Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek I Óvatosan a vegyszerekkel! A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: l/ieresztettük a palackból ^ a szellemet — jelentette ki ismerősöm a mezőgazdaság kemizálásával kapcsolatban, amikor a balatoni halpusztu­lás került szóba. A vegysze­rekkel mérget adtunk a falu­si emberek kezébe, mellyel bánni ma még nem tudnak. Ezt a szellemet nehéz lesz a palackba visszagyömöszölni anélkül, hogy kárt ne okoz­zon. S ha a megállapítás túlzó is. mégis érdemes kissé ala­posabban megvizsgálni a problémát. Annál is inkább, mivel ha szórványosan is, de érkeznek hírek mérgezésekről, hol a megye egyik, hol másik csücskéből. A mezőgazdaság kemizálásának megfelelően ma már mintegy 500 féle növényvédőszert használnak az állami gazdaságokban, tsz- ekben. E védőszereket veszé­lyességi szempontból a szak­emberek három csoportba osztják: 1. erős mérgekre (Wofatox, Timox stb.), 2. mér­gekre (Darsin, Tüzet stb.), 3. gyenge mérgekre (pl. DDT származékok). Az erős mér­gekből már a milligrammos mennyiség is árt, s még a gyenge mérgekből sem ajánla­tos több grammot a szerveze­tünkbe juttatni; Ezek szerint végeredmény­ben minden vegyszer méreg, kis adagban receptszerűen használva „orvosság”, nagy adagban vagy rosszul alkal­mazva öl. Még a közönséges aszpirin is méreg s nem vé­letlen, hogy ha valaki be­megy a patikába és kér 100 forintért aszpirint, nem ad­nak neki. Csak annyi gyógy­szert ad ki a patika, ameny- nyi szükséges. A növényvédőszerek nem mások, mint a növény gyógy­szerei. Olyan, hogy növény- gyógyszertár nincs, pedig va­lami hasonlóra feltétlenül szükség volna, vagy legalább is nagyob szigorúságra a vegyszerek kiadásánál. Egy halálfej a csomagon vagy a zsákon, egy feltűnően elhelye­zett figyelmeztető szöveg — ez ma csak a nagyon erős mérgeknél tapasztalható — minden bizonnyal óvatosságra intené az embereket, akik a vegyszerrel érintkeznek. Nemrég érkezett meg a hí­re, hogy a megye néhány pontján mérgezéseket okozott a karbamid. Tavaly mikor még csak az állatok takarmá­nyozására használták ezt a szert, nem fordult elő egyet­len elhullás vagy komolyabb mérgezés sem a megyében. Most. 1965-ben áttértek a kar­bamid felhasználására a nö­vénytermesztésben is. S hogy legtöbb bajt a gondatlan tá­rolás okozza, arra mi sem jellemzőbb, mint a kémesi tsz példája, ahol a földekre szánt karbamidot — feltéte­lezhetően nyitott — dohány- pajtában tárolták, mert hisz a tehenek legelőről jövet, bo'-váférhettek és jócskán be- ’'’-'valtak. A tömeges mérge­zéstől csak a gyors beavatko­zás mentette meg az állato­kat. Hasonló körülmények kö­zött okozott mérgezést a kar­bamid a somogyviszlói tsz- ben. sőt, a Görösgali Állami Gazdaságban is. De, kérdezhetné valaki, ha méreg, miért etetik? Itt tu­lajdonképpen másról van szó. Egy tehenet 10—15, sőt, 24 deka karbamid sem mérgez meg, ha ahhoz fokozatosan hozzászoktatják. Azonban a karbamidot soha nem látott tehén már 6 dekától is elpusz­tulhat. Gondatlanságból pusztult el nemrég a bicsérdi tsz egyik értékes lova is. Bár a szövetkezet lovai napi 3 kiló kukoricadarát kapnak, ennek ellenére régi jó kocsis szokás­hoz híven, a fogatos abrakot lopott lova számára. Jót akart, de a vetőgépben, amit meg­dézsmált, nemcsak zabosbük­köny volt, hanem az alján ott felejtettek egy jó maréknyi répamagot is, amely Dizisztol- lal volt megcsávázva. Ez az erős méreg hat hétig védett­séget nyújt a kikelő répának minden kártevőtől, s emberre is halálos. A ló pár órán belül elpusztult, az okozott kár, mintegy 10 000 forint. Ebben az esetben az igazi bűnös mellett meg kellene keresni egy másikat is, azt, aki a vetőgépből nem ürítette ki az erős méreggel csávázott mara­dékot. Kísértetiesen hasondó ehhez egy másik Pécs környéki tsz példája is, ahol a Rapidtox gép tartályából nem eresztet­ték le a bennmaradt Dikonir- tot, s erre töltötték a Karba­midot, amivel azután megper­metezték a cukorrépát. A 13 hold répa azonnal „elfeküdt” s a kár több, mint 50 000 fo­rint. A tsz traktorosa nem tudta, hogy a Dikonirt sze­lektív szer, használ a kukori­cának, de megöli a répát. A sok közül ez a néhány ” példa is azt mutatja, milyen óvatosan kell bánni a vegyszerekkel. A legideálisabb az volna, ha minden tsz al­kalmazna egy növényvédő technikust, hisz ma, nap, mint nap új szerek kerülnek forga­lomba, s csakis a vegytanban jártas emberek tudnak iga­zán lépést tartani azzal a hallatlanul nagy fejlődéssel, ami a kemizálásban van. Er­re persze nincs mód, de arra igen, hogy minden tsz-ben méregkamrát jelöljenek ki és megszigorítsák a vegyszer ki­adását. A vegyszerek tárolásá­ban tapasztalható könnyelmű­ség helyenként átlépi a józan ész határát. A villányi tsz- ben például az egész major vízellátását szolgáló padlás­tartály tetején tárolták a Ger- misán nevű csávázószert. A tartályt fedő deszkák több he­lyen hézagosak voltak. Ha a vegyszert nem veszik észre, s sokáig ott marad, a párolgó víz szétroncsolja a papírzsá­kot, s az egész majort meg­mérgezhették volna. Bárban a kúttól 4—5 méterre rendezték be a méregkamrát. A kút fel­ső pereme egyszintben volt a földdel. A méregzsákok ki- és berakása közvetlenül a kút mellett ment végbe. A siklósi járás egyik községében egy nyitott irodát rendeztek be „méregkamrának”. Amikor a KÖJÁLL szakemberei ott jár­tak, kisgyerekek játszottak a vegyszerekkel és fehérek vol­tak a védőszer porától. Ha mérgekkel dolgozunk, soha nem lehetünk eléggé óvatosak. A jól zárható mé­regkamrák helyét körültekin­tően kell megválasztani. A tsz agronómusa pedig személyesen legyen ott, amikor a vegyszert a gépkezelőknek kiadják, — hátha egy új szerről van szó —, lehetőleg irányítsa a gép­beállítást, a hígítást és ellen­őrizze, hogy használják-e a dolgozók a védőruhát, védő- felszerelést egyes különösen veszélyes munkák alkalmával. És mód van arra is, hogy a Rapidtox-gépek — ma már több, mint 100 van a tsz-ek tulajdonában — kezelőit, a növényvédelmi dolgozókat küldjék el tanfolyamra, ahol megtanulnak szakszerűen bán­ni a kezükre bízott mérgek­kel, megismerik azok haszná­latát. Mert az ő munkakörük­ben a hanyagság halált okoz­hat. A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Megtárgyal­ta és jóváhagyólag tudomásul vette az árvízvédelmi kor­mánybizottság összefoglaló je­lentését a dunai és a nyugat­dunántúli árvizek, valamint a belvizek elleni védekezésről. Értékelte a védekezés mun­káját, foglalkozott az árvíz okozta károkkal, határozatokat hozott a helyreállítás meg­gyorsítására, az árvízvédelmi művek további fejlesztésére. Az árvízveszély elmúltával a 1 vízügyi törvény alapján — különösen nagy veszély ide­jére — létrehozott kormány- bizottság befejezte működését. A Minisztertanács az árvíz­védelmi kormánybizottságnak Hazánkat ez évben rendkí­vüli árvizek sújtották. Előbb a nyugat-dunántúli vízfolyá­sokon zúdult le soha nem ta­pasztalt áradat, s ezzel csak­nem egyidejűleg hét egymást követő és fokozódó árhullám sorozatából alakult ki a ta­vaszi-nyári árvizek történeté­ben páratlan, rendkívül ma­gas és tartós nagy dunai ár­víz. Nyugat-Dunántúlon az ár­víz gyorsan levonult, a ki­áradt vizek néhány nap alatt visszahúzódtak medrükbe. Ezeken a tájakon az ár első­sorban a töltésekkel nem vé­dett területeken pusztított. A Rába töltésekkel kiépített sza­kaszán értékes termőterülete­ket, számos települést sike­rült megvédeni. A dunai árvíz hosszantartó szívós küzdelmet igényelt. A folyam szintje csaknem teljes A népgazdasági erőforrások nagyarányú mozgósítása mel­lett a védekezésben résztve­vők hősi helytállásának kö­szönhető, hogy a dunai véde­kezés eredményes volt. Mód­szeres felkészüléssel, magas­fokú szervezettséggel, korsze­rű, rendszeres megfigyelés­sel, nagy műszaki erőknek a veszélyeztetett helyekre való koncentrálásával és azonnali bevetésével meg lehetett aka­dályozni a gátszakadást, azt, hogy emberéletben és anya­giakban hatalmas károk ér­jék az országot. Az első hívó szóra ezrek és ezrek sorakoztak fel. Víz­ügyi dolgozók, katonák, kar- hatalmisták, rendőrök, mun­kásőrök, a közlekedés és az építőipár munkásai, egészség- ügyi dolgozók, KISZ-fiatalok, a veszélyeztetett községek la­kói álltak őrt és küzdöttek a védővonalakon. A legnehe­zebb helyzetben 40 ezren vet­tek részt a védekezésben, 21 ezer vízügyi dolgozó, 12 ezer katona, 1000 BM-karhatalmis- ta. 330 munkásőr, 2 ezer épí­tőipari és közlekedési dolgo zó. valamint a szervezett köz­erő keretében több ezren a helyi lakosságból. A munkát 350 föMmunkagép, 1200 döm­per és tehergépkocsi támo­gatta. A töltések védőképességét több szakaszon a végsőkig eredményes, jó munkájáért elismerését fejezte ki. A földművelésügyi minisz­ter tájékoztatta a kormányt a nyári mezőgazdasági munkák helyzetéről. A kormány a tá­jékoztatást tudomásul vette. A pénzügyminiszter előter­jesztette a Magyar Népköz- társaság kormánya és a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya között vámkérdésekben történő együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra kötött, má­jusban aláírt egyezmény szö­vegét. Az illetékes miniszte­rek az egyezményt megerősí­tés és kihirdetés céljából az Elnöki Tanács elé terjesztik. A közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alap­magyarországi szakaszán jó­val meghaladta az eddigi leg­magasabb vízállásokat. Mo­hácsnál 24 npig volt a ko­rábbi maximum felett, s mi­vel a töltések helyenként már teljesen átáztak, ez az idő­szak a kereken 120 napon át folytatott védekezés legválsá­gosabb szakasza volt. A népgazdaság általános fejlődése, megnövekedett erő­forrásai tették lehetővé, hogy a kormány mozgósíthatta a szükséges műszaki-anyagi esz­közöket. Az eredményes véde­kezés fontos tényezője volt, hogy az 1954. és 1956. évi ár­vizek tapasztalatai alapján az árvízvédelmi és folyószabá­lyozási műveket — anyagi lehetőségeink határain belül — az elmúlt 10 évben jelen­tősen fejlesztettük, s ezekre 1,4 milliárd forintot fordítot­tunk, próbára tevő árvíz ellen ke­reken 4,2 millió homokzsák, 40 ezer tonna terméskő, 36 ezer acél-szádfallemez, 10 ezer kilogramm műanyagfólia stb. került felhasználásra. Víz­alatti televíziós-kamera, repü­lőgépek, helikopterek, kétéltű járművek, híradástechnikai láncok segítették a védekezést. A szervezettségnek, a techni­kának és a tudománynak még egyetlen korábbi árvízvédeke­zés során sem volt olyan dön­tő szerepe, mint most. Egymillió köbméter föld­munkával végleges jellegű lo­kalizációs töltések és a ve­szélyeztetett területek védel­mére körtöltések épültek. Sok — máskor hónapokat igénylő — munka most napok alatt készült el. A tízezrek szívós küzdelmét aggodalommal és együttérzés­sel, a védekezés tervszerű megszervezését a legnagyobb elismeréssel figyelte az or­szág. Népünk bízott a siker­ben, a közösség erejében. Akik pedig erejüket megfe­szítve harcoltak az ár ellen, tudták: mellettük van, velük érez az egész ország. A kormány elismerését feje­zi ki mindazoknak, akik dere­kasan kivették részüket a vé­dekezés nehéz, nemegyszer életveszélyes munkájából és fáradságot nem ismerve, sok­szor hetekig távol családjuk­tól, példamutató kitartással ján a kormány úgy határo­zott, hogy a külföldi meghí­vottak részvételével megren­dezésre kerülő kongresszu­sok, konferenciák szervezésé­ben és lebonyolításában a szakmai érdekeken kívül az idegenforgalmi érdekeket és az ésszerű gazdaságosság, ta­karékosság szempontjait is figyelembe kell venni. A közlekedés- és postaügyi miniszter bejelentette: végre­hajtásra került a Miniszter- tanács márciusban hozott ha­tározata, amellyel — az álta­lános takarékossági intézke­dések keretében — elrendel­te az állami szervek személy­gépkocsi-állományának 10 szá­zalékos csökkentését. A Mi­nisztertanács úgy intézke­küzdöttek a védővonalakon. A gátakon folytatott áldozatos harc, az éjt nappallá tevő sza­kadatlan helytállás úgy maradt meg szocializmust építő né­pünk történetében, mint az emberi összefogás legszebb példája. Az árvíz-okozta nagy veszélyben is megmutatkozott a nemzeti egység, népünk egészének összeforrottsága! Az eredményes védekezés alapja a vízügyi szolgálat dol­gozóinak példás, fáradhatatlan szervező és irányító munkája volt. Az árvízvédekezés egy­séges irányítása a vízügyi szervezet kezében összponto­sult. A rendkívüli helyzet kö­vetelményeinek megfelelően ez biztosította a szakszerű, ha­tékony és gyors intézkedése­ket, az árvízvédekezés sokol­dalú, műszaki és igazgatási feladatainak összehangolását. Hazánkban az árvízvédelem­nek kiemelkedő jelentősége van, —■ az árvizek elleni harc­ban fejlődött ki a vízügyi szolgálat magasfokú szerve­zettsége. A vízügyi szervek, a fegyveres erők és a közremű­ködő többi szerv több éves rendszeres felkészülése, meg­alapozott, példás együttműkö­dése volt az egyik legfőbb té­nyezője a mostani védekezés eredményességének. Kimagasló szerepe volt a honvédség fegyelmezett, ön­feláldozó munkájának. Kato­náink mindig és mindenütt ott voltak, ahol leginkább fenye­getett a veszély. Ha kellett, órák alatt építettek hidakat, részt vettek a legveszedelme­sebb buzgárok elfojtásában, verték a szádfallemezeket, robbantották a hullámtéri er­dőkben a vízi szállításokhoz A KISZ-szervezetek is a védekezők segítségére siettek és az árvízveszély elmúltával serényen tevékenykedtek a védekezésnél felhasznált anya­gok visszanyerésében. Tanújelét adták szakmai hi- vatásszeretetüknek a vízügyi nyugdíjasok, akik nagy ta­pasztalataik átadásával segí­tettek. A baráti szocialista országok együttműködése az idei árvíz- védekezésnél is megmutatko­zott. Köszönet illeti az ideigle­nesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak azokat az egységeit, amelyek delt, hogy az illetékes minisz­terek dolgozzanak ki javas­latot az állami személygépko­csi-állomány további csökken­tésére és gazdaságosabb üze­meltetésére. Felkérte a társa­dalmi és tömegszervezeíek vezető testületéit, hogs sze­mélygépkocsi-állományuk meg felelő arányú csökkentésére tegyenek intézkedéseket. Az Országos Tervhivatal el­nökének előterjesztése alap­ján a kormány úgy határo­zott. hogy Debrecenben felső­fokú építőgépész technikumot kell létesíteni. Az új taninté­zet már ez év őszén megnyit­ja kapuit, az első évfolyamra 80 hallzatót vesznek fel. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. szükséges utakat, segítettek a veszélyeztetett lakosság átköl­töztetésében. A karhatalom alakulatai példát mutattak a kiválóan szervezett őrszolgálat ellátásá­ban, a gátak rendszeres figye­lésében. A belügyi szervek ki­fogástalanul fenntartották a rendet, gondoskodtak a va­gyonbiztonságról, kiválóan lát­ták el a folyamrendészeti fel­adatokat. A munkásőrség el­sősorban a főváros területén vett részt derekasan a véde­kezésben. Öntevékeny munka A tanácsokra háruló hatal' más feladatok megoldása ál* lamigazgatásunk nagy próba-- tétele volt. Jól vizsgáztak ta­nácsi szerveink a közerő moz­gósításában, a lakosság átköl­töztetésének és visszatelepíté- sének megszervezésében. A veszélyeztetett települések lakosságából szervezett köz­erő a védekezés fontos részét alkotta, áldozatkészen, öntevé­kenyen működött közre. Dol­gos népünk munkaszeretetét dicséri, hogy az ideiglenesen áttelepített községek lakossá­ga napközben visszatért a ki­ürített területekre és végezte a mezőgazdasági munkákat. A közlekedés dolgozói jó munkájukkal biztosították a védekezéshez szükséges anya­gok gyors, késedelem nélküli szállítását és ha kellett — különösen Komáromnál — ki­magasló helytállással résztvet- tek a közlekedési vonalak vé­delmében. mind a nyugat-dunántúli, mind a dunai árvíz alkalmá­val segítettek a védekezésben és a mentésben. A Német Demokratikus Köztársaság vízügyi szolgála­ta baráti segítséget nyújtott egyes árvízvédekezési anyavok rendelkezésre bocsátásával és az árvédekezéshez szükséges gépek soronkívüli szállításá­val. A Duna völgyében 600 ezer hold értékes mezőgazda--ági területet, városokat, községe­ket, ipartelepeket, közlekedési (Folytatás a i. oldalon) A Magyar Forradalmi Munhás-Paraszt Kormány nyilatkoxata as 1965. évi árvisvédeheséaről Megmozdult az egész társadalom Sok értéket sikerült megmenteni >

Next

/
Oldalképek
Tartalom