Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

Mi OKTOBER I NAPLÓ 5 UHUIN!=S IHIIP©ÍHT Délután négy óra. a gép­kocsizó rendőrjárőr egyik szol­gálatosa elégedett hangon meg jegyzi: — Csak így tovább! Két órája cirkálunk és zseb­ben van még a jegyzetblokk. — S hogy el ne kiabálja, mindjárt le is kopogja a „fán” Nem tudom melyikünk jegy- ze füzetére céloz, de semmi kedvem utána kopogtatni. Persze illetlenség lenne kinyil­vánítanom, hogy nem oszto­zom az örömében. Meg is tud« nam indokolni, hogy miért, de csak. annyit mondok: — Az dobja rá első követ az újság­íróra, aki helyet is cserélne vele két ilyen „haszontalan óra” után. Különben mit is jegyeztem fel kettőtől négyig? A tizen- négyéves Sirak Zoli és a ti­ze" egye éves Nagy Tibi nevét, akik a Katalin utca lejtőjén saját konstrukciójú go-kart- jukon kísérelték meg a gyor­sasági világrekordot. Igaz, az említett utcában útkeresztező­dések is vannak és nyomát sem láttam egyetlen szalma­bálának, egyetlen karszalagos „versenyrendezőnek”. Igazán elnézhette volna nekik ezt o ^kis” szabálytalanságot a rend. őrjárőr. Azt hiszik, hogy el­nézte? Dehogy. Hazaparan­csolta őket go-fcartostól, min denestőL Mint Sz. Józsefiét Is a Bajcsy Zsilinszky utcában a Délvidé­ki kisvendéglő előtt Hált már az is bűn, hogy egy felnőtt ember munkából hazafelé me­net betér az italboltba? S hogy mennyire nem volt szán dekában elidőzni, Italozni, azt a lezáratlan motorja la bi­zonyította, amit kind hagyott a járda mellett. Mégis ki pa­rancsolták a vendéglőből. Szegénynek alig maradt ideje arra, hogy nyugodtan lehajtsa a második kriglS sörét És azt a fegyelmezettséget... Szó nél kül állta, hogy „ugorjon” az egyik betétlapja, s a~xa is csak bólogatott, amikor nyomaté­kosan a lelkére kötötték, hogy másnap reggelig meg se kísérelje a motorozást. Aztán jó darabon még utána is néz­tek, hogy megfogadta-e az intelmüket. Megfogadta. Fe­gyelmezett ember.., Ilyen és ehhez hasonló „szimpla” esetünk akadt az­tán nem is egy este kilencig. Pontban kilencig mert a gép­kocsi kivilágított óráján ép­pen derékszögben állt a két mutató, amikor az urh- készülék hangszórója kiadta az utasítást: — A Susogóban részeg ga­rázdálkodik! — S alig jutott el a fülemig a vételt igazoló „értettem!”, amikor a kocsink egy éles fordulattal már a Hunyadi utcában száguldott. Mégis „elkéstünk”. A II. rendőrőrs járőrei megelőztek bennünket, s a „garázda” he­lyett mi már egy megszeppent fiatalembert találtunk az őrs ügyeletes szobájában. Bárány- szelíden, hibátlanul mondo­gatta gépbe az adatait de kü­lönösmód mindig olyankor hagyta cserben a memóriája, amikor a Susogót említették előtte. — Nem tudom. Erre nem emlékszem. — De arra csak emlékszik, h'ogyan fojtogatta a pincére­ket és hogyan ütötte le az egyik vendéget? Erre egy kicsit tűzbe jön. — Megsértettek, kérem! Nem akartak kiszolgálni. És én ilyenkor mindig ideges vagyok. Aztán úgy látszik rájött, hogy ezzel a „mdndigigel” el­árulta magát, mert most már leplezetlen idegességgel exku- zálta magát. — Igazán nem is tudom. Ilyen még nem fordult elő velem. Én csak egy fröccsöt kértem. Már az is baj, hogy 1964-ben fröccsöt kérnek egy állami vendéglőben? Egy szo­cialista szektorban? Sportem­ber vagyok, kérem! Nekem is jogom van a szórakozáshoz, a pihenéshez... És mondja valaki, hegy egy rideg, őrszobában nyoma sincs a humorérzéknek. A jegyzőkönyvvezető hirtelen közbeszólással megállította a heves szóáradatot. — Szóval amíg maga „pd- hengetett”, addig unalomból összetört egy tucat borospo- harat, leütött egy gépkocsi­vezetőt, s arra már nem volt ereje, hogy megfojtsa a két pincért. S mindezt azért, mert joga van a pihenéshez, a szó­rakozáshoz. És amíg feljegyzem magam­nak, hogy F. Gy. „sportem­ber” alighanem „garázdaság” címén viseli majd a susogói kaland következményeit, gép­kocsinkkal újra az éjszakai várost járjuk. A Csendes ven­déglő előtt a szokatlan „csend” miatt meg sem állunk, s már elhajtanánk a Borostyán előtt is, amikor valami feltűnik egyik szolgálatosunknak. — Nicsak, az Ila! — mutat ki a járdán sétáló fiatal pár felé. — Álljunk meg már néhány percre, hadd üdvözöl­jem. — S amikor a gépko­csink csikorogva lefékez a jár da mellett, a fiatalember kö­zönyösen, Ila pedig leplezet­len ijedtséggel fogadja az „üdvözletét”. — Na, mi van kislány, va­dászhatunk, halászgatunk? Két perc múlva már az ügyeletes szobában üldögél és 19 éves létéire bizony nem valami illedelmesen válaszoü- gat az ügyetes tiszt kérdéseire. Nem új vendég ő itt, úgy érzi, ennyit „megengedhet” magá­nak. — Mikor dolgozott utoljára? — Ki tudja azt fejben tar­ts ni. A rendőrtiszt elkéri a sze­mélyazonosságiját —Itt az van, hogy szeptem­ber 8-án állt munkába a Ce­mentiparinál, s 15-én már ki­lépett. Mi volt az oka? — Nem bírták elnézni, hogy rövid szoknyában dolgozom. — Jóízűt kuncog a szellemessé­gén, s hogy higgyenek is neki, „bizonyítani” akar. B. Ilona még nem került rá a „közveszélyes munka­kerülők” listájára, de nagyon közel áll hozzá. Kiderült ez az ügyetes tiszt néhány olyan megjegyzéséből, amitől foko­zatosan elpárolgott az előbb még cinikusan, szemtelenül válaszolgató lány maradék ön­bizalma is. Lesunyt fejjél hallgat, s nem is tudja ho­gyan köszönje meg, amikor elengedik. — Azzal a feltétellel enged­jük útjára, hogy innen egye­nesen hazamegy és három na­pon beliül újra jelentkezik. De akkor már új bélyegzőt aka­runk látni a személyazonos­ságijában. Tudja milyen bé­lyegzőt? B. Ilona tudja. — Három na­pon belül munkába áll. Egy ideig újra eseménytelen volt a pécsi éjszaka. Mindösz- sze. annyi történt, hogy két embert „állított talpra” a jár­őr. Egy nyugdíjas bányászt a Mező Imre utcai árokból, aho­va italosán belebukott és egy „nyugdíj előtti” éjjeliőrt, aki szín józanon, de annál jóizűb- ben aludt a gondjaira bízott telepen. Mindketten megkap­ták az útbaigazítást. Könnyebb dolga volt az italos bányász­nak. ö erős fogadkozással megcélozta magának a haza­felé vezető utat, de a lefülelt éjjeliőr nehéz helyzetbe ke­rült. Neki majd a vállalatve­zetőség előtt kell „vizsgáznia” az éjjeliőri teendőkből. Éjjel két óra tájban akadtunk rá a „csőlakókra’'. Meg kellett dolgozni értük. A kisállomás mögötti telek kerí­tésén át vezetett az út ahhoz a romos disznóólhoz, ahol fél tucat „csövező” hangos hork.>- lással aludta az „igazak” ál­mát. — Nini, a Rajmund! — vi­lágított rá a járőr a kidöntölt szálfához hasonlító nyakigláb „főbérlőre”. — Na, csak ébressze fel gyorsan a haverjait! S két perc múlva már liba­sorban baktatnak a kapitány­ság ügyeletére. A rendőrtiszt ugyancsak elcsodálkozott a „szép fogás” láttán. — Lám csak, lám, lel hitte volna, hogy az apró halakkal a „nagy hal” is horogra kerül. Rajmunddal kezdte a kihall­gatást. — Magát kitiltottuk: a vá­rosból, a megyéből, hogy ke­rült mégis elő? — Még három rzabad na­pom van. ezredes úr! — lép­tette elő az ügyeletes tisztet. — Ha lejár, magamtól is el­megyek. Ott ül tetőtől talpig masza- tosan, egy szál overállban, gumicsizmásán a tiszt előtt és közömbösen válaszolgat a kér­désekre. — Hányszor büntették ma­gát, Rajmund? — Ötször, tisztelettel. Lopá­sért, csalásért, súlyos testi sér­tésért, aztán megint lopásért, csalásért. — Aztán hova szándékozik letelepedni, ha innen elmegy? — Nem tudom még. Azt hi­szem, Baján. Ott még nem ismernek. — Remélhetőleg nem is fogják megismerni. — Nem tudom még. Az sok mindentől függ. — Többek között? Kitér az egyenes válasz elől. — Az a helyzet, hogy kicsit elzüllöttem. — Hogyan mondta, Raj­mund? Kicsit? Ezek szerint van még reménye a rendes élethez? — Nem megy az kérem. — Miért ne menne? Har­minckilenc éves, erős, egész­séges ember. Ha munkába áll, még meg is nősülhet, csalá­dot is alapíthat. így akar él­ni megye csúfjára, ország csúfjára? Erre már nincs szava Raj- mundnak. Aztán raportra kerülnek a többiek, is. „Bob” az úriszabó, Nikolász, a „segédtiszt”, Gyu- lus, a „slammkóstoló”, Georg, a „nehézvízkezelő”. Valameny- nyien „flekkesek”, büntetett előéletűek. A rendőrtiszt még sem fogy ki a türelemből. Pedig nyitott könyv előtte valamennyiük közelebbi, távolabbi múltja. Tudja kinek mit és milyen hangnemben kell mondania, vagy nyomatékosan javasol­nia. De a raport végén vala­mit szigorúan megkövetel tő­lük. A „csövezés” haladékta­lan felváltását szabályos la­kásbejelentőre. Ez pedig csak úgy megy, ha munkai gazol ás­sál jelennek meg a lakásadó előtt. S mindehhez nagyon rö­vid terminust kaptak. Mini­mális és számontartott határ­időt, amelyet már nem lehet büntetlenül túllépniük, meg- úszniok. Hajnali négy óra. Itt- ott már fények gyúlnak az ut­cára néző ablakokban. Ébre­dezik, új napra készül a vá­ros. Kiszalad remizéből az első busz, kigördül garázsából az első teherautó. És amikor elhajtunk egymás mellett, ré­gi ismerősök köszöntését hal­lom. — Jó pihenést az éjszakai ügyeletre. — Jó munkát, jő napot ma­guknak is. Pálinkás György A SZERKESZTOSEG lAftAlÁfÁÍIinO luw«. v/u Tanulságképpen Ócsárdl lakosok vagyunk, televíziónk javításával a sik­lósi szervizhez kell fordul­nunk. Egy hónapja, hogy el­romlott a televíziónk, jelen­tettük a szerviznek. Ugyan­akkor még egy rossz televízió volt a faluban. Egy hét múlva kijöttek, elvitték mind a két rossz televíziót, mivel a helyszínein nem tudták meg­javítani. Azt mondták, érdek­lődjünk öt nap múlva. Ér­deklődtünk, azt mondták, majd a hét végén telefonál­junk. Telefonáltunk, azt mondták, majd a jövő héten, így ment négyszer egymás után, két hét elmúlt, az egyik televíziót hazahozták, s azt üzenték, hogy az enyém Is kész, csak a papírjai nem let­tek elkészítve, azért nem tud­ták hozni. így még egy hetet vártunk, vagyis majdnem egy hónap telt el, míg a televí­ziónkat megjavították. Bosz- szantó, hiszen nem ezt ígérik. Most már kész a tv, csupán tanulságképpen voltam kény­telén e sorokat megírni. Borsi Ti bőmé Ócsárd Nyugalmai kérünk A József utca 23. alatt la­kunk, szemben a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet épületével. Ez valósággal megkeseríti az életünket. 1962 tavaszán ugyanis nehéz sző­nyegszövő gépeket szerettek be a velünk szemben levő meglehetősen rozoga épületbe, s ezek a gépek szörnyű katto gást és dörömbölést visznek végbe éjjel-nappal. Velem együtt 23 családot érint a zúgás. Mivel az állan­dó zaj végképp kimeríti ide­geinket, már minden elképzel­hető szervhez segélygérő pa­nasszal fordultunk. Has alá­nul. Azazhogy: amiko’ a rádiónak írtunk, az intézke­dést követően 5 napig zárva tartották a szövődé ablakait, azóta azonban újra kinyitot­ták. Nagyon szeretnénk, ha a Dunántúli Napló segítségünk­re lenne Többen is betegek vagyunk, s nem tudunk egész nap a lakáson kívül tartóz­kodni. Hoffmann Tibor ny. őrnagy Szerkesztői Szenet HUMOROS jeligére közöl­jük: küldje be írását. Véle­ményt csak akkor mondha­tunk róla, miután olvastuk azt. Jó dolog... ha a kereskedelem és vendéglátó ipar lépést tart a fejlő­déssel, az ellátás formáit, a szolgáltatások változatosságát illetően is. Ezért üdvözöltük sokan örömmel a helyi sajtó­val együtt, amikor — külföldi példák nyomán — mopresz- szó, majd libresszó létesült a városban, ha nem is ideális körülmények között. Különösen a libresszó be is vált. Kis helyisége szinte mindig zsúfolva volt vendégekkel, a korai zárásig. Ezek után azt hihetnénk, hogy még ma is virágzik ez az életképes kis „üzem”. Tévedés, bezárták. Az ok: a két fenn­tartó vállalat nézeteltérése, amelyben a vesztes harmadik a közönség lett. Sajnálatos eset. Érdemes ezért hangsúlyozni: nem mind­egy, hogy az olvasgató ember megkapja-e megszokott feke­téjét könyve mellé; hogy 9-kor vagy 6-kor zár-e már, ami­kor legtöbben kezdeni szeretnék a művelődést napi munká­juk után; hogy egyáltalán van-e ilyen intézmény a városban. Bízunk azért benne: a számításba jöhető könyvkereske­delmi és vendéglátó vállalatok közül valamelyik megtalálja a módját, hogy — talán még megfelelőbb formában — újra megajándékozza a város olvasni szerető közönségét egy ilyen országosan is egyedülálló intézménnyel. , DR. MARETICS JÓZSEF, Pécs, Fürst Sándor u. 69. sz. E»y IBUSZ-ufazás margójára, avagy mikor van messzebb Pécs Kom'ótól mint Makó Jeruzsálemtől Ez év tavaszán egy külföldi társasutazásokról szóló IBUSZ prospektus került a kezembe. Bratislava, Brünn, Prága, Linz, Bécs útvonalra hirdetett társasutazást 8 napra 2200 fo­rint részvételi díjért, amihez még hozzájött a szokásos köl­tőpénz. Elhatároztam, hogy én is részt veszek a feleségem­mel egy ilyen szépnek ígérke­ző társasutazáson és elkezdtük gyűjtögetni a forintokat. Ami­kor már összegyűlt egy kis pénz, július közepén jelent­keztünk az IBUSZ pécsi fiók­jánál a szeptember 30-án a fenti útra induló társasuta­zásra. Az IBUSZ-ban közül­ték, hogy a csoport létszáma megtelt és máris 81 jelentke­ző van előjegyezve a követke­ző csoportra — amelynek in­dulását még nem is tudják — és esetleg előjegyezhetnek bennünket 82—83.-nak. Szo­morúan mentünk hazafelé, hogy ez som sikerült, aimá­SZÍNHÁZ \AtriU A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1964. október 7-1, szerdal műsora a 223.8 m. középhullámon 17.39: Szerb-horvát nyelvű műsor. Trubics Balázs énekel. Felol­vassuk mai jegyzetünket. Kelle­mes szórakozást. Zene. Pécs sze­repe a magyar—délszláv kap­csolatok fejlesztésében. Pusztai József írása. 18.00: Német nyelvű műsor. 15 éves az NDK. Jubileumi mű­sor. 18.30: Magyar nyelvű műsor. Zenéröl-zenéire. Közben: 1. A Történelmi Társulat dél-dunán­túli csoportjának sorozata. — Jobbágyfelszabadítás 1846-ban. Simonfi Emil előadása. 2. El­mondjuk, hogy... 3. Múzeumi hónap 1964. Római eredetű mű­emlékek Pécsett. Romváry Bé­renc előadása. 19.10: Dél-dunántúli híradó. 19.25: Kész József együttese Ját­szik. 19.35: Sport híradó. 19.50: Filmdalok. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: A* ördög cim­borája (délután I Arakor! Csiky Gergely bérlet. Mária főhadnagy (este 7 órakor! TJray bérlet. MOZI Rövidítések: szv. ■= szélesvásznú, oof —— c7Ín pc Park: Különös ismertetőjel fél 5, fél 7, fél 9). Petőfi: Moszkvai séta (szv. tél S, tél 7, fél aá. Kossuth: René király lánya (szí. fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth Híradó: Magyar hír­adó, Peti és a gépkutya, 64/19 sz. világhiradó. Kibernetika, Mackó­kaland. Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan. Fekete Gyémánt: Embervadászat (szv. 6). Építők: A leglassúbb vo­nat (4, 6). Mecsekalia: Ének az esőben (szí. 7). Mohács: Nincs többé válás (6, 8). Szigetvár: Sors­döntő fénykép (szv. 8). Siklós: A 66. szélességi foktól északra (7). Sellye: Már nem olyan időket élünk (szv. 8). Harkány: Har­madik rakéta (7). Beremend: Hit­ler élete (8). Bóly: Trubadúr (8). Mágor.s: Magánélet (szv., szí. 7). Pécsvárad: Sikoly (fél 8). Meszes: Kéz kezet mos (szv. 6). DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32, 15-39; 17 őrá után: 60-11 Belpolitikai rovat: SÍ-69. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs. Hunyadi út 11. Telefon: • 18-32. 15-33. 60-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz Felelős vezető: Melles Rezső. ^ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12.— Ft Indexszám: 25 054 kor egy ismerősünkkel talál­koztunk, akinek elmondottuk szívünk bánatát, ö azt taná­csolta — régi komlói dolgozó és küiföidjáró lévén —. hogy nézzük meg Komlón, mert úgy tudja, hogy onnét is in­dul szemptember 30-án egy csoport a fenti útra. Másnap megfogadva ismerő­söm tanácsát, elmentem Kom­lóra, az IBUSZ-fiók vezetőjé­hez, és előadtam kívánságo­mat. örömmel fogadtak és közölték, hogy még bősége­sen van hely és még ismerő­söket is vihetünk. Komlón még megtudtam, hogy Pécs­ről fogunk indulni egy 60 sze­mélyes IKARUSZ-on, mert 60 jegyet biztosított az IBUSZ Központ erre az útra Bara­nya és Tolna megyének, a kö­vetkező elosztással: Pécs 30, Komló 20, Szekszárd 10 da­rab jegyet kapott. Még beszerveztünk 3 utazót, kiállítottuk az útlevélkérő la­pokat, becsatoltunk személyen ként 6 • darab fényképet, befi­zettünk személyenként 300— 300 forint előleget és nyu­godtan vártuk az utazást, számlálva a napokat, hogy mikor indulunk az igen szép­nek ígérkező útra. Közben a pozsonyi várról, a Hradzsin- ról, a Schönbrunnról, Sem- meringről, a Práterről álmo­doztunk. Szeptember 24-én a munka­helyemen éppen a szabadsá­gomat intéztem el, amikor a komlói IBUSZ-fiók vezetője keresett telefonon. Azt mon­dotta, hogy másnap feltétle­nül vigyünk ki újabb 3—3 darab fényképet, ha utazná akarunk. Csodálkozásomra el­mondotta, hogy megváltozott az indulási programunk, mert nem Pécsről, hanem Budapest­ről fogunk indulni egy buda­pesti csoporttal — ezért kell az újabb 3 darab fénykép — október elején. Pontos dátumot azonban nem tud mondani. Az indulásról majd Budapestről fognak értesíteni. Mégjobban elcsodálkoztam, amikor azt is közölte, hogy a részvételi díj 2200 forint helyett 2748 forint lett. Ez 548 forint áremelkedés és az a tény, hogy a csoport nem Pécsről, hanem Buda­pestről indul, újabb 200 fo­rinttal emeli az utazási költ­séget. Az indokolatlan ár­emelés és a bizonytalan indu­lási időpont miatt az utat le- mondtuk. Aztán a pécsi IBUSZ-fiók- nál megtudtam, hogy a kom­I lói IBUSZ-fióknál jelentkezet- I tek azért nem utazhatnak Pécsről a fenti útra, mert ?z IBUSZ központ nem eneedé- j lyezte a 60 személyes huM- I busz indulását, mert a 3 vá- j rosból csak 37 utas jelentke- I zett és így csak egy 31 szemé-„ j lyes autóbusz indulhat Pás­ról, amely megtelik pécs; e- lentkezőkkel. A további 6 Je­lentkezőt a budapesti csopor­tokhoz osztották be. Ezek után könnyen megál­lapítható, hogy ezzel az úttal kapcsolatban sem a pécsi, sem a komlói IBUSZ bókok nem állottak a feladatuk ma­gaslatán. Ugyanis töbfc hét állt a rendelkezésükre az út megszervezésére. Annyi 'á- radságot sem vettek, hős” te­lefonon megérdeklődjék =<’v- mástól, hogy hogyan ál1’--’’' a jelentkezőkkel. Szomorú, hogy amikor Pécsett július komién 81 előjegyzett várt a követke­ző csoport indulására, szeo- tember 30-án 23 személv hiánya miatt nem indulhatott el a betervezett 60 személyes autóbusz. Felmerül a kérdés, hogy a pécsi IBUSZ ügyinté­zők miért nem küldték a lét­szám feletti jelentkezőket Komlóra — ahol bőven volt hely — előjegyzés helyett. A komlóiak meg miért nem be­lezték a pécsieknek, hogy eö- lösleges helyeik vannak? TTgy látszik, Pécs ebben az ügvben messzebb volt Komlótól, mint Makó Jeruzsálemtől. A szokatlanul nagyarányú indokolatlan áremelésre az IBUSZ központnak kell vá­laszt adni. Most Schönbrunn látványos­sága helyett azt várjuk, hogy az IBUSZ mikor fizeti vissza a 300—300 forintos utazási előleget és az egyéb felme­rült költségeket, mert az uta­zási feltételeket önkényesen az IBUSZ változtatta meg. Dr. Gróf József HELYREIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi, október 6-1 szá­mában hírt adtunk arról, hogy a Remény pusztai, málomi és nagy- árpádi termelőszövetkezet egye­sült. A hír téves Információn alapszik és korainak bizonyult. A termelőszövetkezetek működé­sét szabályozó törvényes rendel­kezések szerint ugyanis az egye­sülés csak az illetékes kormán v- szervek jóváhagyása után v«ik jogerőssé. Ezt pedig a szób^n- forgő termelőszövetkezetek még nem kapták meg Az egyesülés tehát jelenleg még nem tekint­hető ténylegesnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom