Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

19S5. FEBRUAR 18. napló 5 Étetem legszebb pillanata UHURU —’ Beszéljen Walterral! — tanácsolják a 48-as téri kol­légium medikusai, s hívásuk­ra csakhamar megjelenik egy olajbarna bőrű, magas, kar­csúi ' fiú. Hangos „Szia!” kö­szöntéssel üdvözli magyar társait, aztán a kezét nyújtja: — Walter Odipo Kenyából. Mit' parancsol tőlem? ... Az életemre kíváncsi? Nem hosz- szú, mert csak huszonkét éves vagyok. De azért volt égy-két szép napom. Először az érettségi, és a még ennél szebb, uhura. . — Uhura? — Igen, így hívjuk ml, ke­nyaiak a szabadságot. — Ott volt a függetlenség kikiáltásának ünnepén? — kérdem tőle. — Ö nem! — rázza a fejét. — Akkor már Magyarorszá­gon éltem. De azért megün­nepeltük'á nagy napot. Pes­ten, egy igen nagy Duna- parti épületben gyűltünk ösz- sze rrti1 kenyaiak, afrikaiak és természetesen magyarok: sok­sok ember... Én is szere­peltem, régi, kenyai szabad- ságdálokát énekeltünk. — Angolellenes dalok? — Lényegében igen- A ko­lonialisták elnyomásáról, a nép összefogásáról szólnak. Nagyön fossz volt a kolo- nialisták alatt Elvették leg­jobb földjeinket, börtönbe zárták a hazafiakat A kolo- nializmus idején sosem tud­ta az ember, mikor csukják be. — Ön is volt börtönben? Én nem. Nekem szeren­csém volt. De a barátaim annál többet — Mi édesapja foglalko­zása? — Gimnáziumi tanár Kisu- tnu városában. '— A nagyapja miből élt? — A nagyapám? — néz rám csodálkozva, mert nem érti, mit jelenthet a nagyapa szó. Alig két éve jött Magyar- országra. Végül, amikor felfe­dezi, hogy a nagyapa öreg­szülőt jelent, felcsillan a sze­me. — Most már ezt is tu­dom — mondja örömmel és lassan, tagoltan folytatja. — ő földműves volt. És az anyám­nak az apja is. Kenyában majdnem mindenki földmű­ves volt abban az időben. — Milyen az élet most Ke­nyában? — Az uhura óta még nem jártam odahaza. De azért tu­dom. Megírták. Apám azt írja, hogy sokkal nyugodtabb az élet. Mindenki annyi fize­tést kap, amennyit a munká­ja után megérdemel. Földet osztottak, a barátaim minisz­tériumokba és más hivata­lokba kerültek. Most már min­den lehet a kenyai emberből, még orvos is. — Hány orvos van Kenyá­ban? — Csak háromszázötven. A lakosság meg nyolcmillió. Nagyon kevés az orvos. Ezért akarok én is az lenni. — Hogyan került Magyar- országra? — Amikor érettségiztem, közel voltunk már a szabad­sághoz. Kihirdették, hogy kül­földre lehet menni, tanulni. Amerika, a Szovjetunió, Cseh Szlovákia, Magyarország és más kelet-európai országok között választhattunk. — Amerika nagyobb és gaz­dagabb ország, mint a miénk. Mi a magyarázata annak, hogy bennünket választott? — Amerikában is tanulnak kenyai diákok. De engem nem Amerika érdekelt. Ame­rikáról és a nyugati orszá­gokról sokat tudunk, Keletről viszont keveset. A kolonializ- mus alatt nem volt szabad Keletre utazni. Minden kap­csolatot megtiltottak önökkel. És tudja milyen az: ha vala­mit tiltanak, annál kíváncsibb lesz az ember. Ezért sokan választottuk Kelet-Európát: a* Szovjetuniót és más országo­kat. Magyarországon most negyven kenyai diák tanul. — Semmit sem hallottak ko­rábban rólunk? — De igen. Csak nehezen lehetett elhinni. Azt írták a kolonialista újságok, hogy Ke­let-Európábán minden közös. Ott senkinek sem lehet autó­ja, mert az is közös. Közös a feleség, a gyermekeket pe­dig az állam veszi el — mond ja nevetve. — Szerencsémre összetalálkoztam egy olyan orvossal, aki itt végzett Ma­gyarországon. ö sokat mesélt hazájukról, s elhatároztam, hogy ide jövök tanulni. — Kik a legkedveltebb írói? — Dickens, Shakespeare és mások. Kenyai és afrikai írók. A magyarok közül Pe­tőfi szabadságdalait szeretem. — Mit szól a magyar ég­hajlathoz? — Ha az éghajlat is olyan barátságos lenne, mint az emberek, akkor nem volna semmi bajom. Nem tudom a magyar klímát megszokni. Én azelőtt csak a magas kenyai hegyek tetején láttam havat, és azt is csak alulról. Ezért amikor a prágai repülőtérre értem és kiszálltam a gépből, azt hittem, csupa fehér ka­viccsal van teleszórva a ki­futópálya. — És a nyarunk? Az is hűvös — nem? — Nem! — tiltakozik. — Nagyon meleg. Még nekem is forró. Nálunk nincsenek ilyen nagy hőmérsékleti különbsé­gek. Megnéztem a térképet: Kl- sumu városa pontosan az egyenlítő „vonalán” fekszik, a Viktória tó partján, a ma­gas hegyek hatására kellemes az éghajlata. Walter nyaranként a Bala­tonon szokott üdülni. Azt mondja, olyankor kicsit oda­haza érzi magát, a nagy Vik­tória tó partján. Magyar László Áramszünet — Áramszünet less február IS— 20-lg T—1« óráig hálózatátépités miatt a Tettye u„ Hegyalja, u., Böck J. u., ötemető u.. Nap u., Virág u.. Zöldfa u., Ignác u., Menyhért u„ Boldizsár u., Bará- tur u„ Karmelita köz, Gáspár u., valamint Málom községben. <x) Lottózók BEVEZETŐNEK néhány ada tot: 1964-ben 11 millió lottó- és egymillió 243 ezer totószel­vényt adtak el Pécsett és a megyében. Csupán Pest me­gyében vásároltak többet. Ezer pécsi 1050 szelvényt vesz hetente, többet, mint az or­szág bármelyik vidéki városá­ban. Pénteken tíz- és tízez­rek várják a rádió totó- és lottóhíreit, ezrek és ezrek ost­romolják a posta nyeremény­tájékoztató szolgálatát BAR SZÜRKE hétköznap délelőtt van, a Színház téri lottó—totó-iroda most is zajos. Sima József, az OTP előadója egy pepitakabátos férfinak mutat be. Azt mondja, ő a vá­ros egyik legnagyobb lottózó­ja. — Gémes Sándor nyugdíjas bányalakatos — nyújtja a ke­zét — Hány szelvénnyel játszik? Válaszul halványzöld köte­giet dob az asztalra. A szel­vénytömböt befőttesüveg gu­mija tartja össze. — Kétszázhét darab. Nem több és nem kevesebb. — Ebből mennyi az öné? — Mind. Néhány törzsvendég gyűrű­be fog bennünket. — Ha jól számolok, majd­nem hétszáz forintba került — mutatok a kötegre. — Más­kor is ilyen nagy tételekben játszik? — Körülbelül két- két és fél ezer forintot adok ki havonta a lottóra. — Mennyi a jövedelme? — Kétezerötszáz forint nyug­díjat kapunk a feleségemmel. Országjárás, külföldi út tsz-tagoknak Ezekben a napokban szer­vezi az IBUSZ pécsi irodája a termelőszövetkezeti tagok országjáró és külföldi túrá­ját. Tavaly és a korábbi évek­ben a termelőszövetkezetek önköltséges alapon maguk próbálták megoldani az or­szágjáró túrákat, természete­sen sok nehézséggel és utána­járással. Most mindezt kultu­ráltan és gyorsan elintézi az IBUSZ. A termelőszövetkeze­tek ma már igénylik a szak­szerű idegenvezetést, hogy országjárásuk során valóban megismerjék hazánk legszebb vidékeit. Eddig már több mint 20 termelőszövetkezet jelentette be igényét az IBUSZ-nál, többek között a garéi és a siklósi tsz a Duna­kanyarba, a szavai és az ócsárdi tsz balatoni csillag­túrára jelentkezett. Ugyaneb­ben az időszakban készítik elő az állami gazdaságok dol­gozóinak csoportos utazásait, így például a villányi állami gazdaság 42 dolgozója kül­földi túrára indul, Filmek a népművelésben A közvélemény egyre több­ször találkozik a Pécs-Bara- nyai Film- és Szemléltető Eszköz Tár nevével. Jóvoltá­ból ma már Baranya legeldu­gottabb falvaiba is eljutnak az értelem pallérozói: a nép­szerű tudományos filmek és szemléltető eszközök. Szere­pük a népművelés korszerű­södésével s az emberek meg­növekedett Igényeivel egyre jelentősebbé válik. Ez a tény önmagában is kiemeli azt a komoly kultu­rális szerepet, amit ez az egyre népszerűbbé váló in­SZÍNHÁZ I Mm A MAGTAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. febr. 18-1, csütörtöki mOsont a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Dalról dalra. 18.00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák. Kívánsághangverseny. Olvastuk — elmondjuk. Kórusok. lt."0: Magyar nyelvű műsor: 7xemi vezetők az üzemi mun­káról. — Interjú. 18.35: Zenéről zenére. Közben: 1. Erről Is szó volt oa országgyűlésen. 2. Gyermekélel­mezés a Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálatának tükrében. 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19 20: Zenélő levelezőlap. 19.’0: Idegenforgalmi számvet«« én tervek. 19.58: Műsorlsmerteté«. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZI Nemzeti Színház: Balett-eM MM feste 7 órakor).) Odry bérlet. Tájszlnház: Három nővér (este 7 órakor).Mohács. ZENE: Liszt-terem: Középiskolai bérlet B/2—3. sorozat ül. hangversenye (délelőtt t és 11 órakor). MOZI Rövidítések: szv. — szélesvásznú, szí. — színes. Park: Az éjszaka világa (szv., szí., fél 4, «, fél 9). Petőfi: Az éjszaka világa fatv., szí., 4, fél 7, 9). Kossuth: Ketten a sztyeppén <4, «. »). Híradó Mozi: Magyar híradó, 65/3. sz. világhíredé, Alomvilla, Öttusa, Számadás. (Előadások U órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Trubadúr (4, 6). Pérá­szából cs- Nyugtalan nyár (5, 7). Mccsekalja: Körhinta: (7). Vasas IL: Blood kapitány fia (szv., szí., 7). Mohács: 101 kiskutya (szí., 9, 7). Szigetvár: Veszélyes vállalkozás (szv, 9). Siklós: Mandrin kapitány (sxv„ uL, Hí tézmény betölt. A születéstől eltelt 4 év útkeresése és nem kevés munkája után a sze­génységből kinőve ma már 823 film választékát kínálja mindazoknak, akik az isme­retek mechanikus tálalásán túl azok mélyebb megérteté­sére és élménynyújtásra is törekszenek. A Filmtár múlt év őszén kiadott katalógusa — mely többek között minden mű­velődési otthonban Is megta­lálható — szakszerű csopor­tosításban még a filmek rö­vid tartalmát is közli. A köl­csönzési díj is minimális, ál­talában 10—20 forint között mozog s ez a csekély összeg többszörösen visszatérül a fil­mek nyújtotta tanulságokon és élményeken keresztül. A raktárban katonás rend­ben sorakozik a filmeket őrző sok bádogdoboz. A filmtár 4 dolgozója fáradozik azon. hogy a kért kópia idejében kijuthasson a megrendelőhöz s a panasz elkerülése végett minden filmet kiküldés előtt a technikus külön is levetít, majd visszaérkezés után át­vizsgál. Van munka bőven, a forgalom igen nagy. Az 1963. évi 2287 kölcsönzéssel szem­ben az elmúlt évben már 3121 kópiát forgalmazott. A pécsi üzemek és Intézmények egymaguk több mint 1300-at kölcsönöztek. Dunaszekcső 137, Sásd 123, Szigetvár 88, Har­kány 72, Berkesd 52 alkalom­mal vetített a filmtárból igé­nyelt filmet Sajnálatos viszont, hogy a szép eredmények mellett el­vétve még mindig vannak olyan községek la, melyek nem élnek a lehetőségekkel Pedig a vetítőgép esetleges hiánya sem lehet magyatázat erre, a Filmtár ugyanis kí­vánságra azt is kölcsönöz a rászorulóknak. A vetítőgép hiányán epébként több köz­ség már önerőből is segített Így Berkesd, Bodolyabér, Bi­kái, Gödrekeresztúr tanácsa, saját maga vásárolt keskeny- filmvetítögépet s azt a kör­zetéhez tartozó községekben vándoroltatja. Igen hasznos az a segítség is, melyet a Filmtár a szem­léltetőeszközök terén is nyújt­hat. Az előadók mind gyak­rabban fordulnak epidiaszkóp, magnetofon, csillagász felsze­relés, mikroszkóp, növényi és állati preparátumok, talajvizs gáló felszerelés és egyéb hasz­nos bemutató eszközök köl­csönzése céljából a Filmtár- hoz. A bő választék azonban még koránt sincs kimerítve, az elmúlt évi 286 kölcsönzést mind a közönség igénye, mind a tár lehetőségei túlhaladják. A forgalom emelkedése miatt alaposan kinőtte már ez az intézmény a jelenlegi kereteit. Szűk a helyiség, fő­ként a raktározás okoz gon­dot, hiszen az anyag idén tovább gyarapodik, harminc­ezer forint áru új film és 10 ezer forint értékű szemlél­tető eszköz beszerzése szere­pel az 1965. évi tervekben. Remélhetőleg a Városi Tanács által felajánlott Sallai utcai új elhelyezés megoldja majd a megnövekedett anyag- é* forgalomokozta problémákat, s a Film- és Szemléltető Esz­köz Tár még jobban teljesít­heti majd emberformáló prog­ramját. Llppenszky István Hárman élünk ebből, ezenkí­vül segítem a katonafiamat is. Egyszer csomag, máskor egy százas — tudja, hogy van az! — Akkor honnan veszi a lottóra a pénzt? — A lottóból. Én mindig megkapom azt, amit befekte­tek. Sőt egy kicsi még ma­rad is. — Mennyi marad? — Változó. Egyszer fülbe­valót meg télikabátot tudok venni a feleségemnek, mas-w meg elúszik a pénz. De a hó-' nap végén mindig egyenesbe kerülök. Olyan még nem volt. hogy hosszabb időtávban vesz­tettem volna, pedig régi lot­tózó vagyok. A kezdet 'tezde- tén kezdtem, az enyém volt az első három találata« a város­ban. — Volt már öttalálatosa? — Az még senkinek em si­került Baranyában. De négye­sem már volt Igaz, akkor még kollektív lottózó voltam, de úgy is jutott húszezer. A hár­mas és kettes már gyakori, legutóbb például két .lármás és kilenc kettes találatot ér­tem el. Körülbelül 850 forin­tot fizettek érte. — És ha nem ér él talála­tot? Ha pénzszűkébe kerül ? — Akkor kérek a feleségem­től — Sohasem félt a felesége a kockázattól? — Ha én sem félek! Kérem, a lottó nemcsak szerencse dol­ga. Kell ahhoz egy kis érzék is. Ha az ember jól variál akkor egyszer befutnak a '♦zá­rnál. Lepedőnyi papírlapokat tesz elém. A lapok sűrű számosz­lopokkal vannak teleírva. — Mennyit dolgozott eze­ken? — Sohasem számoltam. Né­ha még éjjel is felkelek, ha egy jó szisztéma az eszembe jut — ön már sokat nyert — folytatom, új vágányra terel­ve a beszélgetést. — Mit ten­ne, ha egyszer öt találatot ér­ne el? Mire költené a sok pénzt? — öt találatot? Az egymil­lió—egymillió-nyolcszázezer to rint lenne — mondja precízen. — Hát kérem, ez a gondolat már nekem is eszembe jutott. Azt Is elterveztem, hogy mit csinálnék. Vennék a fiamnak egy szép családi házat és be­rendezném, mivel hogy nősü­lés előtt áll a gyerek. Magam­nak is építenék egy formás családi házat, és adnék a csa­ládnak is. Nagy a család, há­rom lányom és hét unokám van még — helye lenne még egymilliónak is. Ezenkívül.,. — Ezenkívül? ■— Van néhány beteg bará­tom. Azokat is kisegíteném. — Mondja el azt is! — szól közbe egy öreg lottózó, az asz­tal mellől — Hja igen. Néhány bará­tomnak adtam már pénzt, igaz azoknak nem örökbe, hanem kölcsönbe. — Kamat? — Nem volt kamat Nem vagyok kalmár. A kamatos kölcsön nem lett volna segít­IDÖS EMBER ül a totó-lottó plakátok alatt. Nagy szakálla és kitűnő fényképarca van. Görcsös botjára támaszkodva nézi a sürgés-forgást. — Hány szelvénnyel játszik? — Kettővel—hárommal — Mióta? — Amióta lottó van. — Nyeremény? — Tizenhárom kéttalálatos. Más még nem volt. — És ha egyszer sokat nyer­ne? — Ö — mondja az öreg, — Hosszabb gyakorlattal rendelkező, gépészeti szerkesztésben jártas MŰSZAKI RAJZOLÓT, valamint asztalos szakmában Is jártas LAKATOS SZAKMUNKÁST azonnal felveszünk. Jelentkezéseket önélet­rajzzal és pontos cím­mel „Azonnali belépés’^ jeligére a Sallai utcai hirdetőbe kérjük arra még aludnék egyet! Min­denesetre a takarékba tenném. — A nyugdíj és a gyerekek? — A nyugdíj elég kevés, a gyerekekre meg nem támasz­kodhatok. Egy kivételével nem törődnek velem, őszin­tén megmondom, ha nyernék, azoknak nem adnék semmit. Csak ezt az egyet segíteném. A nyugdíjas oostatisztviselő botjára támaszkodik és el­merengve nézi a sűrűn nvi- tódó ajtót. Minden nap itt ül, megszokták az emberek. FIATAL VASUTAS lép az irodába. — Én csak két szelvénnyel játszom — mondja. — Mindig ugyanazokat a számokat te­szem meg, de csak nyolc két- találatosom volt a hét év alatt. Nincs szerencsém. — Miért szeretne nyerni? — A lakásért. Egy szobá­ban élek hatodmagammaL — És ha sokat nyerne? — Nem akarok én olyan so­kat nyerni. Csak egy ház ... — Ha mégis sokat nyerne, mit csinálna? — Nem tudom. Nem gondol tam millióra. — Mégis tételezzük fel, hogy egymillió van a kezében. Ab­ból családi házra költ 250—» 300 ezret, marad még hétszáz. ezer. Mit tenne az összeggel? — Takarékba tenném és dől gaznék mint mindig. — Mennyi a fizetése? — Ezerötszáz forint körül. — Ezerötszázért dolgozna* amikor hétszázezer..: — Talán nem is azért! — szól közbe. — Valamit mindig csinálni kell. Ugyan mit te­hetnék munka nélkül? ... Ki­lenc éves korom óta dolgozom* tizenkét éves korom óta ma­gam keresem a kenyerem. Sima József OTP-előadő szavaiból ítélve, vannak a lot­tónak vadhajtásai Is. Egy vállalat tíz egynéhány tagú kollektívája — nem aka­rom őket megnevezni — esy alkalommal nyolcezer szel­vényt vett. Alig nyertek va­lamit. Néhány hét múlva úira megismételték a kockázatos vállalkozást, ezúttal hatezer szelvénnyel. Most sem szegő­dött nyomukba a szerencse. Azóta hallgatnak. Hogy hon­nan szedtek össze annyi pénzt* , hogy hány feleség és gyerek sírt a hiányzó forintok után, nem tudom. Egy mágoesi embernek egy alkalommal két négytalál fitosa lett. Minden pénzét új szelvé­nyekre költötte. Felfogadott vagy tiz embert, betelepedtek a kocsmába, s napokat dől sóz tak a szelvények kitöltésen, óriási összegben, munkátlan, könnyű életben reményked­tek, de ráfizettek. Zsákkal lőt­ték a szelvényeket a postára, de amit kihoztak onnan, köny nyűszerrel elfért egyetlen em­ber zsebében Is. Úgy hallani, van a város­ban olyan ember is, aki ki­dolgozott variációkat ad le — részesedés fejében. Az illető a pécsi presszók jellegzetes figurája. Vannak tehát a lottónak vadhajtásai, de a többség a tíz- és százezrek nem építik jövőjüket a bizonytalan nye­reségre. Az emberek többsége alkotó munkával akar érvé­nyesülni. A fizetéséből él. ra- házkodik, abból törleszti a bú­torvásárlás részleteit is. Más kérdés az öröklakás, családi ház, autó vagy harká­nyi nyaraló. Erre nem jut mindenkinek. Ezért jó a lottó, Fortuna bőségszaruja és a váratlan szerencse. (m) DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi út M Tel.: 15-32. 15-33, 21-60. 28-22 60-11 Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja: • Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Kiadóhivatal: Pécs. Hunvtdi út il. Tel.: 18-32, 15-33 . 31-60. 26-22. W-rL PÉCSI SZIKRA NYOMDe Pécs, Munkácsy Mihálv u i Felelős vezető Melles Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahtvatnuik nál és kézbesítőknél. Előfizetést díj i hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25 03«. \ Ú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom