Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

MUDS i napló 5 Lamberta Gardelli koncertje windig maradandó, művészi élményt nyújtó ünnepi ese­ménye városunknak. Még jól emlékezünk évekkel ezelőtti első pécsi bemutatkozására, a Verdi-requiem dirigálására és múlt évi nagyszerű produk­ciójára, amikor Pécsett és Bu­dapesten Cherubini Requiem- jét, valamint Bartók Concer- tóját szólaltatta meg. Ezúttal negyedszer jött Pécsre, ami azt bizonyítja, hogy Gardelli is megszerette a pécsi közön­séget, szívesen dolgozik együtt a nagyszerű képességű Pécsi Filharmonikus Zenekarral. Most az általa vezényelt, igen nagy sikert aratott hangver­sennyel fejeződött be az Or­szágos Filharmónia ez évi bér­leti sorozata. Két nagy alkotás — Beetho­ven IV., és Brahms I. szimfó­niája — szerepéit Gardelli vasárnap délelőtt és hétfőn este elhangzott hangversenyé­nek műsorán. Örömmel hall­gattuk e két remekművet, annál is inkább, mert a IV. szimfónia (nem számítva a szakiskola intézeti koncert­jeit) most hangzott el Pécsett először, bezárva a Beethoven- szimfóniák pécsi előadásának körét. Az Eroica és az V. szimfónia között keletkezett mű teljesen eltér ezek hősi hangvételétől: inkább a ro­mantikus színek, a derűs, jó­kedvű vagy lenyűgözően lírai dallamok varázsa dominál, szinte az az érzésünk támad, hogy ezt a szimfóniát akár Rossini is komponálhatta vol­na. Talán ezért vezényli oly szívesen az olasz temperamen­tumé Gardelli ezt a Beetho- Ven-szimfóniát. A remekül si­került indítás után különösen a lendületes tempójú negyedik tételt éreztük alaposan meg- formáltnak. A vasárnapi hang­versenyen Gardelli mintha egy fokkal még nagyobb energiával vezényelt volna, mint amit e mű (és a zenekar létszáma) megkívánt, de már a Brahms-szimfóniánál teljes egyensúly állott fenn a mű és megszólaltatása között. Pedig ez a Brahms-szimfónia vaskos németességével, tragikus szen­vedélyű pátoszával meglehető­sen messze áll Gardelli életvi­dám, itáliai mentalitásától. Művészetének kiteljesedésére jellemző, hogy azonosulni tu­dott a brahmsi alkotás min­den kottafejével. Ezt a művet, akárcsak a Beethoven-szimfó- niát lenyűgöző memóriagazdag­sággal partitúra nélkül vezé­nyelte. Az évek során újból és újból élvezve Gardelli mű­vészetét, lemérhettük egyre gazdagodó dirigensi értékeit. Az igazán nagy karmesterek szinte minden jellemvonása felismerhető: művészete elmé­lyült, a régebben még jelent­kező külsőséges, teátrális moz­dulatok helyét a roppant öko­nomikus, de kifejező és szug- gesztív erejű kéztechnika vál­totta fel, amit az előbb emlí­tett alapos műismeret tett még magával Tagadóbbá. Ezt különösen a második tételben és méginkább a beethovemi örömódát idéző zárótételben éreztük elemi erővel. A Gar- delliből áradó szuggesztivitás roppant hatással volt nem­csak a kiválóan játszó Pécsi Filharmonikus Zenekarra, ha­nem a közönségre is, melynek hosszú percekig tartó viharos tetszésnyilvánítása azt is ki­fejezte, hogy pécsi közönség Gardellit mindig szívesen vár­ja vissza, Hcmdel-oratórium bemutatására készöl a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Filharmonikus Zene­kar Antal György vezényleté­vel. Romain Rolland említi a Händelröl szóló könyvében, hogy Händel oratóriumai kö­zül általában csak azt a né­gyet játsszák világszerte, me­lyeket a 19. század. ízlése ki­emelt ebből a hatalmas élet­művéből. Lényegében a Jeph- ta sem tartozik tehát a diva­tos Handel-művek közé, bár a többszöri pécsi és budapesti előadás azt igazolta, hogy nagy értéket képviselnek Händel méltatlanul mellőzött, ritkán játszott oratóriumai is. Ez a meggondolás vezette An­tal Györgyöt a műsorválasz­tásban, amikor a Pécsi Liszt Ferenc Kórust és Filharmo­nikus Zenekart felkérték a Filharmónia tavaszi bérleti sorozatában való szereplésre. A műsorra tűzött Händel oratórium, eredeti címén: The Triumph of Time and Truth — Az Idő és az Igazság dia­dala, rendkívül érdekes mű­nek ígérkezik. Első változatát a 23 éves mester római tartóz­kodása alatt komponálta. Hogy ez az alkotása később is izgatta, az abból a tényből derül ki, hogy már' 1737-ben újra kézbevette és átdolgozta. Közismert, hogy Händel rend­kívül gyorsan dolgozott, csak a Jephta készült lassan mű­helyeben, mert ekkor már végzetes szembajával bajló­dott. Mégis: az ősz, vak mes­ter halála előtt két évvel, te­hát a Jephta komponálása után 5 esztendővel újra kézbe- yette ifjúkori kedvenc alko­tását, a Triumph-ot. Ez a má­sodik átdolgozás érlelte meg a kétórás terjedelmű mű vég­leges formáját. A Pécsi Liszt Ferenc Kó­rus és Filharmonikus Zenekar nagy szeretettel készül a má­jus 17-i, zeneakadémiai hang­versenyre, hiszen jelentős fe­lelősség vidéki együttesnek — még annyi budapesti szerep­lés után is, — Händel művét Magyarországon először meg­szólaltatni. A művet Antal György Lipcsében kutatta fel, és abból a partitúrából ve­zényli, mely az 1936. évi első bemutatóra készült A szöveg művészi erejű fordítását dr, Vargha Károly végezte el. A szólisták lényegében azonosak az emlékezetes Máté-passio művészeivel: László Margit és Forgács Éva — szoprán, Bar- lay Zsuzsa — alt Réti József — tenor, Bolla Tibor — ba­riton. A Triumph-ot május 14-én Pécsett is bemutatják. — nt — Tudósítás az „alvilágról n ,Nagyon könnyű volt felnyitni a zárat“ - Aki járt már n „nehéz fiúk“ között —- „Szégyelltem bevallani“ — Áramszünet les* május 6-án 7—16 óráig kisíesztülségű hálózat karbantartása miatt a Mártírok u.. Szilágyi D. u., MAV-bérház, Urgvár u., Szabadság u., Lenin tér, Jókai Mór u. által behatárolt területen. Régen az alvilág a nagyobb városok életének velejárója volt Ma már szervezett al­világról nem beszélhetünk, — nincs társadalmi alapja, ta­laja, amelyből táplálkozhatna. Ennek ellenére szinte minden városban megtalálható a bűn- cselekmények valamennyi ka­tegóriája. Pécs sem kivétel. Kulcs a lábtörlő alatt Ismert, hogy vannak időm­ként gyakrabban előforduló bűncselekmények. Városunk­ban az év első negyedében a lopás adott legtöbb munkát a bűnüldöző szerveknek. Az ösz- szes bűncselekményeknek mintegy 50 százalékát ez a kategória jelentette. A mód­szerek igen változatosak. Leg­gyakoribb az öltözői lopás. Notórius öltözői tolvajok nin­csenek, legtöbbször a könnyű hozzáférhetőség csábítja a gyenge jellemű embereket. Az öltözőben a szék támlájára tett zakó vagy be nem zárt öltözőszekrény kínálja a le­hetőséget. Az eset után ér­kezik a feljelentés „ismeret­len tettes” ellen. Bár az is­meretlen tettesek száma mind jobban csökken, tény azonban, hogy kinyomozásuk sok mun kát jelent. Gyakori a kisebb kollektí­vákban elkövetett lopás. Kü­lönösen akkor, amikor egy 15—20 fős munkacsapatnak egy kis helyiséget jelölnek ki öltözőül, s mindenkinek meg­mondják: „kulcs a lábtörlő MthcA SZÍNHÁZ \íMjc%í A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. máj. 6-1, csütörtöki műsor» a 223,8 m középhullámon: 17.30: Srerb-horvát nyelvű műsor: Dalok a tengerről. Rádió híradó. Vidám dallamok. Í8.00: Német nyelvű műsor: A községi tanácsok kulturális Irányító tevékenységéről. Kívánsághangverseny. E heti vidám történetünk. Glossza. Szórakoztató dallamok. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.50: Pedagógusok a szülőknek. Erhadt Imre főiskolai tanár: Az alsótagozatos tanulók szellemi fejlődésének sajátosságai. 19.00: Zenéről zenére ... Közben: 1. A Történelmi Tár­sulat dél-dunántúli csoportjának előadás-sorozata. Rajczy Péter: Egy német utazó Baranyában a xvm században. 2. Túl a kí­sérleti intézet kapuján. — Inter­jú. 19.40: Dél-dunántúli híradó. Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. színház Nemzeti Színház: Don Juan (dél­után fél 3 órakor). Petőíi-bérlet. — Márta (este fél 8 órakor). Puc- cini-bérlet. MOZI Park: Ki volt dr. Sorget (szv., 3, háromnegyed 6, fél 9. Petőfi: Kivolt dr. Sorge? (szv., fél 4, negyed 7, 9). Kossuth Néma barikád (fél 1, 6, fél 9). Híradó Mozi (a Park filmszín­házban): Magyar híradó, zárt osztály, Autókór, Peti és a Mars­lakók, 65/2. sz. ifjúsági hír­adó, Magyar gyógynövények, 65/2. sporthíradó. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Zsolnay K. O.: Vízkereszt vagy amit akartok (5, 7). Pécsszabolcs: Ut a sötét erdőiben (szv., 5, 7). Mecsekalja: Altona foglyai (szv., 7). Vasas n.: Adám két bordája (7). Mohács: Vadul vagy engedé­kenyen (szv., 6, 8). Szigetvár: Don Carlos (szv., 8). Siklós: Húsz óra (szv,, 8). Harkány: Másfél millió (szv., 7). Bóly: Déltől haj­nalig (szv., 8). alatt”. Azt, hogy munkaidő­ben ki megy be az öltözőbe, senki sem ellenőrzi! Helye­sebb, ha az öltöző kulcsa a munkacsapat vagy a brigád vezetőjénél van — így köny- nyebben megállapítható, ki vagy kik jártak az adott idő­pontban az öltözőben. Az „egyszerű” lopásnál lé­nyegesen súlyosabb a betöré­ses lopás. Ezek a bűncselek­mények többségükben már ko rántsem alkalomszerűek, ha­nem előre kitervezettek. A tettesek alapos elhatározás és nem egyszer gondos környe­zettanulmány után látnak munkához. Kacceán László nemrég Sásdom két üzletbe tört be, aztán Gödrekesztúron a vegyesbolt megdézsmálásá- val próbálkozott. Itt vesztett rajta. Kacceán jó ismerőse a rendőrségnek. Még előző bűn- cselekményeiért több évi sza­badságvesztésre ítélték — feltételesen szabadult idő előtt. Még egy fél éve sincs, hogy kinyílt előtte a börtön ajtaja, máris ismét befelé megy rajta. Vas János vagy negyven rendbeli betörést kö­vetett el — templomokat fősz togatott, italboltokat nyitoga- tott. Mindketen elmondták: „több üzletet, raktárt talál­tam, ahová könnyűszerrel be­mehettem. I5gy kis feszítés az ajtón, már pattant is ki a zár vagy a rozsdás lakat. Volt olyan üzlet, ahol nagyon könnyű volt felnyitni a zárat, ugyanis be sem volt csukva...” Ismeretlen a tettes? Évtizedekkel ezelőtt minden városban dívott a prostitu ció. Magyarországon a prosti­túció megszűnt. Ennek elle­nére még mindig vannak vá­rosunkban is, akiket csábít a p>ónzszerzésnek ez a módja. A prostitúció előbb-utóbb együtt jár a bűnözéssel. La­punkban is már nem egyszer írtunk azokról,, akik egy-egy totó- vagy lottó-nyerőre, vagy nagyobb összeggel rendelkező férfira „rácsaptak’r és kimo­solyogták belőle a százasokat, ezreseket. A bűncselekmé­nyeknek ez a kategóriája — legtöbbször a szórakozóhelye­ken kezdődik. Ismerkedés, büszkélkedés a pénzzel — az­tán egyik pohár a másik után és ... Nemrég a rendőrségen egy férfi feljelentést tett is­meretlen tettes ellen, aki havi fizetését a zsebéből ellopta. Elmondotta, hogy amiután a fizetését megkapta, melyik üzletekben járt és „könnyel­műen a felöltőm külső zsebé­be gyűrtem a pénzt, onnan vehette ki valaki”. A véletlen derített fényt az ügyre. Ami­Mégsem lehetne Petri Ká­rolyra ráfogni, hogy megfuta­modott a falujából. Számára csak alkalom Volt a toborzók hívd szava. Alkalom, hogy végre fórumot találjon vala­hol, tisztafejű fórumot, ahol megmondják, megmutatják a megrontott út egyenesét. Tér­képpel, iránytűvel akart visz- szatérni a falujába, amit mun­kások, kommunisták adnak a kezébe, ami jó irányba tereli majd a szenvedélyeket. Az már csak a jóhiszemű­ségére írható, hogy a vissza­térés napját a legrosszabbkor választotta. Azon az október végi napon, amikor hazatért, kishíján az életével fizetett. Szónokok uralták Körösladány közhivatalait. Idegenek, olya­nok, akik soha nem látták, nem ismerték, kötelet, halált követeltek Petri Károly fejé­re. Mégis megmenekült. Is­merősök, jóbarátok lopták ki a faluból, és éjt nappallá ol­vasztó napok múltán érkezett újra Pécsre. De akit idős Petrl Albert nevelt, formált a saját képmá­sára, az nem vesztegeti el könnyen az apai örökséget. Másodszor már nem rettent meg attól, ami a pécsi válla­latnál várt rá visszatérésekor. Idefelé jövet volt ideje bő­ven, hogy fél országon át so­kat lásson, tapasztaljon. Az első napokban még különválo­gatta a kiabálások, a követe­lések jogosát, jogtalanj át, de mire megérkezett, felismerte magát a „karmestert” is. A karmestert, aki alantas szándékú „kórusokkal” árasz­totta el a hivatalokat, a gyá­rakat, az üzemeket. Az övékét is. November harmadikén ér­kezett meg, és negyedikén reg­gel már „munkára” jelentke­zett a vállalat központjában. Azon a napon, amikor a Me­csekre hátrált az ellenforra­dalom. Csak hátrált, nem ta­karodott el véglegesen, „hát­védei” ott lázítottak, bújto- gattak még az üzemek mun­kástanácsaiban. Velük kellett szembeszállnia, és a maga portáján meg is küzdött ve­lük becsülettel. Hónapok múltán figyeltek fel rá a vállalatnál. Ki így, ki amúgy. Volt, aki gúnyoló­dott vele: „Ha a segédmun­kási posztodért hadakoztál, kár volt a verítékért. Meg­várt volna az, akárhogyan for­dul is az ország sorsa”. A má­sik azt hányta a szemére: „Megfúrtad Károly a mun­kástanácsot. Alattomban, be­loptad közéjük a magad em­bereit, szétzüllesztetted azo­kat, akik tényleg az érdekein­ket védték.. Mégsem tartotta ellenségei­nek őket Petri Károly. Nem magyarázkodott előttük, ha­nem bizonyított. Bebizonyítot­ta, hogy érdemes volt meg­védeni a „segédmunkás” posz­tot, bebizonyította, hogy éppen azokat pártfogolta, akik az igazi munkásérdekeket véd­ték. Bizonyítása nem volt vir­tuskodás. Ha első volt a mun­kában, a példamutatásban, azt valahogy mindig úgy csinál­ta, hogy osztozkodott benne a társaival. Hogyan sikerült, hogy nem, de az ő brigádjá­ban sohasem volt „első” és „utolsó” számú ember. Azért ő is meghőkölt, ami­kor egy napon váratlanul ki­helyezték a panelüzembe: — Nagy szükség lesz ott magára Károly. Uj üzem, új emberek, nem lehetnek párt- szervezet nélkül. Aztán a bri­gád életét is útnak kell indí­tani. Elvállalta, pedig az új üzembe maga is tanulónak lépett még segédmunkási mi­nősítésben is. Kísérleti stá­diumban volt odakint minden. A „házgyártás”, a szervezés, a brigádalakítás és minden egyéb. De talán éppen ez volt az az állomás, amely forduló­pontot hozott Petri Károly életében. Ahol minden új, ott az esé­lyek is egyformák a szakem­ber és a segédmunkás számá­ra. Egyiknek csakúgy, mint a másiknak, meg kell tanulnia az ismeretlen szakmát. Igaz, egyelőre minden máshoz ha­sonlított ez a munka, csak a „házgyártó” iparhoz nem. — 150—200 köbméteres salak­tömböket kellett szét-„svein- golni” és ez még mindig csak az első művelet volt Szakmaformát csak odabent a gyártócsarnokban kapott a munka és iparos uniformist az, aki oda bekerülhetett. Leg­többet a kihelyezett kőműve­sek mérgelődtek, mert minden régebben megszokott művele­tet „fordítva” kellett csinál­niuk. Valahogy úgy nézett ki, hogy itt a „vakolómunka” megelőzte a „falazást”. Petri Károly nem mérgelő­dött, pedig az ő beosztása még fordítottabb volt, mint a többieké. Egyszerre volt bri­gádvezető is meg tanuló is. Úgy segített hát magán, ahogy tudott. Mindenekelőtt a rajz­olvasást tanulta meg a műve­zetőtől, aztán sorra mind a szükséges fogásokat. Közben pillanatra sem hanyagolta el megbízatásait. Nőtt, erősödött a gondjaira bízott pártszer­vezet, és szocialista szerződést kötött a brigádjával is. Kétszer nyerték el azóta a szocialista címet s vele együtt a legbecsesebb dokumentu­mot, a szakmunkás-bizonyít­ványt. Igaz, ehhez előbb el kellett végezniük a nyolc ál­talánost, és ebben is Petri Károly jeleskedett az elsők között. S amikor már azt hit­te, hogy minden „együtt” van, akkor kérték számon tőle a legnehezebbet. Meglehetősen száraz és egyértelmű volt a megfogalmazása: „Az özem gépesítése, fejlődése megkö­veteli, hogy a pártszervezet vele együtt lépjen előre. A politikai munka Is csak ak­kor lehet eredményes, ha minden esetben találkozik a gazdasági feladatokkal”. Summa, summárum, a vége az lett, hogy Petri Károly az­óta különös rendeltetésű „bri­gádban” műveli az elmélet és gyakorlat összefüggéseit. Kö­zel egy esztendeje újra a ta­nulók nehéz kenyerét eszi. Matematikával, pénzügyi ter­vezéssel, műszaki gazdaság­tannal, technológiával, álta­lános ügyvitellel viaskodik azon a speciális ipari pártis­kolán, ami végre talán pontot tesz a számolatlan újrakez­dések, tanulóévek végére. Az egyik „érettségi” bizonyít­vány már a kezében van. A múlt hónap elején Trautman Rezső építésügyi miniszter sa­játkezűig nyújtotta át neki a Munkaérdemrend arany fo­kozatát, s erőt, egészséget, to­vábbi jó tanulást kívánt a kitüntetés mellé. Különös, hogy az emléke­zetes nap óta lelkiismeretfur- dalása van Petri Károlynak. Nagyon a lelkére vette a ki­tüntetéshez mellékelt kívánsá­got, a további jótanulást il­letően. — Nehéz, nagyon nehéz lesz teljesítenem a kívánsá­gát, de ha már megköszön­tem, az annyi, mintha foga­dalmat tettem volna rá. Nem aggódom Petri Káro­lyért. Pálinkás György kor másodszor járt a rendőr­ségen, egy nőt is kihallgat­tak, aki bevallotta. hog> .n és ezen a napon magát Pis­tának nevez* férfitól a Mecse­ken 1800 forint körüli össze­get lopott el. „Igen, ez a fér­fi volt” — mutatott rá az „ismeretlen tettes” a félje' in­tőre. A férfi korábban per­sze arról egy szót sem szó't, hogy az „ismeretlen tettesse/’ egy szórakozóhelyen ismerke­dett meg és utána a Mecsek >n is jártak .. „Szégyenlettt :n bevallani ezt az alkalmi ran­devút — mondta —. Kitalál­tam, hogy valaki kivehette á zsebemből, bár én gondoltam, hogyan történhetett”... A2 alkalmi randevú után hiamzó pénzre vagy pénztárcára álta­lában azt fogják rá, „elve­szett”, vagy „valaki ellophat­ta”, semmint, hogy őszintén bevallanák a körülményeket. Ezért eléggé nehéz ezeknek a prostitúcióból és bűnözésből élő nőknek a leleplezése. Nincsenek galerik Még nem is olyan rége« Pécsett néhány galeri zavarta a város közrendjét. A „Tig- ris”-banda vagy Kaluber és társai, akik egy hússzínű Wartburggal állttik a Széche­nyi téren nőkre lesve. Ez év első negyedében nem érkezett feljelentés „galerik” ellen, ami arra enged következtetni, hogy városunkban pillanatnyilag nincs ilyen szervezetű bűnszö­vetkezet Ellenben tény az» hogy a fiatalkorúak által el­követett bűncselekmények száma az említett negyedév­ben megnőtt. Néhány gyerek kis bandát alkotva betört, lo­pott. Pécsett az első negyed­évben a bűncselekmények miatt felelősségre vontak mintegy 25 százalékát a 14— 24 éves korban levők alkot­ják. A felelősségre vontaknak azonban egészen elenyésző százaléka csak az úgynevezett* notórius bűnöző, akit az „al­világhoz” tartozónak lehet számítani. S ha a már a fia­talkorúaknál tartunk, feltétlen szóvá kell tenni: kevés me­gyénkben a gyermekotthoni férőhely. A bűnüldöző szer­veknek számos esetben férő­hely hiányában nem kis ne­hézségükbe ütközik a rendel­lenes környezetben nevelkedő gyermekek megfelelő állami gondozásba vétele. Pedig nagy szükség volna erre. N. I.-t (de még számos pél­dát említhetnék) több évi sza­badságvesztésre ítélték — be­törés, lopás miatt. Két éve szabadult, s eredeti szakmá­jában lakatosként helyezke­dett el. „Másfél éve megnő­sültem, szabadulásom után nem volt dolgom a rendőrség­gel — mondja —. Biztos va­gyok benne, hogy nem Is lesz. Én már jártam a nehéz fiúk között — elég volt. Ha összevetjük a múlt év első negyedében elkövetett bűncselekmények számát 1965' hasonló időszakáéval — a sta­tisztika csökkenést mutat. Úgysem jönnek rá? Pécsett sem beszélhetünk a régi értelemben vett alvilág­ról. De vannak megtévedt, meggondolatlan emberek — s néhányan, akiken nem fog sem a szép szó, sem a zár kattaná­sa. S vannak — a sok példa ellenére — akik abból a meg­gondolásból követik el a bűn- cselekményt, hogy „úgysem jönnek rá”. De ez már akár egy következő téma Is lehet­ne. Garay Ferenc DUNANTCU NAPID A Magyar Szocialista Munkáson Baranya megye) Bizottsága ás a megye) tanács acts Főszerkesztő: Vasvan Fsr-nc Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi út '.) Tel.: 15-32. 15-33. 21-60. '6-22 <*H1 Belpolitika) rovati >1-68 Kiadja: a Baranya megye: Lapkiadó Vállalat Felelős KladP: Braun Kamu Kiadóhivatal: Páca. Hunyadi “>« u Tel.: 15-32. 15-33 21-60 ii-n ">- : PÉCSI SZIKRA NY >,YL., Pécs Munkácsy MibálV ’J * Felelős vezető Melles Hez«" Terjeszt) a Magva! fosta Előfizethető a hely) poMMtivataiOK- nál és kézbesítőknél Előfizetési díj l hőnaprs i*,- Ft. Indexszám: DÓM i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom