Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

ÍW5í MÁJUS 1«

napló

3

Orvostanhallgatók a vietnami agresszió ellen ■

A Pécsi Orvostudományi Egyetem külföldi és magyar hallgatói táviratot küldtek a budapesti vietnami, illetőleg amerikai követségre. A két táviratot a „Kolonializmus ellen és a gyarmatok felszabadításáért küzdő népek barátságának napján” adták fel. A táviratokban az orvostanhallgatók üzenik, hogy mély felháborodással fogadják a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen intézett amerikai bombázások híreit. Mélységesen elítéljük az amerikai imperialisták ezen cselekedeteit — írják a táviratban —- és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy szolidárisait vagyunk az agresszió ellen küzdő vietnami néppel.

II lottó nyerőszámai

15, 19, 29, 47, 64

A május 3-án, hétfőn, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság székházában megtartandó rendes havi nyilvános tárgynyeremény sorsoláson a 17. játékhét szelvényei vesznek részt.

Takarmánykeverés - takarmánykeverők!

A korszerű állattenyésztéshez ma már szorosan hozzátartozik a tudományosan kidolgozott takarmányozás. A takarmányadagok összeállítását szigorúan megszabott normatívák szerint végzik, az alaptakarmányhoz kevert vitaminok és sók adagolása nagy pontosságot és hozzáértést követel. A takarmánykeverés ennek ellenére még a legnagyobb állattenyésztő gazdaságokban is „kézzel” történt. A munka így hosszadalmas, emellett a takarmányféleségek elkeveredése sem volt tökéletes.

Napi három vagon takarmány

Ezen a helyzeten változtatott a Bólyi Állami Gazdaság sátorhelyi üzemegységében tavaly felállított nagy teljesítményű takarmánykeverő üzem. A háromemeletes épületben üzemelő „takarmánygyár” ellátja a gazdaság két legnagyobb állattenyésztő telepét, Sátorhelyet és Ormánypusztát. A megyében ez az egyetlen állami gazdasági takarmánykeverő üzem. Napi teljesítménye három vagon. Kihasználása 100 százalékos, a rendes napi műszakon kívül

Munhásfestök. kiállítása

■ ■' ^ä|i!ä

Munkásfestők alkotásaiból kiállítást nyitottak tegnap délután a pécsszabolcsi Puskin Művelődési Munkásklubban. A kiállítást Gyevi Károly, a Mecseki Bányász főszerkesztője nyitotta

meg.

a hét második felében nyújtott műszakokat állítanak be, hogy biztosítsák a takarmánymennyiséget az állatok ellátására A hatalmas üzemben mindössze nyolc ember dolgozik, ugyanis a takarmánykeverést majdnem teljes egészében gépesítették.

A takarmánykeverő üzem ennek ellenére eléggé bonyolult és költséges, mert nagy beruházást igényel. Egyelőre még nincs megoldva az anyag- szállítás és -rakodás, a beérkezett takarmányt kézi erővel kell átvinni a keverőbe. Ugyancsak problémát okoz a szállítás, ami eléggé megdrágítja a takarmányt.

„Házilag" készített takarm ánykeverők

Kisebb gazdaságokban, termelőszövetkezetekben semmiképpen sem gazdaságos ilyen nagy teljesítményű, költséges üzemek létesítése. A takarmány gépi keverése azonban szükséges. Ez adta az ötletet az úgynevezett „házi” takarmánykeverők elkészítéséhez. Az első tervek a bólyi gazdaságban láttak napvilágot. Pálfy Endre főmérnök tervei alapján készült el az első önetető, állócsigás takarmánykeverő, amely egy-egy kisebb egységet önállóan ellát — szállítási költség nélkül. Maga a gép könnyen elhelyezhető, nem igényel nagy beruházást, előállítási költsége 15—20 ezer forint körül van, és egy-két dolgozó könnyen kiszolgálja.

Teljesítménye műszakonként j egy vagon megkevert takar- < mány, emellett teljesen üzem- . biztos. Az adagok pontos ki- < mérése után, a kevert takar- £ mány tizenöt-húsz perc alatt < zsákokba kerül.

Az első, házilag készített takarmánykeverőt tavaly május < elején állították üzembe Boly- < ban, amelyet még ugyanéi)-, ben a gazdaságban másik j kettő követett.

Az érdeklődés máris nagy \ a házilag készíthető takarmánykeverők iránt, nemcsak < az állami gazdaságok, hanem! a termelőszövetkezetek is sze- S retnének hasonló berendezést , üzembe állítani.

Hi az oka a nagy érdeklődésnek ?

— A saját tervezésű és kivitelű takarmánykeverő minden tekintetben megfelelő és gazdaságos — mondja Somo-j gyi József, a Baranya megyei i Állami Gazdaságok Igazgató- < ságának főmérnöke. — A gép- j nek hármas haszna van. Egy- , részt megkönnyíti és gyor- ] sabbá teszi az addig igen j lassú és nehézkes lapátos ke- j verést, másrészt tökéletes ke- i veredést biztosít, s így a ta- ! karmányértékesülés lényege- J sen jobb, ami a hizlalás szempontjából sokat jelent.

A takarmánykeverőnek or- < szágosan is nagy visszhangja < támadt, olyannyira, hogy ősz-; szel a Mezőgazdasági Újítási J Kiállításon bemutatásra kerül, ahol szakértők döntenek további sorsáról.

Anyák napja

Élüzemavatások

A Pécsi Kesztyűgyár dolgozói élüzemavató ünnepségüket május elsején délután 5 órakor tartják az Építők Tüzér utcai kultúrtermében.

A Fémipari Vállalat dolgozói tegnap este hat órai kezdettel ünnepelték május elsejét a vállalat központjának új ebédlőtermében, melyet az elmúlt hetekben nagyrészt társadalmi munkában hoztak létre. Az ünnepségen adták át a munkában élenjáró dolgozók részére a pénzjutalmakat, a törzsgárda tagjainak pedig a törzsgárda-j elvényt.

Tegnap délután két órakor tartották élüzemavató ünnepségüket a Dél-Dunántúli Kőbánya Vállalat dolgozói. Elmúlt évi tervüket 102,8 százalékra teljesítették, 3 százalék- J kai növelték a termelékeny- j séget, másfél millió tonna kö- < vet termeltek, s 17 millió fo- < rint üzemi nyereséget értek! el. Tegnap Gyurién Lajos, a j Kő- és Bányaipari Tröszt ve-< zérigazgatója 4 dolgozónak j adta át az Építőipar Kiváló < Dolgozója kitüntetést, heten < kaptak Kiváló Dolgozó jel- \ vényt, 12-en oklevelet. A ju- < talmazások összege mégha- < ladta a 33 000 forintot Ugyancsak tegnap délután j négy órakor adta át a KI- SZÖV megyei vezetősége a < Kiváló Kisipari Szövetkezet ok- < levelet s a versenyzászlót a Pécsi Faipari Ktsz dolgozói-! nak. A megtisztelő címhez j 12 000 forint jutalmat is kap- < tak.

Siva istennőről a Felső-Vámház utcában

Azt mondják Indiáiban, hogy a sokkarú Siva istennő ritmikus tánca forgatja a világot. Hát most becsületesen összeforgátta, mert ebben a riportban Afrika híres orvos-organ aművésze, Albert Schweitzer csakúgy szerepel, mint Katherine Mansfield, a nagy angol írónő és az évezredes indiai miniatúra-festészet mesterei. Hol van hát Ariadné fonala, amely kivezet e bonyodalomból?. A válaszhoz egyeteme^ műveltségű emberek kellenek, polihisztorok egy emberélet tudományos tapasztalatával a homlokuk mögött. A riportalany Zágony Rudolf életkora viszont még csak félúton van a második és a harmadik X között.

'— Hét évvel ezelőtt a moziban a „420-as urak”-at •játszották, — meséli —■ tudja, azt a híre» indiai filmet ... Beültem a nézőtérre és nagyon megfogott a különös, szép indiai muzsika.

Tulajdonképpen zenei pályára készült és pelyhedző állal már Beethovenre, Bachra esküdött. De az a különös muzsika ...

— Később rádióból magnetofonra vettem minden indiai népzenét, amit csak hallottam. De Magyarországon nincs lehetőség az indiai zene megismerésére, ■mí£ szakkönyvet sem találtam hozzá. Ennek a népnek a zenéje tehát megmaradt számomra passzív élvezeti forrásnak.

Később, mint a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar, német és rajzszakos hallgatója, természetesen művészettörténetet is tanult És amikor fent járt a Kelet- Ázsiai Múzeumban, ámulva állt meg az indiai mdiniatú- rák előtt.

— Rendkívül megkapott szépségük, finoman megrajzolt vonalaik. Az indiai zene és balett hatását láttam rajtuk.

Nos, hosszú lenne magya- názni, hogy hol az esztétikai összefüggés a zene és a mimatűrfestészet között. Egy tény: Zágony Rudolf tanulmányt írt erről és a tudományos diákkörök múlt héten zárult hetedik országos konferenciáján első díjat kapott érte. A „420-as urak” filmzenei élménye óta a tanulmány megírásáig persze hat év télt eL Közben olyan kézvezetői voltak, mint Baktay Ervin, aki ezt mondta neki:

— Édes fiam, tanulj meg angolul, mert anélkül nem boldogulsz Indiával!

— Tavaly, amint a főiskolát elvégeztem, mindjárt be is Iratkoztam a szegedi egyetem Pécsre kihelyezett angol szakos tagozatára.

Míost néhány „morzsát” mond a számunkra titokzatos Indiáról:

— Általában a régi indiai kultúrtörténet is érdekelt, ezért igyekeztem azt minéL több oldalról megközelíteni. így olyan csodálatos tényekre bukkantam, mint például arra, hogy több ezer évvel ezelőtt már afféle „védőoltást” alkalmaztak a fekete himlő ellen. A jelenkor embere számára is érdekes az az igen mély természettudományos beállítottságú dialektika, amivel a világ fejlődését magyarázzák. Már évezredekkel ezelőtt azt hirdették, hogy minden elhaló dolog egy születendő újat hord magában. Ennek kifejezője a Siva. Szerintük a sokkarú istennő ritmikus tánca tartja fenn a világmindenség „diaklektikus” körforgását.

— És a miniatúrafesté- szet?

— Húsz képe* elemeztem a Kelet-Ázsiai lúzeumban. Igyekeztem a legrégibb időre visszamenő hagyományokat is megismerni. A minia- túraf estes zet virágkora a XVII—XIX. század közötti időre esik, de az időszámítás előtti második század domborművei is velük megegyező kompozíció-elrendezést mutatnak. A miniatú- rák csodálatosak és Letoőcz

Mária művészettörténet tanárom szerint be kellene őket mutatni minden rajzszakos hallgatónak, mert ismeretük rendkívül gazdagítaná látószögüket.

Persze, azt írtam „polihisztor” és India még nem minden. De először is Zágony Rudolf életcélja egyelőre más, mint az indológia:

— Mint német szakos és leendő angol szakos tanár szeretnék elmélyedni a két nyelv irodalmában és tanításának módszertanában.

De a polihisztorság ezen kívül is kétségtelen jegyeit mutatja nála, legalábbis kultúrtörténeti téren. Hiszen nemrég fejezte be tanulmányát Katherine Mansfield három novellájáról, méghozzá angol nyelven. Most készül fordítani egy Albert Schweitzerről szóló könyvet, azt hiszem, ez lesz az első magyar nyelvre fordított mű a nagy humanista orvosról és orgonaművészröl. Albert Schweitzer egyébként eszményképe:

— Amit ő mondott, a szerint is élt!

Indiában azt mondanák, hogy a sokkarú Siva forgatta így a Felsővámház utcai történetet. Egy mindenesetre igaz: ügyesen csinálta.

Földessy Dénes

ff*ájus első vasárnapja az anyák ünnepe. Találhatnánk- e szebb, méltóbb napot köszöntésükre, mint a legszebb tavaszi hónap első vasárnapját? Mégis, ami igazán ünnepivé, bennsőségessé tenné, az talán örökre rejtve marad, a sután elrebegett, vagy pátosszal mondott köszöntő szavak mögött.

Talán éppen ebből fakad az a gyengeségünk is, hogy segítőnek, tolmácsaiénak, a zsendülő természet legpompásabb, legragyogóbb napját választottuk: Az' életet adó természetét, amely a legősibb, legeredendőbb szimbóluma az anyaságnak, az újjászülető élet mindennél odaadóbb, hűségesebb őrzőjének.

Iffy együtt talán a köszöntő, a hálaadó szó is jobban kifejezi érzelmeinket, megbecsülésünket, gyermeki, házastársi tiszteletünket az iránt és azok iránt, akik egyezerre jelentik a családot, a társadalmat, anyai szerete- tük, önzetlenségük minden erejével, melegségével.

Lehetne-e szebbet, jobbat kívánni nekik ezen a napon, mint azt, hogy beteljesedjék leghőbb vágyuk: örömben, békességben neveljék, fel gyermekeiket, és soha ne fel- hőzze be ezt a dicsőséges hivatást híre sem a rossznak. Híre sem a bizonytalanságnak, a sorvasztó szorongásnak, amelyben volt már osztályrészük, és amely húsz év után is elevenen él aggódó szívükben.

Anyák napja van. Ne idézzük hát meg a múlt szörnyű vízióit, sehogysem illene az ehhez a szép ünnephez. S ha már nem is tudjuk kimondani, sejtessük legalább meg a gyermeki, a hitvesi szeretet olyan érzelmeit, amelyeket költőóriások, lelket vetítő nagy festők, szobrászok is csak sejtetni tudtak.

Álljunk eléjük ezen a napon, s ne keressünk ékes szavakat a köszöntésükre. Nem is ezt várják, nem is ezt igénylik tőlünk. Nyújtsuk át nekik a szeretet szerény virágcsokrait, és csak annyit mondjunk mellé: — Köszönöm. Anyám, köszönöm hitvesem mindazt, amit értem, értünk tettél. S ha az Anya, a hitves azt mondja erre: ez a virágcsokor és ez a köszönet a legtöbb, a legdrágább, amit kapott tőlünk, akkor elhihetjük, hogy a szerény virágcsokorral és a sután kimondott szavakkal tényleg a legtöbbet, a legdrágábbat nyújtottuk neki.

Mégis, ha az ünnepi csokor, a köszöntő szó mellé önmagunkat is adni akarjuk, ez csak egy lehet: munkájukban, gondjaikban soha ne hagyjuk egyedül őket. Szorítsuk meg kezüket, öleljük át a vállukat és vigyük, vezessük őket az általuk adott életünk olyan tájaira, ligeteibe is, amelyekbe őt és őket elvezetni, megpihentetni bizony nem egyszer adósak maradtunk.

361 sikerültek a vöröskeresztes tanfolyamok

A megyei elnökség ülése

Pénteken délelőtt tartotta ülését a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei elnöksége, mely meghallgatta Elmer János jelentését az 1964—65-ös oktatási évről. A Vöröskereszt 212 tanfolyamot szervezett, amelyen 5197-en vettek részt. A beszámoló megállapította, hogy helyes volt a szakosított tanfolyamok megszervezése. Javult a szemléltetés és a gyakoroltatás is az elmúlt évekhez képest. Sok gondot jelentett a film és a keskeny- filmvetítőgép biztosítása,

ugyanis egy-egy időpontban több helyre is kellett volna. I

Az elnökség jónak tartja az országos általános irányelveket, különösképpen az elmaradt néprétegek. fokozott oktatását illetően. Feltétlenül szükséges azonban a helyi szükségletek figyelembe vétele már a tervezés időszakában, ezért kérik az országos vezetőséget, hogy a jövőben már májusban megkaphassák az ‘irányelveket. A szemléltetés célszerű megoldása indokolttá tenné, hogy minden á- rás rendelkezzék különvfilrn- állománnyal és keskenyfilm* vetítőgéppel.

4

I

}