Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
r fMS. AUGUSZTUS ML------------------------------------------------,UUplO, 3 T erv és összhang Most é— nShány nap elmúltával — előszedem a jegyzetem, belelapozok, újra átrágom magam az adatokon, a zárójelek közé szorított széljegyzeteken. És egyre világosabb: a termelés, ügyintézés, kooperáció látszólag áthatolhatatlan falán rések keletkeztek. Ahogy a bólyakötélre — bizonyos távolságban — fel- hurkolt csomók, úgy jelentkez. nek itt is a logikai bukfencek. amelyek aztán számtalan akadályt képeznek egy üzem termelési menetében. Puskás Sándor, a Pécsi Ruhaipari Vál lalat igazgatója egy egész dél- előttön át rakja elém a papírokat, kimutatásokat és magyaráz és érvel. Nem először s nem csak nekem. A vállalat — amelynek szép, modem konfekció üzeme nem rég épült ide a József Attila utcába, de ezen kívül rendelkeznek még több méretes mű- hellyel-bolttal a városban <— a következőket adja piacra: férfi-gyermek öltönyök, felöltők. télikabátok, férfi-női-gyer mek feSsőnadnágck, férfi- gyermek ingek, női kombinék, pizsamák, tomamadrágok, stb. A vállalat —« az első félévre kivetett forint tervét 93,4 százalékra teljesítette, vagyis 19 millió 700 forint helyett 18 millió 400-ra. Amikor ennek okáról érdeklődtem, Puskás Sándor meglepő választ adott: — Szerintem jól dolgoztunk. Sőt, az lett volna a baj, ha forintba« túlteljesítjük a tervet. .. Hogy miért lett volna „baj", az kiderült. De először nézzünk csak néhány érdekes adatot. Az egy főre eső d a- r a b mennyiség. 1 műszakra számítva a múlt év azonos időszakához hasonlítva 15,5 százalékkal emelkedett a kabát-gyártásnál. A zakó-szalag nál 13,5 százalékkal a nadrágnál 17,2 százalékkal, a fehér- neműiszalagnál pedig 48,9 százalékkal nőtt az X főre eső műszakonként! termelés 1905 első felében. Ez utóbbinál például két tűs gépeket állítottak be a termelőébe, ezenkívül 1— gondos átszervezéssé! — szink_ ronba hozták a termelés különböző folyamatait. De ezek az adatok csak a termelékeny- sás növekedését bizonyítják, íbéralap, létszám maradt) azon ban választ ebből nem kapunk arra. hogy a forinWerv teljesítésén miért esett csorba? — Nos Jártja, az a baj, hogy vállalatunk munkáját nem anyagmentesen mérik, hanem az anyag értékének tükrében. Puskás Sándor elmondja, hogy az egész vállalat évi terve 39 millió forint, ebből 29 millió a konfekeióíizemé. Itt vairrhatnak — mondjuk férfiöltönyöket — drága szövetből, vagy télikabátokat a nagyon jóminőségű, és szintén drága krombiból is. Ha az üzem vezetősége és közvetlen felettes szerve, a Városi Tanács ipari osztálya — figyelmen kívül hagyná a kereskedelem, illetve a fogyasztó igényét — könnyen kivághatná a rezet egy hatásos tervtetjesítéssel, vagy túlteljesítéssel —. forintban ;.. Csupán drága anyagokból kellene legyártani az öltönyöket s akár félév alatt is jelenthetnék, hogy 39 milliós tervvel készek. De a vállalat és az ipari osztály mindenek felett a fogyasztó kívánságát tartja szem előtt. A konfekciótól alacsonyabb árakat vár a lakosság. — Tehát mi olcsó, mindenki számára megfizethető konfekciót gyártottunk, hozzáteszem: ugyanolyan gonddal elkészítve mint a drága szövetekből készült ruhákat, A forinttervet ez érzékenyen érintette, viszont mennyiségileg növeltük a termelést. És persze..; ami a lényeges... eleget tettünk a fogyasztó kívánságának. Hogy csak egy példát em r lítsek: hatvanöt forintos eladási árban gyártottunk nagyon szép puplin ingeket. — Ha ez így van, miért olyan maga« szinte irreálisan magas — a forintterv? •— Nem tudom. Az Országos Tervhivatal a megmondhatója. Én persze nem állítom azt, hogy a 39 milliót nem érjük el ebben az évben. De az ellenkezőjében sem vagyok biztos. Éppen azért nem, mert némely felsőbb intézkedés bizonytalanságban tant bennünket a tervteljesítést illetően. *— És pedig? — Az Országos Tervhivatal 38 milliós termelési értéket vár tőlünk ebben az évben. Ehhez mi benyújtottuk az anyagigényünket. Azonban a tervhivatal, anyagigényünknek csak körülbelül negyven százalékát tudja biztosítani. A többi hatvan százalékot majd hogy nem úgy kell összekoldulnunk az ország különböző textilgyáraitól. Ebből származik a bizonytalanság és ez kedvezőtlenül hat ki a termelés jövedelmezőségére. Mon dók egy példát: a vásárlók keresik a jeszter és peszter nevű műszálas anyagokat. Nincs. Az első félévre 180 métert kaptunk, ami talán 60 öltönyre elegendő. Még szerencse, hogy néha vi szonylag könnyen megy a „koldulás”. Erre a 114-es minisztertanácsi rendelet adott lehetőséget. miszerint 40—60 százalékos leértékeléssel felvásárolható az elfekvő anyag és árukészlet a vállalatok, üzemek számára. A Pécsi Ruhaipari Vállalat élt is az alkalommal és azt a bizonyos 60 százalékot próbálja ezen az úton beszerezni anyagban a Zalaegerszegi Ruhagyártól, a Hungária Vegyiművektől, a REXÉRT-től, Újpesti Posztótól, („sipun” esőkabátanyag, műszálas, fésűs vagy kártolt szövetek, angol puplin ... stb.) De ez a rendelkezés a jövő évben már érvényét veszti. Mi lesz azután? — Nem tudom. Az az igazsághoz tartozik, hogy az Országos Tervhicatal ugyan minden évben feszíti a tervet, és minden évben az anyagigényeknek még csak a felét sem fedezi és mi minden évben teljesítjük a tervet Ennek ellenére. I — Akkor nincs bej — jegyzem meg némi éllel. — Persze. Csak éppen az idegei mennek tönkire az embernek. Éppen a bizonytalanság miatt. Tőlem megkövetelik csak éppen az anyagot nem kapom tervszerűen. És most jön a harmadik logikai bukfenc. Tessék csak jól megfigyelni. A REXÉRT nevű intézmény szállítja az anyagot a Ruhaipari Vállalatnak, a vállalat az anyagból árut gyárt, az árut átadja a kereskedelem nek. A Ruhaipari Vállalatot kötelezik arra, hogy a kereskedelemnek egy negyed év alatt a következő ütemben és arányokban szállítsa le a konfekciót: I. hó 30 százalék, II. hó 30 százalék, III. hó 40 százalék, Ez így rendjén is van, s ezek után joggal feltételezi az ember, hogy a REXÉRT is azonos ütemben szállítja le a Ruhaipari Vállalat számára a szövetet, illetve a ruhához szükséges kellék-anyagot, szi- tavásznat, vatelint... vagyis a „lenáírut”. De a REXÉRT- nek más a szállítási ütemterve. Még pedig ez: szövetből I. hó 3 százalék, II. hó 9 százalék, III. hó 88 százalék. Vagyis a Ruhaipari Vállalat hiába akar a kereskedelemnek az I. hónapban leszállítani tízezer öltönyből 3 ezret, ha a REXÉRT csak 300 öltönyre való anyagot szállít erre az időszakra. De ez még semmi, mert a REXÉRT a kellék-anyagot, a lenárut viszont 31,5, 33,1 és 35,4 százalékos arányban szállítja, ami megfelelő ütem, de mit csináljon a konfekcióüzem a vatelinnal, meg a szitavászonnal, ha nincs hozzá szövet?! *— Miért nem teszik szóvá ezt a szervezetlenséget? Puskás Sándor dossziét vesz elő: •— Kora tavasszal hallgattam a rádiót. Ha jól emlékszem, az volt a műsor jellege, hogy „Ennél az asztalnál mindent el lehet mondani”. A riporter a könnyűipart miniszterrel, Nagy elvtársnővei készített interjút. Ekkor ötlött az eszembe, hogy ezeket a problémákat megírom. Meg is írtam. — Váliasz? — Kaptam. A tniiniszter- asszony nagyon szívélyesen em lékeztetett engem egy másik rendeletre, amely szerint ezeket a szállítási ütemterveket összhangba lehet hozni. Én ismét írtam egy levelet, amelyben elmondottam, hogy az a rendelet ránk ilyen értelemben nem vonatkozik, vagyis az ütemterveken mi nem tudunk változtatni. De erre már nem kaptam választ. Pedig ez is olyan rendelet, amely ma már elöregedett, hiszen 1955- ben jelent meg, azóta tíz év telt el! Amit leszűrtem beszélgetésiünkből; túl sokat bízunk a véletlenre. Talán éppen abban az arányban, amilyenben megnyilvánul az anyagigénylés fedezete is. A 69 kontra 40 százalék mintha szimbóluma lenne egy bizonyos mértékű szervezetlenségnek. Mert az üzem teljesíti a tervét, az biztos, de „lehet”, ez csak „véletlenül” sikerül, ha sikeresen kilincselnek anyagért. És az is „lehet” hogy az idén nem fizetnek ki a kereskedelem részére 30 ezer forint kötbért, éppen a késedelmes szállítás miatt, bér ezért a REXÉRT okolható. „Lehet”, hogy jövőre több nye reséget fizetnek a dolgozóknak, „lehet” hogy kevesebbet. Lehet, hogy csak az idén fordult elő: másfél napi termelésre való anyaggal rendelkezett az üzem egyik-másik gépsora, jövőre nem. Vagy pedig többször előfordul. Lehet. Ez az a bizonytalanság és a logikai bukfencek sorozata, amely tapasztalható ennek a kis üzemnek életében —, tőlük kívül álló okok miatt. Ez) viszont nem „lehet”, hanem biztos. Rak Ferenc cízülck! ^agyszü’ők! Gyermekeik nyárvégi zsebpénzét és kisebb iskolaszereinek összegét könnyen biztosíthatják, ha a háznál lévő rongyhulladékot leadják a M ÉH-nék! 4 kg rongy átadása esetén színes léggömböt, 2 kg rongy átadása esetén műanyag füzetborítót is kapnak ajándékba a MÉH telepein és átvevőhelyein. Ünnepélyes társulati üléssel megnyílt az új színházi évad Uj színművészek — Megkezdődtek a próbák Az első bemutató: szeptember 24-én Tegnap, kedden délelőtt tizenegy órakor ünnepélyes társulati üléssel megnyílt az 1965—66-os, új színházi évad. Ezen megjelent Papp Imre elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettese, Nagy László elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, Právitz Lajos, elvtárs, az SZMT titkára, valamint a megyei és a városi pártbizottság, illetve tanács több más képviselője. A társulati ülésen Nógrádi Róbert elvtárs, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója vázolta a kollektíva eszmei és művészi programját, köszöntötte az új művészeket. — Mai évadnyitásunkkal kezdődő új szakasz — mondotta bevezetőben — a színház és az egész társulat további fejlődése, művészi előrelépése szempontjából különösen jelentősnek ígérkezik. A feladatok, amelyeket magunk elé tűztünk, nagyok, célkitűzéseink merészek, színvonalas megvalósításuk érdekében mozgósítani kell minden alkotó energiánkat, művészi erőnket. Az új évadban szeretnénk teljesebbé tenni a színház arculatát, határozottabb jelleget adni az itt folyó munkának. A színház programjának alapelve: nem szűk közönségnek, hanem a közönség legszélesebb és legváltozatosabb rétegeinek akar játszani. Ezért van szükség arra, hogy évről évre népszerű s egyben érté- ke§ műsortervet állítson össze és azt érdekesen, gondolatébresztőén, közérthető módon valósítsa meg. A pécsi színház egyénisége mindinkább a műfaji tarkaság, sokrétűség. A közönség érdeklődése, a széles rétegek színházlátogatása nem öncél. A társulat arra törekszik, hogy a színvonalas szórakoztatással együtt kibontakoztassa tudatformáló tevékenységét is. A műsorra tűzött darabokkal és az előadásokkal a ma emberét érdeklő kérdésekre igyekeznek választ adni, olyan témákat felvetni, amelyek a mi társadalmunk emberének, kortársainknak problémáira adnak tartalmas, konstruktív választ, feleletet. — Művészi programunk mondanivalónk a szocializmus ügyének szolgálatában áll, ezt az elkötelezettséget teljes mértékben vállaljuk — hangoztatta —. Ennek nem mond ellent az, hogy felvettük és fel is vesszük terveink közé a drámairodalom klasszikusait, a nem szocialista, de haladó polgári szerzők értékes műveit. Az új évadban különös hangsúlyt kap a korszerű előadásmód. Az új műsortervben hét modem mű szerepel, ebből hat ősbemutató. A művészi megold ásókban bátrabb és egyénibb színház kialakításához azonban nem elég megfelelő mennyiségű modem bemutatót műsorra tűzni; azokat eredeti előadásokban is kell színpadra vinni. Csak az ilyen előadások viszik előbbre a társulat fejlődését, az ilyen színházi esték nyújtanak igazi élményeket, hasznos gondolatokat a közönségnek is. Az új évadban tovább kell emelni a produkciók színvonalát, elsősorban olyan igénnyel, hogy az előadások korszerű művészeti szemléletet tartalmazzanak. Az eddigi eredmények, a társulat képessége, a műsorterv reálissá teszik azt a célkitűzést, hogy határozottabban dolgozhassanak programúk megvalósításáért. Ebben a munkában felelősségteljes szerep jut a társulat valamennyi tagjának. Nógrádi Róbert igazgató ezután ismertette az idei évad műsortervét. A színház ebben az évben tizennégy darab bemutatását tervezi. Prózai bemutatók: Shakespeare: Lear király, Goldoni: Két úr szolgája, J. P. Sartre: A legyek, Vészi Endre: Ember a szék alatt, J. Baldwin: Ének Charlie úrért, Brecht—Gorkij: Az anya. Operák: Donizetti: Lammermoori Lucia, Janacek: Jenufa. A balettegyüttes októberben egy műsorban Bartók három művét mutatja be. Az operettrészleg Behár—Szedő Éjféli randevú, Kálmán Imre ördöglovas és De Fries Károly Száz piros rózsa című darabját adja elő. A zenés vígjátékot Nóti Károly Nyitott ablak és Dévai Potyautas című műve képviseli. A színháztól az évad végén húszonegy színművész, balett- és énekkari tag, valamint műszaki dolgozó távozott el, többen fővárosi színházaknál helyezkedtek el. A társulat ebben az évben is számos tehetséges fiatal művésszel gyarapodott. Négyen, Farkas Gabi, Szabó Éva, Bálint András és Bősze György közvetlenül a főiskola elvégzése után került Pécsre. Pásztor Erzsébet és Holl István Szolnokról szerződött a színházhoz. Uj munkatársak még: Sik Ferenc rendező, Szalma László segédrendező, Tarr Béla szcenikus és Pintye Gusztáv díszlettervező. A balettegyüttes új tagjai: Lakos Ilona, Horváth Krisztina, Magyar Gizella, Ramshorn Gizella, Herda János, Gallo- vits Attila, Szekeres József, Molnár Mihály, Balikó István, Koronczai László. A megye és város nevében Papp Imre elvtárs köszöntötte a színház művészeit, dolgozóit és kívánt sok sikert, eredményes munkát az új évadhoz. Dobai Vilmos főrendező a kollektív művészeti munka néhány kérdéséről beszélt. Bánffy György színművész javaslatára a társulat egész estét betöltő műsort ad a színházban, a bevételt az árvízkárosultak javára ajánlják fel. A társulati ülés után a próbatermekben megkezdődött a munka. Az első bemutatóra szeptember 24-én kerül sor, a színház a Lear királlyal nyitja meg kapuit a nagyközönség számára. B. J, Óriásbika emeli helyére Szabolcs légakna 45 méteres tornyát Érdekes szállítmány érkezett a közelmúltban a pécsi István-akna mellé. Hat vagonban utazott egy bika, hogy ,,helyére emelje a Szabolcsf légakna vasszerkezetét. Nem tévedés, ugyanis bikának hívják azt az emelő- szerkezetet, amelynek segítségével a tornyot helyére emelik. Az emelőbika hat va- gonnyi vasszerkezetét két hét óta szerelik a szakemberek elég szűkös viszonyok között. A hatalmas emelőnek viszonylag nagy helyre van szüksége, s ez a Szabolcs légakna mellett nincs biztosítva. A 45 méter magas, mintegy hetven tonna súlyú vasszerkezetű tornyot az emelő ösz- szeszerelése után, 3—4 nap alatt emelik a helyére. Eddig az ilyen szerkezeteket, emeletenként építették meg, ellentétben ezzel, melyet a földön szereltek össze. A munka látványos, -tol- só stádiumára augusztus végén kerül sor. Új értékes őszi takarmánynövény: a 20-21 mázsás termést adó őszi zab A Mecsek déli előterében — az Országos Fajtaminősítő Intézet eszterági kísérleti állomásán — új, értékes őszi takarmánynövény „vizsgázott” a közelmúltban: az úgynevezett őszi zab. Mint ismeretes: a zabot általában tavasszal vetik és terméshozama meglehetősen alacsony, de mert sok tápanyagot tartalmaz, még mindig sok gazdaság termeli. Az őszi zab terméshozamai jóval felülmúlják a tavasziét, ezért hasznosabbnak látszik a termelése. Eszterágon évek óta foglalkoznak vele és a kísérleti átlag 15—20 mázsa között szokott lenni. Az őszi zab eddigi maximális termés- eredménye itt egy holdon 21 mázsa volt, szemben a tavaszi zab 13 mázsás ’’csúcsteljesít- mény”-ével. Az idei nyáron öt őszi zabfajtát arattak le és csépeltek el a kísérleti állomáson. A magyar nemesítésű szegedi fajta 21,7 mázsával, mig az újszegedi fajta 20,4 mázsával fizetett hol dánként. Az előbbi termésered mény rekordnak számít, ennyi még sohasem termet őszi zabból Eszterágon. Három szovjet őszi zabot is kipróbáltak: a Kabardinec 18 mázsát, a Bi- zantina 11-es 19 mázsát és a Bizantina 956-os tizenhat mázsát adott átlagban. Ezek az őszi zab-fajták a Szovjetunió meleg, déli vidékeiről származnak és — úgy látszik — nem bírják a mi hideg telünket. A múlt télen például teljes egészében kifagytak és még az idei viszonylag enyhe télben is megritkultak — emiatt alacsonyabbak a termés hozamaik a magyar fajtákhoz I képest, A szegedi és az újszegedi őszi zab viszont — a jelek sze rint — eddig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Semmi fagykár nem történt bennük, zárt állományban teleltek át, embermagasságúra megnőttek, bugájuk arasznyira vagy még annál is hosszabbra fejlődött ki — s a terméseredmények önmagukért beszélnek! Hozamuk ugyanis három. szorta-négyszerte nagyobb, mint amennyit a tavaszi zab általában ad, emellett több bennük a fehérje, mint például az őszi árpában és szalmájuk alkalmas takarmányozásra is. Különösen ott előnyös a termelésük, aho! sok növendék-, illetve apaállatot tenyésztenek. Az eszterági — sikeresnek mondható — kísérletek után az idén már nagyüzemben is kipróbálják az őszi zabot. \ szomszédos területeken gazdálkodó szalántai Hunyadi János Termelőszövetkezet vállalta, hogy további megfigyelés és vetőmagszaporítás céljából ősszel három-négy holdon vetnek a szegedi, illetve az újszegedi fajtákból. Azért csak ekkora területen, hogy minél kisebb legyen a kockázat. Ha viszont beválik, anr'nt a szakemberek erősen remé’ik is, akkor a következő évek során meghonosodik a Mecsek vidékén ez a kitűnő őszi ta karmánynövóny.
