Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

* 1 4 NoviiiVi nani&^siBts «tíisüi Valósé** beton Ikuskert tu'a iható a MÁV Gazdasági Vasutak hirdi fűtőházában. Az üaemfónölki irodát húsznál több ritka szép növény dí­szíti: köztük narancsfa és da­tolyapálma. A helyiség leg­főbb ékessége egy mindössze »égy esztendős filodendron, amelynek azonban máris 19 levele van és ezek közül a legnagyobbak asztallap nagy­ságúak. A filodendron immár a fél szobát betölti, úgyhogy elérkezett az idő: vagy az Czemfőnöknek vagy a nö­vénynek el kell hagynia a helyiséget. Persze nem lehet kétséges, hogy melyikük fog távozni. Most csak az a gond, hogy hova kerül a hatalmas dísznövény; szeretnék, ha va­lamilyen intézmény vásárol­ná meg és reprezentatív cé­lokat szolgáló helyiséget díszí­tenének vele. A ..fűtőházi bo- tanikuskert”-nek van még egy érdekessége: a muskátlibokor, amely három méter magasra nőtt. A karóval megtámoga­tott növényről virágzás idején fürtökben csüngenek le a gyö­nyörű muskátli virágok. — Egyébként jellegzetessége az itteni növényeknek, hogy va­lamennyi óriásira nőtt. — A pletyka nevű zöldnövény pél­dául négyméteres hajtásokat hozott, a fukszia pedig, amely különben 50—60 centiméteres szokott lenni, itt három-négy- méteresre nőtt és egy egész falat beborít most. A „botanikuskerf-nek szak­adott gondozója akadt Bed­nar Erzsébet agrármérnök-je­lölt személyében. Tó a belváros alatt A Borforgalmi Vállalat Irá- I nyi Dániel téri pincéjében j meglepő dolog tárul a szemünk j elé. A hordók között való- I ságos csermely csordogál, amelyben sosem apad el a ! víz. A. talaj süpped a lábunk ; alatt, s az egyik pinceszár- j nyat csak lerakott téglákon j lehet megközelíteni. Ahol a csermely patakocskává szélesedik, fapallók alkotják a hidat, azo­kon kell közlekedni. A víz ' hol itt, hol ott buggyan fel, j kis mellékerek folydogálnak, helyenként tócsává szélesed­ve. — Két hónapja ez a leg­nagyobb problémánk — tájé­koztat Sólyom György üzem­vezető. — A víz hozzánk a Borostyán pincéből tört be, de a mi pincénkben is van­nak források. Aknát építet­tünk, hogy felfogja az ereket. Ha az megtellik, motoros szi­vattyú nyomja fel az udvar­ra a sok vizet A fal mellett tárolt palac­kok alatt is végig víz van, azt nem tudják eltávolítani. Egy részét vödrökbe felmerik és az aknába hordják. Sok víz persze ott marad, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele. így is naponta 2500—3000 li­tert szivattyúznak el. ! Kurucsai József igazgató: — Az állandó sár és víz 1 mellett még komoly gondot j okoz az a tény, hogy a fel­ázott talajon a töltött ászok­I hordók megsüllyedtek. Attól I tartottunk, hogy valamelyik „Szőlőmúzeum" Négyszáz féle borszőlő egy helyen — 34 cukorfokos must Mintha szabadtéri ..mú­zeum” volna, olyan ■ a Szőlé­szeti Kutató Intézet Mária- telepi szőlője. A „múzeumi” tárgy — a szőlőtőkék. Miért „múzeum”? Azért, írért Magyarország területén fejelhető valamennyi bor- sz Jófajta megtalálható itt, sőt képviselve van egy vagy több fa'iával Európa minden sző­lőt. termesztő országa is. Nem­csak hazánk, hanem egyúttal K ' zép-Európa legnagyobb bor sz ’őfajta gyűjteménye ez. A ,.szőlőmúzeum” anyagát Né­nié' h Márton tudományos ku- ta'.