Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

4 napló 1965. JANUÁR 11 , 1965-ss beruházásaink (Folytatás az 1. oldalról) menyek között, s múlik már a garanciális idő is. A második ötéves terv utol­só esztendejének beruházási programja sok tekintetben igyekszik már hasznosítani a korábbi évek tapasztalatait. Az újonnan induló beruházá­sok arányát a teljes progra­mon belül lényegesen csökken tik. így 1965 végére egyhar- maddal lesz kevesebb az ér­tékhatáron felüli nagyobb be­ruházások száma. Mindez ko­moly lépés az anyagi erők és a kivitelezési kapacitás köz- pontosítása felé. így lélegzet- vételhez jut az építőipar és a beruházók is jobban felké­szülhetnek, pontosabb prog­ramokat készíthetnék a jövőt tekintve. A teljes beruházási összegből 22 mdlliárdot fordí­tunk az értékhatáron aluli be­ruházásokra. Igyekezve kissé emelni - az úgynevezett „C” csonortú beruházások arányát, tehát azokét. amelyek „bár limitalattiak”, mégis központi­lag irányítottak. A beruházási tervben szereplő 45 milliár- don kívül felújításokra 20 mil- liárdot költhetünk ebben az évben. Az erők koncentráció­ját az is elősegíti, hogy a Minisztertanács 1965-re zárol­ta az intézmények, vállalatok saiát kezelésében lévő külön­féle fejlesztési alapjait. Tehát a vállalatok saját kisebb be­ruházásai nem vonhatják el például a munkaerőt, vagy a tervezési kapacitást az orszá­gos feladatoktól. 1965. január elsejével ér­vénybe léptek a kivitelezések időtartam-normái. Ezek a nor­mák az anyagi eszközök és a kivitelezési kapacitás közpon­tosításának elősegítésére szü­lettek. 1965-ben a Beruházási Bank ezek alapján folyósít­hatja majd a hiteleket, s ellenőrzi az ütemszerű, tehát hatékony felhasználást. To­vábbá: az építőiparban úgy­nevezett koncentráltsági mu­tatókat dolgoznak ki. Ha va­lamelyik kivitelező vállalat­nál. bármelyik munkahelyén a koncentráltsági szánt alá csökken a teljesítmény, akkor új munkát nem kezdhet Ez a koncentráltsági szint az idő­tartam-normák alapján üte­mezett munka értékétől függ, tehát vállalatonkint és beru- házásonkint más és más. Jő elgondolásnak látszik ez, hi­szen így pontosan megállapít­ható: a kivitelezés melyik szakaszában csökken a mun­ka üteme, a azonnal megta­lálják. 1965 mér a koncentráció jegyében indul. A második ötéves terv célkiűzései így is teljesülnek, hiszen az első esztendőkben a tervezettnél jelentősen több volt a beru­házás és ha az idei költség- előirányzat az 1964. évinél nem is nagyobb, minőségben, tartalmában értékesebb. Első­sorban a kevésbé gazdaságos és a lassú megtérüléssel járó beruházásoktól álltak el és a programba főként az áruala­pot közvetlenül érintő, vala­mint a külkereskedelmi mér­legre kedvező hatással lévő beruházásokat vették be. S mivel az 1965-ös globális be­ruházási terv az eddigieknél hamarabb készült eä, több idejük marad a beruházóknak a felkészülésre és nagyobb gondot fordíthatnak felada­taik tökéletes megszervezésére, a programváltoztatások elvég­zésére, a koordinálásra, a be­ruházások ütemességének meg gyorsítására — hiszen végső soron ezek jelentik a beruhá­zási programok sikeres telje­sítésének előfeltételeit. A Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem röntgenszerelő, villanysze­relő, lakatos, szobafestő és forgácsoló IPARI TANULÓKAT vesz feL o Jelentkezés az egyetem műszaki osztályán. Mikor lesz vásártere Pécsnek? „Pécs egykori vásárterén megkezdték az AKÖV-telep építését”. A hír arra engedne következteni, hogy az AKÖV beruházás céljaira átadott vá­sártér helyett új vásártere van a városnak, de nemrég jelent meg egy másik közle­mény, amely az érdekeltek tudomására hozza, hogy Pé­csett nem lesz ebben az év­ben állat- és kirakodóvásár. Ok: nincs a városnak vásár­tere, ahol a vásárokat meg­rendezhetnék és az élelmi­szerpiacról rég kiszorult ter- ményipacot elhelyezhetnék. A vásártér hiánya sok em­bert súlyosan érint. A sertés­vásárlók például borsos fuvar ellenében vidékről kénytele­nek beszerezni a hízót, de még ennél is kellemetlenebb, hogy a terményeket, használt cikkeket nincs hol értékesí­teni. A Kertvárosban lesz a vásártér Az új vásártér megépítésé­nek ügyében a pécsi városi tanács építési és közlekedési osztálya a legilletékesebb. Márki László, az osztály ve­zetője elmondotta, hogy a vásártér kialakításáról idejé­ben gondoskodtak. Helye a. Kertvárosban az Árnyas út melletti sátortáborban lett volna. Kialakítására 600 000 forint népgazdasági hitel állt rendelkezésre. Kivitelezése azonban, amely 1964 kőzenére befejeződött volna, honvédel­mi érdekekből meghiúsult. — Az újabb terület felku­tatása és kijelölése természe­tesen időt vett igénybe. As új vásártér a Kertvárosban, a Megyeri út és a Móra Ferenc utca által határolt, körülbelül 300x300 méteres területen lesz. Ez a terület azonban ad­dig nem jöhetett számításba, amíg az ifjúsági lakótelepből kialakult Móra Ferenc utcát nem közművesitettük. A csa­tornázás megtörtént, de szá­mos feltételről kell még gon­doskodni. Meg kell építeni az utakat, a mérlegházat, a cé­dulaházat, a WC-csoportot és a telepőr szolgálati házát. Az építkezéshez szükséges ösz- szeg KÖFA-alapból rendelke­zésünkre áll. A magasépítési munkákra a Pécsi Tatarozó Vállalatot, az utak elkészítésére a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantar­tó Vállalatot jelölték ki. A Köztisztasági és Útkarbantar­tó Vállalat azonban még nem kezdte meg az utak épí­tését, a Tatarozó Vállalat pe­dig csak akkor tud építkezni, ha az utak elkészültek. I decemberi vásárt már meg lebet tartani A KÖFA-csoport műszaki ellenőre, Csaba József meg­mutatja az új vásártér ter­veit, amelyet az ÉM. Pécsi Tervező Vállalat dolgozói ké­szítettek el. A terv szerint a vásárteret kelet—nyugat és észak—dél irányban épülő két főközlekedési út négy szektorra osztja. A kelet— nyugati irányban húzódó fő­útnak a Megyeri úti oldalra eső része mellett áll majd az üzemi épület, melynek föld­szinti része a vásártér üzemel­tetéséhez szükséges helyisége­ket, az emeleti rész a gondnoki lakást foglalja magában. Az épület mellett helyezik el a régi vásártérről kiszerelt híd­mérleget. A teret ellátják víz- és villanyhálózattal, hogy me­zőgazdasági kiállítások és sza­badtéri rendezvények tartásá­ra is alkalmas legyen. A ter­vek tehát kecsegtetőek, a megvalósítás üteme annál kevésbé. — Tavaly augusztus 13-én elküldtük a Tatarozó Válla­latnak a tervdokumentációkat és kértük, hogy a szerződés- tervezetet küldjék meg ne­künk. A szerzöléstervezet bár nem készült el, a Pécsi Tata­rozó Vállalat készül a mun­kára. Szóbeli válaszuk szerint az utak elkészülte után azon­nal megkezdik az építkezést. — Az útépítéssel sok prob­lémánk lesz — jelenti ki Már­Speciális szakmákban is kikénezneft első­segélynyújtókat a dél-dunántúli üzemekben Az üzemegészségügyi szol­gálat hasznos kezdeményezést valósít meg a dél-dunántúli üzemekben. A balesetek csök­kentése érdekében az új. vagy speciális szakmák területén is kialakítják az elsősegélynyúj­tó hálózatot Az a cél, hogy ezeken a munkahelyeken is minden műszakban legalább két segélynyújtáshoz értő sze­mély legyen. — Elsősorban elektromos árammentő, gáz- mentő, továbbá vegyipari se- gélynvújtó tanfolyamokat szer­veznék. ki László osztályvezető —, bár egyelőre csak makadám- burkolatot kapnak a vásártér útjai. Hosszú időt vesz igény­be a feltöltés, tereprendezés. A földmunkák elvégzése mű­szakilag is nehéz feladatot je­lent Igénybe kell vennünk például a Vízügyi Igazgatóság segítségét, mert a mi vállala­tunk nem rendelkezik földgé­pekkel. A Köztisztasági Vál­lalatnak csak kis gépei van­nak, a Tatarozónak még dó- zerja sincs. A megfelelő gé­pek hiánya természetesen csak nehezíti a munkánkat, így a kérdésre, hogy mikor lehet az új vásártéren vásárt rendezni, nem adhatok kedve­zőbb választ, mint azt, hogy legkorábban októberben, de a decemberi vásárt már bizto­san az új vásártéren lehet megtartani. Terménypiae a Balokánybaa? A II. kerületi tanács volt a vásártér üzemeltetője. A vég­rehajtó bizottsághoz érkező levelek csak alátámasztják a tanács vezetőinek véleményét: ekkora város nem lehet meg gabonapiac és állatvásár nél­kül. A végrehajtó bizottság tagjai és a kereskedelmi cso­port vezetője hetek óta ke­resi a terménypiac átmeneti elhelyezésére alkalmas terü­letet, de eddig nem sikerült megfelelő megoldást találni. Szóbaj ött az I. kerületben a vám mellett feltöltött tégla­gyári gödör, de itt néhány héten belül autóbuszfordulót alakítanak ki. Mivel a II. ke­rületben 6ehol sincs alkalmas terület, ae L kerületi tanács v. b. felajánlotta termény­piac céljára a meszesi piacot, valamint az Öreg-Meszes északi felén húzódó üres, gyepes telket. Mindkettőnél megfelelőbb lenne a balokányi sportpálya melletti terület. Használatbavétele előtt azon­ban több szervvel kell megál­lapodniuk. A hídmérleg átme­neti pótlására is most tesznek intézkedést, valamelyik pécsi vállalatot jelölik ki a ható­sági mérlegelés elvégzésére. Papp Imre elvtárs, a városi tanács v. b. elnökhelyettese ezt mondta az ügyről: — A vásártér kialakításá­nak kérdése nem került le a napirendről. A végrehajtó bi­zottság hathatós intézkedése­ket fog tenni az építkezés mi­előbbi megkezdése és befeje­zése érdekében, mert módot akarunk nyújtani az érdekel­teknek az adós-vételi lehető­ségekre. Áz orvos-párttitkár Nyurga termetű, fiús arcú, nyílt tekintetű fiatalember az ifjúság és legszebb férfi­kor határán. Egy év múlva lesz harminc éves. Ha ko­moly dolgokról van szó, pre­cíz és megfontolt akárcsak a többi orvos. Ha viszont a kedvteléseiről beszél és a kisnályát meg a ping-pong labdát emlegeti, a diákköri izgalmas „foci-csaták” emlé­ke suhan át az arcán. Szerencséje van annak a párttitkámak, aki már a megjelenésével is bizalmat kelt, i e szerencsések közé tartozik dr. Kustos Gyula is. Valószínű, régebben is ilyen lehetet., mert már ti­zenhat éves korában megvá- ’• jtták osztálvtitkáraak a gimnáziumi DISZ-ben. Az­óta a mozgalmi munka vé­gigkísérte életét. A legutóbbi esemény csak koronát tett a régiekre: a múlt év no­vemberében a II-es klinikai pártszervezet titkára lett. Fiatal, de nagy pártszer­vezet ez. Hét klinika tarto­zik hozzá. A klinikák veze­tői, a professzorok az állam előtt, a pártszervezet pedig a párt előtt felelős a munká­jukért. Az öt személyből álló ve­zetőség — amelynek dr. Ba­logh Ferenc professzor is tagja — pontosan elosztotta egymás között a munkát. Mindenkinek megvan a ma­ga részfeladata, s egyik sem kisebb, mint a másik. Kivé­tel csak egy van: a párttit­kár. Egyenlő az egyenlők kö­zött, aki mindenért felel. Dr. Kustos Gyula havonta legalább nyolc értekezleten és gyűlésen vesz rész. Rend­szeresen látogatja a hét kli­nikát és nem hivatalos jelle­gű — valójában nagyon is programba vágó — beszélge­téseket folytat az ott dolgo­zó pártcsoportokkal és pártonkívüliekkel. Erre a tá­jékozódás és kontroll végett van szükség. Ez a munkának a kisebbik és némiképp-.í még mérhető része A t' bbi már felbecsülhetetlen. Mert ugvan ki tartja számon, hogy a klinikák vezetői hányszor kérdik meg havonta a párt­titkár véleményét? Arról nem készül stat'sztika. hogy hány előléptetés, fegvelmi vita és személyi probléma adódik elő a nvolc kliniká­nál illetve in+ézetnél. Szerencsé’» dr. Kustos Gyulának, hogy a hosszú mozgalmi múlt alatt úgyszól­ván minden!. . megismert az egyetemen és a jó szervezi- A -égber sincs nála hiány A párttitkár ugyanis nem i’üggetle-ttett személy, ha­nem éppol an beosztott ta­nársegéd a Műtéttani Inté­zetnél. mint sokan mások. Fizetése is annyi, mint a töb­bieké, és a munkája sem ke­vesebb. Ha ugyanis kevesebb volna, elmaradna a társa mögött. Dr. Kustos Gyula húsz tu­dományos közleményt publi­kált azóta, amióta megkapta a diplomáját. Ez a szám ma­gasabb az átlagnál, kutatási eredményeit, szakmai mun­káiét elismerik. Persze nem­csak ez, sőt elsősorban nem is ez sarkallja dr. Kustos Gyulát, hanem valami más is. A nivatásérzete. Aki kutatónak megy. az szeretne valamit elérni Sze- retne valami olyant felfe­dezni. megtilálni, amit má­sok még nem tártak fel előt­te. Nemcsak a személyes becsvágy a mozgatnia ennek hanem az az ős1' emberi tö­rekvés is. hogy valami haszr nosat tegvünk és nyomot hagyjunk magunk után. Aki újat akar adni. annak tudnia kell. hogy mire ju­tottak mások. Mivel a tudo­mány nemzetközi, nyelvis­meretre. a szakirodalom ál- lardó forgatására van szük­ség Ezt teszi minden orvos, közöt: "V dr. Kustos Gvula is. Na—'al dolgozik, pártmun­káját végzi, este pedig orosz és angol rvelvü szakcikkeket fordít magának. Általában éjfél körül kerül ágyba. Szerét nyárom kirándul­ni járni néha ..focizik” vagy ping-, omgozik egyet, bár az ilyesfajta szórakozásra nem jut sok idő. És az érthető is. mert . a kutató valamit el akar érni, akkor egy kicsit aszkétának kell lennie. Nem a középkor önsanyargató, vallásos aszkétizmúsa iegvé- ben. hiszen nmcs önkorbá­csolás. koplalás és «”* "éb más. A modern aszkétizmus abban jelentkezik, hogv le­mond a p;b»nés egv ré*1c— ről. a szórakozás tfihbcégó- ről tehát az élet sok olvan aorij öröméről amit az átlag­ember nem tagad meg magá­tól. Minden hivatásos kutató ilyen, o ha a hivatásos ku­tató méy pórttífkár is, ak­kor még inkább. Magyar László Na, es a nap Is jól kezdő­dik! Fekszem az ágyban azzal a jóleső tudattal, hogy akkor kelek, amikor akarok, kar­nyújtásnyira tőlem, az ágy mellett pálinkásüveg. Boldo­gító falusi vendégeskedés! Bár a púpos dunyha-szörnyeteg alól nem merem kidugni a kezem, mert itt a sohasem fű­tött tiszta-szobában farkasor­dító hideg van. Azért mégis ki kellene nyúlni azért a pá­linkás üvegért! Nagyot fújok a levegőbe, meglátszik-e a le­helet? Nem látszik. Akkor mégis ki kellene nyúlni Micsoda lelki csatározás! — vigyorgok az enyhet adó ta­karó alatt, de döntésre már nincs idő, mert bejön tisztelt barátom, Első Napoleon. Ezt a nevet azt hiszem azért kap­ta tőlünk, mert hosszú ideig nem volt nagykabátia s a ke­zét olyképpen melengette a kiskabátja alatt, mint ahogy a nagy hadvezér pózolt vitézlő tábornokai előtt. — Na, hámozd td magad! — mondja és int Már miért hámoznám, ta­lán azért jöttem én hozzátok vendégségbe, hogy hajnalok hajnalán kimásszak ebből a csodálatos ágyból, pálinkaivás nélkül egyenest bele ebbe az utánozhatatlanul tiszta-szobai nyirkos hidegbe? Mindezt nem mondom, csak gondolom, ilyen félálmosan az embernek még nem nagyon van ereje beszélni, mire ez a sötét hadvezér odalép hoz­zám és uk-muk-fuk lerántja rólam a puííadt tollkölte» méoyti __i . — Az öreg Bodajki disznót öl, azt mondja fogjuk le neki. Az öreg Bodajkin — aki szomszédi minőségben tartott igényt szerény munkaerőnkre — úgy látszik nem fogtak az átkok, mert amikor átme­gyünk az udvarukba, makk- egészségesen áll a disznóól mellett — Ez lenne — azt mondja az illendő és körülményes üd­vözlés után. Mármint a disznó. Bent áll az ólban, gyanakodva pislog kifelé, mérhetetlenül apró, zsírbafulladt szemeivel. Kívül hosszas tárgyalás. Mennyi idő alatt hízott meg a disznó, hány kiló lehet, mennyi zsírja lesz és így to­vább .., Egészen addig, még Napoleon,meg nem kérdezi: — Pálinkát is szokott adni neki? Bodajki gyanakodva pislog rá: — Dehogyis szoktam; — Akkor ezt sem neki hoz­ta, igaz? — é6 Bodajki zsebé­re mutat — Affene, majd elfelejtem ;— mondja Bodajki és kihúzza a zsebéből a pálinkásüveget Némi pálinkával bélelve nem is látszik akkorának az a disznó. Azért megkérde­zem: — Lesznek mások is? — Minek? — kérdezi Bo­dajki. — Hát a disznót lefogni* — Úgy lefogjuk ezt mi hár­man, mint a pinty. Erre a pintyre azért kíván­csi vagyok. — Én megfogom a fülét — mondja Bodajki —, te János (ez Napoleon) a farkát te meg édes fiam (ez vagyok én) villámgyorsan elkapod a túl­só első lábát és elrántod. Egyszerű ez! De még mennyire! Nézem a disznót, most már határo­zottan ellenséges lett a pofá­ja, a szeme villog, mintha azt mondaná: majd megmutatom én nektek! Gyáván körülné­zek, de menekülésre nincs le­hetőség. Mentő ötletem tá­mad: — Én ismertem egy cseh hentest — mondom —, Sle- záknak hívták, az egymaga vágta le a disznókat meg sem tudtak nyikkanni. Senki­nek sem kellett lefogni. — Mi a fene —• mondja Bodajki. Napoleon veszi a lapot éa megtoldja: — Fogadjunk, maga nem tudná egyedül levágni! — Én — mondja némi rá- tartisággal Bodajki és tele­szívja a tüdejét levegővel. Aztán a disznóra néz, a leve­gőt kifújja és hozzáteszi: — Tényleg nem. Nincs mese, meg kell fog­ni. a disznó fúj, visít Napo­leon imbolyog a farka végén, mint a kan ászostor sudara, — Most! — ordít Bodajki. Gyorsan megmarkolom a disznó túlsó első lábát és el­rántom. — Rá! — vezényel Bodajki s mi diadalmasan rávetjük magunkat a szerencsétlen disznóra. — Van aki torkon böki, én pontosan a szívébe szúrok — prédikál Bodajki, miközben riadt nehezékként függünk a hájtömegen. — Nem bánom én akár- hova szúr, csak szúrjon már — nyögi Napoleon és rémül­ten billeg a disznó hátsó lá­bán. S erre azt mondja Bodajki: — Azannya! — Mi történt? — lihegem rossz el óérzettől kupán le- gyintve: —■ A kés — mondja erre, — Mi van a késsel? — Bent hagytam. Tartsátok addig! A ház hetven méterre van, a dög nyugtalankodik. Bodaj­ki cammog. Egy darabig némán fogjuk a disznót, aztán érzem, hogy rázkódik. Egyre jobban nur zog, a háj apn^cat rezzen rajta, amennyire el tudom fordítani a fejem, Napoleon felé nézek. Fekszik a disznón és átkozottul röhög. „Ne rö­högj, megijed ez a vadállat” —• akarom mondani, de ak­kor már belőlem is. kirob­ban a frenetikus röhej. A disznó nem tudja mire vélni a dolgot, hallgat. Mi pedig egy kietlen, nagy parasztud­var fagyos földjén lógunk eav közel kétmázsás disznón és röhögünk. Végre kicammog Bodajki, megáll mellettünk, egy darabig néz, .C is nevet­ni kezd, aztán szúr. A disznó vág egyet magán... valamit szorongatok. — Engedd már el a lábom — mondja Naooleon. Ülünk a földön, a disznóól előtt, nézzük a disznót. — A kés! — mondja Bo­dajki. Frenetikus röhögés! A disz­nó viszi a kést, rohan. —- Jófelé megy — mondja Bodajki —, úgyis arra kellett volna vinnünk. A bonyhaaitó előtt a disz­nó megáll, fáradtan hörög. Aztán elfekszik. — Na, így kell ezt! —mond­ja Bodajki. Feltápászkodunk a földről, odamegyünk a disznóhoz, óva­tosan megkerüljük. — Kész —■ mondja Napo­leon,. A disznón ülve Isszuk meg a maradék pálinkát. Mint a vadászok az eredményes haj- sás után. — Na, hogy fogtuk? —kér­dezi Napoleon. — Csodálatosan — mond1 Bodajki. — És én hogy szúr­tam? — Csodálatosan — mondjuk mindketten és fülig szalad a szánk. Kevés ilyen vidám reggelt ér meg az ember, . i -a—aj-... t L. 4 M * DISZNÓÖLÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom