Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

\ 1®59L dűitnuíS S* a»——" ' .............................. n apló 5 Ingyenes gortavizsgálö szolgálat A* Országos Erdészeti Egye­sület Mikológiái Szakosztálya és a KÖJÁLL gombavizsgáló szolgálatot szervezett az or­szág területéríj A szolgálat egy régi hiány pótlására hiva­tott. Eddig ugyanis nem volt a városokban olyan személy, aki hivatalos gombaszakértői mi­nőségben az erdőn, illetve me­zőn szedett gombát megvizs­gálja. Amíg a piacokon szi­gorú ellenőrzést vezettek be, az öntevékenyen gombázó la­kosság nem tudta hol meg­vizsgáltatni gombáját. A Városi KÖJÁLL-tól ka­pott tájékoztató alapján Pé­csett Barlai Richárd Mártírok útja 42 és Múlt Ferenc Jókai utca 38. szám alatt lakó gom­baszakértők révén szervezték meg a díjtalan tanácsadó szol­gálatot. Barlai Richárd min­dennap 11—17 óráig, Múlt Fe­renc pedig kedden és csütörtö­kön 15—16 óráig a lakásán fo­gadja a • gomba vizsgálatra igényt tartó embereket. A Művészeti Gimnázium képző­és iparművészeti kiállításán * Sokkal több ez, mint egy szokványos iskolai kiállítást! kiáltok fel magamban, amint nézem a pompás szőnyegeket, s esem egyik ámulatból a má­sikba a valóban művészi raj­zok, festmények, ötvösmun­kák, kerámiák láttán. Kissé szorongva jöttem, hiszen Pécs művészi múltja, igénye köte­lez, s éppen a kapuból pil­lantom meg a szobrot, amely talán az ipar- és képzőművé­szetet jelképezi. Csodálatos véletlen ez, hogy itt áll? Nem! Amikor Pátzay „Nővérek” cí­mű szobrát felállították, az adottságokból már ki lehetett számítani, hogy kell lennie Pécsett egy Művészeti Gimná­ziumnak. S 1952-ben, a város legsűrűbb történeti légköré­ben, a messzi homályból elő is jött, valósággá lett a Mű­vészeti Gimnázium. — Igen. 52-ben létesült is­kolánk, de mint a Leöwey Klára Gimnázium zenei tago­Húsz érc lettem tanító Í A huszadik évforduló, a húszéves találkozó egyéb­ként is igen emlékezetes az ember életében. Hát még, ha az olyan eseménnyel vá­lik gazdagabbá és felejthe­tetlenebbé, mint a mi év­fordulónk: 1945-ben, a fel- szabadulás évében végez­tünk. Ekkor kaptuk kézhez a díszes kivitelű oklevelet, melyen többek között ez állt: Elemi népiiskolában folyó tanításra képesített­nek nyilvánítjuk. Csodálatos, felemelő érzés volt. örömünket tetézte, hogy nagyon mostoha körül­mények között tudtunk el­jutni ehhez a felemelő pil­lanathoz. Osztálytársaim legtöbbje valamelyik baranyai vagy somogyi kis faluból indult el, hogy a négy polgári el­végzése után megbirkózzon a Pécsi Püspöki Tanítókép­ző Intézet öt esztendejével. Pécs már akkor is komoly , tekintélyt vívott ki magá- < nak az iskolák terén. A \ gimnáziumok már külső ) megjelenésükben is tekin- ? télyt sugároztak, de nem ] sokkal maradt el mögöttük l a fémipari szakiskola sem., ^ Ezek a város előkelő helyein s ■ emelkedtek. A mi iskolánk, , a tanítóképző szinte elbújt } előlük egy szűk kis utcában; í De talán jobb is volt ez így, 5 mert az az épület jobban \ hasonlított egy öreg lakó- '> házhoz, mint iskolához. Az / öt tanterem, a közös igazga- í tói-nevelői szoba, valamint j egy szertárhelyiség mellett < tornaterem már nem fért el < benne. Nem is volt. A jövő í tanítói minden tornaórán ; kinn tornásztak az udvaron, ■ és csalt nagyon kevesen ju- < tottak el arra a magaslatra, \ hogy meg tudják csinálni a haskelepet, billenőst és