Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Népművelés — nyáron Sokan felteszik a kérdést: népművelés — nyárom? — és emlékeztetnek arra, hogy nem is oly régen a falusi művelődési otthonok százai hetekre bezárták kapuikat ezekben a nyári hónapokban. Szót kell ejteni a nyári szezonról elsősorban azért, mert sokan a népművelés aktív munkatársad közül sem ismerik eléggé a nyár lehetőségeit, s „holt szezonnak” tárták a június, július, augusztust. Miért nincs igazuk? Mindenekelőtt: nem veszik figyelembe. hogy sok tekintetben megváltozott a mezőgazdasági munka jellege, s ebből következően este az emberek népi annyira fáradtak, s főként a fiatalok, .bőven rendelkeznek energiával ahhoz is, hogy mun ka után szórakozást keressenek. A másik, nem kevésbé fon- ios tényező: a televízió. Az új lehetőségek tárházát adja a népművelőknek, még a nyári hónapokban Is. S végül egy harmadik. nagyon fontos lehetőség, amelyél viszonylag még kevés vidéki művelődési otthonban élnek megfelelően: ■> vakáció, amely szabaddá teszi a gyerekeket, de eevúttal súlyos gondok élé állítja a -zülöket is, akik nehezen tud- iák a megfelelő feHüffyelétet biztosítani a munkaidőben. Ez a három tényező ösztönözheti a népművelés áldozatos munkásait; nyáron se „tegyék le a fegyvert”. Említettük már a fiatalok, — smost nem az iskolásokról van szó. — nyári szórakozási igényét, önként adódik a szokványos /álasz: hát persze, bált kell rendezni-, vagy legalább táncos összejöveteleket. Természetesen ezt sem lehet teljesen elhagyni, a fiatalok többnyire maguk kikövetelik ezt; a nyár azonban mégsem csak a • táncesték időszaka. Mindenekelőtt ajánlatos kivinni őket a szabadba. A kirándulás, a közős utazás, történjék az csak a szomszéd városba is: mindig ad közös élményt, s ezenfelül nagyszerű alkalom a népművelésre. Kézenfekvő ilyenkor némi földrajzi, történétond áttekintést adni a helyről, ahová igyekeznék, ezt senki sem érzi fölösleges tehernek. Az sem rossz megoldás, ha a kirándulásokat nemcsak úgy „általában” szervezik, hanem valami kulturális eseményre: kiállításra, hangversenyre, színházi élőadásra, vagy éppen egy nagyhírű film megtekintésére, amely szintén lehetőséget biztosít, hogy az adott művészeti ágból némi esztétikai ismerettel gyarapítsa a kirándulókat. Természetesen a kirándulás nem lehet az egyetlen forrnia a nyári idényben sem. Van néhány olyan szakkör, amelynek igazában a nyár az évadja. Ilyen például a fotózás. S ha a hivatásos vezető éppen szabadságon van, akkor sem kell okvetlenül leállni a munkával, mindig találhatunk megfelelő önkéntest, aki szívesen átveszi egy időre ezt a tisztséget. Manapság az a nagyon egészséges folyamat van kialakulóban, hogy az ország minden táján keresik, kutatják azokat a sajátos lehetőségeket. amelyek az adott országrész egyedülálló értékeit jelentik, hagyományban vagy a jelenben. Nem nehéz elképzelni. hogy ez a mozgalom falura is kiterjedjen; nem azzal az igénnyel, hogy az ország, mondjuk, egy napig Derecskére, Liptóra vagy valamelyik kis falura figyeljen. Am azzal az igénnyel igen, hogy a falu egy napig Vagy egy hétig önmagára figyeljen. Ezek az alkalmak azért, kitűnőek, mert memozgatják mindazokat az érdeklődőket, akik a művészettel, kultúrával kapcsolatba kerültek vagy akiket éppen ezzel az alkalommal lehet közelebb hozni. Említettük a televízió lehetőségét. Ez’ alighanem inkább az idősebb korosztályok nyári népművelésének fő formája lehet. A televízió nyáron is ugyanannyi műsort ad, rmot télen. A művelődési házak többségében ma már van televízió, s ha mást nem, csak annyit biztosítanak, hogy alkalmanként sokain üljenek készülékük előtt, már az is jelentős. Az már a nyári népművelésnek egy fejlettebb változata lehet, amikor a közönséget megpróbálják valamelyest irányítani, g rávenni arra, hogy ne csak például Angyal detektív-kalandjaiihoz üljenek a készülékek elé, de akkor is, ha a szegedi szabadtéri játékokról adnak közvetítést, vagy ha éppen egy szobrászművész műtermébe látogat el a kamera. Végezetül a legfiatalabbak- ról. Ez már némi anyagi támogatást igényel, de aligha nem minden községben sikerül ezt a támogatást összeszedni. Arról van szó. hogv a művelődési házaknak pedagógust kell biztosítaniok, aid a gyerekekkel foglalkozik. Hasznos, ha ez olyan pedagógus aki megfelelő összeköttetései révén el tudja érni, hogy a gyerekéle foglalkoztatása ne pótiskola legyen. Kirándulhassanak, általában kedvükre tölthessék .az időt — felügyelet mellett. Mindezek a tanácsok természetesen általánosak, de arra használhatók, hogy mindenütt az adott lehetőségeknek megfelelően azt valósítsák meg belőlük — vagy rajtuk kívül, — amire ott alkalom kínálkozik. A tapasztalatok bizonyítják: a nyár nem jelenti a népművelési munka szüneteltetését. Bernáth László Apríly Lajos í Xölt& „Költő vagy” — szól s komolyan néz rám — hatéves szemmel — leányunokám, „Láttam: vers volt a gépeden ma. Nem?” Eltűnődtem minősítésemen. '. "ltő? Poéta? Költő Dante volt. Petőfi és egy sor Jővő-h erőid, kik jártak fenn ,z ember-csúcsokon s lelkűk titánokéval volt rokon. S eszembe jut egy régi ismerős, borzolt hajú, jr"ú vidéki hős. ki, ha kimondt" ’ ingzatos nevét, mindig hozzátett mr egy szót: Poet. Az öntudattal citett szó halott: mosolyortatott és mulattatott. . A titulusa nem nekem való. Ember voltam, remegő, daloló. Káldi János: ^Dokumentum Egész nap dolgoztam az udvaron: a léckerítést megszegeztem, összevágtam egy halomnyi száraz ágat. támasztékot csináltam az orgonának, hogy ne dőljön le szárnyszegetten. A diófa alatt — holdvilágban — még e verset is összeütöttem. Ennyire futotta. Ez is történelem. fgy élt egy költő a „távoli végeken” — ezerkilencszázhatvanötben. Eszéki Frigyes: Virágok: tarkák, üdék és szomjasak. Az árnyi, >1 már kilátok a fényre, a rámnehezült dús éjszakából a napkelték derűs egére, s harmatos mezó'kre, hol megremegve ébredeznek virágok tarkán, üdén és szomjasan — s a lányok: tarkák, üdék, és szomjasak szavak vizére, szerelem tüzére, s mikor a hajnalok rózsái fénylenek s az egyszeri tavaszra eszméinek részegülten, Bertók László: Olyáe Galambokat fodroz szikrázóvizű ég. abroszr messzeség guggol égy bök z. Dombok közé feszül a hangtalan meleg. ’ i szél nen i meg. egy percre felrepüi. Megakadt, lásd. a, nyár. a rozs fölött ■ '■meg. rétinges emberek csapataira vár. Készítsd te is masad.-1 meg mennyit ér erőd. s a bor. kenyér, mennyit a n-ári nap. Míg magé ' görbíted fesíes kévék a kötelek közé szoríts’ be hitedet, hogy nssr-i-vűi a nyár bélmsen. tüzesen, s a szUr-'-ó vízen mindig ragyog madár. kinyílnak a irá-ok a zöldellő mezők tág tengerében, még csáb n, üdén, illatosán, de alkonya* nfi'm a szürke árnyak csápjai befonják lassan mind a színeké' egyik bezárul, másik szertehull, s mire leszáll az éj, a regg virágok hr' "ak. fék s a reggel nyíló új virágok (tarkák üdék és szomjasak) nem kérdi’ elborulva: miért, miért, mi irt? / Elfelejtett nevek — elveszett könyvek A Mecsek alján efflterülő kétezeréves városunk bővelkedik légi. a magyar múltra emlékeztető hagyományokban, emlékekben. A hagyományok és az emlékeik néha azonban nagyon a feledés homályába merülnek. így pl. habár Pécs városi és az írásos emlékek, könyvek a magyar történelem kezdeti korában már együtt szerepelnék, mégis csak na- gjron kevés emlékünk maradt fenn erre vonatkozóan. Hogy városunk kulMrtörténelmében már , korán megjelennék a könyvek, arra jóné- hány példát sorolhatunk föl, a példákkal kapcsolatban neveket is említhetünk, melyek szinte a feledés homályába merültek, ugyanakkor azonban az e nevekkel kapcsolatos könyvekről, könyvtárakról megemlékezve arról kell szólnunk, hogy e könyveknek, könyvtáraknak — a magyar kultúrtörténet mérhe- tétlen kárára — nyoma veszett. Büszkén említhetjük meg, hogy Pécsett íródott az első magyar — természetesen a kornak megfelelően latinnyelvű — könyv, amely ten Mór, városunk magyar származású pits- j, ke András és Zoerard legendáját írta men Fz asz írás a magyar irodalom egyik legelső lépését jelentette. A magyar tudományos irodalom (szülőhelye szintén városunk nevéhez 1 pcsolódik. Több történettudós megállapító- B- szerint László király idejében Pécsett ír- t . a magyar krónikák közös ősét, a Gesta Vetera-1. Sőt csaknem ebben az időben a Bár- Kalán nemzetségből származó Calanus Ju- vencus Coelius Dalmata Pécsett írja a „Historie de Athila Hunorum Rege” című, Európa szerte elterjedt híres művét. A baranyai táj a fennmaradt történeti emlékek szerint a tudomány vonatkozásában nem volt hazánk elhanyagolt területe. Városunktól nem messze volt a Pécsváradi Apátság. Amikor 1015-ben a pécsváradi apát* javait összeírják, akkor az egy házi javak, az oltárterítők, miseruhák, aranytárgyak és a 120 ló leírása mellett ott szerepel 36 kódex felsorolása is. Ha ehhez még azt is hozzávesz- szük, hogy ugyanebben az időben _ Bomiper- tus, Pécs első püspöke, egyik papját Franciaországba küldi, hogy onnan Priscianus Grammatika-ját elhozza, bebizonyítottalak tekinthetjük, hogy városunkban és környéke r XI. században mér nem volt ismeretlen fogalom a könyv, sőt az is biztos, bogy a könyveket használták is. Ezekből a könyvekből azonban semmi sem maradt ránk. Meg kell elégednünk azzal a néhány gyérszavú leírással, amely a könyvek ittlétéről bizonyságot tesz. A magyar és Pécs város kultúrtörténete elfeledett nevei sorába tartoznak az 1367-ben alapított Pécsi Egyetem messze földiről jött oktatói, akikről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy az egyetemi oktatásukban jóné- hány könyvet felhasználtak, sőt mi több. írtak is, amelyek közül ma már csak egy töredék található meg a müncheni könyvtár egy régi kódexkötetében. Ahogy azonban a történelem során előbbre megyünk, mind több adatot tudunk egyes nevekről. Ez azonban nem jelenti, hogy ae e' nevekhez kapcsolódó könyvék és könyvtarak sorsa világos lenne előttünk, sőt mi több sajnálatos módon e könyvekből semmi sem maradt fenn az utókor számára. Aki ma a Széchenyi tér felől a Janus Pannonius utcán át a Dóm tér felé veszi úri ritkán gondol arra, hogy az utca névadója egyike azoknak, akik Pécs kultúrtörténetében az adott körülmények és adott viszonyok között a legjelentősebbek közé tartoznak. Janus Pannonius más néven Csezmicei János, a magyarországi latin humanizmus legkiváír poétája. Mint Vitéz János unokaöccse, Itáliában tanult. Vespaziano da Bisticci így ír róla: „János úr igen járatos volt a görögben és latinban, és kiválóan tudott fogalmazni, meri járatos volt a versszerzésben és a prózai fogalmazásban. Egyike volt a legkiválóbb embereknek, akik e dologban valaha is tevékenykedtek, de általában mindenben kivál volt...” Egy más helyütt ugyanez a szerző így ír rí' la: „Remek megjelenésű ifjú volt, csodálaté viselkedésű és erkölcsű, hallatlan virtusává' tűnt ki mások közül, kik vele voltak Ferrarában iskolán ... Idő jártával csodálatos haladást tett a latin és görög ismeretében, bámulatos szellemi képességei voltak. Olyan hl re volt erényének, hogy nem csupán ebben az iskolában, de egész Itáliában sem beszéltek másról, mint erről az ifjúról.” Ezt követőleg írja le Bisticci a tárgyunkra nézve Legértékesebb sorokat: „Egy hozzá méltó könyvtárat akarván létesíteni, megvásárolta Rómában mindazon könyveket, amikhez csak hozzájuthatott, mind görögöket, mind latinokat, minden tudományból. Amikor Firenzébe érkezett. hasonlóképpen összevásároltatta a görög és latin könyveket, amikhez hozzájuthatott, nem törődvén azzal, hogy mibe kerülnek, mert igen bőkezű volt. Amikor pedig elutazott, néhány száz forintot hagyott, hogy elkészítsék számára azokat a latin és görög könyveket, amelyek neki még hiányozlak. De még ha úton volt is. mindenkor szüntelenül könyv veit á kézében és olvasott.” Ugyanez a szerző egy igen érdekes epizódot ír le Janus Pannonius életéből. „Egy napon az történt, hogy a Platonicus Plotinost vette kezébe és egy íróasztalhoz ülve elkezdett olvasni és annyira megfeledkezett mindenről, Lévén olvasmányának tárgya nehéz, hogy így maradt mintegy három óra hosszáig anélkül hogy megmozdult volna. De még a fejét sem emelte fél a könyvről, nem úgy, mint a he gyentúliak, akik többnyire nehéz dolgokra alkalmatlanok, hanem úgy, mintha Athénben nevelkedett volna, Sokrates felügyelete alatt Midőn, ebből az elragadtatásból némileg magához tért, hozzám fordult, és ezt mondotta: ha akarjátok tudni, hogy mivel foglalkozik a pécsi püspök Magyarországon, tudjátok meg 'mgy a Platonicus Plotinost fordítja, püspök ’égével törődik, és éemmi mással.” Ha Janus Pannonius könyvszeretetémek e megemlítése mellett tekintetbe vesszük, ho? az egykorú leírások szerint Firenzében, Ferrarában, valamint Velencében is könyveket vásárolt, és hogy az összevásárolt és lemásoltatott könyvekből könyvtárat rendezett be, ak kor bizonyítottnak vehető, hogy a humanizmus korában nemcsak Mátyás király könyvtára volt egyedülálló Magyarországon, hanem városunkban is volt könyvtár. A különbség — sajnos — csupán annyi, hogy míg Mátyás könyvtárának egyes darabjai, az ún. Corvinák, szerte a világon szétszóródva ugyan, de részben fellelhetők, addig Janus Pannonius könyvtárának darabjairól nem sokat tudhatunk, mert ezekből semmi fönn nem marad* Ez a tény annál is inkább sajnálatos, hisz a humanizmus e fénykorából, 1467-ből még eav kultúrtörténeti adatot találunk egy, a városunkban lévő második könyvtárról. Egykorú feljegyzések szerint Handó György kalocsai érsek, aki 1467-ben pécsi nagyprépost volt. 300-nál több könyvet gyűjtött össze, és könyv tárát minden nav nyitva tartotta az érdeklődők számára. Egykorú leírásunk van arról, hogy minden valószínűség szerint abban a házban, ahol ma a Janus Pannonius Múzeum Iparművészeti részlege van, állította fel kápolnáját és könyvtárát Handó György A korábbi középkori szokások szerint a könyvtár a kápolna helyiségében volt. Jövedelmét Handó György alapítványként erre a könyvtárra fordította, sőt nemcsak beszerezte a könyve- két, hanem az egykori leírás szerint: ..a könyvtár fölé egy papot rendelt ió ’ö’-- lemmel, hogy az gondozza a könyveket, és a könyvtárat minden nap kinyissa és becsukja.” Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy korunkra ebből a könyvtárból sem marad' fenn egy példány sem. A fentebbiekben a humanizmus korából csupán két példát említettünk föl, e példák azo.i ban történelmi tények, melyeknek bizonyítéka az egykorú leírásokban található. A városunk felett elvonult pusztító történelmi viharok miatt azonban csupán feledőbe menő nevek maradtak ránk és az e nevekhez kapcsolódó feliegyzések, néha omladozó romok, amelyek sokat tudnának mellűi Pécs régi kulturális életéről; azonban a penész és tűz által elpusztult, a harcokban szétszóródott könyvek talán örökre elvesztek. : FÉNYES MIKLÓS I P i ' (Világ ők — Lángok
