Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

FEBRUAR U. napló 5 A SZERKESZTOSEG IA fairt mflinö Ilk/’ü/ ifi Vi/fiAJJ i/i, Andrej — Koppány Miklós Szerkesztői Szenet fc&gy vilUlfttl szerelő” Jeliére (Szerijük, hogy választ csak abban sz esetben adhatunk, ha felkeres bennünket a szerkesztőségben vagy pontos címét közli. Hajdú B.-né, Uj-Mecsek aljas A vállalatnak az ön esetében is van felmondási joga, főleg jóindulat­ra lehet számítani. Amennyiben valamilyen sérelem éri, forduljon a vállalati döntőbizottsághoz. & Kozármisleny, Hunyadi utcai lakóknak üzenjük, hogy átmeneti­leg a kért közkutat a tanács hely­reállítja és igyekszik egy végle­ges ! megoldást keresni a község vízellátásának biztosítására. * B. V.-nek üzenjük. hogy ha egyedül vezet! az édesapja, vagy fia háztartását és ezt a tanács igazolja* megjár az orvosi kezelés. * Schván József: A «W S40. számü fuvarlevélen történt számfejtés helyes. A fuvardíjat oda-vissza kel! számítani abban az esetben is. ha azt a fuvaroztató csupán egy irányban vette igénybe. Mire fordítják a pénzünket? Névtelenül egy község lakói­nak talán furcsa problémája megoldásához kérek segítsé­get. A 20-as években alakult Villányban egy „Temetkezési Egylet’’ nevű, elés nagy tag­létszámmal rendelkező társu­lás. Ez arra volt hivatott, hogy az elhunvtat tisztességesen el­temesse. E hivatásának eleset is tett. A temetést eszközlő személv7etnek egyenruhát és halo’tasfkocsit vett, amivel a halottat a temetőbe vitték. A felszabadulás után az egy­let felszerelései a tanács tu­la Időn ába kerültek és e szerv volt hiva+oifct az előző felada­tát intézni. Ennek kezdetben eleget is tett Az idő folva- mán azonban a ruhák tönkre­mentek, a kocsi megkopott, Én is közéjük tartozom A Dunántúli Napló január 27-t szavában megjelenő „Ezerkétszáz új traktoros kell” cimü cikkhez szeretnék pár szót hozzászólni, navel a cikk engem is érint. A dkk részletesen ismerteti, hogy megyénk gépparkja 19 4S-tól isii­ig mennyit gyarapodott. Kitér arrg is, hogy a traktorosok mind­jobban hát at f ordítanak a mező­gazdaságnak és üzemekhez, vál­lalatikhoz mennek dolgozni. A ~'á-vín és Szabadszálláson végzett traktorosok is eltűnnek a mező­gazdáságból. Mivel én is ezek kö­zé tartozom, megírom, hogy ke­rültem közéjük.. '960 nyarán végeztem a pápai tráktőrosképzö tanfolyamon. A Szigetvári Gépállomáson dolgoz­tam, majd behívtak katonának és ott megszereztem a gépkocsive­zetői joaositványt és habár az éves. gyakorlatom megvolt a gép­kocsivezetésből,- mégse gondol­tam. Mrra, hogy. civilben folytas­sam a gépkocsivezetést, hanem előbbi munkahelyemen álltam munkába. Hatvannégy tavaszán az aim a melléki tsz elnöke hívott, hogy jöjjek át a nápállomásról a ts--be traktorosnak, Tudtam, hogy a termelőszövet­kezét , nagyon gyenge. Így sokai gondolkodtam, mit. tegirek, míg vénül is ráálltam a szavára. Áp­rilisban átmentem . és elkezdtem dolgozni. A fizetésset vedig. úgy éoT/eztünk, hogri gépállomást nor­mában dolgozok és ezért adnak munkaeavséget. Munkaegységen­ként pedig minden hónapban be­fizetnek 10 forint előleget és 5 forint prémiumot, plusz ■a kar­bantartás 210 forint írásbeli szer­ződést nem is kötöttünk, mivel azt mondta: „Az nem szükséges, Msren ez biztos", Én mini jó­hiszemű ember, hittem neki és erre fizettem rá, mert a karban­tartáson kívül minden elmaradt. Mikor a fizetést említettem ne­ki, erre 6 félvállról azt felelte, hogy „nem vagyok milliomos, hogy fizetni tudjak". Ez inti ment szeptemberig, és akkor felmnnd- tam a tsz-nek, mivel az anyagi helyzetem már tovább nem en­gedte hogy pénz nélkül dolgoz­zak. Ekkor kezdődött egy kálvária, ami elég hosszú volt. mert abban reménykedtem, hogy rövidesen újra gépen lehetek, talán olyan helyen, ahol nemcsak ígérnek, hanem fizetnek is. Sajnos nem így -történt meg. az egyik helyen nem volt üresedés, másutt azt kifogásolták, hogy messze lakom, más h élt leken meg betelni kelle­ne. Így aztán nem volt más vá­lasztásom. mint a MAv-hoz men­tem el pályamunkásnak, ahol a jogosítványom és a képzettségem mellett csákányozok és lavátolok 1áoo forintért egy hónapban De ez csak eoy eset a sok közül, riven körülmények között nem Inén lehet csodálkozni, ha elfogy­nak a traktorosok Nekem m*n- dlo az volt az örömöm, ha kint a határban dolgozhattam és lát­tam a munkámat. Ma is, ha egy traktorost látok az utcán vaav a határban, megdobban a szivem. .Ezért nem érdemes minden fa­lusi tini cihák jogosítványt adni, -c -hiszen az is rengeteg pénzbe kerül az államnak —. hogy Ha­sonló esetek még többször elő­forduljanak. Pánai József Almamellék, Fő u. 45. sz. mert vásárlásuk óta kb. 40 év telt el. Most már csak egy embernek van ruhája, a többi kopott, piszkos munkaruhában jelenik meg. Ez nemcsak az ő hibájuk, hanem azoké is, akik a ruha- és a kocsikoptatás cí­mén befizetett összeget nem a ruhák pótlására és a kocsi festésére használták fel. Min­den temetés alkalmával az előző célra 130 forintot fizet be az elhalt hozzátartozója a községi tanácsnak. A hullaház elhanyagolt, oda csak az rava­talozza fel a halottiát, akit la­kásviszonyai rákényszerítenek. Villany nincs bevezetve, sötét, félelmetes. önkéntelenül is felmerül az emberben a kér­dés: mit csinálnak az illeté­kesek az esetenként befizetett pénzösszeggel? Tudomásom szerint a Te­metkezési Vállalat kirendelt­séget létesítene, a községi ta­nács ehhez hozzájárulni nem hajlandó, bár koszorú- és ko- porsó-lerakata van. Az ember kiemelkedett az állatvilágból és e ténynek meg kell mutat­koznia egy temetés külsején, megrendezésén is. Ha ezt meg lehetett oldani a múlt rend­szerben, akkor méginkább meg lehet oldani a szocialista társadalmi viszonyok között, ahol legfőbb érték az ember. A családonként befizetett 200 forint községfejlesztési adóból talán lehetne egypár forintot e célra is felhasználni. Szíveskedjenek a községi ta­nács és a Temetkezési Válla­lat illetékeseit ez ügyben fel­keresni és a község lakóinak segítségére lenni Egy olvasó. Minden drámának van egy kulcsalakja, vagy vannak, kulcsalakjai, viszont, hogy me lyik a kulcsalak; ez nem min­dig a drámától függ, vagy a rendező felfogásától, időnként a színésztől is. A színfalak mögül Massamet érzelgősen szép muzsikáját lehet hallani, csak néhány pillanat az egész, azután be­lép Andrej (Koppány Miklós) a hízásra hajlamos, egyetemi katedráról álmodozó Andrej, húgai dédelgetett kedvence, az első pillanatokban minden kisváro&iasan kiegyensúlyozott, de ez csak az első pillanatok látszata, a finom, kulturált zománcok mögött ott vannak a kegyes, álomszerű hazugsá­gok, a dráma fontos alakjai nem egymással, hanem önma­guk valóságával állnak szem­ben, árnyalat szerű mozgások és nosztalgiák szövik át az alakokat, fojtott, levegőtlen világ, de nem romlott, lírai, de nem érzelgős, meg valami különös melankólia, az egész helyzet tulajdonképpen már előjátéka a későbbi belső gyöt A mohácsi cowboy ÁLLAMI GAZDASAGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! EGYÉNI TERMELŐK! Melegágy! keretekhez kertészüveg kiutalás nélkül szabad forgalomban 2 mm vastagságban 28x32 dm-es 3 mm vastagságban 46x74 cm-es méretben ládánként és kívánságra laponként is kapható az iparcikk és földművesszövetkezeti szakboltokban, vegyes boltokban és vetőmag boltokban. E hónap 11-én a lí óra 30 perces vonattal indultam Bajára, Bátaszéken körülbelül fél óra várakozási idő volt.. Bementem a váró­terembe. Rengeteg utas volt és egy pa­dot fogtak körül, egymás hegyén-há- tán az emberek. Kérdem, mit árul­nak ott. Azt mond­ják semmit, egy kanaljai cowboy mesél, törve beszél magyarul, Mohács­ra megy, Három éves volt, hogy ki­vitték. Most a ha­táron pisztolyát el­vették és pénzét is. Mindenki sajnálta és fizetni akart ne­ki; " ' Gondoltam, én Is Mohácsi születésű vagyok, megnézem. A tömeg kísérte az ivópulthoz, és én meglepve láttam, hogy egy moi á sí ismerős. fiatalem­ber cowboy ruhá­ban, nagyszélű cow­boy kalappal. Ha­tározottan tudom, külföldön soha sem járt, de Mohácson is a feltűnőséget kedveli, táskarádió nélkül még a mun­kahelyére sem megy. Elnevettem magam, intettem neki, 6 megismert, és pillanatok alatt eltűnt, még a borát sem fogyasztotta el, utánamentem, de j nyoma veszett. j Elmeséltem, hogy I ismerem, hogy olyan külföldi, mint én, mindenki cso­dálkozott és meg- | botránkozott. Jön a farsang, a jelmezt jóelőre beszerezte, j és a hatást ki is j próbálta. Elég szó- í morú, hogy nálunk elég, ha valaki kül­földinek adja ki magát, mindenütt körülrajongják. Takács Józsefné Pécsvárad És érdekes mód egyszer­re megered a nyelve, s szinte egyszuszra mondja: — Még kicsi voltam, ami­kor apu otthagyott bennün­ket. és tudja, hogy van ez, apa nélkül. Egy évig inté­zetben voltam, mondták is, hogy az alma nem esik messze a fájától, biztosan apura és rám céloztak. Ne­kem még sohasem volt hár­masnál jobb jegyem, nem volt, aki rászorítson. Anyu­nak nincs ideje rá, apu ugyan eljár hozzánk és újabban korrepetál is, de már késő. Én most már csak az év végét várom, hogy dolgozhassak, pénzem legyen, mert el akarok menni hazulról, hogy végre úgy éljek, ahogy én aka­rok ... — Hogyan akarsz élni? — vetek véget a szóáradat­nak, — hiszen előbb szak­mát kell tanulnod, csak azután önállósulhatsz. Ad­dig mi lesz? Nincs válasz rá. Elfogyott a tudomány. Milyen egyszerű, milyen kézenfekvő volna azt mon­danom, hogy még semmi sem késő, még beleszólhat­nak, belesegíthetnek a szü­lők. ha külön élhek is, de itt valami más történt. Ez a fiú érveket gyűjtött a maga védelmére. Valamifé­le olyan „leckét” magolt be, amit csak szajkózni kell, hogy a maga és a mások mulasztásait is bizonytalan válaszút elé állítsa: késő a meditálás, valahogy majd lesz... Lezser „priusza” már vi­lágosabb, áttekinthetőbb: „Jobb a felfogása annál, amit produkál, ö még nem ismételt, de gyakran kísér­tette az a bukás, ami most a félévben bekövetkezett. Javíthat, hiszen van hozzá képessége, inkább az aka­rattal, a szorgalommal van baj. — A többi „sablonos” —. Otthon szorgalmas, szó­fogadó, szeret barkácsolni stb. Annál színesebb a szemé­lyes beszélgetés, de ezen már jelen van az osztály­főnök is. Hamar túljutunk a közhelyeken. Megígértet- jük Lezserrel, hogy év vé­gére „kigörbíti” a két egye­sét és jöhet a pályaválasz­tás. Amikor idáig jutunk, kiigazít bennünket. — Nem várok én arra év végéig, már most megmond­hatom, hogy villanyszerelő leszek. Na, itt az ideje, hogy bedobjam a horgot. — Szép, szép, de az elekt­romos szakmához éppen az kell a legjobban,, amit a félévben elvesztegettél. Nem jön zavarba. — Tudom, a számtan! Nem félek tőle, elég messze van még az év vége. Időm is van, rá is érek! — De egy szót sem szól arról, hogy oroszból is elhasalt. Aha. Hát ezért nevezték volna el Lezsernek? Hátra volt még Vezér, a legkeményebb dió, mégis megkönnyítette helyzetün­ket, hogy beteglátogatás cí­mén az otthonában kerestük fel. Sebtében összeszedtem hát az ő jellemzőit is, mi­előtt bekopogtunk hozzá: „Tizenhat éves, mokány fel­építésű, izgága, hamar oda­sózó gyerek. U tál közi k az osztály közösségi munkájá­tól, s nem kevésbé a ta­nulástól, amire példa a két bukott jegye is.” Csak ak­kor apad valamelyest az érdeklődésem, amikor meg­tudom, hogy az ő szülei is különváltan élnek. Eszerint hát ő is megmagyarázza majd a bizonyítványt, ami­ből újra levonhatom az ál­talános konzekvenciát. Nem így történt. Most már azt is tudom, hogy ak­kor sem történt volna így, ha otthon érjük a mamá­ját. Vezér akkor is úgy be­szélt volna, ahogy beszélt. — Tudom! Ki kell javí­tanom a két jegyet, külön­ben baj lesz. Ha ismétel­nem kell, felborítom a ter­veimet. S mindezt olyan bizarr céltudatossággal mondja, ami sehogy sem illik a gyerekarcához. • — Tizenhat éves vagyok. Két, legfeljebb három év múlva bevonulok, s ha ad­dig nem igyekszem, akkor csöngettek. Szemlátomást kedvére van, hogy az osztályfőnök előtt beszélhet így. — Az a tervem, hogy két év alatt megszerzem a gép­kocsizó jogsit, s ha bevo­nultam, hozzácsapom még az autószerelő bizonyít­ványt is. Csak így érdemes, ebben van a pénz... Amikor kifelé jövet job- bulást kívánunk neki, elné­zést kér, hogy pizsamában nem kísérhet ki a kapuig. S én utólag jövök rá, hogy elmulasztottam valamit. Adós maradtam két kérdés­sel, s így szegényebb lettem két válasszal is. Az elsőt Vezérhez kellett volna in­téznem: tartja-e a barátsá­got Jampeccel? Aztán az osztályfőnököt is meg kellett volna kérdeznem: hagy­ják-e, támogatják-e a két fiú barátságát? Mert én aggódom Jam­per ért, Pálinkás György relmeknek. Koppány Miklós színpadi megjelenése a drá­mában körülbelül ezeket tisz­tázza, ezekre figyelmeztet Csehov Három nővér című 1 rámájában, azután megkez­dődik a varázslat, mert a szí­nészi játék, ha tehetséges és őszinte, akkor tulajdonképpen mindig varázslat. Egy szerep fontossága vala­mely drámában nem utolsó­sorban függ attól, hogy a szí­nész milyen igazul, milyen őszintén játssza el, Andrej kulcshelyzete kettős ebben az előadásban. Kulcshelyzet And­rej szempontjából, sokat te­hetne önmagáért és a húgai­ért, tulajdonképpen mindent, de semmit sem tesz, tragiku­san zárkózott és másokra utalt, s kulcshelyzet Koppány Miklós a színész szempontjá­ból, akire sok más szép és figyelemre méltó színészi ala­kítása mellett is a Három nő­vérben különösen fel kellett fi­gyelni. A döntő folyamat a színját­szásban „oda—vissza” alapon játszódik le. Egyszer a szerep­től a színészig, másodszor a színésztől a szerepig, a folya­mat két része persze összefügg egymással, de az egyik a má­sikból nem következik tör­vényszerűen. Vagyis: a szí­nész megérti a szerepet, de nem biztos, hogy ugyanúgy el is tudja játszani, ahogy meg­értette, s ez nem is mindig a tehetségén múlik. Miért olyan jó az az Andrej, amit Kop­pány Miklós a Három nővér­ben játszik? Azért, mert játé­kában ez a folyamat szabályos és teljes. Ha az ember a játék és a belső folyamat egységé­nek a szempontjából halad az előadás és a szerep lényege felé, kiderül, hogy az előadás, ban Koppány Miklós Andreje áll ehhez az egységhez a leg­közelebb. A színész élete a függönytől a függönyig tart, ha az előadás végén lehull a függöny, mondta a világhírű Eleonora Duse, a színész nem szólhat és nem tehet többé semmit, játékához nem adhat hozzá és nem vehet el belőle. Kíméletlenül kevés idő ez. Ez idő alatt a színésznek a sze­reppel, az alakkal együtt va­lahonnan el kell jutni vala­hová, titkait, fájdalmait, ne­héz belső konfliktusait a zsö- lyék és páholyok vacsora utá­ni nyilvánossága előtt kell le­bonyolítania. A cseh ovi színpad messze távol van a felületes látvá­nyosságoktól, a Három nővér is a finom belső megoldások, a statikus félhomályok drá­mája, ebben a színpadi közeg­ben csehovi kulcsalakot te­remteni könnyű is, meg nehéz is. Könnyű, mert a lassú dra­maturgiai sodrásokban mecha­nikusan kialakul egy atmo­szféra, amiben a színésznek viszonylag könnyű feloldódnia, ugyanakkor nehéz, mert ez az atmoszféra tulajdonképpen csak segédeszköz a színész számára, hogy belső erőit könnyebben fel tudja használ­ni. A figura bonyolult lénye­gét adni — művészet. Milyen az az Andrej, amit Koppány Miklós a színpadon ábrázol? Bonyolult, Cseh óvnál a melankolikus hangulatok elég könnyen megtéveszthetik az embert. Andrej zárkózott, elmélyült alkat, érzékeny. Ki­egyensúlyozott családi életre vágyódik, nem a megpróbál­tatások embere félre vonuló, imádia a hegedűiét és a lomb- fűrészeket. romantikus hajla­mú. Az ilyen hajlamú embe­rek bukása kínosan gyötrel- mes. Az első felvonás vécén még ott van a nagv lehe^ég: Moszkva mee az egyetem’' ka. tedra. A nővérek tovább1 sor­sa végeredményben Andrewn múlik, ő a család kulcsa el kellene Indulnia Moszkva fe­lé. de csak erőtlen nosz+a'ziái vannak, s egy megfelelő élet­társ helyett megjelenik az életében Natasa, és Andrej élete ettől kezdve süllv-d. Tehetetlenül vergődik, mém's van benne valami mélysége­sen tiszta vonás, valami mé­lyen emberi, s végső bukása époen ezért oly mergremdítő. Lelkileg tellesen elfárad. az álmodozások nevetségesen tá­vol !ak már, s maradnak a hazug ködkének, az ’11 űzi ók látszatát még megpróbálja megvédeni, egy ideig mée van ereje hazudozmi, de a bueai szemébe már nem mer bele­nézni. tulajdonképpen bűnös, a tehetetlensége miatt bűnös, mert el kellett volna mennie Moszkvába, azután lángokban áll a kisváros. Andrei közöm­bösen elvonul a szobájába és hegedűi. Megrendítő pillana­tok ... Ez tehát Koppány Miklós Andreje. Nyugtalan, tájékozott mű­vész, elemző egyéniség, s azt hiszem: az első pillánkból kezdve testvérien szerethet­te Andrejt. — Évek óta szerettem volna eljátszani. Egy jól kiválasztott szerep megkettőzheti a színész erejét. — S mi van akkor, ha a szí. nész nem szereti a figurát, amit neki alakítania kell? — GSresösség, A színésznek és a szerepnek feltétlenül ta­lálkoznia kell. Külsőségek. Szépen tud he­gedülni, Miassanet melódiáit 5 játssza a színfalak mögött, ..sajátkezüleg”, eszembe se jutott, hogy esetleg más is látszhatná, Andrej kedvéért «zakállt növesztett... Azután Barrault-ról beszél: nagyszerű dolog egy térképet lapozgatni, s képzeletben utazgatni. de mennyire más megváltani a jegyet, és konkrétan felülni a vonatra. Nézőnek, kritikusnak előadás előtt háromszor el kell ezt mormolná önmagában. Kötelező. — Ars poetica? Csönd, azután kis finom mo­soly. — Az ember attól a ponttól válik alkotó művésszé, amikor a szerepet a kezébe adták ... Biztos, hogy zavarban van. Válaszolni nagyon könnyű, s nagyon nehéz. Ars poetica? Tulajdonképpen csak a húsz­évesektől szabad ezt megkér­dezni. Thtery Árpád SZÍNHÁZ iJlfZi A MAGYAR RADIO PÉCSI stúdiójának 1965. február 24-1, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Egy zárszámadás tanulságai. — Riport. Vonós zenekarok műsorából. A tudomány és technika világá­ból. A Ládó együttes műsorából. 18.00: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — Zenés össze­állítás. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Sporthiradó. 18.45: Ritmus és dallam. 19.00: Dél-dunántúli híradó. 19.25: A Mecseki Szénbányászati Tröszt fúvószenekara játszik. Vezényel: Gorrierri Ferenc. 19.35: Pécs zenei életének 20 évé­ből. 19.58: Műsorismertetéa. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: A Trubadúr (este 7 órakor). 15 százalékos szel­vények és szelvénybérletek. ZEN*:' I.iszt-terem: „C” Kamarabérlet V hangversenye (fél 8 órakor). MOZI Rövidítések: szv. == szélesvásznú, szí. = színes. Park: Az éjszaka világa :szv., szí., fél 4, 6, fél 9) Petőfi: Az éjszaka világ; (szv., szi., 4, fél 7, 9). Kossuth: Római történetek íscV., szí., 4, 6, 8). Híradó Mozi: Magyar híradó, 65/3. sz. világhíradó. Alomvilla, öttusa, Számadás. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Gól büntetésből (4, 6). Meszes: Egy tiszta szerelem tör­ténete (szv., szi., 6). Csak 18 éven felülieknek! Harkány: 3+2 (szi.. 7). Beremend: Ne fogadj el édes­séget idegentől (szv.. 7). Csak Í8 éven felülieknek! Bóly: Másíé! millió (szv., 7). Mágnes: Mandrin kapitány (szv.. szi., 7). Pécsvárad: Morál 1983 (szv., fél 8). Csak 18 éven felülieknek! * — A modem tudomány és a ter­melés címmel tart előadást dr. Pá Lénárd akadémikus, egyel'm! ta­nár ma este 7 órakor a MT’ * * és Pécs város Doktor Sátido- Mű­velődési Háza rendezésében mű­velődési ház nagytermében ->e- ryné u. ÍR ). Az érdeklőd* '■ vesen látjuk, .) i t A

Next

/
Oldalképek
Tartalom