Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
3 Székely Júlia: Elindultam szép hazámból * Móra Ferenc Könyvkiadó 1965. TVejji életrajzot írtam 99í ' Bartókról. Erre csak olyan író lenne méltó, aki vele egyenrangú művész. De Bartókról írni kell. Ezer író esetleg el tud róla valamit mondani. Ezek egyikének feladatát igyekeztem elvégezni.” így vall áz írónő, Bartók Béla tanítványa, maga is zenepedagógus a Pécsi Tanárképző Főiskolán, századunk kiemelkedő művész- és tudós- egvéniségéről, most megjelent könyve utószavában. Talán akik már végigolvasták a Bartókról szóló könyvtárnyi iro- dp ’mat, azok is élvezettel veszik kezükbe a Móra Ferenc Kfnvvkiadó gondozásában ir-'^elent kis kötetet. Hát rrAz azok, akikhez a népszerű „Naiv emberek élete” sorozat elv borban Szól: fiataljaink. Bariók műveihez közeljutni, S" ' at megérteni, nem köny- n ” feladat. Ismerni kell hoz- a zeneköltő emberi alakja' művészi törekvéseit, küz- de’mes életútját. Ismerni kell a . úszta forrást”, ahonnét ez az életút elindult, azt a széllé i kapcsolatot, mely hosz- szú láncolatként Vezet el a szellemi elődöktől Bartókig. Érnek a felderítése Székely Júlia könyvének egyik legnagyobb értéke. Ahogy fényt derít a tanár és tanítvány minden időben fennállott mély kapcsolatára: a kiindulópont Beethoven. Az összekötő Beethoven és Liszt között Czerny Olvasom a színház fali hirdetményein a „Rozsdatemető”’ műfaji meghatározását: dráma. Ez a példa meg sok hasonló korábbról, késztet arra, hogy végi gszőjem az alábbi gondolatmenetet. A „dráma” eredetileg gyűjtőfogalom volt. Jelentette mindazt az irodalmat, amit színpadra alkottak. Ezen belül megkülönböztették a tragédiát és komédiát vagyis a szomorújátékot és vígjátékot. A kettő között átmenetet alkot a színmű, vagyis az olyan jellegű darab, amelyen ugyan nem lehet harsányan nevetni, de haláleset sem fordul elő benne. Az utolsó évtizedekben a dráma szó jelentésváltozáson ment át: csak a tragédiát jelöli. Kialakult ez a hármas meghatározás: dráma- színmű-vígjáték. Holott a színmű is dráma meg a vígjáték is, az eredeti értelem szerint, mint ahogyan a dráma szóból alakított „dramaturgia” nevű tevékenység sem korlátozódik csak a tragikus művekre! Károly, mint előbbinek tanítványa, utóbbinak tanára. Arra tanította Lisztet, amit Beethoventől tanul. Liszt egyik legkiválóbb tanítványa pedig Thoman István, Bartók zongoratanára a Zene- akadémián, ugyanolyan összekötő tanítvány-tanár Liszt és Bartók között, mint Czemy volt Beethoven és Liszt között. Az ő közvetítésükkel jutott el titokzatosan és észrevétlenül, de feltartóztathatatlan biztonsággal Beethoven minden üzenete Bartókhoz. De azt is megtudjuk Székelv Júlia könyvéből, hogy Bartók soronkövetkezése Liszt után történelmi szükségszerűség. Liszt zenei végrendeletét Bartók hajtotta végre. A Csárdás macabre elemzésével bizonyít a szerző: mintha a harmincéves Bartók komponálta volna a XX. század húszas éveiben e csodálatos művet, s nem a hetven éves Liszt a XIX. század nyolcvanas éveiben. Az Allegro barbaro édestestvére a Csárdás macabre! Pedig Bartók még csak nem is ismerte, soha nem is hallotta e zongoradarabot, melynek kézirata Bartók halála után öt évvel került napvilágra! A könyv érzékletesen mu- tatja be a fiatal Bartók ismerkedését az első ideállal, a „villámcsapásként” ható Richard Strauss-mű okozta varázslattal, melyet csakhadarabbírálat, dramaturg—darabbíráló. Koreográfia—mozdulatsor, aki alkotja, a koreográfus—mozdulatíró vagy mozdulatalkotó. Nem túlzás az „író”, hiszen a mozdulatot is le lehet, sőt le kell jegyezni! Mily jól bevált az újságírásban, könyvkiadásban a „lektor” átállítása „olvasó- szerkesztő”-vé, pedig ez háromszor olyan hosszú! Az én javaslataim ezzel szemben nem is hosszabbak, sőt néhány esetben rövidebbek is: koreográfia—mozdulatsor. Legyen tehát ez a rövid fejtegetés elindítója egy olyan mozgalomnak, amely újra fér nyesen bizonyítaná, hogy a magyar nyelv egy minden árnyalatot kifejezni tudó, sokszínű kultúmyelv! Járjon az élen a Pécsi Nemzeti Színház és a jövő színésznemzedéket hivatására felkészítő Színművészeti Főiskola! Veress Endre mar elmos Liszt közelsége, aki sohasem hatott rá villámcsapásként, ellenkezőleg, eleinte idegenkedett tőle, csak nagy fáradsággal tudta megismerni megszokni és megszeretni, j Villanásnyira megismerkedünk a többiekkel is, akik hatottak Bartókra: a francia De- bussyval. Maurice Ravellal, az orosz Muszorgszkijjal, akik ha nem is éppen egy időben, de egy célért küzdöttek: zenei szabadságharcot hirdettek a német diktatúra ellen. Schönberg révén az atonális, tizen- kétfokú skálára épített zene Bartókra gyakorolt hatásáról is szó esik, ügyesen gyarapítva az olvasó ismeretkörét. A gyermekkor, a főiskolai évek, a népdalgyűjtés néha keserves, de esadálatos kincseket napfényre hozó munkája, találkozás Kodály Zoltánnal, a közösen megteremtett új zenei nyelvezet, a megnemérté- sek és gáncsoskodások kínja, a tanár-Bartók, a magányosan maradt ember portréja, mindezekkel átszőtten pedig a remekművek keletkezésének története és ismertetése: — ez a könyv tartalma, lényege. Bartók emberi portréját gazdagítja a mama forró szeretettel megrajzolt alakja, a Kodállyal való barátságnak sok szép dokumentuma, a „magánéletről’’ írott, a Mesterhez méltóan szemérmes fejezet. Lehet, hogy sokaknak nem mond újat e könyv. Gondolom, a cél nem is ez volt, inkább a népszerű formában történő summázás, összefoglalás. A kötet gondosan kiválogatott dokumentum-anyaga, a rövid, tömör megfogalmazás, a szinte lebilincselően izgalmas, olvasmányos stílus, a könnyed formában lényegeset mondó, sohasem nagyképű megállapítások olyan értékei Székely Júlia könyvének, melyek jelentős helyet biztosítanak számára a ma már szerencsére igen gazdag Bartók- irodalomban. f^sak a magyarországi ^ életút fért bele e korlátozott terjedelmű könyvbe, valamint annak felvillantása, ami Bartók halála óta történt annak érdekében, hogy Bartók hazavágyó szavai: „... sz éretnék hazamenni, de végleg...” valóra váljanak. Bartók művei hosszú megnemértés után otthonra találtak, mint ahogy Magyarországot választotta hazájának felesége, Pásztory Ditta is. A Bartók-művek diadalmas hazatalálásáért folyó munkálkodás egyik szerény, de hasznos köve Székely Júlia kitűnő érzékkel megírt könyve, aki megpróbálta Bartókot lefesteni olyannak, amilyennek látta, háttérben a hazával, ahonnét elindult. Dr. Nádor Tamás A Magyar Színház nyelvmegújítása A vezetés és a szervezetek Az eleven munka intenzív felhasználásának, a gépek ésszerű, maximális termelésének jelentőségét már régen felismerték. Az irányító apparátus idejének észszerű felhasználása, szervezettsége legalább annyira része a termelésnek, mint a gépek, szerszámok kezelőjének munkája. A vezetés pozitív vagy negatív szerepe, akár egyetlen üzemrészben is észlelhető. Ahol jó a vezetés, ott az ösz- szes műszaki, technikai és szubjektív lehetőségeket egyformán maximálisan hasznosítják. Ahol az irányításban kisebb-nagyobb fogyatékosság mutatkozik, ott zavar keletkezik az egész termelő folyamatban. A leggyakoribb, legáltalánosabb irányításbeli fogyatékosság a vállalati vezetés ésszerűtlen időfelhasználásáéból fakad. A magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák és más közgazdászoknak az elmúlt évben végzett vizsgálatai egy. formán tanúsítják, hogy a gyári vezetőik, főleg a nagyvállalatok igazgatóinak időbeosztása távolról sem felei meg a követelményeknek. A legtöbb igazgató — a közgazdasági vizsgálat, szerint — törvényes munkaidő helyett napi 11—12, vagy ennél is több órát tölt el vállalatánál. Az igazgatók a 11—12 óra legnagyobb részét a legkülönbözőbb közvetlen termelési operatív ügyek intézésére fordítják. Irányítás helyett lényegében csak vita- vezetők! Az ilyen vezető (igazgató) ügyintéző, és ezért nem marad ideje vezetni! A munkai idő tetemes részét az igazgatók olyan ügyekre fordítják, amelyeket a személyzeti, munkaügyi osztályok vagy a beosztott műszaki vezető szakemberek is elintézhetnek. Az igazgatót megfosztják attól, hogy a legfontosabb feladatok megoldásával el- mélyülten foglalkozzék. Látszatra tetszetős a mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó módszere. Ám ezáltal, hogy a legfelső vezetésre nem tartozó ügyekkel (naponta 30— 40 szer is) megzavarják az igazgatót, szaggatottá (ütem- telenné) válik a legfontosabb, a termelést irányító tevékenység. E fogyatékosság a vezetőt idegessé, kimerültté teszi. A vezetésben mutatkozó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevékenységére. A másfél évvel ezelőtt 12 magyarországi üzeihben végzett vizsgálat egyebek között azt is meg- állaoította, hogy a hó és ne- eiredév végi hajrá 38 százalékon a vezetés iderres szervezetlen munkájából keletkezik. „Az a birtos, amit saját ma- °am tpszek” — valHa a vállalati igazgató má'indik bírálandó típusa. A felfogás indokolása hogv a beosztott vezetők döntései eev vpev töhh esetben nem igazolódtak. Fz lehetséges. Ebben az ese+hpn azonban nem az a megoldás, hogv az igazgató végezzen oi mindent. A beosztott veze+ő- aonarátus ilven vaev olvan módon történő megerőeftése egyetlen helves megoldás. Elképzelhetetlen, hoev a műszaki és közgazdasági vezető- anoará+ns kikapcsolásával az igazgató irányíthat. Aki mindent salát maga akar elvégezni. képtelenné válik a megalapozott döntésre, és nem csökkenti, hanem szaoorítia a balul végződő intézkedéseket. Találkoztak, a vállalatokat tanulmányozók olvan igazgatóval is, aki a gyár műszaki és közgazdasági kollektíváiá- ra olyan módon támaszkodik, hogy folytonosan annak véleménye alapján cselekszik. A véleménykérés helyes és szükséges. A baj az, hogy az ilyen igazgató a szakvélemény észszerű alkalmazása helyett a valóságban vezetteti magát, s nem ő vezet. Az effajta vezetőknek, az önálló konstruktív munkára már azért is szűk a lehetősége, mert a folytonos értekezlet és tanácskozás elveszi az idejét. A jó nagyvállalati igazgató az irányító munka szervezésében jelentős szerepet juttat titkárságának. A titkárság — a legjobb műszaki és köz- gazdasági szakemberekből szervezve — hasznos szolgálatokat tehet az igazgatónak. A szakemberekből szervezett titkárság (de nem a divatos, igazgatási főosztály!) készíti az igazgató időbeosztási programját. Fontos teendője az ilyen összetételű titkárságnak, hogy gondosan, megalapozottan készítse élő azokat a döntésre váró ügyeket, amelyek valóban az igazgatói hatáskörbe tartoznak. Az egyéb — nem feltétlenül az igazgatói döntésre váró ügyeket a titkárság a megfelelő beosztott vezetőhöz továbbítja, A gyári titkárság az igazgatósági értekezleteket is részletesen, gondosan előkészíti. A titkárság az értekezlet összes résztvevőit alaposan tájékoztatja a megvitatandó témáról. Ezzel biztosítható, hogy az alapos ismeretek birtokában az értekezlet a lehető legrövidebb idő alatt képessé válik az állásfoglalásra, a helyes igazgatói döntés elősegítésére. A titkárság helyesen cselekszik, ha az igazgatóhoz tartozó azonos jellegű témákat csonor+osítia Hasonlóképpen a titkársáp elősegíti az ieaz- ppté mpei^piát. ha az Ismét- lődő ügyeket — arrtennríre rsaV lehet — a hétnek, vagv a hónaonak bizonyos napián, meghatározott órára szervezi. Az ilven előkészítesse' és csoportosítással a vállalati vez°tő a munkaidejét lényegesen intenzívebbé tudja tenni. Az olyan vállalatvezetésben, ahol felismerik az igazgatói (és az egész vezető apparátusi) munka ésszerű szervezésének fontosságát, még az előre meg nem tervezhető ügyek intézésére is jut — a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően — 30—36 percnyi idő. A műszaki és közgazdasági szakemberekből álló titkárságra különösen a nagy üzemeknél van szükség. De vajon — találkozhatunk a kérdéssel — az ilyen vezetői módszer nem építhet-e válaszfalat az igazgató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de nemcsak ott, ahol nagy hatáskörű titkárságot szerveznek, hanem ott is, ahol az igazgató naponta többször is végigszáguld a műhelycsarnokokon. A korszerű szocialista vállalatvezetési módszernek része, hogy a titkárság és a műszaki, gazdasági szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást, hanem a legfontosabbról, a termelő alkotó emberről is. A gondosan szervezett irányító tevékenység lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó indokolt esetben felkeresse a vállalatvezetőt. Az igazgató is talál módot arra, hogy felkeresse a dolgozókat, találkozzék a termelő kollektívával. E találkozások — nyugodt légkörben — erősítik a vezetést, összekovácsolják az egész gyári kollektívával, amely segíti a feladatok sikeres megoldását A legtöbb gyárban kialakult gyakorlat alapján sokaknak utópisztikusnak tűnik a jó vezetésről tett néhány észrevétel. Mégis érdemes a megjegyzéseken elgondolkodni. Lónyai Sándor A Stahlhelm- dalnokok Jó volna tehát országos mozgalmat kezdeményezni abban az irányban, hogy a dráma szónak állítsuk Vissza gyűjtőfogalom jelentését és élesszük újjá Vörösmarty Mihály, Katona József és kortársaik szép kifejezését a tragédiára: szomorú játék. Ha a v gjátékot nem nevezzük latinosán komédiának, miért tesz- szük ezt ellentétével, a szo morújátékkal? Tudjuk, hogy a nyelvújítás mozgalmát őseink lelkesedése gyakran tette túlcsordult pohárrá. Senki sem erőlteti a hangulatos „rivalda” szó helyett az — egyébként kitűnő — „homloktér” használatát vagy „operett” helyett a „dalműké” úgynevezett szakkifejezést. De el kell ismernünk, hogy azok, akik a teátrum-ot színház-zá magyarosították, nagy értékű munkát végeztek. A „dalmű”-vet használjuk, keverve az „operá”val. Senki sem mond és ír ma már ak- tor-t színész helyett, akció-t cselekmény helyett, taktus-t ütem helyett, kosztüm-öt jelmez helyett, kulisszá-t díszlét helyett, orkeszter-t (sőt — ó borzalom — ores észtért!) zenekari árok helyett. Ámde mondjuk és írjuk ma is még: reflektor, dramaturg, dramaturgia, koreográfus, koreográfia. Ezeket az egyébként nemzetközileg jól alkalmazható szavakat szeretném magyar nyelvterületről kiszorítani. Ajánlom helyettük a következőket: reflektor—fénydobó, fényvetítő, dramaturgia— A rajnai dobosok kihirdették: már csak három hónap van hátra a nyugatnémet választásodéig. A dobosok mögött ötvenévesek menetelnek. Hűséges, régi kame- rádok, akik most újra — dalosköröket alakítottak. Höchingen kis helység, de nagy látványosság színhelye. A közelmúltban a „Stahlhelm” 800 régi baj társa gyűlt itt össze. Nem baj, hogy pocakot eresztettek, az sem baj, hogy az idő eljárt fölöttük. Zászlóhoz, jobbra igazodj, s lépésben előre — mars! A „stahihelirnsták” nem viselnek egyenruhát. Ilyen alkalmakkor bőrrel szegett lovaglónadrágba préselik magukat, mások pedig különböző árnyalatú zöld ingekkel is megelégednek. A fontos csupán a katonás tartás, a fegyelem és fontosságtudat. Ezért is menetelnek, ezért énekelnek. A württembergi Höchingen,, a már kihalt Hohen- zollem királyi ház bölcsője és feudális szentélye. A „Stahlhelm” kamerádjai híven órák a hagyományt, s Irta: Bozsidar Dikics gyülekezőhelyük az utolsó Hohenzollem emléktáblája. AZ „ACÉLSISAKOK” SZÖVETSÉGI HIMNUSZA Igaz, a Stahlhelm”-ek nem a múlt századból származnak, hanem akkor keletkeztek, amikor Európában ki hunyt az első világháború lángja. Váll-váll mellett haladtak azokkal, akik aláásták a Weimari Köztársaságot, majd Hitlerhez társultak és beolvadtak roham- osztagaiba és büntető expedícióiba. Miután Európa ismét megbékélt, a Stahl-' helm”-ek feltámadtak, 1951- ben elővették az összecsavart zászlókat, a harsonákat és vaskereszteket. Höchingeniben felelevenítették az emlékéket: von Stephens gróf, a régi käme-, rád emlékeztetett „azokra a hagyományokra, melyeknek Németország legjobb éveit köszönheti.” Melyek ezek az évek? Ezt magyarázza a jelkép, a „Stahlhelm”-ek vezére, a héilbroni Herr Maas mellén: a »Lovagkereszt”, a Hitlernek tett szolgálatokért. Maas, a lovagkereszt tulajdonosa ma a „Stahlhelm Bundes-Führer — vagyis az egész nyugat-németországi szövetség vezetője. A „Stahlhelm”-ok mai jelszavából is a tegnap levegője árad: „A haza feltámasztása, német birodalmunk helyreállításáig”. E jegyben csatlakozott a „Stahlhelm”-ek gyülekezetéhez a háború utáni nyugatnémet Bundeswehr delegációja is. Az acélsisakosok patrónusának emléktáblájára koszorút helyezett el von Hassel szövetségi hadügyminiszter üzenetével. A Bundeswehr delegált őranagya a maga nevében hozzáfűzte: a helyőrségben sajnos, még nem jött létre a „Stahlhelm” alapszervezete. S miközben dobszóra meneteltelt, felhangzott a „Stahlhelm Szövetség menetdala”: „Nem sokára ti is megértitek, mit veszítettetek belünk! Kamerád, nyújtsd a kezed, mint régen, megesküdtünk: a Stahlhelm szellemének szívünkben kihunynia nem szabad, a frontkatonák szövetsége sziklaszilárd marad”. A szövetségi kormány elnöke sem maradt el a szövetségi hadügyminiszter, von Hassel mögött, aki „Stahl- helm”-ek hűséges dalosköreiről hiszen a miniszter is a Harmadik Birodalom Wehr- machtjában szolgált az elmúlt háborúban a fronton.) A miniszterelnök Bonnból üdvözlőtáviratdkat küldött a többi, hasonló gyülekezetnek: a „Szlovákiai Kárpátaljai Németek Szövetségének” — revansistáknakk, akik még mindig egy idegen ország visszacsatolásáról álmodnak, továbbá a szudétanémeteknek és az erdélyi szászoknak — Romániából száműzött re- vansdszta menekültéknek. „A HOLNAP GYILKOSAI” Mindezek a gyülekezetek, a zászlókkal, dobokkal és rendjelekkel, transzparensekkel és revansiszta jelszavakkal felfegyverzett daloskörök mintegy patetikus nyitást szolgáltatnak az NSZK idei választási hadjáratához. A „hazához hű” bajnokok álarca alól előkandikál a sovinizmus kiférte te, a nagynéniét nacionalizmus árnyéka. Amikor a legzajosabb áram latok szócsöveként megjelenik a National und Soldaten Zeitung, a felelős bonni férfiak csak legyintenek: „..: hiszen mindössze 70 000 példány”» A németek között is sokan látják be, hogy ez a lap mégis csak veszélyes. A Bundestagban egy képviselő „a holnap gyilkosainak” szócsövét vélte látná benne. E jóslat határideje azonban túl hosszú. A „National und Soldaten Zeitung” és azok, akik e égér mögött állnak, ma már nyilvánosan uszítják a zsarolókat és érgyilkosokat Ezt bizonyítják a mersburgi bűntény nyomai is. „Egysizer” Hitler is kis, jelentéktelen politikai mellékfigura volt A Weimari Köztársaság e sajtószabadság szellemében kísérelt meg „együttélni Hitlerrel” Eredmény: 50 millió halott!” — figyelmeztet Kari Linmann Wiesibadenből. N agyon -nagyon sok nyugatnémet szerint Hitler nevének említése ma, húsz évvel vriin den után”, — úgyszólván 'illetlenség. Talán Igazuk ' an. Akkor csak egy kérdés marad: mire vezet az, ha Hitler oly sok neveltjének, zsoldosának és udvaroncának annyit engednek meg Nyugat- Németonszágban ? (Megjelent a Politikában) Fordította: Péter a # i
