára ne velés segítését és az ifjúsági szervezetek támogatását kérik a szülői munkaközösségektől. A nőtanácsok az idén is megszervezik a szülők iskolá­ja és a szülők akadémiája so­rozatokat. Megjelenik a Szü­lők Könyvtára sorozat. Né­hány cím a sok közül: Az apa szerepe a nevelésben, Hi­vatásra nevelés, továbbtanu­lás, pályaválasztás, önállóság­ra nevelés. Viszonylag elhanyagolt te­rületként kell megemlíteni a kollégiumi munkát. A vidé­ki gyerekek szülei évente csak egy-két alkalommal találkoz­nak a többi szülőikkel, sőt az sem ritka, hogy a falusi csa­lád csak a ballagáskor látogat el az iskolába. Egy másik, ta­lán még ennél is fontosabb terület: az iparifanuló-képzés. A pedagógusok hatása itt sok­kal kisebb, mint egyéb isko­lákban, hiszen hetenként csak egy-két napon találkoznak, az osztályfőnöki órák éppen ezért csak formálisak. A tanulók kő zösségei (kivéve a bentlaká­sos otthonokat), nem alakul­nak ki. Ugyanakkor az üze­mek többségében sincs meg­felelően képzett' nevelő. A szo­cialista brigádok még keveset tesznek a gyerekekkel való fog­lalkozás terén. A szülők kö­zül sokan mégis úgy érzik, a gyerekkel foglalkoznak a gyárban, foglalkoznak az is­kolában, neki már csak a ta­nulás feltételeinek megterem­tése marad. Uj feladatként jelentkezik az állami gondozott gyerekek­kel való törődés. A hivatalos gyermekvédelem az anyagiak biztosítása mellett képtelen bármit is tenni a zárt inté­zetből kikerült állami gondo­zottak nevelése érdekében. Ezt a feladatot, ellenőrző, segítő munkával, a szülők társadal­mi közösségeinek kellene ma­gukra vállalni. A szülők többsége ma még csak a. szülői értekezletek út­ján érintkezik az iskolával. Sokan itt is csak meghallgat­ják az elmondottakat, tapasz­talataikról nem számolnak be. Hogy mi az oka? Úgy vélik, gyermekeik otthoni viselkedé­sének elhallgatásával vagy szépítésével segíthetnek a leg­többet. A szülők iskolája elő­adásai ezzel a kérdéssel is foglalkozik majd. Az új tan­év megkezdése után a nőta­nácsok járási értekezleteket tartanak majd a szülői mun­kaközösségek vezetői részére. Az új tanév, a bevezetett re- form-tantervek nemcsak a ne­velőket és tanulókat, de a szü löket is új feladatok élé ál­lítják. Sikerről csak akkor be­szélhetünk, ha a szülők és nevelők egyaránt tudásuk és szándékaik legjavát adták. (Békés S.) Az 1964. december 10-i párthatározat végrehajtása a pécsi járás állami gazdaságaiban és gépállomásain A Központi Bizottság de­cemberi határozata az álla­mi gazdaságokkal szemben még fokozottabb követelmé­nyeket támaszt s ez a ma­gasabb mérce éppen szere­pükből adódik. Ha más for­mában is — ma már fő cél itt is a gazdaságos és mind nagyobb mérvű árutermelés — feladatuk változatlanul, út mutatás a termelőszövetke­zetek felé. A párthatározat végrehaj­tásának vizsgálata során a já­rási pártbizottság az állami gazdaságok munkájáról a kö­vetkezőket állapította meg. Javul! a költséggazdálkodás A járásban működő három állami gazdaság — Bükkösd, Pécs, Szentlőrinc — legfon­tosabb gazdálkodási mutatói javuló tendenciát jeleznek s még a magasabb mérce mel­lett is állják az összehasonlí­tást a termelőszövetkezetek­kel. Míg egy kiló marhahús előállítása a járás termelő szövetkezeteiben átlag 19,79 forintba kerül —, addig az állami gazdaságokban ennél jóval alacsonyabb s még az e téren leggyengébb Pécsi Állami Gazdaságban is 14,01 forintért állítanak elő egy kiló marhahúst. A sertéshús előállításának járási átlaga a termelőszövetkezetekben 12,94 forint, ezzel ismét csak á pé­csi gazdaságot kell szembeál­lítani —, itt a leggyengébb az eredmény —, ahol az egy kiló sertéshús önköltsége 12,12 forint. A többi gazdaság ennél olcsóbban termel. Ha a határozat realizálódá­sát a gazdálkodás színvonala, a takarékosság vonatkozásá­ban vizsgáljuk, szembetűnő, hogy a költséggazdálkodás a Bükkösdi Állami Gazdaság­ban javult a legjobban, ja­vult a pécsi gazdaságban is, és romlott — ha nem is túl­zott mértékben — a Szent- lőrinci Tangazdaságban. A növénytermelés költségeinek felhasználása az éves terv százalékában Bükkösdön ta­valy első félévben 59 száza­lék volt, most az első félév­ben 56 százalék, a pécsi gaz­Mielőtt megfogná a vándorbotot A televízióból ismert bűn- :gyi múzeum sorozat mottója: Ha valaki mégis magára is- leme, az a véletlen műve”, '.z esetben is behelyettesítet- em a nevet K. Jánosra, a aunkahely pedig egy építke- és. Ha valaki vagy valakik tagúkra internének, az nem iztos, hogy a véletlen műve. Vannak emberek, akik ál- andóan változtatják munka- lelyüket. M. Károly például luszonöt éves, hét éve dolgo- ik, de már a második mun- akönyve is betelt. K. János lem ilyen ember. Harminc­at éves és tizenhat éve dol- ;ozik egy helyen, a vállalat­iéi. Nyolc általánost végzett, itanulta a kőműves mester­éget, elvégezte a művezetői anfolyamot, lépést tartott a zakma fejlődésével. Apja igyancsak kőműves volt, öcs- séből pedig ő „csinált” kő- nűvest. Ő nem vándormadár, de gon lolatban néha ő is a vándor­lót után nyúl s, hogy eddig négsem fogta meg a botot, bban több minden más is őzre játszik, elsősorban a meg- Zokás. Egy építésen beszélgettem í. Jánossal, ahol ő a műve- atő. Elővett egy dossziét és ibban lapozgatott. Egy cég- elzéses papíron ceruzával dézőjelbe zárva ennyi volt elírva: „A tizenötéves jubi- eum tiszteletére.’’ K. János negjegyezte, hogy valamelyik echnikus írta oda* tréfából. A evél tartalma: a vállalat lel- irozói megállapították, hogy K. gondjaira bízott munkahe­lyen hiány mutatkozott, két baknak hiányzott a lába, ezért őt, mint művezetőt írásbeli figyelmeztetésben részesíti az igazgató. A figyelmeztetés bántotta, már csak azért is, hiszen a lábakat a központ szállíttatta el néhány nappal a leltár előtt egy másik munkahelyre, de azt sehol sem vezették át a nyilvántartásban. Bement a szakszervezethez és ott érdek­lődött, hogy mit is jelentsen a figyelmeztetés. „Áh, semmi az egész. Ilyen papírt majd­nem minden művezető kapott. Ne törődjön vele, szériában készült írásról van szó.” K. félig-meddig megnyugodott, de a papírt eltette a dissziéjába. A fizetésről érdeklődtem tőle: mennyit keres? A dosz- sziét hívta újból segítségnek. Nyolc cégjelzéses papírt ra­kott elém, A művezetői kine­vezések. Három évvel ezelőtt lett művezető, miután hosszú idig már helyettesítette a mű­vezetőjét. Erre megvolt az is­merete is, hiszen hét évig ki­tűző volt a beosztása. Min­dent elvégzett, amit általában egy művezetőnek el kell vé­geznie. A tanfolyam is meg­volt. Hosszú sürgetés után, hogy „hozzanak már műve­zetőt” az építkezésre, K.-ra esett a választás és megkapta a kinevezést 2100 forintos be­sorolással. Ez a művezető I. kategóriában az alsó határér­ték. A kinevezés ideiglenes volt, egy évre szólt. Amikor az egy esztendő lejárt, ha­vonta hosszabbítottak: nyolc­szor egymás után, míg folya­matos és végleges lett a be­osztás és a bértétel. Ahogyan lapozgatja „irattá­rát”, egyiken ilyen megjegy­zést látok: hazugság! Mi ez? A levélben annyi van ú;va, hogy az előző évben nem tel­jesítette a prémiumfeltétele­ket és ezért nem kap semmit. Bement a munkaügyi osztály­ra és a prémium pontjait sor­ra vette, teljesítette azokat rendben, ami nem volt telje­sítve, az csak azon múlott, hogy nem is voltak olyan le­hetőségek- az ő építkezésén. Az osztályvezető azt tanácsol­ta végül is, hogy forduljon a döntőbizottsághoz panaszával. K. nem szereti a peres uta­kat és becsukta az osztályve­zető ajtaját. Befűzte a leve­let a dossziéba és ráírta: egy fillért sem kaptam ebben az évben. Majd javítanak a fizetésén, — próbáltam vigasztalni, hi­szen ennyi idő után elkerül­het a bérkategória legalsó fo­káról. Erre ő is gondolt már, sőt három éves művezetöskö- dés után be is ment az igaz­gatóhoz és megkérdezte, ho­gyan vélekednek munkájáról, kérte, hogy mondják meg őszintén és nyütan, mivel ő úgy érzi, hogy nem becsülik meg eléggé. Példának felhozta a figyelmeztetést, a prémium­elvonást és az évek óta stag­náló fizetést. Az igazgató ott a füle hal­latára felhívta az építésveze­tőt és megkérdezte, hogy mi a kifogásuk K. ellen. Semmi, — mondta a főépítésvezető — elégedettek vagyunk vele, a munkája is kifogástalan. A prémium? Ja, az nem rajtam múlott, a központi elvtársak utasítottak, hogy nem lehet adni. A fizetésemelés? Most rajta lesz a listán K. is, hat ember kap emelést. Erre fel megnyugodott és várta az elsejét. Elseje el­múlt, de őt nem értesítették. Egy hét után bement a mun­kaügyre és érdeklődött a fize­téssel kapcsolatban. Ott nem tudtak semmit. Kérte azt a listát, amelyet az építésveze­tőség beküldött. A listán csak öt név szerepelt, K. neve nem volt rajta. Volt egy hirdetés, hogy a ktsz művezetőt keres kétszáz­zal magasabb bérrel. — K. Já­nosnak eszébe jutott, hogy ti­zenhat esztendeje dolgozik a vállalatnál s a megszokás visszatartotta. Távol áll tőlem, hogy egyet­len vándormadár védelmében is szót emeljek, de arra is ügyelni kell a vállalat veze­tőinek, nehogy ők segítsék elő a vándorlást. Érdemes, s na­gyon megéri, ha minden em­berrel úgy foglalkoznak, hogy a körülmények ne kényszerít­senek senkit arra, hogy ván­dorbothoz nyúljon. Nemi va­gyok benne biztos, hogy K. János művezető sokáig meg­marad vállalatánál, de abban biztos vagyok, ha mégis el­menne, az nem nyughatatlan természete miatt fog bekö­vetkezni. Gazdagh István daságbam a tavaly első félévi 49 százalék ez év első tél­évében 42 százalékra csök­kent, a Szentlőrinci Tangaz­daságban viszont a tavalyi 51 százalék 53 százalékra emel­kedett. Hasonló a helyzet az állattartás költségeinek ese­tében is. A költséggazdálko­dás javulása nem a kevesebb, munka-, műtrágya- és nö­vényvédőszer-fellhasználás miatt következett be, hanem a termelési költségek oksze­rű felhasználásának köszön­hető. Szén sikerek a Bükkösdi Állami Gazdaságban A járás állami gazdaságai­ban sokat javult az elmúlt évhez viszonyítva a béralap- felhasználás, az általános költségek csökkentése és a javító műhelyek költsége. A bükkösdi gazdaságban a bér­alapfelhasználás a tavaly el­ső félévi 52 százalékról 49 százalékra csökkent az idei első félévben, a pécsi gazda­ságban maradt a tavalyi 40 százalék, Szentlőrincen az előző évi 49 százalékról 46 szállókra csökkent a bér­alap-felhasználás. Mivel a gazdaságok adott­ságai igen eltérőek, a járási pártbizottság igen sokra ér­tékeli a legmostohább adott­ságokkal rendelkező Bükkös­di Állami Gazdaság néhány év óta tartó egyenletes szép fejlődését. Nemcsak a pécsi járás, de Baranya megye egykori legutolsó gazdasága ma már kiállja az összeha­sonlítást bármely másik ál­lami gazdasággal. Sőt egyes gazdasági mutatószámok ese­tében a megye legjobb álla­mi gazdaságát, a bólyl gaz­daságot is megelőzi. A bük­kösd iek sikere és eredményei mögött komoly, fáradságos munka van a vezetők és dol­gozók részéről egyaránt A párt decemberi határozatának végrehajtása során elért si­kereiért a járási pártbizott­ság elismerését fejezte ki a Bükkösdi Állami Gazdaság dolgozóinak. Á pécsi gazdaság idei ered­ményei lg javuló tendenciát mutatnak. Az év még hátra­lévő részében, az őszi mun­kák során mind a pécsi, mind a szentlőrinci gazdaságban so­kat tehetnek még azért, hogy ma még negatív mutatószá­maik javuljanak; A Kozárnrs’enyi Gépállomás az élen A határozat végrehajtásá­ban a legszebb sikert a Ko- zármislenyi Gépállomás érte el. amely a gépállomások me­gyei versenyében a második helyen áll, Ócsárd az ötödik Szentlőrinc pedig a hatodik Tavaszi idénytervét a Kozár- mislenyi Gépállomás 188,2 százalékra, az ócsárdi 144,6 százalékra, a szentlőrinci pe­dig 134 százalékra .teljesítet­te, tehát mindhárom megha­ladta a megyei átlagot^ am; azt mutatja, hogy e gépállo­másokon a gépek kihasználá­sa jó volt. A takarékosság jegyében tett versenyfelajánlások is figyelemre méltóak. A Ko- zármislenyj Gépállomáson 14 dolgozó 500 normálholdas terv túlteljesítést vállalt 11 700 fo­rintos megtakarítással, az ócsárdi gépállomáson 12 trak­toros 4000 normálholdnyi túl­teljesítése 36 ezer forint meg­takarítást eredményez, a szent lőrinci gépállomáson 14 trak­toros 1250 normálhold túltel­jesítése 36 ezer forint meg­takarítást jelent A Kozár- mislenyi és Öcsárdi Gépállo­máson az elmúlt évhez viszo­nyítva 70.6, illetve 62.9 szá­zalékos veszteség-megtakarí­tást értek el. a Szentlőrinci Gépállomáson viszont 158 szá­zalékra növekedett a veszte­ség, ezen azonban a gazdasá­gi év végéig még sokat javít­hatnak. A gépállomások eddigi munkájának értékelése során a járási pártbizottság megál­lapította, hogy a három gép­állomás közül a legkiemelke­dőbb eredményt a KozárrrusJ lenyi Gépállomás érte el a jő munkaszervezéssel és a szo­cialista munkafegyelem terén szerzett szép sikereivel. Ezen a gépállomáson alakult ki legjobban a jó közösségi szel­lem, mely a nagyobb eredmé- nvek elérésének egyik feltéte­le. Annál meglepőbb, hogy a valamikor olyan jóhírű Szent­lőrinci Gépállomásról nem mondható el ugyanez. Ha ter­melési mutatóikat a decem­ber 10-i határozat tükrében vizsgáljuk, számszerű eredmé­nyeikért nem lehet különö­sebben elmarasztalni a szent­lőrincieket. annál inkább a gépállomáson meglévő rossz közszellemért; a vezetők és dolgozók közötti összhang hiá­nyáért. Mindez károsan hat a! munkafegyelemre, megaka­dályozza a jobb eredmények., elérését. Fontos feladat hártffv* e helyzet felszámolásában &'~f helyi pártszervezetre. További teendők összegezve megállapítható, hogy az eltelt nyolc hónap­ban a pécsi járás mezőgazda- sági szektoraiban javult a munkafegyelem, kibontakozott a szocialista brigád-mozga­lom, így tudott a járás meg­birkózni a rendkívül kedve­zőtlen időjárással. Konkré­tan is lemérhetek a párthatá­rozatban megszabott kos«ág1 törekvések, s a gaz­dasági hatékonyság növelését s az önköltség csökkentését elősegítő intézkedések. A gazdasági év azonban még nem zárult le. Az őszi szezonban a pécsi járásban 28 ezer hold kapásnövényt kell még betakarítani. A trak­torosoktól legalább olyan szép helytállást kíván az őszi talajmunkák és szállítási munkák elvégzése, mint ez aratás. Kereken 25 ezer hői­den kell elvégezni a tala’elő­készítést és vetést a járásban, 31 ezer holdon az őszi mély­szántást. 5000 holdon az is­tállótrágyázást, 1000 holdon kell leszüretelni a szőlőt. 900 hold zöldség és gyümölcs sze­dése van még vissza. 3300 ton­na vetőmagot kell helyszínre szállítani és előkészíteni é« végül 150 ezer tonna egyéb terményt és anyagot kell szál­lítani az ősz folyamán a iá- rásban. Ekkora feladat előtt rrég egyetlen évben sem áll­tak a termelő üzemek » “z a munka helytállást kíván mindenkitől, úgy. mint az év első nyolc hónapjában. 1— Rné — Az új fanévre is érvényes a nyugdíjas neiapgiisoli foglalkozatásáról szóló rendelkezés A művelődésügyi minisz­ter még a múlt évben átme­neti jellegű rendelkezést adott ki a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatásáról. A korábbi utasítás hatályát — tekintet­tel az egyes helyeken még meglévő pedagógushiányra — kiterjesztették az 1965/1966-os tanévre is. A rendelkezés ér­telmében a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó alsó- és középfokú oktatási intézményeknél fog­lalkoztatott, szakképzett nyug­díjas pedagógusok korlátozás nélkül megkapják nyugdíju­kat. ha a havonkénti ,díia- zás óvónőknél nem halad! a meg a 720, tanítóknál a 800, főiskolát végzett tanároknál a 900, egyetemi végzettségű tanároknál a 950 forintot;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom