Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

4

NAPLÓ

1964. NOVEMBER 1 T,

9 Itöitianizmiis hétköznapjai

O

któber évfordulóján

különösképpen érdemes a szocalista humanizmus létrejöttének és általánossá válásának nagyszerű tényeiről és érvényreju- tásának körülményeiről be- j szólni, mert talán ez a leg- i nagyobb jelentőségű, leg- J szebb vívmánya a szocialis- i ta társadalomnak. Ebben | teljesedik ki a szocialista , forradalom alapeszméje. Az t emberek közötti kizsákmá- J nyolásmentes, egymás ér- I dekeit és érzéseit minden } tekintetben figyelembe vevő, őszinte kapcsolatok eme- lik végül is az eddigi, — j kizsákmányoláson alapuló * társadalom fölé — a mi rend- J szerünket. Ez legalább any- i nyit jelent, mint a hatalom j puszta megragadásának, a | légi rend forradalmi szét- J zúzásának ténye.

* Soha nem lehet eléggé hangsúlyozni az emberek közötti helyes, szocialista kapcsolatok fontosságát. Az emberek célja a múltban sem. ma sem egyszerűsödhet le csupán az anyagi jólét biztosítására. A teli gyomor, a jó lakás, szép fizetés és minden, ami ezzel jár, önmagában kevés lehet, sőt, mit sem ér, ha közben mindezek ára fejében csorbát szenved az emberi méltóság és önérzet. A múlt társadalmai nemcsak a kizsákmányolás puszta léte miatt voltak embertelenek, hanem mert az embereket közömbössé, egymás ellenségeivé tették, béklyóba verve az emberi akaratot és méltóságot Mi mással lehetne magyarázni napjainkban az amerikai négerek álhatatos szembeállását mostoha hazájuk kormányzati rendszere iránt? Nagy részük elfogadható életnívót, jó állást, autót, vagyont mondhat magáénak, de egy percre sem szűnik egyenjogúságáért, emberi méltóságáért, meg- , becsüléséért harcolni;

A szocialista humanizmus '-nemcsak társadalmi viszonylatokban jut érvényre, hanem az emberek közötti kapcsolatok olyan egyszerűnek és hétköznapinak tűnő formáiban is, mint a beosztottak “és vezetők, a hi-1 vatali ügyintézés, az öregek és fiatalok, szülők és gyerekek viszonya és egymás iránti magatartása.

Alapjaiban bármilyen igazságos és humánus a mi rendszerünk, ha a hétköznapok sorában oly sokszor fölényes, az emberekben csak ..ügydarabot” látó, az emberek súlyos gondjaival, létfontosságú ügyeivel packázó, közönyös bürokratákba botlunk. A „hatalom” kisebb-nagyobb beosztású képviselői minduntalan megfeledkeznek arról, hogy kitől is ered az a hatáskör, amellyel lelkiismeretlenül visszaélnek. A beosztottjaikkal kiabáló, durva, lélektelen vezetők, a vásárlót a boltból kinéző kereskedelmi alkalmazottak, a kiabáló, a kocsit idő előtt lecsengető kalauzok, sajnos nem ismeretlen alakjai életünknek, mint ahogy az ellenpólus, a követelőző, demagóg ügyfelek, a fegyel- metlenkedését fenyegetőzéssel palástoló, egymást tip- ró utasok, a türelmetlen vevők, a vezetőiket semmibevevő, hanyag, felelőtlen munkát végző beosztottak sem ritkák ma még.

A humanistás feltételezi a kölcsönös bizalmat, a bizalom próbája pedig mindenekelőtt a tett. A legszebb hűségnyilatkozat sem pótolja a pontos, fegyelmezett munkát. Másrészről senki sem vádolhatja embertelen- béggel, ridegséggel a beosztottjaitól fegyelmet és behütetes munkát követelő, a fegyelmezetlenekkel szemben kemény kezet mutató vezetőt. Ha lógósokról, üzemi tolvajokról, humanizmusunkkal visszaélőkről van szó, a közvélemény rendet és fegyelmet tartó vezetők oldalán áll. Nemcsak tudomásul veszi, de egyenesen elvárja, bogy felelősség»«-i*arrm- ' TOTjroij

vonják, súlyosabb esetben megbüntessék a fegyelmezetleneket. A szocialista humanitás egyáltalán nem

jelenti — lényegéből fakadóan nem is jelentheti — a mulasztások, bűnök, felelőtlenség védelmét. A rosszul, a felelőtlenül dolgozókat a szocializmusban is el lehet bocsátani. A szocialista bérezés elvei azt is jelentik, hogy a kevesebb munkáért kevesebb bért, a semmi munkáért pedig semmi bért adjunk. A szocializmus jelszavai közül ma sem töröltük azt: „aki nem dolgozik, ne is egyék” igazságát

Sokan a bírálatról is egészen furcsa, mondhatni „háztáji” nézeteket vallanak manapság. Egy bírálat élessége sohasem formájában, hanem tartalmában jelentkezik. Hiába kiabál valaki, ha bíráló szavai érdemben csekély súlyúak. Halk szóval is kemény lehet a bírálat, ha a hibák elevenjére tapint Nincs igazuk tehát azoknak, akik a hangnemet a lényeggel azonosítva tulajdonképpen a kritika jogosságát vonják kétségbe az „emberek vagyaink, ne bántsuk egymást” elv alapján.

Olcsó népszerűséget persze azzal is lehet szerezni, hogy véleményünket véka alá rejtjük, ha egy vezető a hibák elnézésével, esetleges eltussolásával akar beosztottjai szívébe férkőzni. A mindent megértő és megmagyarázni hagyó vezetés azonban előbb-utóbb kudarcra van ítélve, hiszen saját beosztottjai ellenérzését váltja ki. Az emberek nem azt várják a vezetőiktől, hogy elveik és az igaz ügy ellenére a hanyagság, a fegyelmezetlenség pártjára álljanak, mert ez a becsülettel dolgozó többség igazságérzetével ellentétes. Aki maga jól dolgozik, nem sajnálja a lógóst.

A bírálat — ha mégoly éles Is — emberért van, de csak a becsületesért. Manapság főként amiatt nincs a bírálatnak kellő tekintélye, mert nagyon gyakran nem követik határozottabb intézkedések;

Fura eseteket produkál néha az élet A napokban hallottam, hogy a Jókai utcai hatemeletes ház lakói tavaly karácsonykor fűtet- len lakásban dideregték végig karácsony napját, mert a központi fűtést irányító kazánfűtő — „nekem is megjár a karácsonyi pihenés” címén — egyszerűen nem volt hajlandó munkába állni. Tőle még csak el lehet valahogyan fogadni ezt az álláspontot, — a fűtőket nem fizetjük valami remekül, és különösebben válogatni sem lehet beállításukkor •—, no, de a ház kommunális ügyeit intéző illetékeseknek azért már jobban meg kellett volna gondolniuk, hogy egy ember vélt kényelme miatt huszonhét családot kitegyenek a fűtetlen lakás kényelmetlenségeinek. Amikor a lakók — érthető módon — panaszra mentek, majdnem- hogy ők húzták a rövideb- bet, amiért embertelenséggel, antihumánus magatartással viseltetnek a fűtő iránt, s „már azt a kis karácsonyt is irigylik tőle”.

Jól emlékszem, hogy hasonló, ilyen rosszul értelmezett humanitás alapján szüntették meg egy időben a pékek éjszakai munkáját, hasonló indokokkal akarták korlátozni a két-három műszakos üzemek munkaidejét. Az álhumanizmus jegyeivel lépten-nyomon találkozhatunk a politikai, társadalmi élet különböző területein és sok esetben majdnem hogy dicsekszünk vele.

inden eszme annyit ér,

I” amennyit megvalósítunk belőle. A szocialista humanizmus társadalmunk, korunk nagy vívmánya, csak úgy válhat fejlődésünk fontos hajtóerejévé, ha helyesen értelmezzük, jól alkalmazzuk a hétköznapokban.

Fcevári Ferenc

..w»,

A SW

Brezsnyev elvtárs beszámolója a moszkvai ünnepi ülésen

(folytatás a 3. oldalról)

együttélés elveit, megszabadítja az emberiséget a világháború tóL

A béke és a szocializmus újalbb sikereinek zálogát látjuk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységében, a nemzeti felszabadító és demokratikus erők össze- forrottságában.

Ellenségeink arra törekednék, hogy meggyengitsék a kommunista mozgalmat, kiaknázzák a mozgalomban keletkezett nézeteltéréseket és így mérjenek csapást a forradalmi erőikre.

Nem engedhetjük meg, hogy a felmerülő nézeteltérések alá ássák a legfontosabbat, amiben a kommunistáik ereje rejlik, a közös ellenség, az imperializmus ellem harcban kialakult egységet. Az egész mozgalmat érintő problémák eldöntése valamennyi testvérpárt ügye.

Szükség van a testvérpártok újabb nemzetközi tanácskozására

A kommunisták nemzetközi hadseregének pontosan körvonalazott világos fő irányvonalát közösen dolgozták ki az 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásokon. A kommunistáknak emellett arra is van hatékony módszerük, hogy a pártok között felmerült véleménykülönbségeket leküzdjék és összefogásukat erősítsék. Ezt világosan kifejezésre juttatja a 81 párt 1960- ban elfogadott nyilatkozata, amely hangoztatja: „a kommunista és munkáspártok szükség esetén tanácskozásokat tartanak az időszerű prob lémák megtárgyalására, tapasztalatcserére, hogy ismertessék egymással nézeteiket és álláspontjukat, hogy konzultáció és a közös célokért vívott harc együttes akcióinak egybehangolása útján egységes nézeteket dolgozzanak ki”.

Nem kétséges, hogy nem találhatunk jobb módszert a kommunista világmozgalom összefogásának erősítésére.

Nyilvánvalóan megért a test- várpártok újabb nemzetközi tanácskozásának a szükségszerűsége. Az ilyen tanácskozás céljának és fő jelszavának a marxizmus—lendndzrm» és proletámemzetköziség elvei alapján való tömörülésnek, az osztály-testvérek kommunista egységének kell lennie, közös, nagy céljainkért vívott harcunkban.

A Szovjetunió Kommunista Pártja minden tőle telhetőt megtesz az ilyen összefogás

érdekében.

Országunk dolgozd! tudják, hogy minden sikerünket és vívmányunkat a lenini párt vezetésével értük el. Ezért a szovjet emberek szeretik és tisztelik pártjukat, hisznek benne, követik a pártot. A kommunista párt nagy eszményei és az egész szovjet nép eszményei lettek, pártunk programja az egész nép gyakorlati cselekedeteinek programjává vált.

az ember javára. Minden erőnket a kommunizmus Szovjetunióbeli felépítéséért folyó harc szolgálatába kell állítani.

A történelem nagy felelősséget hárított pártunkra, a szovjet népre. Óriási méretű feladatokat oldunk meg. Országunk csaknem fél évszázada rakja le a társadalmi fejlődés új útjait. A kommunista építésben aratott minden sikerünk1 — a szovjet nép hozzájárulása a világ dolgozóinak a békéért, a szabadságért, az emberiség boldog jövőjéért vívott közös forradalmi harcához.

A szovjet nép a párt vezetésével a marxizmus—leniniz- mus zászlaja alatt felépíti a kommunista társadalmat.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a szovjet népnek és pártnak, a kommunista mozgalom egységének és a világbékének éltetésével fejezte be beszédét.

Kudarcot vallott a Mariner—3

Kudarcot vallott az az amerikai rakétakísériljet, amelynek az lett volna a feladata, hogy a „Mariner—3” űrkutató rakéta segítségével pontosabb értesüléseket szerezzen a Marsról. . Cape Kennedy támaszponton péntek reggel illetékes helyen közölték, hogy megszakadt az összeköttetés a kutató rakétával és már nincs semmi kilátás arra, hogy a Mariner—3 teljesíthesse feladatát. A felbocsátó állomáson felfogott mérési adatokból már korábban kiderült* hogy a kutató laboratóriumot a világűrbe röpítő Atlas— Agena rakéta második lépcsője korán lépett működésbe és nem érte el a szükséges sebességet.

A NASA előkészített egy második ugyanilyen Mars-ra- kéta-kísérletet és valószínű* hogy a rakétát néhány nap múlva felbocsátják. A kísérletet november 29-ig végre kell hajtani, mert a Marsbolygó Csak eddig az időpontig van a kísérletnek megfelelő helyzetben, s ha ezt most elmulasztják, a legközelebbi kedvező alkalomig két évet kell várni.

Tovább a XX. kongresszus megszabta

úton

Az SZKP XX. kongresszusa megkezdte az igazi lenini normák helyreállítását pártunk életében, kimagasló szerepet játszott a kommunisták alkotó tevékenységének a fejlesztésében, az SZKP XX. kongresszusa határozatainak váló- raváltása útján fontos mérföldkő volt a Központi Bizottság ez év októberben megtartott plénuma.

Ez a plénum újabb tanúbizonysága annak, hogy a Központi Bizottsága gondot visel a párt fő irányvonalának sikeres megvalósítására. Munkáját a lenini kollektív vezetés, a lenini hagyatékokhoz való hűség szelleme hatotta át.

A plénum a részvevők teljes egyöntetűségének légkörében ülésezett. Határozatait az egész párt, az egész szovjet nép helyeselte és támogatta.

Pártunk, minden kommunista egész tevékenységét a jövőben is a lenini pártosság szellemének kell áthatnia. Mindenkor és mindenben a párt nagy jelszavának kell vezérelnie bennünket: mindent az ember nevében, mindent

A televízió műsora

november 7-én, szombaton: ! Magyarul beszélő szovjet film.

_ ' _.. .... ,, .

_.... (II. rész). 21.25: Érmek és ér7

.5a: Közvetítés Moszkvából mesek visszap„lantiis a tokiói

olimpiára. 21.40: Tehetségkölcsönzés. Csehszlovák revü- film. 22.10: TV-híradó. — 2. kiadás.

november 8-án, vasárnap:

8.20: Iskola-tv. Kémia, a

középiskolások I. osztálya számára. A vegyülctek csoportosítása. I. rész. 8.55: A bölcs egér. Rajz- és bábfilmössze- állítás. 10.25: Budapest—Bukarest jégkorongmérkőzés közi vetítése a Kisstadionból. 17.50: A Magyar Hirdető műsora. 18.00: Foxi Maxi kalandjai. Amerikai rajzfilmsorozat. — 18.25: Delta. Tudományos híradó. 18.45: Thomas Mann. Do. kumentumfilm. 19.20: Esti mese. 19.30: TV-híradó. 19.50:

a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából rendezett katonai díszszemléről. Kb. 9.00: Hét- mérföldes kamera. Uítörőhír- adó. 9.15: Nehéz gyerekek. Magyarul beszélő szovjet film. 10.45: Zenekedvelő Gyerekek Klubja. Zálogosdi. 13.55: Bp. Honvéd—Győri Vasas ETO Magyar Népköztársasági Kupa labdarúgó-mérkőzés döntő közvetítése a Népstadionból. — Riporter Szőnyi János. 15.50: A Magyar Hirdető műsora. 17.48: Hírek. 17.55: Tudós az ezeregyéjszaka földjén. Beszélgetés Germanusz Gyulával (ism.). 18.25: Szellemi olimpia. Az utolsó forduló eredményhirdetése. 18.30: Földindulás Móricgáton. Riportfilm.

18.50: A Nagy Októberi Szó-j Két és fél vendég... Rcszie- rialista Forradalom 47. évfor- i lek az Országos Rendező Iroda dulóján. Ünnepi beszédet ] Erkel-színházi előadásából,

mond: G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió rendkívüli és meg hatalmazott nagykövete. 19.00: Szobrok Leninről. Látogatás három szobrászművésznél. 19.20: Esti mese. 19.30: TV- híradó. 19.50: Élők és holtak.

képfelvételről. 20.20: „Angyal” kalandjai. A szerető férj. Magyarul beszelő angol film. (14 éven felülieknek!) 21.10: Barangolás az Állami Népi Együttesnél. 22.10: TV-híradó. — 2. kiadás. 22.30: Telesport.

A MESSZIRŐL JÖTT EMBER

Furcsa dolog, de ha valakit nagyon megszeretek, nehezen tudok róla írni.

Talán azért, mert mégis úgy érzem magamban, hogy ezt az embert nem ismerem jól, ez a hirtelen feltámadó rokonszenv csak könnyű súlyú, nem eléggé megalapozott.

S most mégis engedjék meg, hadd mondjam el, miért szerettem meg T. Bélát, egy baranyai állami gazdaság főkertészét. Ez, hogy nem írom ki a nevét, csak saját megnyugtatásomra szolgál, ha rosszul ítéltem volna felőle, maradjon „titok”, ki ő — annyi mindenesetre kiderül belőle —, így képzelem a nagyon rendes embereket.

Külsőre milyen? Az arca nyugtalan és nagyon határozott. Olyannyira határozott, hogy ez a felületes szemlélőnek már bizonyára nem is rokonszenves. Olyan embernek látszik, aki elhatározásait szívós munkával képes valóra váltani, olyannak, akit hibás elképzeléseiről is nagyon nehéz lebeszélni. Magyarul: makacs. De első pillanatban úgy éreztem, ez az a makacsság és ez a szívósság, amelyre napjainkban nagyon nagy szükség van.

Azt kérdezte: miért rólam akar írni? Barackban is, almában is alatta maradtam a tervnek, azaz nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket ebben az évben. Egyedül a szőlőből teljesítettük túl a tervünket. De ez nem sok.

Azt válaszoltam, azért akarok róla írni, mert másfél évvel ezelőtt futólag találkoztunk. A találkozás annyira futólagos volt, hogy ö már el is felejtett engem. Én viszont nem őt. Egy pár kilométeres út alatt beszélgettünk egymással, s nagyon butának kellett volna lennem, ha nem veszem észie, hogy ez az ember nagyon szereti a szakmáját s nemcsak szereti, ért is hozzá. Ezért kerestem fel most másfél év múl- W. 6 m»f*& » Sügkembert, inkább

az embert szerettem volna belőle kibogozni.

— Legyen nagyon őszinte — mondtam neki, és hirtelen nem tudtam, mit válaszol majd. Adhat kitérő választ is. \z újságíró megszokhatta már, hogy sohasem teljesen őszinték vele. A nyilvánosság közelsége szépítésre ingerli az embereket. Vagy ha szépítésre nem egyszerűen csak arra, hogy ne mondjanak mindent el. Csak azt, amit jónak látnak.

Ö nem válaszolt a kérdésemre — nem mondta azt, hogy „jó, őszinte leszek”, egyszerűen csak őszinte volt.

És ezután törvényekről és emberekről és szervezeti formákról beszeltünk. Méghozzá úgy, ahogy az őszinte beszélgetésekben szokás: nem dicsértünk minden embert, nem helyeseltünk minden törvényt és kritizáltuk a szervezeti formákat.

A szervezeti formák.

— Helyesli-e az állami gazdaság önnel kapcsolatos jelenlegi szervezeti formáját?

— Nem. I

— Miért nem?

— Az állami gazdaság főagronómusa hivatalból felettesem. Mint főagronó- mus főleg növénytermesztő és nem kertész! Ezért nyilván ha kell, előnyben részesíti akár az állattenyésztést, akár a növénytermesztést a kertészettel szemben. Én pedig a kertészetben produkálni akarok. Legjobb tehetségemmel szeretném a legjobb eredményeket a földemből és a fáimból kicsikarni. Azt csak akkor lehet, ha mindent megadok a fáimnak és a földemnek. De ha a főagronómus a kertészeti dolgozókat kukoricakapálásra rendeli, ott állok megfürödve. Nem igaz?

■— Minden állami gazdaság problémájának érzi ezt vagy csak a sajátjá— Tudom, mire gondol, arra, hogy ez csak az én főagronómusom hibája vagy általános jelenség. Szeretném leszögezni, a főagronómussal nagyon jó viszonyban vagyok — mondhatnám azt is, baráti viszonyban. Ö mégis/növény- termesztő s nem kertész. A kertész külön kaszt. Ezt akárhonnan is nézem, el kell ismerni.

— Tehát nagyobb önállóságot szeretne?

— Igen. És az álmom valószínű meg is valósul. Legalábbis tárgyalások folynak róla.

— Nem hiú ember ön?

—- De valószínűleg sok hiúság van bennem. Talán azért, mert ha valamit meg akartam csinálni, mindig megcsináltam. Az egyetemen sokat ajnároz- tak, mert mindig kitűnő tanuló voltam. Szeretném, ha nagy dolgokra lennék képes. S nem szeretném a hitet elveszteni, hogy nagy dolgokra vagyok képes. Érti?

— Értem.

— Egyszóval azt szeretném, ha eljönne az idő, sünikor bizonyos kertészeti szakkérdésekben az én véleményem nélkül országos szinten sem döntenének. Nagyon hiú vágy ez?

— Nem hiszem. Azt szeretné, hogy minden kertészeti kérdésben kikérjék a véleményét?

— Ha szakember lenne, ezt nem kérdezte volna. Mert ezt hiába szeretném. Már eldöntöttem magamban: a zöldség nem érdekel, a szőlő sem túlságosan. Legfőképpen az alma és az őszibarack. Ezeket szeretném nagyon jól ismerni, Annyira, amennyire lehet

■— Még nem ismerj annyira?

•— Nem. Nagyképűség lenne, ha azt mondanám, hogy igen. Talán tíz év kell neki, hogy sokat tudjak. Méghozzá kemény munkában eltöltött tiz év!

— Miért nem kutatónak ment, miért választotta a gyakorlati munkát?

— Nem tudom. így alakult. Először kutató szerettem volna lenni. Aztán természetesen az egyetem elvégzése