Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

'MAPI«' 5 Beszédes sírok Egy majdnem pontosan ezer esztendős sír roppant beszé­des tud lenni, feltéve ha meg­szólaltatják. De hát a síroknak nem kell más, csak az, hogy leszórják róluk a rárakódott földet, beszélnek aztán maguk­tól. Amint megérzik a napvi­lágot akár azonnal hajlandók kibeszélni minden titkukat. Miféle emberek azok, akiket ezer éve őriznek, hogyan él­tek, milyen ruhákban jártak, ínit ettek, dolgoztak-e és mit dolgoztak, kit tisztelitek, mi­ben hittek, milyen betegségek látogatták őket, stb. De hát a sírokat nem elég megszólaltatni. Érteni is kell a nyelvüket. Elvégre öregek a sírok, más a nyelv, amin meg­szólalnak. Ezt a megértést megtanulni kell, de még ha megtanulta is valaki sokat kell izzadni minden egyes „beszél­gető partner” megértéséért. félig még pogány ok A megszólaltatás és megér­tés nehéz mesterségét ezúttal Kiss Attila régész vállalta. A sírok pedig Majson aludtak mindmáig, egy mély mocsaras területből kiemelkedő ovális lapos dombon sorakozva. Mint­egy ezer sírra számítanak, s most, amikor az idei feltárást is befejezték, a négyszázhar- minchatodik sírnál tartanak. Ami azt jelenti, hogy a temető felénél. Ezért aztán még eltart egy-két évig, amíg a sírok ke­rek történetet mesélnek erről az árpádkori faluról és a te­metőben nyugvó emberekről. De azért sokmindent lehet tudni már most is. Azt például, hegy ez a te­mető igen értékes. Más célú kutatás köziben akadtak iá, s akkor kiderült, hogy még mik* megbolygatva. így hát a fel­tárása komplett eredményt hozhat. As országban sok ár­pádkori temető töredékét tár­ták már fél, de teljes temetőt eddig 0»* egyet. Sokirányú nehezebbé válni. De addig sokkal könnyebb volt, mint most. — Miért? — Mert megnőttek az igé­nyek. Sok a televízió. Példá­ul. mikor az idei programot csináltuk, száznyolcvan volt a faluban. Pedig ötszáz ház az egész! Ez az egyik. A másik meg az, hogy a népművelés régi foi-mái csupán az alapok lefektetéséhez voltak jók. Egy olyan népnek, amelyik a nul­láról indult. És mindent meg . akart tanulni. Ki akart sza­badulni a régi életéből. Sellyén a kultúrotthon szűk. Nincs kilátás arra, hogy közeljövőben bővüljön. Csak “különböző szervek helyiség- cseréivel lehetne megoldani. Az pedig nehezen megy. Van égj' mozi. Szélesvásznú, de ha *a film feliratos — vagy a fe­lekből kell feláldozni egy da­rabot. vagy a felirat marad le .. . — Klubokat kellene csinál­ni magasszintű művelődési és szórakozási lehetőségeket kel­lene teremteni ... Nem legyint, nem is mond­ja lemondóan. Pedig amikor ' az akadályokról, anyagi 'nehéz­ségekről beszélt, meglehető­sen reménytelennek látszott. De nem reménytelen. — Ide települt a felsőfokú technikum, itt a gimnázium. Tele lesz a falu fiatalokkal. Nekik pedig kell csinálni va­lamit. Igaz? — Mondja, ennek a gimná­ziumnak van értelme Sely- lyén? — Hogyhogy v<aR-e értelme? vizsgálatok után e temető ada­tai alapján pontosabb képet lehet majd kapni az árpádkori településekről, az akkori em­berről. A sírokat I. István, Péter és Béla idejében ásták, vagyis ko. 950-től 1060-ig. A temetkezési rendszer és a leletanyag alap­ján meg lehet állapítani, hogy nem kiforrottan keresztény falu nemzedékei aludtak itt örök álmukat. A sírokban ta­lálható keresztek mellett ott vannak az edények, és a po­gány temetkezési babonákra utalnak az állatcsontok is. Félig még pogányok voltak tehát ennek a falunak a lakói. Az átlagéletkor: 26 — 28 év Az eddig feltárt sírok em- Sbertani anyagának feldolgozá­sa máris folyik. Természetesen nem