Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 269. szám

WM. NOVEMBER 11. napló 3 Évvégi beszélgetés: Korszerűsítik a Pécsi Bőrgyárat 23 százalékkal többet termelnek, mint a múlt évben Modern krómos özemet építenek — A jövő esztendőben újfajta bőrárukat is gyártanak A gazdasági térképeken váró- | — Vajon miért? 31-én indulna a próbaüzeme­sunk n _ .’£ mellé é^" úgy oda­tartozik a bőripar jelzése, mint a kőszéné. A 202 esztendős Pé­csi Bőrgyár munkásai már ré­gen megalapozták hírnevüket a szakmában, s kitűnő áru­ikkal megbecsül st szereztek. Ez alkalommal a Pécsi Bőr­gyár igazgatóját, Bérei Pál elvtársat kerestük fel rövid év­végi beszélgetésre. Tiiiteljesitik az éves terveket — Milyen termelési felada­tokat kellett megoldani a Pé­csi Bőrgyárnak ebben az esz­tendőben? — Legnagyobb feladatunk az volt, hogy 1963-hoz viszo­nyítva 23 százalékkal több súlyárut kellett termelnünk, valamint 9 százalékkal több felületi árut. Ez cikkek szerint a következőképpen oszlott meg: 32 tonna kruppon és 250 tonna egyéb keménybőr, 95 000 négyzeméter bélésbőr, 36 000 négyzetméter szajatbőr. 10 000 négyzetméter marha box bőr és 23 000 négyzetméter sertés felsőrészbőr. — A vállalati összevonások eredményeképpen változott-e a gyár cikklistája? — Sajnos ugyanaz marad*, mint régen. — Miért sajnos? — A többi gyárakban volt profilrendezés, itt nem. — Az első háromnegyed év milyen eredményeket hozott? — A felemelt termelési ter­vünket 101.9 százalékra telje­sítettük, a teljes mennyiségi j tervet pedig 101.3 százalékra. A termelékenység megfelelően emelkedett, az úgynevezett naturális termelékenységi elő­írásnak 101.75 százalékába]! tettünk eleget. Tartsák tisztán a sertéseket — A bőrfeldolgozó iparban gyakran hallani kifogást a bő­rök minőségére. A pécsi gyár termékeire vonatkozik-e ez? — Elmondanék néhány dol- go,. Például a hazai nyersbőr bej jiés jelentősen elmaradt a Harmadik negyedév folya­mán. Ennek egyik következ­ménye az volt;, hogy a pécsi gyár Lói megvonták . a hazai nyersanyagot, azt két .másik gyárunk dolgozta fel. Mi kül­földi, — délamerikai — mar­habőrt kaptupk, amelynek a minősége mág sem közelíti a hazaiét. Ezért, a lényegében drágább bőrből gyengébb mi­nőség lett és a hozama is csök­kent. mivel annyi hasítékot nem adott, mint a hazai mar­háé bőre. A másik probléma a h i sertésbőrökből adódik. A termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok és a hizlaldák csak azt tartják szem előtt, hogy a sertésük megfelelő le­in en zsír és hús szempontjá­ból. A sertések tisztaságával keveset törődnek. A sertésbő­rök rühesek, koszosak, alig le­írni belőlük minőségi árut kap­ni a színhibájuk is nagyon je­lentős. Hadd említsem meg, hogv például Dániában a ser­téseket hetenként egyszer szap­panosvízzel lemossák. Jó ezt ne tegyék nálunk, de sokkal na­gyobb gondot kellene fordítani az állatok tisztántartására. — Van valami ösztönzés er­re? — Az átvételi árak szorti­ment szerint vannak megha- tározva, tehát a szebb, jobb bőrért többet fizetnek, de úgy­látszik ez nem elegendő. Jövőre bekapcsolják a gőz-távvezetéket Hosszasan beszélgettünk a termelés gazdaságosságáról, a bérekről, a munkás és alkal­mazotti létszám arányairól, amikor újabb érthetetlenségre bukkantunk. Kiderült, hogy a rezsiköltségek egyre emelked­nek. Például a múlt évben egy tonna szénért lényegesen kevesebbet fizettek, mint amennyit majd most fognak. — Azért, mert nem kapunk ! lés. a rendes termelésre pedig olcsóbb és gyengébb minősé- I 1967. április elsején kerülne gű szenet. A mi igényeinknek I sor- a hosszúlángú barnaszén fe­lelne meg: tatai, oroszlányi, várpalotai, de ehelyett pécsi feketeszenet diszponált felet­tes szervünk. Pedig ezzel a drágább szénnel sokkal nehe­zebb a dolgunk. — És a központi gőzellátás­sal mi lesz? Úgy látom az osz­lopok már állnak, sőt itt a gyár udvarán is láthatók. <— A jövő év végére a gőz­távvezeték hozzánk is elérke­zik, s akkor megszűnik az előbb elmondott fonákság is. — Mennyibe kerül a távve­zeték? — Hetvenmillió forintos be­ruházás, de nem egyedül a Bőrgyárat látja el ipari gőz­zel, hanem ez a vezeték biz­tosítja majd az új AKÖV te­lephely, a Húsipari Vállalat, a Keményítőgyár, a Betonelem- gyár, a Baranya megyei Ta­tarozó Vállalat, a Kertészeti Vállalat, a MÁV Igazgatóság és a Dohánygyár gőzellátását is, sőt a tervek szerint a le­endő automatika-elemgyárét is. Mennyi lesz a nyereségrészesedés? — Ez a kérdés mintegy ezerötszáz dolgozót érint: vár­ható-e az idei év eredményei alapján nyereségrészesedés? — A negyedik negyedévtől sok függ. Most úgy néz ki a helyzet, hogy valami van, s ha jól sikerül a negyedik ne­gyed, akkor valami lesz is. Persze nagyvállalat vagyunk, s az egész egységtől függ. Én mindenesetre bizakodó va­gyok. — A vállalatok között egyenlősdi van? — Nincs. Pontozásos rend­szert vezettek be, s a gyárak eredményességük alapján ré­szesednek a nyereségből. Sze­retnék néhány újfajta termé­künkről szóink — Tessék. — A jövő esztendőben olyan cikkeket is gyártunk a Pécsi Bőrgyárban, amilyene­ket eddig még egyáltalán nem készítettünk, vagy csak igen korlátozott mennyiségben, s ezzel bővíteni fogjuk a dísz­mű és a cipőfelsőrész válasz­tékát. Ilyen többek között a sertés velúr és a hunting fel­sőrészbőr. Gazdagít Isván Másfél ezer kerítésoszlop naponta Augusztusban a Pécsi Be- tonárugyár komlói telepén új technológiát vezettek be a kerítésoszlopok gyártásá­nál. Azóta napi 1500—1600 oszlopot készítenek, de arra törekednek, hogy elérjék a napi 2000-et. Az oszlopgyártó csarnok­ban télen mindig dermesztő hideg volt. A dolgozók meg­betegedtek, a beton megfa­gyott, az áru selejtes lett. Ezt a lehetetlen körülményt fel­számolják. Idén már köz­ponti fűtéssel látják el a csarnokot. A felesleges abla­kokat befalazták, a többit pedig dupla üveggel látják el. A gőzfűtéssel plusz 6—8 Celsius fokot tudnak biztosítani. ! Vadászaton Ragyogó időt fogott ki magának vasárnapi vadászatához ! a porcelángyáriak vadásztársasága. Már kora reggel elindultak a j bissei erdőkbe és a társaság fele elfoglalta a vadászlest, a i másik fele végighajtotta az akácosokat, törpefenyveseket. Ezen 1 a napon mintha a vadak is víkendezni mentek volna, a szo­kásoshoz képest jóval kevesebbet sikerült lőni, de így is sok nyúl, fácán és őz került puskavégre. Kcvesút — felajánlással! I Másutt is épül kövesút — j szerte a megyében —, de a ! sellyeiek ötletesen oldották meg a feladatot. A malom kö­zelében, a kiszerelő ktsz-hez építenek kétszáz méter hosszú kövesutat. Csak a követ vásá­rolták meg, a munkaerőt a la­kosság biztosítja. Egy-egy Ilyen nagyobb feladat előtt a községi tanács összehívja ak­tíváit, azután felkeresik a la­kosságot, ki mennyi órát, mun­kát vállal. A megállapodást írásban rögzítik és eddig még mindenki teljesítette is azt. így épül a sportpálya is, ame­lyet 1965. május 1-én szeret­nének felavatni, így létesíte­nek gyermekjátszóteret az óvodában, és így fásítják a falu utcáit a KISZ-fiatalok, akik a fásításon túl védnöksé­get is vállalnak egy-egy utcá­ért. Laki János, a társaság elnöke, az erdész és az egyik vendég- vadász megbeszéli a „stratégiát”. OTP a konyhapadló alatt A sikeres lövők elégedetten szemlélik zsákmányukat. Augusztus Dan rel- vágták Kurucz Já­nos zengővámonyi lakos házában a földes padlót a konyhában, mert le akarták betonozni. Munka közben a konyha hátsó ré­szén a csákány va­lamin megcsörrent és egyszer csak dűlni kezdett az ezüst. Kiderült, hogy három ujjnyi mé­lyen a padló alatt egy tejfeles csupor volt elásva, nagy kövekkel körülvéve és a köcsögben nem kevesebb, mint 304 ezüst egy pen­gős lapult. Vala­mennyi 1926-os, il­letve kisebb rész­ben 1927-es veretű, még valamennyi Jól megérdemelt nyűipörkölt felé tart a társaság. A „kétlaki” sráccal a Maj- láth utca sarkán találkoz­tam. Sáros bakancsot és ér­telmes arcot viselt. — Hány percre van innét a vasbolt? — kérdezte nagy tisztelettel. — Talán háromra — in­tettem a Rákóczi útra. — De miért olyan sürgős? — Fejősajtár kell! És mindjárt vége a szünetnek! — intett most ő a Jókai ut­cai iskola felé. így bukkantam az or­szág kétségtelenül legmo­dernebb „falusi” iskolájára. A „falusi” jelző persze egy­oldalú és csak annyiban helytálló, hogy falusi gyere­kek is járnak ide. Közpon­ti fűtés, a folyosó végén kézmosó, rengeteg karcsú ablak, a felső osztályokban egytől-egyig szaktanárok. — És meccs után füröd­ni lehet! — tereli a „lényeg re” a szót a fejősajtáros kisherendi fiatalember. — Sokan jártok be? — Vagy kétszázan! A pontos „leltárát” aztán Kolonics Arankától, az igaz gatói iroda mindenesétől tu dom meg, miközben az il­letékes igazgatóhelyettesre várakozom „vidék-ügyben”. — 810 tanulónk van, 374 // KÉTLAKI" QYEREKEK alsós és 436 felsős. Ez 23 osztály 41 nevelővel és kor­szerű napközivel. Kiderült, hogy bár az is­kolát nemrég adták át az ifjú generációnak, máris zsúfolt, mert 600 gyerekre tervezték és 810 jött össze. Az osztálytermek 30 gye­reknek készültek, s mégis egyben-egyben átlag 35 kis­diák tanul. A korán bekö­szöntött „teltházban” nagy szerepük van a „kétlaki” gyerekeknek. Ez a kétlakiság a negye­dik általános elvégzése után kezdődik. Hiszen a kis falvakban kevés a gyerek, de amíg kicsi, addig nem lehet naponta „vidékre” kül deni. Ha aztán felsős lesz. reggelente beutazik a köze­li nagyobb község felsőta­gozatos iskolájába. Kivéve a Pécs környéki falvakat, ahol nem „vidékre”, hanem „vidékről” járnak be és na­ponta 5—6 órát városi srác lesz belőlük. A Jókai utcai általános iskolában tehát szeptember óta megvalósul a legtelje­sebb munkás-paraszt szö­vetség. Igaz, ez sem volt zökkenőmentes. Az első nap például egy kozármislényi gyerek a folyosó végén sza­ladó komája után kiáltott: — Jani! Adj egy kis hurkát! A Jani nevezetű fiatal­ember azonban ijedtében majd megdermedt. Az új iskola szűk vasbeton falai húszszoros hangerővel kiál­tották vissza, hogy „Jani!” és egyúttal azt is félreért­hetetlenül közölték, hogy messze van a széles kozár­mislényi utca, tehát — lej­jebb a hanggal! A lányoknál már inkább gazdasági természetű a falu és a város közeledése. A vi­déki kislányok bejöttek copffal, esetleg takaros ken­dővel a fejükön. Ez volt két hónapja. És ma? Sokat tud­nának erről mesélni a ma­mák otthon a faluban. A vége persze az lesz, hogy a helyzetet a gyermekruha szaküzletben kell majd rea­lizálni jambósapkák és egyéb divatos ruhadarabok formájában. De azt hiszem, nem marad ki az ügyből a gyermekfordászat sem. Hegyi Béláné igazgató- helyettes aztán elmondta a tanulás helyzetét: — Van külön osztály Is, ahol csak falusiak tanul­nak, de több osztályban együtt vannak a nagyár- pádi, a postavölgyi és a belvárosi gyerekek. Az el­ső időben bizony többet tud tak a pécsiek, ezért a vi­déki gyerekek kicsit visz- szahúzódtak. De nagy sze­retettel bánunk velük, és most már lassan visszatér az önbizalmuk. — Van olyan eset — me­séli Dalia Lászlóné fizika­tanár — hogy két párhuza­mos osztály közül az egyik vidékiekből áll, a másik vá­rosiakból. Mégis, a vidékiek fizika átlaga 4,3, a másik osztályé, ahol évek óta ösz- szeszokott, jóeszű, városi gyerekek vannak és ráadá­sul bemutató osztály is, — ott pedig „csak” 4,2 A vége az lett, hogy a ne­velők szívesebben mennek a fegyelmezett falusi gye­rekek közé, mint a pécsi­ekhez. •— Tehát semmi gond a bejárókkal? — Dehogy nincs! Gyakrai késnek és a szülők állan­dóan rettegnek az utazás miatt! Két különjáratot adott az AKÖV, s az szedi össze két útvonalon a fal­vak gyerekeit. Csakhogy nem hozzák el őket egészen az iskoláig és a MÁVAUT- állomástól gyalog kell jön­niük a forgalmas Bajesy- Zsilinszki utcán át. A kicsi és ügyetlenebb falusi gyere­keket könnyebben érheti sú lyos baleset. Nem állna sok bői elhozni őket egészen az iskoláig, s innét is indulni velük! Talán 300 méterről van szó! — Mennyi többletkiadást jelent a szülőknek a bejá­rás? — Talán átlagosan havi 50 forint a bérlet. De nem sajnálják, sőt örülnek, hogy a gyerek központi fűtéses korszerű iskolába jár és egytől-egyig szaktanárok ta nítják a tárgyakat. Főldessy Dénes 1 ragyogó, fényes — láthatólag soha nem használták őket, ugyanolyan újak, mint amikor kikerültek a pénz­verdéből. Teker­csekben, újságpa­pírba csomagolva sorakoztak egymás mellett, a papír nagy része azonban már lefoszlott ró­luk. A „kincset” va­lószínűleg Kurucz- né nagyanyja rej­tette el, aki még 1938-ban meghalt Annak idején a 20-as évek végéin ennyi pénzért há­rom fejőstehenet lehetett volna vá­sárolni. S mit ér most ez a pénz? A Pécsi Öra- és Ekszerke­reskedelmi Vállalat j megvizsgált néhány pénzdarabot és megállapította, hogy valóban ezüst pen­gősökről van szó, amelyek egyenként — kis híján — öt grammosak. Vagy­is, másfél kiló ezüstről van szó. Kuruczék persze ezek után jó mé­lyen felásták a padlót, de már nem találtak több pénzt. A talált ezüstöt ér­tékesíteni lehet, az Ékszerkereskedel mi Vállalat 480 fo­rintért átveszi ki­lóját, ami azt je­lenti, hogy Kuru­czék körülbelül 700 forintot kapnak a ritka Jelet”-ért. “ Százméleres új fizetni épület — Milyen feladatokat kell megoldaniuk a következendő időszakban? — Elsősorban a minőségen szeretnénk javítani. Ennek ér dekében már az idén is, de jövőre is olyan gépeket vá­sárolunk külföldről, amelyek jelentősen növelik a krómos- üzem kapacitását, illetve az egész gyár felsőbőr készítésé­nek a kapacitását. Persze a modern gépek a bőr minősé­gét is jobban biztosítják. — Mikor készül el az emlí­tett új krómos üzemrész? — Sajnos még el sem kezd­ték az építését. A földmunká­kat régen kezdhették volna. Minden rendben van a beru­házással : jóváhagyták, pénzt biztosítottak, a tervek rendben vannak, a kivitelező vállalatot is kijelölték, a szerződés is alá van írva, csak éppen kez­deni kellene a munkát. — Néhány adatot hallhat­nánk az új üzemről? — A krómos üzem 100 mé­ter hosszúságú épület lesz, s a legmodernebb gépeket állít­juk be, ahol lehet, megoldjuk a teljes automatizálást. Az egész rekonstrukcióra körül­belül 67 millió forintot köl­tünk. A tervek, illetve a szer­ződés szerint 1966. október

Next

/
Oldalképek
Tartalom