Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
1965. AUGUSZTUS 6. napló 3 Egy koordinációs tárgyalás tapasztalatai: Nem szabad minden hibát az újra hárítani! Másfél éves késés a pécsi szennyvíztelep építésénél Rengeteg az apró hiba — Vagy a konstrukció sem jó? Hatvanhét millió forintért új szennyvíztelepet építenek Pécsett a Megyeri úton. Erre szükség van több szempontból is: egyrészt a város szennyvize megháromszorozódott, s a régi tisztítómű nem bírta már ellátni feladatát. De ezen túlmenően az új telepen biológiai tisztítás is lehetővé válik, vagyis a szennyvizet újra használhatóvá teszik ipari célokra és ennek a jelentőségét pedig nem kell külön magyarázni, hiszen Pécsett egyik legnagyobb probléma a vízhiány. Lehet-! hiba nélkül építeni? A koordinációs tárgyaláson körülbelül húsz szakember jelent meg a főhatóság, a beruházó, a generálkivitelező és az alvállalkozók képviseletében. A jegyzőkönyvvezető elővett egy listát, amelyet néhány hónappal ezelőtt állítottak össze. Száz pont szerepelt rajta, az akkori koordinációs tárgyaláson rögzítettek. Sorra vették mindegyiket, körülbelül 60 pontot pirossal jelöltek meg, ennyit nem teljesítettek a kivitelezők. A generálkivitelező képviselője határozottan állította, hogy hiba nélkül nem lehet építeni, s ezt a nézetet mintha természetesnek vették volna a jelenlévők, legalábbis azok, akiknek gyakorlatilag is közük van a kivitelezéshez Csupán néhány ember ingatta a fejét. Hosszú évek gyakorlata valóban a kivitelező szavait látszik igazolni: hiba nélkül nem lehet építeni. Kérdés, hogy e tétel törvény-e? Előfordulhat-e olyan eset, amikor valami hiba nélkül készül el? Ügy vélem ilyen előfordulhat, sőt meg kellene fordítani a nézetet, építeni hiba nélkül kellene és a hiba lenne a ritkábban előforduló jelenség. Már a nézet, az alapállás hibás. A „hiánypótlást” talán legjobb lenne itt elkezdeni. Miért törtek össze a csempék? Az igaz és tiszta dolgokon nem szoktak vitatkozni az emberek. Itt sem vitatkoztak, amikor az egyik alvállalkozó megjegyezte, hogy a hosszú keménygumivezeték bizonyos pontokon nem megfelelő, mert gyorsan meghibásodik. Fémcsövet javasolt helyette és a beruházó azonnal hozzájárult. Ez gyorsan ment. Annál lassabban jutottak nyugvópontra olyan kérdésekben, ahol jogilag is csűrni-csavarni lehetett az ügyet. A leendő üzemeltető elmondta, hogy a gépház ablakai nincsenek beüvegezve, a nyílászáró szerkezetek nem illeszkednek rendesen, a csatlakozások rosszak és esztétikailag is kifogásolhatók. A recéslemezek nem megfelelő méretezésűek, helyükről elcsúsznak és balesetveszélyt rejtenek. A gépház jóléti szárnyában a mettlachit lapok máris összetörtek. A szónoki kérdés is elhangzott: ki felelős érte, kinek kötelessége kicserélni? A kivitelezőnek kellene kicserélni, hiszen a megrendelő fizet és a pénzéért rendes és teljesen kifogástalan munkát vár. De mit mond a kivitelező? — Közben a gépházban üzemelés is folyt, tehát mossuk kezeinket. — Ezt a kifogást nem hiszem, hogy el lehetne fogadni. Először is, az alvállalkozók azon a helyen tovább is dologztak, gépeket szállítottak és javítottak. Az alvállakozo pedig a generál- kivitelező megbízottja. Másodszor: ha üzemelt is a gépház, akkor már összetörhetnek a csempék? Hát Yneddig tartanak egyáltalán a csempék? Egy hétig, hat hónapig, vagy évekig? Nem hinném, hogy ilyen rövidéletűek lennének. Ez a csempeügy is csak azért érdemelt említést, mert bizonyos megmerevedett nézeteket is fed. „Csak addig legyen jó valami, amíg átveszi a megrendelő.” Kicserélik, kijavítják, persze, dé ekkor már új megrendelést kérnek és fizessen a megrendelő. Ez az álláspont legalább annyira helytelen, mint hogy hiba nélkül lehetetlen építeni. Hibás-s az új technológia ? A koordinációs tárgyalás kulcskérdése ez volt. Elsősorban az úgynevezett homokfogóról van szó. A VÍZGÉP képviselője elmondta, hogy szerintük az egész homokfogó konstrukciója nem megnyugtató, nem üzembiztos. Az első, eredeti dokumentáció nem volt jó, azt a tervező módosította, de ez a módosított sem látszik kifogástalannak. Az egyik régen áll (paradicsom érik a medencéjében), de miért? Egy kúpfogaskerék eltörött, elkopott és nem tudtak helyette másikat készíteni; A fogaskerék problémája talán megoldható lenne, azonban mindenki állította, hogy azzal nem oldották meg a dolgot, mert az újabb fogaskerék napok múlva az előző sorsára jut. Baj van a hajtóművel, a láncos kaparókkal és az egész gépészeti berendezésével. A lánc is állandóan szakad, a fogaskerekek azonnal tönkremennek, az el- tömődés állandó, a homok üzemelés közben is visszajut eredeti helyére, mert a kanalakból ki sem hullik. Az egész berendezés gyengének látszik. Sajnos, a koordinációs tárgyalásra éppen a legfontosabb szakember,' a gépészeti tervező nem jött el, és így ezek a konstrukciós kérdések nyitva maradtak. Ugyanez vonatkozik az aprítószűrőre is. Amelyik jelenleg itt van, az nem megfelelő, — állították egyöntetűen a szakemberek. Ezt még a Gábor Áron Gépgyár készítette, most egy újabb konstrukciót gyártanak, amelynek a terveit a miskolci egyetem egyik tanára készítette. Talán jobb lesz. Észrevételek gassák. Le kellett állítani a hajtóművet és svédfogót segít ségül hívni. Miért? Bronzból kellene gyártani bizonyos részeit, de olyan rendelkezés született, hogy a bronzzal takarékoskodni kell, (ami érthető is, hiszen külföldről kell beszereznünk), ezért vasból készült a tolózár minden része. Viszont a leendő üzemeltető jogosan kérdezte: ha nem jó, nem megfelelő a hazai anyag, akkor is abból kell gyártani? Takarítsunk meg importanyagot és helyettesítsük hazaival, — a nézet és a törekvés helyes, ahhoz kétség nem fér, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára: fából nem lehet vaskarikát csinálni. Ha tudjuk, hogy rossz, akkor inkább hagyjuk. átadási vagy hiánypótlási jegyzőkönyv Készül-e? A koordinációs tárgyaláson két fontos határidőben állapodtak meg: egy részleges átadás augusztus végén és egy hozzávetőlegesen végleges átadás 1966 január elsejére. Reméljük, hogy a ma még halmozódó hibák és hiányok eltűnnek, s a megállapított határidőkért minden szerv teljes felelősséggel munkálkodik. A kivitelező vállalatokon múlik, hogy az átadások alkalmával valóban átadási jegyzőkönyvek szülessenek, ne pedig hiánypótlási jegyzőkönyvek. Ezt csak azért mondjuk, mert az is meghonosodott nézetté vált: „tartjuk a határidőt, mert elmulasztása kötbért von maga után. Megtörténik a műszaki átadás, de annyi hiba kerül a jegyzőkönyvbe, hogy akár meg se kezdték volna az átadást. A hiánypótlás viszont megint más lapra tartozik.” Gazdagh István Eke követi az aratógépet A kémesi határban a gabonakeresztek között másodvetés alá szántja a tarlót a D4K traktor. A komlói bányászok üzenele Búvárából Az a négy komlói bányász, akiket egészségügyi repülőgépeken szállítottak Szófiába, a Dunántúli Napló útján küldik köszönetüket mindazoknak, akik ehhez az utazáshoz őket hozzásegítették. Hétfőn kora délután érkeztek Szófiába és onnan gépkocsin folytatták útjaikat Pável-bá- nyáig, ahol gerincsérülésüket sajátos módszerekkel gyógykezelik. Mikor lett nagyváros Sopianae? Sopianae, a rómaiak városa mind ez ideig úgy szerepelt a magyar régészeti irodalomban, hogy csak a III. században lett nagyváros. Az igazság pedig az, hogy mintegy másfélszáz évvel öregebb. A bizonyítékok mostanáig ott pihentek a posta udvarán, 5—6 méterrel a föld alatt. Sok hónapi munkával hozták a felszínre Tizennégy vagnn borsé exportra Befejeződött a borsóaratás és megyeszerte megkezdték a borsó zsizsdktelenítését. A hagyományos szénkéneggel történő zsizsiktelenítés céljaira mindössze 10 gázosító kamra áll rendelkezésre a megyében, s ez a borsótermelő gazdaságok számához elenyészően kevés. Ezért egyre nagyobb teret hódít megyénkben is a metilbromidos eljárás, melyhez nem szükséges gázkamra, csupán egy ponyva, mellyel a szabadban gúlába rakott borsószsákokat betakarják. Újabban a ponyvát jól helyettesítik műanyagfóliával ist A Bólyi Állami Gazdaságban 650 mázsa vetőmag borsót zsi- zsiktelenítenek az új módszerrel. A belvárdgyulai tsz-ben 250, a beremendi tsz-ben 100, a Pécsi Állami Gazdaságban 120 mázsa, a szalántai, maró- csai és tormási tsz-ekben 50— 50 mázsa, a magyarszéki tsz- ben 20 mázsa, a Siklós-Villányi Állami Gazdaságban 130 mázsa borsót gázosítanak a metilbromidos eljárással. Ez összesen 14,2 vagon borsó, mely mind exportra megy. Fülep Ferenc és Burger Aliz régészek. A munka elkészült, a kép nagyjából világos. CÖLÖPHÄZ A FÜRDŐ FELETT Kié legyen a hatmillió forint? A tárgyalást vezető főható-1 ság megbízottja felkérte az [ üzemeltetőt, hogy mondja el! észrevételeit. A szennyvízte-, lep vezetője igen hosszú lis-j tát állított össze. Felsorolás-j képpen néhányat: az utóüle-í pítő zsírfogó lemezei áteresz- í tenek, az elfolyóvályuknál a í glettelés nem jó, az iszap-' recirkulációs aknánál az idom) kövek áteresztenek, a hágcsók nincsenek jól beépítve j az aknába, hiányoznak az ön- ; töttvas aknafedők, a vezénylő < teremben a falak lábazatát ki- ( sérő lapokkal kellene szegé- ] lyezni, a termóventillátort < nem lehet szabályozni. Egy pillanat: ez a ventillá-! tor télen fűt, nyáron hűt. \ Csakhogy az ittenit úgy épí-; tették be, hogy ez nyáron is i fűt, mivel a kapcsolójához < nem lehet hozzáférni, egysze- 5 rűen beépítették a falba, a < rács mögé. Nyilván tervezési i hibáról van szó, de hát miért I így tették! A tervezés eile-1 nére is lehetett volna észszerűbben, még a laikus is1 láthatta, nem a szakemberek! 1 Sok esetben ez is szemlélet, kérdése: „ahogy elő van írva, ] úgy csináljuk, ha nyilvánva- j lóan rossz, akkor is. Miért? i Mert van mire hivatkozni. I A tervre.” Nem folytatom az üzemve- j zető listáját, de egyet még feltétlenül meg kell említeni: i a tolózárak ügyét. Ezeket a j zárakat alig bírják nyitni és csukni. Három ember meg-; feszített munkájára volt szükség, hogy a tolózárakat elforAz asztalon kérdőívek, a kérdőíveken nevek, számok... Az egyiket gondosan, írógéppel töltötték ki, a másikat alig olvasható öreges betűkkel, a harmadikra a tanácselnök írta fel az adatokat, mert a kérelmező nem tud írni;.: Az asztal körül öten ülnek: két nő és három férfi, a tömegszervezetek képviselői. Ülést tart a megyei segélyezési bizottság. A héten ez már ki tudja hányadik összejövetelük, augusztus elsejéig 483 károsult je- együtt vannak, hol itt, a Vöröskereszt megyei titkárságának szobájában, hol Mohácson, hol Dunaíalván..; A községi tanácsok vezetői és a helyi segélyezési bizottságok már átnézték ezeket a lapokat, javaslattal látták el azokat, a megyei segélyezési bizottság asztala az utolsó állomás, itt véglegesítik az összegeket. Mohács városában augusztus elsejéig 843 károsult jelentette be az ingóságokban keletkezett károk nagyságát. A tanácstitkár szobájában ezekben a napokban reggeltől estig sorban álltak az emberek, ki azért jött, hogy tanácsot kérjen, ki azért, hogy segítséget kapjon a lapok kitöltéséhez. A kiállított, összegyűjtött és javaslattal ellátott lapok most itt fekszenek a megyei társadalmi bizottság előtt. Nevek, számok..; Emberek sorsa pár mondatba zsúfolva. „Elpusztult a kertem, kiszáradtak a gyümölcsfák.;; 260 forint nyugdíjat kapok. Ez volt minden jövedelmem Senkit sem ismernek személyesen. Itt nemcsak pénzről van szó és nemcsak egyirányú felelősségről. Megyénk árvíz sújtotta lakossága hatmillió forint segélyben részesül. Ezt az összeget még a mai napon is módosítani kellett, mert újabb és újabb kárbejelentések érkeztek. Hatmillió forint. Van, aki ezret kap, van, aki hatot. Ez is felelősség, hogy kinek menynyit adnak, a legrászorultabbak kapják-e a legtöbbet, vagy az ügyeskedők, mert ilyenek is vannak sajnos, de ehhez még hozzájön az is, hogy milyen pénz ez, amit szétosztanak!.:. Ezt a hatmillió, forintot az emberek ezrei adták ösz- sze. A megye bérből és fizetésből élő dolgozóinak 80 százaléka egynapi bérét adta, de adtak a szövetkezetek tagjai, kisiparosok és nyugdíjasok is. A Vöröskereszt 600 ezer forint értékű bélyeget osztott szét, s attól tartott, nagyon is irreális ez a szám, s a hónap végéig 664 ezer jött össze, s a gyűjtés még mindig folyik. Erre is gondolni kell a bizottságnak, amikor a kérdőívekre teszi az utolsó aláírást. Lajosbányai Antal. Ki ez az ember? Itt Pécsett, a Vöröskereszt emeleti irodájában, ezt senki sem tudja; 1889-ben született, a termelőszövetkezet nyugdíjasa. Havi jövedelme 315 forint. „A tsz-től kaptam egy hold földet. Elöntötte a víz, még mindig járhatatlan, kukorica volt benn, s egy szálig tönkrement...” A kárt négyezer forintra becsüli az Legalul találták meg a II. század elejéből származó falakat. Középen a nagy fürdő- medencét, amelynek négyszeres—ötszörös szigetelésű fala kétséget kizáró bizomyiték. Fűtőoszlopokat is kiástak — a fürdő padlója ezeken az oszlopokon állt, ezek tartották a padlót, amelyet a tűzcsator- nán fűtve, alulról melegítettek. A nagy fürdőmedencéhez különféle öltözők, mellékhelyiségek csatlakozlak. Ezen a rétegen kb. fél méteres feltöltés van, majd a III—IV. századból származó maradványok következnek. Ezek a későbbi rómaiak elődeik fürdője fölött a palota udvarát építették ki. Aztán lehanyatlott a rórngi,, birodalom. Sopianae, a nagyrr! • város is elpusztult. Az idós> • betemette a kései római emlékeket is, és letelepedett itt a középkori ember. Árpádvagy Anjou-kori kis konyha, közepén nagy tűzhely, a tűzhelyen Árpád-kori cserepek — ez maradt. A középkori ember egyszerű cölöpházának romjai. ÍA CIVIL VÁROS [egyetlen MARADVÁNYA >— 1903—4-ben, amikor a t postapalotát építették — mond J ja Fülep Ferenc — mintegy j 50 méter hosszan előkerült a ! homlokzat is. Sajnos, nem mentették meg, így csak körülbelül alkothatunk fogalmat j magunknak erről a nagy köz- i vagy magánpalotáról, amely- !ben természetszerűleg fürdő (is volt, az, amelyet megtalál- jtunk. Ez a civil város egyetlen ! maradványa. Itt éltek, akik a [ Székesegyház körül temették íel halottaikat [összefüggő rommezö Az egykori fürdő erős falá- ! nak maradványa, a későbbi ; rétegekből előkerült emlékek- ' kel együtt hatalmas tető alatt ! pihen. A posta udvarán az idei nyáron kiásott árkok be- [ temetve várják meg azt az ’ időt, amikor majd sor kerül- > hét a teljes kibontásra. A pos- ! ta építkezése után, illetve akÍ kor, amikor az itt folyó munkáktól már nem kell félteni az értékes romokat, megtervezik és megépítik itt az ösz- szefüggő rommezőt, kaput nyitnak az utcára, s a nagy- közönség számára is világos, élvezhető formában mutatják be Sopianae közel kétezer éves maradványait. A posta űj (épületének terveibe is szerversen beleillik a muzeális lát- [ ványosság, í Mindemellett ennek a most í feltárt római épületnek nem [ elsősorban az érdekesség, a látványosság lesz az értéke. (A régészet tudományának in- Skább azért nagy érték, mert megcáfolt egy feltevést, bizo- i nyosságot szolgáltatott arra, ;hogy Sopianae Savariával és ; Aquincuminál egyidőben már mint nagyváros virágzott. öreg, lehet, hogy megkérdezett valakit, de az is lehet, hogy a tapasztalat alapján. Mi legyen vele? A helyi segélyezési bizottság 4800-at javasol. Körbejár a lap, — mindenki megnézi, s bólintanak. „Egyetértünk”. — La- josbányai Antal, 76 éves termelőszövetkezeti nyugdíjas 4800 forint segélyt kap. Van más példa is. Egy kiskereskedő 10 ezer forint kárt jelez. A tanács és a társadalmi bizottság utánanézett, alig pár száz a valódi kár. Egy Kisfaludi utcai lakos: „Kiköltözéskor a bútort és ruhaneműt több helyen kellett elhelyezni, így teljesen megrongálódtak, — Minden penészes lett.. A kár összege: 5000 forint.” — A tanács nem javasolta a segélyt. A bizottság sem, A segélyezés mostani szakaszában csak az ingóságokban; háztájiban, kertekben keletkezett károkat mérték fel. A következő lépés a házkárok felbecslése már jóval könnyebb lesz. Most több volt a kérelmező is, s nehezebb volt az ellenőrzés is. Ezért aztán a segélyezési bizottságok napok óta éjjelnappal dolgoznak, minden kérelmet külön-külön bíráltak el. A segélyek végösszegét a tanácsok hirdetőtábláján kifüggesztik. Lehet, hogy sok észrevétel érkezik majd, lehet, hogy egy sem, ez az utasítás mindenesetre sokkal több, mint formaság. Szimbólum. Ezt a pénzt a társadalom adta. És a társadalom is osztja szét, Békés Sándor t