ló­lengést. Püspöki intézet lé- ' vén kántorképzés is folyt az I iskolában. A zeneterem — melyet kívülről inkább fás- kamrának vélt az idegen — oly kicsi volt, hogy az orgo­na mellett az énekkar már alig fért el berfne; Körülményeink tehát na­gyon mostohák voltak, hisz I a több ezer holdas püspöki uradalom „nem tudott töb­bet nyújtani”. Az iskola sze­génységéből fakadó nehéz­ségeinket még esek tetézték a háborús évek és esemé­nyek. Osztályfőnökünket I több ízben behívták katoná­nak. A nyári üdülés, kirán­dulás örömeit mi nem is­merhettük meg, mert ilyen­kor levente-képző táborok­ban sanyargattak bennünket a tiszt urak, és készítettek elő a „honvédelemre”. Sze- < rencse, legtöbbünk esetében > erre már nem került sor. j Mindezek ellenére is na- ; gyón jólesik — még 20 év 5 távlatából is — visszemlé­kezni arra az Időre. Nem- í csak azért, mert nem mind- í egy, hogy az ember, húsz > vagy negyven éves, hanem S elsősorban azért, mert ab- s ban a kopott, megvénült < épületben nagyon sokat kap- 1 tunk ahhoz, hogy mások ne- í velői lehessünk. Sohasem S fogom elfelejteni például a s német megszállás napját, j 1944. március 19-éfc Mindenki izgatottan érke- j zett azon a reggelen az is- í kólába. Elég érettek voltunk ( már ahhoz, hogy megértsük, , mi is történt voltaképpen. De ha akadt volna köztük ! értetlen, az is felfoghatta a helyzet komolyságát akkor, ; amikor az első órára érkező ; magyar tanárunk azzal kezdte a tanítást, hogy könnyben úszó szemekkel és nagyon szívhezszólóan és várforralóan elmondta a Szózat első két versszakát. 1944. október 15-én Szá­las! átvette a hatalmat. Az j iskolákban megszüntették a S tanítást, és mi szétszéled- ; tünk a szélrózsa minden irányába. Aztán megérkezett ' a hír, a pécsi osztálytársai­mat már összeszedték és ! mint levente — nemzetőrö- ; két elindították nyugat felé. Az én kis falum úgy látszik, nagyon távol esett a világ- tói, megmenekültem. A I fronton levő tanítónk helyett oktatgattam községünk ki- ; csínyeit fejenként 1—1 pen- \ gő ellenében. í Március lett, mire újra S beköltözhettünk iskolánkba. í Szomorúan tapasztaltuk, 1 hogy elhurcolt osztálytársa- > ink nélkül kell nekivágnunk > ennek a csonka tanévnek. I Azt hiszem, valamennyiünk- l ben állt az erős elhatároz&s: ) behozni a mulasztottakat, ? sikeresen befejezni tanul- > mányainkat. S 1945 júniusé- S ban az osztály minden tag- < ja eredményes képesítővizs- < gát tett Oldalakra menő számve- < test tudnék írni az eltelt S húsz esztendőről. Küzdel- > mekben, nehézségekben, 5 eredményekben gazdag két \ évtized áll mögöttünk. Ha a i nyáron húszéves találkozóra ( jövünk majd össze, kedves, 5 öreg iskolavárosunk vala- > melyik meghitt helyén és í felkeressük azt az ódon épü- j letet is, amelyben elhintet- ( ték köztünk ennek a na- > gyón szép, de nem könnyű > hivatásnak a magvát, akkor l majd örömmel állapíthatjuk \ meg egymás közt, hogy a < felszabadult ország első vég- l zett tanítói emberséges mun- > kát végeztek és bár kissé í megöregedve, de annál fiata- ! losabb lelkesedéssel indul- í nak neki a második húsz í esztendőnek. Kaszás János ált, tan. felügyelő ( zata, — mondja dr. Molnár Péter igazgató —. Ekkor óra­adó tanárok tanítottak és csak délután folyt az oktatás. 1955- ben hét zenészünk érettségi­zett. Tíz évvel ezelőtt volt az felső érettségi vizsgálatunk, s a Művelődésügyi Minisztérium most jubileumunkra kedves figyelmességből az akkori, az első érettségi biztost küldte újra iskolánkba. Az iskola az első érettségi­zők után hamarosan nagy fej­lődésnek indult. 1957-ben a városi tanács önálló Zenei Gimnáziummá fejlesztette. Ezt az időszakot a Széchenyi Gim­náziumban töltötték, s akkor már hét főhivatású nevelő dolgozott. 1958-ban indul meg a képzőművészeti szakoktatás. 59-ben átköltöznek a jelenlegi, a megszűnt Óvónőképző Inté­zet épületébe. 1960-ban Mű­vészeti Gimnáziummá lettek zened és képzőművészeti tago­zattal, 1961 óta az iparmű­vészeti szakoktatás négy szak­mában folyik, úgymint a fém­műves, azaz ötvös és díszko­vács, aztán a kerámia, díszítő­festő és szövő szakosztályban. A tanács hiteleivel és na­gyon sok társadalmi segítség­gel fejlődött az iskola. 61 nya­rán például a rajzterem he­lyén még vad bozótos, a mű­helyek helyén pedig szenes­raktár volt, s a vállalati mun­kások csak akkor kezdtek munkához, amikor a tanárok és tanulók az alapokkal ké­szen voltak. Senki nem hitte, hogy szeptemberben már ren­des tanítás lesz itt. De lett. — Nagyobb terjeszkedésre, bővítésre nem is nagyon gon­dolunk. Úgy vélem, ez az az eszményi keret, ahol a minő­ségi oktatás minden szempont­ból biztosított. Ma 21 főhiva­tású tanár és szokaktató mű­ködik az iskolában, akik 172 tanulót nevelnek, képeznek. — Miben rejlenek e szép si­kerek? — ismétli kissé elgon­dolkodva a kérdést, — talán abban, hogy a tantestületben 8 egészen fiatal, 25 éven aluli dolgozik, meg a nagy társa­dalmi segítségben, aztán fő­ként a nevelő testület művé- szetszeretetében és kollektív munkájában, s végül, de nem utolsósorban a kis iskola meg­hitt, családi légkörében. — Nagyon sok társadalmi segítséget kaptunk a Porce­lángyártói, a Háziipari Szövet­kezettől, a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszttől, az ÉM. Pé­csi Tervező Irodájától, a Ha­tárőrségtől, a Tanárképző Fő­iskolától, az Iparművészeti Fő­iskolától és a pesti testvéris­kolától, a Pécsi Építőipari Technikumtól, a Képzőművé­szeti Kivitelező Vállalattól, az Állami Pénzverdétől, a Janus Pannonius Múzeumtól, hogy csak a jelentősebbeket említ­sem. Amikor az elért nagyszerű eredményekről, a szép kiállí­tásról áradozok, az igazgató csendesen megjegyzi: — Most a KISZ Országos Szakköri Politechnikai Kiállí­tásán ötvösmunkával és kerá­miával az I. díjat, szőnyeggel pedig a II. díjat hozta el is­kolánk. (Csak pénzben 2100 fo­rint jutalmat jelent ez a ta­nulóknak). S most, 1965-ben lesz az első alkalom, amikor a 23 érettségizőnk a bizonyít­ványa mellé szakmunkásbizo­nyítványt is kap, ami az Ipar­művészeti Főiskolára való je­lentkezés esetében 5 pontot jelent. Természetesen minden egyetem szívesen fogadja ta­nulóinkat, hiszen a művészeti képzés természetéből követke­zik, hogy a szakmai oktatáson kívül az általános műveltségi tárgyakban magasfokú alapo­zottságot kapnak a tanulók. Eddig 273 tanulónk kapott érettségi bizonyítványt, s kö­zülük sokan végezték el a Műszaki Egyetem építészmér­nöki karát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészet­tudományi karának művészet- történeti és irodalmi szakát, a Tanárképző Főiskola rajz és valamilyen szakát. Csak érde­kességként említem, azonkí­vül, hogy több orvos és jogász is kikerült már iskolánkból, a „Bóbita” híres bábegyüttes 6 tagja közül is 3 az iskola nö­vendéke. Aki pedig nem kí­ván továbbtanulni, azoknak a szakmában együttműködő vál­lalatoknál biztosított az elhe­lyezkedésük. Az iskola tehát megelégedett, boldog embere­ket nevel és ad a társadalom­nak. Amint gyönyörködöm az is­kola első kollektív s egyút­tal jubileumi kiállításában, úgy érzem ez egy kicsit tör­lesztés is akar lenni azért a sok jóért, amit államunktól és a társadalomtól kapott és a szép, sőt, nagyszerű ered­mények hálát is jelentenek. Dr. Harczos Ottó • A nagy érdeklődésre való te­kintettel, & kiállítást nem 6-án, hanem ló-én zárják. * * * * * * 7 8 * * * * * * 7 8 színház A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. június 5-i, szombati műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Jelentés a földekről. Bemutatjuk hanglemeztárunk újdonságait. Köszöntjük a pedagógusokat. Közkedvelt melódiák. 18.00: Német nyelvű műsor: Vidám, zenés hétvége. — össze­állítás. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Halla gat óink kérésére. 19.10: Dél-dunántúli híradó. Válasz a hallgatóknak. 19.30: Tánczene. 19.40: A helikohi érmeseink mű­sorából. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Bolond lány (este 7 órakor). Somlay-bérLet Tájszínház: Csókos asszony (este fél 8 órakor). Szigetvár. ZENE: f Liszt-terem: Olasz művészek hangversenye (fél 8 órakor). MOZI Park: Max Linder társaságában (5, 7, 9). Jó idő esetén az utolsó előadás a kertben. Petőfi: Max Linder társaságában (fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth: Átépítés miatt szünetel. Híradó Mozi (a Park filmszín­házban): Magyar híradó, Gajane, Moszkva ünnepli az űrtriót, Guszr táv, a szalmáözvegy. (Előadások U órától 3 óráig folytatólagosan). Gyárváros: A tizedes, meg a többiek (szv., 6). Zsolnay K. O.: így jöttem (5, 7). Pécsszabolcs: Cartouche (szv., szi., 5, 7). Me- csekalja: Muhtár hozzám (szv.. 7). Vasas II.: Gyávák bandája (szv., 7) . Mohács: Ki volt dr. Sorge? (6, 8) . Szigetvár: Elvtársak (szv., 8). Sásd: A matador (szv., fél 8). Siklós: Nyári intermezzo (szv., szi., 8). Sellye: A fehér karaván (8). Harkány: A világ végéig (szv., 7). Beremend: A levegő ka­lózai (szv., 8). Bóly: Tékozló szív (szv., 8). Csak 18 éven felüliek­nek! Mágocs: A kém nyomában (7). Pécsváracl: Tékozló szív (szv., fél 8). Csak 18 éven felülieknek! dunántúli napló az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanár* lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út ti. Telefon: 15-32, 15-33, 21-60, 26-22, 60-11. — Belpolitikai rovat; 31-««. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi üt 11. Telefon: 15-32, 15-33, 21-60, 26-22. 60-11 Pécsi Szikra Nyomda. Pécs. Munkácsy Mihály utca 10. szám. Felelős vezető: Melles Rezsó. Terjeszti a Magyar Posta. 9 Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft. — indexszáma 22 051, A PEDAQÓQUS A z ablak résén besurran a napsugár, kavargó por­szemek táncolnak benne, közelednek, távolodnak, kilépnek, meg visszatérnek százak, ezrek. Melyik is vagy te, lassan elémjövő. Igen, az az örökké mosolygó, kedves, szép fiú. Ha szólítottalak, mosolyogva hallgattál, és amikor leültél, akkor is mosolygott az a sze­líd kék szemed. Hamar kiléptél, sajnáltalak, de csak eny- nyi maradt meg belőled. Látod, milyen más volt ez a má­sik itt, ez az elismerést követelő, harcolni tudó. Szerettelek ezért a magabiztosságodért. Azért, mert harcoltál tévedé­seidért is. Sajnáltalak, ha a kényszerű beismerés után büsz­keséged letört. Remélem megtanultad, hogy ellanyhulni sohasem szabad. Ezért birkóztam meg veled újra és újra, hogy megtanulj mindig egyenesen állni, mert én téged mindig szerettelek. Nem kell bemutatkoznod, ha utolsó találkozásunk ré­gen volt is. A nevek különben is semmit sem jelentenek. Ismerlek. Te voltál a könyörtelen logika, az eszed olyan, mint az éles penge, a hangod száraz. Melegség? Nem mu­tattad. csak ragaszkodásodat éreztem meg. Milyen jó, hogy nem lettél pedagógus, másfelé mentél, s akkor igazán meg­szerettelek. Mit mondasz, hogy én kényszerítettelek azzal, amit a hivatásról beszéltem? Hogy a zsenge palánták fel­neveléséhez nemcsak termékeny föld kéül. hanem simogató, meleg kéz is, különben a dudvával az értékeset is kigyom­lálja. Te vagy a közömbösséget szimuláló, nevelőd bosszantó. Engem nem csaptál be, ott ültél a harmadik padban bal­szélről, faképpel, szemlesütve, mintha mindig másutt járt volna az eszed. Aztán váratlan lecsapott rád a kérdés, hibátlan feleletet adtál. Láttam, élvezted ezt, s te vajon láttad-e, hogy én is. Üdítő volt ez a játék, s nagyon közel hozott bennünket egymáshoz. Menj előlem, mit tolakodsz itt te, te kíméletlen törtető! Átgázoltál volna a virágos kerten, hogy hamarabb érj cél­hoz. Te akartál pedagógus lenni, aki a szeretetet nem is­merte?! Én nem engedtem! Igen, tudom, másutt nem tö­rődtek ezzel. De úgye futnod kellett az életedért, de addig mennyit romboltál? Menj! De te is ott, te erkölcsi nihilista, sárban fetrengő élősdi. Ti ketten voltatok a nevelhetetle- nek, nehéz álmok, szívek szorító lidércei. csak ti ketten. Tűnjetek él a nevelésbe vetett hit megrontói! Be kell húnynam a szemem, hogy magamhoz térjek. De te jöhetsz, te haszontalan rossz fiú. Mennyit kín­lódtam, vesződtem veled, mennyit csaltam, hazudtam miat­tad! Ne gondold nem azért, mert láttam, hogy eszes vagy, és sajnáltalak, hogy elkallódsz. Nem. Azok a fénylő, barna szemek kényszerítettek, hogy jónál is jobb legyek. Azokból annyi reszkető aggodalom, féltő gond és mérhetetlen biza­lom áradt, hogy kénytelen voltam meghátrálni. Pistike jó fiú ... Pistike jó fiú... ismételgette, mikor bűnlajstromod felsoroltam azzal, hogy rég megértél a kizárásra. Erőszakot vettem magamon, mert ott reszketett előttem két munkától elgyötört kéz, nem könyörgőn, hanem igaza tudatában. Néztem a szegényes lakás tisztaságát, rendjét, és még ma is hallom — Pistike jó fiú, csak a barátai... Mondom, erőszakot vettem magamon, s amikor szürke, kemény te­kintetű szemedbe nézve láttam, meg se rebben és kezed a kezembe téve ígérted, úgy lesz, akkor már bíztam is. És nem csalódtam. Így lettél té a büszkeségem. A A fényszemek jönnek, mennek, kialudnak, felvil- ” lannak. Kik vagytok ti, egy csoportban, mintha vérből volná­tok, oly pirosak. Talán az ernyő visszasugárzása teszi? Nem. Ti az áldozatok, lekaszált virágok, vadvihartól, fáról letépett üde levelek, a jövő ígéretei voltatok. Ez a csepp miattatok gördült le. S te, te fekete szemű, hogy megbán­tottál, mikor találkoztunk és kezeddel eltakartad a melle­det. — Ugye tanár úr, nem utál bennünket? — Ilyent kér­dezni — tőlem! Szomjas tekinteted itta a szeretet szavait, s hogy vágytál, vártál a humánumra! Mit adhattam azok­ban az embertelen időkben? Csak szavakat. De láttam, azok is, mint harmatcseppek a szikkadt mezőn, üdülést jelentettek neked. Magaddal vitted ennek a tanulságát? A fény mintha még ragyogóbbá válna, vidáman tán­colnak a megvilágított porszemek. Jertek, j érték, ti ket'en, kéz a kéziben, s még a harmadik is ott közöttetek. Jertek, múlt idők emlékei, felemelők, édesek, most még a kese­rűek is, ide közelembe... S már nyúlna is feléjük, de a fény kihuny, s vele minden. Minden. Somogyi Géza SZÜLETTEK Keszthelyi Csaba, Wilhelm Fe­renc. Katona Ildikó, Mikollcs Jó­zsef, Nagy Andrea, Sólyomvári Erika, Feketü Csaba, Szönyi Ju­dit, Pintér Gyula, Gazdagh Gab­riella, Szabó Béla. Bayer Vilmos, Horváth Jenő, Horváth József, Berki Timea. Kőhalmi Ilona, Gal- cslk Zoltán, Sallai Mária, Sallal Mária, Bodrog Csilla. Amrein Te­réz, Horváth Csaba, Vancsura Ti­bor, Krassóy Iván, Takács Gyöngyi, Czopf Éva, Kovács Ár­pád, Gáspár Ferenc, Wilk Mária, Szűcs László, Zengő' Erika, Hor­váth Károly, Szívós Erika, Kovács Piroska, Welsz Beatrix, Kerner Orvosi ügyelet Pécs mj. város biztosított dol­gozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1965. június 5-én (szombaton) du. 14 órától, 7-én (hétfőn) reggel 7 óráig a kö­vetkező helyeken: I. kerület részére. Az új-meszesi körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 51-81. Járó betegek részére rende­lés de. 9—10 és du. 15—16 óráig. (Szombaton du. is). n. kerület részére. A Városi Rendelőintézetben (ügyeletes or­vosi szoba). Tel.: 30-00. Járó be­tegek részére rendelés de. 10—11 és du. 16—17 óráig. (Szombaton du. is). irt. kerület részére. A Petőfi u. körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 25-88. Járó betegek részére ren­delés de. 8—9 és du. 14—15 órá­ig. (Szombaton du. is). Ha a megadott telefonszámok nem jelentkeznek, a hívást a 08- Mk (Poéta) kell bejelenteni. József, Szőke Andrea, Werner Erika, Ruppert István, Zalányi Lilla. Antal Ildikó. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Bukovszky Ferenc és Vágvölgyi Róza, Kozma László és Borsós Margit, Takács József és Farkas Katalin, Sztranyák József és Lu­kács Júlianna, Horváth György és Orsós Ilona, Nagy Árpád és Kecskeméti Mária. Petrás Károly és Kozmann Etel, Derjanecz Ist­ván és Keresztúri Erzsébet, Solti Ferenc és Steinmacher Ilona. Je­ges Ferenc és Molnár Jolán. Szűcs László és Kiss-Sánta Ibolya, Tö­rök Zoltán és Szabó Mária. Ko­vács József és Muflcs Éva, Le- hota István és Cserfal Edit, Tu- bolyi Lajos és Patkó Mária. Ha- marits Károly és Pajj Júlianna. Balyl István és Mohácsi Gvöngvi. Csokona János és Szántói Erzsé­bet, Tompos János és Rónafalvi Márta, Vörös József és Farkas Ilona, Szalai László és Arató Má­ria. Ribly Péter és Varga Emőke. MEGHALTAK özv. Balogh Istvánné sz. Kon­koly Júlianna, özv. Varasdi Jó- zsefné sz. Kováts Terézia. Heider József, Katona Ferenc, Humpok István, Strigencz Pálné sz. Bodi Mária, Bódis Erzsébet, Mikollcs Pálné sz. Kolompár Mária, Földesi Gézáné sz. Lecher Gizella. Tóth József, Kovács János, özv. Méhn Mátyásné sz. Spannenberger Er­zsébet. Békásl Pál, Hlrth Mihály- né sz. Wágner Erzsébet. Hartung Tivadarné sz. Dltrich Adél. Bőlva Arpddné sz. Ragályi Ella, Rattin- ger Mária. Opova József. Ssirman Sándor, dr. Lőczi Sándor. Prücser Ferenc, Jakubovieh Irhréné sz. Klevetay Irén, Helbich István, Horváth István, 1 f Anyakönyvi hírek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom