Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

Í965, JÚLIUS 22. napló d Megkezdték munkájukat a segélyezési bizottságok A segélyezés alapja: a károk nagysága és a szociális helyzet Megyeszerte folytatódik a gyűjtés A Vöröskereszt megyei tit­kárságára naponta érkeznek a jelentések. Az árvíz sújtot­ta lakosság megsegítésére és a károk mielőbbi helyreállí­tására indított gyűjtés megye­szerte eredményesen folyik. A megyei operatív bizottság az akció indításakor a me­gyére eső 600 ezer forint ér­tékű bélyeget a lakosság szá­mát és szociális helyzetét fi­gyelembe véve osztotta szét a'járások között. A sásdi já­rás ennek megfelelően 85 ezer forint értékű bélyeget kapott. A mai napig ezzel szemben 105 ezer forint gyűlt össze. A községek közül különösen Mágocs ért el kiemelkedő eredményt; a tervezett 9500 forint helyett 20 940 forintot fizettek be. A 120 százalékos eredmény szinte minden köz­ségre jellemző. Az egyéni be­fizetések közül kiemelkedik dr. Szukola Géza egyházas- kozári körzeti orvos adomá­nya, aki 1000 forintot aján­lott fel az árvízkárosultak ja­il tsz-vezetők példamutatása A falvakban végzett gyűjtés általános tapasztalata, hogy a termelőszövetkezetek vezetői mindenütt az elsők között tettek felajánlást. A pécsvá- radi járásban július 20-áig a tervezett 60 ezerrel szemben 85 ezer forint gyűlt össze, s a túlteljesítés elsősorban a ter­melőszövetkezeti vezetők és tagok önzetlen segíteni akará­sának következménye. A pé­csi járás ez idáig 100 ezer forintot, a mohácsi közel 51 ezer forintot gyűjtött. A kölkedi Vörös Fény Ter­melőszövetkezet vetései súlyos károkat szenvedtek. A napok­ban levél érkezett címükre a Somogy megyei Gölle köz­ség Béke Termelőszövetkeze­tétől, melyben 100 mázsa ár­pát ajánlanak fel. Az ado­mány már meg is érkezett. A Szakszervezetek Megyei Tanácsán kapott tájékoztatás szerint a megye szervezett dolgozóinak nyolcvan százalé­ka csatlakozott ez idáig a segélyakcióhoz, s szinte vala­mennyien egynapi bérüket ajánlották fel. Végleges ösz- szeget még nem lehet megál­lapítani, mert a befizetések nagy részét a hó végi fizetés­kor eszközük. Megkezdődött a segélykérő lapok kiadása Az árvíz sújtotta községek­ben a közelmúltban megala­kult segélyezési bizottságok megkezdték a munkát. A bi­zottságban a tanács vezetői mellett helyet kaptak a Vö­röskereszt, Nőtanács, Haza­fias Népfront és KISZ helyi vezetői is. A községi bizott­ságok mellett létrehozták a járási* illetve meevei segé­lyezési bizottságot is. A segélyek igénylése a ta­nácsok által kiadott kérdő­ívek útján történik. Segély­ben csak azok részesülhetnek, akiket az ár-, illetve belvíz által ért kár. A kitöltött kér­dőívek összegyűjtése július 30-áig befejeződik, s a bizott­ságok ezek alapján döntenek a segélyek nagyságáról. A se­gély alapja a kár nagysága és a károsult szociális hely­zete. A segélyezés a lakóépü­letben történt károsodás ese­tén általában 50 százalékos. Ez természetesen nem merev | rendelet, a bizottság Indokolt esetben, például olyan csalá­doknál, ahol még az 1956-os árvíz következtében tartozá­sok állnak fenn, ennél maga­sabb segélyt is adhat. A nyilvánosság bevonásával Háztáji gazdaságokat ért súlyos károk esetén 10 000 forintig terjedhet a segély, ru­ha-, illetve bútorkárok ese­tén pedig személyi segélyt adnak. A segélyezési bizottság dön­tését írásiján közhírré teszik. A segélyezettek névsorát és a segély összegét három nap­ra ki kell függeszteni a köz­ségi tanácsoknál. Az előzetes felmérés sze­rint megyénkben mintegy 2783 család jön számításba a személyi segélyeknél. Mohács városban 92 lakóépület ke­véssé, 78 közepesen, 34 pedig súlyosan sérült meg. A járás­ban 48 épület rongálódott meg közepesen, 13 pedig új­jáépítésre szorul. A segélyekkel kapcsolatos kérelmeket minden tanács a lehető leggyorsabban végzi. Cél az, hogy a szükséges fel­újítási, helyreállítási munkák még a rossz idő beállta előtt elkészüljenek. Egy család csak egy segélyt kaphat ' A segélyezési bizottságok minden alkalommal figyelem­be veszik, hogy a károsult egyéb helyekről kapott-e se­gélyt. Amennyiben az épület például biztosítva volt, s az Állami Biztosító kártérítést fizet, a segélyezési bizottság újabb összeget nem utalhat ki, „ ... Azokon a területeken, ahol forgalmi torlódások be­következésétől lehet tartani, szigorúan meg kell tartani a Központi Szállítási Tanács­nak, valamint a megyei szál­lítási bizottságoknak a szál­lítások sorolására vonatkozó határozatait, amely szerint az áruszállításokat — a szállít­mány rendeltetését figyelem­be véve — az alábbi sorrend­ben kell lebonyolítani: 1. ár- v'zvé delem és kárhelyreállí­tás. 2. betakarítás (zöldség- gyümölcs), 3. lakosság ellátá­sa, 4. meleg üzemek . kiszol­gálása, 5. egyéb szállítások, amelyeken belül elsőséget él­vez a kiemelt beruházási épít­kezések ellátása ... Dr. Csa­nádi György közlekedési és postaügyi miniszter.’’ Az itt idézett — 1965. július 14-én keltezett — rendeletet ismertették a Megyei Szállí­tási Bizottság tegnap délelőtti ülésén. E rendelet jegyében határozták meg az elkövetke­zendő egy havi fuvarozások lebonyolításának rendszerét is. Az ülésen elhangzott többek között az az észrevétel, hogy a megye téglagyárai műszak végeztével a délutáni és esti órákban nem hajlandók fo­gadni a teherkocsikat, ame­lyek egyébként építőanyagot szállítanának folyamatosan _a megye különböző építkezései­re és különösen Mohácsra és környékére a helyreállítási munkálatokhoz. Ezt a szerve­zetlenséget feltétlenül meg kell szüntetni különös tekin­tettel arra, hogy az AKÖV idei fuvarozási terve egyéb­ként is félmillió tonnával több, mint az elmúlt eszten­dőben, másrészt pedig a vál­lalat tervteljesítését amúgy is visszatartotta az árvíz is, amely lefoglalta az AKÖV gépkocsijait. A bizottság megállapította, hogy az árvízvédelemre kiren­delt teherkocsik napi foglal­koztatása az árvízi, de még a jelenlegi időszak alatt is el­érte a 23 órát. Ez a kocsiki­használási statisztikában ugyan pozitívan jelentkezik, de az egyéb jellegű fuva­roknál még mindig hiányossá­gok tapasztalhatók. Az ülésen felvetődött az a tapasztalat is, hogy egyes fuvaroztató vállalatok és intézmények gyakran alaptalanul hivatkoz­nak az árvízi problémákra, amikor figyelmeztetik őket az állásidő csökkentésére, illet­ve a kocsikihasználás kedve­zőbb megszervezésére. Dr. Pá­pa Jenő — aki a MÁV kép­viseletében jelent meg az ülé­sen — elmondotta, hogy 1 a sásdi téglagyárból Mohácsra szállítanak téglát, a mohácsi téglagyárból pedig ismét el­lenkező irányba küldik a szál­lítmányokat. Ez az oktalan keresztbeszállítás nyilván megnöveli a fuvarozási költ­ségeket. Az ülés elnöke Bakán József AKÖV-igázgató fel is kérte a szállítási bizottságot, hogy a MÁV képviselője által felvetett észrevételt az érde­kelt szervek közreműködésé­vel vizsgálja ki és tegyen er­ről jelentést a legközelebbi ülésen. A bizottság nagy gonddal szervezi meg a lakosság me­zőgazdasági termékekkel való ellátását is. A hűvös, esős hetek elmúltával az elkövet­kezendő napokban szinte rob­banásszerűen jelentkeznek az igények a zöldség- és gyü­mölcsféleségek elszállítására. Éppen ezért amennyiben az AKÖV az árvízvé­delmi munkálatok miatt nem tudná biztosítani a gépkocsikat mezőgazdasági termékek szállítására, abban az esetben az ÉPFU által fel­ajánlott segítséget veszik igénybe. Ujtípusú átvezető szigetelők gyártását kezdték meg a Péc si Porcelángyárban a Ganz Villamossági Gyár részére. Ebben a hónapban kilencven darabot készitenek ebből a. típusból. Emberek s épületek között &. ANDRAS: ...a boldogság élet- szemlélet kérdése, vannak pesz- szimisták, akik sohase lesznek igazán boldogok, s vannak, akik rosszabb körülmények kö­zött is teljesen boldogok tud­nak lenni. . . AZT HISZEM: egy férfit munka közben lehet a leg­jobban megismerni. Az első beszélgetés után, mint egy gondos fotoriporter, azt kér­tem Lábady Andrástól, a Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalat főépítésvezetőjétől: sze­retném az emberek, meg az épületek között is látni. A következő héten kimentünk az egyetemi építkezéshez. Ha va­lamit életcélnak lehet tekinte­ni, én ezt az építkezést annak tekintettem, mondta az első beszélgetés közben. Most, egy héttel később, különös módon szinte minden kije­lentésére emlékszem, mintha betanultam volna, azután rá­jövök a magyarázatra: a meg­fogalmazásai egyszerűek, s pontosak, kissé felszínesen azt is mondhatnám: egyszerű s pontos, mint az építészet. A régi udvarban lebontottak egy öreg épületet, téglát ra­kodnak, a levegőben száraz malterpor lebeg, egy ilyen nagy halmaz törmelék szánal­mas látvány; majd megmuta­tom a homlokzati tervet, — mondja — mintha meg akar­na vigasztalni. Eszembe jut a múltheti beszélgetés: soha­sem akartam építész lenni — mondta. — Túl a fákon, ott áll az új épület, elegáns, kor­szerű, európai, a pikkelyfalú Tasi?a sztereó-lemezjátszó Sztereoerősítő és sztereó-lemezjátszó készülékekből kiállítást nyitottak tegnap a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat 22. számú rádió-szaküzletében, a Színház téren. A hazai ipar néhány sztereoerősítő prototípusát mutatják be a vásárlóknak. A ki­állítás egyik érdekessége a táska sztereó-lemezjátszó, amely már kapható is az üzletben. előadóterem építészeti érdekes ség, azután a liftes felvisz a legfelső szintre, hát az szép, mondja útközben, s tényleg: az épület, meg a látvány meg­érdemelne egy riportot. Beto­nozok, gépészek, szállítómun­kások, gépek, festők, takarí­tók; megnyugtatóan mozgal­mas az építkezés, Lábady András megy elől, mintha egy nagy vadat követnénk, s va­dászok volnánk, keresztben hosszában bejárjuk az építke­zést, kissé összekeverednek bennem a találkozások, talán éppen kiegészítik egymást, gondolom, azután megjegyzem magamnak, el ne felejtsem: mindenkit ismer, s mindenki ismeri. A második emeleti fo­lyosón egy pallón egyensúlyo­zunk, azután lehajol, behajlít egy szeget. Egyszer belelép­tem' egy ilyen szögbe, mondja. — Tényleg sohasem akart építész lenni? — kérdezem váratlanul. — Gépészmérnök szerettem volna lenni, &z első helyen jelöltem meg, de valamilyen oknál fogva az építészekhez hívtak be felvételire. A fel­vételi jól sikerült, de ott is mondtam: gépészmérnök sze­retnék lenni, megígérték, hogy megpróbálja, de nem lehetett. Nagyon megszeret­tem az építészetet, jelenleg már nem mennék máshova, a kivitelezésben megtaláltam az életcélomat. — Mi az „izgalmas” a ma­ga számára az építészetben? — Nehéz ezt megfogalmazni. Az ember maga előtt lát egy tervrajzot, először önmagában elképzeli, felépíti. Vajon meg tudom-e csinálni, ahogy a ter­vező akarta? Mert attól a pil­lanattól kezdve, hogy a terve­ző kiadta a kezéből, már raj­tunk van a felelősség. — Ebben az állandó feszült­ségben könnyen felőrlődik az ember. — Igen, de hát azért van az éjszaka. Egyébként is, min­denkinek az a nehéz, amit csinál. I !a TAVASZ ÖTA főépítés­vezető, előléptették, jelenleg a hatáskörébe tartozik a pécsi egyetemi építkezésen kívül a bőrgyári, a felsőszentmártoni, a harkányi, a siklósi, a magyar- bólyi, a villányi munkahely is. Legalább ötszáz ember, lehet, hogy több is, s a kőműves szakma a munkafegyelem szempontjából kissé lezserébb, mint más ipari szakmák. — Hogyan kell vezetni? Nem tudom én ezt megfogal­mazni. Vannak, akik ezzel tudományosan foglalkoznak, ezeket a cikkeket el szoktam olvasni, de szerintem a veze­tést „érezni” kell. — Jobb gépészmérnök lett volna, mint építész ? — Érzésem szerint jobb gé­pészmérnök lettem volna. — Miért? Rámnéz, elmosolyodik. — Ilyenkor szokta beírni a riportjába, hogy „bizonytalan csend”, igaz? HARMINC ÉVES, nős, két fia van, havonta háromezer­háromszáz fixet keres, autója nincs, s szenvedélye se, leg­alábbis olyan, amiről ne tud­na lemondani, viszont szeret fotózni, s szereti az autóveze­tést. Energikus, egyenes em­ber, azt mondja; kissé hirte­len is, minden mozdulatában, intézkedésében érezni lehet: tisztában van önmagával. a környezetével, s tudja, hogy az élet egy olyan precíz épít­mény, amivel egyetlen terü­leten sem lehet könnyelműs- ködni. Harminc éves korban az ember már véglegesen fel­tette az életét valamire, ebben a korban az em­ber nagyon ritkán, rend­szerint csak tragikus helyzet” tek után szokott új életet kéz. deni, s ebben a korban az ember még hajlamos arra, hogy végérvényes ítéleteket mondjon önmagáról, meg a környezetéről, de még sok minden nem dőlt el az éleié­ben. — Boldog? — kérdezem. — Hát, kérem, ez relatív. — Miért? — A tiszta boldogság az a bizonyos kék madár. A mun­ka, meg a család, azt szokták mondani, ha az embernek eb­ben a két témában minden sikerül, lehet mondani hogy boldog, csakhogy az ember mindig többet akar. Ez min­denkiben benne van, olyan ez, mint egy sportverseny, az em­ber öt percig örül, fönt áll a dobogón, azután leszáll a do­bogóról, s már a következő cél motoszkál a fejében. A boldogság életszemlélet kér­dése, vannak pesszimisták, akik sohase lesznek igazán boldogok, s vannak: akik rosz- szabb körülmények között is teljesen boldogok tudnak lenni. A FIAI? Azt mondja: ezen még nem gondolkozott, de ér­zése szerint nem is fog. na valami kialakul bennük, fel­tétlenül hozzá fogja őket se­gíteni a kibontakozáshoz. Egyet szeretnék, mondja, ren­des embert nevelni belőlük. Azután megint az egyetemi építkezés bukkan föl bennünk, mintha összebeszéltünk volna. — Volt egy nagy célom, de azt keresztül húzták — mond­ja kamaszos nosztalgiával. — Az egyetemi építkezésen vol­tam építésvezető. A tavasszal kineveztek főépítésvezetőnek, ez nagy öröm volt a számom­ra, mégis: ha valamit életcél­nak lehet nevezni, hát én az egyetemi építkezést annak te­kintettem. — Ez az építkezés is a ma­ga felügyelete alá tartozik. — Ez más. Egy építésvezető a részletügyekben, magában az építkezésben nagyobb sze­repet játszik. — Volt már eddig is ilyen nagy munkája? — Volt. Azokat is szerettem, de ez, mint az egyetemi épít­kezés. csak egy van az ember életében. Thiery Árpád Condoskcdnak a mezőgazdasági termények elszállításáról A Megyei Szállítási Bizottság ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom