Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
4 napló 1965. FEBRUAR «4. ...................im..........* A Pravda a párt és az értelmiség viszonyáról A Pravda vasárnapi száma a Lap főszerkesztőjének, Alek- szej Rumjancevnek tollából cikket közöl az SZKP és a szovjet értelmiség kapcsolatáról, Rumjancev cikkében han. goztatja, hogy a győztes szocializmus viszonyai között a pártnak nem kell valamiféle különleges politikát kidolgoznia. amely megkülönböztetné a pártnak az értelmiséghez való viszonyát a munkásosztályhoz vagy a parasztsághoz való viszonyától. Az értelmiség növekvő szerepét. az határozza meg, hogy egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a tudomány és a technika legújabb vívmányai, egyre inkább érvényesül az a törekvés, hogy a nép- gazdasági terv a népgazdaság irányításának rendszere tudományos alapokra épüljön. A párt erélyesen szembeszáll a szubjektivizmus és az önkény különböző megnyilvánulásaival, egyes vezetőknek azzal a magatartásával, hogy semmibeveszik * tudomány következtetéseit. A Pravda hangoztatja, hogy n csak magára hallgató „vezér” saját csalhatatlanságában bízva az emberi tevékenység valamennyi területén és elsősorban a szellemi munka területén a legfőbb döntőbírónak képzelte magát. Más szavakkal, azt hitte, 6 az egyedüli értelmiségi, bizalmatlan és türelmetlen volt a szellemi munka embereivel szemben, akik nézetei szerint indokolatlanul tartottak arra igényt, hogy az ismeretek valamely területén tekintélynek számítsanak. A dolgozó tömegek a párt és a nép bölcsessége leküzdhetetlen akadályt emel egyetlen személy önkénye, a minden kérdésben döntő „vezér" akaratának való engedelmesség előtt. Rumjancev hangsúlyozza, hogy utat kell adni minden tehetségnek, azokra az emberekre kell támaszkodni, akik nem szavakban, hanem tettekkel segíthetik elő a társadalmi haladást. A társadalom nak érdeke, hogu objektív, a valóságnak megfelelő értesüléseket kapjon a tudósoktól, nem pedig elhamarkodott, megalapozatlan következtetéseket egyik vagy másik konjunkturális elgondolás alátámasztására. „Nem a vezetés joga önmagában, nem a betöltött tisztség ad jogot arra, hogy valaki beavatkozzék az élet folyamatába. Erre az ad jogot, ha valaki az ismeretek vagy a gyakorlati élet adott területén valóban szaktekintély”. A Pravda főszerkesztője az irodalom, a művészetek népi jellegével foglalkozva megállapítja, hogy a párt mindenkor ellenezte az olyan vulgáris elképzeléseket, amelyek szerint a népiség egyenlő a primitív szükségletekhez vagy ízléshez való leereszkedéssel. Rumjancev hangoztatja, hogy az alkotó tevékenységet nem lehet parancsokkal ösztönözni, nem tűri a bürokratikus kincstári kezelésmódot, az aprólékos gyámkodást és utasítgatásókat. A tudomány, az irodalom és a művészet eredményes fejlődése megköveteli, hogy különböző iskolák és irányzatok, különböző stílusok és műfajok versenyezzenek egymással. De valameny- nyit a dialektikus-materialista világnézetnek, a szocialista realizmus elveinek kell egyesíteni. Bányászati Építő Vállalat felvételre keres pécsi munkahelyre: gépkezelőket, vasbetonszerelőket, kőműveseket, kubikosokat, segédmunkásokat, valamint női segédmunkásokat. Szervezett, komplett-brigádok előnyben. — Kereseti lehetőség: _ teljesítmény szerinti bérezés. — Napi háromszori étkezés: 6,60 Ft. — Vidéki dolgozók részére szállást biztosítunk. — Jelentkezni es érdeklődni: Pécsújhegy, Buzsáki út végén, főporta mellett. FI6YELEM! Permetező, kertészeti, szőlészeti gépek és alkatrészek, növényvédelmi cikkek bemutatója február hó 28-tól március hó 10-ig a Mező- gazdasági Szakboltban, eladással egybekötve. (Rákóczi út 38.) Nyitvatartás: vasárnap (28-án) 9—14 óráig, hétköznap 8—16 óráig, szombaton 8—13 óráig. dunántúli napló az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvárt Ferenc Szerkesztőség Pécs Hunyadi János ót ti. ralefon 15-32. 15-33. 21-60. 26-22 60-11. - Belpolitikai rovat: $l-<58. Kiadja: s Baranya megyei LapKiadó Vállalat. Fei^lős kiadó: Braun Kárólv i; ii vatai: Pécs. Hunyadi út 11 Telefon: 15-32. 15-33. 21-60. 26-22. 60-11 Pécsi Szikrd Nyomda. Pécs. Munkácsy Mihály utca 10. szám. Felelős vezető: Melles Rizsó. ____________________ T erjeszti a Magyar Posta. F'őfiZ'PtlTető a helyi nőst ^hivataloknál és kézbesítőknél. :• nt'i7r~ ir i hV'-pra 12 - Ft — Ind^xsyánv ,K '*"4 Walter Ulbricht nyilatkozata az hl Ábrámnak Az A1 Ahram című kairói lap keddi száma közli Walter Ulbrichtnak. az NDK Államtanácsa elnökének nyilatkoza_ tát. A lap tudósítója rádió- interjút kért Walter Ulbricht- tól. aki szerdán érkezik meg hajóval egyhetes hivatalos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba. Nyilatkozatában rámutatott arra. hogy a német népet és az arab világot hasonló célok vezérlik: a nemzeti egység megteremtésére törekednek. Mint ismeretes, a nyugatnémet kormány felháborodottan fogadta annak hírét, hogy Nasszer, az EAK elnöke hivatalosan meghívta hazájába Ulbrichtot. Erről szólva az NDK Államtanácsának elnöke kijelentette: „Magától értetődően nincs szándékomban kairói barátaimat megterhelni a két német állam viszályával, hiszen az Egyesült Arab Köztársaságnak és a többi arab országnak megvan a maga problémája, de szeretnék megjegyzéssel élni arról a hűhóról. amelyet a bonni imperialista körök csaptak az EAK-ban teendő látogatásom hírére. Az önök országa az egyik legnagyobb el nem kötelezett állam. Ennek folytán szükséges, hogy az EAK jóviszonyban legyen Kelet- és Nyugat-Németországgal. Nem óhajtjuk, hogy az önök kormánya megszakítsa kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. nem kívánjuk e kapcsolatok megromlását sem. Sőt. helyeseljük, ha Nyugat- Németország és az EAK népe között szívélyes kapcsolatok létesülnek". — mondotta. Erhard nem nyugszik Khanh nagyköveti megbízatást kap külföldön ? Erhard kancellár a kereszténydemokrata parlamenti frakció vezetősége előtt tartott beszámolójában ismét leszögezte, hogy a kormány korábbi határozatainak megfelelően, beszüntet majd mindenféle „gazdasági segélyt”, ha Nasszer elnök fogadja Walter Ulbrichtot. „A Hután a kairói Al Ahram már hétfőn bejelentette, hogy Nasszer a fővárosban személyesen fogadja majd Walter Ulbrichtot, az NSZK és az EAK közötti válság most döntő szakaszába lép” ■— hangsúlyozzák a nyugatnémet kommentátorok. A Süddeutsche Zeitung Kairóba küldött különtudósítója rámutat: „Miután az Arab Liga legfontosabb tagállamai az EAK oldalára álltak, szét- foszlottak azok a Bonnban táplált illúziók, hogy az NSZK az izraeli fegyverszállítások szüneteltetése idején leszámolhat Nasszerrel”. A tudósító szerint az NSZK kairói nagy- követségén a nyugatnémet dip lomaták között kétségbeesett, hangulat uralkodik, és ők is bonnt vádolják, mert már hónapokkal ezelőtt figyelmeztették a kormányt közel-keleti hinta politikájának várható kő vetkezményeire. A főparancsnok! tisztségétől megfosztott Khanh tábornok — hírügynökségek jelentései szerint — nehezen törődik bele sorsába. Külföldre való távozását. amelyhez mind Khiem washingtoni nagykövet, mind oed’g a hatalmon levő saigo- ni tábornokok ragaszkodnak. Khanh feltételekhez köti. — Khanh ugyanis — a hírek szerint — nem hailandó a politikai szároűzöttek keserű kenyerét enni, hanem szeretne valamilyen nagyköveti megbízatást kapni. Célzott arra, hogy szívesen elvállalná Dél- Vietnam FNS7 Uónvíseletét. A vele szembenálló katonai vezetők. akik még mindig félnek attól, hogy Khanhnak az utolsó pillanatban mégis sikerül visszaszerezni elvesztett hatalmát. hailandók engedményt tenni, csakhogy végre már az ország határán kívül tudhassák. Az AP jelentése szerint az államfő — meg nem erősített hírek szerint .— már ki is nevezte a volt ..erős embert” egyelőre konkrét megbízatás nélküli nagykövetnek ami lehetővé teszi, hogy Khanh a közeljövőben valahol nagyköveti szolgálatot teljesítsen. . A hanoi rádió hétfőn este sugározta a Vietnami TájéKét sporthír Cassius Clay és Sonny Liston május 25-én Bostonban újból megmérkőzik. A jelentések nem szólnak arról, hogy barátságos jellegű lesz-e az összecsapás, vagy pedig a világbajnoki címmel van összefüggésben. Vlagyimir Golovanov félnehézsúlyú olimpiai és Európa- bajnok súlyemelő nyomásban 168 kilóra javította honfitársa, Viktor Ljah eddigi, 167,5 kilós világcsúcsát koztató Iroda közleményét A hírügynökséget felhatalmaz ták azoknak az amerikai koholmányoknak a visszautasítására, amelyek szerint „Észak- Vietnam fegyvereket és hadianyagot szállít a dél-vietnami partizánoknak”. Az amerikaiak ugyanis azt állítják, hogy a közép-vietnami Vung Ro öbölben nagymennyiségű észak vietnami eredetű fegyvert és hadianyagot fedeztek fel. Kekkonen és a szovjet vezetők tárgyalása Kedden megkezdődtek a tárgyalások a szovjet vezetők és Kekkonen finn köztársasági elnök között A Kremlben lezajlott megbeszélésen szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke, Gromiko külügyminiszter és Kovaljov finnországi szovjet nagykövet vett részt A meleg, baráti légkörben lefolyt megbeszélés során megvitatták a szovjet—finn kapcsolatok kérdéseit valamint a feleket kölcsönösen érdeklő külpolitikai problémákat A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány kedden a Kremlben ebédet adott Kekkonen finn köztársasági elnök tiszteletére Szovjet részről Brezsnyev, Kirilenko, Koszigin, Mikojan, Selepin, Szuszlov, Voronov és más hivatalos személyek vettek részt az ebéden. Alekszej Tolsztoj írói honoráriumból a háború idején egy tankot ajándékozott a frontnak. A tank Beljavjev főhadnagy parancsnokságával vé- gigküzdötte a háborút és eljutott Berlinig. A tankgyár dolgozói a harckocsi kicsinyített mását elküldték Tolsztojnak. Az író a modell oldalára mindennap rávezette, hogy hány kilométer van mér tiátra Berlinig. Ez az emlék*árgya ma is megtalálható Alekszej Tolsztoj múzeummá átalakított moszkvai lakásán. • Az oszrák kormány a kfddi minisztertanácson úgy határozott, hogy meghívja U Thant ENSZ-főtitkárt és Guaison-Sackey-t, a közgyűlés elnökét, vegyenek részt az osztrák államszerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából rendezendő májusi ünnepségeken. Münchenben megkezdődött annak a 14 ápolónőnek a perc, akiket a nyugatnémet sajté „A halál angyalainak” nevez. A háború alatt ugyanis egy brandenburgi elmegyógyintézetben közreműködtek as úgynevezett „Irgalmas halál akcióban” vagyis segédkeztek abban, hogy az intézetben morfiuminjekciókkal, valamint luminal és veronai tablettákkal megöljenek mintegy nyolcezer elmebeteget. A Francia Békemozgalom elnöksége kedden felhívást adott ki, és ebben az amerikai csapatok Dél-vietnami távozását és a genfi értekezlet azonnali összehívását követeli. A nyilatkozatot több mint száz neves személyiség írta alá, köztük Louis Aragon, Jean Paul Sartre, Armand Landux, Elsa Triolet, Simone de Beauvoln írók, Pierre Cot volt miniszter és mások. Drámai körülmények között menekült, meg a hótól megközelíthetetlen magányos hegyi otthonából egy kilenctagú olasz család, amely napok óta nem mert kimozdulni a ház körül ólálkodó éhes farkascsorda miatt. Az „olasz csizma” déli csücskén fekvő Calabria hegyvidékén a tartós havazás szinte minden utat járhatatlanná tett. Az olasz karabinierik egyik sitalpas járőre lett figyelmes az anyából és nyolc nyermekéből álló család szorongatott helyzetére. A járőr a farkasok elűzése után biztonságba helyezte a családot. Aggódom „Jampecért“ Ne vegyék tőlem rossznéven, hogy nem nevezem meg az intézményt, s azt sem, hogy a szóba kerülő három fiú nevét elhallgatom. Legyen hát az intézmény neve Korszerű Iskola, s a három 14—16 éves fiút is szólítsuk stílszerűen: Vezér, Jampec, Lezser. Legfeljebb annyit még hozzátehetek, hogy a szembetűnő korkülönbség ellenére mindhárman nyolcadikosok. Pontosabban VIII/b-sek. Egy szülői értekezlet kényszerített a konspirációra. S ezen az értekezleten is az a három szülő, aki ott húzódott meg a hátsó padokban, Vezér, Jampec és Lezser örökében. Mer megvannak ám az Íratlan törvényei a szülői értekezleteknek is. A „páholyokban”, az első padokban a „jelesek” mamái, papái feszítenek, s az osztályfőnök „rázósabb” kérdéseire is ők jelentkeznek leghamarabb és a legaktívabban. De ugye törvény az is, hogy sohasem az a feltűnő, aki sütkérezik, hanem az, aki lesunyt fejjel, félénken meglapul az árnyékban. Azt előbb-utóbb kicsalja odújából az árgus figyelem, s színt kell vallania. Érzi, tudja ezt a hátsó perifériákon meghúzódó három mama, de szerencsére az osztályfőnök is. Mert csodamódon rendhagyóvá bomlik a törvény, s tapintatos kérés csúszik a helyébe. — A három mamával külön szeretnék értekezni... — S olyan biztatóan mosolyog hozzá az osztályfőnök, amitől egy ideig irigyen mozdulnak, pattognak az első padok. Nos, ez a külön értekezés késztetétt a konspirációra. Arra, hogy másnap reggel beüljek a VIII/b. egészségtan-órájára, s meghallgassam Vezér, Jampec és Lezser véleményét az „érzékszervek funkcióiról”. Sajnálkozásomra a létszámjelentést megkurtította Vezér távolléte, de Jampec, a „nagyhal” ott vergődött az osztálylétszám hálójában. Neki ugyanis 8 „tököt” jegyeztek a féléves bizonyítványába, amíg Vezér és Lezser „csak” kettőből bukott. Jampec kapta az első „keresztkérdést”. — Olvasás közben milyen távolság kell ahhoz, hogy ne rontsd a szemedet? — Nekem majdnem mindegy, mert nemigen olvasok __ Némi pisszegés, vihorászás a padsorokban, s a sok magasbalendülő kéz erdejében Lezser keze szárnyal a legmagasabbra. — Harminc centiméter. — tanár néni! Mintha bomba csapott volna be, úgy némult el minden nyikkanás, heheré- szés az osztályban: Ni, csak! Tudós lett a Lezser! A bukott Lezser! — Helyes, jól van, fiam! Az óra végén kihozhatod az ellenőrződet! Különösmód mégsem mutatott diadalt Lezser bogárfekete szeme. Pedig az ő életében nagyon kevésszer hangzott el ilyen, vagy akár ehhez hasonló osztályfőnöki elismerés. De ahogyan átnézett a csodálkozó buksi fejek fölött, egyenesen Jampec szemébe, abban benne volt a kinyilatkoztatás. Érted tettem, Jampec. Szolidaritásból. Hogy ne nyaggas- son tovább a tanár néni. Osztályfőnöki beleegyezéssel visszatartom őket az óra végén. Persze, kellően felfegyverkezve, mert már a becsengetés előtt bőséges információt szereztem mindkettőjükről. Jr-snpec adataiban ilyeneket: Ellentmondásom természetű. A tanulásban, az iskola közösségi munkájában egyaránt hanyag, nemtörődöm. Odahaza viszont szorgalmas, segítőszándékú. De csak a házimunkában. Elismeri, gy az osztályában bomlasztja a fegyelmet, ugyanakkor szinte kérkedik társai előtt a fegyelmezetlenségével. Nem érdekli, hogy a félévben nyolcból bukott, de haragra gerjed, ha csak céloznak is erre az osztálybeliek. Mégsem meri megtorolni, de nem a fegyelem miatt, inkább gyávaságból. Tizenhat éves. Kétszer már ismételt, és nem pályázik a „mesterhármasra”. — Jól lesz ez így? — kérdem tőle, amikor magunkra maradunk. — Nekem jó, — vágja rá minden arcrándítás, minden konokság nélkül. — S kinek nem jó? Kicsit elgondolkodik rajta: — Talán a tanároknak és anyunak, ők sokat nyúztak érte... — És édesapád? — Hát nem mondta a tanár néni!? — néz rám értetlenül. — De mondta, hogyne mondta volna, csak én tőled szeretném hallani.