ó másfél évtizedes mun­kával gyűjtötte össze és ál­landóan gyarapítja. összesen mintegy 400 féle borszőlő tökéi sorakoznak a te'epen, s ezek közül 274 fajta te~mést is hozott az idén. Jö­vőre már 340 fajta fog te­remni. Különös módon folyik ezen a telepen a szüret, ugyan is a szüretet 274-szer meg kell ismételni, mert mindenegyes fajta termését külön-külön szedik le és préselik — ter­mészetesen külön is tárolják. Vannak ugyan olyan szőlőfaj­ta amelyeknél a szüret j m'ndössze pár percig tart: j e*”'-ből csak egy-egy tőke van még. A román eredetű Zhi- hrra nevű szőlőfajta egész ti mése csupán három fürt volt, amelyből egy deciliter m st készült. A kutatók minden fajtát k? lön megvizsgálnak és érté­kelnek. Sokoldalú bonyolult v: '"'ázat ez. így például meg- sr'trlálíák a termő tőkéket és a fürtöket, s megmérik ezeknek a súlyát. Megállapít­ják a kocsány és a bogyók arányát. Külön megmérik ez- ui'n 100 szőlőszem héjának é- rostának a súlyát. Erre a | sok mérésre azért van szük­ség hogy a fajták közül ki tudják válogatni a legjobban termő szőlőt, amit esetleg el le''et szaporítani. Az értékes fajta-gyűjte­ménynek hármas célja van. Mi zdenekelőtt élő anyagot szolgáltat a fajták azonosítá- I sához, másrészt nagv segítsé-: get nyújt az intézetben folyó nemesítő munkához, s végül j segít a kutatóknak abban, i hogv megfigyeljék a külön- j b”ző falták Ufaidor'-'W-it. ''ámeth Máriái már edúg is több olvro f " ’rg br’'knn+ amelyekkel — a j-'lek szerini — érdemes foglalkozni. Ilyen például a Franciaországból származó Muscat Bouchet, amely magasművelésre igen alkalmas, korán érik, bőven terem és jól aszúsítható. Ami szintén figyelemre méltó tu­lajdonsága: jó cukorképző faj­ta és az idei nem valami ked­vező őszön is 34 cukorfokú mustot adott. A „szőlőmúzeum” természe­tesen állandóan gyarapodik, a levelek jönnek-mennek az or­szágok között és a levelek nyomán sok csomagot várnak, amely még eddig meg nem lévő szőlőfajta-oltványt tartal­maz. Cs. E. abroncs megpattan és kifolyik a bor. Kénytelenek voltunk a hordókat kiüríteni, s bár az idei nagy bortermést nehezen tudjuk tárolni, tíz nagy hor­dónk üresen áll. Már az alap­falak is veszélyben vannak, repedéseket vettünk rajtuk észre. Hasonló a helyzet a Boros­tyán-étterem pincéjében is, ahol szintén megtalálható a patak, azzal a különbséggel, hogy szépen átfolyik a Bor­forgalmihoz. Tóth Sándor üz­letvezető elmondotta, hogy hordós és palackos boraikat kénytelenek máshol tárolni, mert akkora a nedvességtar­talom a pincében, hogy a hor­dók egy nap alatt penészbe­vonatot kapnak. fl legsúlyosabb helyzetben a Kossuth Lajos utca másik oldalán lévő házak pincéi vannak. A 205. sz. Gyorski­szolgáló Csemegebolt és a mel­lette lévő 103. sz. Totó-Lottó Kirendeltség pincéjében kö­rülbelül 2 méter magasan áll a víz. Időnként leszivaty- tyúzzák, aztán újra feltelik. A csemegeboltnak például raktára van a vízzel telt pin­ce fölött, attól félnek, hogy egy szép napon egyszerűen leszakad. Ezekben a pincék­ben már 8—10 éve van víz és azóta nem történt hathatós in­tézkedés. Az el vizesedés effihóaódák egészen a Zetkin Klára utcá­ig. A Pécsi Rádió pincéjében is folyik a patak. Itt forrás buggyant fel és a falak men­tén is mindenütt folyik a víz. ök is tároló aknát építettek, s naponta 1300 liter vizet szi­vattyúznak el. A vizes pincé­ben vannak az elektromos be­rendezések — ezeket most fel keli hozni, ami körülbelül 300 ezer forintba kerül. A veszélyeztetett házak nagy része az Ingatlankezelő Vál­lalat tulajdonában van. Mit szándékozik tenni a vállalat? — Az Ingatlankezelő Válla­lat feladata a házak rendben- tartása és tatarozása. A pince már nem a mi hatáskörünkbe tartozik — hangzik a válasz. — Ilyen munkákat mi a ta­tarozásra szánt pénzből nem csináltathatunk. Ha valame­lyik pincében falazni kell — azt befalaztatjuk. Mindeneset­re talajfeltárási munkát vé­geztetünk, ha megkapjuk az eredményt, védekezni fogunk a víz ellen. A legilletékesebb szerv a városi tanács építési és köz­lekedési osztálya. Tudnak er­ről az áldatlan helyzetről? Erdélyi Albert mérnök: — A viz ez év tavaszán ön ­tötte el a pincéket. Az a gya­nú, hogy a nagymérvű víz­betörés kapcsolatban van a tavasszal törjúni földrengéssel. A víz ugyanis egy bizonyos rétegvonalon jelentkezik, való­színűleg ez a réteg elmozdult. Megkezdtük a laboratóriumi vizsgálatokat, amelyet a Víz­éi Csatornaművek szakembe­rei végeznek el. Hogy véde­kezni tudjunk, a legfontosabb feladat megállapítani, hogy milyen jellegű a víz? Kétféle lehet: vagy karszt-jellegü vagy talajvíz. A laboratóriumi vizs­gálatok során a vegyi összeté­telből ez pontosan megállapít­ható lesz. A laboratóriumi vizsgálat november 8-án indul meg. Attól függően, hogy milyen jellegű a víz, megindulnak majd a védekezési munkák. Az építési osztály felkérte a Mélyépítési Tervező Vállala­tot valamint a Vízgazdálkodá­si Tudományos Intézetet, hogy segítségükkel «megállapíthas­sák a védekezés módját. — Ha a laboratóriumi vizs­gálat azt mutatja ki, hogy a feltörő víz talajvíz, akkor a háztulajdonosok szigeteléssel és védőfallal megoldják az át­nedvesedést. Ha karsztvíz, ak­kor a felgyülemlő vizet össze­gyűjtjük és az elvezetéséről gondoskodunk. Ez természete­sen nagyon nagy munka lesz, ami több tízmillió forintot is felemészthet. Előfordulhat az is, hogy le kell bontani a ve­szélyeztetett házakat. Addig is nagyon óvatos szivattyúzással el kell vezetni a vizet. Ugyan­is erős szivattyúzás esetén a víz a talajszemcséket is ma­gával viszi, ami kimossa a ta­lajt és így elősegítheti esetleg a ház összeomlását. Csatai Erzsébet Szigetvári etu lék bélyegsorozat A Hazafias Népfront Szi­getvári Vár Baráti Körének javaslatára a Közlekedés- « Postaügyi Minisztérium hozzá­járult ahhoz, hogy 1966-ra, a török elleni hősies várvéde­lem 400. évfordulójára emlék- bélyegsorozat jelenjen meg. A jubileumi évforduló szigetvári emlékünnepségein a bélyege­ket erre az alkalomra készí­tett különbélyegzővel látják el. A trónfosztott falu Sellye. Négyszázharminckét éve Dselalzade Musztafa sze­rint Silje, a népdal szerint Solle. A török alatt négy szeroda, azaz hatvankilenc falu köz­pontja. A szerb megszállás alatt bírósági székhely. 1951- től ez év elejéig a róla el­nevezett járás központja. Ma a siklósi járás egyik községe. Kőbmoqány — Tudja nekem csak az fájt, amit az újság írt, hogy Sellye azért nem lehet járási székhely, mert nincsenek tör­ténelmi hagyományai... meg hogy nem lehet iparosítani. Sötétszínű postatiszti egyen­ruhában van, az arca aszkéti- kusan vékony. Hatéves korá­ban talált egy neolitkori kő­buzogányt, s ez a kőbuzogány lett a sorsa. Igaz, eleinte gyertyatartónak, később ajtó­támasztéknak használták —, de a zöld csiszolt kő, közepén a kerek lyukkal most itt van az asztalán. A „hatvan csontváz szobájá­ban” beszélgetünk. Ez a szo­ba eredeti rendeltetése szerint a sellyei posta vezetőjének munkahelye. A hatvan csont­váz mégis itt volt. Azt mondja Pápay Jenő: — Nagyon szerettem volna megismerni Sellye múltját; ez hegy,'hogy nem a szenvedélyem mé vált. Ma is hordják hoz­zám. ha találnak valamit a földeken. így akadtunk egy Árpád-kori temetőre is. A budapesti régész megengedte, hogy az első sírt én tárjam föl... Aztán más hely híjján el­szállításig itt pihent a hatvan Árpád-kori harcos. — Egyszóval van Sellyének történelmi múltja? — Nézze, a legkorábbi is­mert írásos emlék 1292-ből való. Egy adománylevél. Já­nos zágrábi püspök a sellyei Péterfiaknak, Miklósnak és Olivérnek adományozta Fel- sőszentmártont és Révfalut. Lehet, hogy van korábbi is, többet kellene kutatni. Látszik rajta, hogy nem túlságosan érdekli a falu „trónfosztása”. Csak a falu maga. Az, hogy mit rejt itt a föld, s legszívesebben nap­hosszat levéltárakban ülne. — Sellye váráról tud? — kérdezi. — Nem. Kutat az íróasztalában, vas­tag dossziét vesz elő. Pergeti a lapokat. Aztán olvas: „Jó ló volt a Fakó, jó volt [az élete, Álgya mög az Isten, aki [fölnevelte. Álgya mög az Isten Fakó [lovam lábát, Sokszor megfutotta Söllevár [határát”, — Ez az a Silje vár, amely­ről Dselalzade Musztafa török történetíró zil-hidzse húszadi­kán azt írta 1532-ben hogy az égi állatövekig fölnyúltak tor­nyai és a sátánra hallgató vé­dői az ellenszegülés ösvényé­re léptek. Ezért aztán férfia­kat és nőket kardélre hány­tak az Iszlám hű fiai... Most már papírhalmaz kö­zött ülünk, régi mezővárosi céhpecséteket, több száz éves pereket tanulmányozunk. A hatvan csontváz helyén nya­kas sellyei kálomisták, negy­vennyolcas vitézek, janicsá­rok, kereskedők, főbírók, gró­fok és betyárok állnak. A felesége beszól, hogy be­zár a bolt, ugorjon át kenyé­rért. — Hol is kezdtük? — kér­dezi. — A járási székhely ... — Ja igen ... Mondom, ne­kem csak az esett rosszul.. i méghogy nincs történelmi múl tunk. Különben azt hiszem, nem sokat számít. Mit mond­jak magának? Gondolkozva néz a leve­gőbe. — Például az újságelőfize­tők ... Egyetlen eggyel sem lett kevesebb azóta, mióta megszűnt a járás. Kétszáztíz televízió van a faluban. Fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kum, gimnázium ... Fejlő­dünk. Talán egy kicsit las­sabban, mint járás korunk­Ma délelőtt: Színvonalas műsor a „múzeumi Ma délelőtt „rajthoz áll” a múzeumi és műemléki szellemi vetélkedők megyei döntőjébe jutott öt csapat. A múzeumi hónap utolsó nagy rendezvényeképpen nagyszabású műsor kereté­ben zajlik le ez a „nagy i szellemi derby”. I A vetélkedőnek már elő- | re magas színvonalat bizto- j sít az a tény, hogy a me­gye száznégy községéből 2528-an mérték össze erejü­ket, s ehhez még hozzá kell számítani hatszázötven fia­tal pécsi vetélkedőt is. En­nek a népes mezőnynek a legjobbjai érkeznek ma dél- 1 előtt Pécsre, mégpedig a ki­lenc legjobb csapat. Közü­lük a pécsiek járnak az élen hetven pontos eredmé­nyükkel, majd sorban utá­nuk Véménd, Olasz, Mohács és Szigetvár, továbbá Sik­lós, Sásd, Komló és Börjád fiataljai. A megyei döntőbe az első öt csaoat jutott be. tehát ők vetélkednek ma nagyderbyn" délelőtt. A sorban utánuk következő négy csapat ok­levelet, serleget és könyv- jutalmat kap. A színvonalnak további biztosítékai is vannak. így a Pécsi Nemzeti Színház négy művésze: Pécsi Ildikó. Karikás Péter, Marczis De­meter és Győri Emil éneik­kel és szavalattal. Döröm- böző Géza népizenekari muzsikával, a Mecsek Együt tes tánckara pedig tánccal szórakoztatja a közönséget. De fellép sok baranyai né­pi hangszerszolista is. A vetélkedőt közvetíti a Televízió. A megyei döntő egyébként nem lesz nyilvá­nos, mert oda csak a részt­vevők, a népművelési szak­emberek, a zsűri, minden járásból néhány meghívott szellemi vetélkedő-, vagy klubvezető, azonkívül a tv és a sajtó munkatársai «nő­hetnek be. A tv azonban remélhetőleg a legnagyobb nyilvánosságot biztosítja. Negyven esztendeje gyógyít a terehegyi „jiihász-orvos“ A Harkány mel­letti Terehegyen él a leghíresebb bara­nyai gyógyító ju­hász: Balogh Mi­hály. Több mint négy évtizede — pontosan 1922 óta — maga gyógyítja a beteg birkákat, sőt: ha szükség volt rá, maga is operálta. Valameny nyi őse, akire csak emlékezik, anyai és apai ágon juhász volt és a gyógyí­tás tudománya apá­ról fiúra öröklő­dött a családban. Kiváló ismerője a leggyakoribb és leg­súlyosabb juh-be- tegségeknek: a ker- geségnek, a szem­hályognak, a büdös sántaságnak, a gyo­mor- és tüdőfér- gességnek. Ezekből a betegségekből ezernél is több bir­kát kezelt már ki. Különösen nagy jártasságra tett szórt a kergeség gyó­gyításában. A birka fejébe bekerült fér­get úgy távolítja el, hogy éles ju­hászbicskával fel­nyitja az állat ko­ponyáját és a léken át kiskanállal ki­emeli az agyvelő­ből a babszem nagy ságú férget. Ehhez az utóbbi művelet­hez ugyanazt az ezüst kískanalat használja, amellyel ősei végezték ezt a bonyolult műtétet. Az operáció után visszahelyezi a csőn töt, a helyére, rási- mítja a bőrt és a vágás helyét lera­gasztja, majd sza­bályos "kötést kap a beteg állat. Ez­zel a módszerrel nyolc-tíz nap alatt tökéletes gyógyulást tud elérni a kerge­ség miatt egyéb­ként pusztulásra ítélt juhoknál. Ilyen műtéthez termé­szetesen nagy szak­tudás és biztos kéz kell, s Balogh Mi­hály juhászbicskója még sohasem téve­dett. Valamikor rend­szeresen operált szemhályogos bir­kát is. Azt úgy tá­volította el, hogy késével felvágta a hályogot és lehúzta a szemről. Ha csak egy leheletnyivel is mélyebben vágott volna, az állat vég­képp elvesztette vol­na a szemevilágát. Tizenhat évig vé­gezte ezeket a rend kívül kényes műté­teket. Egyszer ke­zébe került egy új­ságcikk, amely egy hason! 6,. W. fcehe tség ű angol. juhászról , Számolt be. A szi­getországnak ezt a pásztorát meghív­ták egy szemklini­kára és ott az or­vosok megmagya­rázták neki, hogy milyen bonyolult az a műtét, amelyet végez. Attól kezdve az angol juhász nem nyúlt szemhá­lyoghoz és a cikk hatására ugyanezt tette Balogh Mihály is. ban. Talán csak annyi a hát­rány, hogy Siklós nagyon messze van nekünk is, a kör­nyező falvaknak is. Még a vajszlóiak is azt mondják: jobb volt Sellye. — A főváros? — nevetem el magam a régi riválisra, Vajszlóra célozva. A sellyeiek nem szeretik, ha Vajszlót az Ormánság fővárosának neve­zik. — Semmi főváros — mond­ja Pápay Jenő —, azt csak a vajszlóiak találták ki. Mert mindig kisebb falu volt, mint Sellye. Utánanéztem. Itt egy­kor Botond nemzetsége tele­pedett le s a nemzetségfő va­lahol Sámod vagy Nagycsány környékén lakott. Sem Sely- lyén, sem Vajszlón. Most már aztán igazán el kell menni kenyérért. Búcsú­zás után még benézek a pos­tahivatalba is — egy előszoba és egy lengőajtó választja el Pápay Jenő szobájától — akármelyik pécsi kis-posta- hivatalnál különb. Ez is Sely- lye — mondom magamban. Tolpo« ház Úgy hírlik, hogy az ormán­sági ember zárkózott, mindig „ellenzéki” volt — s hogy jó adag kalmárvér szorult belé­je. Igazolásul fölemlítik, hogy annak idején Bécsig elhajtot­ták a disznaikat jó vásár re­ményében. Mi igaz ebből a kalmár­vérből, az ördög tudja. Egy bizonyos: Sellyén a felszaba­dulás előtt meghökkentően sok üzlet volt s éppen hét kocsma. Most éppen a hét volt kocs­ma egyikében ülök. Három tenyérnyi kis szoba nyílik egy­be. A legbelsőben egymásra- zsúfolt székek, kicsavart lá­bú modern asztalok és né­hány szépvonalú fotel. A kö­zépsőben új függönyök, térí­tők s itt is néhány egymásra- zsúfolt bútor. Nem raktár de­hogy is raktár. Az első szobá­ban éppen erről folyik a szó. — Hát mit csináljak, ha ez a kultúrotthon — mérgelődik Fekete Sándor, az igazgató. Fekete Sándort hat éve is­merem. Azaz hat évvel ez­előtt egyszer találkoztam ve­le. Vele meg Varga Lajossal — a tanácselnök-helyettessel. Mentették Ormánság tárgyi emlékeit, tájmúzeumot ren­deztek be s a főtérre ~gy ere­deti méretben készülő jelleg­zetesen ormánsági talpas há­zat akartak építeni. Akkor már együtt is volt a beren­dezése. — Mi lett vele? — Eddig nem lett belőle semmi. De most már meg­épül, biztos, hogy megépül. Igaz, nem a főtéren, de iobb is így. A református templom­kertben. Nem tudom, mit kavarha­tott fel benne a hat évvel ez­előtti emlék, mert hosszan el­gondolkozik. — Akkor még könnyebb volt népművelni — mondja és kicsit fáradtan mosolyog. — Hogy érti ezt? — Azaz ki kell i a vita nőm magam, Akkor már kezdett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom