Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

január I napló 5 Mindössze egy-két lámpán múlik Köztudomású, hogy a Kor­vin Ottó utcában évek óta nincs közvilágítás, ami rend­kívül megnehezíti az ittlakók életét. A szeptember 6-án átadott kultúrházban heti négy-öt mozielőadás van, és itt működik a Városi Könyv­tár felnőtt és gyermekfiók­könyvtára is. A téli hónapok­ban korán sötétedik, s a leg­több ember az esti órákban jár a könyvtárba, nem be­szélve a mozielőadásokról és a különféle rendezvényekről. Siralmas állapot, amikor az iskolás gyermekek nem egy­szer vérző orral jönnek köny­vet cserélni, mert leestek a lépcsőn. A kultúrházhoz ugyanis 16 lépcsőn kell le­menni ahhoz, hogy a bejára­tot megközelíthessék, — és mindezt vaksötétben! Ha leg­alább utcai világítás volna, elviselhetőbb volna a lépcső­kön való közlekedés is. De így félve gondolunk azokra a téli napokra, amikor a sötétség­hez még a síkos utak és sí­kos lépcsők járulnak Nagyon szomorú helyzet ez, mert egy ilyen szép kultúr- otthont, mint a miénk, emiatt elkerülnek az emberek. Mind össze egy-két lámpán múlna — ha már a tervezők nem gondoltak arra, hogy azon a 16 lépcsőn fel és le is kell menni — legalább az ille­tékes szervek gondoljanak rá utólag és helyezzenek el egy­két lámpát, mielőtt valami komolyabb baleset történne. Ezt kéri a meszesi Csoko­nai könyvtár 640 olvasója és a sok művelődni vágyó lakó­társ nevében Tóth Istvánná könyvtáros Fortuna kegyelt fel Feüíjítotfák a viüanyiiá'özato! Ezűton szeretnék Pécs me­gyei jogú város Tanácsának és a DÉDÁSZ dolgozóinak köszönetét mondani azért, hogy Pécs III. kér. Bolygó utca villanyhálózatának fel­újítását határidőre befejezték és aminek keretén belül az utca közvilágítást is kapott. A Bolygó utcai lakók nevében Bodó Pál DIVATBEMUTATÓ A szentlőrinci mezőgazda­sági technikum kollégiumá­ban divatbemutatót rendez­tünk. Ezt nem tehettük vol­na meg, ha Hunyadi János, Köszönet a postásoknak Községünkben a sajtóter­jesztés területén komoly mun­kát végeznek a postahivatal dolgozói. Az utóbbi félévben mintegy 30 százalékkal emel­kedett a Dunántúli Napló elő­fizetőinek száma. A Dunán­túli Napló előfizetői nevében köszönetünket fejezzük ki a postahivatal dolgozóinak, akik karácsony első napján két­szer kézbesítettek hírlapot, hogy minden előfizetőnek asz­talán legyen a Dunántúli Napló 16 oldalas ünnepi szá­ma is. A Dunántúli Napló előfizetői Almamellékről a helybeli földművesszövet­kezet dolgozója nem ad köl­csön mintegy 10 000 forint értékű ruhát. Így a divatbe­mutatón jól éreztük magun­kat. A többi iskolának is ja­vasoljuk, hogy ilyen módon ismerjék meg az ízléses és az ízléstelen öltözködés közötti különbséget. Farkas Erzsébet technikumi tanuló MŰSOR-SZÍNHÁZ-MOZI A MAGYAK RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. január 6-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok. — össze­állít ás. Szerb dalok és táncok. 18.00: Nemet nyelvű műsor: ifjúsági műsor. — összeállítás. Tánczenei koktél. 18.:*0: Magyar nyelvű műsor: ■3 porthíradó. 18.45: Negyedóra háromnegyed Ütemben. 1». 0: Dél-dunántúli híradó. 19.15: 20 éve történt .......... 19 .20: Népszerű operett- és film­dalok. 19.45: És megindult a vasúti köz­lekedés . . . —■ Riport. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: HI. Richard (este 7 órakor). 15 százalékos szel­vények és szelvénybérletek érvé­nyesek. MOZI: Rövidítések: szv. =» szélesvásznú, szí. = színes. Park: Nyugtalan nyár (4, 6, 8). Petőfi: Füst (szv., 4, 6, 8). Csak 18 éven felüieknek! Kossuth: Talpalatnyi föld (4, 6. 8). Híradó Mozi (a Petőfi filmszín­házban): Magyar híradó, Barát­ság sarka, Pantomim művészet, Éj. Torkos mackó, Érkezéstől in­dulásig. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Bírósági ügy (4, 6). Me- csekalja: Katonazene (szv., szi., 7). Meszes: Itt lakik a szerelem (• zi.. 6). Sellye: Rigoletto (7). Har- l; .ny: Sándor Mátyás (szv.. szi., 7). Bor emend: Magánélet (szv., 8). Boly: Hazudós Billy (szv., 7). Má- goc*s: Karambol (szv., 7). Pccsvá- rad: Éva és Vera (fél 8). e — Dr. Hajdú Gyula egyet, tanár előad visa ma este 7 órakor lesz Vic-os Doktor Sándor Műve­lődési Házában (Déryné u. 18.) Hogyan látjuk a világot 20 évvel a felszabadulás után? címmel. — Minden érdeklődőt szívesen lá­tunk. íx) aszfaltozták az utcánkat A Dunántúli Napló pár hó­nappal ezelőtt közölte kéré­sünket, hogy utcánkat, a Böck János utcát és járdát aszfaltburkolattal lássák el. Most, hogy ez megtörtént, kö­szönjük. Dalos János és 56 aláírás Szerencsés évük volt tavaly a baranyai to túzoknak és lot­tózóknak: csupán a nagy nye­reményekre 8 millió 824 ezer forintot fizetett ki az Orszá­gos Takarékpénztár Pécsi Fiókja. A szerencsés lotózók nak egymillió 71 ezer forint, a 109 négytalálatos lottózónak pedig összesen 7 millió 752 ezer forint jutott. Először vidéken, Kémesen, Szaporcán és Tésenían önii tak a lottózók. A 25. játék­héten hárman 472 ezer 833 forintot nyertek. — Ültem a rádió mellett és írtam a számokat. Nagyon le­hetetlennek lalallam ölcei, meg kettest se reméltem. Nem is néztem meg a szel­vényeket, inkább lefeküdtem egy kicsit pihenni — így em­lékezik a nagy napra, június 19-re Kelemen Tiborné, az egyik nyertes felesége. — Délután aztán jön egyik tár- j sunk, hogy négyesünk van. ! Nem is akartuk elhinni! És | még volt 5 hármasunk és sok kettesünk. Illés Nándor Szaporcáiról, Báró József Tésenfáról és Ke­lemenék Kémesről nagy osz- szeget kaptak. Kelten hazat építenek, Kelemenék pedig a rájuk eső részt betették a ta­karékba. — Hatvannyolc szelvénnyel játszottunk január elsejétől. Azóta új csoportot is alakí­tottunk, ott 64 szelvényt tol­tunk ki variálva. Hátha ott is szerencsénk lesz! A Mohácsi Épitó Ktsz-be a | 45. heten kopogtatott a sze­rencse. A 4 tagú kis társaság boldogan vette át az ugyan nem sók, de mégis oly jo ütemben érkező 118 ezer fo­rintot. Ugyanezen a héten a Bőr­ipari Vállalat pécsi gyárának három tagú kollektíváját is kitüntette kegyeivel Fortuna istenasszony. — Négy éve múlt, hogy ál­landó számokkal lottózott a brigád. A brigádvezetőnek a totón volt már ugyan 70 ezer forintos nyereménye, a lottó­zókat hanyagolta a szerencse. November eleje aztán nekünk is kedvezett. A négyes mellé még négy kettesünkért és egy hármasunkért kaptunk kész­pénzt. És ez nagyon jól jött karácsony előtt — mondja I-eipám István. Ketten bútort vásároltak vagy vásárolnak a oénzből, a harmadik takarékba tette a felesleges összeget. A szerencse istennője x tárgynyeremény-sorsolásokon sem volt hűtlen a baranyaiak­hoz. A 43. játékhéten vásárod szelvényével egy bükkösül asszony kétszemélyes, 12 na­pos kairói utat nyert. Korai a hivatkozva azonban fiának es menyének: Pauler Ernőnek es j feleségének ajándékozta a j több mint 20 ezer forint ér­tékű szelvényt, illetve nyere- I ményt. — Még sohasem voltam kül- ; földön és még sohasem ültem repülőgépen. Nagyon boldog vagyok és nagyon izgulok — mondja Pauler Emőné, a bük- kösdi Rákóczi Tsz főkönyve­lő-helyettese. A férj a pécsi fűtőházban dolgozik, még ő sem ült re­pülőn, ezért is várja oly na­gyon március 12-ét, az utazás napját. És a kis Marika? Csak arról a papucsról beszól, amit anyuka hoz majd neki olyan messziről. Bödő Sarolta Fejtik a borokat A Mecseki Állami Pincegazdaság központi pincéjében meg­kezdték az idei borok kezelését. Mintegy 10 000 hektoliter v. i új bort borszeparátorral tisztítják meg a benne lévő apró lebegő seprőtől. A borszeparátor teljesítménye 30—50 hekto­liter óránként. Az Ön földije... EGYSZER Máriakéménden játszani tanítottak egy pöttöm gyereket kopoibt kántori zon­gorán és a játékból művészet lett, a fiúból meg óriás. k — MINDJÁRT JÖN a kán­tor úr! — mondta valaki a hátsó padban. De a kántor úr nem jött. Helyette Kemer Pista mászott fel az orgona mellé. Az apró szőke legények jól megbámulták, mert az rendjén van, hogy ő a kántor fia, de mit akar itt egyedül. Addig bámulták, míg valahol elől meg nem szólalt a csengő. Kemer Pista lenyomta a billentyűket, a templom zú­gott az orgonától és ... ... és végigjátszotta a nagy­misét. Egyedül hét esztendős ujjakkal. A máriaikéméncü templom előtt ezen a vasárnapom min­PISTA BÁCSI Pista bácsi! Ha egy gyerek így ] szólítja, az érthető, .de ha a 70 év kö­rüli nagyanyó ezzel a megszólítással ké­ri: „Na kóstolja már meg a boromat, Pis­ta bácsi”, akkor fel­figyel az ember. Mohács — Majs — Bezedek — Villány — Siklós útvonalon hordja az utasokat egy MÁVAUT-busz. Ezen kalauz Pista bácsi. Nem tudom l.i j akasztotta nyakába ezt a kedvesen bizal- } maskodó nevet, any- | nyi biztos, szívesen ; viseli. Ha már így hívják, én is Pista bácsinak nevezem. Pista bácsi mokány termetű ember, alig 40 éves. — Bizony, eljár az idő... — sóhajtja enyhe nosztalgiával, közben marokra való forintost számol és rakja a fényesre hor­dott bőrtáskájába. — No. de álljon meg a menet, azért még... Na érti, ugye? — Persze hogy ér­tem. Vajon mennyi ismerőse lehet? — gondolkodom hango­san. — Tizenkilenc köz­ség apraját-nagyját ismerem! — mondja és feljebb tol in honi­tokén az egyensap­kását. Egy ősz szál sincs a hajában. — Kéremszépen hat éve járok ezen a vona­ton. Lakodalom, ke­resztelő, családi per­patvar? Mindenről tudok. Elmondják az utasok. Az asszo­nyok? — nevetve cső válj a a fejét — ki­lyukadna a szoknyá­juk, ha ezt vagy azt nem mondhatnák el. Nahát Pista bácsi, maga ezt nem hal­lotta? — és elmond­ják. Mint zsákból a búza, úgy ömlik be­lőlük a szó. Keményen zötyög- nek a kerekek alat­tunk. A hátsó ülésen idős nénike a jegyét gyűrkészi. Sejtem, valami nem stimmel. Pista bácsi odamegy hozzá. — Ugye mondtam, mama, ne erre száll­jon fel. Maga Har­kányba igyekszik, mi csak Siklósig me­gyünk. Na nem baj. majd átpakolom a harkányira. Nagy harsány falu végén megállunk. — Többen leszállnak. Mankos ember bi­zonytalankodik az ülések között. Nehe­zen megy neki a já­rás. Pista bácsi ka- ronfogja, lesegiti a kocsiról és jó szóra­kozást kíván. A man- kós ember a pincék felé tart. — Aztán gondoljon rám is! — kiáltja utána Pista bácsi. Az ajtót becsukja, meg­nyomja a csengőt — Na, mehetünk! — mondja hangosan, és közben barackot nyom egy kisiskolás gubancos fejére. — Jóska, ha ma is hármast viszel haza, holnap nem hozlak el! — fenyegeti tré­fásan a gubancos fe­jűt — Sajnos, el tet­szik hozni — mond­ja a gyerek —, mert ma ötöst kaptam földrajzból. — Na látod! — És Pista bácsi ezzel a tömör összefoglalóval beljebb lép a kocsi­ba. Egy fiatalasszony kér jegyet, majd va­lami sültet bontogat szalvétájából, megkí­nálja Pista bácsit is. Aztán a bor kerül szóba. — Akkor hiszem el, hogy jó. ha két liter van bennem és nem górcsői Itt — ujjá- val ütögeti homlokát Pista bácsi. És a meg fellebbezhetetlen Íté­let mellett kitartva már egy viharkabá­tos férfinak magya­rázza: — Kéremszépen, ha át tetszik szállni Magyarbólyban. on­nan eljut Beremend­re. Onnan vissza Sik­lósig, majd Harkány­ba... — Sorolja a járatokat, a falvakat, az érkezési és indu­— Kiváncsi voltam, ha mór ennyi em­bert ismer, van-e ha­ragosa. — Van! — vágta rá. — Azok, akik nem férnek fel a buszra. De nem vi­hetünk kétszázat, ha csak hatvanan fér­nek el a kocsiban. Érdekes, azok Is fel­húzzák az orrukat, akikkel legjobb isme retségben vagyok. Ha helyet foglalok nekik — szabályta­lan —, akkor azt mondják: „Ne patro­náljon engem, Pista bácsi!” Ha nem biz­tosítok nekik ülést? — három napig rám sem néznek. Az isten se ismeri ki ezeket az embereket. Az it­tas emberek?... Ajaj. azok mindennek el­mondanak. Pedig ha tudnák, az állásom­mal játszom, ha ré­szegeket felengedek a kocsira. No. de azért éjszakára mindenkit hazaszállítunk... Hamiskásan moso­lyog kefe-bajsza alól, majd bocsánatkérő- en közli: indulnak vissza Mohácsra. Bú­csúzásnál bemutat­kozott: — Erdős István va­gyok Lippóról. A gépkocsivezető Szen­tes Ödön. A buszom rendszáma: GA—28- 58. denki Pistáról beszélt és cso­dálta az orgonaszót. Kern er kántor úr pedig arra gondolt, hogy nemhiába tanította fiát zongorázni, orgonán játszani, mégiscsak jól érezte, Pista na­gyon tehetséges. Máriakéménden és az egész világon ekkor 1874-et írtak. Kemer Pista három év múl­va már a Vas utcai reáliskola lépcsőjén megy felfelé, Pesten. Kurta pécsi tanulás után küld­te oda édesapja. A pesti fiúk összesúgtak a háta mögött: — Bejár a Nemzeti Zene­débe is. — Én is hallottam, zongorát, hegedűt tanul. — Meg zeneelméletet is. Hat esztendő múltán már mindenki tudta, — Kemer Pista zenetanítással keresi ke­nyerét * 1896-BAN új balettbemuta­tójára gyülekezik a főváros közönsége. A műsorlapon ez áll: Ércember-balett Szerezet­te: Kemer István. A mű új, de a mester ismerős. — Emlékszem, két éve ő di­rigálta a Poldimi-balettet. — És most már ő is az Ope­raház karnagya. Életrajzának kutatója, dr. Vargha Károly így ír erről az időről: „1900-ban az operaházi teen­dők mellett vállalja a Filhar­móniai Társaság karmesteri teendőit is és megkezdi a gaz­dagmúltú intézmény új virág­zó korszakát. Népszerű hang­versenyeket rendez és áthe­lyezi a Filharmóniát a Vigadó­ból a Népoperába, hozzáférhe­tőbbé téve ez által a hang­versenyeket a néptömegek számára. Három esztendő alatt már kiérdemelte, hogy a nagy Erkel Sándor utódául elnök- karnagynak kinevezzék. A roihanó évek mindig új terveket, új munkát, de égj - ben újabb és újabb elismerést hoznak számára. A klassziku­sok leghívebb tolmácsoló ja, aki Mozart, Beethoven és Wag ner műveinek eszményi elő­adásaival feledhetetlenné tud­ja tenni működését. 1917-ben kinevezik az Operaház fö- zeneigazgiatójává. forró sikerű külföldi szereplésekkel öreg­bíti a magyar muzsikusok hír­nevét. 1918-ban az Operaház örökös tagja, akinek azonban fogy már az ereje, gyengül a szíve és idegzete. 1919-ben dísizelnöki címmel visszavonul a Filharmóniai Társaság élé­ről, átadva a pálcát Dohnányi Ernőnek, de tovább is igazga­tója marad az Operaháznák. 1925-ben még nagy sikert arat a Farsangi lakodalom és a Parsifal színpadra állításával. Lelkesen fogott még hozzá a Figaró házasságának betaní­tásához, de már az első zene­kari próbán reszkető kezéből Kí-fvhre letette a karmesteri pálcát. Közel negyven évi mű­ködés után testben és lélekben megtörve, kifáradva nyugdíj­ba vonult. A hálás munka­társak, ismerősök, az akkori egész zenei világ nagy szere­tettel ünnepli az ősz mestert 1929. május 20-án. működésé­nek 40 éves jubileumán”. Kérdem dr. Vargha Károlyt: — Miért kutatja Kemer Ist­ván életét? — Évtizedékkel ezelőtt a berlini operában egy bará­tom rámutatott egy 1918-ból megőrzött falragaszra: „Látja, ez az ember megmutatta ne­künk. hogyan kell Beethovent és Mozartot muzsikálni! És ez Kemer István, az ön föl­dije!” Aztán itthon kiderül, hogy Kerner István máriaké- méndi. * A FILHARMÓNIAI Társaság zenekara Beethovent játssza, az Eroica-t, a hősök gyászin­dulóját. Kemer István 1929. augusztus 27-én tüdőgyulla­dásban meghalt. Előtte tíz esztendeig gyászban élt, fele­ségét és két felnőtt fiát si­ratva lányához vonult vissza. Hatvankét éves volt. — Az Operaháznak volta­képpen nem is kell búcsúznia a mestertől — mondja búcsú­beszédében Márkus László fő­rendező, — mert amikor eb­ben a háziban munka indul, azt az ő láthatatlanná dicsőült ke2ie dirigálja... Énekes ge­nerációk öröklik egymástól azokat a törvényeket, amelye­ket ő szabott meg és az 5 te­remtő ereje zendül meg a vi­lág egyik első zenekarában...” Egy másik méltatója szerint „Kemer Istvánnak hervadha­tatlan érdemel vannak a mo­dem magyar zeneszerzők meg­szólaltatásában is... Hogy a magyar zeneművészet évtize­deken át nem tespedett. nem jutott a természetlenség kátvú jába, elsősorban Kemer Ist­vánnak köszönhető...” AZ ŐSSZEL intelligens ar­cú kislány kopogtatott be az Operaház műszaki osztályára: — Pándy Horváth Erzsébet vagyok, a Pécsá Tanárképző Főiskola harmadéves magyar-, német-, énekszakos hallgatója. Kemer Istvánról szeretném megírni a szakdolgozatomat. Nagy művészek portréi kö­zött hosszú folyosón vezették az Operaház ereklye-gyűjte­ményébe. Törköly János, a műszaki osztály munkatársa rámutatott egy poros gordon­kára: — Ez az övé volt. Erzsi meg simogatta a hangszert és ar­ra gondolt, hogy elmegy Má­riakéméndre is, hátha él valaki, áld ismerte a ga-43. ját. És hátha emlékszik a falu a fiára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom