Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

rsm. NOVEMBER 7.

fíIAPI ^

Egyesülnek a baranyai és pécsi Zobák-akna a mecseki szénmedence

kiskereskedelmi vállalatok legjobb bányája lesz

Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága

A Pécs városi Tanács Vég- j rehajtó Bizottságának pénteki ! ülésén a III. kerületi tanács | v. b. irányító, ellenőrző és szervező munkájáról, a felső- oktatási intézményeknek a város kulturális életében betöltött szerepéről, valamint a tanácsi kiskereskedelmi vállalatok átszervezéséről tárgyaltak.

A végrehajtó bizottság megvizsgálta a III. kar. tanács működését, a szakigazgatási szervek munkáját, valamint a v. b. tömegszervező tevékenységében elért eredményeket. Mint a hozzászólók megállapították, a III. kerületi tanács végrehajtó bizottsága céltudatosain, előrelátóan foglalkozik a kerület legfontosabb problémáival, s legfőbb erénye, hogy következetesn meg is valósítja határozatait. A vezetés stílusa megfelelő, általánosságban az ügyintézés is jónak mondható. A végrehajtó bizottság kitűnt példamutató tö megszervező tevékenységével. 1963. első negyedében 24 560 forint volt a társadalmi munkák értéke a kerületben, ez év első negyedében viszont már 485 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek.

1964-ben bármelyik negyedév \ társadalmi munkájának értéke meghaladja a tavalyi egész évi eredményt.

Márk Bertalan vb-tag ezután Pécs négy felsőoktatási in'ézményenek a város kulturális életében betöltött szerepéről adott tájékoztatót a vég. rehajtó bizottságnak. Ezt követően került napirendre a tanácsi kiskereskedelmi vál- | lalatok átszervezéséről készült ' beszámoló, melynek vitájában tír. Gyiirki Rudolf, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője is részt vett.

Mint ismeretes, az MSZMP Politikai Bizottságának a belkereskedelem helyzetéről és feladatairól szóló határozata alapján összevonják a megyei . jogú városok kiskereskedelmi vállalatait a megyei tanács | kiskereskedelmi vállalatokkal i és centralizált nagyvállalatokat hoznak létre. Az átszervezés következtében a Pécsi Élelmiszerkereskedelmi Vállalat. a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat, a Pécsi Ruházati Bolt és a Pécsi Vendéglátó Vállalat beolvad a megye és

a város kiskereskedelmét 1965. január l-től irányító négy szakvállalatba: a Baranya megyei Élelmiszerkiskereskedelmi, a Baranya megyei Ruházati Kiskereskedelmi, a Baranya megyei Iparcikk Kiskereskedelmi, valamint a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatba-. Az új vállalatok irányítását a Baranya megyei Tanács VB kereskedelmi osztálya végzi. Az összevonást követően a megyei élelmiszer szakvállalat 371 egységgel évi 615 millió, a megyei ruházati szakvállalat 68 egységében évi 364 millió, a megyei iparcikk szakvállalat 92 egységében évi 375 millió, a megyei vendéglátó vállalat pedig 231 egységében évi 203 millió forint körüli forgalmat fog lebonyolítani.

A vállalatok áta<iásával a városi tanács kereskedelmi osztályának irányító szervi feladata megszűnik, változatlanul feladatkörébe tartozik azonban a hatósági jogkör gyakorlása. A vitában felszólalók szinte kivétel nélkül hangsúlyozták az összevonások előnyeit, ezek közül is elsősorban azt, hogy következményéképp feltétlenül javulni fog a lakosság áruellátása. Dr. Bánki Nándor elvtárs arról szólt, hogy a kereskedelmi vállalatok összevonása következtében elkerülhetetlenül szükséges lesz Pécsett kereskedelmi irodaház építése, mert a kereskedelmi vállalatok már eddig is igen mostoha körülmények között működtek.

A pécsi szénmedence aknavezetőinek nyilatkozata

Megnyílt a Baranya bisztró

Tegnap délben Arpádi József, a Pécsi Vendéglátó Vállalat igazgatója megnyitotta az új Hal-téri Baranya bisztrót. Az ízléses, modern bútorokkal berendezett, bő áruválasztókkal ellátott bisztróban már az első órákban nagy volt a forgalom.

Magyarország ipari beruházásainak egyik legnagyobbika a komlói Zobák-akna. A beruházás összege meghaladja az egymilliárd 117 millió forintot. Az üzemet hazánk legkorszerűbb bányaüzemeként emlegetik, rengeteg gépet, automatikát építettek be, korszerűek és minden igényt kielégítenek a felszíni létesítményei is.

Az utóbbi időben a nagyértékű üzem megkezdte a befektetett összeg „visszatérítését”. 1964. január elseje óta szenet ad a zobáki bánya. A termelés indulását azonban több probléma megzavarta: metánrobbanás sújtott egy munkahelyen, és hét bányász életét adta, többen megsebesültek. Omlás történt az aknában és az egyik szinten.

A nagy bányaüzemmel kapcsolatban ágy sokan sokféle véleményt alkottak. Olyan hangok is hallatszottak, amelyek „elásták” Zobákot. Mi az igazság?

A napokban beszélgettem a három pécsi bányaüzem — István-akna, Széchenyi-akna, Petőfi-akná — vezetőjével, akik a közelmúltban látogatást tettek Zabákon. Ezt mondták:

TÁTRAI JÓZSEF István-akna vezetője

Moslem bányái építettek

— Előrebocsátom, hogy rövidke látogatást tettünk csak Zobákon, így a véleményem is ezen alapul. Amit munkatársaimmal együtt láttunk, az mind igen szép. Modern bányát építettek és jól építették.

— A lenti munkahelyekről mi a véleménye?

— Három fejtést jártunk be. A vágatok mind nagyszel- vényűek, egészségesek, a fejtések is szépek. A fejtések hossza, a széntelepek vastagsága és előkészítettsége jó. Igaz, emberek csak itt-ott dolgoztak, de mondom, a létszámprobléma fennáll.

. — Ennek enyhítése önökön is múlik.

— Tőlünk többem is elmentek Zobák-aknára dolgozni, egy részüket vezényelni kellett. de sokan önként mentek. Találkoztam István-aknáról

után gyakorlati munkára kerültem. — Még egy év, még egy év, mondtam magamban. Aki a gyakorlatot nem ismeri jól, az nem lehet kutató. így gondoltam. Aztán beleragadtam a gyakorlati munkába. Nehezen tudnám itthagyni.

— Mit jelent az, hogy beleragadt?

— Nyilván nem a legkedvezőbb kifejezés erre a munkára. Miért mondtam? Azért, mert annak a munkának, amit végzek, csak legfeljebb ' egyhar- mada alkotó munka. A többi adminisztráció, felesleges harc, vitatkozás.

— Mit ért azon, hogy alkotó munka?

— Ez bonyolult. Mindent, ami előre- viheti az efektív munkát.

— Ez így sem egészen világos.

— Igen, mondtam, hogy bonyolult. Alkotó munkának érzem azt az adminisztrációt is, ami a terméshozamok emelésével a gyakorlati munkával szorosan összefügg. Alkotó munkának érzem az ellenőrzést is — sőt a dolgozókkal való foglalkozást is.

— A dolgozókkal való foglalkozást, miért?

— Mert egyetlen vezetőnek sem mindegy, milyen munkásgárdája van. S ha az ember tud emberien bánni a dolgozóival, akkor nyert ügye van. Érthető ez?

— Igen, érthető. S mondja, a műnké iát próbálta már beleilleszteni a társadalmi rendszer célkitűzéseibe. Gondol arra, hogy mindennapi munkája hozzájárulás a szocializmushoz, a szocializmus építéséhez? Ne haragudjon, hogy a kérdés banálisnak tűnik.

— Mindenekelőtt: nem vagyok párttag és messziről jöttem.

— Mit ért ezen, hogy messziről jött?

— Az apám katonatiszt volt. Felesleges arról beszélnem, hogy miért volt az, hogyan lett az és milyen ember volt. Maradjunk annyiban, hogy katonatiszt volt és én nagyon szeretem, ö nevelt. Magamban kellett hordanom ót is. és el kellett szenvednem azt is,

r-t *’•'-"'1 kaptam. Az embert a körülmények alakítják, igaz?

Én magamban fogom hordani az apám örökségét mindig s ha most azt mondom, hogy a szocializmus híve vagyok, akkor talán nem tartja mindezt össze- egyeztethetőnek és nem tart őszintének.

— Az első perctől kezdve őszintének tartom.

— Ennek örülök. S elmondanék valamit. Az én munkásaim nagy része ma is azokból kerül ki, akik régen is proletárok voltak. Én a felszabaduláskor tizenkét éves voltam. Mégis úgy érzem, törleszteni valóm van velük szemben. Azért hallgatom meg minden panaszukat, azért próbálok ember len* ni velük szemben. S lehet, hogy ezt most maga érzi banálisnak, de mindez az osztályom miatt van. Bonyolultabb, mint ahogy így kimondom, de azt hiszem, érthető.

— Igen, érthető. S az is érthető, hogy jó szakember szeretne lenni s nagyon jól akar dolgozni. Megvan-e ehhez a lehetősége?

— Feltétlenül megvan. Ha nem lenne, mindezt nem mondtam volna el.

— Tehát a mezőgazdaságpolitika minden intézkedésével egyetért?

— Ha határozottan azt mondanám, hogy igen, nem mondanék igazat. A kivitelezés, mert elsősorban ebben vagyok részes, nem mindig találkozik a a helyeslésemmel. Néha gyanakvó vagyok. De csak azért, mert szerintem lehetne jobban is csinálni.

— Tudna példát is mondani?

— Tudnék. Nemrégiben tanulmányoz tűk Baranya ültetvényeit. A hatos földtörvény nem engedélyezi, hogy gabonatermesztésre alkalmas területeket betelepítsenek. Ezt én is meg tudom érteni. De a törvény bürokratikus értelmezését már nem tudom. Mert a eél az kellene hogy legyen, hogy igen nagy távlatokat szem előtt tartva egységes gyümölcstermesztő vidékeket alakítsunk ki Baranyában. Mert képzelje el mondok egy számot: kétezer hold gvi1 mölesös telepítését- irányozták fia '' jelent az, ha ezt háromszáz helyié tv

lepítik szét?! S ha ezt mondom, nem túlzók! Mármint a háromszáz helyet. Ugyanannyi gyümölcstároló is kellene, ugyanannyi járulékos beruházás. Ha egy tsz a gyümölcsösét ■ hat helyre telepíti, csak a kerítésen elvérzik. Akár hiszi, akár nem. Ügy kellene ezt megoldani, hogy a hatos törvényt legkevésbé sértő módon, egységes, nagy gyümölcsösöket kialakítani, ha kell több tsz vagy állami gazdaság földjén. A gyümölcsös nem egy évre szól, s miért nyögnénk évtizedeken át a nyűgeit. S ehhez csak nagyobb szakértelem, nagyobb ügyszeretet kell. Ez az én véleményem. Erről bárkivel hajlandó vagyok vitatkozni. Márcsak azért is, mert azt Íriszem, az én nézetem a jobb.

— S a magánéletében hogy érzi magát? Nyilván mindennap véget ér a munka s akkor sajátmagával is törődnie kell.

— Szerencsére nem érek rá sokat

törődni magammal. Annál több a munkám. Talán azért is, mert csalódtam Pécsben. Azt hittem közvetlenebb, melegebb város. Négy éve lakom itt, s még mindig egyedül érzem magam. Talán később kinyílik a kapu. Most egyelőre doktorálni szeretnék. A magánéletemet rendezni ráérek később is. Elsősorban jó kertész szeretnék lenni. Ez a leglényegesebb. A többit majd aztán megtalálom. Bízom benne.

Még sokat beszélgettünk. Arról, hogy szereti a színházat s kevés szabad idejében szenvedélyesen foglalkozik a középkori magyar építészettel. Sokoldalú ember — úgy éreztem, nagyra hivatott, már csak azért is, mert van ereje véghezvinni, amit elhatározott. Fiatal, bizonyára hibái is vannak — így tud majd a legjobb megoldásokra rátalálni. Mindenesetre én nagyon megszerettem. Az őszintesége, lelkesedése és az ereje miatt — s azt mondtam magamban: kármilyen messziről jött is. sok ilyen n bérré van szükségünk;

Lázár Ervin

áthelyezett vájárokkal is, s érdeklődtem tőlük a zobáki helyzetről. Az ő véleményük sem volt rossz. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy Zobák- akna lehetőségei — a látottak alapján — jók. Az ottani műszaki vezetők szervező munkáján és a létszám feltöltésén sok múlik, hogy a tervüket teljesíteni tudják.

— A Sorozatos katasztrófák milyen hatást gyakoroltak az üzem életére?

— Ezek az események befolyásolták az üzem életét, nemcsak az új dolgozókat, de a régieket is érzékenyen érintették. Sőt, a kihatása nagyobb a helyinél, mert a mi üzemünkben is érezhető volt. Emlékszem, hogy itt, István- aknán 1953. szeptember 4-én a zóbákinál is nagyobb méretű sújtólégrobbanás történt. Utána igen nagy gond szakadt mindenki vállára. A nemrég bekövetkezett zobáki események figyelmeztetést jelentenek mindnyájunk számára, hogy a munkafegyelmet, a technológiai fegyelmet és a sújtólég fegyelmet a legszigorúbban be kell tartatni és tartani. Arra kell törekedni, hogy ilyen események ne következzenek be. Mi úgy láttuk, hogy az ottani dolgozók már megnyugodtak és rendesen végzik mindennapi munkájukat.

KIRSCHING JÁNOS Széchenyi-akna vezetője

Kitűnő szénvagyon

A pécsbányatelepi üzemvezető hetedmagával látogatott el Zobákra. Vele volt az akna bányamestere, egy aknász, egy frontmester és három fejtésben dolgozó vájár.

— Mit láttak?

— Két fejtést néztünk meg. Mind a kettő igen szép volt. Tetszett a velem levő vájároknak is. akik dicsérték a szén minőségét. A bányabeli gerincvágatok és keresztvágatok igen szépek, és ami lényeges: a szelvények átmérője nagy.

— Tenne valamilyen összehasonlítást a komlói Zobák- akna és a pécsbányatelepi Széchenyi-akna között?

— Lehet. Sőt, azt is elmondhatom, hogy a Mecseki Szénbányászati Tröszt üzemei közül talán legjobban a pécsbányatelepi és a zobáki hasonlít egymásra, bár nálunk nagyobb a sújtólég veszélye. Zobák-bánya szénvagyona is jóval nagyobb a miénknél. S az ottani telepek dőlése valamivel kisebb, bár hasonló meredek telepek is vannak.

— A sújtólég ellen lehet védekezni?

— Természetesen. A metántól nem félni kell, hanem megadni neki a „tiszteletet”, és akkor minden rendben lesz.

— A gépesítettségről mi a véleménye?

— Az ottani gépesítettség és a lehetőségek jobbak, mint a Széchenyi-aknáé. Az én véleményem az, hogy Zobák- akna sok jó szenet ad majd népgazdaságunknak. Persze, ehhez idő kell. összegezve azt mondhatnám, hogy nagy- mennyiségű és kitűnő szén- vagyonra modern bányaüzemet építettek Zobákon. A munkatársaim is hasonló véleménnyel voltak. Egyik vájárom például a fejtéseket járva megjegyezte: „Szívesen eltolnám ezt a telepet Pécsbá- nyára.”

VÁNDOR FERENC

Petőfi-akna vezetője

„Jé helyre tettük

a népgazdaság pénzét../*

— Munkatársaimmal együtt három telepet néztünk meg. A 10-es telep — ahol a metánlobban as történt — viszonylag vizes volt, mert isza- poltak, de ez nem rendkívüli helyzet, a bányamunka velej járója. Jártunk a 7-es. a 8-as j telepi munkahelyeken is. i Mind igen kitűnő, különösen az utóbbiak. Minden munkatársam elégedett volt a látottakkal. azon ábrándoztak, hogy milyen jó lenne Vasason ilyen telepeket látni.

— Egyszóval szép bányaüzemet láttak?

— Nem mondhatok mást: szép bányát láttunk. Ha ott betartják a technológiát, a legjobb bányája lesz a mecseki szénmedencének.

— Nem veszélyesebb a va- saslnál?

— Ugyan. Zobák sem veszélyesebb a többi mecseki üzemnél. Sőt, a miénk még rosszabb. Egyébként mindeu bánya veszélyessé válik, ha nem tartják be a biztonsági előírásokat. Ez fegyelem és szervezettség kérdése.

— Az otthoni munkásokkal beszélgettek-e?

— Igen. A vasasi üzem egy

nagyobb csoportot adott át Zobáknak. A hosszúhetényiek és az erdősmeeskeiek egy egész busszal járnak oda. Velük találkoztam ott a munkahelyen. Meg is kérdeztem őket, hogy mi itt a differencia? Az egyik vájár így válaszolt: „Semmi. őszintén

megmondom önnek, hogy sokkal szebb ez a bánya, mint a vasasi munkahelyem volt. És könnyebben is tudok itt dolgozni. Persze, a biztonságot be kell tartani, ez a törvény itt a föld alatt százszorosán kötelez.”

— A berendezésekről is mondjon véleményt.

— Minden jó benyomást tett rám. Különösen a vágatok nagysága. Ha nálunk olyan szelvények és olyan nagyhatásfokú szellőztetés volna, én volnék a legboldogabb. S a telepek! A 10-es.telep tíz méter vastag, a 7-es és 8-as hat méter. Tehát összesen a három 22 méter vastag. A mi bányánk egész szénvagyona nem éri el ezt a méretet. Volna egy megjegyzésem. Amellett, hogy igen jó a benyomásom az ottan látottakról, kitűnő a szállításuk is, szép a koncentrációjuk, azonban minden fejtésük a mezőbe halad. Talán jobb lenne a „hazafelé” tartás. Ha így telepítenék a fejtéseiket, talán fele is produkálna annyit, mint a jelenlegi módszer.

— Összegezve: jó helyre tettük-e a több mint egymilliárd forintunkat?

— Feltétlenül. Szén is van bőven, a szén minősége is jó. amit mi láttunk, arról győzött meg bennünket, hogy a népgazdaság e jelentős beruházása igen pozitív és sokszorosan vissza fogja adni az előlegezett összeget.

Gaxdagh István

Halálos balosét a Tolbubin úton

Halálos végű motoros baleset történt Pécsett — a Tol- buhin úton. Hartmann István 24 éves mérnök az édesanyját vitte motorkerékpárral és a Tolbuhin úton egy kocsit előzött. Közben nem vette észve, hogy egy városi autóbusz a megállóban tartózkodik. Áru kor el akarta kerülni az összeütközést és jobbra dőlt — ed- dig ki nem derített okok miatt — az autóbusz alá csúszott Hartmann édesanyja olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás köziben meghalt. Hartmann István jelentéktelen horzsolásokkal megúszta a balesetet. A felelősség megállapítására a szakértői vizsga-, lat még tart.