Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

BERTHA BULCSÚ: Füstkutyák ( Regényrészlet) Tompos Gyula tanácselnök motorkerék­párjával Lésén és Okorca között egy eper- iának rohant. Amikor a fehér mentőautó szirénázva a helyszínre érkezett, az elnök már halott volt. A rendőrség megállapította, hogy Tompos Gyula vezetés közben elaludt. A faluban borzongtak az emberek és fekete öregasszonyok károgtak a tornácokon. „Az isten lesújtott a Tomposokra ... A teremtő belát az ablakokon, és megveri a bűnösö­ket . . .” Tompos Gyula felesége őrjöngve szaladgált a szomszédokba, és átkozta azt a pillanatot, amikor Okorcára betette a lábát. A temetésein bele akart ugrani a sírba. Ami­kor lefogták, zokogva üvöltözött: „Itthagy­tál Gyula... Te hűtlen Gyula ... Megöltél, engem is megöltél... !” Krizek János a temetés után három nappal meglátogatta az elhunyt tanácselnök özve­gyét. A termelőszövetkezet nevében meg­ígérte, hogy gondoskodnak az árvákról, az asszonynak pedig felajánlotta a kertészbri­gádban a tizedik helyet. Tompos Gyuláné sírt, és Krizek nem tudott neki semmi vi­gasztalót mondani. Krizek álmában újra megjelentek a kísér- tetkutyák. A néma vezérkutya jeleiket raj­zolt az ablakára, és könyörögve lehajtotta a fejét. A zöld vadászkutya szemrehányóan beszélt Krizekhez: — A mi vezérünk a fekete kutya nem ta­taija a nyelvét... A vezérkutya beszélni akar, megszólítani a mezők, nádasok vad­jait ... Énekelni szeretne a nyári éjszakákon, mint más kutyák, más vadak... A mada­rak kinevetik büszke szomorúságát, a fák, a nagy folyó mentén már nem becsülik... Neked szellemparancsot hoztunk, s te kés­lekedsz... Ne felejtsd el a fekete éjszakát, emikor a folyóban maradtál... A kutyáik most mind eljöttek, hogy titkos táncukkal késleltessék a reggelt. ■-írizek a zöld vadászkutya feje felett ki­pillantott az ablakon. Sok kutyát látott. Az út közepén egy szomorú fekete kutyaszobor ült. Mögötte állt az alacsony foxterrier, és n-agasra tartotta a táblát, melyen a rajzolt szellemparancs volt. A kutyák hat sorban imbolyogt.ak körülöttük, előre-hátra, előre- hátra. — Te ismered a helyet — mondta a zöld vadászkutya. Krizek bólintott, aztán a csukott ablakon ál az utcára lépett. A kutyák hullámzó ének­be kezdtek, és libasorban kísérték az istál­lókhoz. Krizek egy bizonytalan kiterjedésű területre mutatott: — Ez az a hely. A kutyák némán ástak, aztán pirkadás előtt újra felhangzott hullámzó énekük. A zöld vadászkutya ünnepélyesen megállt Kri­zek előtt: — A nagy jakut sámán segítőtársa egy veszett kutya, egy veszett róka, egy törpe, egy fejetlen ember és egy fajdkakas... A n': vezérünk a fekete kutya hamarosan be­fejezi öröméneikét és beszél veled. Amikor a kutyák hullámzó éneke el­halkult, Krizek előtt megállt a fekete vezér­kutya, és az alacsony foxterrier a táblával. — Te a kutyák szövetségese vagy... Meg­mutattad a helyet, én megmutatom neked a szellemparancsot, amit a ködös mezőkről hoztunk — mondta a vezérkutya, és az ala­csony foxterrier közelebb lépett a táblával. — Mit jelent ez a rajz? — Ez a bűn emberarca, ami folytatódott. Figyelned kell, mert a közeledben vannak — mondta a fekete vezérkutya, aztán hirte­len füstszerűvé vált, csali a szemei világítot­tak titokzatosan. Furcsa füstkutyák ültek Krizeik előtt, aztán a hűvös hajnali szellő megemelte őket. A szélben sodródó, alakta­lanná váló füstkutyák hullámzó énekét Kri­zek még sokáig hallotta. Másnap délelőtt az üzemegységiroda előtt megállt egy vontató. — Jónapot. Ide lesz a szekrény? — kér­dezte egy ismeretlen ember. Krizek csodál­kozva nézett. — Milyen szekrény? — Az üveges szekrény, a könyvek, meg az Írógép ... — Nem ide. — Az elnök azt mondta, hogy ide lesz. — Akkor ide — mondia Krizek, és értet­lenül bámulta az embereket, akik egy üve­ges könyvszekrényt, nagy köteg folyóiratot, néhány könyvet és egy írógépet cipeltek az üzemegység irodájába. Amikor elmentek, Krizek kihúzott a stószból egy könyvet és a címre meredt: „Korszerű talajművelés”. — Nocsak — mondta Krizek, aztán a könyveket, folyóiratokat berakta a szekrény­be az írógépet az asztalára állította és ki­próbálta. Tizenegy óra tájban megérkezett az elnök és az agronómus. Idültek a brigádvezetők szókjére, az agronósius megtömte a pipáját és keresztbe vágta a lábát. — Na János, hoztunk neked egy-két va­cakot. Most aztán írógépelhetsz, olvashatsz, kinézheted a folyóiratoikibóit, hogy mikor kell szántam — mondta az elnök és röhögött — Mi történt vetelek? — kérdezte Krizek és gyanakodva nézegetett a főnökségre. — Semmi nem történt. Ez jár neked. — Ha jár, jól van ... Hanem cemantv. nem jár? —Az is jár. Holnap hozza a vontató. Mennyit is kértél? — Tizenkettőt... — Húszat hoznak, hosszabbak mint a ré­giek ... Jövőre úgyis több kell, mert nagy hústermelés lesz... Mi újság itt Okorcán, szidják az elnököt? — Kit szidjanak? — Téged ... Hallom vered a brigádveze­tőket ... — Nem igaz... Kérdezd meg' őket, — Tudom, leestek a szekérről. — Ezért, jöttetek? — Nem .. . Erre jártunk, azt ■« hallottuk, hogy van egy újításod. — Nekem? — A cédula küldés. —Nem újítás az. Itt járt tavaly az a ta- pasztalatcserés agronómus, az mondta, hogy náluk így csinálják. Gondoltam kipróbálom. — Nem emlékszem erre.:. — Az elnöknek nem kell emlékezni, az elnöknek elég, ha tekintélye van .. — Tüskésdisznót reggeliztél? — Hát ide figyelj János! Az újításodat be­vezetjük az egész téeszben, csak egy kicsit módosítunk rajt. Azért hoztuk az Írógépet, hogy ezután gépen írjátok az értesítéseket. Ha gépen írod, akkor hivatalosabb, paran- csolóbb. Pecsétet is tesztek rá. Itt egy bé­lyegző, nesze — mondta az elnök, és nagy gutaütéses kezével az asztalra tett egy pe­csétnyomót. — Aztán ne egyet küldjétek a tagoknak, hanem kettőt. Indigóval csinál­játok, a brigádvezető mind a kettőt kiviszi a tagnak, és az egyiket aláíratja vele. Az aláírt értesítéseket lerakjátok egy dossziéba. Jó?... — így is lehet... — Na, most gyere és fizess nekünk egy fröccsöt. A hatalmas, nagytestű elnök, a szótlan agronómus és Krizek végigvonultak a fa­lun. Az emberek összesúgtak mögöttük, és a faluban elterjedt a hír, hogy a központban készül valami. Somor másnap már biztos forrásból tudta, hogy az üzemegységvezetőt rábeszélték az autóvételre. Az elnök, Krizek- nek adja a hin tóját, de hetenként egyszer az autóba is beülhet, amikor éppen az agro- nómusnak vagy az elnökinek nem kell. A hír mindenkit szíven ütött, csak Joe, a kü­lönös kovácssegéd italozott nyugodtan, és piros sportkocsijával beleszaladt egy friss szalmakazalba. Az autót csak napok múlva tudta a kazalból kibányászni. Krizek többször találkozott Fésűs Mariká­val, és esténként boldog elégedettséggel tért pihenőre. Nyugalmát azonban tíz-tizenegy óra tájban általában megzavarta Szép Hús, s a helyzet kezdett tarthatatlanná válni,' Krizek megkockáztatott néhány elszakadó hadmozdulatot, de az eredmény siralmas volt. Szép II us minden alkalommal dühödt rikácsolásba kezdett: — Tudom én honnan fúj a szél! össze­szűrte, a levet a cafka Sárival... Francos likőröket isznak a redőnyös házban, és disz­nólkodnak ... Mindenki tudja! A cafka Sári egész nap magáról beszél a kertészetben, „hogy ez a Krizek micsoda jópofa, ez a Kri­zek így, ez a Krizek úgy..Pongyolás nő köllött magának, raffinált bugyi meg fösték- szag. De én kitiprom a belit annak a rin- gyónak, én ki! Amikor Szép Ilus felfedezte különös Joe-t, és a tyúkszaros autóban pöffeszkedve pará­dézott a falun végig, Krizek fellélegzett. Érezte, hogy megmenekült, nagy őszinte sze­relmét teljesen Fésűs Marikának szentelheti. Boldogan fröccsözött Illésnél, és zavartalanul átaludta az éjszakát. Az élet azonban bonyo­lult. Krizek nagy nyugalma mindössze három napig tartott, a negyediken újra megjelent Szép Hús. Krizek felült az ágyban, hogy mél­tóságteljesen hallgathassa végig a lány ma­gyarázkodását, és hazugságait. Szép Ilus azonban nagyvonalúan átsiklott az utolsó há­rom nap eseményein, és minden felesleges kitérőt mellőzve a tárgyra tért: — Aranyos vénember — mondta Krizek- nek, és a nyakába hullott. Krizek lekent neki egyet. — Akkor is... Akkor is ... — nyószörgött a lány, és bebújt az ágyba. Krizek igyeke­zett kitelepíteni, mire Szép Hús sírva fa­kadt, és ledarálta a szokásos szöveget: — Azt hiszi nem tudom, honnan fúj a szél?!... A cafka Sári miatt pofoz, az köti magának, a föstékszagú ringyó, de én fejbe vágom holnap a kapával, és akkor... — És akkor elmész autózni a féleszű Jóé­val, aki habkövet árult Nápolyban, a lányok lüttyögettak neki Floridában. — Már az is bűn? Magával nem autózha­tok, mert magának még egy rendesebb ru­hára sem telik. Maga... maga... így ment az napokig, s Krizek fokozato­san beletörődött, hogy a. lány Joe ide, Joe oda, a Joe ügy szüneteiben bekopog hozzá. Krizeknek lelkiismeretfurdalása volt, és rá­döbbent, hogy a Fésűs lányt nemcsak kíván­ja, hanem szereti is. Augusztus harmadik hetében Krizek vi­szonylagos nyugalmának hirtelen vége sza­kadt. Az üzemegységirodában megjelent kü­lönös Joe, és a nyakára mutatott: — Főnök! Ide a rozsdás bökőt, ha magát nem csukják le. Nem adok neki egy hó­napot, jönnek a hekusok a meseautóval és úgy hazavágják, hogy öt évig nem lát eget. Pedig az embernek eget kell látni. A kék ég, meg a nagy kék vizek keltenek az em­bernek. Emlékszem, amikor Észak Carolinó- ban melóztam, havonta egyszer elutaztam Elizabeth Citybe. mert tengert kellett lát­nom. Ha egy hónapig nem láttam tengeri beledöglöttem. És tudja mi volt az érdekes'1 Elizabeth Cityben meg állandóan arra gon­doltam, hogy hajóra kellene szállni, és át­kelni az Atlanti Óceánon. Amikor meglát­tam azt a szakramen+omos messzeséget, mea- hülyültem. Egyszer tárgyaltam is már egy harmadosztályú kapitánnyal, de aztán nem lett a dologból semmi, mert... — Ide figyeljen Joe! Fütyülök a maga harmadosztályú kapitányára, meg az egész hülye pofázására ... — Főnök, főnök! Egy pillanat. Nem kell bepörögni, nyugodtan ülhet itt ebben a téesz- palotában, a rendőrök biztosan ideérkeznek. Krizek volt, Krizek nincs... Magánál lop­nak. Nagyon lopnak. Gondoltam megmon­dom, hogy idejében becsomagolhassa az egy váltás fehérneműt, két napi hidegélelmet, a rózsafüzért és a maradék optimizmusát... — Lopnak?! Hogy-hogy lopnak? — Egyszerűen csak lopnak. Fogják és vi­szik. Köszönés nélkül. Se jónapot, se köszö­nöm ... — Biztos ebben!? — Főnök ... Figyeljen. A számat nézze, igét hirdetek. Tegnap egy kicsit elmatattam a körzeti orvos autóján. Adott egy üveg ko­nyakot. Amikor az udvarra értein, éreztem, hogy tudathasadásom van. Kimentem a kert­be hányni, aztán leültem a kazal tövébe, hogy rendezzem az arcvonásaimat. Elaludtam. Amikor felébredtem, két furcsa érzésem volt. Fáztam és zsákok járkáltak körülöttem. Betakaróztam a szalmával, és aludtam to­vább. Hajnalban ébredtem fel, és még min­dig járkáltak körülöttem. Ezt elég furcsának tartottam, és elnéztem őket egy darabig ... Az ember tudja részegen rém hülyéket ál­modik, de mondja meg nekem, hogy a Preiszler-féle műhelytől hányadik házban van a gabonaraktár? — Hányadikban... 1 Egy ... kettő... három. A harmadikban. — Főnök, a raktár egy kicsit elköltözött... — Kik voltaic? — Joe-t nem kell összetéveszteni a rend­őrkutyával. Joe-t nem érdekli, hogy kik lop­nak, mennyit lopnak? Joe-t csak az ér­dekli, hogyan? Főnök, a maga tolvajainak szép mozgásuk volt. Együtt lengtek az árnyé­kokkal, az egész olyan volt, mint a hullám­verés. Emlékszem egyszer láttam néhány né­ger rakodómunkást valamelyik dockban, azok is átvették a hajó Űkázását, együtt mozdultak a... — Hagyja a rohadt hajóit! Azt mondja meg, hogy ismeri a tolvajokat, vagy nem ismeri? — Sötét volt, forgott körülöttem a kert. Néha láttam valamit, de csak árnyakat... Különös Joe távozása után nem sokkal, Krizek János üzemegységvezető is útnak indult. Mogorva arccal érkezett a raktárba, és minden magyarázkodás nélkül átnézte az iratokat. Mindent felírt, megjegyzett. az­tán telefonált a központba, hogy az első va­gon gabonát Okorcáró! vigyék, mert látni akarja ,a raktárhelyzetet. így aztán Krizek ■János hárem nap múlva már tudta, hogy a ‘-akt árnak harminc mázsa hiánya van. A 'ényállást közölte a központtal, aztán a ter­mel őszöve'kezet vezetői ismeretien tettes el­len feljelen+és tettek. A raktáros: levél: -t- ták. aztán a rendőrség néhánv nap mfova őrizetbe vette. A rr k áros tetesse vég'gbőtte falut az emberek kommoytek vonogat'ák a vállukat.,. Pletykák, és rémhírek terjedtek, ííri/ek János pedig csurom vizesre izzad1 éi*7*hon­ként. Cfitm hitek Teljes egészében filmre veszik az OTHELLO előadását az angol National Theatre Company művészeinek interpretálá­sában. Laurence Olivier kiváló alakításával. ¥ A DEFA stúdió filmet készít Kari Lieb- knechtről. A rendező Günter Reisch, a cím­szereplő Horst Schulze. Két szovjet színész is játszik a filmben: Liebknecht orosz sz'r- mazású feleségét Ljudmille Kaszjanovs ala­kítja, egy orosz forradalmárt Mihail Uljanov személyesít meg. * Az ENSZ megrendelésére készíti Terence Young angol rendező az ÉHSÉG című fil­met, a világon még ma is éhező emberekről. Híres sztárok — Rex Hamison, Gregorv Peck, Elizabeth Taylor. David Niven — vál­laltak szerepet a filmben. A színészek gá­zsija szimbolikus: 1 dollár. * Jean-Luc Godard francia rendező két Maupassant novellát készül megfilmesíteni, MASCULIN ET FEMININ (Hínmem és nő­nem) címmel. Az első t őrt énét egy nőről szól, aki aljasul viselkedik egy férfival, mis a másikban egy férfi jellem télén egy nővel szemben. * A XI. taorminai filmfesztiválon a legjobb olasz film dijával a HÁZASSÁG OLASZ MÖDRA című film alkotóit és főszereplőit tüntették ki. A legjobb külföldi film díjá­val a zsűri a My Fair Lady rendezőjét, George Czukort jutalmazta. Amit kevesen a Balatonról Most, amikor autók szaka­datlan sora árad a balatoni országutakon s a parti stran­dokon tízezrek élvezik a tó költők dicsérte, írók-tudósok elemezte vizét, kinek jutna eszébe, hogy lehetett kor. amelyben a Magyar Tenger csaknem teljes kiszárítása szó­ba kerülhetett. A korszak 1 Mária Terézia „áldásos uralkodásának” ideje s a terv elkészítője Kriege i Sámuel matematikus. Latin nyelvű „Descriptiójában” há­rom tervet készít a folyó s a tó szabályozására. Az első: kereken tizenegyezer, a máso­djában tizenkilencezer, a har­madik már százharmincezer holdat nyerne a Balatonból. A gondosan elkészített tér­képre pillantva idejten látjuk, hogy ha a terv megvalósul, alig maradt volna valami az akkor még a mainál is nagyobb tó­ból. A térképen zölddel jelzett csatorna vezeti a Zala vizét Boglár magasságában a meg­csonkított tóba s a Sió piros­sal jelzett levezető csatorná­ja már Szántódnál megkezdő­dik. Azt el kell ismernünk, ho-gy Krieger pontos munkát vég­zett. A folyók percenkinti és köblábakban kifejezett víz- mennyisége a tó mélységi adatai később is helytállók­nak bizonyultak. A nagyralátó matematikus jóelőre kiszámította a munka várható költségeit s jövedel­mét. így tudjuk meg, hogy a harmadik terv, a Balaton majdnem teljes kiszárítása, évente több mint kétszázhet­venezer rhémes forintot, a be­fektetett tőke után csekély öt­venkét százalék hasznot s öt és fél millió forint vagyon­gyarapodást ígért az érdekel­teknek. Pontosabban: a parti birtokosoknak. A Krieger terv oly csá­bító anyagi hasznot kínált, hogy nem győzzük csodálni, miért nem fogadták el. Talán, mert akkor még a föld nem jelentett oly nagy értéket, mint később s töméntelen ho­mokos terület feküdt úgyis parlagon. A kényelmes és konzervatív urak szerencsére így szívesebben választották a bizonytalan gyarapodás he­lyett a halászat biztos és ál­landó hozadékát, de az is lehet, hogy a háborús idők nem kedvezték a vállalkozás­nak?! Ki tudja?! Krieger tervét mindenesetív nem fogadták el. Ma már azt is tudjuk, hogy ha elfogadják, az is többe* ártott volna a vállalkozók­nak, mint a mi szép Bala­tonunknak. Chelnoky szerint az ábrándos terv azért meg­valósíthatatlan. mert a csá­szári matematikus, i— aki akaratlanul is oly sok érté­kes adattal gyarapította isme­reteinket a korabeli Balaton­ról, — alapjában nagyon el­számította magát. Az akkori mérnökök talán még nem is­merték az összefüggéseket a vízfolyások esése és emésztő­képessége között. A tervezett csekély esésű Sió csatorna so­hasem szárította volna ki a Balatont A Krieger terveitől így meg menekült Balaton azonban még soká vált a fürdőzök pa­radicsomává. A Balaton első reklámja Az elmúlt kétszáz esztendő első felében, a Balatont so­káig csak Füred jelentette, amelynek szénsavas forrása ke rül már kibontakoztak a für­dőélet nyomai akkor is. ami­kor a kül- és belföldi utazók a Balaton felfedezésére indul­tak. 1777-ben Fejér Antal próká­tor írta — maga és mások mulatságára — Füred első ver ses reklámját, ősét: a pros­pektusok, kalauzok, útiköny­vek ezreinek, amelyek azóta s mézes szóval csábítják a Ba­laton környékére az utasokat. A kétszáz esztendős múlt ha­gyományait versek őrzik a régi Kútház falán. Berzsenyi írta az egyik elsőt, „a Japet fiának sássá dúlta” veséjét gyógyító dicső forrásához. — Utána a többiek, az 1963-ban itt járt Bér da Józsefig. S így azt mondhatnánk, hogy majd­nem kétszáz esztendeje tart*a „Dalnokverseny” Füred for­rása körül. Dalnokverseny a Balaton első nagy viforláspályája körül A Füred vizét dicsőítő köl­tőket a visszanyert egészség öröme, s a forrás embergyó­gyító ereje késztette dalra. Ám ugyanakkor meg kell emlé­i * »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom