Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

ÍW5í MÁJUS 1« napló 3 Orvostanhallgatók a vietnami agresszió ellen ■ A Pécsi Orvostudományi Egyetem külföldi és magyar hallgatói táviratot küldtek a budapesti vietnami, illetőleg amerikai követségre. A két táviratot a „Kolonializmus el­len és a gyarmatok felszaba­dításáért küzdő népek barát­ságának napján” adták fel. A táviratokban az orvostanhall­gatók üzenik, hogy mély fel­háborodással fogadják a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság területe ellen intézett amerikai bombázások híreit. Mélységesen elítéljük az ame­rikai imperialisták ezen csele­kedeteit — írják a távirat­ban —- és nyomatékosan hang­súlyozzuk, hogy szolidárisait vagyunk az agresszió ellen küzdő vietnami néppel. II lottó nyerőszámai 15, 19, 29, 47, 64 A május 3-án, hétfőn, a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság székházában megtar­tandó rendes havi nyilvános tárgynyeremény sorsoláson a 17. játékhét szelvényei vesz­nek részt. Takarmánykeverés - takarmánykeverők! A korszerű állattenyésztés­hez ma már szorosan hozzá­tartozik a tudományosan ki­dolgozott takarmányozás. A takarmányadagok összeállítá­sát szigorúan megszabott nor­matívák szerint végzik, az alaptakarmányhoz kevert vi­taminok és sók adagolása nagy pontosságot és hozzáértést kö­vetel. A takarmánykeverés en­nek ellenére még a legna­gyobb állattenyésztő gazdasá­gokban is „kézzel” történt. A munka így hosszadalmas, emellett a takarmányfélesé­gek elkeveredése sem volt tö­kéletes. Napi három vagon takarmány Ezen a helyzeten változta­tott a Bólyi Állami Gazdaság sátorhelyi üzemegységében ta­valy felállított nagy teljesít­ményű takarmánykeverő üzem. A háromemeletes épületben üzemelő „takarmánygyár” el­látja a gazdaság két legna­gyobb állattenyésztő telepét, Sátorhelyet és Ormánypusz­tát. A megyében ez az egyet­len állami gazdasági takar­mánykeverő üzem. Napi tel­jesítménye három vagon. Ki­használása 100 százalékos, a rendes napi műszakon kívül Munhásfestök. kiállítása ■ ■' ^ä|i!ä Munkásfestők alkotásaiból kiállítást nyitottak tegnap délután a pécsszabolcsi Puskin Művelődési Munkásklubban. A kiállí­tást Gyevi Károly, a Mecseki Bányász főszerkesztője nyitotta meg. a hét második felében nyúj­tott műszakokat állítanak be, hogy biztosítsák a takarmány­mennyiséget az állatok ellá­tására A hatalmas üzemben mindössze nyolc ember dol­gozik, ugyanis a takarmány­keverést majdnem teljes egé­szében gépesítették. A takarmánykeverő üzem ennek ellenére eléggé bonyo­lult és költséges, mert nagy beruházást igényel. Egyelőre még nincs megoldva az anyag- szállítás és -rakodás, a be­érkezett takarmányt kézi erő­vel kell átvinni a keverőbe. Ugyancsak problémát okoz a szállítás, ami eléggé megdrá­gítja a takarmányt. „Házilag" készített takarm ánykeverők Kisebb gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben semmi­képpen sem gazdaságos ilyen nagy teljesítményű, költséges üzemek létesítése. A takar­mány gépi keverése azonban szükséges. Ez adta az ötletet az úgynevezett „házi” takar­mánykeverők elkészítéséhez. Az első tervek a bólyi gazda­ságban láttak napvilágot. Pálfy Endre főmérnök tervei alapján készült el az első ön­etető, állócsigás takarmányke­verő, amely egy-egy kisebb egységet önállóan ellát — szál­lítási költség nélkül. Maga a gép könnyen elhelyezhető, nem igényel nagy beruházást, előállítási költsége 15—20 ezer forint körül van, és egy-két dolgozó könnyen kiszolgálja. Teljesítménye műszakonként j egy vagon megkevert takar- < mány, emellett teljesen üzem- . biztos. Az adagok pontos ki- < mérése után, a kevert takar- £ mány tizenöt-húsz perc alatt < zsákokba kerül. Az első, házilag készített ta­karmánykeverőt tavaly május < elején állították üzembe Boly- < ban, amelyet még ugyanéi)-, ben a gazdaságban másik j kettő követett. Az érdeklődés máris nagy \ a házilag készíthető takar­mánykeverők iránt, nemcsak < az állami gazdaságok, hanem! a termelőszövetkezetek is sze- S retnének hasonló berendezést , üzembe állítani. Hi az oka a nagy érdeklődésnek ? — A saját tervezésű és ki­vitelű takarmánykeverő min­den tekintetben megfelelő és gazdaságos — mondja Somo-j gyi József, a Baranya megyei i Állami Gazdaságok Igazgató- < ságának főmérnöke. — A gép- j nek hármas haszna van. Egy- , részt megkönnyíti és gyor- ] sabbá teszi az addig igen j lassú és nehézkes lapátos ke- j verést, másrészt tökéletes ke- i veredést biztosít, s így a ta- ! karmányértékesülés lényege- J sen jobb, ami a hizlalás szem­pontjából sokat jelent. A takarmánykeverőnek or- < szágosan is nagy visszhangja < támadt, olyannyira, hogy ősz-; szel a Mezőgazdasági Újítási J Kiállításon bemutatásra kerül, ahol szakértők döntenek to­vábbi sorsáról. Anyák napja Élüzemavatások A Pécsi Kesztyűgyár dolgo­zói élüzemavató ünnepségüket május elsején délután 5 óra­kor tartják az Építők Tüzér utcai kultúrtermében. A Fémipari Vállalat dolgo­zói tegnap este hat órai kez­dettel ünnepelték május el­sejét a vállalat központjának új ebédlőtermében, melyet az elmúlt hetekben nagyrészt társadalmi munkában hoztak létre. Az ünnepségen adták át a munkában élenjáró dolgozók részére a pénzjutalmakat, a törzsgárda tagjainak pedig a törzsgárda-j elvényt. Tegnap délután két órakor tartották élüzemavató ünnep­ségüket a Dél-Dunántúli Kő­bánya Vállalat dolgozói. El­múlt évi tervüket 102,8 száza­lékra teljesítették, 3 százalék- J kai növelték a termelékeny- j séget, másfél millió tonna kö- < vet termeltek, s 17 millió fo- < rint üzemi nyereséget értek! el. Tegnap Gyurién Lajos, a j Kő- és Bányaipari Tröszt ve-< zérigazgatója 4 dolgozónak j adta át az Építőipar Kiváló < Dolgozója kitüntetést, heten < kaptak Kiváló Dolgozó jel- \ vényt, 12-en oklevelet. A ju- < talmazások összege mégha- < ladta a 33 000 forintot Ugyancsak tegnap délután j négy órakor adta át a KI- SZÖV megyei vezetősége a < Kiváló Kisipari Szövetkezet ok- < levelet s a versenyzászlót a Pécsi Faipari Ktsz dolgozói-! nak. A megtisztelő címhez j 12 000 forint jutalmat is kap- < tak. Siva istennőről a Felső-Vámház utcában Azt mondják Indiáiban, hogy a sokkarú Siva isten­nő ritmikus tánca forgatja a világot. Hát most becsü­letesen összeforgátta, mert ebben a riportban Afrika híres orvos-organ aművésze, Albert Schweitzer csakúgy szerepel, mint Katherine Mansfield, a nagy angol írónő és az évezredes in­diai miniatúra-festészet mes­terei. Hol van hát Ariadné fonala, amely kivezet e bo­nyodalomból?. A válaszhoz egyeteme^ műveltségű em­berek kellenek, polihiszto­rok egy emberélet tudomá­nyos tapasztalatával a hom­lokuk mögött. A riportalany Zágony Rudolf életkora vi­szont még csak félúton van a második és a harmadik X között. '— Hét évvel ezelőtt a moziban a „420-as urak”-at •játszották, — meséli —■ tud­ja, azt a híre» indiai fil­met ... Beültem a nézőtérre és nagyon megfogott a kü­lönös, szép indiai muzsika. Tulajdonképpen zenei pá­lyára készült és pelyhedző állal már Beethovenre, Bachra esküdött. De az a különös muzsika ... — Később rádióból mag­netofonra vettem minden indiai népzenét, amit csak hallottam. De Magyarorszá­gon nincs lehetőség az in­diai zene megismerésére, ■mí£ szakkönyvet sem talál­tam hozzá. Ennek a népnek a zenéje tehát megmaradt számomra passzív élvezeti forrásnak. Később, mint a Pécsi Ta­nárképző Főiskola magyar, német és rajzszakos hallga­tója, természetesen művé­szettörténetet is tanult És amikor fent járt a Kelet- Ázsiai Múzeumban, ámulva állt meg az indiai mdiniatú- rák előtt. — Rendkívül megkapott szépségük, finoman megraj­zolt vonalaik. Az indiai ze­ne és balett hatását láttam rajtuk. Nos, hosszú lenne magya- názni, hogy hol az esztéti­kai összefüggés a zene és a mimatűrfestészet között. Egy tény: Zágony Rudolf tanulmányt írt erről és a tudományos diákkörök múlt héten zárult hetedik orszá­gos konferenciáján első díjat kapott érte. A „420-as urak” filmzenei élménye óta a tanulmány megírásáig per­sze hat év télt eL Közben olyan kézvezetői voltak, mint Baktay Ervin, aki ezt mondta neki: — Édes fiam, tanulj meg angolul, mert anélkül nem boldogulsz Indiával! — Tavaly, amint a főis­kolát elvégeztem, mindjárt be is Iratkoztam a szegedi egyetem Pécsre kihelyezett angol szakos tagozatára. Míost néhány „morzsát” mond a számunkra titok­zatos Indiáról: — Általában a régi in­diai kultúrtörténet is érde­kelt, ezért igyekeztem azt minéL több oldalról megkö­zelíteni. így olyan csodá­latos tényekre bukkantam, mint például arra, hogy több ezer évvel ezelőtt már afféle „védőoltást” alkal­maztak a fekete himlő el­len. A jelenkor embere szá­mára is érdekes az az igen mély természettudományos beállítottságú dialektika, amivel a világ fejlődését magyarázzák. Már évezre­dekkel ezelőtt azt hirdették, hogy minden elhaló dolog egy születendő újat hord magában. Ennek kifejezője a Siva. Szerintük a sokkarú istennő ritmikus tánca tart­ja fenn a világmindenség „diaklektikus” körforgását. — És a miniatúrafesté- szet? — Húsz képe* elemeztem a Kelet-Ázsiai lúzeumban. Igyekeztem a legrégibb idő­re visszamenő hagyományo­kat is megismerni. A minia- túraf estes zet virágkora a XVII—XIX. század közötti időre esik, de az időszámí­tás előtti második század domborművei is velük meg­egyező kompozíció-elrende­zést mutatnak. A miniatú- rák csodálatosak és Letoőcz Mária művészettörténet ta­nárom szerint be kellene őket mutatni minden rajz­szakos hallgatónak, mert is­meretük rendkívül gazdagí­taná látószögüket. Persze, azt írtam „poli­hisztor” és India még nem minden. De először is Zá­gony Rudolf életcélja egy­előre más, mint az indoló­gia: — Mint német szakos és leendő angol szakos tanár szeretnék elmélyedni a két nyelv irodalmában és taní­tásának módszertanában. De a polihisztorság ezen kívül is kétségtelen jegyeit mutatja nála, legalábbis kultúrtörténeti téren. Hiszen nemrég fejezte be tanulmá­nyát Katherine Mansfield három novellájáról, még­hozzá angol nyelven. Most készül fordítani egy Albert Schweitzerről szóló könyvet, azt hiszem, ez lesz az első magyar nyelvre fordított mű a nagy humanista orvosról és orgonaművészröl. Albert Schweitzer egyébként esz­ményképe: — Amit ő mondott, a sze­rint is élt! Indiában azt mondanák, hogy a sokkarú Siva for­gatta így a Felsővámház utcai történetet. Egy min­denesetre igaz: ügyesen csi­nálta. Földessy Dénes ff*ájus első vasárnapja az anyák ünnepe. Találhatnánk- e szebb, méltóbb napot köszöntésükre, mint a leg­szebb tavaszi hónap első vasárnapját? Mégis, ami igazán ünnepivé, bennsőségessé tenné, az talán örökre rejtve marad, a sután elrebegett, vagy pátosszal mondott kö­szöntő szavak mögött. Talán éppen ebből fakad az a gyengeségünk is, hogy segítőnek, tolmácsaiénak, a zsendülő természet legpom­pásabb, legragyogóbb napját választottuk: Az' életet adó természetét, amely a legősibb, legeredendőbb szimbóluma az anyaságnak, az újjászülető élet mindennél odaadóbb, hűségesebb őrzőjének. Iffy együtt talán a köszöntő, a hálaadó szó is jobban kifejezi érzelmeinket, megbecsülésünket, gyermeki, há­zastársi tiszteletünket az iránt és azok iránt, akik egy­ezerre jelentik a családot, a társadalmat, anyai szerete- tük, önzetlenségük minden erejével, melegségével. Lehetne-e szebbet, jobbat kívánni nekik ezen a napon, mint azt, hogy beteljesedjék leghőbb vágyuk: örömben, békességben neveljék, fel gyermekeiket, és soha ne fel- hőzze be ezt a dicsőséges hivatást híre sem a rossznak. Híre sem a bizonytalanságnak, a sorvasztó szorongás­nak, amelyben volt már osztályrészük, és amely húsz év után is elevenen él aggódó szívükben. Anyák napja van. Ne idézzük hát meg a múlt szörnyű vízióit, sehogysem illene az ehhez a szép ünnephez. S ha már nem is tudjuk kimondani, sejtessük legalább meg a gyermeki, a hitvesi szeretet olyan érzelmeit, amelye­ket költőóriások, lelket vetítő nagy festők, szobrászok is csak sejtetni tudtak. Álljunk eléjük ezen a napon, s ne keressünk ékes sza­vakat a köszöntésükre. Nem is ezt várják, nem is ezt igénylik tőlünk. Nyújtsuk át nekik a szeretet szerény virágcsokrait, és csak annyit mondjunk mellé: — Köszö­nöm. Anyám, köszönöm hitvesem mindazt, amit értem, értünk tettél. S ha az Anya, a hitves azt mondja erre: ez a virágcsokor és ez a köszönet a legtöbb, a legdrá­gább, amit kapott tőlünk, akkor elhihetjük, hogy a sze­rény virágcsokorral és a sután kimondott szavakkal tényleg a legtöbbet, a legdrágábbat nyújtottuk neki. Mégis, ha az ünnepi csokor, a köszöntő szó mellé ön­magunkat is adni akarjuk, ez csak egy lehet: munká­jukban, gondjaikban soha ne hagyjuk egyedül őket. Szorítsuk meg kezüket, öleljük át a vállukat és vigyük, vezessük őket az általuk adott életünk olyan tájaira, ligeteibe is, amelyekbe őt és őket elvezetni, megpihen­tetni bizony nem egyszer adósak maradtunk. 361 sikerültek a vöröskeresztes tanfolyamok A megyei elnökség ülése Pénteken délelőtt tartotta ülését a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei elnöksége, mely meghallgatta Elmer Já­nos jelentését az 1964—65-ös oktatási évről. A Vöröskereszt 212 tanfolyamot szervezett, amelyen 5197-en vettek részt. A beszámoló megállapította, hogy helyes volt a szakosí­tott tanfolyamok megszerve­zése. Javult a szemléltetés és a gyakoroltatás is az elmúlt évekhez képest. Sok gondot jelentett a film és a keskeny- filmvetítőgép biztosítása, ugyanis egy-egy időpontban több helyre is kellett volna. I Az elnökség jónak tartja az országos általános irányelve­ket, különösképpen az elma­radt néprétegek. fokozott ok­tatását illetően. Feltétlenül szükséges azonban a helyi szükségletek figyelembe vé­tele már a tervezés időszaká­ban, ezért kérik az országos vezetőséget, hogy a jövőben már májusban megkaphassák az ‘irányelveket. A szemlélte­tés célszerű megoldása indo­kolttá tenné, hogy minden á- rás rendelkezzék különvfilrn- állománnyal és keskenyfilm* vetítőgéppel. 4 I }

Next

/
Oldalképek
Tartalom