Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

1 BR ATS ZK a „kő-korszakig" A Monte Rosa elsüllyesztése A norvég ellenállási mozgalom legkiválóbb alakjának, Max Manusnak hőstettei Bratszktól 30 kilométernyire épül Szibéria egyik legnagyobb fakitermelő és feldolgozó központja A városoknak különböző a sorsuk. Van, amelyik történel­mi múltjáról nevezetes, akad olyan is, amely még csak szü­letőiéiben van, s máris belop­ja magát az emberek szívébe. Ez utóbbiak közé tartozik Bratszk is. Híre-neve túlju­tott a szovjet határokon is, s a legkülönbözőbb országokból érkeznek látogatók, hogy meg­tekintsék a világ legnagyobb vízierőmüvét, megismerkedje­nek a bratszkiakkal és a taj- gából kinőtt új várossal. Bratszk a tajga kellős köze­pén született, nyolcszáz kilo­méternyire a legközelebbi köz- igazgatási központtól, Irkutszk. tói. Az építőknek nehéz dol­guk volt: nyáron a szúnyog­sereg, télen a kemény fagy Pillantás az élő szívbe Dr. Eric Carlens és dr. Torsten Silander svéd orvosok olyan merevfalú szívvizsgáló műszert szerkesztettek, amelyet egy kis műtéttel a nyald vénán — visszéren — keresztül, közvetlenül a szívbe lehet vezetni. Készüléküknek, a kardiosz- kópnak, a végén átlátszó gumigömbbe szerelt, Iámpaelemmel világítható prizma látható. A szívbe való bejutás után konyha­só oldatot fecskendeznek a gumigömbbe, mely ilyen módon bozzáfekszik a bal és a jobb pitvart elválasztó izomfalhöz és a vizsgáló orvos megfigyelheti, hogy van-e rajta valamilyen rendellenesség. Az eljárásnak hiányossága, hogy csak a jobboldali szív­fél megtekintésére alkalmas. kínozta őket. Sátrakban lak­tak, az ebédet tábortűznél főz­ték. Bratszk eközben két fő kor­szakot élt át: a „fa-korszakot” és a „kő-korszakót”. Eleinte ugyanis ideiglenes főépülete­ket emeltek, amelyek helyébe később, modern, állandó kő­épületek léptek. Ezek mellett négyemeletes nagy panelházak sorakoznak. Már kijelölték a helyet, hogy hol épülnek inajd a nyolcemeletesek. Gyorsan kell építkezni. Bratszk lakos­sága szüntelenül gyarapszik, a városnak máris 102 ezer lako­sa van. Itt létesül ugyanis Szi­béria legnagyobb energetikai, fa- és papíripari központja. A bratszkiak általános életko­ra 28 év. A fiatal építők szá­ma 13 ezernél is több. A nem házasok közös szállásokon lak­nak, aki pedig családot alapít, összkomfortos lakást kac gőz­fűtéssel, rádióval, telefonnal, állandó melegvíz-szolgáltatás­sal. A bratszkiak a múlt évben televízió-stúdiót kaptak, a leg­ifjabbak pedig egy úttörőtá­bort. Erre az évre a tervek ugyancsak nagyszabású lakás- és kommunális építkezéseket írnak elő. Bratszk a Szovjetunió egyik legszebb városa lesz. A nyíl­egyenes. sugárutak élvezetnek egészen az Angara parti sávig, ahol viszont addigira kiépül a városliget, a tízezer nézőt be­fogadó sportstadionnal, amely­hez fedett uszoda és yachtklub is tartozik majd. A közelben kap helyet az úttörőpalota, a központi kórház és néhány filmszínház its. A várost a sugárutak négy kerületre osztják. Központja a Bratszkot alkotó dombok egyi­kén lesz. Ügy tervezik, hogy minden kerület központjában szupermakettet, sportpályát, kultúrházat, mozit és más lé­tesítményt építenek, A város- központban lesz a tanácsháza, az ezer személyes színház és a nagyszálló. 3. R. Amikor 1941-ben egy éjjel, Max Manus a lépcsőházban második emeleti lakása felé lépkedett, fogalma sem volt, hogy odabent a német ügynö­kök várják. Azzal ugyan tisz­tában vojt, hogy bármikor le­leplezhetik, és elfoghatják. A norvég ellenállási mozgalom csak kevéssel azelőtt kezdte meg munkáját, de máris je­lentős eredményeket ért el. Amint belépett, az ügynö­kök rávetették magukat. Ha­tan voltak, Max tehát semmit sem tehetett. Elvették revolve­rét, hátizsákjában pedig olyan kompromittáló anyagot talál­tak, amelyért halálbüntetés járt, MENEKÜLÉS AZ ABLAKON AT Miközben az egyik ügynök iratait vizsgálta, Max fölbe­csülte a közte és az ablak kö­zött levő távolságot, aztán hir­telen, mintha valami nagyon meglepte volna, az ajtó felé pillantott. A rendőrügynökök követték tekintetét. Max erre az ablaknak ugrott, s az üve­get bezúzva átvetette magát. Tompa puffanás hallatszott az udvarról. A kórházban tért magához. Mielőtt felnyitotta a szemét, valaki megszólalt: , — Ostobaság ilyen állapot­ban agyonlövetni, úgyis meg­hal. Hátgerince összezúzódott. Max újra elvesztette eszmé­letét. Amikor magához tért, ápolónőket és egy orvost lá­tott maga körül. Az orvos le­hajolt és fülébe súgta: — Nem fog meghalni, hát­gerince nem tört el, két csigo­lya sérült csak meg. Valóban nemsokára fel tu­dott kelni, és egy-két lépést tehetett ágya mellett. Belépett egy ápolónő. Max halk han­gon egy címet mondott s uta­sításokat adott neki. SZÖKÉS LONDONBA Az éj leszálltakor szeme ál­landóan az óra mutatóján volt. Végül éjfél után 2 óra 50 perckor felkelt,- horgászbotot vett elő, s az ablakrésen ki­dugva leeresztette a horgot. 2 óra 55 perckor érezte, hogy valaki megrántja. Felhúzta, egy kötél volt ráerősítve. Vé­gét az ágy lábához kötötte, ki­bújt az ablakon, s leereszke­dett. Odakint havazott. Baj­társai gépkocsiba tették, beta­karták, s gyorsan elhajtottak. A városból kiérve rendőrgép- kocsik szirénája zúgott fel. Fölfedezték a szökést, de már későn. Max azt az utasítást kapta, hogy menjen Londonba diver- záns-tanfolyamra. Az utazás hét hónapig tartott. Norvégiá­ból átszökött Svédországba, onnan sikerült Odesszába, majd . Isztambulba jutnia. Szuezböi, az Atlanti-óceánon át, az Egyesült Államokba ér­kezett, végül pedig Londonba. MAX ÉS GREGERS MUNKÄBAN A tanfolyam elvégzése után ejtőernyővel ereszkedett le Norvégiába s eljutott, gyalog Oslóba. A város rettegésben élt. A német titkos szolgálat mindent és mindenkit szem­mel tartott. Maxnak mindezek ellenére sikerült ismét érint­kezésbe lépnie az ellenállási mozgalommal, s megkezdte veszélyes munkáját. Hamaro­san két hadianyaggyár repült a levegőbe. A legizgalmasabb szabotázscselekmény azonban a Monte Rosa hajó elsüllyesz­tése volt, amely csapatokat szállított Németországból Nor­végiába. A kikötőt magas szö­ges drótkerítés övezte, lépten- nyomon őrök. Egy kikötőmun­j kás azonban tudatta az ellen» j állási mozgalommal, hogy a ! dokk alatt széles gerendák vannak, amelyeken meg lehet lapulni. A feladat az volt, hogy két ember a dokk alatt várja meg a Monte Rosa ér­kezését, s helyezze alája az időzített aknákat, amelyek majd a nyílt tengeren fognan felrobbanni. A feladatot Mar­ra és barátjára, Gregers Gram- ra bízták. Elnyűtt munkás ru­hába öltözve egy napon teher­autóval a kikötő bejárata elé értek. A teherkocsin egy ’áda is volt szerszámokkal, alatta pedig a bombák. Dr. John Whitefook amerikai orvos írta egy New York-i egész­ségügyi szakfolyóirat­ban: „Az álmatlanság az utóbbi időben, a tele­vízió terjedésével mind kevesebb embert gyö­tör. Azok, akik a múltban altatószer nél­kül egyáltalán nem tudtak elaludni, most édesdeden elszunnyad­nak a televízió műso­rát nézve.** Egy amerikai millio­mosnak a New York-i temetőben álló sírkö­vén olvashatjuk a kö­vetkező feliratot: „Itt nyugszik egy ember, aki azért gaz­dagodott meg, mert volt olyan okos, hogy magánál okosabb al­kalmazottakat tar­tott.»» Alekszandar Gogla- szov szovjet mozdony- vezető fogadásból be­ment a moszkvai ál­latiké rtben a medvék ketrecébe. Bgy óra hosszat játszadozott a négy hatalmas szibé­riai medvével. A fogadást meg­nyerte. de a ketrec­ből egyenesen a kór­házba sietett. Har­minckét varrat van a fején és huszonkettő teste egyéb részein. Egy lengyel lap színházi rovatában je­lent meg as alábbi kritika a varsói ifjú­sági színház bemuta­tójáról: „A nézőtéren olyan csend uralkodott, hogy még a tapsot sem le­hetett hallani.** * Amit eddig még senki sem mert vég­hezvinni, azt Genna- gyij Popov 24 éves szovjet artista megtet­te. Párizsban az Eiffel torony kilátóteraszá­nak korlátján, 280 mé­ter magasságban vég­zett akrobata mutat­ványokat. Először két kézen, majd egy ké­zen állt a kilátó kor­látján. Utána így nyi­latkozott: „A jó idő ellenére is érezni le­hetett a torony in sá­sát.** cÁz óceánok esendőiéi A mai újságolvasó igen gyak an találkozik a „6-ik USA flotta manővered”, a „7-ik USA flotta tevékenysé­ge es más ehhez; hasonló ki­fejezésekkel. Vajon, hány flot­tája van az Egyesült Álla­moknak, hol manővereznek ezek, mi a céljuk? Sok újság­olvasót érdekelnek ezek a kérdések, amelyekre most i. próbálunk válaszolni. Az amerikai flotta lényeges s-. ' epet játszik az imperialis­ta manőverekben. A második V, gháború kitöréséig a leg­nagyobb tengeri hatalommal . yy-Britannia rendelkezett. Akkor még a brit flotta ját­szotta azt a szerepet, amelyet ma az USA flottája tolt be. r.niöe az USA hadiflotta már akkor is a jenki hódítások egyik fontos eszköze volt, amikor az Egyesült Államok még csupán másodlagos szere­pet játszott a nemzetközi po­rondon. Latin-Amerika kis országait már a múlt század közepe óta az amerikai tengerész gyalog­ság kényszerítette időről idő­re „engedelmes magatartás­ra”, a spanyol gyarmatosítók örökségét Kubától a Fülöp- szigetekig a hadiflotta kapa­rintotta meg Washington szá­mára. A közelmúltból érde­mes felidézni a koreai hábo­rút, vagy az 1958-as libanoni válságot, amikor az amerikai flotta döntő szerepet játszott a világháború veszélyét hor­dozó válságok felidézésében. Hogyan oszlik meg, milyen erőt képvisel az óceánoknak ez a hírhedt csendőrsége, amely az 1962-es kubai válság kirobbantásakor is fittyet hányt a nemzetközi jog nor­máinak és blokádot vont a Kubai Köztársaság körül? Négy aktív flotta Az amerikai tengeri haderő négy aktív flottából áll. Az 1. flotta a Csendes óceán keleti vizein, az amerikai partok előtt állomásozik. A 2. flotta hadműveleti területe az At­lanti óceánon az Északi sark­tól a Ráktérítőig terjed. Ez a flotta alkotja a NATO tengeri haderejének magvát A 6. flotta működési területe a Földközi tenger, s ez a hajó­híd az amerikai haditengeré­szeti erők európai főparancs­noksága alá tartozik. A fő­hadiszállás London. A 7. flot­ta, amely a második világhá­ború alatt szerveződött a Ja­pán elleni küzdelem fő ereje­ként, a Csendes óceán óriási térségeiben operál, a sarkvi­déki Behring tengertől egé­szen az óceániai szigetvilágig. A flotta egységei nemcsak a nyílt óceáni vizeken, hanem a Japán-tengeren, a Sárga-ten­geren, a tajvani szorosban, a tankini öbölben és Indonézia körül is cirkálnak. A washingtoni tengerészeti vezérkar tehát tulajdonkép­pen felosztotta a világtengere­ket, s hogy a világ bármely pontján konfliktusokat tudja­nak provokálni, intervenciót tudjanak végrehajtani. A négy aktív flottán kívül, amely saját légierővel is ren­delkezik: nagy katonai hajó­tér fekszik az Egyesült Álla­mok különböző hazai támasz­pontjain — ezt az amerikaiak „molyzsák flottának?’ hívják. Ezekből áz „elfekvő készle­tekből” bármikor ki tudják alakítani a 3. és 4. flottát, amelynek pillanatnyilag nincs állandó kerete. Mozgó támaszpontok A legfontosabb természete­sen a 6. és 7. flotta, mert mindkettő, már földrajzi elhe­lyezkedésénél fogva is, a fő eszköze az agresszív katonai politikának. E haderő kereté­be tartozik három, nukleáris töltetű Polaris rakétákkal fel­szerelt tengeralattjáró. A leg­újabb adatok szerint általá­ban két vagy három olyan repülőgépanyahaj ó cirkál a Földközi tenger vizein, ame­lyek 2<K)—300 repülőgépnek szolgálnak mozgó támaszpon­tul. E repülőgépek nagyrésze szintén nukleáris fegyverek célba juttatására szolgál. A 6. flotta támadóerejét, 16 rom­boló, egy irányítható rakétá­kat kilövő cirkáló és egy ra- kétaroniböló teszi teljessé. Ezeken a hajókon 25 000 tenge­rész teljesít szolgálatot, és 20 000 tengerész gyalogos; mindez olyan térségben, amelynek nagyrészében Wa­shington még arra sem hivat, kozhat, hogy szövetségi köte­lességei szólítják oda. Hiszen sem az észak-afrikai államok, sem a Földközi-tenger közelé­ben lévő szocialista országok nem kértek az állandó hábo­rús kockázatból. A Távol-Keleten fejű ki tevékenységét a 7. flotta, amely most kap Poláris ten­geralattjárókat, s e hajók szá­mára támaszpontokat is Ja­pán kikötőiben. Ez a flotta támasza és hátvéde az összes félfasiszta és ultrareakciós re. zsimeknek, Dél-Koreától Taj­vanon keresztül Dél-Vietna- mig és Thay-földig. Ennek a flottának a fő támadó erejét mindez ideig az anyahajók és rakétacirkálók alkotják. Ebben a flottában működik a „Constanlation” 76 000 ton­nás anyahajé, amelynek fedél­zetéről a hangsebesség kétsze­resével repülő Vigilante típu­sú bombázógépek: startolnak és az „Oklahoma City” nevű, nukleáris töltetekkel felszerelt rákétacirkáló, a 7. flotta zász­lós hajója. Ért a stratégiai jellegű támadóerőt 30 000 ten­gerészgyalogossal egészítették ki a különböző reakciós rezsi, mék megmentését, a nemzeti felszabadító erők elnyomását célzó partraszálló hadművele­tek végrehajtására. Nem túlzás tehát art állí­taná, hogy az amerikai flotta egyik legfőbb ellensége min­den népnek, mindenekelőtt Ázsia népeinek, s ennek a ka­tonai erőnek egyik fő hivatása a nemzeti felszabadító moz­galmak bekerítése és a népek megfélemlítése világszerte. Más kérdés az, hogy a népek megfélemlítésének szándéka milyen mértékben érvényesül és meddig érvényesülhet? Mert a modem hadászat, az atomkorszak időszakában és a nukleáris fegyverek hatóere­jének ismeretében — sok min­dent — átértékelt már a ten­geri flották harci értékéről. Különösen az olyan flották sebezhetők, amelyek — mint az USA flotta is — sokezer mérföldnyi távolságba kerül­nek saját országuk bázisaitól. Ezeknek tengeri utánpótló ál­lomásai, a szállító konvojok, könnyen sebezhetők, az idegen partok pedig ellenségeskedés idején a halálos veszedelmet jelentik számukra... (H. J.) A DOKK ALATT Max az őrhöz lépett, és el­mondta, hogy a dokk alatti kábeleket kell megjavítaniokj Az őr átnézte irataikat, aztán a teherkocsira lépett, és a szerszámos ládában kezdett kutatni. Ebben a pillanatban a bejárat elé egy másik teher­kocsi érkezett A vezető oda­kiáltott: — Gyerünk, gyerünk, nincs vesztegetni való idő! Az őr intett Maxéknak, hogy mehetnek, s a másik ko­csihoz lépett. Persze annak vezetője is az ellenállási moz­galomhoz tartozott Max és Gregers tehát célhoz értek. Első dolguk volt a szer­számos láda elrejtése. Másnap reggel gyalog mentek ki, s tértek vissza. Hanyagul intet­tek az őrnek, meglebegtették igazolványukat ás beléptek* Most a dokk alá kellett von­szolni a ládát. A dokkot azon­ban természetesen őrizték Amikor a ládát vonszolva egy őr közelébe értek, az rájuk förmedt: — Mit csinálnak Itt? — Meg kell javítanunk a dokk alatti kábeleket. A láda dögnehéz. Nem segítene egy kicsit? Az őr végignézett rajtuk, aztán nekifeküdt a ládának s segített. A dokk alatt sötét volt. A fa- és betongerendák lucskosak, hidegek. A ládát most a dokknak arra az olda­lára kellett vonszolni, ahol a Monte Rosa szokott kikötni. A gerendáknak azonban egyszer­re vége volt, a ládát nem le­hetett tovább vonszolni. Órá­kig feküdtek a nyirkos geren­dákon, s nem tudták mit te­gyenek. Maxnak ekkor eszébe jutott, hogy otthon, az óvóhe- j lyen van egy gumicsónak* Visszakúsztak, s a kapuhoz érve rámosolyogtak az őrre. — Elfelejtettünk egy szer­számot* Az őr kiengedte őket Válsá­gos pillanat volt, amikor az összetekert gumicsónakkal a hátizsák fenekén, ismét a be­járathoz értek. Az őr azonban már ismerte őket * legyintett hogy mehetnek* Ismét a dokk alatt voltak. A ládát végre helyére szállítot­ták. Ezután négy napot töltöt­tek a nyirkos hideg helyen. Az ötödik napon mozgoló­dás és kiáltozás hallatszott fe­lettük, majd megszólalt egy hajó szirénája. Nem sokkal később a dokk mellé farolt a Monte Rosa. Két napot töltött a kikötőben. Max és Gregers az utolsó pillanatig várt a robbanóanyag elhelyezésével* Amikor végül elkészültek, el­süllyesztették a gumicsónakot, s kibújtak a felszínre. Szeren­cséjük volt. Az őr nem vette észre, amikor kiosontak a ki­kötőből. Angliából másnap jelentet­ték, hogy a Monta Rosa fel­robbant a koppenhágai kikö­tőben. Az akciót később még egyszer megismételték. Sike­rült elsüllyeszteni a Donau csapatszállító hajót is, roncsai még ma is az oslói kikötő fe­nekén vannak. A háború befejeződött, és a németeknek nem volt idejük leszámolni Maxszal. Gregers rosszabbul járt. Egy éjszaka kelepcébe esett egy oslói ká­véházban, s a gestapósok mi­előtt kézigránátját használhat­ta volna, rostává lőtték. Max Manus ma egy iroda­felszerelést árusító üzletben dolgozik. Felesége és két gyer­meke van. Osló külvárosában élnek csendesen. (Magyar Szó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom