Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
RÉVÉSZ GY. ISTVÁN: AZ ÖREG GALILEI Történelmi miniatűr — A széket a keskeny ablakhoz húzta, és kinézett. Ezen a napsugárban úszó téren út vonszolta aggodalomtól, sói félelemtől elnehezült aggastyán testét ide, a rettegett kolostorba. Hány hete is annak? Négy? öt? Már régien nem számolja. Vitatkozott. Igaz, a lényegről alig esett szó, m'rmint arról, hogy Ptolemaiosnak vagy Copernicus- nak van-e iffaza? Nem. az atvák nem is ezt íiratták, csak azt: összeegyéztethető-e a csillagvilágról megalkotott ez vagy amaz a kép a hit tanításaival. Öt pedig az foglalkoztatja, hogy milyen a világ? Hosszú heteken át győzködték egymást, ő rr?g az a'.yák. Tíz bíboros ült vele szemben, s kérdezett szakadatlanul, s minden kérdés egy-egy döfésre kész tör volt, amely életét szegheti, ha nem vigyáz. De az mégiscsak jóindulat lehet, hogy most kezébe adták az eddig elhangzottakról készült jegyzőkönyveket: legyen mégegyszer módja visszavonni, amit helytelennek ismert fel szavaiban. Átfutott pillantása a jegyzőkönyvek tömör sorain. s kiragadott közülük néhányat, amiket különösein fontosnak érzett: Bíboros: Tudod-e, hogy az egyház elítélte és eretneknek bélyegezte a copernicusi tanítás ? _ Galilei: Tudom, atyám. Bíboros: És mégis hangot adtál neki művedben. Az eretnek, sátáni tannak adtál hangot. Galilei: Hogy akiben él az igaz hit, tudja, ír 1 kell elvetnie. boros: A sátáni tanokat nem cáfolni ke ’1 hanem megsemmisíteni, Galileo Galilei! Nem válaszolt. Jobb is volt más mederbe terelni a kihallgatást, mert ha elmélyülnek ebben a kérdésben, ráolvashatják, hogy könyvében vita zajlik ugyan, de a vitából Copernicus álláspontja kerül ki megerősödve. Szeme más helyén állapodott meg: 3í boros: Ha azt vallód, hogy nem a Nap forog a Föld körül, ezzel azt állítod, hogy a Szentírás nem tartalmazza az igazságot. Galilei: A Szentírás ismereteim szerint nem tartalmaz csillagászati elméleteket, atyám. Bíboros: Vigyázz fiam, meggondolatlanul beszélsz. A Szientírás sok minden részletet nem tartalmaz, de benne vagyon a teljes igazság. Szeme előtt elvonult a tíz arc, egyik hájas másik csontosán szikár, némelyik gőgösen fölényes, ismét másik kenetesen érdeklőin 1 íz különböző arc és jellem, amelyeket a jegyzőkönyv mind csak egyetlen szóval jelez: Bíboros, mintha a tíz száj egyazon agynak szóvivője lenne. Tíz kérdező, faggató s egyetlen felelő! Tíz., aki , tudja, mit akar, s egy. aki csak azt akarja, hogy valamit tudjon! Egyenlőtlen küzdelem volt. Az utolsó kihallgatáson mégis győzött, rávette az atyákat, hogy behozathassa távcsövét, s megmutathassa nekik, lássák saját szemükkel, amit neki elhinni nem akarnak: hogy a Holdon hegyek és völgyek váltakoznak, akár itt a Földön, hogy a Jupiter körül holdak keringenek. Ha ezt meglátják, Copernicus igazát látják meg! "tecsukta a jegyzőkönyveket, mosolygott, ft-.ofet ott pihen az annyira szeretett, drága sárgarézcső, két végében az üvegszemmel, a terem hűvös csendjében, várva az éj leszálltát. amikor is megmutathatja benne a bíborosoknak, amit a Biblia betűi eltakarnak előlük. S akkor, ha nem is fogadják el még az ieazságöt, utat kell, hogy engedjenek a te " bi kutatásnak. A dominikánus megérintette vállát és inter hogy követte. Fiatalos léptekkel követte őré' az aggastyán a terembe. Az atyák már elfoglalták helyüket, előttük hevert az asztalterítőn a távcső. Szokás és illem szerint keresztet vetett és ő is elfog'alta megszokott székét az atyákkal szemben. És a bíboros — a tíz közül az egyik — megszólalt: — A Szent Hivatal régebbi érdemeid és jámborságod jutalmául engedett kérésednek, Gaiileo Galilei, s hajlandó betekinteni abba az eszközbe, amelyet te távcsőnek nevezel. Várja, hogy megmutasd a Hold hegyeit és völgyeit, a Jupiter holdjait. Figyelmeztetlek azonban, hogy a Szent Hivatal úgy ítéli meg a dolgot: ha állításaidat bebizonyítod, ez csak a Holdra és a Jupiterre ismertetik el, de nem a belőle levont hamis és eretnek következtetés a Föld forgására vonatkozóan. — Tudomásul vettem, atyám — mondta nyugodt hangon Galilei. Felállt, kezébe vette szeretett távcsövét és belenézett. Kissé igazított rajta, hogy beállítása éles és tökéletes legyen, lencséit megtörölte, hogy a legkisebb po'C'/em se tapadjon rájuk, s odanyújtotta az atyáknak. — Kérlek, tiszteletreméltó atyák, tekintsetek bele, győződjetek meg róla itt, a jól ismer" szobában, hogy felnagyítva, de pontosan láttok rajta mindent. A bíborosok kézről kézre adva, egymás után belenéztek a távcsőbe. Volt, aki a terem túlsó falán függő feszület faragásait figyelte hosszan, s meglepetve állapította meg. hogy élesebben látja jól ismert apró ráncait és repedéseit, mintha közvetlen közelről nézné. Volt. aki a fal meszelésének egyr ötlenségeiről állapította meg ugyanezt, egy harmadik az ablakon fedezett fel vele toi szkot, amit eddig észre sem vett. Aztán felálltak. De mielőtt elhagyták volna a teririrt a bíboros — a tíz közül az egyik — ires'" ólait: — Még valamit, fiam. Meggyőződtünk róla, hogy távcsöved felnagyítva, de híven muínttfi o valóságot, úgy. ahogy mondtad. De magad is jól tudod, egyesek szerint boszor- káiiyság hírében is állsz. Ezért hát úgy határoztunk, hogy ettől a pillanattól kezdve egészen addig, amíg az általad mondottakról, vagy azok ellenkezőiéről nem győződtünk meg, az atyákon kívül senki keze nem érintheti távcsövedet, a te kezed sem Tu domásul veszed, fiam? — Tudomásul veszem, atyam — mondta Galilei, s alig tudta elfojtani mosolyát az értelmetlen akadékoskodás hallatán. í’s kivonultak a hűvös, vastagfalú terem- bői, végig a szinte sírian dermesztő folyosókon, mind a tizenegyen, a kolostoi boltíves kapuján át a Piazza della Minerva tágas terére. Galileit megcsapta a római nyáréjszaka fülledt, párás forrósága, Fent a tiszta itáliai égen szikrázva ragyogtak az ő kedves csillagai, a Hold majdnem pontosan a fejük felett úszott, s a Jupiter mintha egy sugarával a szemközti háztetőre támaszkodott volna. A benti borzongató hideg után tenyerét és egész testét verejték lepte el, őszintén örült, hogy nem nyúlhat így a táv. csőhöz, de a következő pillanatban már vad rémület nyilait belé. Szólni akart, kiáltani valamit figyelmeztetőn vészesen nagyot. Az atyák egyike pedig már a Hold felé fordította a távcsövet, belenézett hosszan. Aztán, ahogy eljöttek, úgy vonultak vissza sorban a boltíves kapu alá, végig a dermesztő folyosókon, be a terembe. Szófiám csendben foglalta el mindenki a maga helyét, csak Galilei maradt állva előttük, lehorgasz. tott fejjel, beesett, félig zárt szemekkel. És a bíboros — a tíz közül az egyik — megszólalt: — Arcodon látom, te is tudod, mit mutatott az atyáknak távcsöved. A Holdnak nem voltak hegyei és