Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Fodor Józsefi rßertek kudái «aarwvetten mss* ét m ffjátot 8 js átmenet j dgMl ail iMiCTTOCo És ringatott, mint anya, k* fián Győgy-kés éle Tág Sebet: Nem úgy tóJ majd antán. Késen-tűlf lágy bódulatok, Zsibbasxtva, ébresztve sebem, Enyhitgetők ti, irgalmasok, Mint kin nem esett semmi sent. Csak tompán érzem, drága Jók, Hogy újra csendesebb szívem. Oh orv, cinkos, lágy szembekótés. Villám-, — nem-érzett — élő kés, Zsong ássátok a készülőt, Még új s új átmenet előtt. Ob futás: s mint ki ott áll egy helyes, Gyógy-kény, seb-él, mint simító selyem: Ez is, az is hogy szalad, 8 and marad , Vélem: Fogyó lét, min orv pere arat. S bolond nagy életszerelem Bella István $ JKaradji. oeient Döfted m eső Maradj velem még reggeügS Akad talán számodra ágy« szék is, rárakni a ruhád. Mellém Is fekhetői. Fekhelyen* mert Itt vagy, puhábbra vetem. Csönddel bélelem. Boldogabb holdakat gyújtok, mint a nap. Gs balgátok, mert jól esik, hallgatni szívveréseid, mint esitul-némul el a bare, tanig hajaddal betakarsz. S már nem is kéne mondani, esak hallani és hallani. Dobol az eső. Hogy dobog! Benned zuhog. Bennem zuhog. Az irodalmi élet helyzete Pécsett Munkntúiesink felkeresték a pécsi irodalmi élet vezetőit, Szederkényi Ervint a Jelenkor főszerkesztőjét, és Pákolitz Istvánt a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportjának titkárát, a mimikájukról, gondjaikról érdeklődtek. Párhuzamosan az ideális közélel tormáiról és lehetőségeiről beszélgettek Bárdost Németh Jánossal, a pécsi irodalmi élet nesztorával és Arató Károllyal, a tehetséges fiatal írónemzedék képviselőjével is. Pákolitz István az írószövetség munkájáról Rónay György: 'ßizö mi mő n dű m Nézd ott azt a szegény Ids hajlított-fűrész-hátú öregasszonyt, ahogy kezében agyonfoltozott szatyrával tipeg a piac felé: ki gondolná, hogy kilcncszázkilcnebeji a kerület majálisán ő volt a szépségkirálynő — s azt a dohogó bácsikát ott. látod, ahogy botjával a járdát döfködi, alsó ajka folyton remeg, s a vedlett szőnmekabát alatt színehagyott mellénye csupa pecsét, mert leeszi már magát: ki hinné. hogy tárcájában egy fényképet őriz. egy atlétát bajusszal és trikóban, öt perccel azután, hogy második díjat nyert tizenkettő tavaszán » százméteres síkfutásban — és azt a fát Is, látod azt a fát csupasz ágain pár gyűrött levéllel, ahogy gallyairól, mint a vének szeméből, szivárognak a könnyek? Bizony mondom neked, szerfölött szomorít látvány, ahogy az élet lombjai leperegnek. — Mi tts írószövetség feladata Pécsett? — A Dél-dunántúlom élő írók számontartása, publikáláshoz, kiadási lehetőséghez juttatása, irodalmi estek, író-olvasó találkozók szervezése, tehetségek felkutatása, az irodalmi közvélemény alakítása. — Milyen jelentős eredményei vannak az 1964-es év munkájának? — Az 1964-es évnek különösen a második felében megszaporodtak a viták, s ez nemcsak mennyiségileg jelent előrehaladást a korábbi időszakhoz képest, hanem tartalmilag is. Előrehaladás, mert a régóta szorgalmazott belső munkáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy újabb tehetséges pécsi fiatalok jelentkeztek írásaikkal, és bekapcsolódtak a munkába. Az előadások és viták közül ki kell emelnem Horváth Zsigmond értékelését a Jelenkor 1964-es szépprózájáról, Kiss Ferencet a Jelenkor elmúlt évi lírai terméséről, valamint Arató Károly előadását az osztrák és nyugatnémet líra intellektua- lizmusáról, továbbá Franyó Zoltánét, aki a műfordítás gyakorlatáról, problémáiról tartott, előadást. — Az elmúlt évben elég sok irodalmi estapasztalhatö ... Lehet-e Pécsett irodalmi közéletről beszélni? — Igen, van atomizálódás* mert kevés az alkotásra fordítható idő. és aki komolyan veszi a hivatását, az a kevés időt igyekszik jól kihasználni. Tapasztalható persze bizonyos fokú őszin tétlenség is* a megrekedt írók részéről a vitáktól való idegenkedés.., Még mindig nem kísérjük elég figyelemmel a megjelenő műveket, van tehát közömbösség is. Az irodalmi és művészeti közélet kialakításét, az alkotó- műhelyek problémáját, a kísérletek társművészetek közötti megvitatását jól segíthetnénk egy művészklubbal.» — A Pécsett élő írók előnyös, vagy hátrányos helyzetben vannak az ország más tájain, vagy Budapesten élő írókkal szemben? — Azt hiszem itt elsősor-' ban a tehetségről kell beszélni, mert az érvényesülés alapja ez. Budapesten, Debrecenben és Pécsett is. Elvész-e ma az igazi tehetség? Szó sincs róla. legfeljebb Budapesten nagyobb lehetősége nyílik a kibontakozásra. — Hogyan áll a Jelenkor—« Magvető Könyvkiadó munkája? — A könyvkiadás eddigi eredménye meglehetősen sovány. Két esztendő alatt mindössze egyetlen verseskötet jelent meg, a Berták—Maltayr— Galambost közös kötet. As 1965-06 évben ebben a sorozatban jelenik meg Kende Sándor regénye és Bárdos« Németh János válogatott verseinek a kötete. Pál József verseskötete, őrei Ferenc Tv- játékai. Dévényi Iván Babits- emlékkönyve előkészületben van. kiadásukról még nem történt döntés. A Bertók— Makay—Galambos! kötet, vitáján ismét felmerült az a probléma, hogy a Pécsett élő írók közül néhányan a Szép- irodalmi, vagy a Magvető kiadóhoz adják be kéziratukat, ahelyett, hogy a Jelenkor— Magvető sorozat színvonalát emelnék. Véleményem szerint ezt aligha lehet számiunkért) i, mindenki oda adja a kéziratát, ahová akarja. Decemberben Bertha Bulcsu és Arató Károly jelentette meg növeliát>- illetve verseskötetét a Magvetőnél. korábban pedig Lázár Ervin „A kisfiú meg az oroszlánok” című kötete a Móra Ferenc Kiadónál jelent meg. — Milyen munkatervvel kezdi az Írószövetség az 1965-ös évet? — Folytatjuk a kézi rates művek vitáját, vita és szerzői esteket szervezünk a megjelent Arató Károly és Bertha Bulcsu kötet, valamint a megjelenő Csorba Győző, Páko- litz István, Kende Sándor, Pál József, és Bárdost Németh János kötet kapcsán. Programunkban szerepel Nemes- kürthy István filmről, örsi Ferenc Tv-dramaturgiáról, Csanádi Imre gyermekversről, Csorba Győző líráról, Ottó Ferenc, vagy Bárdos Lajos a vers és zene kapcsolatáról szóló vitaindító előadása, kül- és belpolitikai tájékoztatók tartása, a TV irodalmi műsorainak megvitatása. Irodalmi esteket szeretnénk rendezni Kecskeméten, Tapolcán, Szekszárdim és Kaposváron, valamint az Ünnepi Könyvhét alkalmával meghívások szerint a megyében és Pécsett is. Egész munkánkkal támogatni kívánjuk a Jelenkor című irodalmi folyóiratot. r Égni és gyújtani Földes Mihály József Attiia-díjas író 60 éves I \ i A tet tartottunk a megyében, de szerepeltünk. Tolna, Somogy, Fejér és Vas megyében is. — 1964-ben mi okozta a legnagyobb problémát? — Kézirattal bőségesen el vagyunk látva, de a valóban használható kézárait nagyon kevés. Az induló fiatalok közül a közölhető, vagy belátható időn belül közölhető szerzők száma tíz-tizenöt, költők, prózaírók vegyesen. A többiekről, akikkel eddig levelezésben voltunk, fiatalokkal, középkorúakkal és öregebbekkel vegyesen, kénytelenek vagyunk lemondani, mert továbblépésükben, fej- lődésüben nem lehet bízni; legtöbbjük híjával van a mégiscsak alapvető tehetségnek. Szinte mindegyiküknél kimutatható, korra és nemre való tekintet nélkül. hogy közlést akarnak elérni fáradtság, munka nélkül. Irodalmi műveltségük, tájékozottságuk, olvasottságuk hallatlanul szegényes, nemegyszer elképesztő. Lényegében ugyanez vonatkozik azokra a kéziratokra is, melyeket szerzőik könyv alakban szeretnének közreadni. A munkák legtöbbje még dilettánsnak sem nevezhető próbálkozás. Sokszor az időnként közölt szerzők esetében is az a baj, hogy műveik alacsony színvonalúak, s így a könyvkiadás szempontjából nem jöhetnek számításba. A másodlagosság, a különféle hatások, nemegyszer a provinciális nosztalgia, a mondandó hiánya, vagy elégtelensége a legjellemzőbb tünet. Sokszor nem is tünet, sajnos állapot. Ebből eredően, az egyébként jól alakuló szakmai vitákon sok esetben felülkerekedik még a személyes sérelmek hangja, s a vélt sérelmek eredményeképpen a vita panaszkodásba fullad. — A korábbi években, amikor a Sorsunk és a Dunántúl című folyóiratok megjelentek, s Pécs fokozatosan a Dunántúl irodalmi központja lett, költöztek ide írók, főleg fiatalok„. Jelenleg nincs ilyen kétoldalú törekvés? — Az író részéről ez elég nagy vállalkozás lenne, hiszen azonnal jelentkezne a lakásprobléma. és az elhelyezkedés problémája is. A megyék egyébként szinte mindenütt saját irodalmi központot igyekeznek teremteni... — Pécsett elég sok író él, da bizonyos atomizálódsz Korunk tudománya Uj sorozatot indít az Akadémiai Kiadó Milehetett a dolgozó kisemberek gyermeke a nehezen megszerzett középiskolai érettségivel a húszas években, amikor a diplomások ezrei is hiába kilincseltek munka után? Mint annyian mások, legfeljebb alkalmi munkából tengethette éveit, s ha netán valami köze volt a munkásmozgalomhoz, ebből a lehetőségből is kirekesztették. Az ifjú Földes Mihály is ilyen sorara jutott. Alig tizenkilenc évesen elkötelezte magát a harcra övéiért, a kisemmizett kisemberekért: csat lakozott a forradalmárok csapatához. „Mi valamennyien — fogalmazta meg jóval később akkori elhatározását — egyszem homoknak éreztük magunkat a növekvő hegyben. De ki tudná megmondani, melyik egyszem homok felesleges ahhoz, hogy a hegy. létrejöjjön?” Harcra, küzdelemre vállalkozott. „Akkor él az ember, ha verekszik az életért” — vallotta. S ebben a hitvallásban mindenkor a jövő várományosainak életét tartotta szem előtt, amiként egyik hőse mondja: „Forró- ság öntött el, mihelyt a gyárak és a földek seregére gondoltaim. Az izzadóknaik, a keményöklűeknek, akik tovább viszik az életet.” Ha munkásságának, a koráin kibontakozó írói, újságíród tevékenységének és rétori működésének fő motívumát keressük, szembeötlően elénk tárul ez a harc és e küzdelemhez való hűség. A húszas—harmincas évek tőkés társadalmát leleplező hosszabb írásait mégcsak illegálisan terjeszthette a gyárak kapuin kiözönlő munkások közt, röviddel később (1936-ban) azonban mint a Népszava rovatvezetője az újság hasábjain szólhatott hozzájuk: közéleti kérdésekről, társadalmi, közgazdasági problémákról. Számtalan rövi- debb cikke mellett, — ebben az időszakban — mintegy két kötetre való osztályharcos elbeszélést, novellát publikált és: csaknem harminc egyfelvo- násos színdarabot írt a legális és illegális munkás színjátszó csoportok számára. Hány és hány csüglgedőt gyújtott lángra tüzes szónoklataival és írásaival, példát mutatva, miként akart és tudott a köz érdekeiért égni és gyújtani. A sok-sok csapás ellenére, amely a mozgalmat és saját életét érte, rendíthetetlenül bízott és ért a hitet plántálta másokba is. „Olyan az emberi természet, hogy minden bajban a vigasztalót keresi” — és máshol: „ ... látszólag még nem ért meg engem, de a szavak megmaradnak benne és meglődd, egyszer, váratlanul szárba- szökkermek.” A felszabadulást követően különféle felelős posztokon (Budapesti Pártbizottság. írószövetség) és országgyűlési képviselőként ugyancsak a vállalt célokért küzdött. Most mór azért, hogy a szavak mihamarább szárbaszökken jenek, tettekké váljanak, A legnemesebb értelemben mozgósított. Hivatali elfoglaltsága, majd később szerkesztői megbízatása mellett, az irodalommá « újsúgfeámak úgyszólván minden műfajában tevékenykedett. Irt színműveket: Mélyszántás, amelyet 1950-ben József Attila-díjjal tüntettek ki; Hajnal Pákoz- don; Honvágy; Örök szerelem stb. regényeket, többek közt: Felszállt a köd, 1959: Hazatérés, 1962; Viharos tavasz, 1963 és több ezerre tehető kisebb-nagyobb cikkeinek, humoreszkjeinek, tárcáinak. novelláinak, publicisztikáinak száma, amelyeket a fővárosi és vidéki napilapok, irodalmi és művészeti lapok közöltek. Irodalmi munkásságát 1954-ben másodszor jutalmazták József Attila-díj- jal. Az élet izgalmas valósága iránti fáradhatatlan érdeklődés süt át az írásain, ábrázolva és egyben formálva is azt, ami népünkben végbemegy. Mindig időszerűt adni törekedett olymódon, hogy a mához szóljon, de a holnapot is idézze. És ha a múltba nyúl vissza, akkor is a jelennek szóló tanulságképpen teszi. Szóban és írásban a közösségi emberért munkálkodott és munkálkodik „korunk dúvadja, a magányos ember” ellen, aki „nem velünk él, csak közöttünk. Nem tudja odaadni szívét a világnak s körülfalazza maigát az önzésével ... Egyénisége csak annak van. áld cselekszik és vállalja a néptömegek törekvésért” Földes Mahály teljes szivét és energiáját a közösségnek szentelte. Szüntelenül aszerint cselekszik, ahogy a Viharos tavasz c. regényének népszerűvé vált hőse, Béres János vallja: „fin csak addig akarok élni, amíg harcolhatok.. .** Hatvanadik születésnapja alkalmából kívánjuk: miként addig, folytassa a harcot, erőben és egészségben. (— t t -) Ezekben a napokban került a könyvesboltokba Szabó Imre: Társadalom és jog c. munkája. A kb. 150 oldalas könyvecske népszerű formában foglalkozik az állampolgároknak a joghoz való viszonyával, vagyis a jogtól való idegenkedés okaival, a jogszabályok ismerésének kötelezettségével, a szocialista jogfejlődés ellentmondásaival, az állampolgári magatartás követelményeivel, a kényszer és az önkéntesség szerepével, a jog és az erkölcs kapcsolatával. A Társadalom és jog első kötete az Akadémiai Kiadó Korunk tudománya c. új feraeretterjeeztő sorozatú» nak, amely a tudomány egy- egy területének mai állását és várható fejlődésének irányát kívánja bemutatni a nagyközönségnek. A sorozat meg fog ingatni bizonyos még elég közkeletű, de elavult nézeteket. s rámutat azokra az igényekre, amelyeket a tudomány rohamos fejlődése támaszt a tudós jkkal és a különböző szakterületek dolgozóival szemben. A soron következő kötetek közt wm- repei Sós József Táplálkozás, egészség, betegség. Erdey- Gtúk Tibor: A világ anyagi
