Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
f Arató Károly: Csoda oJi uduahon Dél van — a rongybabákkal játszó gyermek úgy vágódik ki most a nyárba, ahogy a virágok, első szerelmek pukkanva törnek napvilágra. Elhűlve nézem: hihetetlen! Az ólak túlvilági fényben égnek, csillog a szemétdomb s a kertben szanaszéjjel sülttökök heverésznek. Csak most veszem észre: sarkantyús, hetyke kakasunk félelmetes árnya, ím, rajzszögekkel van odaszegezve a szomszéd ház homlokfalára. Csak most látom: vadul pörögve szállnak a magasban szikrázó tolla míg idelent a tyúkok nyögve a porba izzó tojásokat tojnak. Némán figyelem, amint tovaballag egyetlen malackánk: röfögve megy világgá — zöld zászlókkal szaladnak a part menti füzek előtte. Dél van — váratlanul maroknyi gyerekkorom süt rám egy pillanatra! Üvegvárat látok ragyogni, pedig csak düledező, ócska pajta. Bárány« Fereuc: (fűstazuót Hajamra száll a város füstezüstje, tekintetem is szürke-sugaras, immár dúdolva járok, nem fütyülve, huszonnyolc éves, őszülő kamasz. A lányokat se szólítom le folyton virtuskodó mohón ma már sehol, szórakozottan magamhoz mosolygóm akibe vágyam éppen megbotol. Nem csattanok fel már az asztaloknál csak lassan szólok, csöndes-élesen, s ha megkötöz az intrika-folyondár: nem tépi, csak lefejti a kezem. A' wurlitzerbe nem dobok he pengőst, rossz csíny a hamis pénzen vett ricsaj, még a veszélyes csínytevés se fed hőst, legföljebb vásott vakmerőt takar. Sn jól tudom, hogy nem megalkuvás még a férfikorral ez a fegyelem, csak — mint vetőjét formázza az árnyék — éveimet majmolja jellegem. Tudom, hogy az a konok iobogás, mit szememben hordtam — szivembe kerül, ** majd annál fehérebben parázslik, minél mélyebbre zárom ott beiül. keznünk egy másik balatoni tárgyú dalnokversenyről is, amely már sokkal prózaibb téma körül keletkezett. Ma már nehéz elhinni, hogy valamikor az ország legjobb költőit egy balatoni sószállító gálya is megihlette. Mégis így volt. Az 1797. nyarán Keszthelyen vízrebocsátotf Phönix gályát nemcsak versben, hanem zenében is megénekelték. s több festmény és korabeli metszet őrzi emlékét. A Phönix nagy hírnevét annak köszönhette, hogy a maga korában az első valamirevaló hajó volt a Balatonon. Igaz, mintegy százharminc esztendővel előbb Evlia Cselebi, a híres török világutazó még negy.ven-ötven balatoni hajóról tud, de a XVIII. században csaknem teljesen megszűnt a tavi hajózás. Annál nagyobb volt a lelkesedés, amikor Festetics György, a helikoni ünnepségek kezdeményezője, s a Georgikon alapítója, Antonio. Bori olasz mesterrel felépíttette a híres gályát, amelyet annyi egykori útleírás is említ, hiszen a Phönix fedélzetén meg fordultak a Balatont akkortájt felfedező külföldi utazók is. A költők legjobbjai, Berzsenyi, Virág Benedek, Batsányi, Baráti-Szabó, verseket írnak a keszthelyi hajóhoz, ünnepelvén benne a haladás jelképét. „Nézz e kis példára, Magyar Föld nagy Népe! — kiált fel Batsányi János. - Ez lehet még a Te ujulásod képe.” A „KisVudy" az első gőzhajó Ahogy a Phönix az első nagyobb fajta balatoni vitorlásgálya. úgy lett híres az első gőzhajó a Kisfaludy is. A trieszti, komáromi hajóácsok a füredi réteken szereltéit ösz- sze az • Albionból hozatott gőzgép alkatrészeit, s 1846. szep- temgber 21-ón aztán Széchenyi István bocsátotta első útjára a szép iapátkerekes, karcsú gőzöst, amelynek képét annyi légi metszet őrzi. És az ünneplők közül megint nem hiányozhattak a kor költői, akik a haladás minden új mozzanatát kitörő lelkesedéssel köszöntöttek. A „hullámzabolázó gőzös”- höz aztán nemcsak vers, hanem számtalan kedves történet is fűződött. Sok ideig maradt a tó vizének magányos vándora és természetes, hogy a parti lakosság képzeletében távoli óceánok kalandos romantikáját idézte fel. S valóban, ha nem is tengeri élmény volt, de eleinte kisebb vállalikozásszámba ment a hajóutazás. Még sok esztendővel később is, — amikor már megépült a siófoki kikötő, — a sekély vizű Sióba nem tudott bejutni a hajó. Kint a nyílt vizen horgonyzott hát le, s az utasokat kötéllel vont csónakokkal húzták ki a móló végére, ahonnan két révészlegény evezett be velük a gőzöshöz. Egy ilyen bonyolult beszállásnál Jókai Mór is vízbe esett csónakjából. Siófokon nem állt meg a vonat S.ha már Siófokra értünk azt is el kell mondanunk, a déli partot benépesítő fürdőhelyek kialakulása voltaképpen a vasút megépítésével kezdődött meg. S mily érdé- kés. hogy akkor 1861-ben átadták a forgalomnak a Budapest—trieszti vonal Nagykanizsáig terjedő szakaszát, Siófoknak. még két évig állóJanus Pannonius portrék Augusztus 29-e nemcsak a szomorú emlékű mohácsi csata napja, hanem a magyar reneszánsz legnagyobb költőjének, Janus Pan- noniusnak születésnapja is. Illik tehát megemlékezni ezen a napon Pécs nagy költőjéről, akinek csodálatos költői tehetségéről, nagy latin és görög tudásáról legendákat meséltek a kortársak. Közel 4 századon át — írja róla Gerézdi Rábán — Petőfiig ő az egyetlen magyar költő, akit ismert és elismert Európa. Városunk büszke lehet arra, hogy Mátyás ki rály humanista püspöke Pécsett székelt. Nevét az utóbbi évek tettek ismét ismertté. Ma utcanéven kívül gimnázium és múzeum viseli nevét. De nem így volt ez régen! 1934-ben, Janus Pannonius születése fél évezredes évfordulójáig semmiféle intézmény vagy utcanév nem emlékezett a nagy költőre. 1928-ban ezért a Városi Tanács felkérte Sző- nyi Ottót, hogy tegyen javaslatot a János utcában a nagy évfordulóra elhelyezendő emléktábla szövegére. A szöveg elkészült, közölte is a Dunántúl 1928. január 24-j száma. A közzétett szöveg azonban több tekintetben is hibás volt. Helytelen volt a tervezetben Janus Pannonius családneve és az a megállapítás, hogy ő volt „az első magyar nyelvtan írója.” Szerencsére, az emléktábla sző vege csak tervezet maradt, az mléktábla nem készült el. Közeledik viszont i városunk földjébe nyugvó lágy költő halálának 500. évfordulója. Mily szép lenne, ha szobrokban egyébként is szegény városaink a nagy évforduló előtt elkészíttetné Janus Pannonius szobrát! Felállítására több hely is kínálkozik. Akár a Felsősétatér keleti oldalán, akár a Tanárképző Főiskola előtt hely adódnék rá. A szoborkészítésre már előzmény is van. A Janus Pannonius Gimnázium igazgatósága az iskola részére elkészítette Palkovics Lajos szobrász- művésszel a költő mellszobrát. A művészi portréhoz alapul Janus Pannonius ezüst piamása sem épült. A tő déli partján csak Szántódon, Bogláron, és Szentgyörgyön állt meg a vonat. A Kisfaludy gőzös akkor még egyáltalán nem tudott kikötni Siófok eliszaposodott partjain s a szán- tódi „kiállón” vette fel az északi partra utazó vendégeket. Síneken mozgó fürdőhöz A balatoni fürdőhelyek múlt századbeli jellegzetességei közé tartoztak azok a szép tornyos, faragott homlokzatú fa- fürdőházak. amelyek közül az utolsót néhány esztendeje bontották le a Keszthelyi Szigetfürdő helyén. Ezek között is hírességnek számított a díszes homlokzatú siófoki „svájci stílusú” fa fürdőház, amely 1878-ban a fejlődő fürdőhely legnagyobb nevezetessége. Az „elegáns és célszerű” kivitelben készült „Magyar Tengernek keresztelt épület százszemélyes társalgótermének nagy ablakai s emeleti kilátószobája a tóra néztek, s nyolcvan kabinjában minden kényelmet megtaláltak a fürdőzők. S hogy a korabeli technika vívmányai se hiányozzanak, az egész pompás fürdőház síneken járt s ha a téli idők eljöttek egyszerűen partra tolták, hogy a jég ne árthasson az épületnek. Úgy mondják, nem is a jég pusztította el, hanem már a következő évben a Balaton magas vízállása. A víz kidöntötte akkor még a parti fákat is s a lakosság csónakon járt a parkban. A magyar tenaer „kütengere" A tó környékén a természet szinte pazarló gazdagsággal hintette szét kincseit. Ezek között annyi • kuriózum, hogy kettje szolgált. Ez sokáig a Pécsi Egyetem: Könyvtárban volt, de onnan rejtélyesen eltűnt. Szőnyi Ottó a plakettet ekként írja le: „Ovális alakú, hosszabb átmérője majdnem 8 cm. Egyszerű, domború szegéllyel körülvett mezőben, félmagas domborműben Janus Pannonius szembenéző félalak ja: püspöki díszben. Lelógó bajusza és rövid szakálla van. Haja nem látszik. Fején a püspöki mitra. Nyaka meztelen. Válla alig van. Vonalas sze- gélydíszú és beporeolt rendetlen vortalkákkal borított palástját egy kerek gomb fogja össze a mellén. Melle előtt a bal váll felé dűlő helyzetben sarlós görbületű pásztorbot. Az alaktól balra öttornyos és háromszögű ormos épület (templom). Ez alatt kezdődik és a fej körül folytatódik a felirat, mely hitelesen így szól: Joh. Ce singe Eps. V Basilic. A plakett háta teljesen sima. Hogy ez a plakett pecsétnyomója lett volna Janus Pannoni usnak, mint Haas Mihály (ki különben is hibásan közli a feliratát) állítja, az már csak azért is ki van zárva, mert a plakett reliefessége ellenkezik a pecsétnyomó fogalmával.” Stilisztikai sajátságai ellene szólnak annak, hogy ez a plakett Janus Pannoniussal egykorú lenne. A felirat betűtípusai sem felelnek meg a költő kora gótikus minusculái- nak, vagy a reneszánsz anti- quájának. Szőni a plakettet „barokkízú”-nek mondja. A másik mellkép eredetileg Ernst Lajos Géza gyűjteményében volt. Ez egy meg sem próbáljuk felsorolni. Nagyrészüket, mint a tapolcai medence bazalt-vulkánjainak mesevilágát, látásból vagy írás ból úgy is ismeri legtöbb olvasónk. Válogatnunk kell tehát azok közt, amelyekről talán kevesebben hallottak. Bizonyára ezek közé tartozik a Kővágóörs környéki kőtenger, amely érdekes és messzeföldön híres látványossága volt a földtan tudósainak. A hajdan e vidéket elborító Pannóniái tenger turzásából keletkezett homokkövek, sokszor kocsi, sőt háznagyságú sziklatuskók hevertek itt a rétek, szántók, szőlők között, s akadt olyan is, amelyikbe pincét vájtak. A Magyar Tenger partvidékén elterülő híres „kütenger”, kisebb, védetté nyilvánított darabját ma is megcsodálhatják a Káli medence turistái. A Balaton kuriózumairól könyvre is futná. Ám e vidék legnagyobb kuriózuma múltban, jelenben, s bizonyára a jövőben is a Balaton marad. Mert azok, akik a tó lassú kiszáradásáról szóló rémhíreken riadóznak, még akkor is tévednek, ha hasonlatosak az anekdótabeli ijedten kérdezősködő polgárhoz, aki megköny- nyebbülten sóhajtott fel, amikor megtudta, hogy a világvége nem egymillió, hanem tíz millió év múlva következik be. Nem, a Balaton nem fog kiszáradni. Akik sorsát szívükön viselik, ismerik a Zala isza- posításának s a lerakódásoknak minden problémáját. S ma már gondjuk van s lehet rá, hogy sem ezeknek, sem az időnek ne sikerüljön kiszáríts ni a Magyar Tengert. Ahogy nem sikerült Krie gemek sem. Lipták Gábor | kerek csontplakett, 61 mm. átmérőjű érem. Gohl Ödön a Numizmatikai Közlönyben (1911. 87. lap.) ekként írja le. „Mellkép szemben, kissé jobb felé hajtott fejjel, hajadon fő vei, hegyes szakállal és bajusszal. Testét galléros reverend: födi és mellkereszt díszíti. K. rül IOH. CESINGE EP. Q ECL. Az eiem mezejét bevésett inda-motívumos díszítmény borítja. Erősen eidre- álló sima szegély.” Gohl megjegyzi még. hogy a pécsi cisztercita főgimnázium gyűjteményében is volt egy ugyanilyen csontérem. Mivel egyik plakett sem egykorú, s mivel mindegyik egymástól eltérő, öreges Janus-íe- jet ábrázol, a 30—35 éves költőt egyik plakett-képpel sem azonosíthatjuk. Ha a köriratok nem tanúsítanák, nem Is tudnánk, hogy Janus alakját sejthetjük a plakettképekben. Milyen volt hát Pécs koszorús költője? Ma radt-e fenn róla valamiféle hiteles festmény? Maradt. A köl tő egyik 1458-ban írt panegiri- kusában (Laus Andreae Mantegna Pictoris Patavini) magasztalja Mantegna művészetét, aki kettős portrét festett: a magyar humanistáról és annak jó barátjáról, Galeotto Marzioról. Janus versében a nagy hasonlóságot és az élethűséget dicséri. Ez a Páduá- ban készített festmény azonban nyomtalanul eltűnt. Nem tudjuk, megsemmisült-e, vagy valamelyik képtárban lappang még. Van azonban még egy kép Janusról. Vásári: Vita di Man tegna c. művében említi, hogy a festő 1448—1555 között a pá duai Eremitani-ban levő szent Kristóf mártíriumát ábrázoló freskón megörökítette kortársait is, többek között lefestett egy magyar püspököt is, „egy teljesen hóbortos embert, aki egész nap Róma utcáin kószált.” Ismerve a költők excentrikus voltát, és mivel Janus Pannonius akkor éppen Páduában élt, erősen bihetó. hogy Mantegna ezen a freskón jóbarátját, az őt verssel dicsőítő Janus Pannoniust örökítette meg viszonzásul. Balogh Jolán véleménye szerint a freskón látható alak csak Janus Pannonius lehet. A sok freskóa.a.; közül azonban Janus Pímro- nius portréját csak úgy .-merhetnénk fel. ha erre lepne va- lamiféle támpontunk. A becs1 Plantu^-kódex címlapján két miniatűré látható. Fraknói Vilmos és mások szerint (Huszti nem ismeri el) a miniatúra egyik képe a kódex megrendelőjét, Vitéz Jánost ábrázolja, a másik pedig egy hosszúhajú fiatalét, akiben Janus Pannoniust vélhetjük. Annak ellenére, hogy a miniatúra profil arc, mégis könnyen kivehető rajta a kerek fej fekete hajjal, a magas nyak, a mongolos járomcsont, az orr, a száj és az áll vonásai. Ha ezeket összevetjük a freskó elmélázó, de komoly fiatalemberének vonásaival, a hosszú nyakat fejfordítással fei oldó képben költőnkre ismerhetünk. Az ifjú olaszos öltözetén nem csodálkozhatunk. Mátyás reneszánsz udvarában az olasz viselet nem volt ismeretlen. Az éveken át Itáliában tartózkodó Jan-usnak minden bizonnyal ilyen ruhája lehetett. Ha az újabb irodalomtörténeti művek képanyagát vizsgáljuk, feltűnő, hogy mennyire eltérőek a bennük közölt Ja- nus-képek. A Keresztury Dezső álltai szerkesztett A magyar irodalom képeskönyv« (1956.) csak Vitéz János-képel közöl, Janus portréja kimaradt a műből. A Bóka—Pándi szerkesztette A magyar irodalom története 1849-ig (1957.) . a Plautus-kódex miniatúráit nyomatta ki, a Magyar irodalmi lexikon (1963.) képszerkesztője az ezüstplakettes portréhoz ragaszkodott, és csak a Klaniczay-Szauder-Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet (1961.) közli a Mantegna-íéle Janus-képet. Aki Janus Pannonius alakját szoborrá mintázza, úgy gondoljuk, annak a Manteg.ua- kép mellett kell leadnia szavazatát. Dr. Tóth István ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉS — Bőkor jön már haza a feleség« a szabadságáról?