völgyei... — Atyám! — kiáltott fel az aggastyán, összeszedve utolsó erejét! — Úgy van, ahogy mondod, tudom, mi történt! Csak egy apró-ág, egy jelentéktelen é. természetes apróság, amit számításon kivüi nagylam. A hűvös teremben lehűlt, s a hideg távcsőre és leneséire, amikor kivittük a forró nyári éjszakába, pára csapódott le. Elég arra, hogy elhomályosítsa a képet... — Elég volt! — csattant fél az egyik bíboros. — íme kimondom az összegyűlt atyák nevében a döntést: a Holdnak nincsenek hegyei. a Jupiternek nincsenek hotdiai! Mindez, amit állításod szerint tenszeroeddel láttál, csak a sátán incselkedése volt. Galileo Galilei. De nem volt ereje és natal ma megtéveszteni az egyház felkentjeit! U ó jára mondom • tanúsíts igaz hívőhöz mélt tor töredelmes megbánást, hogy ne legyünk kény-, telenek megátalkodott eretnekként b nm veled! Nem hetven, száznegyven év súlyát é.czte vállán az aggastyán. Jöjjön hát a kínok mestere? Az a halált jelenti és ő fél a haláltól. nagyon fél! De még jobban fél attól, hogy többé nem nézhet távcsövébe, nem hajolhat papiruszai fölé. nem fejezheti be művét, holott csak ő tudta, mennyi munka várja még! Ha most behódol, tudós barátai biztosan megvetik majd gyávaságáért, de mit számit az, ha ennek ellenében lehetőséget nyer a munka folytatására? És görnyedt dereka lassan-lassan kiegyenesedett, amint kimondta: — Szánom tévelygésemet. íme, ti elvezettetek engem az igazság felismeréséhez.. U sok mondanivalója lett volna, de nem-*-Jgy pillanatra elhallgatott, mert még tudta, hogyan fogalmazza meg. Amit mondani akar, annak úgy kell hangzania az atyák fülében, mint a hódolásnak, s úgy kell hangzania, hogy az ő számára jelszó legyen hátralevő életére. És lassan, tagoltan, hogy pontosan vehessék jegyzőkönyvbe, így folytatta: — Igen, elvezettetek engem az igazság feiL ismeréséhez. Hiszem és vallom: a tudós munkájában elég egyetlen meggondolatlanság, hogy tönkresilányítsa egész művét. Elismerem, hiszem és vallom: egy hajszálnál vékonyabb, könnyű párafátyol elég ahhoz, hogy gyenge szemünk elől eltakarja a leg- fénylőbb igazságot is. APRILY LAJOS: Faust és a Gond Arcod csupa komorság és redő. Ki vagy te vézna, sápadtarcú nő? — A Gond. A Gond? És mit akarsz velem? — A V: (‘tetemei rádlehelefti — Miért? — Ízért, hogy meg vakítsalak. — PusztaH Innen, te boszorkány-alak! — Csend. Megás narincsot teles ek — Nem eiv ede’mes <Vm se”k nrk' Ki küld? Ne rejtélyeske-’j. mondj nevet! — Vég-hirdető vagyok: ha’ál követ. — Halál cseléde? Végezz hát velem, de ne vakítsd meg két látó szemem Ne tedd, ha van szívedben irgaloir Én a halált is látni akarom! Látni, ahogy láttam az élelet, patakot, forrást, erdőt, réteket, a várat, mely a csúcsról messze 1 tavaszok fényét, őszök fátyolát, eget, villámot, formát és arányt, és Margitot a drága, szűzi lányt.. A végső óra mit érhet nekem, ha nem búcsúzhatik tekintetem, s a föld szépségét szemmel nem fogom Végezz ki inkább! — Nincs hozzá jogom. (Arcára lehel. Faust megvakul.) November 14-én ünnepli napját. a költő TI. születésA Balaton senki földje volit aikkor: senki vize, senki jege. Alaposan megbírta az embert is a jég, de már hetek óta csend ült a két part hosszán. Csak délről hozott ágyúzást a szél néha, meg a Fülöp-hegy verte visiz- sza tompán, a nagy robbanásokat: a tó felső végén hatalmas harc kezdődhetett. Felderítő járőr, vagy húsz ember, széles csatárláncba fejlődött, s a főhadnagy halk jelére megindult, egyenest dél felé, ahol Boglárt sejtették. Fehér lepedőket kapott mindenki, s nyakba, biztosltótűvel Összefoghatta. Hatnak volt géppisztolya, a többált puska nyomta, vagy pisztoly övezte. Arról volt szó: Boglár alatt, egy ho- dályban vagy tíz kincstári, katonai Bo- tond maradt a decemberi rajtukütéskor, azt kell kimentem szépszerével, s ha másképpen nem lehet, erőszakkal, s a műúton Fonyód felé áttörve, körül a parton visszatérni. Úgy a jég közepe táján meg is bánba Pócza főhadnagy, hogy a fogdából, ahol bogiári emberre lelt, magával hozta ezt a „jó köcsivezetőt”, ezt a Sükösdit. Ez, egész idő alatt meg sem szólalt — valamit forgat a fejében. Kopogott a hó a bakancsok alatt A part csendben várt rájuk. S a megbeszélés szerint az őrmester néhányadma- gával, lopakodva elindult a strand felé, s onnan majd a sorompóig, a műútig, vasúti g. Fonyód felé vivő útra indult a másik részleg. Egy óra múlva az állomás alatt lesz találkozás. * Pócza harmadmagával osont villától villáig, fától fáig. Valami étterem lehetett ez a hodálv. ahol a Botondokra leltek. — Vizsgáld meg, hány üzemképes — tegezte Sükösdit Pócza, s vezettette magát tovább Baloggal bizonyos Frank-villa irányába, ahol __ N em mondta meg Balognak, ki-mi van a villában, amely odább volt, mintha egy kicsit a part felé megint. — Milyen ember? — kérdezte egyszer csak Pócza. — Ismeri? Miért ült? Amaz értette, hogy Sükösdi. — Hadbíróság vár rá. Mondott valamit a németekről, állítólag szökni akart. Pócza bosszankodott. — Na, majd én ... Odaértek közben. Kert. a vasrács mögött, s ablakra lehúzott redőny: a Frank-villa. Csak háromszor kellett megkopogtatni a legszélső redőnyt, mindjárt felelt valaki: férfihangon. A férfi civil volt, prémes rövid kabátban. Nagyon idegesen nyitotta a szin ajtaját. — Hideg a motor. S az egész faluban nem találsz annyi benzint (hacsak fegyverrel nem), hogy áttörhessünk — kapkodott a civil, s egy kicsi autó ötlött elé a színből, mellette benzines kanna. — Ha Fonyódig el is jutunk, ott páncéltörővel szétlőnek — szólt erre Pócza, de nem erősködöít, hát tovább mondta amaz. — A jégre én kocsival nem megyek. — Ugye, szoktak telente követ szállítani Tomajról, a kőbányából. De a civil, csak nem akart beleegyezni, hanem, hogy hívják ide az embereket, és bontsák ki a ládákat... R öviddel később Botand áll meg a villa előtt. Finoman vezet ez a Sükösdi... pattannak le róla Pócza s a civil. Gyorsan a ládát! Fel a nagykocsira! Nyögve segít a főhadnagy úr. — Szálljon fel — parancsol Balogra. —. Indulás! Egyessel előre...! — Balog felszáll Sükösdi mellé. Ültében elfogja a félsz. — Megállás nincs! Az állomás táján géppuska kezd rá. A kisautó motorja kihagy. — Na, indíts már! — Minket akarnak előre küldeni!.;. — dörmög Sükösdi. — Ha szakad, alattunk szaikadjón be a jég. A főhadnagy ott terem. — Saját pisztolyoddal lőlek le, piszok! A nagy motor engedelmeskedik, megindul. Egyszerre néznek vissza ketten a partról: nyomukban a kiskocsi. Sükösdi keserűt sóhajt: — Az anyátok istenit! Miért is találtatok a kocsik mellett?! — aztán Baloghoz: — A fene egyen meg! Rád vártam. S úgy lecsökkentette a gázt, mintha meg akarna állni. A fegyverropogásba gránátrobbanások szóltak bele. Kettő, három, négy. A kocsi legördült a jégre. S most először, felbőgött előrerugaszkodva — A tied megvan? — Micsoda? — A pisztolyod. — Meg. — Add ide. — Jó helyen van nálam, csak vezess. Hallgatnak. A lövöldözés elmaradt mögöttük. A kiskocsi meg nyomukban mindig vagy ötven méterre. — Nem mer közelebb jönni... Megint csend. — Te! Mi van ebben a ládában? — Nem tudom. Vezess csak. Ne törődj vele. — Mintha már nem is lövöldöznének. — Meg kellett volna várni a többieket. — Kinyírtak volna. Minket is. Sükösdi fejét ingatja. Nem hiszi. Halkan dudál a kiskocsi. — Előzni akar? — Fenét, hogy siessünk. Adjál gázt. Rándul a kocsi. Furcsán recseg a hó attól kezdve. A hátsó négy kerék alatt a jég rogy- gyan. Verejték üt ki Sükösdi homlokán — milyen mély lehet itt? *— Nem tudom hány méter, itt még nem mély. De majd beljebb! Balra forgatja a kormánykereket Sükösdi, kanyarodnak vissza közben. A kocsi mögöttük tülköl, megáll, kipattan belőle Pócza. — Add ide a pisztolyod! — könyörög Sükösdi, s mivel sietni kell, ráveti magát társára. Leáll a motor. A csend ijesztő. “* t lépésre ott áll a tiszt. Mindkét í | kezében pisztoly. TJ — Szitává lőlek, gazember! Fordul ki a nyíló ajtóval a vezető, a motorház előtt meg már Balog áll vigyázzban, remegve. — Recseg a jég!... Főhadnagy úr kérem — szól végre, hangjában kétszeres rémület. A két pisztoly rezzenetlen céloz, mintha nem is halló, érző ember állna mögötte. Ha a sofőr szólna, menten halálfiá lenne. — Irány áz előbbi! — pattogják a pisztolyok — harmadik sebességgel! Ha megfordulsz, lelőlek, mini egy kutyát!... Pörgő hátsó kerékkel visszakanyarodik a Bolond. Balog sapkája hever a havon. A főhadnagy lehajol Balog pisztolyos derékszíjáért, s int a kiskocsinak. S mint akik sokallják az ötven métert, hogy a két gép bodogás-berregése egymásba olvadjon, megközelítik a nagykocsit — lőtávolban. — A sapkám! — kap a fejéhez Balog az ülésen. De Sükösdi most már nem felel neki. Nyomukban a halál. Ha megfordulnak, lelövik mindkettőjüket! S elkezdi bőget- ni a motort, hogy ne hallja a másik kocsit. A nézőtükröt is lefelé fordítja. — A sapkám... — sóhajt még Balog, de hirtelen meg kell markolni az ülést, olyan puhán billen sík jégen a kocsi. — JVLi ez? Nem mer kitekinteni. A jég horpad, persze. Egy pillanatra ráugrik szeme társára, s amint lefelé célzó tébolyodat! pillantását követi, csípős, nyári verejték szagát érzi. A gázpedált nézik. Sükösdi bakancsát. Balog szeretné megszólítani ezt a bakancsot, megsimogatni. Ha megszólalni, ha a gáz csökkenne, s vele a sebesség, elnyelné őket a süppedő jég. A motor bőg, teljes gAzzal. Percenkén eszi a kilométereket. Megszűnik a verejtékezés. Ruhájuk csuromvíz. Nyelvük, szájuk, száraz. Nem tudnak nyelni. „Itt milyen mély lehet?” Nem mernek felnézni, csakis a gázpedálra, Sükösdi lábára. Az most minden élet ura. Ez a bakancso láb. „Négy-öt méter.” „Csak?” „Elég az!” Ha már meg kell halni, legalább... kibírhatatlan hosszú idő ... Egy zökkenés, megrándul a gép! És nincs tovább. Megbénul a motor. Vége. Fagyott kezük még a kilincsig sem jut el, már derekuknál a víz. Az első kortyok hűsítők, de aztán az életöszrtön: Fel legalább az ülésre. Mi ez? Előttük a part. S megállt, áll, nem siily Ived lejjebb a kocsi. T eljes, mély csend mögöttük. Derékig vízben, eszükbe jut, hogy hátranézzenek. A nagy, fehér mezőben széles fekete szalag, nyomukban utcá- nyi széles csík, fekete víz. Nem látni végét, nem látni, hol merült el a halál. k
