Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
ÍWL JANT7ÄR IT. napló 3 Közel félmilliárd forint a Baranya megyei Építőipari Vállalat idei terve I legjelentősebb beruházások a klinikai építkezések, a Bőrgyár, az 1KŰV új telepe és a lakásépítkezések Az igazgat® asztal mögött a falón Uj-Mecsekalja színes panorámája függ. A kép színei nyugtatóan finomak. Ami nem nyugtató, nincs rajta. Nem látható a képen: az ember, gép és anyag egysége — soha egyikből sincs annyi, mint amennyi éppen kellene — a gondok, értekezletek, százmillió forintok, tervrajzok, teljesített és megszegett ígéretek, hosszú és rideg telek, loholó műszakiak, érvek, viták, ellenérvek... Pedig hát így alakult ez a városrész olyanná, mint amilyen. S mégis szimbólumnak látom ezt a hatalmas fotömöntázst: hiszen a Baranya megyei Éoítőipari Vállalat többezres gárdája Pécsett és másutt is lakásokat, üzemeket, iskolákat, óvodákat, mezőgazdasági objektumokat, művelődési otthonokat épített és épít ezután is, vagyis azt, amit a kép mutat. Negyvenmillióval nőtt a terv Uj terv év kezdődött. Az igazgató, Nemeskéri László többedmagával utazott a napokban a minisztériumba és befejezték a tervtárgyalást. Kész az idei termelési program, rövidesen elkészülnek az intézkedési tervek is, amelyek a legkisebb munkahely számára is kijelölik az évi teendőket. Mindezt persze a termelési tanácskozáson beszélik meg a dolgozókkal az elkövetkezendő hetekben. Addig is... valamit a programból, a veiéi áró elképzelésekről, egyáltalán: „minek néznek elébe” az építők 1965-ben? — Negyvenmillióval magasabb az idei tervünk a tavalyinál: 457 millió forint. Ez a beruházási összeg azért is növekedett, mert miután a komlói vállalat tulajdonkéo- oen Szekszárdra „költözött”, bizonyos munkákat átvetjpnk tőlük. A hőerőmű építkezésén tevékenykedő 26-os dunaújvárosi építők szintén leadtak nekünk az erőműn kívül minden egyéb beruházást, így az idén több feladat hárul ránk. — Melyek a legjelentősebb munkák? — A négyszázágyas klinika, amelvbe 35 milliót építünk be, usvanezen a területen az elméleti tömb építése több mint tízmillió forint ráfordítással. A Bőrgyárba húszmilliót építünk be az idén, folvtatiuk a Gyermekklinika építését, aztán Nagyharsány- ban dolgozunk a mészőrlő üzemrészen, az AKÖV új telephelyén, a volt vásártéren tizenhárommillió forinttal indulunk. Az első negyedévben eevébként szeretnénk átadni 159 lakást, ebből százhúszat Ui-Mecsekalián, teljes átadását tervezzük ebben az időszakban az ÉM-szállónak, továbbá a Sörgyár főzőházának és az Erdőgazdaság székházának. A lakásod Hetven százaléka panel — Lakások? — Kilencszáz lakást adunk át 1965-ben, de ezek között van olyan, amit már a múlt évben elkezdtünk. Például a két hétemeletes épület a nyugati városrészen, aztán a Budai vámnál épülő magasházakban. — Mi az arány a hagyományos és a panelépületek között? — Ha a múlt évről áthozott és hagyományosan épült lakásokat leszámítom, akkor az összlakásmennyiségnek körülbelül hetven százaléka panelos eljárással épül. Panelüzemünk évi kapacitása hatszáz lakás, de ezt idővel — nem is különösebb megerőltetéssel — nyolcszázra is növelhetjük. Egyébként nemcsak Pécsett, hanem ebben az esztendőben már másutt is, például Mohácson panelházakat építünk. — Milyen szerepei kap « rendelkezésükre álló gépállomány? — Tavaly már jócskáin kap- I tunic gépeket, gépparkun Icát fejlesztjük idén is. A parkettacsiszolás már mindenütt géppel történik. Gyorsabb és könnyebb, következésképpen olcsóbb is. Géppel keverjük a betont is és géppel végezzük a meszelés ötven százalékát. A vakolás már nehézkesebb. A pécsi homok meglehetősen durva, ezért ha nagyobb homokszemcse kerül a szórófejbe — ami pedig sajnos rendszeresen előfordul — a szórófej eldugul. így aztán embereink nem is nagyon szívesen dolgoznak ezzel a géppel. 