Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-27 / 278. szám

fBM. NOVEMBER VI. TlCtplÖ 3 Hz igények tisztelete Talán mottónak is beiUene az a megjegyzés, amelyet a Szigetvári Cipőgyárban hallot­tam: „Az ország bármelyik ápőboltjában jár, nagyjából ugyanazt a fazont találja”. Nagyjából ez igaz is, még ak­kor is, ha az utóbbi két-három ívben bővült a női cipők vá- ásztéka. Csak éppen keveset! A fogyasztók igénye Ha a korábbá évek szolgál­lak összehasonlítási alapként, ikkor a tények megnyugta- óak, de ez a gyakorlat kizár- a a legfontosabbat: a piacot, i fogyasztó igényét. Mégpedig íz a lényegesebb. A kereske- lelesn bizonyára kész bebizo- lyítand, hogy igenis figyelem­be veszik az igényeket, a di- ■atot és korízlést. Erre utal­lak a manapság sörön tneg- endezésre kerülő divatbemu- atók, aztán a közvélemény- altatás, amelynek eredményét i cipőipari börzén szakembe- ek értékelik negyedévenként, logy a kővetkező termelési zakaszban ennek megfelelően diák le a rendelést az ipar­iak. S mégis csalóka kép ez. A Szigetvári Cipőgyár 1964- s termelése 542 950 pár nőd ipő, ebből 358 383 exportra, 84 567 pár belföldi árusítás- a kerül. A külföldre szállí- mdó áru (Szovjetunió, Lan- yelország, Csehszlovákia, [DK) tizenhat-tizennyolc féle izonban készül, belföldre csu­da nyolc-tíz féle. Tehát „csu- án”, bár az üzem egyik mű- saki vezetője szerint ez szép tám. S ez volt az a pont, iiomnét véleményünk eltért, myagmi nőségi és tervezési ehézségekre hivatkoztak, a me ■ek valóban fönmállnak, de sérültem nem ezekkel ma­yarázható, hogy a fogyasztói lény még mindig másodlagos terepet játszik a gyártandó ruk meghatározásánál. Az I >3ri és kereskedelmi levé- enység olyan mértékű ossz- ! agbahozására volna szükség, nelyben elsődleges szerepet piac kapja. Nem új dolog. 7. persze, de mégsem alkal- ’azzuk ezt a gyakorlatot, egalábbis átfogóan nem. Miéri tartózkodó a kereskedelem! Az üzem raktárában mag- íutattak néhány modellt, melyekből készült már egy izonyo® mennyiség, de a ke- sskedelem vagy részben, vagy új esen elzárkózik az átvéiel- H. Ezek a cipők nagyon saé- sk. sikkesek, könnyűek, kor- :erűek, divatosak, vagyis lindazon tulajdonságokkal indelkeznek, amelyek megte­lnek a fogyasztói igénynek, gészen kis tételben került né- ínv pár eladásra és alig egy- ;t óra alatt elkapkodták a ve- V<. S mégis: miért tartózkodó kereskedelem? Mieflőtt erre iiaszt kapnánk, nézzük meg modellek útját. A Minőségi Cipőgyárhoz így üzem tartozik: a nevet viselő anyaüzem, aztán a ivat Cipőgyár, illetve a Sze­rit és Szigetvári Cipőgyár. A nőket központilag tervezik. modelleket ezután — álta­tván negyedévemként a bor­in bemutatják a kereskedők. i szerveknek, akik — a ká­das ztás után — leadják a elrendelést. A börzén persze erepelmek olyan modellek is, nelyek fazonban, kidolgozás- in ' .verik a világszínvona- t”. Elég példa erre az a női oőkollekció, amelyet a Bu- 'resti Ipari Vásáron százez- knek volt alkalmuk megcso- ilni Magyar gyártmány volt ind. Arra is érdemes emlé- íztetni, hogy a legutóbbi két ári vásár alkalmával a szak­it berek megnyugtatóan nyilat >ztak: ezek a fazonok nálunk kanhatók Nos. végül még- -n kaphatók. Csak a Váci na' boltokban. Mert ott min­in bizonnyal elfogy néhány éz vaey ezer pár, tehát a 're-k«rielenr> „biztosra me- Azcmban a „cipőfogyasz- s” hetven százaléka vidéken i’ik le, ahol — a kereske- 7zerint — már nem biz- ■, hogy rokonsaanvet talál a Odern fazon, a falusa fo- -asztóléról nem is beszélve, st mondják a kereskedők. És ért óvatosak. Annyi igaz. hogy a kereskedelem is kötve van a mu tatószámokhoz, ame­lyek meghatározzák az évi árufeivétel mennyiségét és egyben a fajtáját is, ez utób­biba például beletartozik a tűsarkú körömcipő éppen úgy, mint a nehéz férfibakancs. Ez az óvatosság azonban csak addig helyénvaló, amíg a ke­retszámok gazdaságos kihasz­náltságára irányul Sajnos azonban akkor is óvatosak, amikor egy bizonyos árucik­ken belül — ez esetben a női cipőkről van szó — kevés fi­gyelmet fordítanak az „új” megjelenésére, az új fazonra, formára és inkább a már be­vált és megszokott fazonú ci­pőket rendelik meg ismét és ismét az ipartól, mert ez biz­tos, hogy vevőre talál Mit tehet a vásárló? A vásárló pedig mit te­het? Megpróbálja igényeit le­szállítani a meglévő válasz­tékra és vár még két-három esztendőt, mire a kereskede­lem felocsúdik és a vevő ren­delkezésére bocsátja azt a „divatos” árut, amely már külföldön rég nem divat Erre példa az az érdekesen nyújtott orrú és nagyon szép kivitelű női cipő, amely­ből már két évvel ezelőtt szovjet megrendelésre expor­tált az üzem. Köztudomású, hogy a cipő­iparban elsősorban az ola­szok és valamivel kisebb mér­tékben a franciák diktálják a világdivatot. De amíg elér hozzánk, addig évek telnek éL Egy belga cég éppen most rendelt az üzemtől — 1965-re — körülbelül nyolcszáz pár női cipőt, de ezt a mennyi­séget három fazonban kérte. Az üzem legyártja, el is küldi. A mi hazai tételeink ötezernél kezdődnek, tíz-húsz­ezerig, alig néhány fazonnal. Tudom, hogy a szalag átállí­tása sok pénzbe kerül. Kö­rülbelül kétezer új vonalú kaptafához — ennyi szüksé­ges egy úgynevezett kör, vagyis 800—900 pár cipő le­gyártásához — tetemes beru­házás szükséges. Egy kaptafa ára ötven forint! És akkor a gépek „beszerszámozása” is pénzbe kerül, így hát össze­sen közel negyedmillió fo­I rint. Hozzáteszem még: a be- í szerszámozás 90 napot vesz ; igénybe általában. Ennyi fel- j tétele van annak, hogy az új- i fazonú kaptafával többezer pár cipőt legyárthassanak. ) Az ipar minderre képes. De a kerdeskedelem, — bár is­mert előtte, hogy a belföldi fogyasztó mennyire igényeli az export-minőségű lábbelit — mégsem mer kilépni a m.egszokottság nem éppen di­csőséges, de biztos büvköré­A falvakba azt hiszem est* kell megérkezni. Este min­den falunak egyénisége, jel­legzetes arca van. Az ember persze megszokja a szülőföld­jét és egykedvűen utazik át a falvak és városok során. Az egykedvűségből néha ki­mozdítja valami, s akkor el­időzik a tereken, megnézi az új iskolákat, kultúrházakat, magánházakat és szobrokat. A napokban egy jugoszláv újságírót kísérgettem a Du­nántúlon és az előre össze­állított program szerint mu­togattam a városokat, iskolá­kat, tájakat. Be kell valla­nom, kicsit mechanikus volt az egész... Amikor haza­felé száguldottunk a 6-os úton, már alkonyodott. Ju­goszláviai kollégám kinézett a kocsi ablakán és egy köz­ségre mutatott, ahol éppen felgyulladtak a villanyok. — Mi az ott? — Pécsvárad. — Nézzük meg! Lekanyarodtunk a beton útról és megérkeztünk egy faluba, ahol senki sem várt bennünket, senki nem akart tájékoztatni a termelőszövet­kezet vagy a falusi kisipar helyzetéről. Ott állt a falu, nyers esti őszinteségében, és hagyta, hogy mászkáljunk sá­ros utcáin, benyissunk kocs­májába, kultúrházába és könyvtárába, megnézzük elfá­ből. Mondván az export-kész­letből „leeső” tíz százalékot úgyis megkapom, ez a tíz szá­zalék biztosan el is kel. S nem gondol arra, hogy eset­leg negyven vagy ötven szá­zalék Is piacot talált volna a Váci utcától kezdve Dráva- sztáráig bárhol. Nem anyagprobléma Beszélni kell még az anyag­ról. A Szigetvári Cipőgyár mű­szaki dolgozói elmondották, hogy sajnos a felsőrész — a talp nem annyira — megle­hetősen vastag bőrből készül. Ez a könnyedség, hajlékony­ság rovására megy, nem be­szélve arról, hogy bizonyos — az esztétikai követelmények­nek is megfelelő modelleket — csak nagyon finom, vé­kony bőrből lehetne legyár­tani. Ilyen anyag pedig elég kevés áll az ipar rendelke­zésére. No igen, ez igaz, de nem is luxuscipőkről van szó. A meglévő anyagból is lehet — mert van erre példa elég — könnyű és a legújabb divatnak megfelelő cipőt gyártani. Csak ehhez nagyobb bátorság szükséges és min­denekelőtt a piac és a vásárló igényének a legmesszebbmenő tisztelete. Rab Ferenc Orgona-hangverseny a Liszt-teremben Bemutatkozott a Pécsi Kamarakórus A jóleső öröm és jogos elé­gedettség érzése tölthetett el mindenkit szerdán este a zsú­folásig megtelt Liszt-terem' ben. A pécsi közönség már ré­gen mutatott olyan rendkívüli nagy és meleg érdeklődést kamarakoncert iránt, mint amilyen Halász Béla orgona­művésznek és a Tillai Aurél vezette Pécsi Kamarakórus­nak közös estjét megelőzte. fiz orgonairodalom gyöngyszemei A várakozás részben váro­sunk új értékének, a Liszt-te­rem díszének, mondhatjuk: büszkeségének, hangverseny­orgonájának szólt, mely ez alkalommal szólalt meg először esti nagy koncerten. A hang­szer olyan kiváló művésze ült a játszóasztal mellé, mint vá­rosunk szerény egyéniségű, de nagy tehetségű művésze, Halász Béla. Gondos Íz­léssel összeállított műsora is arra vallott, hogy alapos isme­rője a hallatlanul gazdag or­gona-irodalomnak és hogy számára is nyilván problémát jelentett a kifogyhatatlan kin­csestárból kiválasztani egyet­len koncert anyagát. Küiön gondot fordított arra, hogy <ce­SIMÍTTÁK A DOHÁNYT Tíz holdon termeltek ez évben dohányt a kozármislenyi Uj Tavasz Tsz-ben. A termeléssel járó sok munka nyolc családot foglalkoztatott az új telepen. véssé ismert műveket mutas­son be, bár közönségünk szá­mára az egész orgonairodalom érdeklődéssel várt, új területet jelent épp az eddig nélkülözött és hiányolt orgonakoncertek miatt. Halász Béla élményt je­lentő művészete Ízelítőt adott a Bach-előtti mesterek művei­ből. Kezdőszámként Fresco- baldi szolid hatásosságé Toc cata e canzona című műve hangzott el, majd Lübeck: Preludium és fúgája után Daquin eredetileg csembalóra írt Noel című alkotását hallot­tuk. A regisztrálás változatos­ságával tág lehetőséget nyúj­tott e mű orgonán előadva a művész fantáziájának. Az or­gona nagy mesterének, Bach­nak két műve után Liszt Gyászódáját és Reger Rap­szódiáját játszotta Halász Béla. Műsorának befejező ré­szében korunk orgonára kom­ponált terméséből Otto, Alain és Hlobil egy-egy alkotását mutatta be. Már az elhangzott művek puszta felsorolása is bizonyít­ja, hogy a művész minél töb- betadni-szándékából fakadt műsorának e bőkezűen széles horizontja és bizonyos fokú túl- méretezettsége. Halász Béla el­mélyült művészetére még érez­hetően szokatlanul hatott a koncert-terem hangulata. Az évszázados barokk-alkotásokat orgonaművészeink a korszerű orgona adta lehetőségek Ki­használásával modernebb hangzással és hangszínekkel szokták a mai hallgatókhoz közelebb vinni és vonzóvá ten­ni. Halász Béla — talán egyé­niségéből fakadóan — tartóz­kodott minden merészebb, szubjektívabb regiszterbeállf- tástól, még a XX. századi mű­veknél is, ami produkciójának bizonyos egysíkúságát ered­ményezte. Biztosra vesszüK, hogy kitűnő művészünk, a még számára is szokatlan hangver­senytermi szereplés légkörével megbarátkozva e műfaj reme­keinek virtuózabb megszólalta­tásával is magával ragadja közönségét, mely most. első nyilvános pécsi hangversenyén hosszantartó, meleg ünneplés­ben részesítette a hangszerek királyának neves művészét. Szárnyaló éneklés, biztos ludas A hangversenyen a Pécsi Kamarakórus működött közre Tillai Aurél vezényletével. Ezt a fiatal erőkből álló, de már jelentős eredményeket elért együttest ugyancsak először hallhattuk a Filharmónia bér­leti sorozatában. Teljesítmé­nyük és a közönség lelkes tet­szésnyilvánítása azt bizonyítot­ta, hogy a kórus megérdemelte a kitüntető bizalmat és nyu­godtan odasorolhatjuk őket városunk zenei életének ténye­zői közé. Ez az együttes ráter­mett vezetők irányításával a jó hagyományoknak új tartal­mat adó továbbfejlesztője, mely egyaránt hiteles és stílu­sos tolmácsolója a ritkán hall­ható évszázados mesterek mű­veinek éppúgy mint a XX. században keletkezett alkotá­soknak. A kitűnően összeválo­gatott műsor, szárnyaló éneklés és biztos tudás jellemezték a Pécsi Kamarakórus produk­cióját, melyből Schütz Pater noster-ének érett szépségű in­terpretálása, a Purcell- es Pachelbel-mű dali amf orrnál á- sának finomsága, a franc a sanzon legnemesebb hagyomá- t nyait folytató F. Schmitt-mü vidám frissesége és bája. • a- lamint a két Kodály-kompo­zíció. az Ady-versre írt Akik . mindig elkésnek, valamint a 114. genfi zsoltár emelkedett hangulatú, tökéletes kidő’go- zottságú megszólaltatása jelen­tett különösen nagy élményt A műveket többségükben eredeti nyelven énekelte a kórus, Purcell Esti himnuszához Vági Istvánná készített stílusos for­dítást. A kórus műsorának érde.--s színt és változat ósá­got adott az orgonakíséret, mely szintén Halász Béla mű­vészetét dicséri. Városunk hangversenyéleté­be új, igen jelentős színt ho­zott a szerda esti kamarakon­cert. örültünk, hogy közönsé­günk ilyen hatásosan reagált erre és hogy bebizonyította megjelenésével, tapsaival: a színvonalas és művészi pro­dukciót nyújtó pécsi művészek szereplését is mindig örömmel fogadja! — at — ÉPlTÖANYAG­vAsArlök, FIGYELEM! A 2. sz. TÜZÉP-telepen (Nagy Lajos utca 9. szám) vásárolt minden­nemű építőanyag házhoz szállítását az AKÖV fuvarvAllalójAnAl, a helyszínen megrendel­hető. Fuvardíj: TEFU- díjszabás szerint. Legcsekélyebb fuvardíj: 0,75 tonnás tehergép­kocsinál 32,— Ft 2 tonnás tehergépko­csinál 63,— Ft 2,5—5 tonnás tehergép­kocsinál 76,— Ft rakodási díj nélkül. ásí EMBERKÖZELBEN radt embereit, füstölgő kémé­nyeit, fényeit, kertjeit... Kollégám izgatottan lépett a kocsmába, körülnézett, leült egy asztalhoz, aztán átült egy másikhoz, rendelt vala­mit, majd újra felállt, bepil­lantott a söntésbe, megnézte az üvegszekrényben szomor- kodó pogácsákat és mindent. — Tisztább, mint nálunk — mondta, aztán az embere­ket nézte és csodálkozott, hogy ilyen hideg őszi estén sört isznak. A kultúrotthon-igazgató meg akarta mutatni a termeket, de a vendégünk megelégedett annyival, hogy embereket lát a kultúrházban. A könyvtárban három fia­tal lány fogadott bennünket: Csősz Katalin a helyettes ve­zető, Méhes Gyöngyi és Dretzky Katalin. Húsz éve­sek, vagy alig húsz évesek ... Egyidősek a szocialista ál­lamrenddel. Csősz Katalin ép­pen egy propaganda-plakátot szerkesztett, mely mezőgazda- sági szakkönyveik olvasására buzdította az embereket. A polcokon irodalmi és mű­vészeti folyóiratok kínálkoz­tak a szaklapok és képesla­pok szomszédságában, és hát könyvek, könyvek mindenütt. öregasszonyt* és diákok ad­ták egymásnak a kilincset, és elmatattak a katalóguslapok és a pulton heverő könyvek között. — 740 állandó olvasója van a könyvtárnak ... Főleg diákok és idősebbek, de azért a felnőtt férfiak is olvasnak, ha keveset is — mondta Csősz Katalin és egy ajánló bibliográfiát mutatott, amit éppen ezekben a napokban állítottak össze. A bibliográ­fia a felszabadulás utáni ma­gyar irodalom jellegzetesebb alkotásait ismertette, és aján­lotta az olvasóknak. — A propagandától nagyon sok függ... Hála isten azt is elértük már, hgoy mező- gazdasági könyveket olvas­nak. A falusi értelmiségnek kell a falusi emberek mellé állni, és megszerettetni ve­lük az olvasást, az értelmes, kellemes időtöltést. — És a falusi értelmiség képes erre? — Szerintem képes ... Per­sze vannak más vélemények is. Most olvastam az Üj Írás­ban Tímár Máténak egy el­beszélését, hát mondhatom torz képet festett a falusi ér­telmiségről. Biztosan vannak olyanok is, de nem ez a ti­pikus, és én ebben a faluban nem azt látom, amit Timár Máté ír. Meg is fogalmaztam már a válaszomat és elküld­tem a folyóiratnak. — Miért lettek könyvtáro­sok? — Szeretnénk, ha minden­ki olvasna. A jó könyvekből rengeteget lehet tanulni, saj­nos bőven akadnak rossz könyvek la. Könyvekkel itt valamennyien szeretünk fog­lalkozni ... A könyvtárosság persze nemcsak azt jelenti, hogy meleg szobában üldögél az ember és várja az olvasó­kat ... Utaztam én már a szomszédos falukba szódásko- csin, és télen derékig érő hó­ban gázoltam, hogy a könyv­tárügyeket az egész járásban rendben tarthassuk. A pécsváradi könyvtár ép­pen olyan földszintes épület, mint a kocsma, és pontosan olyan egyszerűen, minden bo­nyodalom nélkül lehet eljutni a polcai elé, mint a söntés- pult elé. Falusi emberközel­ségben van, nem lengi körül a tudományos intézmények­ből, tanodákból áradó elkelő- ség. Az emberek benyitanak, aztán tovább mennek, végzik munkájukat, s esténként, ami­kor hazatérnek, könyvet tesz­nek ki a táskájukból, szaty­rukból és vacsora után aka­ratlanul is belelapoznak. Jugoszláviai kollégám haza­felé telefirkált két papírla­pot, én pedig egy régi falura gondoltam, ahol a fűtetlen kultúrház egyetlen szobájá­ban ultizni szoktunk. A kul­túrházban csak székek vol­tak, egy törött ping-pong asz­tal és egy lezárt sötétbarna szekrény. Évekig kártyáztunk * a csukott szekrénynek tá­masztva hátunkát, aztán egyik ősszel a tanácselnök motorjával nekirohant egy - nyárfának. Űj tanácselnök jött és kinyitotta az iroda min­den ajtaját, a szekrényeket, páncélszekrényeket, a kultúr­ház pincéjét, padlását... A barna szekrénynek senki sem találta a kulcsát. A tanács­elnök megkopogtatta, aztán a hivatalsegéddel feltörette. Könyveli voltak a szekrény­ben. Akkor abbahagytuk a kár­tyázást és körüláíltuk a szek­rényt. Móricz Zsigmond. Mó­ra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, egy haidani Aranykalászos gazdatanfoVam tankönyvei, színdarabok. La­pozgattunk. hümmögtünk iz- tán valaki leüli a villany alá és kíváncsian beleolvasott a „Rokonokéba. Beríba Bulcsú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom