Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
As MSZMP KB ideológiai irányelvei alapján essmei-polikai feladataink (Folytatói a ÍO. oldalról) Az a feladatunk, hogy szembeszálljunk az ilyen nézetekkel, elősegítsük az akadályok elhárítását, a kedvező körülmények adta lehetőségek mind szélesebb kibontakozását. Van olyan tapasztalatunk is, hogy a kapitalista „fellazítási” törekvésekéiek nemcsak ideológiai, kulturális területeken vannak következményei, hanem a gazdasági életben is. Több észrevétel bizonyítja, hogy egyesek nagyon is felbecsülik a nyugati országok technikai színvonalát, termelő berendezéseit, lebecsülik azt a fejlődést, amelyet ezen a téren a szocialista országok elértek. Ezzel párhuzamosan o' an pesszimista nézeteket t : 'vesztenek, hogy a technikai színvonal terén a szocialista országok képtelenek a kapitalista országokat utolérni. Ezzel a nézettel is szembe kell szállni. Legyünk büsz- 1' ’’ bek eredményeinkre, anélkül, hogy a megelégedettség jellemezne bennünket. Használjuk ki jobban ezen a területen is a tehetőségeinket, bátrabban támaszkodjunk az alkotni akaró műszakiakra, kutatókra, a dolgozók soraiból kikerülő újítók javaslataira. A nyugati technika alázatos csodálatának egy m isik megnyilvánulása az a láz szakembereink k-rében, hogy külföldi tanulmány utakra szinte kizárólagosan nyugati jrszágokat tudnak elképzelni, ugyanakkor sokszor tapasztaljuk, hogy vajmi kevés haszna mutatkozik az ilyen tanulmányutaknak. Politikailag mozgósítsuk a dolgozókat A december 10-i határozat végrehajtása terén lévő komoly feladataink megkövetelik a gazdasági vezetők és pártszervezetek összefogását, e üttműködésének megjavító iát. Káros az a nézet és fakorlát, amely szerint a gaz dasági vezetőknek szinte kizárólag ökonomikus, adminisztratív, fegyelmező feladataik vannak, ugyanakkor a pártszervezetekre vár a politikai mozgósítás, a magyarázó tevékenység, különösen akkor, amikor nehéz vagy népszerűtlen feladat megoldásáról, végrehajtásáról van szó. Káros az is, mely szerint egyes gazdasági vezetők nem tekintik megfelelő partnereiknek a velük egyszintű párt vezetőtestületeket, s ha helyben megoldható problémáik vannak, sokszor ilyenkor is eggyel magasabb szintű pártszervhez fordulnak. Mi arra törekszünk, hogy pártszervezeteink, pártmunkásaink megfelelő felkészültséggel, ismeretekkel rendelkezzenek, méltó partnerei legyenek a gazdasági vezetésnek, irányítani, ellenőrizni, segíteni tudjanak. Legyeinek tudatéiba® annak. hogy minden gazdasági intézkedésüknek szélesebb és helyi vonatkozásban egyaránt politikai következményei vannak. Éppen ezért működjenek jobban együtt a párt- alapszervezetekkel, a kommunistákkal célkitűzéseink megvalósítása érdekében. Anyagi és erkölcsi megbecsülés a jól dolgozóknak Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a jobb gazdasági eredmények lehetőséget teremtenek az anyagi életkörülmények javulására, elősegítik a kuitúrálódás feltételeinek szélesedését. Mindez segíti az emberek tudatának fejlődései hat gondolkodásukra. Ezért is 1 -Ívesük az emberek pártunk gazdaságpolitikáját, amely többek között ilyen lehetőségeket mát meg számukra. Mégis találkozunk olyan nézetekkel, amelyek szocialista fejlődésünket éppen a nép tömegek jólétének nőve-1 kedésétől féltik. Az ilyen nézetek képviselői azonban meg feledkeznek arról, hogy a szocializmus értelme az a törvényszerűség, hogy keresse, kutassa és megteremtse azokat a lehetőségeket, amelyek az emberek állandóan, növekvő életszínvonalát tudják biztosítani. Többek között ezért a célért harcoltak évtizedeken keresztül hazánk munkásmozgalmának legjobbjai. Az ilyen nézetek elfogadása és érvénye sítése fékezné a tömegek aktivitását a szocializmus építésében, értelmetlenné tenné számukra az új társadalmi rend győzelméért folyó harcot, amelynek egyik legfőbb érdeme éppen az, hogy minden dolgozó ember számára gazdagabb, szebb, tartalmasabb életet akar és tud biztosítani. Mindezek hangoztatása és következetes alkalmazása azon ban nem vezethet bennünket olyan következtetéshez, hogy az állandóan javuló életkörülmények önmaguktó! erősítik az emberekben a szocialista tudatot. Megyénkben, is sok példa figyelmeztet arra, hogy bizony a jólét növekedése esetenként helytelen nézeteket is szül. Kialakulnak embereikben olyan jellemvonások, mint a harácsolás. a kapzsiság, az önzés. Az ilyen emberek láttán eszünkbe jut az ‘ a mondás: „a lejtőn felfelé is nehéz megállni!” Vannak olyanok, akik szeretnék megelőzni társadalmunk szorgos dolgozóinak közös fel- emelkedését, legtöbbször mások kárára, munka nélkül, csalással, fondorlatokkal. Hadd emlékeztessem az elv- térsakat arra. amiről egy korábbi pártbizottsági ülésünkön már szó volt, hogy milyen mértékű megyénkben a társadalmi tulajdon kárára elkövetett, felderített bűncselekmények száma és értéke. Csak az elmúlt évben öt és félmillió forinttal károsították meg ezúton, népgazdaságunkat. Ideológiai munkánk fontos faladata, hogy megértesse az emberekkel ennek af" szemléletnek és gyakorlatnak a károsságát, közös erővel kell küzdenünk azok ellen, akik az élet értelmét kizárólag a szer-' zésben látják. örömmel mondhatjuk el, hogy pártszervezeteink, kommunistáink, vezető beosztásban lévő elvtársaink többsége helyesen igazodik ed ezekben a kérdésekben, magatartásában példamutató, mértéktartó. De ez jellemző a becsületes dolgozókra is, akik elítélik a lógósokat, a csalókat, a karácsotokat, azokat, akik úgy gondolkodnak, hogy csak önmaguknak kéül élni, hiszen mint mondják, „nem tudhatjuk mikor jön utánunk az özönvíz”. Jogos a felháborodás mindazokkal szemben, akik ily módon fertőzik környezetüket, társaikat, s különösen rossz példát mutatnak az élettapasztalatokkal nem rendelkező ifjúságunknak. Munkánkban bátran kell támaszkodni a kommunistákra ég azokra a becsületes dolgozókra, akik készek új módon dolgozni, becsülettel teljesíteni feladataikat. Ma már egyre több azoknak a száma, akik nem csupán pénzért, a javak megszerzéséért dolgoznak, hanem bontakozó szocialista tudatuk, a munka szeretete készteti őket arra, hogy jóval többet tegyenek a maguk helyén a kötelezőnél a társadalom javára. Megbecsülésüknek több eszköze áll rendelkezésünkre, s nekünk élnünk kell ezekkel Egyik ilyen fontos eszközünk az anyagi ösztönzés, a munkaszerinti elosztás elvének maradéktalan és helyes megvalósítása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez nem egyszerűen egy gaz- daságpoütikai kérdés, hanem fontos az emberek gondolkodásának formálásában. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a jó munkával érvényesített egyéni érdeknek létjogosultsága van társadalmunkban. Aki többet ad a köznek, az kapjon is többet! De csakis az elvégzett munka arányában lehessen jogosan szert tenni nagyobb anyagi javakra! Nem kell attól félnünk, hogy egyesek jövedelme becsületes munkával megnövekszik! Attól viszont féljünk, hogy vannak olyanok, akik nem mindig a végzett munka szerint részesednek a javakból. Azt tapasztaljuk, hogy az anyagi ösztönzés hibái szülik a kispolgári gondolkodásmódot. Ennek több példájával találkozunk megyénkben is. Többen beszélnek pl. arról, hogy a műszar kiak és más értelmiségiek egy részét nagyon is foglalkoztatja, hogyan juthatnak több keresethez, különböző pénzösszegekhez, s ugyanakkor nem tesznek meg mindent saját munkájuk ellátása, a termelés növelése, a minőség javítása érdekében. Több olyan üzem van pL, ahol sokszor indokolatlanul jelölnek meg célfeladatokat, premizálással egybekötve, nagy pénzeket fizetnek ki ezekért, ugyanakkor jobb munkaszervezéssel. fegyelmezettebb tech noiógiával is lehetne ezeket a feladatokat teljesíteni. Általában sokat foglalkoztatja az embereiket a műszaki és adminisztratív munkakörben dolgozók és vezetők prémiumrendszere. Az anyagi ösztönzésről Az elmúlt évek tapasztalatai, a dolgozók véleményei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem minden esetben érvényesül a prémiumok elosztásában a munka szerinti elosztás elve. A prémiumok körül el kell oszlatni a ködöt! Helyesen kell alkalmazni, nyíltan beszélni róla, megokolni rendszeresen, hogy ki miért kapott, illetve nem kampóit prémiumot! Azt is tapasztaljuk, hogy vannak olyanok, akik a szorgalmas munka helyett barátok, támogatók megszerzésére fordítják energiájukat. S akadnak olyanok is, akik barátaikat, rokonaikat meg nem érdemelt keresethez. indokolatlan másod- >, és mellékállásokhoz juttatják. Úgy véljük: minden ilyen emberrel meg kell értetni: nem a sajátját osztja el, hanem az államét, a közösségét. Tudatosítsuk, hogy nemcsak a jogtalan jövedelem megszerzése erkölcstelen, hanem erkölcstelen ennek elősegítése is. Tudjuk pL, hogy bizonyos körülmények, emberek esetében. indokolt a mellékállás* de azt is tudjuk, hogy nem mindig az ad a legtöbbet a társadalomnak, aki több helyről is felvesz fizetést. Többször megemlítettük már azt az örvendetes körülményt, hogy milyen szépen emelkednek megyéinkben a takarékbe- tétáJlomány összegei. Ez év márciusa végén megyénkben 109 ezer takarékbetéten 772 millió forint volt elhelyezve. Ez a növekvő életszínvonal egyik jele. de ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk, azt is tapasztalhatjuk, hogy egyeseknél igen nagy pénzösszegek halmozódtak fel, nem mindig keresetük, illetve mun kájuk arányában. A jövedelem megszerzésének és elosztásának kérdései élénken foglalkoztatják az em bereket. Azok a tapasztalatok, amelyek az eilkölcsitialenségie't, a kapzsiságot, az igazságtalanságot mutatják, a becsületes dolgozókban káros következményeket, elkeseredettséget váltanak M. Sokakban kialakul olyan nézet, hogy nem érdemes szorgalmasan, becsületesen dolgozni, hiszen „aki dolgozik, az nem ér rá ke>- resni”. Mindez rontja elveink és politikánk hitelét, vezetésünk és vezetőink tekintélyét, bántja a becsületes emberek igazságórzetét. Ideológiai mun kánkban fel kell lépnünk az említett kóros jelenségek ellen, a becsületesen dolgozok védelmében, a szocialista tudat erősödésének érdekében. Az anyagi ösztönzők mellett a szocialista tudat erősítését segíti elő a jól dolgozók erkölcsi, társadalmi eüsmerése is. Az erkölcsi, eszmei ösztönzők széles körű alkalmazásának nagy a jelentősége, hiszen a jó munka megbecsülését fejezi ki. Építsünk bátrabban a dolgozók lelkesedésére, mindjobban fokozódó szocialista tudatára! Társadalmi funkciókkal, kitüntetésekkel, a : kiválóak méltó népszeríísíté- | sével segítsük ezt elő. Ehhez a munkánkhoz több támogatást kérünk a megyei sajtótól és rádiótól is. A becsületesen és jól dolgozók elismerésének és ösztönzésének egyik fontos eszköze, hogy biztosítsuk részükre a termelésbe, a munka megszervezésébe való beleszólási, tanácskozási jogot, az üzemi és termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítésével. Sajnos itt még sok a kívánnivaló. Általános tapasztalat, hogy a vezetők nem mindig igényelik azt a segítséget, amelyet számukra biztosít az üzemi és termelőszövetkezeti demokratizmus erőteljes kibontakoztatása. En nek következtében azután sok formális eleimmel lehet találkozni. A termelési tanácskozások többsége nem aktív, nem a rendeletek szellemében rendezik meg, hanem inkább csak azért, hogy önmagukat fedjék a vezetők egy esetleges szakszervezeti vagy népi ellenőrzési vizsgálattal szemben. A vezetők közömbössége azután a dolgozók pasz- szivitását eredményezi sokhelyütt. Ugyanezt tapasztaljuk a termelőszövetkezetekben, pl. ahol a közgyűlések szerepét becsülik 1«. különösen az ösz- szevont gazdaságoknál, ahol a küldöttgyűlések többségét nem előzi meg a csatlakozó községekben semmilyen, előzetes megbeszélés, vagy utána nem történik beszámolás arról, ami elhangzott. Egye® vezetők azt vallják, hogy a tagságot nem a gazdálkodás kérdésed érdeklik, hanem a munkaegység nagysága. Ha jól fizet a termelőszövetkezet, senki nem hiányolja a demokratizmust, s ha nem fizet jól, akkor sincs értelme. Ez hamis szemlélet! Nekünk úgy keli politizálnunk, hogy a dolgozók érezzék: nemcsak kötelességeik vannak, hanem jogaik is. adjunk lehetőséget, hogy fejlődésünk éLőrevitele érdekében élhessenek ezekkel a jogokkal! Érezzék azt, hogy i nemcsak utasítások végrehajtói, hanem valóban társadalmi rendünk gazdái is, akik beleszólhatnak minden őket érintő helyi és országos kérdésbe. Mindez a becsületes dolgozókban jó érzést kelt, ösztönző erővé válik, igazi előrevivője lehet a gondolkodás átformálásának, a szocialista tudat kialakításának. Amikor eüsmerően, szólunk a jól dolgozókról, követeljük azok anyagi és erkölcsi megbecsülésének érvényesülését, meg kell mondanunk azt is, hogy több segítséget kérünk tőlük is a munkafegyelem megszilárdításáért folyó küzdelmünkhöz. ök maguk mond ják, hogy bizony a tőkés üzemekben nem tűrtek volna el olyan lazaságokat, fegyelmezetlenségeket, amelyeknek napjainkban tanúi lehetünk az egyes munkahelyeken, ök se tűrjék el, segítsenek felszámolásában. Pártunk szövetségi politikája Gazdasági és ezzel összefüggő eszmei-politikai feladataink megértésén túl a VIII. kongresszus óta talán a legtöbb vita, a legtöbb vélemény különbség, probléma szövetségi poütikánk értelmezése és alkalmazása körül jéLerutke- zett. Számtalan kérdés és probléma jutott el hozzánk, ezeket a megyei és az alsóbb pártbizottságok — előadások, konzultációk, beszélgetések, tapgyűk .ek keretében — rend szeresen megválaszolták. E kérdések, problémák nem ismeretlenek pártbizottságunk tagjai előtt sem. A szövetségi politikáról vallott nézete k skálája igen széles. A baloldali túlzásoktól, a revizionista, direkt ellenséges nézetekig szinte minden árnyalat megtalálható. Egyesek a munkásosztály vezetőszerepét féltik, soknak tartják a demokráciát. korainak a széles osztályszövetség poütikáját, mások a munkásosztály vezetőszerepének homályosulásában és gyengülésében, a liberalizálásban és abban reménykednek, hogy a „réseket” tovább lehet tágítani. És ezek a nézetek, törekvések a múltban j — mint az elvtársak előtt is I ismeretes — számtalan gya- | korlati problémában realizá- I lódtak. Az egyik oldalon pl. sokszor tapasztaltunk merev elzárkózást, bizalmatlanságot azokkal az emberekkel szemben, akik az utóbbi időben fejlődtek, többet és jobban dolgoztak munkahelyükön és a társadalmi munkában, mint korábban. Ugyanakkor a másik oldalon nem egyszer lazaság, liberalizmus alakult ki. Pozitív például az. hogy az emberek bátran beszélnek, őszintén elmondják véleményüket. De az káros a mi számunkra, hogy bizonyos értekezleteken, megbeszéléseken és néhány egyesületben nem egyszer ellenséges nézetek, káros törekvéseik kaptak lábra. Az a véleményünk — és ezt az összes felvetődő probléma figyelembevételével mondjuk — hogy ideológiai munkánk során az egyik legfontosabb feladatunk: megértetni az együttműködés és a harc összefüggését, a politikai szövetség szükségességét és a szövetségeseink között végzett ideológiai harc nélkülözhetetlenségét, fontosságát. De ezeket nemcsak megértetnünk, hanem mindjobban realizálnunk is kell. Ahogyan kevés az együttműködés és szövetség elvi hangoztatása, ugyanúgy kevés a szövetségesek körében végzendő nevelőmunka hangoztatása is. Ezt az ideológiai harcot végezni és javítani kell a pártbizottságoknak, pártszervezeteknek, párttagoknak és mindenkinek, aki marxista nézeteket vall. Ügy látjuk, hogy a kulturális életünkben jelentkező prob lémákban is szerepe van a bátortalanságnak, az aktivitás gyengeségének. A kulturális élet különböző szintjein dolgozó vezetők egyrésze pl. tevékenységében nem eléggé cél tudatos és következetes, s nem elég bátor pártunk kultúrpolitikai irányelveinek érvényesítésében, nem száll szembe határozottan a megye területén a kispolgári jelenségek tér j ed ésével. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy többen, felhasználva korábbi kultúrpoü- tikánk hibáit, azt a vezetőt, aki bátrabban, de helyesen bírál, aki erélyesen, de nem dur ván intézkedik, s határozottan fellép a mi ideológiánk szellemében, kikiáltják szektásnak, dogmatikusnak. Ez a körülmény is fékezően hatott az elvi küzdélem teljes kibontakozására. Csak akkor tudunk eredményeket elérni ebben a küzdelemben, ha kulturális vezetőink megfelelő elméleti fel- készültséggel és ennek birtokában, az igazuk tudatában több határozottsággal, ideológiai bátorsággal rendelkeznek. Mint ahogyan az életben jelentkező hibák leküzdése nagyobb ideológiai bátorságot követel minden vezetőtől, úgy a kulturális és művészeti élet irányításában is csak ezen az úton érhetünk el sikereket. A párt szövetségi poütiká- ja egyes vitatott kérdésem túl, vita tárgyát képezi ma is a munkásosztály vezető szerepének néhány vonatkozása. A vita azonban ma nem nagy elvi általánosságokban, nem a munkásosztály vezető szerepe szükségességéről, avagy tagadásáról folyik, inkább bizonyos gyakorlati tapasztalatok alapján vetődnek fel problémák. Azok, akik nem érzik teljesen érvényesülni a munkásosztály vezető sze repét, olyan tapasztalatokra hivatkoznak, mint a munkások, a dolgozók közérdekű javaslatainak elfogadása, realizálása terén lévő problémák. A különböző vezető beosztásban dolgozó elvtársak életmódjából, munkájából, vezetési stílusából is a munkás- osztály vezető szerepének érvényesülésére vagy nem érvényesülésére vonnak te következtetést Sajnos a mi tapasztalataink sem mindig a legpozitívabbak. Megyénkben is van néhány vezető beosztásban dolgozó, aki elfelejti, hogy a vezetői munka mindenekelőtt a nép, a munkásosztály céljainak szolgálatát jelenti. Elfelejtik, hogy az ő életmódjuk, munkájuk, magatartásuk sok ember szemében a munkásosztály vezetőszerepe érvényesülésének egyik mércéje. Tudomásul kell venni minden vezető posz ton dolgozónak, hogy ma jobban, mint tegnap és holnap méginkább az emberek kritikus vizsgálatának, értékelésének vannak alávetve. Mérhetetlenül nagy károkat tud okozni ez a kevés számú, de köztünk élő egoista, kispolgái'i szemléletű, anyagi javakat haj szoló vezető, men példája akarva, akaratlanul hatással van beosztottjai, a dolgozók életszemléletére. tudatának, véleményének formálódására. Az elmúlt években helyesen hangoztattuk a szakmai és politikai felkészültség növelésének szükségességét De az is igaz. hogy egyes területeken és egyes emberek esetében indokolatlanul előtérbe helyezték a szakmai ismereteket és ez a poütikai fel- készültség. társadalmi rendszerünkhöz való hűség ..háttérbe szorulásához” vezetett. Az ilyen káros gyakorlat többször aggodalmat szült a munkásosztály vezető szerepe következetes érvényesülésével kapcsolatban. Arra kell törekednünk, hogy a politikai és szakmai felkészültség egységét biztosítsuk, ezen egység szem előtt tartásával végezzük, irányítsuk a kádermunkánkat. S nem utolsó sorban többet és meggyőzőbben kell foglalkoznunk a propaganda munkánkban a munkásosztály vezető szerepe érvényesülésének elméleti kérdéseivel, bizonyításával, El kell oszlatnunk a téves nézeteket, s meg kell szüntetnünk a tapasztalt káros jelenségeket. Szövetségi politikánk és a nemzetiség Problémák vannak a vallásos emberekkel való poütikai együttműködés és a vallásos világnézet elleni harc tekintetében is. Egyes helyeken merev álláspontokkal, módszerek kel és követelésekkel találkozunk, de tapasztalataink szerint ezek a ritkábbak. Gyakoribb a vallásos világnézettel szembeni engedékenység, amely főleg eszmei bátortalan Ságból, a propaganda gyengeségéből és pártunk politikájának meg nem értéséből fakad. Szövetségi politikánk keretét)«! együtt kell dolgoznunk a hívőkkel is. Azonban ez az együttműködés nem jelentheti azt, hogy lemondjunk a marxizmus—leninizmus eszméinek következetes képviseletéről, terjesztéséről, hogy mulasztásokkal és aktív támogatással lehetőséget adjunk a hitélet fellendítésére. Minden eszközt meg kell ragadnunk a vallásos világnézet eüeni küzdelem érdekében: a felvilágosítást, a valláskritikát, az előadásos propagandát, az általános műveltség fokozását. Amikor a vallásos világnézet elleni harc fokozásának és javításának szükségességéről beszélünk, nem arról van szó, hogy a másik végletbe csúsz- szunk át. Nem lehet célunk, hogy megbántsuk az embereket és szembefordítsuk őket a párt politikájával. Hibás a türelmetlenség a vallásos emberekkel szemben, célunk kell legyen, hogy türelmes nevelő munkával megváltoztassuk, marxistává tegyük világnézetüket Az eddig felsorakoztato+tak mellett találkozunk a naciona- Hzmussal is. Most itt nem térhetünk ki részleteiben a marxizmus ezzel kapcsolatos tanításaira. Valamennyien tudjuk és tapasztajuik, hogy bár megszűnt a nacionalizmus és minden burzsoá ideológia hazai belső gazdasági alapja, mégis létezik és ma is fertőzi az embereket. Ebben a vonatkozásban sem beszélhetünk valamiféle megyei sajátosságról. Miben nyilvánul meg a nacionalizmus? A KGST-vel ösz- szefüggésben sokszor találkozunk vele. Vannak, akik hangoztatják: nem értik, hogy miért mondott le hazánk különböző „hagyományos” iparcikkek gyártásáról, mint pl. a rádió, a Csepel teherautó stb. hazai előállításáról. De leggyakrabban a nemzet k"zi munkásmozgalom és a szocialista országok néhány problémája kapcsán találkozunk vele. A megyénkben élő nemzetiségiek körében egyre ritkábban fordulnak elő nemz? '■■tgi íülönbözőségükböl fakadó vi- ák, súrlódások. E tekintetben (Folytatás a 12. old ni í 1 t 1
