Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

4 napló 1965. ATT'"-'"* •’"’-»TS 6. Húsz évvel ezelőtt történt A csendes-óceáni háború, amelyet Japán a Kelet- és Délkelet-Azsia feletti uralomért 1941-ben kirobbantott, 1945. augusztusáig utol­só felvonásához érkezett. Az Egyesült Álla­mok a jaltai konferencia után minden erő­feszítését arra összpontosította, hogy Japánt még a Szovjetunió közbelépése előtt térdre- kényszerítse, s így a Távol-Keleten gazdasági és politikai befolyását korlátlanul érvénye­síthesse. A Szovjetunió képviselője 1945. július 24-én a potsdami értekezleten közölte az Egyesült Államok elnökével, hogy Jaltában vállalt kö­telezettségének megfelelően augusztus 8-án hadat üzen Japánnak. Truman elnök még aznap aláírta azt az előre kidolgozott paran­csot, amelyben elrendelte az atombomba be­vetését, a Szovjetuniót azonban erről nem tájékoztatta. Ilyen előzmények után szállt fel támasz­pontjáról 1945. augusztus 6-án hajnalban az a B 29. típusú repülőgép, amely a világtörténe­lem első nukleáris bombáját szállította. A bomba 9 óra 15 perc és 43 másodperckor robbant fel Hirosima felett. Ezt követte há­rom nappal később, augusztus 9-én Nagaszaki ellen végrehajtott atomtámadás. A Szovjetunió távol-keleti hadjárata 1945. augusztus 9-én indult meg. A csendes-óceáni hadszíntéren eddig az időpontig kialakult helyzetet térképünk mutatja be. A hadjárat során a szovjet fegyveres erők Északkelet- Kínában (Mandzsúria) és Eszak-Koreában megsemmisítették a japán Kvantung-hadse- reget, felszabadították Dél-Szahalint és Kuril- szigeteket és ezzel nagymértékben meggyor­sították Japán fegyverletételét. Cinikus gaztett NÉHÁNY ESZTENDŐVEL ezelőtt Párizsban, a NATO fontainebleau-i főhadiszállá­sán egy újságíró jegyezgetett. Az íróasztal másik oldalán egy dús, fekete hajú tábornok ült és felelt a hírlapíró kérdé­seire. — Sikeresen végrehajtottam egy parancsot, amely hozzá­járult a háború gyors befeje­zéséhez. Semmiféle személyes érzésem nem volt és iha sincs. Ha parancsot kapnék, hogy holnap dobjam le a még pusztítóbb hidrogénbombát, ugyanígy megfenném; A tábornok, aki ezeket a szavakat mondotta, a szövet­séges légierők európai pa­rancsnoksága háborús terve­zési osztályának vezetője volt, név szerint Paul Warfield Tibbets. A parancs, amelyről beszélt, a hirosimai atomtá­madásról kiadott utasítás volt. Az újságíró egy másik fér­fit is megkérdezett ugyaner­ről az eseményről. Tibbets repülőgépén 1945. augusztus 6-án ott állt készüléke mel­lett a radarkezelő, Joe A. Stri- berik. Ez a férfi ma elektro­műszerész. ö másképp be­szélt: — Szörnyű érzés volt, ami­kor megtudtuk, mennyi em­bert pusztítottunk el;:. Egy harmadik férfit azon­ban nem kérdezett meg az újságíró. Nem kérdezhette meg, mert ez a férfi hol bör­tönben, ho! elmegyógyinté­zetben ül a mai Amerikában. Ez a férfi, Claude Robert Eatherly, egykori őrnagy, an­nak a Straight Fiús nevű amerikai repülőgépnek a pa­— Franz Oláh, az Osztrák Szocialista Pártból tavaly ki­zárt volt belügyminiszter szép temberben új pártot alapít és indul a parlamenti választá­sokon. Oláh egy salzburgi he­tilapnak adott nyilatkozatá­ban elmondotta, hogy az ál­tala közelmúltban alakított „Munkaközösség a demokrá­ciáért és a haladásért” min­denekelőtt pártjának szerve­zeti előkészítését célozta. rancsnoka, amely a hirosimai támadás előtt megvizsgálta a meteorológiai körülményeket, tehát tulajdonképpen hozzá­járult ahhoz a döntéshez, hogy az amerikaiak egyetlen atombombával mintegy 90 0Ö0 hirosimai polgárt öljenek meg. Ez a férfi esztendők óta a legsúlyosabb lelkiismeretfur- dalástól gyötörve írásban és szóban szüntelenül emlékez­teti a világot: 1945. augusztus 6-án iszonyatos bűn történt az emberiség ellen és mind­annyiunk kötelessége küzde­ni a bűn megismétlődése el- leru Való igazság, hogy Iszonya­tos bűn történt húsz eszten­deje Hirosima felett. Az anyag elemi részeiben rejtőző ener­gia pusztítani segített, ahe­lyett, hogy építeni segítette volna az embert. Van abban valami hátborzongatóan cini­kus, hogy az első atombom­bát az amerikai hadügymi­nisztériumban „Little Boy”- nak, azaz kisfiúnak nevezték