Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
— — * HL ™ SS Tovább a lenini úton Gondolatok Kádár János beszédeit és cikkeit tartalmazó új kötet olvasása közben DARÁZS ENDRE: If ÁDÁR ELVTARS beszédeinek és eík 4V keinek új gyűjteményes kötetének lapjairól elénk tárulnak az elmúlt évék eseményekben gazdag napjai, azok a küzdelmek, amelyek során népünk megoldotta a mező- gazdaság szocialista átszervezésének, a szocializmus alapjai lerakásának forradalmi feladatát. A kötet gondolatokban gazdag anyagából egy rövid cikk keretében nehéz még a legfontosabbakat is kiemelni. Ezért csupán arra szorítkozhatunk, hogy a beszédek éa cikkek néhány közös vonására utaljunk. AZ EGYIK KÉRDÉS, amelyre az olvasó sokoldalú választ kap a könyvből: miért volt képes a párt nagy horderejű feladatainak a megoldására? Mindenekelőtt azért, mert megtisztult a személyi kultusz és a dogmatizmus ballasztjaitól, újjáteremtődött és a marxizmus—leninizmus útmutatásai szellemében végezte munkáját Életereje annak az osztálynak az életerejéből fakad, amely a kommunizmus eszméinek természetes hordozója, a magyar munkásosztályéból. Kádár elvtárs beszédein vörös fonalként húzódik végig az a gondolat, hogy a párt nem önmagáért van, a pártot a történelmi szükségszerűség szülte, legalapvetőbb feladata és léének értelme pedig: a nép szolgálata. „A ezetés nem uralkodás, és az a munka, me- yet mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság, és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhivatott kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk”. Ezért mindig arra ösztönzi a kommunistákat, hogy a nép önzetlen harcosai legyenek, akik saját boldogságukat is, az egész nép boldogságáért való küzdelemben, a társadalmi haladásért vivott áldozatos harcban találják meg. Ezeket a beszédeket és cikkeket a párt és a tömegek közötti kapcsolat állandó erősíté- -ének szükségessége, a NÉP iránti határtalan tisztelet hatja át. Kádár elvtárs minden alkalmat felhasznál, hogy felhívja a kommunisták figyelmét arra: a szocializmus az egész népnek épül. „Akik pedig megértik, hogy rxüitikánk az egész népé, az egész népnek szól, azok azt is megér! ik, hogy ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyakorlatban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel”. Nem egy beszédében hangsúlyozza, hogy az országot mindig a nép építette, az elnyomatáséveiben is, még ha csak gond és szenvedés jutott is akkor neki osztályrészül. Ezért olyan gyakran visszatérő gondolata a beszédnek a kommunista eszméknek az az alapvető törvénye, amelyet úgy lehet röviden ösz- szefoglalni: hűség a néphez, bizalom a népben párttagok és pártonkívüliek testvéri szövetségé a közös célért folytatott harcban A párt politikájának ez az alapja. „Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk” — mondja, mert „minden eredményünk között talán a legjelentősebb... a párt és a dolgozó tömegek összeforrottsága ... a nép összes alkotó erőit felszabadító és mind- jobbam kibontakozó szocialista nemzeti osz- szefogás és egység”. És a kommunistáknak nem szabad arról sem megfeledkezmök — figyelmeztet —, hogy a nép bizalmát amelyet pártunk hosszú és évtizedes küzdelmek árán a dolgozó tömegek odaadó szolgálatával vívott ki, nap mint nap, újra tó kell érdemelni, meg kell szerezni és munkálkodni kéül annak erősítésén. Tp’REDMÉNYEINK másöt alapvető farrásaként Kádár elvtárs a proletár nemzetköziség eszméjéhez és gyakorlatához való hűségeit jelöli meg. Beszédeiből kiviláglik, hogy a nemzetköziséghez való hűség, a kommunista párt sikereinek elengedhetetlen feltétele. Számos helyen utal arra, hogy a magyar kommunista mozgalom csaknem fél évszázados harcát mindig áthatotta a nemzetköziség eszméje. A magyar kommunisták a hazát sohasem tekintették függetlennek a munkásosztály nagy nemzetközi küzdelmeitől. A párt annak tudatában végezte tevékenységét, hogy a nemzetközi és kommunista moz galom, a nemzetközi proletariátus forradalmi harcának sikerei a magyar dolgozó nép ügyét is szolgálják — a mi sikereink, a mi eredményeink pedig harcra lelkesítik más országok dolgozóit, a még elnyomatásban élő népeket. Ez a gondolat — a proletár internacionalizmus leglényegesebb vonása — különösen időszerű napjainkban. Ugyanis „egyetlen országban sem létezhet olyan győzedelmes kommunista forradalom amely a kommunista világi orrad a 1 om rovására, annak gyengítése árán erősödhet... A mi népünk érdeke egyetlen lényegbe vágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal”. Nemzetköziség és nemzeti érdek, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméje tehát egybefonódik a párt politikájában, mint ahogy egybefonódik pártunk vezetőinek minden tettében és fellépésében. pARTUNK ápolja a magyar kommu- nista mozgalom internacionalista hagyományait. Kádár elvtárs nem egy beszédében visszaidézi a múltat, utal arra. hogy a magyar kommunisták mindig helytálltak a nemzetközi forradalmi osztályharc különböző frontjain. Ott voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjénél, a spanyol nép szabadságharcáért folyó nemzetközi küzdelemben, a hitleri fasizmus ellen harcoló szovjet csapatokban és partizánok soraiban épp úgy, mint a francia, belga és más ellenállási mozgalmakban. A magyar kommunista mozgalom internacionalista hagyományai folytatódnák, Immár magasabb szinten, a magyar—szovjet barátságban, a többi szocialista országhoz és a nemzetközi kommunista mozgalom. ügyéhez való törhetetlen hűségben is. Kádár elvtárs következtés hirdetője annak a pártunk politikájában törvényszerű gyakorlatnak, hogy a kommunista pártok szolidaritása a világ első szocialista országaival ma is kifejezője a nemzetközi felelősségérzetnek, a nemzetköziségnafc, annak, hogy a kommunisták szívükön viselik a népük sorsát. 'T'OVABB a LENINI UTÓN. Tömör meg- határozása ez a céloknak, utaknak, eszközöknek, amelyekkel a párt az ország és népünk előtt álló feladatokat megoldotta, és amely egyben program is számára. Hitvallás és útmutatás ez a könyv, melynek minden sorát, minden lapját, a kommunista eszmeiség, a nép ügye iránti odaadás, a haladásért, az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősségtudat hat át. Ezeknek a beszédeknek nagy részét hallottuk, olvastuk a sajtóban, mégis így együtt, egy kötetben az újszerűség erejével hatnak. Gondolatot ébresztenek, tettekre mozgósítanak mindenkit, aki hazánk jelenén és jövőjén becsülettel akar munkálkodni. > VASS HENRIK Szil vesztei Rt ilyenkor nagyapámat Látom mindig magam előtt S nem a kehes öregséget, De a szépszál. magas erőt A két ér találkozásán Kispofaár borát kiitta. Bajszát kétfelé törülte És sohase nézett vissza. Nem mondta, hogy egy érv megtart Oda, de még nyolcvan táján Sem volt más, mint a pusztákon Volt valaha a fabálvány. Viharok esavarintottak. Végleg lökték volna földi- Verekedett rossz évekkel S mindig kikerült belőle. Nyolcvan táján b ügy várta A besündörgő újévet, Mint aki az idők apja. Mint ki sohasem ér véget. ROMAIN ROLLAND Az éppen felszabadult Párizs 20 évvel ezelőtt a francia szellemi élet nagy halottját temette. Romain Rohand tói búcsúztak mindazok, akik több mint félszázad om át olvasták és szerették regényeit, figyelték és követték eligazító szavát a század történelmi küzdelmeiben. Jelentősége, egyéniségének sugárzása két évtized után sem csökkent. Műve és életének példája kiállta az idők próbáját, ma is gyönyörködtet, útbaigazít, korunk nagy feladatainak megértéséhez segít. Ma is százezrek olvassák nagy regényeit: a Jean Christophe-ot, a Colos Breug- nen-t és az Elvarázsolt lélek című modem eposzt. Ezekben a művekben a világ irodalom- kedvelő közönsége a legjobb francia realista s lélekelemző hagyományok folytatójaként ismerte meg Romain Rollan- dot. Művészi erényeiken túl ezek a regények társadalmá- politikai eszméikikal is mindig hatottak. Jean Christophe története a nacionalizmus ellen, a nem igazi érdekeikért egymásnak ugrasztott népek barátságáért emelt szót. Ezt az állásfoglalását is jutalmazta a svéd Királyi Akadémia, amikor 1916-ban Nobel-díjjal tüntette ki. Elsőik között üdvözli 1917- ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Svájci emig rációjában konok következetességgel harcol az imperialista háború ellen. S amikor a 30-as évek, a fasiszta előretörés ismét felidézi a pusztító háború veszélyét, Romain Rolland egyik vezetője lesz a békéért vívott antifasiszta küzdelemnek. Elvarázsolt lélek című regényét is a szilárd antifasiszta, a szocialista humanista pátosza hatja át. Idáig jutott karával lépésit tartó fejlődésben az az író, aki polgári íróként is jelentős művekkel vívott tó rangot. Ezek közül különösen említésre mél tó drámaírói tevékenysége, ma is tanulságos és hatékony kezdeményezése a modern népszínház megteremtésére. Korának egyik legműveltebb írója voit, Beethoven, Michelangelo, majd Tolsztoj életrajza nagyon sok olvasónak segített helyes művészi és erkölcsi szemlélet kialakításában. Romain Rolland Magyarországon évtizedek óta igen népszerű. Nagyobb művei sorban megjelentek magyar fordításban. Tolmácsodéi közül mindenek előtt Benedek Mareeliel tartott fenn jó személyes kao- csolatot. Halálának 20. évfordulóján is éppen Benedek Marcell fogalmazta meg a magyar olvasók véleményét Romain Rollandról: mindéi; -za- va, minden sora az ember .na- gáraeszmélésének és felemelkedésének ügyét segítette. DERS1. TAMÁS Előadássorozat — aktuális kérdésekről A Doktor Sándor Művelő- j désii Ház a felszabadulás 20. | évfordulójával kapcsolatban aktuális kérdésekkel foglalkozó előadássorozatot indít. Az előadásra január 6-án este 7 órai kezdettel kerül sor „Miként látjuk a világot 20 évvel a félszabadulás után?” címmel. Előadó: dr. Hajdú Gyula egyetemi tanár. A következő előadásban, január 13-án — dr. Kontra György tanszékvezető tanár az emberi szervezet élettanával foglalkozik. Ennék a témának továbbfejlesztéseként január 27-én dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter Közegészségügyünk helyzete és feladataink címmel tart élű- adást. A mai világgazdaságról űr. Bognár József egyetemi tanár, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, A modern tudomány és a termelés című témáról pedig dr. Pál Lénárd akadémikus tart előadást. Március 10-én kerül sor dr. Csanádi György, közlekedési és posteügyi miniszter előadására, mely a korszerű közlekedéssel foglalkozik. Az Aktuális kérdések című sorozat utolsó előadását dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója tartja Pécs — Magyar- ország — a világ címmel. FEKETE ISTVÁN: C sendesen esteledett. A tőkék térdig sötétségben álltak már, de a karók hegye látszott még a nyugati ég világosságában. Gergely nyakán úgy lógott bánatos feje, mint egy veszni _ készülő inggomb, amire — látszólag — semmi oka nem volt. Pár nap múlva lehet szüreteim; a tőkék majd összerogynak a fürtök alatt, a présház rendben, a kukorica már otthon van és mégis... mégis... vállán mintha valami keserves vénasszony lovagolt volna, időnként megsarkantyúzva a sanyargató gondolatokat. Ballagott, dülöngélt, s_ az Hven értelmetlen dülöngélés- rck a •'»'"> hogy az egyén nekiniegy valakinek. — Na! — mondja a valaki — föl akarsz lökni? Elgondolkoztam. — Jóestét! — Jóestét! Aztán csak álltak. Szép csendes este volt, hát álltak, mintha a tücsköket hallgatták volna, akiknek csodálatos őszi muzsikáját érdemes meghallgatni. 1 Végül az öregebb megszólalt: — Nem gyüssz be? — Bemehetek ... És elindultak a füves csapáson a kis pince felé, amelynek fehér falán egy kis ablak hunyorgott. A kulcs nyikkanás nélkül tárta fel az ajtót, aztán fellobbant a lámpa s az öregebbik a tarisznyát az asztalra tette. — Nem ülsz le? — Leülhetek... A tarisznyából két pintes üveg nyújtogatta nyakát és Bakó János mérgesen állította talpra az üvegeket, mert a tarisznya dőlni kezdett. Gergő feje még mindig lógott, mint az érett napraforgó, ezért a házigazda keserűen mondta: — Úgy ülsz Itt, a fene egye meg, mintha én ütöttem volna pofon a te lányodat és nem te az enyémet. Hát — kár is lenne tagadni — ez megtörtént! Csúnya dolog s ezen nem változtat az sem, hogy János bácsi lánya ennek a bánatos Gergőnek a felesége volt, illetve ma is az, de ebben a pillanatban a szülői háznál tartózkodik és válni akar. A nevezetes pofon óta pedig az após és a vő most találkoznak először. — Iszol valamit? — Ihatok — mondta Gergő — mert sanyarú lelkiálla pota sehogy sem oldódott. Ittak, de nem koccintottak. — Aztán hogy vetemedtél arra, hogy megüsd az asz- szonyod? — A ménkű jobban tudja. Nekem jött, mint a sárkány. Azt mondom, nyolcra otthon leszek — hordóért mentem Bertók Jancsihoz — aztán csak kilencre értem haza, tudja milyen marasztalós ez a Jancsi... — Tudom. — Nahát. Tudja, söprűt fogott a Vera. Az após legyintett. — Ismerem a fajtáját... — Töltött újra és most már odaütötte poharát a vejééhez, — de ezért pofoncsapni?... ámbár talán el lehetne igazítani a dolgot, ha nagyon akarod... — Persze, hogy akarom, de — hogyan? Bakó János kiitta maradék borát és Gergőre nézett. — Úgy, hogy én itt most azonnal pofonváglak. Gergő elvörösödött, a hom- v'Mr> kí dagadt az ér. Aztán — Nem bánom! Ebben az időpontban anya és lánya Bakó Vera a sublóton rakosgattak és szóltak is egymáshoz, meg nem is, mert a pofont már ötvenszer meghányták vetették és Vera már szívesen visszament volna Ger gőhöz, de anyja nem engedte. — Gyüjjön ide a hires! De azt megemlegeti... Csak én- velem kezdjen ki. Vera hallgatott, egy szép kis régi pruszlik akadt a kezébe s azt nézegette. — Vedd fel! Vera belebújt a pruszlikba és — ezt meg kell vallani — a tükör ragyogó szépségben mutatta meg a pár hetes menyecskét. Az anya szeme büsz kén csillogott. — Most látna meg az a félnótás Gergő, de táncol az még bagóért.: t Gergő a szavakat nem hallotta, de Verát igenis látta, mert közben megérkeztek és 97 1 ’ ámbár ‘ápcolni nem táncolt. — Jóestét — lépett be Bakó János és szigorúan nézett. — Hát ti itt masks ráztok? Vagy lakodalomba készültök újra? Az öreg Bakóval, ha pincéből jött haza, nem volt tanácsos kikezdeni, ezért az asz- szonyok hallgattak, de a lakodalom említésére Vera szemét elfutotta a könny. — Hát hiszen, ha neked nem jó az a Gergő... — mondta apja — akkor meg mit szipákulsz? Visszamégy hozzá? — Vissza hát — lehelte Vera s tenyerébe hajtotta arcát, mire az öreg diadalmasan kivágta az ajtót: — Gyere be fiam! Ilyen esetekben a rész- 4 letekkel nem érdemes foglalkozni. A fiatalok egyedül maradtak, csak Bakó János lépett be később és megbökte a lánya vállát, mert háttal ült és Gergő ölében. — Csak még azt akarom mondani Vera. hogy a pofonra ne legyen gondod, mái megadtam. A