0t százalékos termelékenységnövekedés — A termelékenységi mutató mennyiben tér el a múlt évitől? — 1964-ben az egy főre eső termelési érték 147 ezer forint volt. A múlt heti tervtárgyaláson nem jutottunk még megegyezésre, de előreláthatóan a tavalyi termelési értéket az idén öt százalékkal növeljük majd. — Tapasztalataink szerint a vállalat mélyépítő részlege gyakran elmaradt a magasépítéstől. Ezért előfordult az, hogy például a nyugati városrészben a vasútvonal melletti panelépítkezésen már álltak az épületek, de a közművesítéshez szükséges árkokat még ki sem ásták. A Bolgár-kertben félig betemetett árkok mentén költöztek az új lakók, s a mélyépítők miatt húzódik el gyakran fél esztendővel is egy-egy kisebb lakótelep környékének végle- j ges tereprendezése is. — így volt. Ennek az oka, • hogy különböző határidők eltolódtak, következésképpen egyik munkahelyről a másikra kellett átcsoportosítanunk nem is egyszer mélyépítő-részlegünket. Az idén feltétlenül összhangba kívánjuk hozni ezt a két munkafolyamatot és remélem sikerül is. Minden szakemberükre szükségük van — Van-e elég munkásuk az idei program megválás fásához? — Programunk megvalósításához háromezer közvetlenül termelő emberünk van, s ez a létszám nem elegendő. Nem kívánok panaszkodni, de meg kell említenem, hogy mostanában több kiváló szakemberem kíván elmenni. Nemrég kaptam egy levelet a Szigetvári Járási Tanács mezőgazdasági osztályától. Azt írják, hogy a járás termelőszövetkezetei önálló, közös építőipari vállalkozást hoztak létre. Megtartották már az igazgatói tanács alakuló ülését is, ahol igazgatónak egyik legkiválóbb művezetőmet, Magyar Józsefet nevezték ki. Azt kérik a levélben, hogy engedjem át részükre, de nemcsak Magyart, hanem egyik szintén jóképességű technikusomat, Medveczki Antalt is. Az említett két műszaki dolgozó már hosszú idő óta vállalatunk szigetvári munkahelyén dolgozik, részt vettek ott lakásépítkezéseken, felújításokon, moziépítkezéseken. A járási tanács nyilván elégedett a munkájukkal, nem is csoda, hogy rájuk esett választásuk. De azért azt értsék meg ők is, hogy engem mint igazgatót hiába bíz meg államunk nagyon fontos programok végrehajtásával, ha én közben sorra lemondanék legjobb embereimről. Ezt azt hiszem egyetlen igazgató sem csinálja, én sem. Nem is engedtem el őket, legalábbis nem járulóik hozzá elmenetelükhöz. De a probléma tudja miben van? Abban, hogy — ebben az esetben is, de más esetben hasonlóan — öt-hat- száz forinttal több keresetet kínálnak fel a kiszemelt szakembernek. S a pénz, mégisFöldön járó Megkezdődött a zárszámadás csak pénz. Ha ott többet keres, akkor inkább lemond mindenféle szociális előnyről és kalapot emel, elmegy. Magyarék egyébként maradtak, de itt van például Juhász István, szintén jóképességű és megbecsült műszaki dolgozóm, aki most kíván átmenni a Cementipari Vállalathoz, de ugyanehhez a vállalathoz ment el nemrég egyik jó művezetőm, Domsits János, a megyei tanács magas- és mélyépítő vállalatához, kérték Pintér László mérnököt, a megyei tanács beruházási irodájához Katona László technikust, hogy csak így hamarjában felsoroljak néhányat. — Miért mennek el ezek az emberek? — Nem tudom. Csak any- nyit, hogy egyiket csalják, a másikat talán nem. Azt én megértem — például a szigetváriak esetében —, hogy a termelőszövetkezeteket meg kell erősíteni. De ne az állami építőipar rovására, amelyik évről évre milliókat érő objektumokat épít többek között éppen a mezőgazdaság számára is. Megmondom nyíltan és őszintén: ellene vagyok és leszek is annak a manapság divatos gyakorlatnak, hogy egy olyan műszaki szakembert, akire mi esetleg milliós értékű program végrehajtását nyugodtan rábízhatunk — elengedjék nem lebecsülendő, de mégiscsak kissé „toldozó-foltozó” jellegű munkára. A törzsgárdára támaszkodva Nemeskéri László igazgató nem túlzott, amikor újfajta divatnak jellemezte a munkaerő-vándorlásnak eme fura és valóban káros megnyilvánulását. Nem kívánunk megsérteni egyetlen vállalatot (sem: szakemberekben egyik sem bővelkedhet. De ne a köny- nyebbik megoldást keressék. Ne válogassanak más vállalat szakember-gárdájában, főleg a beígért magasabb bérrel! Minden vállalat törekszik arra, hogy kialakítsa saját törzsgárdáját. A lehető legjobban megbecsülik #a legkiválóbbakat anyagi, szociális és erkölcsi vonatkozásban is azért, hogy a vállalat éppen a törzsgárdára támaszkodva tudja végrehajtani a népgazdasági tervből reá eső részt. Ezt a törekvést veszélyeztetni a fenti módszerekkel — „kicsit” erkölcstelen. Rab Ferenc „A forradalom a nil ügyünk, szem elől ezt sóba ne tévesz- szétek!” A mottó nem „nagy” embertől vett idézet. A Fürdősök hitvallása ez. Fürdés Frigyes Károly-iinajotri gépész maga élé állította a négy fiút, (az ötödik elesett a fronton,) és a három lányt és e fenti idézetet hagyta rájuk örökségként. Rég volt. Tizenkilencben? Húszban? Körülbelül abban az időben. Kertvárosnak egyik legszebb utcája, a Tolsztoj út. Kertek, családi házak, nyugtató csend. A város zaja megszűntén érkezik ide. A gyümölcsfáik álomba dermedtem állják a telet. Feri bácsi — a hajdani major-gépész fia, — gyengélkedik egy kicsit, de az öreg vekkeróra amúgyis hiába csörögne reggelente, mert a nyugdíjast nem zaklatja az idő. Azért reggel mégis csak korán ébred — hiába, a megszokás azért még csenget valahol „belül” — szóval fölkel, a kombinált szekrény egyik rekeszéből kiemeli az üveget, lehajt egy kupicával, kiáll a lépcsőre, milyen az idő? —, a kert csupasz és néma — visz- szafekszik. Délelőtt felhívom telefonon, látogatásra jelentkeznék, jól van, jöjjek csak, meg is mondja melyik buszra szálljak, no majd jól elbeszélgetünk. csillagok A „Földön járó csillagok” című irodalmi tv-vetélkedő megyei döntőjét január 24- én tartják a Doktor Sándor Művelődési Házban. A vetélkedőt 1964 novemberében írta ki a Magyar Televízió és a Könyvbarát Mozgalom, a szervezést pedig a könyvtárak vállalták. A január 24-én sorrakerü- lő megyei döntőn tizenkét versenyző' áll a zsűri elé. A vetélkedő anyagát a görög dráma, a római költészet és a három firenzei nagy: Dante, Petrarca és Boccaccio művészete adja. Az országos döntő februárban lesz. Ezt a vetélkedőt a Televízió is közvetíti. A megyéket egy-egy versenyző képviseli, azok, akik a legjobban szerepeltek az elődöntők során. A megyei vetélkedőt a városi és megyei könyvtár rendezi a városi művelődési ház irodalmi színpadának közreműködésével. Az idén 154 termelőszövetkezet készít zárszámadást Befejeződtek a leltározások — A pécsi járásban a jövő héten kezdődik a felülvizsgálat Szombaton délután tartották az első zárszámadó közgyűlést a mecsekaljai Mecsek Gyöngye Termelőszövetkezetben, amely Pécshez tartozik. A megyében is egyre közeledik a zárszámadó közgyűlések ideje. Az idén 154 termelő- szövetkezet, valamint a mohácsi halászati szövetkezet és az ugyancsak mohácsi építőipari önálló közös vállalkozás készít zárszámadást ezekben a napokban. Megyénkben a közös gazdaságoknak 51 091 tagja van, ebből nyugdíjas és járadékos 11 008, a dolgozó tagok száma pedig r 517. A termelőszövetkezetek összes földterülete 393 717 hold, ebből szántóföld 284 659 hold. Januári tavasz Foto: Varga A leltározásokkal már valamennyi termelőszövetkezetben végeztek. Jó 'eltárt készítettek többek között Görcsöny ben. Pellérden. Szabadsz°nt- királyon és Kémesen. ahol nemcsak a leltárak összeállítása volt megfelelő, hanem a vezetők ellenőrizték az adatok helvességét is. Sajnos mócr mind-'" tapasztalni. ho<m egves termelőszövetkezetekben nem fordítanak kellő figyelmet a leltárakra, még ott sem mérlegelnek minden alka'emmal, ahol erre lehetőség nví'il- — Másrészt évről évre más és más személyt ielölnék ki a leltározó bizottságba, akit meg kell tanítani ennek a fontos feladatnak minden fogására. Értesülésünk szerint a megyében a pécsi járásban várható az első zárszám adó közgyűlés. mert itt már pénteken megkezdték a felülvizsgálást. A mecsekaljai Mecsek Gvön- gye Termelőszövetkezet gazdái előtt Vörös Nándor, a közös elnöke számolt be az elmúlt esztendő eredményeiről, gondjairól. Elmondta, hogy az ezerholdas szövetkezet eredményei elsősorban a növénytermesztésből származnak. Igen jól sikerült a kenyérgabonájuk, egérkár náluk alig volt. Ezt a megelőző védekezésnek tulajdonítják. Lucernájukban sem tettek kárt a mezeipockok, így pillangós takarmányból nem szorulnak vásárlásra. Kukorica és burgonya, valamint egyéb kapásnövényeik is a vártnál jobban fizettek. Sok gondot és bajt okozott ellenben az időjárás az árpatermésükben. Aratás előtt ugyanis a viharos szél kiverte a mag nagy részét. Nagy jövedelemre számítottak a liba19 j hizlalásból is. Sajnos a tömőgépet nem kapták meg időben, így a hizlalás ideje elhúzódott. Ezzel a munkaegység értéke csökkent ugyan valamit, viszont az idei évet nem számított jövedelemmel kezdik. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve a Mecsek Gyöngye Termelőszövetkezet gazdái az idén, az elmúlt év eredményei alapján 43 forint 50 fillért kerestek egységenként. Úgy tervezik, hogy az idén, a libahizlalás elterjesztésével elérik az 50 forintot. A mi ügyünk Néhány üveg kiürüllt, el is beszélgettünk szépen. Pedig eléggé szófukar, de nem úgy Fürdés néni, akinek mintha az a szerep jutott volna, hogy a család útját-sorsát emlékként elraktározza, tud mindéin dátumot, pontosan, napokra, néha órákra, tudja miért kéllett elhagyniok Károly- majort, (az élsőgazda nem szívlelte a Népszavát böngésző és lázongó Fürdős Ferencet) pedig akkor már meg volt a két lány, Erzsi meg az Irén, Manci pedig, meg a legkisebb gyerek, Feri, már itt születtek bent Pécsett. Fürdős néni éppen olyan, mint a világ valamennyi any áj a, valahol a szive mélyén mindig tele van féltéssel, aggódással, mi lesz a gyerekekkel. Irént is, Erzsit is polgáriba kellene iratai, ha nem akarják a mosónők sor- sát-útját járni, de a Royal- kávéház tulajdonosa, Krausz- né azt mondta, minek nekik tovább tanulni, „maga Fürdős- né, maga sem tanult, mégis derék, becsületes munkásasz- szony lett”. No persze... — Ha megyek a Kálvária utcán, nézem a lépcsőket, eszembe jut... — mondja most és fáradtan legyint, belesüpped a fotelbe, temyeiv. merengve ejti ölébe. Mi jut eszébe a lépcsőkről': Az, hogy Fürdős Ferenc in- ségmunkában faragta a lépcsőt a válságos harmincas évek legelején, ő meg haris- nyastoppolást vállalt, meg főleg mosást. Zakariáséknál, Borbély méltóságáéknál, Papp századosoknál. Éjszaka vasalt, hajnalban szaladt a mosott ruhával, hogy megkapja a pénzt, hazafelé tejet, kenyeret, lisztet hoz a boltból, mire a gyerekek fölébrednek, ott a reggeli az asztalon. Amikor nem volt pénz, akkor „könyvre” vásároltak Hellók Szőlő utcai boltjában. Elsején kell fizetni, ha nem megy, akkor Hell úrtól lehetett haladékot is kérni. — A gyerekek hazalátogat- nak-e? — Amikor csak tehetik. Itt élnek Pécsett, hazajönnek, a disznót is itt vágják le nálunk. — Itt nagyobb a hely, meg aztán, tudja — mondja Fürdős néni — mégiscsak jobb itthon a mamánál. Itt az unokáknak is mindent megengedek. — Nyáron kiülünk a kertbe fiammal, vömmel, aztán ultizunk. Szóda meg a bor a bokorban, a hűsön... Harminckét esztendői húzott le Feri bácsi a Pécsi Víz- mveknél. Kubikosként Kezdte, aztán szerelő, aztán ü lobt kár, aztán párttitkár és végül igazgató az ötvenes évek legelejétől idáig. — Ki maradt a régi gárdából? — A harmincas években hetven ember dolgozott a vállalatnál, most háromszázötven. Régi gáírda? Nem sokan. Hai- nesz Jenő főkönyvelő, Arató Feri most műszaki vezető, a főmérnökünk Dulánszky Nándor ... több aligha van. Három évtized elég arra, hogy szétszóródjanak, hiszen á vállalattól, a Pécsi Víz- és Csatomaművektől sokan elszármaztak: Pécsett vagy más városba igazgatóknak, többen művezetők, mérnökök lettek, kikerült innét még polgár- mester is a negyvenes évek végén, aztán honvédtiszt, jogászember és még színművész is. — Miit mondana az üzem munkásainak most, hogy pihenéssel váltja föl az igazgatói széket? — Mit mondanék? Amivel apám indított útnak bennünket. Ezt mondtam én a gyerekeimnek is, így is neveltem őket. VL.' í • rf. i I k