Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napio ________Az ySZMP Baranya megyei Bizottsága és q Seggei Tanács lapja________ X XI. Évfolyam, 213. szám ára 50 fillér i964. november ti., szombat Befejezte munkáját az országgyűlés A külügyminiszter beszámolójával, vitával és az interpellációkkal zárult az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A képviselők folytatták a vízügyről szóló törvényjavaslat feletti vitát. Elsőnek Erdei Ferenc, Bács megyei képviselő szólalt fel. Bevezetőben elismeréssel szólt a vízügyi szervek eredményes, jó munkájáról. Mint mondta, a vízügyi szervezet fejlődését jól bizonyítja, hogy ma már meg tud birkózni a ráháruló feladatokkal. Dr. Erdei Ferenc ezután a vízügyről szóló törvényjavaslat jelentőségét méltatta. Megállapította: természetesen az új . jogszabálytól nem várhatjuk, hogy megoldja vízügyi problémáinkat, de az bizonyos, hogy lényegesen javítja a feltételeket, amelyek között az illetékes szervek dolgoznak. Hozzájárul a vízügyi szervezet szilárdításához, fejlesztéséhez, s ezzel közvetve az eddig is jó színvonalon dolgozó apparátus .teljesítőképességének növeléséhez. Tisztázza, körülhatárolja a vízfelhasználók feladatait, rámutat felelősségükre, megszabja jogaikat, kötelességeiket, s a törvény szelleme jól kifejezésre juttatja azt a követelményt, hogy minden érdekeltnek el kell sajátítania a vízgazdálkodás tudományát. A képviselő ezután beszámolt arról, hogy az ország- gyűlés illetékes bizottságai részletesen megvitatták a törvényjavaslatot, s több módosító javaslattal, észrevétellel egészítették ki. A bizottságok a törvényjavaslatba olyan módosításokat iktattak be, amely világosan kifejezi: a helyi tanácsoknak rendkívül nagy szerepük, felelősségük és feladatuk van a vízgazdálkodásban, — jóllehet a vízügyi szervezet szervezetileg független a tanácsoktól. Az államigazgatás helyi szerveinek szerepére, jelentő, ségére a vízügyi törvény végrehajtásának minden mozzanatában is gondot kell fordítani. — összegezve az elmondottakat: a törvényjavaslatot jónak, előremutatónak tartom. Meggyőződésem, hogy nagyon jelentékenyen hozzájárul víz. gazdálkodási feladataink megoldásához, ezért a bizottságok által javasolt módosításokkal elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Dr. Zsigmond László Vas megyei képviselő azt fejtegette. hogy a vízgazdálkodás ma már nem korlátozható egyetlen területre, felöleli az egész népgazdaságot, s terhei sem egyetlen tárcát érintenek, majd arról szólott, hogy a sokrétű fejlődési folyamat eredményeként a mezőgazdaság vízigényei is mindinkább ipari jellegű igényekké válnak. Szóvá tette, hogy a törvény egyik fontos paragrafusának amely a hidakkal és átereszekkel foglalkozik, az országgyűlés elé terjesztett tervezet szerint nincs végrehajtási utasítása. Dr. Zsigmond László befejezésül bejelentette, hogy a törvényjavaslatot az említett módosításokkal elfogadja és elfogadásra ajánlja. Dr. Noszkai Aurél budapesti képviselő megállapította, hogy ásvány- és gyógyvizeinkkel eddig eléggé pazarlóan bántunk: e természeti kincseket nem használtuk fel célszerűen és gazdaságosan, védelmükről sem gondoskodtunk kielégítően. Mindebből komoly károk származtak. A továbbiakban hangoztatta, hogy az Egészségügyi Minisztérium szerveként Országos Fürdőügyi Igazgatóságot kellene felállítani, amelynek feladata lenne a gyógyvizek felIS föídsiiüve'ésügyi Ezután ■ Losonci Pál földművelésügyi miniszter válaszolt a hozzászólásokra. Hangsúlyozta: — A vízügyi törvényjavaslat vitája megmutatta, hogy a víz- gazdálkodás, amely azelőtt lényegében csak a szakmai köröket foglalkoztatta, jelentős társadalmi üggyé vált. A víz, amelynek bősége, vagy hiánya korábban megváltoztathatatlan természeti adottságnak tűnt, a korszerű gazdálkodás eszközeivel mindinkább szabályozható, s egyre jelentősebb szerepet tölt be a társadalom életében, a termelés különböző ágaiban. A vita megmutatta, hogy a törvényjavaslatban szereplő kérdések élénken foglalkoztatják közéletünkéit — A felszólalók egyértelműen időszerűnek találták a vízügyi törvény megalkotását, egyetértettek alapelveivel és helyeselték rendelkezéseit. A törvényjavaslatot hasznosan egészítették ki az egyesített bizottságok javaslatai. Ezek egyrészt a vizek tisztaságának fokozottabb védelmére, másrészt arra irányultak, hogy a belvizek levezetése a lakosság és a termelés érdekeinek figyelembevételével történjék. Igen értékes a bizottságoknak az a javaslata is, amely kiemeli a tanácsok és ezek szakigazgatási szerveinek szerepét a helyi vízügyi feladatok megoldásában. — A felszólalók többsége vízkincsünk védelmét olyany- nyira fontosnak ítélte, hogy az eddiginél hatásosabb intézkedéseket sürgetett a szennyezés ártalmainak megszüntetésére, a minőség megóvására. A törvényjavaslat azonban eleget tesz ennek a követelménynek. A szennyvíz-bírság ugyanis csak egyik jogi szankciója a vizek fertőzésének és káros szennyezésének. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a szennyvíz-bírság fizetése nem mentesíti a szennyező üzemet a kártérítési kötelezettség alól, a mulasztókat pedig a szabálysértési, vagy büntetőjogi felelősségre vonástól. A törvényjavaslat tehát szigorúbb intézkedéseket tartalmaz, mint azok az indítványok, amelyek azt kívánták, hogy a szennyvíz-bírság mértéke az okozott kárral legyen egyenlő. — Ezek a szankciók azonban önmagukban nem elegentárása, célszerű felhasználása, védelme, a fürdőlétesítmények, gyógy- és üdülőhelyek komplex fejlesztése. A törvényjavaslatot — a budapesti képviselőcsoport nevében is — elfogadta. Nagy József Békés megyei képviselő rámutatott: hogy a régivel szemben az új '„örvény kimondja: a vízzel kapcsolatos mindennemű tevékenység, tehát az egész vízgazdálkodás társadalmi, állami feladat. Nagy József a törvénytervezetet részleteiben és egészében elfogadta. miniszter válasza dók a káros víz-szennyeződések megakadályozására. Ezért a végrehajtási rendelet tervezete, a kormány céljainak megfelelően, intézkedik arról, hogy új üzemet a jövőben szennyvíz-tisztító berendezés nélkül építeni és üzembe helyezni nem szabad. A korábban ilyen berendezések nélkül átadott üzemeket pedig kötelezi, hogy a vizek fertőzését, vagy káros szennyezését a szükséges berendezés megépítésével, illetve a meglevő berendezések korszerűsítésével szüntessék meg. — Az elmúlt két évben növekedett a szennyvíz-tisztító berendezések építésének üteme. Míg 1962 előtt évente legfeljebb 60 millió forintot fordítottunk erre a célra, a legutóbbi két évben már évente csaknem 150 millió forintot használtunk fel. — A kormány is szükségesnek tartja és megfelelően támogatja, hogy a vízügyi, egészségügyi és egyéb illetékes szervek továbbra is fokozott figyelmet fordítsanak a szennyvíz-tisztítási technológia tökéletesítésére, a víz-kémiai és vízbiolóeiai kutatások fejlesztésére. Ehhez jelentős segítséget ad a KGST keretében kialakult tudományos együttműködés s adnak azok a tanulmányok, és ajánlások, amelyeket ebiyen a kérdésben a KGST szervei kidolgoztak. A miniszter a továbbiakban a helyi erőforrások felhasználásának jelentőségével és a képviselők néhány más indítványával foglalkozott, majd hangsúlyozta: — A javaslatokat a kormány megvizsgálja és a vízügyi, valamint az egyéb illetékes állami szervek a népgazdaság lehetőségeihez mérten a szükséges intézkedéseket megteszik. Az országgyűlés a földművelésügyi miniszter válaszát és — a javasolt módosításokkal — a vízügyről szóló törvény törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnöklő Vass Istvánná szünetet rendelt el. Szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott a tanácskozás. Napirend szerint következett a külügyminiszter beszámolója a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájáról. Péter János külügyminiszter emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs az országgyűlésen. Péter János külügyminiszter beszéde Beszéde elején a külügyminiszter rámutatott: A Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai az utóbbi időben nagymértékben növekedtek. Ennek következtében a nemzetközi élet terén új lehetőségek vannak előttünk. Külpolitikánk alapelveit, cél jait, a magyar nép alapvető érdekei határozzák meg. Ennek alapján élünk a megnövekedett lehetőségekkel. Vagyis: azért küzdünk, hogy a békés egymás mellett élés elvének megfelelően kapcsolataink bővítése járuljon hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez mind itt közvetlen közelünkben, Közép-Európában, mind szélesebb összefüggésben és ezek a kapcsolatok segítsék elő az imperializmus agresz- szív szándékainak fékentar- tását és teremtsenek kedvező feltételeket a szocializmus mind virágzóbb építésére hazánkban a szocialista népek nagy családjával együttműködve. Ezért külpolitikai tevékeny, ségünknek hozzá kell járulnia áhhoz, hogy: 1. Erősítsük a szocialista országok összefogását; 2. Fejlesszük a szocialista és a többi antiimperialista ország kapcsolatait és együttműködését a kolonializmus és neo- kolonializmus teljes felszámolásának gyorsítására; 3. Erősítsük a népek harcát a termonukleáris háború veszélye ellen a nemzetközi béke megszilárdításáért; 4. Fejlesszük kapcsolatainkat a nyugati kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés jegyében, a kölcsönös előnyök alapján. Ezeket a feladatokat népünk szolgálatában nagyon mozgalmas nemzetközi viszonyok között látjuk el. Az erőviszonyok megváltozása, a szocialista világrendszer fejlődése, a gyarmati rendszer felbomI lása, a Szovjetunió haditechnikai ereje, a békéért küzdő erők széles frontja megnövelte | a szocializmus és a béke nemzetközi lehetőségeit. Az új lehetőségek bonyolult feladatokkal járnak együtt. Először a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink kérdésével foglalkozom. A 14 szocialista országot — a mai történelmi viszonyokat egyre inkább meghatározó szocialista világrendszert — a gazdaságiba társadalmi rend szer és a marxista—leninista ideológiai azonossága, az emberiség jövőjéért vívott közös harc egymásra utalja, egybefűzi, s eme alapvető egybetar- tozás mellett az ellentmondások és viták ideiglenes, átmeneti tünetek. Ebben a szövetségi rendszerben különleges helye és szerepe van a szocialista országok elsőszülöttének, a Szovjetuniónak. A világ minden népe között a Szovjetunió népei szenvedtek, áldoztak és alkottak a legtöbbet más népek szabadságáért, felemelkedéséért, a gyarmati rendszer széteséséért, a béke megvédéséért. A Szovjetunió a fő tényező abban — természetesen a kóréje csoportosult nemzetközi béketáborral együtt —, hogy a harmadik világháborút sikerült mind a mai napig elhárítani, sőt, hogy reális célkitűzés lehet a termonukleáris háború veszélyének, ezzel együtt bármiféle világháború veszélyének végérvényes kiküszöbölése. A béke további védelme megköveteli a szocialista országoktól, a háborús veszély ellen mozgósítható minden antiimperialista erőtől a fokozott összefogást, együttműködést a Szovjetunióval a feszültségek enyhítéséért, az imperialista agresszió veszélyeinek felszámolásáért, az általános és teljes leszerelésért. A Szovjetunióhoz fűződő testvéri, baráti, szövetségi kapcsolatainkat tehát nem egyszerűen szomszédságunk, közös érdekeink sorozata határozza meg, hanem az a világ- * politikai felelősség és hatékonyság is, amelyet mi a Szovjetunióban látunk. Éppen igy a Varsói Szerző- " dés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa elvei és gyakorlatai sem csak egyszerűen e szervezetek tagországaival fűznek egybe bennünket, hanem ezeket az elveket és gyakorlati akciókat kívánjuk alkalmazni az olyan szocialista országok felé is, amelyek nem tagjai ezeknek a szervezeteknek. Az a meggyőződésünk, hogy nemcsak a KGST jelenlegi tagországai számára, hanem a szocialista országok egész körében a jövendő és a gyorsabb fejlődés útja a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása és ugyanakkor a terv(Folytatás a 2. oldulonJ