el, mintha csak gondoltak volna akkor már arra, hogy hamarosan megkezdődik en­nek az első tömegpusztító fegyvernek a mintájára még nagyobb és veszedelmesebb, még több ember életét fenye­gető atom- és hidrogénbom­bák gyártása. Ezeket már senki nem nevezheti: „Little Boy”-nak, ezeket már min­denkinek nevükön kell nevez­nie: tömegpusztítás céljaira a történelemben megteremtett legiszonyatosabb eszközöknek. POLITIKAI SZÁMÍTÁS, háborús matematika volt, az, amely az amerikaiakkal náci Németország teljes veresége és a még le nem vert Japán ellen két nappal később had- balépő Szovjetunió katonai lépése előtt ledobta az atom­bombát. Ennek a politikai számításnak, háborús mate­matikának egyik alapja az volt, hogy a Pentagonban úgy képzelték a nukleáris fegyver csak az amerikaiak kezében van és lehet, s mint afféle ijesztő-eszköz, alkalmas lesz arra, hogy a rettegés és fe­nyegetés légkörében valami­szü féle „amerikai évszázad” letését segítse. A béke erői első pillanat­tól fogva tiltakoztak a nuk­leáris fegyverek felhasználása ellen, tiltakoznak ma is, ami­kor már régen nem ameri­kai monopólium az atomrob- bantás, AZOKNAK, akik a hirosi­mai házak fölé küldték húsz esztendeje a „Little Boy” ne­vű bambát, s akik ma újabb atomháborús terveket for­gatnak fejükben, s azt em­legetik, hogy „Vietnamban is itt az ideje a nukleáris fegy­verek használatának”, — te­hát az amerikai imperializ­mus legeszeveszettebb háborús gyújtogatóinak arra kell gon- dolniok: ma már nem lehet büntetlenül városok és orszá­gok fölé küldeni a pusztulás nukleáris bombafelhőjét. A világot pedig arra emlé­kezteti a hirosimai támadás huszadik évfordulója, hogy bátran és elszántan kell küz­deni a békéért és a népek életére törő imperializmus el­len; Novasz benyújtotta lemondását Athén: Athanassziadesz- Novasz, az éjszakai szavazá­son megbukott görög minisz­terelnök csütörtökön felkeres­te Konstantin királyt és hiva­talosan is benyújtotta lemon­dását. A király felkérte, hogy a válság végleges megoldá­sáig maradjon hivatalában. Az AP tudósítója „váratlan húzásnak” nevezi a királynak ezt az intézkedését. Délben a király fogadta Bakladziszt, a parlament meg­bízott elnökét, aki — a ha­gyományok szerint — jelen­tést tesz az uralkodónak a parlamenti vita és szavazás részleteiről. Amint Novasz közölte, a király délután fogadni fogja Papandreut, a Centrum Unió vezérét, Kanelopuloszt, áz ERE vezetőjét, Markeziniszt, a jobboldali „haladó párt” és Passzalidiszt, a baloldali EDA vezetőjét. Konstantin a politikusokkal folytatandó tá­jékozódó megbeszélései után ismét Novasszal találkozik. Felrobbantották a DaNang-i Esso-telepet Több millió liter benzin megsemmisült Csütörtökön hajnalban, Sai­gon! idő szerint két óra 30 perckor, a dél-vietnami haza­fiak csaknem teljes egészében megsemmisítették az Esso-tár- saság iizemanyag-lerakatát, amely a Da Nang-i amerikai légitámaszpontot látja el. Nyugati hírügynökségek sür gős jelzéssel továbbították a jelentést, hogy a repülőtértől 15 kilométernyire északnyu­gatra, a Da Nang-i öbölben lévő benzin- és olajraktár a levegőbe repült, s kilométe­rekre látható hatalmas láng­gal ég. Az óriástartályok több millió liter benzint és diesel­olajat tároltak, amelynek ja­varésze a robbanás következ­tében megsemmisült. Egy amerikai tankhajó ép­pen olajat eresztett le a ku- takba, amikor a partizánok megindították az akciót. A tartályhajó legénysége az utol­só pillanatban tudta csak el­vágni az olajcsöveket és nyílt tengerre menekítette a hajót. A Reuter-iroda tudósítója szerint a partizánok óramű pontossággal készítették elő a robantást. A 150 főnyi dél­vietnami katonaság által vé­delmezett raktártelepre elő­ször pusztító akna- és gya­logsági tüzet zúdítottak iztán robbantó különítmény beha- • tolt a belső védelmi öveze­tekbe. Szétzúzva az ellenál­lást, a partizánok felrobban­tottak egy generátort és ezzel1 sötétségbe burkolták az egész környéket, majd hatástalaní­tották a tűzoltó-berendezése­ket, végül pedig tartá Ívről tartályra járva levegőbe röpí­tették az üzemanyag-készletet. A görög főváros lakói Papandreu volt minlsz terclnök Képét tartva várták a parlament bizalmi szavazásának végeredményét, amely — mint ismeretes — a Novasz-kormány bu­kását jelentette. Film Film Fi lm Film Szívfájdalmam, lőieo sima Japán film Az atombomba félelmetes gambafelhője láthatatlanul is ott lebeg e felett a filmbeli Hirosima felett. Az emlék kórházzá, csekély létszámú egyesületekké, * emlékművé zsugorodott, az emberek a neonok pazar fénye alatt úgy járnak-kelnek, mint bármely városban. Sőt, a sebhelyekkel eltorzított emberekre termé­Magasszintű tanácskozás Washingtonban Johnson elnök összehívta legmagasabb rangú diplomá­ciai, katonai és hírszerző ta­nácsadóit annak a jelentés­nek a meghallgatására, ame­lyet Vietnamról nyújt be Maxwell Taylor távozó saigo- ni nagykövet. Taylor kifejti nézeteit a hadihelyzetről, s áttekinti a folyamatban lévő diplomáciai és politikai kez­deményezéseket. Részt vesz a tanácskozáson Rusk külügyminiszter, Mc­Namara hadügyminiszter, Ra­bom, a Központi Hírszerző Hivatal feje, Goldberg ENSZ- nagykövet, Cabot Lodge, Tay­lor kijelölt utóda és Wheeler, a Vezérkari Főnökök Egyesí­tett Bizottságának elnöke. Az AP hírügynökség jelen­tése szerint az ENSZ Bizton­sági Tanácsának hat nem ál­landó tagja (Malaysia, Jordá­nia, Hollandia, Uruguay, Bo­lívia és Elefántcsontpart) „óvatos kezdeményezéseket tesznek” valamiféle vietnami béketerv felé. Ebből a célból magánjellegű tanácskozásokat folytatnak egymás között — írja a hírügynökség. Mint em­lékezetes, Goldberg amerikai ENSZ-küldött a külügymi­nisztérium utasítására, ilyen akcióra kérte fel a Biztonsá­gi Tanács tagjait, azzal a cél­lal, hogy az ENSZ-et is be­vonja az Egyesült Államok vietnami háborújával kapcso­latos tevékenységekbe. Az AP lehetségesnek tartja, hogy a hat nem állandó tag közül valamelyik végül is a BT összehívását fogja kérni a vietnami válság megtárgyalá­sára, és az I szetes közönnyel néznek, ritkán látogatják meg atombomba-múzeumot. A tokiói újságíró, aki a hi­rosimai atomtámadás tizen­hetedik évfordulóján utazik a városba, arról akar írni, hogy élnek az ottani emberek, mennyire él bennük a ka­tasztrófa emléke. A^'dokumen- tumfilm-jellegű első részben a „szenzáció utáni kutatást látjuk. Szenzációt nem talál az újságíró, de a fimnek ezek a kockái a súlyos realitás tökéletes visszaadásával re­mekbe sikerültek. A film má­sodik — s természetesen hosz- szabb — része egy tragikus szerelem történetét meséli el. Az újságíró mégis rátalál az atombomba élő emlékére. Sze­relme, a csodálatos szépségű fiatal nő, az atombomba ál­dozata. Szörnyű sebekkel és még szörnyűbb, lassan pusz­tító betegséggel a testében, magányosan és reménytelenül éL Akár a kövek, amelyek apálykor a vízparton hever­nek, s amelyek márcsak lát­szólag igazi kövek, egy ma­rok szorításában összeroppan­nak. Hirosima történelemmé lett, s a történelmet a mába hozni veszélyes vállalkozás. Vannak is gyengéi a filmnek, egyes momentumok lazán illeszked­nek az alapgondolathoz, a fia­tal nő környezetének reális elgondolású megfestése pél­dául nem egészen sikerült. Érdekes módon a szigorúbb, dokumentum-jellegű mondani való és a finom, halk líra illeszkedik harmonikusan. A film ezt a tragikus szerelmet magasfokú művészettel tol­mácsolja, nemzeti ízekkel saz- dagítja és a halálra ítélt kö­vek szimbólumával valóban felejthetetlenné teszi. Ebben igen nagy szerepe van Jiro Tamiya markáns és modern játékának és a gyönyörű Ayako Wakao finom, hang­súlyozottan „japános” figurá­jának. Az operatőr Georee O’Hara munkája fantáziáról, kitűnő meglátásokról tanús­kodik. Témájával és megoldásával is emlékezetes alkotás a ja­pánok Hirosima-filmje. A filmet tegnap este fél hétkor díszelőadáson mutat­ták be a Petőfi-moziban. A hirosimai atomtámadás hu­szadik évfordulójáról dr. Pila- szanovich Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke emlékezett meg. H. E. — André Malraux francia államminiszter csütörtökön a Kínai Népköztársaság veze­tőivel folytatott tárgyalásai után Pekingből hazautazott. A francia politikus a repülő­téren újságíróknak kijelentet­te, tárgyalásairól mindaddig nem nyilatkozhat, amíg De Gaulle elnöknek nem számolt I be. 4 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom