Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

1965. AUGUSZTUS 1. napló 3 Miért „nine s" sör? Már csak utólag, e beszél­getés után teszem idézőjelbe, oda is való, hiszen ez most kiderül. De amikor leültem a Pécsi Sörgyár egyik szobájá­ban, ahol jelen volt Somogyi Jenő főmérnök, Jakabos Zol­tán kereskedelmi osztályveze­tő és Arató György kereske­delmi előadó, akkor még fű­tött némi indulat és mind­járt ezt kérdeztem: miért nincs sör? Hozzátéve azt is, hogy az egész megyében nincs, s ha ez túlzás, akkor is, néha napokon át képtelenség egy üveg sört kapni a boltokban vagy vendéglőkben, éttermek- , ben. Egyetlen nap kiesés is bosszantó, még akkor iss ha a sör nem életszükséglet. De mikor igyuk, ha nem nyáron, , rekkenő hőségben? Három műszakban pihenőnap nélkül Megnyugtattak, hogy én va­gyok a nap „hetvenhetedik” reklamálója, mások már meg­előztek telefonon, levelekkel, táviratokkal, személyes mél­tatlankodással. Volt olyan is, aki mielőtt lecsapta a kagy­lót, azt mondta: „Fulladjanak bele a sörükbe, ha nem szál­lítanak!” Vagyis hát, mégis­csak komoly ellátási problé­ma ez s a sörgyáriak nem is tagadják. De nézzük meg, va­lóban mi a helyzet! Ezzel kezdték: „Az, hogy nincs, rossz jelző. Inkább mondjuk úgy, hogy kevés*! — Éspedig? — Azért kevés, mert a termelési grafikonunk már az eget veri, de mégsem tud­juk kielégíteni az igényeket Konkrétabban: 1950-ben, te­hát tizenöt esztendővel ez­előtt harminchatezer hektó sört gyártott az üzem egy esztendőben, most pedig havonta gyártanak 38 ez­ret, tehát kétezer hektóval többet. — Három műszakban dol­gozunk és a három műszakot nem lehet 24 óránál tovább nyújtani. És a gépeket, a cső­hálózatot* az ászokteret és az üzem •falait sem lehet szétfe­szíteni. Ezenkívül egyébként az év háromnegyed részében még vasárnap is dolgozunk. De mi, pécsiek, baranyaiak még ne is szóljunk semmit. Az egy főre eső országos sörfogyasztási átlag évi 41 li­ter. Pécsett és Komlón 62 li­ter! Az első negyedévben 87 ezer hektoliter sört produkált az üzem, a II. negyedben már 112 000 hektolitert, a III. ne­gyedben pedig 110 ezer hek­tót. (Július: 38 ezer, augusz­tus: 38 ezer, szeptember 34 ezer.) — Az első negyedben csak nyólevanhétezer futott le, ta­lán fel kellett volna emelni a nyári szintre és tartalékol­ni ... — vetem közbe. — Nem úgy van az! S azért nincs úgy, mert bár a téli és tavaszi hónapokban ugyan kisebb az igény sörre, ahhoz mérten termelnek is, tartalékolni nem lehet a sört sem palackban, sem hordóban. Csak az ászokolás alkalmas erre, de ehhez kádak kelle­nek — különleges cementből, csempékből, bevonatokból épí­tendő — hatalmas köbtartal­mú kádak. Ezeket 30 millió forintnál alább aligha úszná meg az iparág. S erre — egye­lőre — nincs pénz. Tehát tar­talékolási lehetőség nincs. Az igényekkel képtelenség lépést tartani De nézzük csak az adato­kat! Mondjuk a III. negyed­évre vonatkozóan. A 110 ezer hektoliter sörből tulajdonkép­pen csak 72 400 hektoliter ma­rad Baranyában. A többit Bács, Tolna és Somogy megye hozzánk közeleső falvaiba, kis­városaiba szállítják, ahol — s ez vitathatatlan —, szintén szükség van sörre. A Vendég­látóipari Vállalat 23 710 hek­toliter, Nádor Szálloda 490 hl, Utasellátó Vállalat 2830 hl, Turistaházakat Kezelő Válla­lat — vagyis Istenkút, Dömör- kapu, Misina, Fehérkút — 250 hl, SZOT-üdülő 45 hl, Mecsek- vidéki Üzemi Vendéglátó Vál­lalat 2720 hl, Élelmiszer Kis­ker. Vállalat 12 140 hl, Cseme- geijiolt 2Ö0 hí, MÉSZÖV Tíz kilométer hosszan, 800 méter szélesen vagyis a falusi földművesszö­vetkezeti vendéglők, kiskocs­mák, boltok stb. — 29 330 hl, KIOSZ, pontosabban a néhány magánkiskereskedő számára, 290 hl, mohácsi halászcsárda a halászszövetkezet tulajdoná­ban 155 hl és tartaléknak — amelyet a tanácsi kereskedel­mi szervek, nagyon helyesen, visszatartanak különböző ün­nepségek vagy rendkívüli ren­dezvények számára, 240 hl. Tehát tudjuk mi megy k i a megyéből, mi marad és végül nézzük meg, mi jön be? Nem sok. Kapunk ezer hektoliter cseh (Staropramen) és német (Wemesgrüner) sö­röket hordóban s erről akkor vesz tudomást a fogyasztó, amikor látja a söntés fölötti kis táblát: „Ma pilseni sört mérünk”: 390 hektoliter nek­tár sör is érkezik, amelyet a bányavidékek fogyasztóinak juttat a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátóipari Vállalat. Ér­kezik a megyébe végül 30 hl Porter és Hungária sör, a Bel­kereskedelmi Minisztérium rendelete értelmében válasz­tékbővítés céljából. így tehát a beérkező mennyiséggel együtt a baranyai fogyasztók rendelkezésére áll összesen 73 873 hektoliter sör a III. negyedévben. — Ennél több semmikép­pen sem? — Semmiképpen. És ez ke­vés. Mi is tudjuk. Olyan gyors ütemben emelkedik a söngény évről évre, de gyakran hó­napról hónapra hazánkban, s nemcsak itt, hanem világszer­te, hogy képtelenek vagyunk lépést tartani a fogyasztással. Hatvan pohár j'ut mindenkinek negyed­évenként Kiszámítanak nekem itt né­hány érdekes adatot. Átlag­ban egy hektoliter sörből ki­mérnek 333 pohárral. Ha be­szorozzuk a rendelkezésre álló 73 783 hektoliter sört 333-mal, az eredmény: 24 599 709 po­hár. Baranya megye lele.-.szá- ma 413 493. így tehát egy fő egy negyedévben 59,5 pohár sört fogyaszt. Ez a számítás persze irreális, hiszen nem isznak a csecsemők, gyere­kek, öregek, betegek, mond­juk a nők egy része, és az sem issza a sört, aki nem sze­reti. Tehát a stabil sörivók nem 59,5 pohárral fogyaszta­nak el egy negyedévben, ha­nem... Különben hagjjuk ezt! Van sör, de kevés, mert sokkal többet megiszunk, mint bármelyik évben korábban. Valamikor, pontosabban 1933- ban Magyarországon a négy sörgyár (Kőbánya, Nagykani­zsa, Pécs, Sopron) 100 ezer hektolitert gyártott le egy év­ben, vagyis kevesebbet, mint most a Pécsi Sörgyár egyet­len negyedév alatt. Ma vi­szont ugyanez a négy sörgyár 4,5 millió hektolitert termel évente, így jön ki az országos fejadag, tízmilliós lakosság­létszámot véve, 41—42 liter­re. Mi ennek az oka? A sör­igény világszerte nő. Külföldi szakemberek panaszkodnak, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket. Nyugat-Német- ország egy főre eső évi sör- fogyasztása 114 liter! És az év bizonyos szakában a nyu­gatnémet söripar is kapacitás- hiánnyal küszködikj S a kiút? — De végül, valami kiút csak van?! Reménykedhet-e a fogyasztó? — Igen, 1970-re. A Pécsi Sörgyár rekonst­rukciós beruházása 1970-re realizálódik. Erre körülbelü1 90 millió forintot áldoz az ál­lam. A jelenlegi évi 350—370 ezer hektoliter termelés 500 ezerre emelkedik. Akkor ta­lán lesz elég. A ,,talán”-t én tettem hozzá. Hiszen ha az utóbbi tizenöt évben tapasz­talható igény fejlődésének ütemét nézem, akkor.., És a lakosság szaporodását még bele sem számítottuk. De a szakemberek azt mondják: nem lesz sörhiány 1970 nya­rán. Mit mondhat a riporter? „Ez van”! De legalább meg­írtuk. Rab Ferenc Lottótáj ék oztató A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása alap­ján a 31. játékhéten nem vég­leges megállapítás szerint öt- találatos lottószelvény nem érkezett. Négy találatot 52 fogadó ért el, nyereményük egyenként 83 744 forint. Három találatot 4948 fogadó ért el, nyereményük egyen­ként 440 forint: Két találatot 135 102 fogadó ért el, nyereményük egyen­ként 16 forint 10 fillér! Napraforgó és kukorica vegyes silót takarítanak be a drávafoki termelőszövetkezet 'öld­jéről a gépek Permetfeihők a patakok mentén Megyeszer te működnek az öntözőberendezések Öntözni kell. — Rövid és tömör megfogalmazása ez a jelenlegi időjárási helyzetnek. Az is benne van, hogy eddig nem volt rá szükség, meg az is, hogy most már elkerülhe­tetlen. A szárazság állandó­sulni látszik- óráról órára fogy a talaj nedvességkészlete. Mintha csak összebeszéltek volna a termelőszövetkezetek: szerdán és csütörtökön a me­gye minden pontján csaknem egyidőben indultak meg a szi­vattyúk, működésbe léptek a tavaly nyár óta raktárban porosodó szórófejek. Ha kissé később is, mint más években, Baranya egész területén meg­kezdődött az öntözés. A mohácsi műúton a bel- várdgyula—olaszi elágazásnál permetet szitál arcunkba a szél. Az országút hídja alatt átbúvó árok vize jobboldalt gyéren csordogál, baloldalt azonban egészen a gátig fel­duzzasztottak. Az árok két partján egyszerre 68 szórófej lövelli a vizet. A 40 holdas másodvetésű csalamádét az út mentén teg­nap kezdték öntözni, s azt ta­pasztalták, hogy most még 30 milliméternél többet egyszerre nem bír el a föld — 3,5 órás üzemeléssel permetezték ki ezt A gOrcsönyi termelőszövetkezet szérűskertjében osztagba rakják a csépiéért váró ga­bonát (ERJ3 JÁNOS felvétele) a mennyiséget —, mert ennél a pontnál megindul a tócsa­képződés. A gyors tócsásodás egyben arra is utal, hogy a vártnál több víztartalék van még a talajban. Négy község határán vonult keresztül a vasas—belvárdgyu- lai árok, amely mióta a nagy 100 holdas hásságyi víztározó megépült, kulcsszerepet tölt be a tsz életében. Vízét a tó táplálja és a partjain elterülő földeket 10 kilométer hosszan, 800 méter szélességben öntö­zik. Itt ebben a termékeny parti sávban termeli meg a tsz a zöldtakarmányt. A csator­nán 2 km-ként zsilipeket épí­tettek, melyeket öntözés ide­jén elzárnak és így duzzaszt- ják fel a vizet Ha egy sza­kasz öntözésével elkészültek, a csöveket vontatókon áttele­pítik a soron következő sza­kaszra. Ily módon 750 holdat képesek öntözni évente. Ebből 500 hold a szántóföld és ker­tészet, a többi rét. Ezenkívül a hidori üzemegységben még 80 hold szőlőt is öntöznek a csatornából. A nagy víztározó tetemes — 3,5 milliós — beruházást igé­nyelt, de bőven ad halat is és partjain víziszámyasokat ne­velnek. Az idén már öt vagon halat értékesítenek 1 millió forintért és Így pár év alatt csak halból megtérül a befelő­tetős. Az öntözés hasznáról nem is beszélve, ami pedig legalább olyan nagy. Víztározók a Karasica mentén A Karasdcából Szederkény­ben már öt éve ön törnek mint egy 250 hold kertészetet és szántóföldet. Ezt azonban ké­véséi tők, s építettek egy 15 holdas víztárolót a monyoródi üzemegységben, s ugyanakko­rát Máriakéménden. A Kara­sica és a két mesterséges tó vizéből most 500 holdat ön­töznek. Hat garnitúra öntözőberen­dezése van a tsz-nek, melyből kettő állandóan az 50 holdas kertészetben üzemel, a másik négyet folytan mozgatják. A könnyű műanyagcsöveket diá­kok és asszonyok telepítik át A berendezések naponta 14— 16 órát működnek, s egy be­állásra 30 milliméter esőt per­meteznek ki. Melyik az a növény, amely­nek égetően fontos most az öntözés? Elsősorban a takar­mányok ezek, a 110 hold siló- kukorica és a tarlóvetésű kö­les, ami 66 hold, na meg a cukorrépa, melyet tavaly is négyszer öntöztek meg, s 200 mázsán felüli termést takarí­tottak be, Kiadós „eső“ bűsznaponként Dél van mire a melegben megcsillan egy üde folt, a szilágypusztai tározó víztükrén. A szivattyú áll, a föld alatt futó csővezeték csonkjai, végükön a szórófe­jekkel, árván meredeznek az ég felé. De a tavat katlansze­rű en körülvevő, mintegy 100 holdas földdarabban fekete sá­vok jelzik, hogy pár órával ezelőtt itt öntöztek. — Két hete, hogy folyama­tosan öntözünk, mióta ez a szárazság tart — mondja Ba­logh Zoltán főkertész. aki egyben az öntöző üzem veze­tője is. A hosszú évek tapasztalata alapján két módszerét dolgoz­ták ki az öntözésnek: a papri­ka, a paradicsom és a gyökér­zöldségek jobban szeretik, ha ritkábban, de kiadósabban kapják a vizet. Ezeket 20 na­ponként öntözik meg 40 mil­liméteren felüli csapadékkal. A borsó és a zöldbab sűrűbb öntözést kíván, de kisebb víz­adagot egy-egy alkalommal. Az általános irányelv itt Zen­gőalján mégis az, hogy egy beállásra minimum 40 milli­métert kipermetezzenek. A módszer helyességét a nagy termések igazolják. Ta­valyelőtt zöldpaprikából — szentesi fajta — holdanként 200 mázsás, sárgarépából 215 mázsás, az idei korai feieská- posztából holdanként 178 má­zsás termést értek el. Tavak a sásifi járásban Északnak haladva sűrűsöd­nek a mesterséges tavak, de csak elvétve használják >ket öntözésre. Magyarégregy ha­tárában az úgynevezett Babi­nán, kis tó szerénykedik, vizét azonban már évek óta nem használják öntözésre. Pedig a Mezőgazdasági Vállalatnak nagy szőlő- és gyümölcsterü­lete van itfc Szászvár és Egyházaskozár határában a műút mentén 20,5 holdas tó terül el. A tó az egyházasfcozáriaké, de egy ré­sze átnyúlik a szászvári ha­tárba. A határvita már évek óta tart a két tsz között, de a tó vizéből egyik sem öntöz, kivéve azt a pár hold káposz­tát, amely a kárászi patak mellett húzódik. Pedig a tó­nak nagy, 15 négyzetkilomé­teres vízgyűjtője van, s vize bőséges, az öntözés itt nem zavarná a betelepített halállo­mányt Késő délutánba hajlik az idő, mikor Mágocs határához érkezünk. Két nagy mestersé­ges tó körvonalai rajzolódnak ki a dombok között, s már látni a szórófejeket is. Szek- torosan működnek félkör alak­ban, s a vízsugaraik egymásba érnek. A kertészetben Raffai István főkertész jön elénk. Éppen árut adott át, az aznapi szedést, paradicsomot, zöld­paprikát fokhagymát. A fel- tomyozott rekeszekben főző­tök, kelkáposzta várja a MÉK autóját, amely késik. A 80 holdas kertészetet az egyik tó látja el vízzel, de a szerteszét heverő csövek, csat­lakozók jelzik, hogy komoly öntözésről még nincs szó. Egy­előre hét szórófej üzemel. Erre több volt az eső, s a száraz­ság sem olyan fenyegető, mint a megye déli vidékein. Nagy költséggel sok mester­séges tó épült Baranyában azért, hogy a szárazság rémét elűzzék a környékről. Meg­vannak a berendezések. ki kell használni őket úgy, mint Belvárdgyulán vagy Szeder­kényben. — Rné — * Megkezdődött a silózás

Next

/
Oldalképek
Tartalom