Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

4 napló 1965. SZEPTEMBER 1. Vietnami jelentés Kedden az amerikaiak kát hullámban támadták Észak-Vietnamot Saigon: Amerikai harci repülőgépek kedden is foly­tatták a demokratikus Viet­nam terrorbombázását. Sai­gonban egy szóvivő közölte, hogy a VII. Flotta Indepen­dence nevű anyahajéról fel­szálló gépek a hajnali óráktól kezdve szá­mos, úgynevezett fegyveres felderítést végeztek Észak- Vletnam fölött, 9 gép pedig bombatámadást is végrehaj­tott különböző gazdasági cél­pontok, közlekedési létesít­mények és közlekedési esz­közök ellen. A keddre virradó éjjel az Oriskany anyahajó gépei hat hullámban támadták Észak-Vietnamot. Közben az amerikai és a dél-vietnami légierő gépei Dél- Vietnam területén is bomba­támadásokat hajtottak végre a partizánok feltételezett állá­sai ellen. Egy szóvivő bejelen­tette. hogy óriásbombázók két egymást követő bevetésben vp**ek részt Dél-Vietnam fö­lött. Az amerikai főhadiszállás szerint a dél-vietnami kor­mányerők kedden visszafog­lalták a Saigontól 531 kilo­méternyire északkeletre fek­vő An Hoa helyiséget, amelyet a hajnali órákban rohantak le és gyújtottak fel a parti­zánok. A dél-vietnami hely­őrség veszteségeit nem tették közzé. Saigonból érkező hírek sze­rint a partizánok rajtaütés- szerű támadást hajtottak végre egy dél-vietnami ka­tonai gépkocsioszlop ellen a Közép-Vietnami Fennsíkon. Az erről szóló közlemény a kormánykatonák vesztesé­geit „csekélynek” minősíti. Nguyen Cao Ky dél-viet­nami miniszterelnök keddi nyilatkozatában drákói intéz­kedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a diák­tüntetések folytatódnak. Mint ismeretes az elmúlt napok­ban számos dél-vietnami vá­rosban részint kormányelle­nes, részint a katonai behí­vások ellen tiltakozó tünteté­sek zajlottak le. Minthogy igen sok tüntető csoport első­sorban Nguyen Van Thieu ál­lamfő távozását követelte. Sai­gon; megfigyelők azt vártáik, hogy Ky miniszterelnök, aki­nek az államfővel számos né­zeteltérése van, „elnéző lesz a tüntetőkkel szemben, vagy legalábbis a maga céljaira fordítja a tiltakozó mozgal­mat. A kormányfő azonban megvédte Nguyen Van Thi- eu-t, kijelentve, hogy a Lemondott a dominikai Imbert-junta Santo Domingo: lm bért tá­bornok úgynevezett újjáépí­tési kormánya hétfőn este a rádión és televízión keresztül bejelentette lemondását. A jobboldali juntához két tá­bornok és három polgári sze­mély tartozik. Imbert televí­zió-nyilatkozatában kijelen­tette. hogy a junta tagjai he­lyükön maradnak mint ügy­vivő kormány mindaddig, amíg létre nem jön az ideig­lenes kormány, 6 a maga ré­széről azonban haladéktala­nul visszalép. Az Imbert-junta tagjai a televízió-nyilatkozat során aláírt okmányban hangsú- lvozzák, hogy a visszalépés végérvényes. Imbert hozzá­fűzte nyilatkozatában: „A junta tagjai mint az ország állampolgárai ígérik, hogy éberen őrzik Dominikát az ellenséggel szemben”. Imbert azt is bejelentette, hogy a junta tagjai nem íriák alá a megbékélést szolgáló AÁSZ- tervet. , Mint ismeretes, az alkot­mányos Caamano-koa-mány már kijelentette, hogy némi módosításokkal kész a meg­békélést terv aláírására, amely lehetővé tenné az átmeneti Godoy-kommány megalakulá­sát. A jobboldali junta megle- petés&zerű lemondása közvet­lenül azután következett be, hogy a polgárháború dúlta Dominika fővárosában súlyos incidens történt. Vasárnap éjjel az amerikaközi csapa­tok állásaiból aknatűzzel és automatafegyverekkel lőtték az alkotmányos erők állásait. A kialakult tűzharc több ha­lálos áldozatot követelt. Az alkotmányos erők szóvi­vőié szerint brazíliai, nicara- guai, hondurasi és észak- amerikai katonákból álló csa­patok kezdeményezték a lö­völdözést. Az amerikaközi erők vi­szont az Imbert-junta erőit tették felelőssé a tűzszünet újabb megsértéséért. Az incidens súlyosságára jellemző, hogy dr. Cury, a Caamano-kormány külügymi­nisztere az ENSZ főtitkárá­hoz intézett különüzenetben hívja fel az ENSZ figyelmét a helyzet súlyosságára és ké­ri az ENSZ közbelépését. politikai döntésekért a dél­vietnami vezetőség közösen fe lel, s mindennemű, „rágal­mazó kampányt” erőteljes rendszabályokkal torol meg. Cabot Lodge amerikai nagy követ kedden bejelentette, hogy Edward G. Lansdale „ge- rillaháború-szakértőt” ne­vezték ki annak a bizott­ságnak az élére, amely el­lenőrzi majd a dél-vietna­mi „pacifikálás! program” végrehajtását. — A nyugal­mazott repülőtiszt — Cabot Lodge tanácsadója — a dél­vietnami kormány mellett működő amerikai összekötő bizottság élére áll. Saigonban kedden közölték, hogy a Dél-Vietnamiban szol­gáló amerikai, továbbá más külföldi katonai személyek il­letményét ezután különleges katonai pénznemben folyósít­ják, hogy megakadályozzák a dollár kiáramlását Dél-Viet- namból. A tehetős dél-viet­namiak ugyanis a feketepia­con felárral megvásárolták az amerikai katonák dollárkész­leteit, s az amerikai dollárt külföldi bankokban helyezték eL Görögország: Szerdán koronatanács Az udvar közleményben je­lentette be, hogy szerdara hívták össze a koronatanács ülését. A tanács ülésén a parlamentben képviselt poli­tikai pártok vezetői és a volt miniszterelnökök vesznek részt. Ez ideig bizonytalan, hogy Papandreu ott lesz-e a megbeszélésen. A UPI úgy tudja, hogy az EDA képvise­lőjét nem hívták meg a ko­ronatanács ülésére. Hírügy­nökségek felhíviát- a figyel­met arra, hogy a koronata­nács ülésétől nem szabad a hetedik hete tartó görög vál­ság megoldását várni. Az EDA, a görög egységes demokratikus baloldali párt nyilatkozatában ügyvivő kor­mány kinevezését követeli, amelynek az alkotmány meg­szabta határidőn belül meg kell rendeznie a választáso­kat. A nép vissza fogja uta­sítani az ERE hatalomátvé­teli kísérletét, bármiféle ka­tonai puccsot vagy diktató­rikus berendezkedést — álla­pítja meg a nyilatkozat. Pireuszban ötezer vegyipari munkás lépett kedden 24 órás sztrájkba. A politikai sztrájk résztvevői a választások azon­nali kiírását és az augusztus 20-i tüntetés letartóztatottjai­nak szabadlábra helyezését követelik. Carapkin felszólalása a leszerelési érlehezleten A tizen héthatalmi leszere­lési értekezlet keddi ülésén Carapkin szovjet küldött szó­lalt fel. A konferencia szovjet társelnöke elutasította az ame rikai javaslatot. Mint ismere­tes, Foster két héttel ezelőtt beterjesztett javaslatának lé­nyege, hogy a nukleáris ha­talmak kötelezik magukat, hogy nem adnak atomfegyvert A Gemini utasai jól érzik magukat Gordon Cooper és Charles Conrad, a Gemini—5 hősei hétfőn délután a Cape Ken­nedy rakétakísérleti telepen műszaki tájékoztatást adtak űrutazásukról. Tapasztalatai­kat magnetofonszalagra rög­zítették. A tudományos ta­nácskozás még 9 napig tart. Dr. Berry, az űrhajósok or­vosa elmondta, hogy Cooper és Conrad rövid idő alatt visszanyert valamit az űruta­zás során elszenvedett tete­mes testsúlycsökkenésből. Pul­zusszámuk és vérnyomásuk is­mét normális. A Gemini—5 űrhajót ked­den reggel szállítják Cape Kennedybe, ahol a tudósok és műszaki szakértők alapos vizsgálatnak vetik alá. A Zsirmant már ismerik régóta, meg a társát is, a Kovács Jóskát. Mind a ket­ten a 12-es Autóközlekedési Vállalatnál rakodók. Alig 20 eves legények; tarkóra nőit hajjal, homlokra fésült frizu­rával, csőnadrág, csíkos za­kó, hegyes cipő, minden, ami a feltűnésnek mai kelléke. A Zsirman Ernőről például min­den rendőr tudja, hogy egy­szer önkiszolgáló boltból pá­linkát „szajrézott”. Máskor egy idős embert vertek meg ketten, aki boros demizson- nal ment hazafelé. Aitétolvajok őr azért megtalálta az éjsza­kában a társával együtt. Ok a Trabantot vitték el a Kór­ház térről a vasútállomáshoz. Egyszóval priuszos ..srácok". Most meg autót loptak. A szombatról vasárnapra virradó éjszaka több autólo­pás is történt Pécsett. Egy Moszkvicsot, Trabantot és Wartburgot vittek el „isme­retlen’'• tettesek. Csakhogy igazán ritkán fordul elő nyílt t’trán tanú nélküli lopás. A Zsirmanról szinte percekalatt személyleírást adtak és meg­indult utána a keresés. A la­kására hajnali négyig nem tért vissza, de egy másik jár­— Ki vezetett? Zsirman tiltakozik: Mi nem is tudunk vezetni, nincs jogo­sítványunk. — Akkor? — Csak kocsikázni akar­tunk egy kicsit, más semmit... Mindezt éjjel, saját beval­lása szerint is tíz üveg sör után, amit a Csillagban fo­gyasztottak. Csakhogy tíz üveg sör nem kerül kétszáz forintba. Ennyit költött ezen az éjszakán Zsirman. Most is csak tántorogva tud megáll­ni a kihallgatást végző rend­őr előtt. Mielőtt a Trabantot elvitték volna, egy német ko­csit feszegettek, de a tulajdo­nos megzavarta őket. A Tra­banttal „sikerük” volt. A lej­tős úton nekilódultak, és amikor már lendületben volt, beleugrottak. így kocsikáztak az állomásig. Reggel a tech­nikus törést is talált az ello­pott kocsin. Zsirman tipikus vándor­madár. A 19 éves fiúnak 1961 óta kilenc munkahelye volt. .Kezdte a Porcelángyárban, itt volt egy évig, A Pécsi Ál­talános Építő Ktsz-nél csak három hónapig bírta, majd két hétig csellengett és elhe­lyezkedett a Pécsi Élelmiszer Kiskereskedelmi VáUalatnál. Itt a bizonyos pálinkaügy miatt két hét múlva kitelt a becsület. Következett a Pécsi Víz- és Csatornaművek, ismét négy hónapi munka és most már 13 hónap „pihenés”. A Sörgyár, a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat csak né­hány hónapos állomás és vé­gül az AKÖV. Jól keres, havonta megvan a kétezer forintja, szakkép­zettség nélkül. Szombaton ka­pott fizetést és éjjel autót lo­pott. Az ügy már a bíróságra tartozik... S- k a nem nukleáris hatalmak­nak, míg a nem nukeláris ha­talmak megígérik, hogy nem szereznek magfegyvereket. Ca­rapkin kijelentette, hogy egy ilyen javaslat, amely nem akadályozza meg, hogy Nyu- gat-Németország az MLF vagy más hasonló egyezmény ke­retében atomfegyverhez jus­son, nem elfogadható. Kije­lentette, hogy az Egyesült Államok és Anglia akadá­lyozza a leszerelési tárgya­lások előrehaladását az ész­szerű szovjet javaslatok auto­matikus elutasításával és olyan javaslatok előterjesztésével, amelyekről már eleve tud­ják, hogy a Szovjetunió szá­mára elfogadhatatlanok. Az ilyen javaslatok között emlí­tette a legutóbbi amerikai ter­vezetet is. Felszólalása során foglal­kozott a nyugatnémet állás­ponttal. Kijelenttete: a bon­ni kormány ellenzi a kelet­nyugati leszerelési tárgyalá­sokat, majd rámutatott: Nyu- gat-Németország még egyet­len leszerelési javaslatot sem terjesztett elő. Nyugat Né­metország mindenáron atom­fegyverekhez akar jutni, s az angol és amerikai javaslat, amely látszólag az atomfegy­verek terjedésének megaka­dályozását tűzte ki célul, hátsó kaput nyit a nyugat­német törekvéseknek — je­lentette ki. Nyugat-Németor- szág memcsaik tekintély okok­ból akar atomfegyverhez jut­ni, revansista militarista cél­jai vannak, s ez legnagyobb mértékben veszélyezteti a vi­lág biztonságát. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország atom­fegyverekkel akarja területi igényeit kielégíteni, és az európai status quo-t meg­változtatni. A jövendő fáklyája 1930. szeptember 1. eeeserőmhu Az éjszaka folyamán meg­feszített erővel folytak a mentési munkálatok a dél­svájci Zermatt közelében, ahol hétfőn délután gleccser- omlás történt. A jég-, hó- és sziklatömeg a Saas folyón épülő vízierőmű felvonulási épületeire, munkásszlálások- ra, valamint az étkezdére zúdult és több mint 100 em­bert eltemetett. A mentöosztagok eddig egyelőre 5 holttestet tudtak a felszínre hozni. A legújabb jelentések szerint 96 munkás és mérnök a szerencsétlenség 1 idején eltűnt, s minden bi­zonnyal életét vesztette. A katasztrófa színhelyén kedden reggel megszólaltak a szirénák, mert az Allalin- gleccser a hajnali órákban ismét mozgásba lendült és « mentőket is közvetlen élet­veszéllyel fenyegette. Rövid időn belül elszállították a helyszínről a mentésben részt­vevő ezer katonát, rendőrt, tűzoltót, alpesi vezetőt. A ha­tóságok ideiglenesen beszün­tették a mentési munkálato­kat Budapesten és a munkásv rosokban. „Munkások! Munkanélk liek! Elvtársak! Nem csend sétára, hanem harcos, bát tüntetésre hív bennetek szeptember 1-én a déli őrá ban a Nagykorúira a Kor mun isták Magyarországi Pál ja. Tüntessetek a régi győzr mes elszántsággal: „Munkí Kenyeret!” hangzott a kor munisták szava. Meleg hétfői nap volt. A órára kitűzött tüntetés útv nalán már 9 órakor sürűsö tek a járókelők. 10 órára Andrássy út (a mai Népkö társaság útja) feketéi le:* tüntetőktől. Fegyelmezett, k mór fenyegető sorokban hör pölvgött — egyelőre némán a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek a tömegnek nincs kenyere — írta később a százezres ti megben menetelő József A tila. És egyszerre csak megsZ' lalt: „Munkát! Kenyeret „Éljen a Szovjetunió!” ,.É jen a Kommunista Internaci' nálé!” A tüntető sorok közö — először bátortalanul, ma; erőre kapva — egyszerre ess felzengett: „ ... A föld f< sarkából kidőlni, semmik vi gyünk s minden leszünk ...” „Jelentem, hogy 1930. é szeptember hó 1-én déli fél 1 órakor a főparancsnok úr szí beli parancsára 10 lovassal i Iparcsarnok melletti játszi térre lettem kiküldve” — ír­feletteseinek Nagy Káról rendőrfelügyelő. „Alighogy í Iparcsamokot elhagytuk, í úttesten, a járdán és a pázs ton összegyűlt tömeg pfúiozi és szidalmazni kezdett bei nünket, mire én kardot rái tottam... A tömeg „le zsarukkal” szavakat kiabált az összetört vastag üveg- < márványlapokkal dobálódzv közledett felénk, mire lőfeg] ver használatát rendeltem el A tömeg csak akkor kezde menekülni, amikor a sebesü tek jajgatását hallották.’’ D amyik János galgahéví: építőmunkás holtan tx rult a kövezetre. De tömeg nem hagyta mi gát. A késő dél utál órákig folyt a harc — bai rikádharc a forradalmi pes utcán. A budapesti prolett rokkal egy sorban haladtak vidéki éhezők. Győr, Péc Szeged, Miskolc, Debrecei Kaposvár, Székesfehérvá többezres munkás tömegi visszhangozták a pesti jelszí vakat. Békésgyulán a törne a börtön elé vonult, a letai tóztatott kommunisták kiszí badítását követelte. Sopror ban a katonaságot vetették b a tüntetők ellen. És másnap már tudta a egész világ: a magyar prole tariátus nem hagyja magé A világsajtó első oldalon tái gyalta a budapesti eseménve két. A Pravda egész oldala tudósításban számolt be harcokról. Prágában szolidí ritás-gyűléseket tartottal Franciaországban „Szepterr ber 1 Bizottságok” alakulta a magyar munkások segítse gére. A tüntetés megrázta a egész országot Az uralkod osztály pánikba esett. A ke ronatanács rendkívüli ülés foglalkozott a tüntetéssel. Se rom kívül közmunkákat ren deltek el — és utasították rendőrséget a fokozott fegy verhasználatra. A közmunká később belevesztek a „magj kir.” bürokrácia szövevényé be. A fokozott fegyver haszná lat viszont megvalósult: Bal mazújváros és Nyírtura halót tai tanúsítják. „A múlt kísérteié — a jö vendő fáklyája” — így jelle mezte a tüntetést Kun Bél« A fáklya még sokáig világi tott. Fénye azt az utat mu tatta, amely a munkásosztál; végleges felszabadulásához ve zetett. Borsáajd György M ár úgy látszott, hogy nincs kiút: a gazdasági világválság gőzhengere utolérte az angyalföldi munkást, az alföldi pa­rasztot és csak idő kérdése, hogy mikor Toppantja össze. Már úgy látszott, hogy né­mán fog a gőzhenger alá fe­küdni, mert annyi ereje sincs, hogy segélyért kiáltson ... 1930 perzselősn forró nya­rán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egyne­gyede — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk számá­ra elképzelhetetlen — pers­pektívával, hogy a tél folya­mán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhenhal. A nyomor megdöb­bentő formában fakadt fel. Győrött 1500-an a munkanél­küliek közül — kemény, büsz­ke emberek — azzal a kérés­sel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha kö­veteléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a bör­tönbe, legalább ott nem for­dulunk fel éhen.” Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat ke­nyérhez jusson. „A nemzet egy nagy csa­lád, amelynek össze kell tar­tani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy köze­lebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfőméltósága mondani tudott a salgótarjáni munka- nélküli bányászoknak. A Fő­méltóságú Asszony nyomor­enyhítő akciója, „100 kis ron­gyos felruházása”, a „szegé­nyek karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Horthy- rendszer „tenni” tudott az éh- halállal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely meg álljt kiáltott az éhhalálnak: A láthatatlan, a föld alá kény- szerített, rendőrkopóktól haj­szolt, börtönkamrákban gyö­tört, és mégis mindenütt je­lenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. A csepeli viskókban, fe­rencvárosi barakkokban, hód­mezővásárhelyi tanyákon kéz­ről kézre jártak a sokszorosí­tott röplapok: „Ki az utcára! Védekezzetek a véresen vag- dalkozó rendőrkarddal, a föld­munkás anyák testébe fúródó csendőrszuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ököl­be szorított kezű emberek je­lentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikosasszonyok nekimentek a csendőröknek Kiskundorozsmán, a csongrá­di csendőröket csak a kive­zényelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 ele­jén az utcára mentek a mun­kanélküliek Szegeden, Debre­cenben, Gyöngyösön, Szente­sen, Miskolcon, Kiskunfélegy­házán. H a az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtat­ni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimen­tek az utcára. A Szociálde­mokrata Párt — bármilyenek voltak is vezetői — munkás­párt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös szá­mára. így született meg a határozat: 1930 szeptember 1-én legyein néma tüntetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom