Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Az irodalmi élet helyzete Pécsett Szederkényi Ervin főszerkesztő a Jelenkorról — Mint a Jelenkor főszerkesztője, miben látja a folyóirat feladatát, s mi az az alapkoncepció, amit érvényesíteni kíván a Jelenkor működésében? — A marxista—leninista esz meiségű szocialista szépirodalom és kritika művelése a Jelenkor főfeladaua is. S mivel ez nem eleve adóit, nagyfokú következetességgel a kibontakozását kell elősegítenünk. A Jelenkor, mint Pécsett megjelenő folyóirat, elsősorban Pécs és a Dunától szellemi erőit szerelné összefogni, az itt éld emberek életét .szeretné tükrözni, de nem kizárólag és nem provinciálisán. A tájegység talajáról országosan és egyetemesen szeretnénk gondolkodni. — Mit sikerült megvalósítani az elképzelésekből 1964- ben? — Ami Pécs és a Dunántúl szodemi erőinek összefogását illeti, bizonyos eredmények mutatkoztak, amelyek a szerzők arányának változásában is kifejeződnek. A januári szám 33 szerzője közül például 13 pécsi. A folyóiratban bizonyos mértékig csökkent az irodalom centrikussága, a Művészet rovat bővült és tervszerűbbé vált. Megkezdtük és folytatni fogjuk a dunántúli városok képzőművészetének bemutatását. A pécsi színházi é.ettel való fokozottabb fog.all;ozás jegyében sorozatot Indítottunk. A helyi munkatárs-bázis kiszé. lesítését szolgálja a Dunántúli Tudományos Intézettel való szorosabb kapcsolat, valamint a felsőoktatási intézményeink filozófia-oktatóival való megbeszélés, amelynek gyümölcsei hamarosan mutatkozni fognak. Bekapcsoltunk több fiatal, jó- ré’zben még kezdő kritikust is i folyóirat munkájába. — Milyen problémákat nem sikerült még megoldani, s véleménye szerint miért nem? — Nem tudtuk kialakítani a Tun intól szellemi erőinek aktív körét, úgy, ahogy azt szerettük volna. Ennek egyik o;a. hogy megelégedtünk a korábban kialakult kapcsolatokkal, s nem törekedtünk kellő határozottsággal azok megerősítésére s újabbak kialakítására. De nem tudtuk a kívánt szoros kapcsolatot megteremteni a helybeli más mű- v- -z»ti ágak képviselőivel sem. 1 mek objektív oka is van, € sorban a művészet' élet s ■ ,'nlsága. az, hogy például rém működik Pécsett művészklub. hogy a kapcsolatok »'"''■•iysera eléggé erősek Nem sikerült — nőm sikerű1’’“tett — a lap általános, c - nlönösen sliláris színvo- p- i nak emelése -era. Elsősor- b’’n azért nem. mert több írót, kritikust vontunk te a folyóirat munkájába, a i- most indulnak pályájukon. a kiknek csiszol ód ásó hoz tehát még idő kell. Mind- p"“lieft a lap szépirodalmi része jóval színvonalasabb volt. mint a kritikai rész. — Egyrészt abban látom ennek okát. hogy Pécsett nem műkő dik bölcsészkar, amely autómé tikusan kitermelne egy színvonalas kritikusi bázist. Másrészt a Tanárképző Főiskola állandó és rohamos fejlődéséből. túlfeszített feladataiból fakadóan a főiskolai oktatók fokozottabb bekapcsolódása is csak mostanában kezd lehetővé válni. — Milyen profilt kívánnak kialakítani a folyóiratnak 1965- ben? — Profilunkat általában oldott abbá szeretnénk tenni. A nem szépirodalmi rovatok szigorú tudományosságán enyhíteni szeretnénk, s elhajlam kis-é a publicisztika felé. Töb- b“' akarunk nyújtani az idén a művelődésbe most bekapcsolódóknak is. A felszabadu- lánmk 20. évfordulója alkal- n-Vról indított rovatunkban egész évben olyan Írásokat közlünk* amelyek sásadalBárdosi Németh János az irodalmi közéletről műnk fejlődésének folyamatát tükrözik, de ezt nem tekintjük valamiféle kampány- feladatnak, hanem abban bízunk, hogy ennek segítségével is sikerül meghonosítanunk Lapunkban ezeket a politikusabb, sokszor inkább a népművelés köréhez közeledő s nem szűkebb értelemben vett irodalmi kérdésekkel foglalkozó, a társadalom általánosabb problémáit feldolgozó írásokat. Ennek érdekében több gondot fordítunk például a szociológiai, szociográfiai jellegű írásokra, különösen a városi szociográfiákra, amely szinte teljesen hiányzott eddig a folyóiratból. — Miben látja ennek az évnek legfontosabb feladatát és annak megoldását? — Igen határozott lépést tenni az egész lap szocialista arculatának megerősítésében. Ez szorosan összefügg a „dunántúli” hagyomány kérdéseivel. A fokozottabb szocialista forradalmiság megvalósítását tekintjük főfeladatunknak, — úgy, hogy hagyományainkat tovább ápoljuk és fejlesszük, de egyszersmind felül is vizsgáljuk. Az adott hagyománykörből határozottabban kell kiemelnünk azokat, amelyek re egy szocialista irodalom építhető. A „dunántúliságnak” kritikái életünkben még meg lévő polgári mellékízét szeretnénk megszüntetni egyszer, azzal együtt, hogy a hagyományaink erősségét jelentő humanista jelleget megtartsuk. Ennek szolgálatába állítunk ez évben minden rovatot. — Kik azok az írók, akiket 1965-ben elsősorban maga köré kíván tömöríteni a Jelenkor? — A pécsi és dunántúli írók, elsősorban, továbbá olyanok, akik Pécsről el&zármaz- taik, s akikkel a kapcsolatok tartását mindig is szép feladatának telein tette a Jelenkor. Korábban Péccsel kapcsolatban lévő írókra is számítunk, mint például Gáli István, Tatay Sándor, Szántó Tibor, Csuka Zoltán vagy Angyal Endre. Természetesen nem zárkózunk el más vidékeken élő íróktól, kritikusoktól sem, különösen azoktól nem, akik célkitűzéseinket segítik valamilyen formában. — Tervezzük, hogy kritiíkaá tevékenységünk megerősítése ér dekében szorosabb kapcsolatot tartunk a szegedi kritikusokkal, llia Mihállyal, Kovács Sándor Ivánnal és másokkal. — Mekkora a Jelenkor olvasótábora és kikből tobor- zódik? — A tavalyi évi átlag 3Ö0G olvasó volt, ez általában jónak tekinthető. A példányszám egynegyede jut előfizetőkhöz, a többi országos terjesztéssel kel el. Aránylag igen sok volt a fővárosi olvasó, ami megnyugtatóan jelzi a lap színvonalát, de aggasztó azért, mert kévéséij ük a helyi olvasókat, a helyi érdeklődést. — Azonkívül, hogy az olvasók kezébe adják a folyóirat számait, milyen kapcsolatban állanak még az olvasókkal? Kielégítőnek tartja-e a jelenlegi helyzetet? — A Jelenkor íróinak megvan a kapcsolata a közönséggel, de a lap egészének a korábbi években gyakoribb vidéki látogatásai, közös fellépései a múlt évben, nagyrészt a szerkesztőségi változások miatt nem valósultak meg. — Gyér az olvasókkal való levelezési kapcsolat, s bár valamit javult, még mindig nem megfelelő az érdeklődés a viták, aknétok, író-olvasó találkozók iránt. így hát a jelenlegi helyzetet semmiesetre nem tartom kielégítőnek. A helyi olvasókkal való kapcsolatot tervszerűbbé, szervezettebbé kell tennünk. Tervbe vettük például olvasó-levelek közlését, a levelezési kapcsolatok megerősítése érdekében. Felvetődött a szerkesztőségben egy irodalmi színpad létrehozásának szüksé gessége is._ Tisztában vagyunk1 azzal is, hogy szorosabb kap- i csolatba kellene jutnunk a mű vész- és más értelmiségi rétegekkel. Mindez azonban az évék óta vajúdó helyiségproblémával is összefügg, s amíg ez megfelelően meg nem oldódik, terveink megvalósításához nem foghatunk hozzá. — Véleménye szerint milyen helyet foglal el a Jelenkor a magyar irodalmi közéletben? — A jelenlegi helyzetben átmeneti bizonytalanságot érzek a Jelenkor irodalmi közéletá megítélésében. A folyóirat az elmúlt évek során bizonyos országos tekintélyt s<er zett magának. A havi megjelenés óta a szerkesztés általános színvonalának emelkedése, a folyóirat változatossága, tematikája, érdeklődési köre, több kiváló munkatarának írásai mind ezt szolgálják. — Ugyanakkor az ismert, problémák, a folyóirat körül zajló vitáik bizonyos negatív árnyalatot is kapcsoltak a Jelenkor megítéléséhez. Pillanatnyilag tehát fennáll egy kis bizonytalanság, főként pedig a várakozás: milyen irányban vál tozik a folyóirat arculata. Eddig még nem volt erünk, hogy kibontakoztassuk azokat a jellemvonásokat, amelyekből vé- gülis egy hasonlóan magas színvonalú, egyértelműen szocialista igényű és eszmei tartalmú irodalmi folyóirat képe alakulhat majd ki. Az előzőekben vázolt problémák miatt ennek elérése rendkívül nehéz, de bízunk abban, hogy célkitűzéseink következetes megvalósításával hamarosan sikerül kivívná az országos tekintélyt. — Hogyan látta a régi pécsi irodalmi közéletet, mim annak tevékeny résztvevője? — A 40-es évek elején kerültem Szombathelyről Pécsre. A pécsi Janus Pannonius Társaság akkor már országos vonatkozásban is jelentőt, mun kát végzett. A Sorsún,« című folyóirat, a társaság könyvkiadása, az élénk mozgású „irodalmi közélet” mind csábító ok volt az ide költözésre. Pedig Szombathelyen is számottevő irodalmi élet volt. A 30- as évek elején vettük át az ottani Falud! Ferenc irodalmi társaság vezetését és 1936—Síben írott Kő címen irodalmi és művészeti folyóiratot adtunk ki, Az irodalmi társaságoknak gyakori felolvasásai az író-olvasó találkozók ma ismert szervét töltötték be, de tágabb szinten, hiszen azok az irodalmi felolvasások gazdag műsor keretében történtek. Az írók így ismerték meg közönségüket, az olvasók pedig őket, és ez a kapcsolat különösen hasznos volt azért, mert a közönség az igazi irodalommal ismerkedhetett meg, akkor, amikor a könyvtárakban a bestseller-irodalom hazai és külföldi dömping áruja forgott közkézen. A pécsi Janus Pannonius Társaság ilyen pódium volt az igazi irodalom számára. Tevékenységükben már kezdetben szerepelt a könyvkiadás, és a társaság megszűnéséig 26 kiadvány jelent meg, amelynek fele szépirodalmi mű volt. 1941-ben Lovász Pál, a társaság agilis főtitkára az egész Dunántúlra kiterjesztette a társaság működését és ezzel Pécs az egyik legjelentősebb vidéki kultürközpont lett. A társaság -40 új taggal bővült, olyanokkal, mint Ko- dölányi János, Illyés Gyula, Németh László _ Tatay Sándor stb. S ez volt egyben magja az 1941-ben megindított Sorsunk című nagysikerű folyóiratnak is. A 40-es évek vé- vén aztán megszűntek az irodalmi társaságok- A Magyar Írók Szövetsége nem vette át elődeinek ezt a szerepét, inkább érdekvédelmi szervezet lett, mint irodalmi közvetítő fórum a közönség számára. — Mit tart a«mai irodalmi élet főbb problémáinak? — Elsősorban, mint említettem, annak a törekvésnek a csökkenését, hogy az irodalmat megfelelő fórumokon minél sikeresebben közvetítsük az olvasók számára. Az egyes írócsoportokban tartott előadá sok ma nem teremtenek olyan állandó közönséget, amelyet mi láttunk az irodalmi társaságok rendezvényein. Gyakori a panasz, hogy sokszor kevés hallgató előtt- beszél az író, és még az ünnepi könyvhetek alkalmával is sokszor bántó a részvétlenség. Pedig a Versbarátok Köre, az irodalmi szín padok előadásai a hallgatók komoly érdeklődését bizonyítják. Az ok tehát a szervezet másfajta szerepében van, s ezért gondolkodnunk lehetne a régi típusú, de — a megváltozott viszonyoknak megfelelően — a mai feladatokra alkalmas irodalmi társaságok felélesztéséről. Ezt a gondolatot vetette fel egyébként nemrégiben Juhász Géza, az Élet és Irodalom hasábjain megjelent cikkében is. A cikk nyomán élénk vita támadt. E. Fehér Pál hozzászólásában Helyesen észlelte: a meglévő írócsoportok mellett is szükség van az irodalmi társasagokra, mert ezek a társas - gok (írók és értelmiség!:« összefogása) nem konkurensei az írók szervezetének ;.a- nem egészséges kiegészítő . — Ezek az irodalmi társas-' vök valóban „egy város szellemi életének gócai” voltak és e- hetnének. — Milyennek látja a pécsi irodalmi élet többi összetevőjét és a lehetőségek'*"’ — Pécsett, dacára a g- utóbbi évek pesti felszívó vitásának ma is számos tu lőni) író, művész él és dolgozik. \ Jelenkor című folyóirat, az állami könyvkiadás rendezeti söge eléggé biztosítja a megjelenés lehetőségét Az >ró- csoport itt számlál legtöbb szó vetségi tagot. Az említett rendező szerveken kívül a TIT. a Városi Művelődési Ház jól szolgálják az irodalom ügyét. Tehát az „irodalmi köztiét” nálunk sok forrásból táplálkozik. S mégsem tartanám* éppen az elmondottak alapión feleslegesnek az irodalmi társaságok felélesztését. Pécsett is állandó összefogó erő lehetne író és közönség között. Nem szólva arról a kisugárzó erőről, amelyet, éppen az itt élő írók tevékenységéből adódóan, szélesebb körben gyakorolhatna példájával Baranyában és nagyobb területen is. Ez a törekvés egy korszerűbb szellemi élet programjának megkezdése is lehetne. Arató Károly: fokozni lehetne a műhely-j el leget — Mit tart jónak a pécsi irodalmi életben? — Azt hiszem keveset törődtek és törődnek másutt annyira a fiatal írók nevelésével, mint itt. Pécsnek gazdag irodalmi hagyományai GERENCSÉR GABOR MŰTEREM {LINOLEU MMETSZET) vannak, a jelenlegi irodalmi folyóirat is ezeket a hagyományokat akarja tovább folytatni. A Sorsunk, a Dunántúl és most a Jelenkor körül is felnőtt egy olyan nemzedék, amely képes volt beleszólni az ország irodalmi életébe. A pécsi irodalmi élet tehát nem földrajzi határokat jelent számomra, hanem a Jelenkor körül tömörülő írók alkotói tevékenységét... — Hogyan képzelne el egy ideális művészeti közéletet? — Szerintem a műhely-jelleget fokozni lehetne és a kollcgalitáson túlmenőé* a barátság szálait is szorosabbra lehetne fűzni. A Jelenkor szerkesztősége mellett iroda! mi műhetly is alakulhatna. Ennek megvalósulása bizalom, megértés és szervezés kérdése Ha ezt meg lehet teremteni, meg kell teremteni a íársművésze- tek félé irányuló kitekintést is: a színészekkel, a pécso balettal, festőkkel, zenészekkel együtt, velük karöltve, lehetne magasszíinvonalú, szocialista kulitúréLetet teremteni. Ha ez megindulna, beidegződ- ne, azt hiszem magától fejlődne, lendülne tovább, olyan forma lendülettel, mint egy alkalmas lejtőn meglódított szekér. Később már arról is lehetne beszélni, hogyan oldjuk meg az idelátogató külföldi írók cseréjét az itteniekkel ... A Jelenkor—Magvető Könyvkiadó munkássága, eredményei is gazdagodnának ettől a jóindulatú Irodalmi pezsgéstől. Nem hiszem, hogy aot írók így ne törekednének egy ilyen, természetesen minőségi szelektálás* « feltételező irodalmi életben, oáy művek megalkotására, amelyek állják a korral való szembenézést, és amelyek a lehető legmagasabb minőségi mércét is elbírják. De ez nemcsak írói jóindulattól, hanem segítő intézkedésektől is függ. A A