lehet még véglegeset mondani, de sokminden iga­zolja az eddigi kutatásokat. Például nagvon valószínű, hogy ezer évvel ezelőtt az átla­gos életkor 26—28 év volt. Ma­gas volt a csecsemőhalandóság — ez az egyik ok. De az is igaz. hogy viszonylag nagyon kevesen értek meg abban az időben magasabb kort. S a fi­ziológiai képhez olyan érde­kességek is tartoznak, mint például: rengeteg a csontok reumatik*s deformálódása. Találtak eey furcsán, és per­sze rosszul összetört csonttö­rést is. őseink azonban sokkal egészségesebb fogsorral rendel­keztek, mint a mai emberek, nyilván a táplálkozás különb­sége miatt A modern régésaettudomány követelménye szerint folyik a majsi ásatás feldolgozása is: *z a célja, hogy az adott kö­zösséget a mega teljességében rajzolja elérik, történetét, élet­módját, ismereteit, biológiai képét egyaránt. Varga Lajost a tanácsházán találjuk. Jön ő is velünk. Megmutatják a templomker­tet, ahol a talpas ház épül majd, s a falu utolsó talpas házát is megnézzük. — Nem vetette vissza a fa­lut a „trónfosztás”? — kér­dezem Varga Lajost. — Egyáltalán nem. Piacok, vásárok ugyanolyan népesek, a környező falvak központja mindenhogyan Sellye maradt. Kisebb ranggal ugyan, de mit számít a rang! Sorra járjuk a falu utcáit. „Ez volt a ,pógárok’ utcája, a többi a kereskedőké”. Meg­mutatják a strandot, a kö­zépiskolás kollégiumot, a nem­régiben épült mentőállomást, a szülőotthont, az általános is­kola új épületét. És rengeteg magánházat. Épülőt, félig ké­szet, vakolásra várót, s már beköltözöttet. ■— Sokan építenek? — Nagyon sokan. A gimná­zium mögötti házhelyeket már legszívesebben megrohan ták volna. Csak még nem le­het eladni... néhány forma­ság még hátra van. — Hallottam valami! Sellye fejlesztési tervéről. Abból mi valósul meg? — Az még járási székhely korunkban készült. — Nem volt az reális terv. — Ezt csak a maga vigasz­talására mondja? — Lehet, hogy kicsit azért. De figyeljen ide, most van két és félezer lakosunk. A terv szerint meg . s s nem em­lékszem ^pontosan, de vala­hogy vagy tizenöt év alatt ti­| És nem is olyan egyszerű í munka ez, mint a laikus eset­leg gondolja. Azzal kezdődik, hogy kibontják a sírokat ere­deti alakjukra, majd feltérké­pezik őket. Mindent lefényké­peznek, milliméterpapírra mé- retarányossan felrajzolnak. Ez nemcsak egy-egy sírra vonat­kozik, hanem külön-küiön az egyes tárgyakra is. Ezután szednek csak ki mindent a sí­rokból, a leleteket a labora­tóriumban konzerválják, res­taurálják, majd az antropoló­giai érdekességekről, a tár­gyakról részletrajzokat készí­tenek. Amikor már minden a maga helyén van, akkor kez­dődhet a régész második szá­mú feladata: értékelni, egyez­tetni a jelenségeket és meg­rajzolni belőlük a fentemlített teljes képet. Pitykék, nyakperecek, tüzcsiholók A laboratóriumban egy lá- dányi anyag gyűlt össze a sí­rokban talált különféle tár­gyakból. Arpó zacskókban, gondosan becsomagolva vár­nak sorsukra az ékszerek, használati tárgyak, ruházati tartozékok. Bronzból készült például egy gyönyörű kereszt, amely mellesleg a múzeum ki­állításán látható. Bronzból vannak a jellegzetes hajkari­kák, amelyekkel hajfonatukat tűzhették fel az asszonyok munka közben. Bronzból csi­nálták a pitykéket is, amelyek a férfiak mellényszerű ruhada­rabját díszítették. A nők ma­gukkal vittek néhány szép ék­szert is a sírba. Egy bronz nyafcperecet kagylókarikáik díszítenek, kagylóból, csigából, üvegpasztából készítették a másikat. Sötétköt üveggyöngy, ráfuttatott vörös dísszel — ez is szép darab. Az aranyozott ezüst gyűrű, a titokzatos va­rázsjelekkel felékesítve, ritka­ságszámba megy, ezek a halot­tak ugyanis nem vittek nagyon drága dolgokat magukkal ha­lálukba sem. Inkább vasból készült tűzcsiholókat a zse­bükben és fanyelű késeket, amelyek általában akkorák, mint a mi desszert-késeink. Egy ezeréves falu mintegy ezer eltemetett lakója. Reuma gyötörte őket, gyöngyöket ag­gattak a nyakukba, nem voltak túl gazdagok, de halottaikkal húst és kőedényekben más élelmet küldtek a másvilágra és Krisztushoz imádkoztak közben. Ennyi érdekeset máris elme­sélték a sírok. Fáradságos munkájába kerül sok ember­nek, míg megszólalnak, de megéri. (Hallania) zenhétezer vagy tizenhét év alatt tizenötezer. Elképzelhe­tetlen, igaz? — Egy gépgyár-részleg ide­telepítését tervezték, blokkhá­zakat ... sok mindent. — De Sellyét így sem keU félteni. — Kinőjük magunkat. Biz­tos. Iskola — gyerekcipőben A sellyei gimnázium új épülete a falu félkaréjába be­zárt lapályon áll. Egy előadó­terem, négy osztályterem, nap­fényes folyosók. Tornaterem nincs. A hozzá vezető utat rosszul építették meg az épí­tők. Rosszul is tervezték. A beton villanyoszlopok éppen az árokba jutottak. Az igazgatóhelyettest Vas Istvánnak hívják. Nagyon fia­tal ember, két éve végzett le­velezőn a pesti Eötvösön. Azt mondták róla: a levele­ző hallgatók bolondulnak érte, az ő óráiról nem hiányzik senki. Ül az íróasztala előtt és nem tudom eldönteni, mi hú­zódik meg alig észrevehető mosolya mögött. — Nem gondolja, hogy a sellyei gimnázium félresike­rült vállalkozás? — Miért lenne az? — Mert egy nagy fejlesz­tési tervnek az összefüggő szerves része volt, s a nagy tervből ez készült el legko­rábban, a többiből meg egy­előre nem lesz semmi. — Ez Igaz. De a kömyüfc okvetlenül elbír egy gttaoafe MSAKlKOMAa---------- t OJ'—* ­— Tudod komám, kell a motor, ha otthon felejtjük a fuvarlevelet, ne kelljen vontatóval visszamenni érte! A palackba zárt szellem Érdekességek és furcsaságok a radioaktív izotópok körül Sugárvédelmi csoport a neve I annak a 3 tagú kis közösségnek [ amely a Baranya megyei I KÖJÁL épülete előtt a hét egy-egy napján autóba száll és bebarangolja a Dunántúl ki­lenc megyéjét, ök hárman ellenőrzik, hogy a Dunántúl 58 ipari és 8 mezőgazdasági üzemében, 13 egészségügyi in­tézményében, 12 egyetemén, fő iskoláján, illetve kutató inté­zetében jól használják-e az izotópokat, s a sugárvédelmi rendszabályok megfelelnek-e az előírásoknak. Mint Bokré- tás András, a csoport tagja megjegyezte, az izotóppal úgy kell bánni, mint a palackba zárt szellemmel... Csütörtökön és pénteken el­kísértem őket hosszú útjukra. Első állomásunk a Mohácsi Farostlemezgyár volt. A legpontosabb automata „Figyelem! Radioaktív izo­tóp! 0,5 m-nél közelebbi tar­tózkodás hosszabb időre veszé­lyes!” — hirdeti a tábla a gyár egyik műhelyében. Har­gitai András közegészségügyi felügyelő futó pillantást vet rá, Gyűdi Sándor, a csoport fizikusa pedig elemlámpához hasonló műszert vesz elő egy bőrtokból. Maga elé tartja: a műszer mutatója kimozdul, jobboldalán pedig sebesein vil­log egy piros lámpa. Gép­puskaropogásra emlékeztető kattogó hang üti meg a fü­lünket. — Látja? ... Hallja? — kér­di a fizikus. — Ütögeti ám! — Nem veszélyes? — intek az izotóp felé. — Nagyon csekély mennyi­ség ez! — mondja. — Csak érzékeny a műszerem. Olyan érzékeny, hogy még a kozmi­kus sugárzást illetve a föld­ben lévő egészen kevés radio­aktív anyag kisugárzását is ki­mutatja. Ettől a mennyiség­től még akkor sem beteged­nénk meg, ha egy hétig itt áll­nánk a gép mellett. Megvéd bennünket az ólamköpeny. Persze-persze — teszi hozzá — azért az a legbiztosabb, ha távol tartjuk magunkat tőle. Az izotóppal nem szabad vir­tu skodni. Most látom, hogy az ólomba zárt izotóp magas, hengerala­kú tartályfélébe van felsze­relve. Asztalos Tivadarné, az üzem vegyészmérnöke defib- rátomak nevezi. Azt mondja, a felaprított fa rostosítására használják, s a rostosítást magasnyomású gőz végzi el. Az egész folyamatot a radio­aktív izotóp szabályozza, attól függ, hogy a felaprított fa ziurnot. Nemhogy elbír, meg­követel. A tantestület egyébként kö­zös az általános iskoláéval. Az igazgató is ugyanaz, most kezd csak szétválni a két is­kola. A harminchárom peda­gógus közül tizenhárom nem sellyei. A középiskolában ta­nító tanárok közül mindössze hárman diplomás középiskolai tanárok — a többi általános iskolai. — Van-e olyan szülő, aki a sellyei gimnázium megléte el­lenére is pécsi gimnáziumba íratja a gyermekét. — Van. — Mit gondol miért? — Nyilván még nem bíz­nak bennünk. Idén kezdett az első negyedik osztályunk. Ve­lük fogunk mi vizsgázni. — Mikorra tudják az ösz- szes állást középiskolai tanár­ral betölteni? — Bizonyára Bem egyha­mar. Az iskolához annak idején még két új épületet tervez­tek. Az egyikben lett volna a tornaterem. Most senki nem tudja pontosan, mikor készül el. Pedig tornaterem nagyon kellene. És persze pedagógus­lakások. Késő délután van. A* utcá­kon diákok, néhány autó is végigszáguld a latyakos úton. Kutyaugatást meg nevetést hoz a szél, percenként nyílik a presszó ajtaja. Sellye valahogy jókedvre derített. Ügylátszik nem hiány 2ák neki a" trón! Lázár Ervin mennyi ideig marad a defib- rátorban. Ez nagyon fontos, hí szén a kevés is rossz, meg ä sok is. Mindegyik árt a mi­nőségnek. — És pontos az izotópos szabályozó? — Nincs ember, akt ver­senyre kelhetne vele. Akár­csak az óra. — Mióta működik? — Négy éve. Tekintve, hogy öt év a felezési ideje, egy évig még jó lesz. Aztán ki­cseréljük. Paradicsombokorból „fenyőja" Az Iregszemcsei Mezőgazda­sági Kutatóintézet sem szű­kölködik a látványosságokban. Az egyik melegházban például nagy fikuszfák törnek az ég felé, a méteres levelű filo- dendron bokrok pedig banán­alakú húsos gyümölcsöt érlel­nek. A gyümölcsnek ananász­hoz hasonló fűszeres illata van és kitűnő csemege. De még ennél is érdekesebb az a kukorica és napraforgó, | amely az egyik laboratórium- j ban látható. Pedig csak cse- ! répben nevelt, vánnyadt növé- ! nyék, ám nagyon fontos kísér­leteket végeznek velük. Ezek a növények izotópos tápolda­tot kapnak „reggelire”, s bi­zonyos idő múltán, amikor a radioaktív anyag felszívódott, levágják a levelüket, szárukat, majd a levágott részeket fény­érzékeny lemezre helyezik. Ugyanaz történik, ami a kór­házaknál, a röntgenezéseknél: a sugárzás eifeketíti a lemezt. A lemez itt is előhívható, csakhogy a „röntgenfelvétel” nem emberi bordákat fog áb­rázolni, hanem kukoricalevele­ket. A szakember a felvétel­ből meg tudja állapítani, hogy a táplálék bizonyos idő alatt a növény melyik részébe ju­tott el. Ezt újabb kísérletek folytatásával és kombinálásá­val arra is fel lehet használná, hogy olajosabb tartalmú nap­raforgót nyerjünk. Ám vannak itt még érdeke­sebb dolgok is. Tolnai László és Parrag Judit, az intézet kutatói olyan paradicsom bok­rokat mutat az egyik üvegiház- ban, amelyeknek tűlevele van. Ezek inkább fenyőbokorra ha­sonlítanak, mintsem paradi­csomra Mint mondják, elültetése előtt a paradicsom magját radio­aktív izotópos kezelésnek ve­tették alá, innen a furcsa tü­nemény. Á tűlevélekre egyéb­ként ők sem számítottak, do­hát ez nem sok zavart okoz, mert a furcsa bokrok némi segédlettel normális alakú és nagyságú paradicsomot ter­mettek, amelyekben természe­tesen egy szikrányi radioakti­vitás sem volt észlelhető. — Hogy miért kellett akkor a kísérlet? Azért, mert ennek a jóltermő, ízes paradicsomnak eredetileg magas bókra van, s karó szüli séges hozzá. A kutatók a bőtermés és egyéb előnyös tulajdonság megtartá­sával alacsonyabb boikrú fajtát kívánnak létrehozni. Ez ugyan is megtakarításokra vezetne a mezőgazdaságban. Az első lé­pések sikerrel jártak, mert a „radioaktívös” paradicsombo­kornak . nemcsak tűlevele van, hanem alacsonyabb is. Kísérleteznek még babbal, borsóval js takarmánynövé­nyekkel is. Izotópos kezelés­sel megkísérlik eltávolítani a Piroskabab narancssárga köl­dökét, mert így a bab egy­színűvé és értékesebbé válna. Az első lépések sikerrel ke­csegtetnek. Az intézet kísér­letei egyébként érdeklődést keltettek még Kanadában és Izraeliben is. Izotóppal a golyva ellen Pécsett tíz egyetemi intéz­ményben használnak radio­aktív izotópokat, közöttük az I-es sz. belklinikán is. Az izo­tóp oldott állapotban érkezik hozzájuk, ampullákban. Az üvegcséket ólomkamrába zár­ják, amelynek arasznyi vastag, s igen nehéz ajtaja van. Gyű­di Sándor, a KÖJÁL sugár- védelmi csoportjának fizikusa az ólomajtó elé is odatartotta dózismérő műszerét: alig kat­togott valamennyit. Az ólom­ajtó tehát tökéletesen véd. Dr. Keszthelyi Béla tanár­segéd, aki a laboratórium su­gárvédelmi felelőse is; tájé­koztatást ad az izotópok al­kalmazásáról. Mint elmondja, elsősorban a diagnosztikában, vagyis a betegségek feltárásá­ban van szerepe. Ha például a pajzsmirigy működésére kí­váncsiak, akkor jód izotópos vizet itatnak a beteggel Ez­után többször megmérik, hogy mennyi izotóp van a pajsz- mirigyben (a zöme ugyanis odavándorol), s ebből követ­keztetni tudnak a működésére. A többi között arra is, hogy van-e a betegnek golyvája, vagy sem. Az izotóp segítsé­gével ugyanis egészen korai állapotban felfedezhető, ami természetesen megkönnyíti, a gyógyítást is. — És nem árt meg az izotóp a betegnek? — kérdem az or­vostól. — A húsz mikrocurie? Ve­szélytelen mennyiség! — vá­laszolja megnyugtatóan. — A beteg semmilyen izotópvizsgá­latnál nem kap többet, mint amennyi egy-két röntgenát­világításnál érné. A pajzsmirigy működésének vizsgálata csak egy a sok le­hetőség közül. Az izotóp se­gítségével feltárhatjuk a vér- szegénység okát is. A mód­szer itt is egyszerű. Vért vesz­nek a betegtől, oldott álla­potban hozzáadják az izo­tópot, s ezt visszajuttatják a beteg szervezetébe. Utána mé­résekkel regisztrálják, hogyan csökken a vérben az izotópok mennyisége. A csökkenés mér­tékéből következtetni tudnak a vörös vérsejtek élettartamá­ra és sok másra. Az izotópos vizsgálat segít­het a máj- és vesebetegségek diagnosztikájában, a vörösvé- rűség gyógyításában is. Heti 15—20 ember részesül ilyen vizsgálatban a klinikán, éven­te körülbelül ezren élvezik az izotóp diagnosztika áldásos hatásait. Magyar László „Tálcázás“ a baranyai iskolákban Az iskolaév kezdetével, az eddigiekhez hasonlóan, de sokkal nagyobb választékkal vezették be a „tálcázást” a falusi iskolákban. Ezidáig tíz falusi általános és középiskola kötött szerződést a helybeli földmű vesszövetkezettel friss tízórai biztosítására. A bólyi gyerekek kiflit, lángost, pere­cet, a mágocsiak cukrászsüte­ményt, a sellyeiek pogácsát, szendvicset tízóraizhatnak. Pécsváradon állandó büfét lé­tesítettek az iskolában és Vil­lányban is kapható tej, kakaó, friss péksütemény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom