Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
Séta és meditáció Csorba Győző új verseskötetéről Az új Csorba Győző kötet olvasásakor harmattól csillogó szeptemberi kertben találja magát az ember, ismerős fák között, a megszokott gyalogösvényen melyen nyugodtan léokedünk a házig és a háztól a kapuig, mely a világra nyűik. A kapu csak jelkép, hiszen a világ már régen elvesztette idegenszerű misztikus jellegét, s az értelem fényénél mutatva magát kain csokra, sejtekre, atomokra bomlott, aztán a kerti fák, a ház és a gyalogút formájába n újra összeállt egységes egésszé. A lombok közül egyébként is a szomszédos hazakra látni, és szögletes piros tetőkre melyek várost jelentenek és városokat... Ha az ember az új Csorba- verseket- olvassa a költő mellettünk lépked, rámutat egy- e ív bokorra, fára s régi hangulatok kerülnek a mai érzések mellé. A költő fogja a kezünket és észre sem vesz- szűk, hogy a kerti gyalogút téren és időn átível. Széliünk a fényben, fent, és a lét korlátáit, a folyamatokat kívülről látjuk. Ha a költő elengedné a kezünket lezuhannánk. Hirtelen összekeveredne bennünk minden, s a látszólag funkció nélkül maradt tudás mérgezne. De Csorba visszavezeti az embert, s az időből észrevétlenül lépünk a kerti útra, talán nem is tudjuk. hogy repülünk, hogy évtizedeket lépünk át. s a házak, nyelveknek ablakain sorra be- r -bitünk nem a kerti út mentén állnak, hanem máshol n ás kertekben . .. Csorba Győző versei nagyon emberségesek, világa taointha- téán közeli, saját világunk, ka elvonatkoztat is. úgy teszi, olyan természetes, megszokot mozdulattal, hogy nincs időnk t1 b; zon vt al an kodásra, félelem nélkül követni tudjuk. Soraiból az élet értelmes szeretete megbecsülése árad. Világosan kirajzolódik előttünk, hogy a gondolkodó mindent tud, ismeri a folyamatot., a lét korlátáit. az élet értelmét az ember lehetőségeit. Korábbi verseskötete „A szó ünnepe” címmel jelent meg, új könyve akár „Az élet ünnepe” címet is viselhetné. Az életöröm Csorbánál átgondolt, mérleged... Az élet valódi értékéről beszél, mindent értéke szerint állít kisebb fénybe, vagy nagyobbá. Az életet mint egységes egészet szemléli torzulások nélkül, folyamatában, így pontosan olyan természetes hangon beszél a halálról mint a szerelemről, hangsúlyozva, hogy az elmúlásban nincsen semmi rendkívüli, az emberhez tartozik. Az élet folyamat, tovább élnek bennünk az ősök, és mi is tovább élünk fiainkban. A „Faültető”-ben írja ,.Egyébhez nincs köze. Az élet megy tovább. Nélküle vagy vele? Ugyan ki bánja! A mű marad s hordozza majd nyomát, virágzóbban, mint emlékét hiánya.” A kötetre, egy emberszabású világ megrajzolásán túl a mély gondolatiság, és a fegyelmezett, kristálytiszta stílus jellemző. Sorai, szavai har- | nionikus szépséggel kapcsolód- ; nak egymáshoz és mindig ér- tóimét kapnak az egységben, öncélúságnak nyoma sincs, csak azért, talán egyetlen szó sem került ebben a kötetben a másik mellé, mert szép. a szavaknak Csorbánál funkciója van, a szavak munkát végeznek. A „Séta és meditáció” ciklus számos versében megfogalmazódik a konstruktív életlátás, az élet értelmének nemcsak keresése, hanem optimista megragadása is. „Zöld, zöld, lelkes újulás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás i föl, föl. egyre föl! J Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. Zöld és fény: — e két elem árján ring a táj.” Az életöröm átlengi minden | sorát, s a ciklus más versei- j j ben, újra átéljük régi, és mai j j vasárnapjainkat, csalt szebben, j I teljesebben, mint a valóság- I I ban. Csorba érdekes módon , j szinte felfedezi nekünk a hét- j i köznapi világot, s a fényben, | j melyben elénk állítja a meg- j | szokottat, új értelmet kapnak j j á mozdulatok, a tárgyak meg- j i szépülnek, s velük az élet, a j ! világ. Nehéz lenne eldönteni, hogy ; 1 a kötet igazi nagy verseit me- i I lyik ciklusban találjuk, de azt j I hiszem vitathatatlan, hogy a „Gyászkeret” és a szeletem ciklus költeményei különlegesen szépek, emberiek, őszinték. A borzongva emlegetett, halál Csorba Győző verseiben ünnepélyes lesz, rangos. Uj értelmet is nyer. hiszen C-orba az embereket szétválasztó elmúlásról úgy beszél, hogy az új kapcsolatokat is jelent, teljesebb, véglegesebb egymáshoz kötődést. „Már holt anyámnak is van holt fia, már holt apámnak is van holt fia: egyiknek sem kell már a pusztulást támasz nélkül csinálnia. Az emberi kapcsolatokat, kötődéseket végtelenné teszi, és enyhíti a borzongó félelmet. A „Séta és meditáció” komoly magaslat Csorba Győző költői pályáján. Tisztán hangzó szép versekben beszél az emberről, az élet értelméről, az ember és a környező világ viszonyáról, egységéről. Bertha Bulcsú Lángelmék furcsaságai Brahms roppant gyakran tisztította a cipőjét, akkor is, ha egy porszem sem volt rajta. Meg volt győződve róla, hogy cipőtisztítás közben támadnak a legjobb zenei ötletei. * Meyerbeer gyakran minden ok nélkül felszáltt az első induló vonatra és oda-vissza utazgatott, mert vonatban tudott a legjobban komponálni. •is Liszt minden szakításba belebetegedett: amikor egyik szerelmévé] szakított, egy teljes évig ágyban fekvő beteg volt. nem fogadott senkit és nem szólt senkihez egy szót. sem. * Csajkovszkij soha nem ejtette ki gyűlölt feleségének a nevét. Leveleiben is csak úgy említette, mint. „egy bizonyos személyt”. * Beethoven azt vallotta, hogy a borotválkozás megszakítja zeneszerzői lendületét, ezért gyakran hónapokig borotválat- lanul járt. * Goethe gondosan elzárt szobában dolgozott, ahová se hang. se friss levegő nem hatolhatott be. Dumas gyakran abbahagyta a regényírást, hogy legalább néhány sorral gazdagíthassa kedvenc művét: a szakács- könyvét ! * Conrad a regényeit normális körülmények között írta, de az előzetes vázlatokat mindig a fürdőkádban. Dickens minden 50. leírt sor után egy korty forró vizet ivott. TORKOS ILDIKÓ: HAZAK swmmimm P. I. CSAJKOVSZKIJ (1840—1893) „Szenvedélyesen szerelek mindent, ami orosz: az öregembert, az orosz beszédet, az orosz gondolkodásmódot. a szép orosz arcokat... Ez az. amiért mélységesen felháborítanak azok. akik készek éhenh.alni Párizs valamelyik sarkában, akik különös gyönyörrel csepülik mindazt, ami hazai.” ’Csajkovszkij vallott így egyik levelében hazájáról, népéről és érzéseiről. Az orosz nemzeti zeneművészet egyik nagy alakja, legismertebb egyénisége, kinek most ünnepeljük születésének 125 éves évfordulóját. nemcsak írásban fejezte ki hovatartozását, hanem zenével is. Művészetét az orosz zene sajátos atmoszférája hatja át. Művei az egész világon ismertek és népszerűek; megszólaltatóinak ma is sikert biztosítanak. Operái, versenyművel, szimfóniái, kamarazeneművei gyakran csendülnek fel operaházakban. hangverseny dobogókon és vonzanak hatalmas tömeget. Müveiről ezt mondja egyhelyütt: „azokban lehetőleg minél többen találjanak vigasztalást.” Áradó dallamai; ragyogó színhatásai, nagyszerű ritmusai sokak számára szereztek már eddig is örömteli perceket. Életművéből három legnagyobb szimfóniája, a IV.. V. és a VI. (í’atétikus), nagy operái, az Anyegin és a Pique Dame, Diótorő balettje, népszerű hegedű verseny e és zongoraversenye (b-molll, zenekari művei: az Olasz capriccio, Romeo és Juha 1812 nyitánya vált közkedveltté. Nem tartozott az ..Ötök' Társaságához”, kik céljuknak azt tekintették, hogy a néphez a népről, a nép nyelven szóljanak. de célkitűzései egybeestek honfitársaiéval. A realista balett megteremtése az ő nevéhez fűződik. Az 1880-as években egyre nagyobb sikert aratnak művei külföldön A dirigensi dobogón nemegyszer ö magi. áll Franciaország. Németorszái is Olaszország hangversenvi érmeiben de odahaza «. és e- zényli műveit. Hattyúdalát a VI. szimfóniát is maga mutatta be először 1893. október 28-án. A- bemutató után néhány nappal hull ki kezéből mindörökre a karmesteri oál- ca. Várnai Ferenc I» m I m m I * s BARDOSI NÉMETH JANOS: Qlan huiujhat ki Már el se temet az atom, por, hamo nem marad utánad, Auschwitz pokla még perzselő emlék, de ez: a kiművelhető gyilkosság oly foka, ahol kontinensekből tcvepup lesnie lyre kuvikolni ül majd a rémület, ha két ütköző között lesz még emberiség, szólni tudó. Tudom; a Kos feje betörik és a Nap ragyogása nem hunyhat ld soha az emberi szemből. ESZÉKI FRIGYES: (fjeltámadás (1945. május 9. emlékezetére) Öltünk s ölettünk mindahányan: ki frontokon, ki otthonában, ki rossz bitón vagy rács mögött. ki gázban-tűzben, mint az ördögök, ki gyilkolásnak ellenállva, öltünk s ölettünk mindahányan. Öltőnk s ölettünk mindahányan: vitatkoztunk lelkifurdalással vagy meglapulva hajtottunk fejet, féltük a szálló gépeket fejünk felett, kiálltunk jő hitünk vöröslő igazával, öltünk s ölettünk mindahányan. Öltőnk s ölettünk mindahányan: sirattunk elveszett apákat, és megvakult házaink romja között kerestük azt, ami örökre messzeköltiizött. barátok lettünk a halállal, öltünk s ölettünk mindahányan. Öltőnk s ölettünk mindahányan: vártunk s kívántunk új csodákat, valami mást — rendet — gerincegyengetót. hogy tiszta szemmel álljunk önmagunk előtt. és gyógyító nyugalmat a világban: öltünk s ölettünk mindahányan. KI CSUKA ZOLTÁN: c'/ munka o ér kéri a tj és vb en De jő Is benned élni, lüktető keringés, sodródni véled együtt, drága ncp, és tudni azt: átgondolt terv, körültekintés számítja már ki cseppjeid helyét. Ha jő a műszak perce, mint a vérerekben, gyalog, biciklin, szét az utakon vonul a nép, ezernyi, hullámzó seregben, hússzal, vonattal, száz kis motoron. Ha kél napunk, a fény s a nép közös dagálya duzzadva ömlik, árad szerteszét, a munka indul akkor gyárkürtök szavára, s akár a kórus, zeng ezernyi gép. Vagy dél után, ha összecsap apály dagállyal, és egymást váltva rendben 'elhalad, tudom, hogy benn a forrva zúgó gyárban a gépcsoport simán tovább szalad. Csak csepp vagyok, csak egy e forgó áramlásban, s oly jól esik kopogni gépemen. sort sorra róni télben avagy forrt ny árban, és tudni: végre megleltem a helyem. A É I
