Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
i napló 1965. JANUAR 1. fl? eszékiek válasza Részt vesznek a labdarúgó DNK-mérkőzéseken Ax évről évre megrendezésre kerülő labdarúgó Dunántúli Napló Kupa mérkőzések, mint arról bírt adtunk már, ebben az idényben nemzetközi tornává bővültek. Szerkesztőségünk két jugoszláv csapatot hívott meg a megye két legjobb együttese mellett a torna mérkőzéseire. :vz újvidéki Vojvodina vezetőivel a csapat őszi pécsi vendégszereplése alkalmával sikerült megállapodnunk, az együttes résztvesz a labdarúgó Dunántúli Napló Kupa mérkőzéseken. Az Eszéki Slavoniát is meghívta szerkesztőségünk a torna mérkőzéseire. Most érkezett meg az eszékiek válasza: „Nagyon szépen köszönjük a Dunántúli Napló Labdarúgó Kupa kiírását és közöljük, hogy közös megegyezéseink szerint résztveszünk az 1965. február 13—14-ére tervezett mérkőzéseken Pécsett és Komlón. Egyúttal sok sportsikert kívánunk az új esztendőben.” A labdarúgó Dunántúli Napló Kupa két Baranya megyei résztvevője, a Pécsi Dózsa és a Komlói. Bányász vezetői Örömmel fogadták az eszékiek levelét, ami azt Jelenti, hogy az NB I. tavaszi rajtja előtt igen érdekes nemzetközi találkozókon mérhetik majd le a szurkolók a pécsi csapatok játékerejét, felkészülését. Új év - új feladatok Az egy éve megalakult Magyar Testnevelési és Sportszövetség nemes célt tűzött maga elé: összefogni és irányítani az összes sportegyesüjetet és sport- szervezet tevékenységét, hogy a testnevelés és sport egyre közelebb kerüljön a széles néptömegekhez, elősegíteni az egyes sportágak színvonalának emelését, ugyanakkor biztosítani a sportmozgalom anyagi erőinek célszerű felhasználását. Ha most év végén felmérjük a megye sportjának ez évi eredményeit. méltán lehetünk elégedettek. NEGYVENEZER SPORTOLÓ Az ifjúság és a dolgozó tömegek sportolási igényeinek ki- szélesítésére és rendszerbe foglalására létrehozott tömegversenysorozatok — Ifjúság a szocializmusért mozgalom, Kilián mozgalom, az alapfokú, körzeti bajnokság — valamint a rendszeres versenyprogramok során több mint 40 000-re tehető azoknak a száma, akik megyénkben a testnevelés és sport valamilyen formájában résztv ettek, örömmel könyvelhetjük el, hogy megyénk sportmozgalma szervezetileg, erkölcsi alapjaiban, nevelő hatásában tovább erősödött. Különösen örvendetesnek tartjuk, hogy a testnevelési és sportmozgalom vezetésébe, szervezésébe leEtoee társadalmi munkások százai kapcsolódtak be. A 20 megyei sport szakszövetségben és a megyei sportszövetség különböző bizottságaiban több mint 300 tói* sadalmi aktiva dolgozik a megye sportjának fejlesztéséért. A megyében 264 képesített és 192 gyakorló edző tevékenykedik a 241 sportkör különböző szakosztályaiban, 22 sportágban 2 nemzetközi, 774 I., n., IU. osztályú és 354 gyakorló versenybíró működik. Növekedett a sport iránti érdeklődés és a tömegsport fejlődésén kívül előrehaladás mutatkozott minőségi sportunk területén is. A megye három új NB i-es csapattal gyarapodott és most már 11 a nemzeti bajnokság legmagasabb osztályaiban szereplő csapatok száma, ugyanakkor 28 együttesünk szereped az NB Étben és az NB m-ban. Jól szerepeltek az év versenyein kerékpárosaink, tornászaink, úszóink. Két sportolónk a tokiói olimoiai játékokon is részt vett és országunk színeit több sportágban képviselték a különböző válogatott és nemzetközi találkozókon a Baranya megyei sportolók. FEJLESZTENI A FALUSI SPORTKÖRÖKET A következő év komoly feladatokat ró ránk. Elsősorban azt, hogy a testnevelést és sportot a Aki mestervizsgát tett góllövésből tömegek még hozzáférhetőbb köz- kincsévé tegyük. Ezért az új évben sem akarhatunk mást, mint a lehetőség szerint minél jobban növelni a rendszeres sportolásban résztvevők számát. Fő célkitűzésünk eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy még jobban hangolják össze munkájukat az egyes szakszövetségeik, a sporazövetsé- gek elnökségeivel, továbbra is számítunk a KISZ és a szakszervezet támogatására, segítségére. Előrehaladást mutattak elmúlt évben a sportkörök Is, bár sportköri vezetőink figyelme még mindig elsősorban az élsportra irányul és keveset törődnek a körülöttük lévő fiatalok és dolgozó tömegek alapfokú sportolásának ügyéveL Különösen törekednünk kell ebben az évben arra, hogy a falusi sportkörök és ezek között is elsősorban a tsz-sportkörök további fejlődést érjenek al, teremtsenek bő sportolási lehetőségeket, s ezáltal kulturált szórakozást a falusi fiatalságnak. Ez évben erősítjük meg a sportszakszövetségek hálózatát Is, létrehozzuk minden járásban a legfontosabb, a legnépszerűbb sportágak sportszövetségeit és ezekre bízzuk a szakmai munka szervezését és Irányítását. Ez év egyik legfontosabb feladata a gazdasági munkában történő egészséges előrehaladás megteremtése. Nyilvánuljon meg a nagyobbfokú felelősségérzet a sportra szolgá- 1 ló gazdasági erők ésszerűbb, ! tervszerűbb felhasználásában. Je- j lentkezzék az elsősorban olyan kérdésekben, mint az állam és a társadalom által a sport rendelkezésere bocsátói’ összegek takarékos felhasználása, az öntevékeny gazdasági források növelése. TÁRSADALMI MOZGALOM Haladásunk csak akkor lesz töretlen, ha a testnevelés és a sport népszerűsítésére, fejlesztésére az eddiginél nagyobb és összefogottabb erőket mozgósítunk. A sportot és a testnevelést sohasem szabad önmagában néznünk, hanem úgy kell tekintenünk. mint egy nagy népszerűségnek örvendő, az ország éleiében, a közösség szocialista fejlődésében számottevő helyet elfoglaló társadalmi mozgalmat. Ebből az is következik, hogy a sport a társadalomért van, tehát méltányos, hogy a társadalom az eddiginél aktívabban kapcsolódjon be a sport ügyeinek intézésébe, fejlődő társadalmunk széles rétegei érezzenek közösséget a testnevelés és a sport népszerűsítésével. Dr. Csermis Kálmán, az MTS Baranya megyei Tanácsának elnöke A szántok beszélnek Hogy állunk az atlétikában? A sportban nincs megállás. Évről évre, napról napra javulnak az eredmények. Érdekes egy kis összehasonlítást tennünk az atlétika legnépszerűbb versenyszámaiban, hogy állunk világviszonylatban, milyen eredménnyel dicsekedhetnek ?z egyes versenyszámokban a legjobb magyar atléták, ugyanakkor milyen ered- ménnyel tartják sportolóink a megyei csúcsokat. A megvei csúcseredmények után zárójelben közöljük a csúcseredmény megszületésének évét Férfiak: Világcsúcsok Magyar csúcsok Megye! < 100 m 10.0 10.3 10.7 200 rr 20.2 20.7 21.6 400 n 44.9 46.7 48.2 800 n 1:44.3 1:47.1 1:51.4 1500 3:35.6 3:38.P 3:52.2 5000 1) ■’3:35.0 13:40.6 14:49.}' 10 000 ra 0:15.6 28:42.8 31:55 0 110 m ga 13.2 14.4 15.0 400 m g; 49.1 52.2 52.2 4x100 m 39.0 39.8 43.1 4x400 rr L-00.7 3:09.1 <•21.2 Magas 228 208 196 Rúd 528 449 405 Távol 834 778 735 Hármas 17.03 16.16 14.56 Súly 20.68 19.42 14.80 Diszkosz 64.55 80.60 48.92 C.erely 91.72 82.30 71.44 Kalapács 70.67 70.42 59.10 T-próba oo s 7 232 5357 N6k: 100 m: U.2 11.4 12.4 200 m: 22.9 >4.0 26.7 80 m gc> 10.5 11.1 12.3 4x100 m: 43.6 45.1 514! Magas: 191 166 152 Távol: 676 623 550 Súly: 18.55 16.63 13.03 Diszkosz: 59.29 55.53 41.97 Gerely: 62.40 58.27 49.60 (1963) (1946) (1953) (1964) (1956) 1963> ! 944) 11953) 1-1956) (19641 1956) 1934) (1963) (1942) 1937) 1050) i1939) •J 958) 1964) (15 ül) '1958) 1961) .1964) (1963) (1961) (1952) '1954) (1963) (1959) eléiiedett spoitolá Erdősiné Tolnai Márta, a PVSK tomásznője a tokiói olimpián eredményesen szerepelt magyar. női tornászválogatott tagja 13 éve ! tornászik. Tizenhárom év alatt, sok sok versenyen vett részt, szá- | mos érdekes élményben volt ré-, sze, de a tokiói olimpiai játékok! örökké felejthetetlenek maradnak! számára. — Megérte a sok-sok munka., ; edzés, a Lemondás a szórakozó- í sokról, sokszor a pihenésről. Ha, mégegyszer lehetne, ismét végigcsinálnám. Jól emlékszem még azokra az edzésekre, amikor Csaba András, a torna alapelemeire; tanított bennünket. Aztán a PVSK gye, rnektornászcsoportjához kerül tunk Klárival együtt. Tíz évvel ezelőtt Horváth Leona lett az j edzőnk. Hogyan sokat köszönhetek neki. Hányszor adott önbizalmat, tanácsot, útmutatást, amikor elkedvetlenedtem, s Tokióban milyen nyugodt voltam, ami- j kor ott láttam a gerenda 'melletti j Moszkvában, az 1957-es Világ- : ifjúsági Találkozón mind a két; Tolnai lány részt vett. A torná- ; szók között megrendezett verse-j nyen Márta a gerendáról elhozta ( az első helyet. Ezután első válogatottságán a magyar—csehszlovák viadalon — melynek résztvevői nagyrészt a mostani neves tornászlányak voltak — holtversenyben első lett Ruzicskával. Ezután a felnőtt első osztályú versenyek állandó résztvevője, helye zettje, sőt a lóugrásnak első helyezettje. 1959 óta a mesterfokú bajnokságokon is indult. 1961-ben Párizsban már elismerően nyilatkoznak róla a külföldiek is. Ebben az időben már az A-válogatott tagja. Ezután azonban úgy látszott mintha vége- < szakadna karrierjének: a válogatott Horváth II. (közé pen) mint mester az ercsi Ifi edzőtáborban. — A tanítványok között Kresz, Keszler, Bárányi, Knlzsek, akik ma is edzőként működnek« Az ötvennyolc esztendő ellenére fiatalos a mozgása, a gondolkodása, a tekintete és a legtöbbször fiaiaios a kedélyállapota is. Nem panaszkodik főfájásra, egészséges a gyomra, a szívét még sohasem „érezte” és két hónappal ezelőtt egy félidőt „focizott” Si- montornyán a BTC öregfiúk csapa táb cin. Ez a sportember Horváth n. néven volt ismert évtizedeken át egész Délnyugaton és eleinte „Csindónak”, később már „Csin- úó bácsinak” hívták a játékostársak. A vékonydongájú, de hihetetlenül szívós labdarúgó negyedszázadon át kergette a bőrlabdát az akkori Hun utcai pályán. 1948-ban egy NB Il-es mérkőzésen 42 éves volt, amikor el- toúcsúztatták azok a játékos társak, akik ezen az idegenben meg nyert meccsen boldogan ölelgették a győztes gól megszerzése után és akik annak idején „ke- zétcsókolommal” köszöntek a labdarúgás egyik mesterének. Horváth „Csindót” méltán tartották a „gólgyártás” mesterének. Volt olyan esztendő, amikor 48 góllal Ő volt a bajnokság legeredményesebb csatára olyan „nagyágyúk”, mint Horváth-Halas és Dóra előtt. — Nagyon szerettem gólt lőni. Ezért Igyekeztem a „ziccereknél” is biztosra menni. Nem nagyon megrúgni a labdát, hanem ha lehet, előbb még a kapust is megtéveszteni, azután könnyedén a hálóba lőni. Magam is emlékszem ilyen esetekre. A MAORT pályát avatott Nagykanizsán 1947-ben. A BTC veretlenül állt az NB III. élén és a rivális olajosok szurkolói egy „ötöst” mutattak kezükkel az utcán. Horváth Lajos vezérletével 3:2-es pécsi győzelem született és Temesi játékvezető a találkozó vé gén melegen gratulált a remek gólt lőtt és remekül játszott „öreg nek”. Abban az időben egyszer Lovásziban is 7:l-re győzött a BTC és „Csindó bácsi” háromszor talált a hálóba. A harmadikat hátrahúzva úgy emelte be a kapus feje felett, hogy az csak megdöbbenten nézett a csodálkozástól. — Amikor a Dinamónál edzősfeltűnt, hogy a gyors ksrimeizl sok helyzetéből milyen keveset használt ki. Amikor megkapta a labdát, azt nézte és nem a kapust, ezért vagy beleütközött, vagy idő előtt „eldurrontotta” a labdát. Én mindig a kapust figyeltem, a labdát csak „éreztem” a lábaim előtt. A kapus mindig idegesebb volt mint én, ezért nem tudta, nagyot rúgok-e vagy cselezek a következő pillanatban. Ezt gyakoroltuk a középcsatárral és néhány hét múl va boldogan láttam a fejlődést. Jól emlékszem, a MÁV DAC-nak lőttünk nyolc gólt és abból Schmeizl hármat. Nevetve meséli, hogy a robosz- tusabb hátvédek £ilen sem vesztette el bátorságát. A védők nem szerették, mert nem tudtak ellene „tekintélyt” szerezni. Elmondja, hogy ha ő most a mai tapasztalatokkal, de természetesen húszegynéhány éves fejjel közöttük játszhatna, elsősorban jóval gyorsabban és pontosabban továbbítaná a labdákat. És azt jóval többet futtatná a széleken, mint a Dózsa játékosai középen. — Nálunk a BTC-ben nem voltak klasszikus játékosok, mégis jó csapatnak tartottak bennünket, mert igyekeztünk kihasználni az egyes játékosokban rejlő lehetőségeket, Például Benczenleitner Jenőnek a balszélen jóval nagyobb volt a gyorsasága, mint a technikája. Ezért amikor megkaptam a labdát, tüstént hosszan adtam elé. Ö már számított erre, megiramodott majd begurított középre és mi boldogan ölelkeztünk össze a gól után. Kérdezem a huszonháromszoros délnyugati válogatott csatárt, hogy miben látja a legnagyobb különbséget a régi és a mostani labdarúgók között? — Elsősorban a „hozzáállásban”. Ma sok a csapat és aki kicsit is tud, jó körülmények közölt „focizhat”. Ha valahol egy jobb és könnyebb állást kínálnak neki, mégis továbbáll. Én nem tudtam volna otthagyni az egyesületemet. Amikor rövid időre a Vasúttal kellett fúzióra lépnünk, sírt minden bőrös játékos. Pedig bokagumi helyett újságpapírral tekertük körül lábunkat. En hónapokon át hajnalban keltem fel vasárnaponként, hogy a balszélső Haraszti Feri szerelését kivigyem az állomásra hálából, mert szerzett a lábamra egy 39-es „focicsukát”. Igen, a sportolók hozzáállása, a klubtársak megbecsülése, a sportcsalád szeretete az, amiért elsősorban idézi a múltat, tanulságképpen a bőrgyáriak volt kiváló íutballmestere, Horváth n. Lajos, vagy röviden csak „Csindó bácsi”* Tóth Zoltán — Tüke, BUÉK! — Én? Miért és kik elől? — Nem elbújni, hanem boldog újesztendőt! — Ja, az más. De ez nem elég! — Nem? — Nem elég kívánni a boldogságot. Emellett még ki is eshetünk, Tenni kell 1965-ben a szurkolók boldogságáért! — Maga például mit tenne? — Kicsikarnék az Állami Biztosítótól egy kötvényt az Orczi- falvi mester részére. Elemi csapások ellen. — Elemi csapások? — Azok ám. Ilyenek a bokarándulás, potyagól, taktikai melléfogás, porcleválás, heveny tüdő- gyulladás és öt lépésről a fölé *úgás. Ezért fizessen a Biztosító a mesternek! — Na és a tízezres publikum? Nekik nem jár semmi? — Mester! Ez kész gazdasági bukfenc lenne. Inkább fogjunk össze a sport javára társadalmi alapon. — Jól van, fogjunk! — Nos, a MALOMIPAR adjon a Czibulka szaktárs részére egy jó nagy rázószitát 1965-re. — Rázószitái? — Azt hát. Ennyi új emberből összerázni egy csapatot — nem megy gépi erő nélkül. — De a Malomiparnál a Dózsa érdekéit, nem a Komló. — Mondja már, azért elvégezhetik bérmunkában. Ilyen bér- és társadalmi munkában megépíthet nék végre rendesen a balokányi vizesárkot is. — Hogy átugrálhassák azt az úszók? — Nem. Hogy kint legyenek végre az összes hideg vizekből! Meg aztán kívánnék a birkózók kézilabdázók, tornászok, meg a többiek számúra olyan termekét, ahol a nézők is elférnek. — Ott a volt lovarda, Tüke. — Azt nem elég kívánni, mester. Oda be is kéne költözni. Miniszteri irás már van. A hurcolko- dúshoz elég lenne néhány nap. Reméljük elég is lesz. Mit kívánjak újévre a vasutasoknak? — Tudja mit? Bort, búzát és békességet/ — Ez nem jó. Néhányan már megitták előre a bort, ennek hatására eladták a búzát Győrbe és emiatt fuccs a békességnek. Ezért köves... — Tessék? — Mondom, hogy ezért kövessenek el mindent, hogy a békegalamb röpködjön a vasutas, bányász meg a dózsás pályák felett. —- És á bőrgyáriak? ök kimaradnak ? — Nézze, egy ideig úgy látszott, hogy a BTC nem vesztette el az összes kincseit. Később rádöbbentek, hogy „átejtették” őket. — Hogyan? — Úgy, hogy valaki megkérdezte őket „félig hivatalosan”, hogy kikkel szándékoznak erősíteni? ök „félig barő,tian” elárulták, hogy kikkel. — No és? — Hogy ki pletyizett, nem tudom, de tény, hogy a kiszemelt bőrösöknek MÁV arcképes igazolványt nyomnak majd a kezükbe. Egyszóval itt sem végezne szabotázscselekményt egy élelmes békegalamb 1965-ben. Nem így van? — De lehet. — Mint ahogyan az is lehet, hogy egy-két focista az újévbe — Párizsból visszatérve motor* baleset ért, makacs bokasérülés sem miatt kiestem a válogatottból. Sokan nem gondolták, hogy visszakerülök, de én akartam. S az akaraterő diadalmaskodott 1963-ban már újra kerettag. — A szó szoros értelmében visszatornászta magát. És úgy formába lendült, hogy kijutott az olimpiára, Tokióba — mag \ árazza dr. Szörényi, a PVSK totna- szakosztáiyának vezetője. — j.aiQ nehéz volt. nagyon nehéz .gaz ugyan, hogy nemcsak a -.in- ötös keretben, de a iegj zött is szdmontartották, ,ég ő sem gondolt arra, hogy a legjobb hét között repülőre ülhessen. Természetesen meg kellett ezért minden áldozatot hozni: a legnehezebb edzéseket zokszó nélkül végigdolgozta, s szerénységével mégjobban igazolta a szakvezetők bizalmát. — Néhány héttel az olimpia előtt Lengyelországban tartalékként Indultam, majd Szkopjéban a legjobb román és jugoszláv tor nászlányok előtt megnyertem a viadalt. A magyar—kínai összecsapáson az összetettben a harmadik. lettem. Olimpiai ötödik helyezése, s 9,3 pontszámú átlaga minden elismerést megérdemel, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy négy évvel ezelőtt, Rómában a legjobb magyar tornászlányoknak alacsonyabb volt az átlaga. — Márta kitünően ugrik, 8 csak hajszálon múlt, hogy az olimpián nem került a döntőbe. Még így is a magyar nők közül d legjobbat ugrott — mondja dr. Szörényi István. — A szakvezetők választása ezenkívül még azért is esett rá, mert minden szeren egyformán jó. Most az Európa-bajnokságra ké szül, a kötelező gyakorlatokat csiszolja húgával, Klárival együtt, aki most újra bekerült a válogatott keretbe. Teljes gőzzel kíván továbbra is dolgozni, hogy a válogatottban megvesse lábát. — Mexikóig szeretnék tornászniI — mondja. Ehhez minden adottsága megvan. Reméljük, álma si- kecül, Bödő Sarolt® 1 A diplomát szerez. Az Ivánnak egy már megvan, ő góllövésböl lehetne dupla doktor. De a Vajdának, Kummogónak, Rádinak és Móricznak akad még tanulniva- ló. I — Rajtuk nem segít a társaI dalmi összefogás? — Rajtuk nem. De a Komlón I igen, hogy szerezhessen a sok | új focista után végre egy új elnököt is. Vagy a PEAC kosara-1 sok az NB 1-es játékosok mellé végre egy jó csapathoz jussanak. Vagy kapjon nagy összefogással, a Perlaki Bandi üvegrúdjai mellé egy jó használati utasítást és egy kis bátorságot is. Meg kedvet a Bonyárnak, hogy csak akkor hagyja abba az úszást, ha már nehezen emelgeti a karját. — Ennyi mindent kéne tenni 1965-ben, Tüke? — Még ennél is többet, mester. Például a Kármán Katinak kéne szerezni egy ideiglenes pesti letelepedési engedélyt. — Hogy elköltözzön Pécsről? — Költözzön a csudát! Megtévesztésül a pesti vezetőknek, hogy helyet szorítsanak részére a válogatottban. Érti, mi? — Hogyne érteném! És mit kíván még 1965-re, Tüke? — Gondnokot a városi teniszpályákra, fiatalosan lendületes csapatot a Pécsi Bányásznak, min dig tele pénzeszsákot a sporthatóságoknak, radarkészüléket a Magyar Testnevelési és Sportszövetség módszertani osztályának és piros bokaszalagot egynémely futb alls tártak. — Radarkészüléket, bokaszalagot? — Miért csodálkozik mester? — Tudja meg az MTS, hogy vidéki sport is van Magyarországon és a kétballábas focisták képesek legyenek megkülönböztetni az igazit a „sükettől”. Egyszóval nmindenkinek: BUÉK! „ >
